I. Cím
Általános rendelkezések
1:169. § [Az alapítvány fogalma]
Az alapítvány az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott jogi személy. Az alapító az alapító okiratban meghatározza az alapítványnak juttatott vagyont és az alapítvány szervezetét.
A Javaslat abból indul ki, hogy alapítvány rendelése a magánautonómiának ugyanúgy elválaszthatatlan része, mint a szerződéskötés vagy a társaságalapítás szabadsága. Az alapítvány esetében a magánautonómiát az alapító egyoldalú (élők között tett vagy végrendeletbe foglalt) jognyilatkozata juttatja kifejezésre. A Javaslat a hatályos joghoz képest liberalizálja az alapítvány magánjogi szabályozását. Ez az elvi kiindulópont tükröződik mindenekelőtt abban, hogy a Javaslat nem teszi az alapítványrendelés feltételévé annak közérdekű célját. Noha várhatóan az alapítványok a jövőben is jelentős részben közérdekűnek minősíthető célt fognak szolgálni, a Javaslat elismeri a más célra történő alapítványrendelést is. Ez a megoldás elejét veszi azoknak a jogalkalmazási nehézségnek, amelyek a bírói gyakorlatban az alapítványi cél közérdekűségének megítélése körül óhatatlanul felmerülnek. Az alapítványrendelés elvi szabadságából folyik a Javaslat több konkrét rendelkezése, így például az alapítói jogok átruházhatóságának kifejezett megengedésére vonatkozó szabály (1:188. §, a jelenlegi “kijelölési” jog helyett). Ezzel a céllal összhangban a Javaslat nem kívánja fenntartani a jövőre nézve a közalapítványi formát.
A Javaslat nem határozza meg, hogy ki lehet alapítvány alapítója, mert abból indul ki, hogy alapvetően valamennyi jogalany részére meg kell adni az alapítvány létesítésének a lehetőségét. Ez alól kivételt jelent két esetkör. Ha valamely jogi személyre vonatkozó speciális követelmények, az adott jogi személy vagyonának rendeltetése nem teszi indokolttá az alapítvány létrehozatalát, akkor elképzelhető az alapítás jogának korlátozása. De az ezt kimondó szabályt nem a Ptk.-ban, hanem a megfelelő közjogi normában – például az államháztartási szabályok között – kell elhelyezni, hiszen a korlátozás gyökere nem magánjogi jellegű. A másik korlát, hogy az alapítvány ne létesíthessen további alapítványt. Ezt a szabályt a Javaslat 1:170. §-a tartalmazza.
Az alapítvány rövid, átmeneti célok megvalósítására történő létesítését a Javaslat nem támogatja. Az alapítványnak folyamatosan kell működnie, így a tevékenységet nem folytató alapítványok a törvényességi felügyeleti eljárás keretében megszüntethetők. Bár a Javaslat az 1:170. §-ban foglalt korlátozások mellett bármilyen célra megengedhetőnek tartja alapítvány létesítését, az alapítványi célok közül mégis ki kell emelnünk az altruista célokat mint hagyományos és klasszikus alapítványi célokat, amelyek nagy valószínűséggel a jövőben is az alapítványi célok többségét teszik majd ki.
Az alapító szabad döntési jogkörébe tartozik az alapítvány szervezetének kialakítása, a törvény keretei között. Az alapítvány vagyon nélkül nem létesíthető, a vagyonjuttatás az alapító kötelezettsége.
1:170. § [Az alapítvány tevékenységének korlátai]
(1) Alapítvány nem alapítható gazdasági tevékenység folytatására.
(2) Az alapítvány csak az alapítványi cél megvalósítását közvetlenül szolgáló gazdasági tevékenység végzésére jogosult.
(3) Alapítvány nem lehet korlátlan felelősségű tagja más jogalanynak, nem létesíthet alapítványt, nem csatlakozhat alapítványhoz és nem juttathat vagyont más alapítvány részére.
(4) Alapítvány – ha törvény eltérően nem rendelkezik -nem hozható létre az alapító, a csatlakozó, az alapítványi tisztségviselő, az alapítványi szervek tagja, valamint ezek hozzátartozói érdekében.
1-2. A Javaslat a Ptk. szabálya helyett szélesebb körben, tágabb célokkal engedi meg alapítványok létesítését. Az alapítványi célok tekintetében a Javaslat elvi jelentőségű szabálya lényegében egy negatív korlátot fogalmaz meg: az alapítvány gazdasági tevékenység céljából nem létesíthető. A Javaslat nem tiltja meg, hogy az alapítvány gazdasági tevékenységet folytasson, de csak az alapítványi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdálkodási tevékenység folytatására van lehetőség. A magyar jogban a gazdasági tevékenység gyakorlására jogalanyok széles tára áll rendelkezésre, az alapítványt a nem üzletszerű tevékenységek körére kell megtartani.
3. Az alapítványi vagyon megóvását szolgálja, hogy az alapítvány korlátlan felelősségvállalással más jogalany tagja nem lehet, hiszen ezzel kockára tenné az egész alapítványi vagyont, s ezen keresztül az alapítványi cél megvalósítását is. Az alapítvány más jogalanyban tagként való részvétele a korlátlan felelősségű tagságon kívül azonban önmagában nem jelent veszélyt az alapítványi célra és vagyonra, így e lehetőség kizárása nem indokolt.
A Javaslat tiltja, hogy alapítvány más alapítvány részére – alapítással, csatlakozással vagy más vagyonjuttatással – vagyont adjon át. Nehéz elképzelni olyan alapítványi célt, amelyet csak egy újabb alapítvány létrehozásával lehet megvalósítani. Az alapítvány létesítése önálló alapítványi célként nem fogadható el, ezt a tilalmat a jelenlegi joggyakorlat is elismeri. Az alapítványnak magának kell megvalósítania a célját, és a vagyonát közvetlenül ennek a célnak a megvalósítására kell felhasználnia.
4. A § (4) bekezdése további negatív korlátokat állít fel. Az alapítvány – mint célra rendelt vagyon – a törvényben meghatározott kivételekkel nem hozható létre az alapító, a csatlakozó és hozzátartozóik érdekében. A felsorolt személyek javára csak a törvényben külön meghatározott körben – az 1:176. § keretei között – folytathat tevékenységet. A klasszikusnak nevezhető összeférhetetlenségi szabályok érvényesülése érdekében a vezető tisztségviselők és az alapítvány egyéb tisztségviselői sem lehetnek az alapítványnak a kedvezményezettjei, továbbá mindezen személyek hozzátartozóit is kizárja a Javaslat az alapítványi tevékenység jogosultjai köréből.
1:171. § [Alapítvány létesítése több alapító által]
(1) Több személy együttesen is létesíthet alapítványt, kivéve, ha az alapítvány létesítésére végrendeletben vagy öröklési szerződésben kerül sor.
(2) Ha több alapító létesít alapítványt, az alapítói jogokat az alapító okirat eltérő rendelkezésének hiányában az alapítók együttesen gyakorolják.
1. Alapítványt nemcsak egyetlen alapító hozhat létre, hanem több alapító együttesen is. Ez alól kivétel az az eset, ha az alapítványt végrendeletben vagy öröklési szerződésben rendelik. Az öröklési jogi szabályok szerint két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanazon közokiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen, így nyilvánvalóan érvénytelen lesz az ilyen okiratban rendelt alapítvány is. Ha pedig többen külön-külön végrendeletekben rendelnék ugyanazt az alapítványt, képtelenség volna az alapítvány létesítésének időpontját megállapítani. Az alapítvány létesítésének időpontjának megállapítása több örökhagyó által közös öröklési szerződésben rendelt alapítvány esetében is komoly nehézségekbe ütközhetne.
2. Ha több személy közösen hoz létre alapítványt, főszabály szerint együttesen gyakorolják az alapítói jogokat, vagyis döntéseiket konszenzussal hozhatják meg. Ez azonban az alapítói jogok gyakorlását nehézkessé teszi, szélsőséges esetben meg is gátolhatja. Amennyiben az alapítói jogok gyakorlására több személy jogosult, a Javaslat 1:187. §-a alapján az alapítói jogok gyakorlása az alapítók gyűlése keretében történik.
Az alapítók gyűlésére vonatkozó további szabályokat az alapítói jogok gyakorlására vonatkozó VI. Cím tartalmazza, de már itt érdemes felhívni a figyelmet arra arra, hogy az alapítók gyűlésének létesítése esetén – a létszám figyelembevételével – azt is meg kell határozni, hogy az a korlátolt felelősségű társaság taggyűlésére vagy pedig az egyesület közgyűlésére vonatkozó szabályok szerint működik-e. Bármelyik megoldás képes lehet ugyanis az alapítók gyűlése működéséhez szükséges szabályozás biztosítására.
II. Cím
Az alapítvány vagyona
1:172. § [A vagyon rendelkezésre bocsátása]
(1) Az alapító köteles az alapítványi cél folyamatos megvalósításához szükséges vagyoni hozzájárulást teljesíteni.
(2) Az alapítónak a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig legalább az alapítvány működésének megkezdéséhez szükséges vagyont át kell ruháznia az alapítványra.
(3) A vagyon átruházásának időpontját az alapító okirat határozza meg, azzal, hogy a teljes vagyont legkésőbb az alapítvány nyilvántartásba vételétől számított egy éven belül kell rendelkezésre bocsátani.
(4) Ha az alapító az alapító okiratban meghatározott határidőn belül a teljes vagyont nem ruházza át az alapítványra, a kuratórium az alapítót megfelelő határidő tűzésével kötelezettségének teljesítésére szólítja fel. A határidő eredménytelen elteltét követően a nyilvántartó bíróság – a kuratórium bejelentése alapján – az alapítói jogok gyakorlását felfüggesztheti. A felfüggesztés időtartama alatt az alapítói jogokat a nyilvántartó bíróság gyakorolja.
(5) Az alapítói jogok felfüggesztése nem mentesíti az alapítót az alapító okiratban vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettsége alól.
1. A működőképességhez, valamint a cél eléréséhez az alapítványnak vagyonra van szüksége. Az alapítvány vagyonát – a jogi személyek általános szabályaiból is következően – az azt létrehozó személynek, azaz az alapítónak kell biztosítania. Ennek a vagyonnak olyan mértékűnek kell lennie, hogy az alapítványi cél folyamatos megvalósítása biztosított legyen. Természetesen csak esetről-esetre ítélhető meg, hogy mit jelent ez a követelmény.
A minimális vagyont magasabb mértékben kell megállapítani annál az alapítványnál, amelyhez nem lehet csatlakozni, s ezért az alapítványi cél megvalósítására csak az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyon szolgál, mint a nyílt alapítványnál, ahol csak az induló vagyont kell az alapítónak rendelkezésre bocsátania. A jogi személyekre vonatkozó általános szabályokkal összhangban ez utóbbi esetben is szükség van a vagyon vonatkozásában egy olyan minimális küszöbre, amely alatt nem létesíthető alapítvány. A minimális vagyont a Javaslat az alapítványi cél folyamatos megvalósításához szükséges mértékben javasolja meghatározni, végső soron a vagyon nagyságának elfogadhatóságáról a nyilvántartást végző bíróság dönt majd. Ha az alapítvány nem képes az elemi működésre vagy ha veszélyeztetett az alapítvány hitelezőinek érdeke, úgy nyilvánvalóan nem beszélhetünk az alapítványi cél folyamatos megvalósításához szükséges mértékű vagyonról.
A minimális vagyon mértékénél arra is tekintettel kellett lenni, hogy az alapítványi vagyont nem szabad felélni. Alapvetően az alapítványi vagyon hozadékát lehet alapítványi célokra fordítani. Ez indokolhatja a zárt alapítványok esetén a nagyobb összegű vagyonjuttatást.
2-3. Az alapító okiratban rögzített vagyonból az alapítónak a nyilvántartásba vételig a működés megkezdéséhez szükséges részt kell az alapítvány rendelkezésére bocsátania, a fennmaradó vagyont pedig legkésőbb az alapítvány nyilvántartásba vételét követő egy éven belül szolgáltatnia. Lehetséges, hogy az alapító a vagyont részletekben bocsátja az alapítvány rendelkezésére, de a nyilvántartásba vételt követő egy éven belül azonban a teljes vagyont szolgáltatnia kell.
4. Amennyiben az alapító késedelembe esik a vagyon szolgáltatásával, a kuratórium kötelessége az alapítvány vagyoni igényének kikényszerítése. Az alapító és az alapítvány nevében eljáró kuratórium közötti konfliktusban a nyilvántartást végző bíróság az alapító jogok felfüggesztésével kényszerítheti ki az alapítótól a vagyoni juttatás teljesítését. Természetesen az alapítvány polgári perben is követelheti az alapítótól a vagyoni szolgáltatás teljesítését, a (4) bekezdés szabálya a nemperes eljárás gyorsaságával csak további jogi utat kíván adni a vagyoni juttatás kikényszerítéséhez.
5. Az alapítóval szemben alkalmazott bírósági szankcióval (az alapítói jogok felfüggesztése) természetesen nem mentesülhet az alapító a vállalt kötelezettség teljesítése alól. A szankció alkalmazásának éppen a kötelezettség kikényszerítése a célja.
1:173. § [Az alapítvány vagyonának kezelése] Az alapítvány vagyonát céljának megfelelően, az alapító okiratban meghatározott módon kell kezelni.
Az alapítvány vagyonával történő gazdálkodást, a vagyon kezelését, gyümölcsöztetését az alapító az alapító okiratban foglalt szabályokkal határozhatja meg. Az ún. vagyonfelélő, koldulóalapítványok létesítését a Javaslat nem támogatja, sőt kifejezetten ezek ellen kíván hatékonyabb szabályozást kialakítani. A Javaslat alapján azok a formációk, amelyek vagyon nélkül alakulnak, és csakis külső anyagi segítséggel kívánják céljukat megvalósítani, nem nyerhetik el az alapítványi státust, és ezzel a jogi személy védett kategóriáját. Az alapítvány létesítéséhez és tevékenységének megvalósításához létező és stabil vagyon szükséges.
A vagyonra vonatkozó gazdálkodási szabályok betartása az ügyvezetés kötelezettsége, továbbá szintén az ügyvezetést terheli az a kötelezettség is, hogy a vagyont úgy hasznosítsa, hogy abból megfelelő tőkejövedelem származzon, s a vagyon hozadékát kellő gondossággal eljárva az alapítványi célok megvalósítására fordítsa. Az alapítvány vagyonával történő gazdálkodással kapcsolatos követelmények természetesen csak a belső viszonyokban érvényesülhetnek, ezek az ügyvezetés számára állítanak föl korlátokat, de nem korlátozhatják az alapítvány hitelezőinek az alapítvánnyal szemben érvényesíthető igényeit. Az alapítvány nem tagadhatja meg a hitelezők igényeinek kielégítését arra hivatkozva, hogy azzal az alapítvány vagyona olyan mértékben csökkenne, hogy azzal az alapítványi cél megvalósulása kerülne veszélybe. Ha a hitelezők kielégítése következtében az alapítványi cél megvalósulása veszélybe kerül, felmerülhet az ügyvezetés felelősségre vonásának lehetősége.
1:174. § [A jogutód nélkül megszűnő alapítvány vagyona]
(1) Az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után megmaradó vagyon az alapító okiratban megjelölt személyt illeti, azzal, hogy az alapítót, a csatlakozót és az egyéb adományozót, továbbá ezek hozzátartozóit megillető vagyonrész nem haladhatja meg az alapító, a csatlakozó és az egyéb adományozó által juttatott vagyont.
(2) Az alapító az általa juttatott vagyonról az alapítvány jogutód nélküli megszűnésekor is rendelkezhet, ha az alapító okirat ilyen esetre a vagyonról nem rendelkezik vagy a rendelkezés teljesítése nem valósulhat meg.
(3) A vagyon a nyilvántartó bíróság által kijelölt alapítványt illeti, ha az alapító nem rendelkezik a megszűnő alapítvány vagyonáról, vagy ha az alapító által megjelölt személy a vagyont nem fogadja el vagy azt nem szerezheti meg.
(4) A nyilvántartó bíróság a vagyont a kuratórium és a felügyelő bizottság véleményének figyelembe vételével az alapítvány céljával azonos célú, ilyen hiányában hasonló célú alapítványnak juttatja. A juttatás elfogadásáról az alapítványnak döntenie kell.
1. Az alapítványi vagyon forrásainak összetettségére és az alapítványi vagyon célhoz kötöttségére tekintettel az alapítvány megszűnése esetén nem érvényesül olyan általános elv, hogy a maradványvagyon az alapítót illetné. E helyett az alapítvány megszűnése esetén a hitelezők igényeinek kielégítése után fennmaradó vagyonra az alapító okiratban kijelölt személy válik jogosulttá. Ezzel a lehetőséggel az alapítói jogokat kívánja erősíteni a Javaslat.
Általános tilalomként fogalmazódik meg, hogy az alapítóra, illetve az alapító jogok mindenkori gyakorlójára, a csatlakozóra és az egyéb adományozókra a juttatottnál nagyobb vagyon nem szállhat vissza.
2-3. Abban az esetben, ha az alapító okirat nem tartalmaz a maradványvagyon sorsára vonatkozó rendelkezést vagy az erre vonatkozó rendelkezés nem valósulhat meg, akkor az alapítónak még mindig joga van annak meghatározására, hogy ki legyen a vagyon jogosultja. Ha az alapító okirat nem tartalmazza a jogosultat, és az alapító sem él a kijelölés jogával, illetve a kedvezményezett a vagyont visszautasítja, vagy egyéb okból a vagyonrendelés nem tud teljesedésbe menni, a nyilvántartó bíróság jelöl ki egy másik alapítványt a vagyon jogosultjaként.
4. A vagyonnövekményt a nyilvántartó bíróság jogosult – a kuratórium és a felügyelőbizottság véleményének figyelembevételével – hasonló célú alapítványnak juttatni. A Javaslat iránymutatást ad a bíróságnak arra nézve, hogy milyen szempontok alapján választhatja ki azt a másik alapítványt, amelyiknek a megszűnő alapítvány maradványvagyonát adja. Ebből a szempontból az alapítványi célok azonosságának vagy hasonlóságának van döntő szerepe. Ugyanakkor az új jogosultként kiszemelt alapítványra – tiszteletben tartva annak autonómiáját – nem lehet rákényszeríteni a megszűnő alapítvány maradék vagyonát. Ahhoz, hogy ilyen juttatásban részesüljön, a bíróság által való kijelölést el kell fogadnia.
III. Cím
Kedvezményezettek
1:175. § [A kedvezményezettek meghatározása]
(1) Alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában a kedvezményezettet a kuratórium jelöli ki.
(2) A kedvezményezett kijelölésére jogosult szerv dönt a kedvezményezettet megillető szolgáltatásról is.
1-2. A Javaslat újdonsága, hogy megnevezi az alapítvány tényleges gazdasági haszonélvezőit, a kedvezményezetteket. A kedvezményezettek törvényi szabályozását nem pusztán a kizárási és összeférhetetlenségi szabályok pontos meghatározása miatt tartjuk szükségesnek, hanem egy új típusú alapítványi modell egyik szerveként is részt vehetnek az alapítvány életében. A kedvezményezetteket akár szervezeti szinten is, egyéb alapítványi szervként beemelheti az alapító az alapítvány szervezetébe.
A kedvezményezettek körét, sőt magát a kedvezményezetteket az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában az alapítvány ügyvezető szerve, a kuratórium jogosult meghatározni. A kedvezményezetteket kijelölő alapítványi szerv jogosult a kedvezményezetteket megillető szolgáltatások meghatározására is.
1:176. § [Az alapító és a hozzátartozó mint kedvezményezett]
(1) Az alapító és a csatlakozó csak abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítvány célja az alapító tudományos vagy művészeti alkotásainak gondozása.
(2) Az alapító és a csatlakozó hozzátartozója csak abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítvány célja a hozzátartozó tudományos vagy művészeti alkotásainak gondozása, a hozzátartozó ápolása, gondozása, tartása, egészségügyi ellátási költségeinek viselése, iskolai tanulmányainak ösztöndíjjal vagy egyéb módon történő támogatása.
1-2. A családi alapítványt számos kontinentális jogrendszer ismeri. A családi alapítvány céljaként a Javaslat csak meghatározott tevékenységek folytatását teszi lehetővé, úgy, mint az alapító hozzátartozója szellemi hagyatékának kezelése, továbbá meghatározott családi körhöz tartozó személyek ápolása, gondozása, tartásának biztosítása stb. A családi alapítvány bevezetésével a családtagok közötti tartási- és öröklési szerződések részbeni kiváltása, a generációkon átnyúló gondoskodás biztosított lehet.
Mindenképpen újdonsággal bír az alapító saját célú alapítvány-létesítésének megengedése, de ez az alapítvány csak egy igen szűk tevékenységi körre korlátozódhat, az alapító tudományos vagy művészeti alkotásainak gondozására. Mindennek indoka, hogy a magánszemélyek anyagi javai ápolása során kiemelt figyelmet és védelmet kaphassanak az alapítvány biztos jogintézményének keretei között.
1:177. § [A kedvezményezett alapítvánnyal szemben támasztható igényei]
A kedvezményezettként megjelölt személy nem támaszthat igényt az alapítvánnyal szemben, kivéve, ha
a) az alapító okirat a kedvezményezett személyt, a neki járó szolgáltatást és a teljesítés időpontját a teljesítéshez szükséges módon meghatározza;
b) a kuratórium a kedvezményezett részére szóló juttatásról döntött, és döntését a kedvezményezettel közölte.
A kedvezményezettek jogállása az alapítványi szabályozás egyik legproblematikusabb pontja. Tisztázandó ugyanis, hogy a kedvezményezetti körbe tartozás megnyitja-e a jogot arra, hogy valaki személy szerint követelhessen az alapítványtól valamilyen alapítványi szolgáltatást, támogatást. A Javaslat szerint ez a jog az absztrakt módon meghatározott kedvezményezetteket nem illeti meg, hiszen nem lehet elvonni az alapítványtól, illetve annak megfelelő szerveitől a vagyon feletti döntés jogát. Ennek megfelelően a kedvezményezett csak akkor léphet fel igénnyel az alapítvánnyal szemben, vagyis kedvezményezettek részére kereseti jogot csak akkor kíván adni a Javaslat, ha a kedvezményezett javára szóló juttatásról az ügyvezető szerv döntött, és döntését közölte a kedvezményezettel, illetve ha az alapító okirat kikényszeríthető követelésként határozza meg a kedvezményezettet megillető szolgáltatást. A kuratórium döntését követően azért van szükség a döntés kedvezményezettel való közlésére, mert ez következik a szerződési nyilatkozatokra vonatkozó általános rendelkezésekből is. A kuratórium döntését olyan jognyilatkozatként kell felfogni, amely a jogosult tudomásszerzésével válik hatályossá. A jogosult természetesen más úton is tudomást szerezhet a kuratórium döntéséről, de a Javaslat szerint a juttatást csak akkor követelheti, ha arról a kuratórium mint a követelés kötelezettje tájékoztatta.
IV. Cím
Az alapítvány létesítése végintézkedéssel
Az alapítói ügylet egyoldalú, nem címzett jognyilatkozat, amelyben az alapító az alapítvány létrehozatalára irányuló szándékát megfogalmazza és a törvényben meghatározott egyéb kérdésekben nyilatkozik. Az alapító ügyletre egyébként a szerződésekre (jognyilatkozatokra) vonatkozó érvényességi szabályok alkalmazandók, a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezések korlátai között.
1:178. § [Alapítvány létesítése végintézkedéssel]
(1) Alapítvány írásbeli végrendeletben vagy öröklési szerződésben is létesíthető. Ilyen esetben a végintézkedésnek kell tartalmaznia az alapító okiratot.
(2) Írásbeli végrendeletben vagy öröklési szerződésben létesített alapítvány esetében az alapítvány nyilvántartásba vétele iránt a kuratórium tagjainak kijelölt személyek kötelesek eljárni. Ha a nyilvántartásba vétel iránt egyik kuratóriumi tagnak kijelölt sem intézkedik, a nyilvántartó bíróság által kijelölt ügygondnok köteles eljárni.
(3) A végrendeletben vagy öröklési szerződésben létesített alapítvány a bejegyzéssel az alapító halálának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre.
(4) Végrendeletben vagy öröklési szerződésben létesített alapítvány a végintézkedés tartalmától függően örökösnek vagy hagyományosnak minősül.
(5) Az alapítvány nyilvántartásba vétele ügyében eljáró személy jogosult az alapítvány várományi vagyonának kezelésére és köteles az alapítványi vagyon megóvása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni.
1-5. Alapító ügylet végintézkedésben is megfogalmazható, nevezetesen végrendelet vagy öröklési szerződés formájában. Ezen túlmenően alapítvány létrehozatalát akár meghagyás formájában is el lehet rendelni, ilyenkor azonban az alapító nem az örökhagyó, hanem a meghagyással terhelt örökös vagy hagyományos lesz. Ezzel az esettel a következő § foglalkozik.
Az írásbeli végrendeletben és az öröklési szerződésben való alapítványrendelésnek az a feltétele, hogy a végintézkedés tartalmazza az alapítvány alapító okiratát is. Ha az alapító okirat hiányzik, akkor az alapítvánnyal kapcsolatos intézkedést esetleg meghagyásként lehet értelmezni.
A végintézkedési lehetőségek közül csak az írásbeli magánvégrendeletet és az öröklési szerződést ismeri el a Javaslat, mint olyanokat, amelyekben alapítvány létesíthető. Halál esetére szóló ajándékozásban ez a lehetőség fogalmilag kizárt. A halál esetére szóló ügyletben tett alapítvány létrejötte esetében viszont a Javaslat szerint az alapítvány az örökhagyó halálának pillanatában jön létre, hogy az öröklési jog alapvető szabálya – amely szerint az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg – ne szenvedjen sérelmet.
A halál esetére szóló ügyletben tett alapítványnál külön probléma a létesítés végrehajtása. Ebben az időpontban nem lehet tudni, hogy az örökhagyó-alapító által kijelölt kuratóriumi tagok egyáltalán élnek-e még, és elvállalják-e ezt a tisztséget. Ezért a Javaslat a kuratórium tagjaiként kijelölt személyeket jelöli meg mint az alapítvány nyilvántartásba vételének ügyében eljárni köteles személyeket, annak érdekében, hogy az alapítvány létrehozatala, bejegyzése lehetőleg ne sikkadjon el. Ha az alapítvány nyilvántartásba vétele ügyében intézkedni köteles személyek egyike sem intézkedik, úgy a nyilvántartó bíróság által kijelölt ügygondnok köteles eljárni.
Az alapítvány bejegyzése mellett a tulajdonképpen “ideiglenes alapítói jogokkal rendelkező személy” kötelessége az is, hogy a létesítendő alapítvány vagyonát megvédje, és az alapítvány várományi vagyonának a kezelésére is felhatalmazást kap. Ez a felhatalmazás az alapítvány érdekében történő eljárásra, valamint a vagyon megóvása miatt szükséges.
A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a végintézkedés tartalmától függően az alapítvány örökösnek vagy hagyományosnak tekinthető.
1:179. § [Alapítvány létesítése meghagyással]
(1) Alapítvány létesítését az örökhagyó meghagyásban is elrendelheti. A meghagyásban meg kell határozni a létesítendő alapítvány célját és vagyonát, valamint ki kell jelölni azt a személyt, aki az alapítvány létrehozását követelheti.
(2) Az alapítvány létrehozásának követelésére jogosult személy a bíróságtól kérheti az alapítvány alapító okiratának megalkotását és az örökös vagy a hagyományos kötelezését az alapítványi vagyon szolgáltatására, ha a meghagyást annak kötelezettje felszólítás ellenére nem teljesíti. Az alapítvány létrehozásának követelésére jogosult személy a bíróság határozata alapján kérheti a nyilvántartó bíróságtól az alapítvány nyilvántartásba vételét.
(3) A (2) bekezdés szerint létesített alapítvánnyal kapcsolatos alapító jogokat a nyilvántartó bíróság gyakorolja.
1. Ha az örökhagyó végintézkedésében meghagyja az örökösnek vagy hagyományosnak, hogy alapítványt hozzon létre, akkor az alapítvány nem a halál pillanatában jön létre. Ilyenkor az örököst vagy a hagyományost terhelő meghagyás által kibocsátandó alapító okirattal kezdődik az alapítás folyamata. A Javaslat az örökhagyó ilyen tartalmú intézkedését kikényszeríthető végintézkedésként szabályozza. A kikényszeríthetőség azonban megkívánja, hogy az örökhagyó legalább az alapítvány célját, az alapítványi célra rendelt vagyont és az alapítvány létesítésének kikényszerítésére jogosult személyt megjelölje. Ezen elemek bármelyikének hiánya esetén az alapítvány létrehozatala nem kényszeríthető ki.
2. A Javaslat szabályozza azt az eljárást, amelynek alapján a meghagyásban rendelt alapítvány létrehozatala kikényszeríthető. Nyilvánvaló, hogy a létesítésre irányuló igényt az erre jogosult bíróság előtt érvényesítheti, s az ügy hatékony lezárásához az is elengedhetetlen, hogy az alapító okiratot maga a bíróság határozza meg az örökhagyó által meghatározott legfontosabb tartalmi elemeknek – az alapítványi célnak és vagyonnak – megfelelően. Mivel ilyen esetben is feltétele a bejegyzésnek a minimális mértékű vagyon szolgáltatása, a bíróság ítéletével egyben kötelezi is az örököst vagy hagyományost az alapítványi vagyon átadására. Ilyen feltételek mellett az alapítvány részére a vagyont szükség esetén akár bírósági végrehajtással is meg lehet szerezni.
3. Azt az örököst vagy hagyományost, aki az örökhagyó végakaratának ellenszegülve nem volt hajlandó létrehozni az alapítványt, nem illethetik meg az alapítói jogok, hiszen tőle aligha várható, hogy az alapítvány érdekében gyakorolni fogja ezeket a jogokat. Erre tekintettel a bíróság által létrehozott alapítványban az alapítói jogokat a nyilvántartást végző bíróság gyakorolja. A bíróság ebben az esetben is élhet azzal az általános jogával, hogy kijelölje az alapítói jogok gyakorlóját.
1:180. § [A végintézkedéssel létesített alapítvány meghiúsulása]
(1) Ha a közérdekű célra érvényes végrendeletben vagy öröklési szerződésben tett alapítvány nem jön létre, az örökhagyó juttatása közérdekű meghagyásnak minősül, és a vagyont a meghiúsult alapítvány céljának megvalósítása érdekében kell kezelni.
(2) Ha érvényes végrendeletben vagy öröklési szerződésben nem közérdekű célra tett alapítvány nem jön létre, az öröklés szabályai alkalmazandók.
1. Ha az írásbeli magánvégrendeletben vagy az öröklési szerződésben tett alapítvány nem jön létre, az örökhagyó juttatását úgy kell tekinteni, mintha az közérdekű meghagyás volna, feltéve, hogy maga az egész végrendelet és öröklési szerződés érvényessége nem dől meg. Ebben a körben viszont csak a közcélú alapítványok kaphatnak túlélési lehetőséget.
2. Ha a végrendeletben vagy öröklési szerződésben tett olyan alapítvány nem jön létre, amelynek célja nem közérdekű, úgy értelmetlen volna az alapítói akaratot közérdekű meghagyás formájában megvalósítani. Ilyen esetekben a Javaslat az öröklési jogi rendelkezésekre bízza az alapítványi célra rendelt juttatás sorsát.
1:181. § [Az alapításra vonatkozó jognyilatkozat visszavonása]
Az alapító a nyilvántartásba történő bejegyzés jogerőre emelkedéséig vonhatja vissza az alapításra vonatkozó jognyilatkozatát.
Nemcsak az alapító ügyletet és az alapítvány nyilvántartásba vételével megvalósuló alapítást kell egymástól elhatárolni, hanem az alapító ügyletet és a vagyont átruházó ügyletet is el kell választanunk az alapítvány létesítésének folyamatában. Az alapító okiratból ugyanis kötelezettsége származik az alapítónak arra, hogy az abban megjelölt vagyont az alapítvány rendelkezésére bocsássa. Ettől a kötelezettségtől az alapítvány nyilvántartásba vételéig szabadulhat az alapító az alapításra vonatkozó egyoldalú nyilatkozatának visszavonásával.
A visszavonás megakasztja a bejegyzés folyamatát, s az alapítvány nem jut el abba a stádiumba, amikor már létező, saját vagyonnal működő jogi személyről beszélhetünk, s ezért nem okoz megoldhatatlan problémát, ha a későbbiekben sem jön létre a jogalany. Ha a bejegyzés előtt már kötelezettségeket vállaltak az alapítvány nevében, akkor természetesen az alapítvány céljára rendelt vagyonnal az alapítónak helyt kell állnia.
Több alapító esetén a visszavonás jogát csak közösen, mindegyikük egyetértése mellett gyakorolhatják, a többek által való alapítás esetén tehát az alapítók nyilatkozatai bizonyos értelemben egymással szemben is kötelezettséget keletkeztetnek, amelyből csak mindannyiuk hozzájárulásával lehet szabadulni. Természetesen, ha időközben valamelyik alapító meghal, jogutód nélkül megszűnik vagy lemond alapítói jogairól, akkor az ő hozzájárulására már nincs szükség a visszavonáshoz.
V. Cím
Az alapító okirat
1:182. § [Az alapító okirat tartalmi elemei] Az alapítvány alapító okiratában – a jogi személyt létesítő okiratának általános tartalmi kellékein kívül – meg kell határozni:
a) az alapítvány elsődleges célját;
b) az alapítvány határozott vagy határozatlan időre történő létesítését, határozott időre történő létesítésnél a határozott időtartamot;
c) a kuratóriumi tagság határozott vagy határozatlan időre szóló voltát, határozott idejű kuratóriumi tagság esetében a határozott időtartamot;
d) a kuratóriumi tagsági díjazás megállapításának szabályait.
A Javaslat szerint az alapítvány alapító okiratának vannak kötelező és szükség szerinti tartalmi elemei. A kötelező tartalmi elemek minden alapítvány alapító okiratának részét kell, hogy képezzék.
A kuratóriumi tagok tevékenységükért díjazásban részesülhetnek. A díjazásról főszabály szerint az alapító, illetve az alapítói jogok gyakorlója dönt, de ezt a jogot az alapító okiratban a felügyelőbizottsághoz vagy erre a célra létrehozott más alapítványi szervhez is telepítheti. Amennyiben nincsenek ilyen speciális rendelkezések az alapító okiratban, s az alapítói jogokat valamilyen oknál fogva a nyilvántartást végző bíróság gyakorolja, akkor a bíróság dönthet ebben a kérdésben is. A hangsúly azon van, hogy minimum a díjazás megállapításának szabályait tartalmaznia kell az alapító okiratnak.
1:183. § [Az alapító okirat szükség szerinti tartalmi elemei]
Az alapítvány alapító okirata szükség szerint rendelkezik:
a) az alapító számára fenntartott jogokról, illetve az alapító számára fenntartható jogok meghatározott alapítványi szerv hatáskörébe utalásáról;
b) az alapítói jogok átruházásának szabályairól;
c) az alapítványhoz az alapítás után való csatlakozásnak vagyoni juttatás fejében történő megengedéséről, annak feltételeiről és a csatlakozót megillető alapítói jogokról;
d) gazdasági tevékenység folytatásáról és ennek kereteiről;
e) az alapítványi szervek hatásköréről és eljárási szabályairól;
f) felügyelő bizottság létesítéséről, illetve könyvvizsgáló alkalmazásáról;
g) az alapítók gyűlésének létesítéséről és az alapítók gyűlésének működési szabályairól;
h) a törvényben nem nevesített alapítványi szervek létesítéséről, eljárási szabályainak meghatározásáról, tagjainak kinevezéséről, visszahívásáról és javadalmazásáról;
i) az alapítvány képviseletének részletes szabályairól;
j) a kedvezményezettek körének, illetve a kedvezményezett személyeknek a meghatározásáról; a kedvezményezetteket megillető szolgáltatásról és egyéb jogokról;
k) az alapítvány megszűnését eredményező, a törvényben nem szereplő egyéb ok vagy feltétel meghatározásáról;
l) az alapítvány megszűnése esetére az alapítvány fennmaradó vagyona jogosultjának megnevezésről.
A szükség szerinti tartalmi elemek körébe tartoznak az olyan kérdések, amelyekről nem kötelező rendelkezni, de ha az alapító rendelkezni kíván róluk, úgy azt csak az alapító okiratban teheti meg, és azok is, amelyekről a Javaslat más szabályai alapján kötelező rendelkezni. Így például ha többen jogosultak az alapítói jogok gyakorlására, akkor a Javaslat szerint az alapítók gyűlésének keretei között gyakorolják ezeket a jogokat, és ebben az esetben kötelező az alapítók gyűléséről az alapító okiratban rendelkezni. Ez a tartalmi elem nyilvánvalóan nem szerepelhet az általánosan kötelező tartalmi elemek felsorolásában, hiszen akkor minden alapítványra vonatkozna, az alapítói jogok gyakorlására jogosultak számától függetlenül.
A minimum tartalmi elemek meghatározása mellett tehát a Javaslat széles teret kíván adni az alapítónak az alapítvány belső szervezetének kialakítást illetően. Ezt az alapvető lehetőséget – mindenfajta korlátoktól mentesen – a jogi személyekre vonatkozó általános részi szabályok is lehetővé teszik. Így az alapító akaratától függően egyéb alapítványi szerveket létesíthet, a hatáskörök pontos meghatározásával.
Az alapító átruházhat bizonyos alapítói jogokat a felügyelőbizottságra vagy más alapítványi szervre, ezzel – az alapító döntésének megfelelően – nagyobb önállóságot adhat az alapítványnak, elszakítva azt az alapítójától.
1:184. § [Az alapító okirat értelmezése]
Az alapító okiratot az alapító akarata szerint kell értelmezni úgy, hogy az alapítvány célja megvalósuljon.
Az alapítói ügylet egyoldalú, az alapító akaratát kifejező nem címzett jogügylet. Ezért fontos az alapítványi ügyletre és az alapító okiratra a szerződésekre vonatkozó általános értelmezési szabályoktól eltérő értelmezési rendelkezéseket meghatározni. Ez a szabály lényegében a végrendeletek értelmezésére vonatkozó bírói gyakorlatnak az alapítványra való átformálását jelenti.
1:185. § [Az alapító okirat módosítása]
(1) Az alapítói jogok gyakorlója az alapító okiratot a körülmények jelentős változása esetén módosíthatja.
(2) Az alapítvány célja csak abban az esetben módosítható, ha az alapítvány a célját megvalósította, vagy ha a cél elérése véglegesen lehetetlenné vált, és az új cél megvalósítására az alapítvány elegendő vagyonnal rendelkezik.
(3) Az alapítvány vagyona a körülmények jelentős változása esetén sem csökkenthető. Az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére kijelölt kedvezményezett személye nem változtatható meg, ha az alapítványhoz csatlakozás történt.
(4) Az alapító és a csatlakozó az alapítvány részére juttatott vagyont nem vonhatja el, és nem követelheti vissza. Ez a tilalom kiterjed az alapító és a csatlakozó jogutódjára is.
1-4. Az alapítvány rendszerint határozatlan időre létesül, s hosszú időn keresztül működik, így szükségessé válhat, hogy a működést meghatározó alapító okiratot az időközben megváltozott körülményekhez igazítsák. Erre alapvetően az alapítói jogok gyakorlója jogosult kivételes esetben. Az alapító okirat nem módosítható úgy, hogy ez által csökkenjen az alapítvány vagyona, hiszen a vagyon szolgál az alapítványi célok megvalósítására, nem engedhető meg tehát az, hogy az alapító az alapítvány vagyonával úgy rendelkezzen, hogy ezzel megnehezítse az alapítványi célok megvalósulását. Az alapítvány célja sem változtatható meg szabadon, csak ha a cél megvalósult, vagy véglegesen lehetetlenné vált, és az új cél megvalósításához még elegendő vagyonnal rendelkezik az alapítvány.
Az alapítvány meghatározó vonása, hogy milyen célt szolgál. Ha a cél megváltozik, lényegében egy más alapítványról van szó, márpedig ilyen gyökeres változás az alapítvány önálló jogalanyiságára tekintettel nem lenne elfogadható. Különösen igaz ez akkor, ha nyílt alapítvány esetén a csatlakozók és adományozók vagyoni juttatásaival is nőtt az alapítvány vagyona. A csatlakozók és az adományozók az általuk ismert célra juttattak vagyont az alapítványnak. Tilos az ő juttatásaikat is magában foglaló alapítványi vagyont más, a csatlakozók által nem támogatott célra átcsoportosítani. Ez alól kivételt képez az, ha az eredetileg kitűzött cél megvalósítása már nem lehetséges például azért, mert már maradéktalanul megvalósult a cél vagy a cél megvalósítása lehetetlenné vagy értelmetlenné vált.
Az alapító okirat módosítására vonatkozó szabályokon túlmutat az a rendelkezés, amely szerint az alapító nemcsak az alapító okirat módosításával, hanem semmilyen más esetben sem, még a körülmények jelentős változása esetében sem csorbíthatja az alapítvány vagyonát: azt nem vonhatja el, nem követelheti vissza az alapítvány fennállása alatt. Ugyanezek a szabályok érvényesek a csatlakozókra, valamint mindezek jogutódjaira egyaránt.
VI. Cím
Az alapítói jogok gyakorlása
1:186. § [Az alapító számára fenntartható jogok]
(1) Az alapító a törvényben meghatározott jogain kívül az alapító okiratban fenntarthatja magának a jogot
a) az alapítvány szervezetének meghatározására és módosítására;
b) a kuratórium tagjai, illetve elnöke kinevezésére, visszahívására és javadalmazásának meghatározására;
c) a felügyelő bizottság tagjai, illetve elnöke kinevezésére, visszahívására és javadalmazásának meghatározására;
d) az egyéb alapítványi szervek tagjainak, illetve vezetőinek kinevezésére, visszahívására és javadalmazásának meghatározására;
e) a könyvvizsgáló kinevezésére, visszahívására és javadalmazására;
f) az alapítvány egyesülésének és szétválásának elhatározására;
g) csőd- vagy felszámolási eljárás kezdeményezésére.
(2) Ha az alapító okirat nem rendelkezik az (1) bekezdésben meghatározott jogok gyakorlásáról, azokat a nyilvántartó bíróság gyakorolja.
(3) Az alapító okirat feljogosíthatja a kuratóriumot az alapító okiratnak a törvényben meghatározott feltételek betartása melletti módosítására, továbbá az (1) bekezdés e)-g) pontjaiban meghatározott kérdésekben történő döntéshozatalra és a kuratórium elnökének megválasztására.
(4) Az alapító okirat feljogosíthatja a felügyelő bizottságot az alapító okiratnak a törvényben meghatározott feltételek betartása melletti módosítására, továbbá az (1) bekezdésben foglalt jogok gyakorlására. A felügyelő bizottság nem jogosult tagjai kinevezésére, visszahívására és javadalmazásának meghatározására.
(5) Az alapító okirat feljogosíthatja az alapítvány egyéb szervét az alapító okiratnak a törvényben meghatározott feltételek betartása melletti módosítására, továbbá az (1) bekezdésben foglalt jogok gyakorlására a c) pontban foglalt jogok kivételével. Az alapítvány egyéb szerve nem jogosult tagjai kinevezésére, visszahívására és javadalmazásának meghatározására.
1-2. A Javaslat előkészítése során nagy vita folyt arról, vajon van-e az alapítványnak legfőbb szerve, és ha van, akkor melyik szerv tekinthető annak. Két álláspont küzdött egymással. Az egyik szerint nincs legfőbb szerv, az alapítványt a kuratórium irányítja. A másik felfogás abból indult ki, hogy a jogi személyek esetében a legfőbb szervnek milyen hatásköre van, mely kérdésekben van döntési jogosultsága, és, hogy az alapítványnál ezeket a jogokat ki jogosult gyakorolni. Ez utóbbi felfogás szerint az alapító lenne az alapítvány legfőbb szerve. Ezt számos jogtudós és jogász nem tudta elfogadni, ezért a Javaslat sajátosan kezeli az alapítót az alapítvány vonatkozásában.
Bár az alapítvány jelentős mértékben elkülönül, függetlenedik alapítójától, a Javaslat meglehetősen széles körű, stratégiai jellegű döntési jogköröket tart fenn az alapító, illetve az alapítói jogok gyakorlója számára. Ezek a jogok nem teszik képessé az alapítót arra, hogy érdemben befolyásolni tudja az alapítvány mindennapi tevékenységét, nem adnak közvetlen beavatkozási lehetőséget, de például az alapító okirat jelentősen korlátozott módosításának jogával, illetve az alapítványi szervek tagjainak kijelölésére irányuló joggal az alapító folyamatosan meghatározhatja az alapítvány tevékenységének főbb irányait.
A Javaslat felsorolja azokat a jogokat, amelyeket az alapító az alapító okiratban magának fenntarthat. Ha ezzel a lehetőséggel nem él, akkor lényegében semmilyen joga sincs az alapítvány vonatkozásában, és a nyilvántartó bíróság lesz jogosult gyakorolni az alapítói jogokat.
3-5. Az alapító egyes alapító jogok gyakorlását más alapítványi szervre is átruházhatja. Az alapítvány nagyobb önállóságát szolgálja az a rendelkezés, amely az alapító döntésétől függően lehetőséget ad arra, hogy az alapító okiratot ne csak az alapító, hanem akár a kuratórium, vagy a felügyelőbizottság is módosíthassa. Ennek az lehet az oka, hogy a kuratórium vagy a felügyelőbizottság inkább tisztában van az alapítvány tevékenységét esetleg gátló alapító okirati rendelkezésekkel, ezért elképzelhető, hogy megalapozottabb döntést tud hozni ebben a kérdésben. Ráadásul a kisebb jelentőségű módosítások kuratórium vagy felügyelőbizottság általi elvégzése mentesítheti az alapítói jogok gyakorlóját számára közömbös döntések meghozatala alól. Indokolt lehet például a kuratóriumra bízni annak meghatározását, hogy hol legyen az alapítvány székhelye. Ha a működés során esetleg nagyobb helyiségeket kell bérelni székhely számára, nehézkes lenne ehhez az alapítói jogok gyakorlójának beavatkozását kérni, egyszerűbbnek tűnhet, ha a székhely megváltoztatását a kuratórium intézi el.
Azt, hogy milyen körben jogosult a kuratórium az alapító okirat módosítására, természetesen meghatározhatja az alapító okiratnak az a rendelkezése, amelyik a felhatalmazást adja. Nem szükségszerű az, hogy a kuratórium az alapító okirat minden elemének módosítására jogot nyerjen.
A Javaslat a kuratórium és a felügyelőbizottság mellett egyéb szervek létesítését és alapítói jogokkal történő felruházást is lehetővé teszi, például egy tanácsadó testület is fel lehet jogosítva a kuratórium tagjainak kijelölésére, visszahívására, díjazásuk megállapítására.
1:187. § [Az alapítók gyűlése]
(1) Ha az alapító okirat az alapító jogok gyakorlására több személyt hatalmaz fel, azok az alapítói jogok gyakorlására testületként jogosultak.
(2) Az alapítók gyűlésének működési szabályait az alapító okiratban kell meghatározni.
(3) Az alapító okiratban nem rendezett kérdésekben – az alapító okirat rendelkezésének megfelelően – az alapítók gyűlésére a korlátolt felelősségű társaság taggyűlésére vagy az egyesület közgyűlésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
1. Ha az alapítói jogok gyakorlására többen jogosultak, úgy az alapítói jogok gyakorlása testületként történik, az alapítók gyűlésének keretei között. Ha az alapító okirat eredetileg nem rendelkezik az alapítók gyűléséről, akkor ennek érdekében az alapító okirat később is módosítható mindenfajta korlátozás nélkül, hiszen ez mindenképpen a körülmények jelentős változásának minősül [lásd az 1:185. § (1) bekezdését].
2. Az alapítók gyűlésének működési szabályait meg kell határozni az alapító okiratban. Ez az alapító okirat szükség szerinti tartalmi elemeinek felsorolásában is szerepel (1:183. §).
3. Ha valamilyen kérdés szabályozatlan maradna, kisegítő szabályként a törvény más jogi személy formák legfőbb szervének (a kft. taggyűlésének vagy az egyesület közgyűlésének) szabályait rendeli alkalmazni az alapítók választása szerint. Az alapítók gyűlésének működési szabályain túl tehát arról is rendelkezni kell az alapító okiratban, hogy a Javaslat által választani engedett két szabályrendszer melyikét hívják segítségül az alapítói jogok gyakorlására jogosultak az általuk az alapítók gyűlésére meghatározott rendelkezések kiegészítésére.
1:188. § [Az alapítói jogok és kötelezettségek átruházása]
(1) Az alapítói jogokat és kötelezettségeket az alapító átruházhatja.
(2) Az alapítói jogok és kötelezettségek átruházására csak akkor kerülhet sor, ha az alapító az alapító okiratban vállalt esedékes vagyoni juttatását teljesítette. Az alapítói jogok átruházását az alapító okirat egyéb feltételekhez is kötheti.
(3) Az alapítói jogok és kötelezettségek átruházását a nyilvántartó bírósághoz be kell jelenteni. A jogutódlás a nyilvántartásba vétellel következik be.
(4) Az alapítói jogok és kötelezettségek átruházásának bejegyzését törölni kell, ha az átruházásra irányuló ügylet érvénytelenségét a bíróság a szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályok szerint megállapítja. A jogutódlás a nyilvántartásba vételt követő ötéves jogvesztő határidő eltelte után ilyen esetben sem törölhető.
1. A Javaslat a hatályos jogi szabályozás dogmatikailag nehezen értelmezhető alapítói kijelölési jogát pontosítani és más polgári jogi intézményekkel egységesíteni kívánja, ezért kijelölés helyett az alapítói jogok és kötelezettségek halál esetére szóló vagy élők közötti ügyletben történő átruházásáról szól. Az alapítói jogok halál esetére szóló átruházása estén az alapítói jogok megszerzése természetesen nem minősül öröklésnek. Az átruházás lehet visszterhes vagy akár ingyenes ügylet is.
2. Az átruházásra csak akkor kerülhet sor, ha az alapítónak nincsen vagyoni juttatás teljesítésére vonatkozó kötelezettsége. Az átruházás részletszabályait az alapítvány alapító okiratában az alapító meghatározhatja, így akár korlátozhatja, feltételhez is kötheti az átruházást.
3. Az alapítói jog átruházását a nyilvántartó bírósághoz be kell jelenteni a közhitelesség biztosítása érdekében. Az átruházással alapítói jogokat szerzett személy a nyilvántartásba való bejegyzéssel az átruházó alapító helyére kerül, s mindazokat a jogokat gyakorolhatja, amelyek az eredeti alapítót megillették, de ha az alapító jogokhoz még kötelezettségek is kapcsolódnak – például az alapító még a teljes vagyont nem bocsátotta az alapítvány rendelkezésére – akkor az átruházás csak a kötelezettség átadásával együtt lehetséges. Ezzel biztosítható az, hogy az alapító arra az esetre is gondoskodhasson az alapítvány megfelelő működtetéséről, amikor ő már nem akar vagy nem tud az alapítvány ügyeivel foglalkozni. Az alapítói jogok teljességének megszerzése azt is jelenti, hogy az alapítói jogok megszerzőjét is megilleti az a jog, hogy átruházza az alapítói jogokat, akár élők közötti, akár halál esetére szóló ügylettel.
4. A Javaslat egy általános ötéves jogvesztő határidővel kívánja megszilárdítani az átruházással előállott joghelyzetet, ezen időtartam elteltét követően ugyanis sem semmisséggel, sem megtámadással nem lehet az átruházás joghatályát kérdésessé tenni.
1:189. § [Az alapítói jogok átszállása a nyilvántartó bíróságra]
Az alapító halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetén, továbbá, ha az alapító az alapítói jogokról írásban lemond, és lemondását a nyilvántartó bíróságnak bejelenti, az alapítói jogokat – ha az alapító okirat eltérően nem rendelkezik – a nyilvántartó bíróság gyakorolja.
Az alapítói jogok halál esetére szóló átruházhatósága ellenére az alapító jogok nem tartoznak az örökhagyó hagyatékába, így nem is örökölhetőek. Az alapító vagy maga rendelkezik jogainak más személy részére történő átruházásáról vagy ezek a jogok halála esetén az alapító okiratban megjelölt személyre, ennek hiányában a nyilvántartó bíróságra szállnak át. Hasonló a helyzet akkor, ha az alapító nem természetes személy volt, s jogutód nélkül szűnt meg. Jogi személy átalakulása esetén viszont nem indokolt az alapítói jogok elvonása.
Az alapítvány tipikusan magánjogi intézmény, ahol az alapító magánautonómiája, a joggyakorlás önkéntességének elve érvényesül. Nem lehet tehát senkit sem arra kötelezni, hogy alapítói jogait gyakorolja, ha ezt nem kívánja, s ugyanígy nem lehet arra sem kötelezni, hogy átruházás útján gondoskodjon az alapítói jogok gyakorlásáról. Ezért a Javaslat megadja az alapítóknak azt a jogot, hogy lemondjanak alapítói jogaikról. Lemondás esetén az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában a nyilvántartó bíróság veszi át az alapítói jogok gyakorlását.
1:190. § [Az alapítói jogokat gyakorló személy bíróság általi kijelölése]
Ha a törvény az alapítói jogok gyakorlására a nyilvántartó bíróságot jogosítja, a nyilvántartó bíróság kijelölheti az alapítói jogokat gyakorló személyt.
A Javaslat számos rendelkezése a nyilvántartó bíróságot kötelezi az alapító jogok gyakorlására. Ez a feladat nyilvánvalóan nem tartozik a szoros értelemben vett bírói tevékenységek körébe, ezért a Javaslat lehetőséget ad a bíróságnak arra, hogy – saját diszkrecionális döntése alapján – más személyt jelöljön ki az alapító jogok gyakorlására. A Javaslat tudatosan a kijelölés fogalmát használja, mert ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kijelölő bíróság ezt a döntését megváltoztathatja, és ezt a jogot vissza is vonhatja minden indokolás nélkül. A bíróság a felügyelet körében az alapítói jogok gyakorlására kijelölt személy tevékenységét természetesen ellenőrizni is köteles.
VII. Cím
Az alapítvány szervezete
I. Fejezet
A kuratórium
1:191. § [A kuratórium feladata]
(1) A kuratórium az alapítvány ügyvezető szerve.
(2) A kuratórium gondoskodik az alapítványi cél megvalósításáról, az alapítvány jogszabályoknak és az alapító okirat rendelkezéseinek megfelelő működéséről, az alapítványi vagyon kezeléséről és felhasználásáról, az éves pénzügyi terv elfogadásáról, továbbá az ügyvezetés körébe tartozó egyéb feladatok ellátásáról.
1-2. A Javaslat az alapítvány ügyvezető szervét a jelenlegi kezelő szerv helyett a hétköznapokban ismert kuratórium elnevezéssel javasolja felváltani. A kuratórium az alapítvány ügyvezető szerve, tehát terhelik mindazok a kötelezettségek és megilletik mindazok a jogok, amelyek egy jogi személy ügyvezető szervét általában terhelik, illetve megilletik. A Javaslat az alapítványi sajátosságokat kiemelve meghatározza azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeket a kuratóriumnak el kell látni. Ez a felsorolás nem tekinthető teljes körűnek, hiszen minden olyan, itt fel nem sorolt feladatot is teljesítenie kell a kuratóriumnak, amely az ügyvezetés fogalomkörébe esik. Esetleges mulasztás esetén tehát a kuratórium tagjai nem mentesülhetnek a felelősség alól arra hivatkozással, hogy az elmulasztott feladatot a jelen § nem nevesítette.
Mivel a kuratórium szükségszerűen több személyből áll, adottak a testületként való működés feltételei, ami annyit jelent, hogy a kuratóriumi tagok az alapító okiratban foglalt eljárási szabályok és a kuratórium ügyrendje szerinti eljárásban hozhatják meg döntéseiket. Ennek során nem feltétlenül szükséges konszenzusra jutniuk, a testületi jellegből következően szótöbbséges döntéshozatal is elképzelhető. A testületi működés nem zárja ki, hogy a kuratóriumi tagok a feladatokat megosszák egymás között, ám a testületi döntéshozatalért viselt felelősséget ez a munkamegosztás nem érinti.
1:192. § [A kuratórium személyi összetétele]
(1) A kuratórium legalább három természetes személyből áll, akik közül legalább kettőnek belföldön állandó lakóhellyel kell rendelkeznie.
(2) A kuratórium tagjai az alapítvány vezető tisztségviselői.
(3) Az alapítvány kedvezményezettje vagy annak közeli hozzátartozója nem lehet a kuratórium tagja. Az alapító és közeli hozzátartozói nem lehetnek többségben a kuratóriumban, nem gyakorolhatnak meghatározó befolyást a kuratórium működésére és nem rendelkezhetnek önálló képviseleti joggal.
(4) A kuratóriumi tagok személyében beálló változást tizenöt napon belül be kell jelenteni a nyilvántartó bíróságnak.
1-2. A kuratóriumi tagok minimális létszáma három fő. Kuratóriumi tagok csak természetes személyek lehetnek, közülük legalább kettőnek állandó belföldi lakóhellyel kell rendelkeznie. A kuratórium testületi szerv, amelynek tagjai az alapítvány vezető tisztségviselői, következésképpen terheli őket mindaz a felelősség, amely a vezető tisztségviselőket a jogi személyek általános szabályai szerint általában terheli, s megilletik őket a vezető tisztségviselők jogai.
3. A kuratóriumnak megfelelő módon el kell különülnie azoktól a személyektől, akiknek érdekében az alapítvány tevékenységét folytatja. Tekintettel arra, hogy a kuratórium a kedvezményezettek javára köteles felhasználni az alapítványi vagyon hozadékát, s a kuratórium dönt arról, hogy a kedvezményezetti körből ki válik jogosulttá alapítványi juttatásra, a döntésben érdekelteket indokolt kizárni a döntéshozatalból. Ebből értelemszerűen következik az a rendelkezés, amelynek alapján nem lehet a kuratórium tagja az alapítvány kedvezményezettje és annak közeli hozzátartozója.
Az alapítvány kuratóriuma alapvetően az alapítótól elkülönülve kell, hogy végezze tevékenységét, az alapító okirat rendelkezései által meghatározott keretek között. Az alapító azzal, hogy alapítványt hozott létre, lemondott az alapítvány céljára rendelt vagyon feletti közvetlen rendelkezési jogról, s e helyett az alapítvány ügyvezetése kezébe adta a vagyon működtetésének jogát. Annak érdekében, hogy ez az elkülönülés ténylegesen is megvalósuljon, indokolt olyan szabályozást bevezetni, amely az alapító rendelkezési jogát oly mértékben korlátozza, hogy az alapítvány autonómiája megvalósulhasson. Ezt azonban nemcsak úgy lehet elérni, hogy az alapítót teljes mértékben kizárjuk az alapítvány ügyvezető szervéből, hanem elegendőnek látszik az, ha azt garantáljuk, hogy ő maga, több alapító esetén az alapítók, illetve ezek hozzátartozói ne lehessenek többségben a kuratóriumon belül, s így ne monopolizálhassák a kuratóriumi döntéseket, és ne gyakorolhassanak meghatározó befolyást a kuratórium döntéseire. Szintén ezt kívánja érvényre juttatni az a bírói gyakorlatból a Javaslatba átemelt szabály, amely alapján az alapító és közeli hozzátartozói önálló képviseleti joggal nem rendelkezhetnek.
Azt azonban nem szükséges megakadályozni, hogy az alapító a kuratórium munkájában közreműködve érvényesítse az alapítvánnyal kapcsolatos szempontjait, céljait, s ellenőrizze a kuratórium tevékenységét. Ahhoz azonban, hogy akaratát érvényesíteni tudja, meg kell győznie a kuratórium többségét.
4. A nyilvántartásban szereplő adatok valódisága, azaz a nyilvántartás (köz)hitelessége érdekében szükséges annak előírása, hogy a kuratóriumi tagok személyének változását a változás bekövetkezésétől számított tizenöt napon belül be kell jelenteni a nyilvántartást vezető bíróságnak.
1:193. § [A kuratóriumi tagsággal kapcsolatos előírások]
(1) A kuratóriumi tagokat határozott vagy határozatlan időre lehet kijelölni, illetve megválasztani.
(2) A kuratórium tagja megbízatásának lejárta előtt csak az alapítványi cél megvalósításának közvetlen veszélyeztetése esetén és csak az alapítói jogok gyakorlója által hívható vissza.
(3) A kuratórium tagjaira a törvényben az egyesület vezető tisztségviselőinek függetlenségére, összeférhetetlenségére meghatározott rendelkezéseket, valamint a vezető tisztségviselői megbízással kapcsolatos kizárási okokat megfelelően alkalmazni kell.
(4) A kuratóriumi tagsági jogok csak személyesen gyakorolhatók.
1. A kuratórium tagjait a Javaslat értelmében az alapító jelöli ki, több alapító esetén pedig az alapítók gyűlése választja. Az alapító az alapító okiratban ezt a jogát átruházhatja a felügyelőbizottságnak, sőt akár más alapítványi szervnek is (lásd a 196. §-t). A vezető tisztségviselők feletti ellenőrzési jog gyakorlása érdekében a kuratóriumi tagság idejét az alapító okirat jogosult meghatározni, határozott vagy határozatlan időre egyaránt szólhat a megbízás. A megbízatás lejártakor mérlegelni kell, hogy mennyire volt megfelelő a vezető tisztségviselő teljesítménye. Amennyiben az alapító vagy az alapítók gyűlése továbbra is alkalmasnak tartja a feladat ellátására, a vezető tisztségviselő ismételten kijelölhető, illetve megválasztható.
2. Az alapító és a kuratórium függetlenségének és a kuratórium önállóságának megőrzése védelmében a törvény a kuratórium visszahívását csakis az alapítvány céljának közvetlen veszélyeztetése esetén és csak az alapítói jogok gyakorlója által engedi meg. Így a kuratóriumi tagokat kijelölő szerv és a kuratórium hatásköri elkülönültségéből fakadó viták a kuratórium egyszerű visszahívásával nem oldhatók meg.
3. A kuratóriumi tagokra alkalmazni kell a jogi személyek általános szabályai között megfogalmazott kizáró okokat, továbbá az egyesületnél meghatározott összeférhetetlenségi, függetlenségi és kizárási okokat, s ezek egészülnek ki a csak az alapítványoknál alkalmazandó speciális összeférhetetlenségi esetekkel.
4. A kuratórium tagjait az alapítói jogok jogosultja jelöli ki. Az alapító nyilvánvalóan olyan alapon választ, hogy ki az a természetes személy, akiben kellően megbízik, akiről elhiheti, hogy az általa meghatározott alapítványi célok érdekében fogja kezelni, felhasználni az alapítványi vagyont. E személyes, bizalmi jellegű viszonyra tekintettel a kuratóriumi tagságból eredő feladatok csak személyesen láthatók el, a vezető tisztségviselő nem bízhatja e feladatokat harmadik személyre. Ez a korlátozás azonban csak annyit jelent, hogy a belső döntéshozatal körében a kuratórium tagja nem bízhatja másra kuratóriumi tagságából eredő feladatait.
A képviselet körében már nem kell feltétlenül minden esetben személyesen eljárni: egyes meghatározott esetekben lehet harmadik személynek meghatalmazást adni az alapítvány képviseletére a jogi személyek képviseletére vonatkozó általános szabályok szerint.
1:194. § [A kuratórium működése]
(1) Ha az alapító nem tartja fenn magának a kuratórium elnöke kijelölésének jogát vagy nem ruházta át ezt a jogot a felügyelő bizottságra, a kuratórium tagjai maguk közül választanak elnököt.
(2) A kuratórium tevékenységét a pénzügyi terv szerint végzi.
(3) A kuratórium félévente legalább egyszer ülést tart, amelyet az elnök hív össze.
(4) Bármely kuratóriumi tag kérheti kuratóriumi ülés összehívását a cél és az ok megjelölésével. Ilyen kérelem esetében a kuratórium elnöke köteles a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül intézkedni az ülés összehívásáról. Ha ennek a kötelezettségének a kuratórium elnöke nem tesz eleget, a kuratórium ülését a kérelmet előterjesztő tag is összehívhatja.
1. Az 1:194. § a kuratórium működésére vonatkozó szabályokat tartalmaz. A kuratórium munkájának irányítása a kuratórium elnökének feladata. Az elnököt főszabályként a kuratórium tagjai maguk közül választják, de az alapító az alapító okiratban fenntarthatja magának a jogot a kuratórium elnökének kijelölésére, sőt ezt a jogot a felügyelőbizottságra is átruházhatja. Az alapító vagy a felügyelőbizottság tehát nemcsak a kuratórium tagjait jelölheti ki (választhatja meg), hanem ezzel együtt azt is meghatározhatja, hogy az általa kijelölt (megválasztott) tagok közül ki töltse be az elnöki tisztséget. Elképzelhető olyan hatásköri megosztás is, hogy a kijelölő szerv jelöli ki (választja meg) a kuratórium tagjait, de az elnököt a felügyelőbizottság jogosult megnevezni a tagok közül. A szabályozás rugalmas e tekintetben, mert a fordított szituáció is megvalósítható: a felügyelőbizottság gyakorolhatja a kuratórium tagjai megválasztásának jogát, de az elnököt az alapító jelölheti ki a megválasztott tagok közül.
2. Újdonság az az előírás, amely a kuratóriumtól megköveteli a gazdálkodás minimális tervezését, azaz annak áttekintését, hogy milyen vagyonnal, milyen bevételekkel, milyen feladatokat kíván megvalósítani az elkövetkező évben. A Javaslat az alapítvány működésének a vagyoni helyzet folyamatos figyelemmel kísérésével történő jövőre tervező jellegét kívánja erősíteni.
3-4. A kuratórium ülése összehívásának legfontosabb szabályait garanciális okokból a Javaslat állapítja meg. Az ülést az elnök hívhatja össze, és a folyamatos működés biztosítása érdekében legalább féléves gyakorisággal köteles is összehívni. A kuratóriumi tagok azonban nincsenek teljesen kiszolgáltatva az elnök szándékainak, mert saját kezdeményezésükre is sor kerülhet kuratóriumi ülésre.
II. Fejezet
A felügyelőbizottság
1:195. § [A felügyelő bizottság]
(1) A felügyelő bizottság – ha működik ilyen – az alapító részére végzi tevékenységét.
(2) A felügyelő bizottság tagjaira a kuratórium tagjaira vonatkozó kizárási és összeférhetetlenségi szabályok alkalmazandók.
1. Az alapító szabadon dönthet felügyelőbizottság létesítéséről. Kötelező a felügyelőbizottság, ha azt külön jogszabály előírja. A felügyelőbizottság a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokból következően az ügyvezetés – a kuratórium – működését ellenőrzi. Amennyiben működik az alapítványnál felügyelőbizottság, úgy tevékenységét az alapító részére végzi.
A felügyelőbizottság hatáskörét a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok, valamint külön jogszabályok határozzák meg, továbbá az alapító további hatásköröket is telepíthet a felügyelőbizottságra.
2. A felügyelőbizottság tagjaira a kuratórium tagjaira vonatkozó összeférhetetlenségi és kizárási szabályokat kell alkalmazni.
III. Fejezet
Egyéb alapítványi szervek
1:196. § [Egyéb alapítványi szervek]
(1) Az alapító egyéb alapítványi szerveket is létesíthet. Ezek a szervek csak ellenőrző vagy tanácsadó feladatokat láthatnak el.
(2) Az (1) bekezdés szerint létesített alapítványi szervek nem csorbíthatják a kuratórium ügyintéző és képviseleti jogait és a felügyelő bizottság és a könyvvizsgáló törvényben biztosított jogait.
(3) Az alapítói és egyes ügyvezetői jogok egyéb alapítványi szervekre csak a törvény felhatalmazása alapján ruházhatók át.
1. A Javaslat a magánautonómia alapján, a jogi személy belső szervezetének szabad kialakításához való jogot elismerve, egyéb alapítványi szervek létesítését is megengedi. Az alapító az alapítványi céltól függően az alapítvány működését a szervezet kialakításával tudja leginkább befolyásolni, keretek közé szorítani.
2. Ennek a szabadságnak csak annyi korlátot kíván szabni a Javaslat, hogy az alapítvány ügyintéző, képviseleti funkciókat ellátó szervének jogai ne sérüljenek, valamint a klasszikusnak nevezhető ellenőrző funkciót végző felügyelőbizottság és könyvvizsgáló törvényben biztosított jogai ne csorbuljanak.
3. Amint láttuk, a Javaslat lehetőséget ad arra is, hogy egyes jogok átruházhatók legyenek, így például egyes alapító jogokat az alapító a felügyelőbizottságra, vagy más alapítványi szervre ruházhat át.
Alapítványok esetében meglehetősen gyakori tanácsadó testület létesítése. Eljárási szabályok megalkotásával viszont az alapító egyes hatásköröket is telepíthet a tanácsadó testülethez. A kedvezményezetteket szintén bevonhatja az alapító az alapítvány szervezeti keretébe, leginkább az ügyvezetés ellenőrzését szolgálhatja egy ilyen jellegű alapítványi szerv. A kedvezményezettek részére alapvetően információs jogokat célszerű biztosítani, annak érdekében, hogy az alapítvány működése az érintett kör számára átlátható legyen.
IV. Fejezet
Könyvvizsgáló
1:197. § [Könyvvizsgáló]
Könyvvizsgáló alkalmazása kötelező, ha az alapítvány gazdasági társaságban részesedéssel rendelkezik.
A Javaslat megerősíti a külön számviteli jogszabályban előírt könyvvizsgálói kötelezettséget. Meghatározott bevétel és tevékenység esetén indokolt a könyvvizsgáló alkalmazása. Az alapító és a csatlakozók által szolgáltatott jelentősebb értékű vagyon esetén a csatlakozók részvételi, ellenőrzési jogainak korlátozott volta, a társasági részesedés esetén pedig a vagyoni kockázat indokolhatja a könyvvizsgáló igénybevételét.
VIII. Cím
Az alapítvány megszűnése
1:198. § [Az alapítvány megszűnése]
(1) Az alapítvány a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokon túl a következő esetekben szűnik meg:
a) az alapítvány a célját megvalósította, és az alapító új célt nem határozott meg;
b) az alapítvány céljának megvalósítása lehetetlenné vált és az alapító okirat módosítására valamint az alapítványnak más alapítvánnyal való egyesülésére nincs mód;
c) az alapítvány három éven át a célja megvalósítása érdekében nem folytat tevékenységet.
(2) Az alapító nem szüntetheti meg az alapítványt.
(3) Ha valamelyik megszűnést eredményező ok bekövetkezik, a kuratórium értesíti az alapítót a szükséges intézkedések megtétele érdekében, és a megszűnési ok bekövetkeztét közli a felügyelő bizottsággal és a könyvvizsgálóval is.
(4) Az 1:106. § a) pontjában, illetve az (1) bekezdésben meghatározott megszűnési okok bekövetkeztét a kuratórium a (3) bekezdés szerinti értesítéstől számított harminc napon belül köteles a nyilvántartó bírósághoz bejelenteni, kivéve, ha a megszűnés okát orvosolták. A bejelentési kötelezettség késedelméből vagy elmulasztásából eredő károkért az alapítvánnyal és harmadik személyekkel szemben a kuratórium tagjai egyetemlegesen felelnek.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott esetekben az alapítvány végelszámolása csak akkor kezdhető meg, ha a nyilvántartó bíróság a kuratórium bejelentésétől számított tizenöt napon belül nem emel kifogást.
(6) A jogutód nélkül megszűnő alapítványnak a hitelezői igények kielégítése után megmaradó vagyonáról a törlését elrendelő határozatban kell rendelkezni.
1-2. Az alapítványok esetében is meg kell különböztetnünk a jogutódlás – azon belül az egyesülés és a szétválás -, illetve a jogutód nélkül történő megszűnés eseteit. Az 1:198. § az első esetcsoportot, a 1:199. § pedig a másodikat szabályozza.
A jogi személyek jogutód nélküli megszűnésére vezető általános okok közül az alapítványra nem alkalmazható az a szabály, amely szerint a legfőbb szerv vagy akár az alapító elhatározhatná az alapítvány megszűnését. Az alapítvány létrehozását követően ugyanis az alapítványi célhoz kötött vagyonról az alapító már nem rendelkezhet, nem illeti meg tehát az a jog sem, hogy az alapítványi céltól megvonja a vagyont akár az alapítvány megszüntetése révén. Márpedig az alapítvány jogutód nélküli megszűnésének elhatározásával ez történne.
A többi általános megszűnési ok azonban az alapítványok esetén is érvényesül, s kiegészülnek ezek az okok az alapítványokra jellemző további megszűnési okokkal. Ezeknek a sajátos megszűnési okoknak a középpontjában az alapítványi cél áll, tehát ha az alapítványi cél már megvalósult, vagy egyébként már nem valósítható meg, vagy az alapítvány huzamosabb ideig nem tevékenykedik a cél megvalósítása érdekében, ez az alapítvány megszűnését eredményezi.
3-5. A megszűnési ok vizsgálata és a megszűnési ok bekövetkezte esetén a törvény szerinti cselekmények véghezvitele a kuratórium kötelessége és felelőssége. A kuratórium tagjai személyes felelősséggel tartoznak ezen kötelezettségük teljesítéséért, mivel a hitelezővédelem az alapítványok körében rendkívül korlátozott módon érvényesül csak. A vagyontalan, tartozásaiért fedezettel nem rendelkező alapítvány nem működhet, ezért meg kell akadályozni, hogy további adósságokat halmozzon fel. Ennek a felelősségét a kuratóriumra hárítja a Javaslat.
Azokban az esetekben, amikor a megszűnési ok bekövetkeztének megállapítása mérlegelési lehetőséget hordoz magában, a nyilvántartást végző bíróság vizsgálja meg, hogy a kuratórium helyesen értékelte-e a helyzetet, s valóban helye lehet-e a megszüntetésnek. Ha például a kuratórium szerint bekövetkezett egy megszűnési feltétel vagy az alapítvány céljának elérése lehetetlenné vált, a bíróságnak lehetősége van arra, hogy felülvizsgálja a helyzet kuratórium általi értékelését, s ha úgy találja, hogy a megszűnési ok valójában nem következett be, akkor nem engedi meg a megszüntetési eljárás lefolytatását. Nyilvánvalóan nincs szükség ilyen jellegű kontrollra akkor, ha a megszűnési ok nem mérlegelésen múlik, például, ha a bíróság megállapította az alapítvány fizetésképtelenségét, s elrendelte felszámolását.
Az alapítvány végelszámolása is csak akkor kezdhető meg, ha a nyilvántartást végző bíróság nem emel kifogást a kuratórium bejelentésétől számított tizenöt napon belül.
6. Ha az alapítvány jogutód nélküli megszűnését követően marad a hitelezői igények kielégítésén felül vagyon, annak sorsáról az alapítvány törlését elrendelő határozatában a nyilvántartást végző bíróság rendelkezik. E rendelkezés tartalmi kereteit az alapítvány vagyonáról szóló rendelkezések között találhatjuk.
1:199. § [Az alapítvány átalakulása]
(1) Alapítvány csak alapítvánnyal egyesülhet.
(2) Alapítvány csak alapítványokra válhat szét.
(3) Az alapítvány más alapítvánnyal történő egyesüléséről vagy az alapítvány szétválásáról akkor hozható döntés, ha az alapító okiratban meghatározott vagyon juttatását teljesítette.
(4) Az egyesülés vagy a szétválás nem járhat az alapítványi vagyon csorbításával és az alapítványi cél veszélyeztetésével.
1. Az alapítók megkísérelhetik, hogy az alapítványt – némiként módosítva – másik alapítvánnyal egyesítve mintegy újjáélesszék. Az egyesülés így az alapítvány megújhodásának, részbeni átalakulásának, esetleg vagyoni megerősödésének is útja lehet. Az egyesülés történhet beolvadással vagy összeolvadással is, bár valószínűsíthető, hogy a tipikus megoldás az lesz, hogy a cél nélkül marad alapítvány egy működőképes alapítványba olvad be. Míg más jogi személyeknél a törvény nem ír elő feltételeket az átalakulás elhatározásához, az alapítványok esetén némileg más a helyzet, hiszen az alapítvány ilyen módon történő megszűnésével is veszélybe kerülhet az alapítványi cél szolgálata. Ezért általában nem, hanem csak másik alapítvánnyal megengedett az egyesülés. Az alapítványok egyesülése nem szolgálhatja a vagyonkivonást, az egyesülés során az alapító és a csatlakozók részére vagyont visszajuttatni nem lehetséges.
2. Alapítvány csak alapítványokra válhat szét. Ez az eset az egyesülésnél ugyan kevésbé valószínű, de egy több célra létesített és megfelelő mennyiségű vagyonnal bíró alapítvány esetén elvileg ez sem kizárható.
3-4. Fontos szabály, hogy addig nem lehet lebonyolítani az alapítvány jogutódlással történő megszüntetését, amíg a megszüntetésre szánt alapítvány alapítója nem teljesítette az alapítvány részére vállalt vagyoni juttatásokat. Ellenkező esetben ugyanis kétségessé válhatna e szolgáltatás behajthatósága, mert megszűnne a jogosultja, akivel az alapító jogviszonyban áll.
Az egyesülés és a szétválás semmiképpen sem veszélyeztetheti az alapítvány célját, és ezzel szoros összefüggésben nem járhat az alapítványi vagyon csorbításával, így például az alapítónak vagy harmadik személynek részben vagy egészben sem adható át.