Beszámoló a Magyar Jogász Egylet október 16-i konferenciájáról

2014. október 16-án a Magyar Jogász Egylet (MJE) konferenciát rendezett „Mi következik az új Ptk. után?” címmel. Sárközy Tamásnak, az MJE elnökének megnyitója után Bodzási Balázs (főtanácsadó, Igazságügyi Minisztérium Miniszteri Kabinet) „Jogalkotási teendők az új Ptk. kapcsán” című előadása következett. Az előadó először a Minisztérium terveiről számolt be, majd néhány konkrét kérdésben ismertette személyes álláspontját.

A Igazságügyi Minisztériumban tisztában vannak azzal, hogy kisebb-nagyobb módosításokra szükség van a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezései kapcsán (ahogy ez a BGB vagy az 1959. évi Ptk. esetében is indokolt volt), de nem akarják ezt elsietni, ezért megvárják a jogalkalmazói tapasztalatok kialakulását. 2015-ben kerülhet sor arra a felülvizsgálatra, amelynek alapján – ha indokolt – 2016 elejére elkészülhet a módosítás tervezete. A jogászi hivatásrendek képviselőinek, tagjainak, valamint a jogtudomány művelőinek véleményére szeretnének támaszkodni a módosításokról történő döntésben. Meg kell hogy előzze ezt az új Pp. koncepciójának elkészülte. E munka minisztériumi vezetése Wopera Zsuzsanna miniszteri biztos feladata. Az igazságügyi miniszter felkérésére Sárközy Tamás irányítása mellett megkezdte működését az új cégtörvényt előkészítő munkacsoport is. Indokolt, hogy az általuk elkészített cégtörvény koncepció ismeretében kerüljön sor a Ptk. felülvizsgálatára.

A társasági jog területéről két, a jogirodalom és a joggyakorlat által egyaránt jelzett témakörrel kezdte személyes észrevételei ismertetését Bodzási Balázs. A jogi személyekre vonatkozó szabályozás diszpozitívitása nem jellemző más országokban, főleg nem például a részvénytársaságoknál. Konkrét példaként az egyszerűsített cégeljárást említette, amelynek lényege éppen az, hogy a megadott mintán nem lehet változtatni. A bírák és az ügyvédek egyaránt tanácstalanok abban a kérdésben, hogy mely társasági szabály esetében megengedett az eltérés, és ugyanez a helyzet például az egyesületek esetében is. A Ptk. 3:4. § (3) bekezdés b) pontja tiltja az eltérést, ha az „a jogi személy hitelezőinek, munkavállalóinak vagy a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti, vagy a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza”. Ha szigorúan vesszük, bármi sértheti a felsorolásban szereplőket. Ráadásul nem is érdekek, hanem jogok sérelméről szól a normaszöveg, így kérdéses, hogy szándékos-e ez a szóhasználat, illetve mit értett a jogalkotó a szóban forgó jogok alatt (nevesített jogokat, esetleg a Ptk. vagy az Mt. szerintieket?).

Második társasági jogi témakörként a vezető tisztségviselők felelősségét emelte ki az előadó. A Ptk. szigorítása ezen a téren megfelel a nemzetközi tendenciáknak. A családi vállalkozások kivételével ugyanis általában külső személy a vezető tisztségviselő, akinél a tagi felelősség hiányát hivatott ellensúlyozni a vezető tisztségviselői felelősség, helytállás szabályozása. (Röviden kitért az előadó arra, hogy a magyar jogi nyelv nem konzekvens e két kifejezés használatában. Asztalos László a 70-es, 80-as években rámutatott, hogy a német jogdogmatikában tisztán elválik ez a két jogintézmény, amelyre két szó is létezik. Nálunk azonban más a helyzet; jó példa erre a „kezes felelőssége”, amely alól nincs kimentésnek helye, így valójában nem felelősség, hanem helytállás.)

A vezető tisztségviselői felelősség három dimenziója a következők.

  • A vezető tisztségviselő és a jogi személy: a Ptk. 3:24. §-a értelmében a vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben. „Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.” (6:142. §) A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai alapjaiban változtak a korábbiakhoz képest. A Bécsi Vételi Egyezményből átvett előreláthatósági klauzula alapvetően az adásvételre és a vállalkozásra alkalmazható. Kérdéses, hogy a tartós jogviszonyoknál, főként a gazdasági társaságoknál, ez hogyan működhet. A „szerződéskötés időpontja” fordulat a vezető tisztségviselő és a társaság szerződésére vonatkozik, vagy a vezető által a társaság nevében kötött szerződésre? Az előbbi esetben vagy soha nem mentesülne a vezető vagy minden esetben, az utóbbi pedig nem alkalmazható a mulasztásokra. Egyszerűsíteni kellene a normaszövegen. Gál Judit álláspontja szerint úgy, hogy a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályainak megfelelő alkalmazását kellene előírni. Bodzási Balázs inkább Sárközy Tamással értene egyet: a vezető tisztségviselő akkor tartozzon felelősséggel, ha az ügyvezetési tevékenységébe tartozó kötelezettségét felróhatóan megszegte.
  • A vezető tisztségviselő és a hitelező kapcsolatát egy felelősség-áttörési szabállyal rendezi a Ptk. 3:118. §. Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. A Ptk. sui generis tényállást fogalmaz meg. Kérdés, hogy hogyan viszonyul ez a csődtörvény 33/A. § wrongful trading szabályához, amely másodlagos felelősséget rendez: „A hitelező vagy – az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól [6. §] annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését.” Tisztázni kellene a két jogintézmény kapcsolatát és azt, hogy egymás után kell-e perelni!
  • A vezető tisztségviselő és a kivülálló harmadik személy viszonyában – a Ptk. 6:541. §-a alapján – a szabály az, hogy ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel. Ez egy deliktuális felelősség, és nem csak a szándékos károkozásért. Szakít a Gt. „betudás”-ból kiinduló szabályával (amely a vezető tisztségviselő magatartását a társaságnak tudta be), lehetővé teszi a vezető tisztségviselő közvetlen perlését. Idézte az előadó Kemenes Istvánt, aki a Polgári Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásán kijelentette, hogy jogalkotói lépés nélkül a 6:541. § nem alkalmazható.

A kötelmi jog területéről szólva kiemelte, hogy az elévülés megszakadására a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése akkor vezet, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott. Ezzel vissza is lehet élni! A 6:108. § (2) bekezdése értelmében pedig a fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását kérné. A devizahiteles ügyek kapcsán mutattak rá arra, hogy e rendelkezés nyomán az érvénytelenség megállapítását követően az adós töröltetheti az ingatlanára bejegyzett jelzálogjogot! Ha ugyanazon dologra nézve több személyt azonos rangsorban illet meg elővásárlási jog, és közülük többen tesznek elfogadó nyilatkozatot, közös tulajdont szereznek. A kft.-kre modellezett elővásárlási szabály visszás helyzeteket fog előidézni például a termőföldek esetében. Felhívta az előadó a figyelmet arra is, hogy a készfizető kezesség új esetei mind utóbb következnek be, az egyszerűből készfizető kezesség lesz és erről a kezesség elvállalásakor a kezes nem tudott.

A kérdések, hozzászólások során elhangzott, hogy a Céghírnök idei 2., 3., 4. és 6. számaiban olvashattunk a diszpozitivitás kérdésében kialakuló cégbírói álláspontokról. Gondot jelent, hogy az óvadéknál a bankbetét kimaradt a felsorolásból, az elévülés megszakadásánál az írásbeli felszólítást hiányolta egy hozzászóló, valamint jelezték a Bit. és a Ptk. közötti összhang megteremtésének szükségességét.

***

A következő előadó Jobbágyi Gábor egyetemi tanár volt (PPKE JÁK), aki családjogunk vitás kérdéseiről beszélt. Először felidézte az előzményeket: a hatályba nem lépett 2009. évi Ptk. liberális volt és ezt vette át az új Ptk. tervezete is. Az Alkotmányügyi Bizottságban az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a kormány javaslatához a kormánypárti képviselők számos módosító javaslatot nyújtottak be, míg az ellenzék védte a benyújtott törvényjavaslatot. Abban szinte teljes volt az egyetértés a törvényelőkészítés során, hogy a családjog kerüljön be az új kódexbe. A kapcsolat rendkívül szoros: a polgári perek 40%-a családjogi, a vagyonjogi perek elképzelhetetlenek a közös tulajdon, az öröklési ügyek, az apasági vélelem szabályai nélkül.

Az első tényleges vita a család fogalma körül alakult ki, figyelemmel az élettársakra. Korábban nem kellett törvényi definíció, mert egyértelmű volt ez a fogalom. Az élettársak kifejezéshez és tartalmához kapcsolódott számos kérdés. Az élettársak, majd az azonos nemű élettársak, a bejegyzett élettársak, az azonos neműek házasságkötésének, örökbefogadásának, művi megtermékenyítésének témakörei alapján adta eredetileg előadásának és cikkének a „Családháború” címet. Az első élettárs meghatározás az 1977-es módosítással került a Ptk.-ba, 1995-ben az AB a definícióból kivette a „férfi és nő” fordulatot, de maradt a szabályozás a polgári jogi társaságok körében. Következett a bejegyzett élettársakról szóló törvény, majd a családok védelméről szóló. Az utóbbi család fogalmát az AB túl szűknek ítélte, de az bekerült a negyedik módosítással az Alaptörvénybe: „(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.” (L) cikk (1) bekezdése)

A Ptk. tervezete eredetileg az élettársi kapcsolat valamennyi formájáról a családjogi könyvön belül rendelkezett volna. Az elfogadott kódex azonban a Családjogi Könyv keretében csak arról az élettársi kapcsolatról szól, amelyből gyermek származott, az ilyen élettársak számára a korábbinál több jogot – tartás, lakáshasználat – biztosít. A Ptk. 6:514 -517. §-ai pedig a Kötelmi Könyvön belül, szerződés típusként szabályozzák az élettársak vagyonjogi és lakáshasználati szerződéseit. Az előadó álláspontja szerint erre korábban is volt lehetőség, az ilyen szerződéskötéshez nem lenne szükség a Ptk. külön szabályára. Konkrét példákkal illusztrálta, hogy aki az élettársi kapcsolat létesítését javasolja az érintetteknek, rosszat akar nekik, hiszen ahhoz nem kapcsolódik apasági vélelem és a vagyonközösség megszüntetése is sokkal nehezebb, mint a házasságoknál.

A Ptk. Családjogi Könyvéből – az előadó véleménye szerint – helytelenül kimaradt fontos jogintézmény a jegyesség. Nem értett egyet azzal sem, hogy a hűségnek, mint nem jogi fogalomnak, nincs helye a házasság meghatározásában, továbbá álláspontja szerint a nemi kapcsolatra is ki kellene térnie a szabályozásnak. Támogatóan szólt viszont arról, hogy a házasságkötési szándék bejelentése után 30 nappal kerülhet csak sor a házasságkötésre és nem maradt a kódexben a közjegyzői bontás lehetősége; így nem lesznek „egynapos házasságok”. Hiányolta – az örökbefogadás során természetesen megkövetelt – felkészítő tanfolyamok előírását a házasságkötésnél.

Felhívta a figyelmet az előadó arra, hogy az illetékesség, kapcsolattartás, bontás tárgyköreiben ütközhetnek a hazai és az uniós szabályok. Például az EU 14 államában az azonos neműek házasságot köthetnek – olyan országban, ahol ezt nem ismerik el, melyik bíróság illetékes a házasság felbontására? Jelezte, hogy a bejegyzett élettársi törvény és a Ptk. között kollízió áll fenn, valamint hiányzik a családjogban a születésszabályozás, fogamzásgátlás szabályozása.

Az élettársak öröklési jogi helyzetének szabályozatlanságát felvető kérdésre Jobbágyi Gábor elmondta, hogy végrendelkezni lehet az élettárs javára, de törvényes örökösként nem nevesíti az élettársat a Ptk.

***

A szövetkezetek jogi szabályozásáról szólt Zsohár András (a MJE Ellenőrző Bizottságának elnöke). Elmondta, hogy 1971 óta minden szövetkezeti törvény előkészítésében részt vett, de egyiket sem tudta maradéktalanul üdvözölni, mert valamennyit áthatotta a politika. A FAO és a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége is elismerte, hogy demokratikus alapokon állt, nyugati megoldásokat alkalmazott az 1971. évi szövetkezeti törvény. Jelentős gazdasági önállóságot és önkormányzatiságot tett lehetővé, utat biztosított a magánvállalkozásoknak. A rendszerváltás idejére kis- és középvállalkozás méretűek lettek a szövetkezetek vállalkozásai, amelyek jogi megoldásait átvették más területek szabályozásánál is. Ma viszont nincs megfelelője a jogi személyiség nélküli szakcsoportoknak. Az első gazdasági társasági törvény előtt 500 szövetkezeti vállalkozás létezett, amelyek jelentős integrációs hatást fejtettek ki például a cigányság körében.

A közel tízéves európai szövetkezeti szabályozás minta lehetne a szövetkezeti jogalkotás számára, de a Ptk. nem merített belőle. Az előadó álláspontja szerint a szövetkezet akár gazdasági társaság is lehetne, külön kereskedelmi törvény keretében. Eredetileg arról volt szó, hogy a Ptk. mellett nem lesz külön törvény a szövetkezetekről. Ennek ellenére elkészült egy tervezet, amit végül is levettek a napirendről. A 2006. évi X. törvényben néhány általános szabály maradt (tagi kölcsön, szövetkezeti érdekképviselet), néhány speciális szövetkezetre vonatkozó rendelkezéssel (pl. szociális szövetkezet).

Zsohár András felvetett néhány hibát, illetve hiányosságot: a részvényhez hasonló, a tagi erőforrásokat összefogó, szabadon átváltható befektetési jegyre lenne szükség. Enélkül a magyar szövetkezetek nincsenek felkészülve a nemzetközi versenyben való részvételre. A tagokkal való gazdasági kapcsolat szabályozásában indokolatlan tilalmak vannak. Jelezte: nem ért egyet azzal, hogy vezető tisztségviselő csak tag lehet. Megengedné az egy tag-egy szavazat elv helyett a vagyonarányos szavazást. Elmondta, hogy nem helyesli a részjegy, befektetési részjegy fogalom a jövőre nézve történő megszüntetését; a főtevékenységnek a szövetkezet nevében való feltüntetését pedig idejétmúltnak tartja. A tisztségviselő felelősségével kapcsolatban egyetértett Bodzási Balázs felvetéseivel. A jogi személyek arányának szabályozását rábízná az alapszabályra, a kizárással kapcsolatban pedig helyesnek tartotta a bíróság előtt megtámadható belső döntésén alapuló korábbi szabályozást. Javasolta a – például Németországban jól működő – szövetkezeti ellenőrzési rendszer átvételét, az általuk végzett gazdasági-célszerűségi vizsgálatnak köszönhetően a szövetkezetek képessé váltak a gazdasági válság átvészelésére.

A jelenlegi folyamatok közül kiemelte, hogy a szövetkezetek gazdasági társasággá átalakulása most jelentősen lelassult, valószínűleg amiatt, hogy 2015 nyaráig lehet átállni a Ptk. szabályaira. Utalt a földbérleti szerződések „újrakötése” körüli anomáliákra, mint a kormányprogram következményeire.

A beszámolót készítette: Sáriné Simkó Ágnes