A cikk letölthető PDF formátumban is.

III. Cím

Az érvénytelenség

I. Fejezet

A semmisség és a. megtámadhatóság

5: 64. § [Semmisség]

(1) A semmis szerződés a törvény erejénél fogva megkötésének időpontjától érvénytelen.

(2) A semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség; a szerződés semmisségét a bíróság hivatalból észleli.

(3) A szerződés semmisségének megállapítása iránt peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre jogszabály feljogosít.

(4) Közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében az ügyész keresetet indíthat a szerződés semmisségének megállapítása, illetve a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt.

1. A Javaslat fenntartja a semmis és a megtámadható szerződések közötti megkülönböztetést. Az érvénytelenség két fajtája közötti lényegi eltérés abban áll, hogy a semmisségi ok miatt a szerződés a törvény erejénél fogva (ipso iure) érvénytelen, a megtámadhatóság esetén viszont a szerződés érvényes, érvénytelenné csak akkor válik, ha az arra jogosult az előírt határidőn belül eredményesen megtámadja. A semmisség és megtámadhatóság közti elvi megkülönböztetés fenntartása mellett a Javaslat több -elsősorban a semmisség jogi jellegét érintő – piaci szemléletű változást vezet be.

2. A semmisség esetén az érvénytelenség a törvény erejénél fogva áll be, ezért arra főszabályként bárki és határidő nélkül hivatkozhat. (A főszabály alóli kivétel az ún. relatív semmisség, amikor a semmisségre csak az egyik fél érdekében lehet hivatkozni, például fogyasztói szerződés, vagy cselekvőképtelen személy szerződéskötése esetén). A semmisség megállapításához külön eljárásra sincs szükség. Ezért hivatkozni lehet rá peres előzmények nélkül is, például adóhatósági, közbeszerzési vagy versenyhatósági eljárásban. Mindez természetesen nem zárja el a (3) bekezdésben meghatározott személyeket attól, hogy a semmisség megállapítását peres eljárásban kérjék.

A semmisség jogi jellegére vonatkozó megváltozott szemlélet elsősorban a bíróság hivatalból történő eljárását érinti. A Javaslat expressis verbis kimondja, hogy a szerződés semmisségét a bíróságnak – mivel megállapításához külön eljárásra nincs szükség – bármilyen eljárásban hivatalból észlelnie kell. Ez megfelel a korábbi magyar magánjogi felfogásnak is. A semmisség hivatalból történő észlelése azonban nem jelenti egyúttal azt is, hogy a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeit hivatalból alkalmazhatja. A semmisségi ok észlelése kizárólag annyit jelent, hogy a felek által célzott joghatás nem érhető, el, vagyis a semmis szerződés alapján a bíróság teljesítésre akkor sem kötelezhet, ha a semmisségi okra a felek egyike sem hivatkozik, sőt akár mindketten figyelmen kívül hagyását kéri. Az érvénytelenség hivatalból alkalmazott jogkövetkezménye tehát az, hogy a bíró a semmis szerződés alapján előterjesztett igényt – mint alaptalan keresetet – elutasítja. A bíróság más tekintetben azonban nem rendelkezik az érvénytelenség jogkövetkezményeiről. A bíróság tehát hivatalból nem hoz döntést sem az eredeti állapot helyreállításáról, sem az érvénytelenség egyéb jogkövetkezményeiről. Ezért, ha bármelyik fél a semmisnek minősített szerződés alapján történt vagyonmozgás rendezését kívánja, úgy ehhez külön kereseti, illetve viszontkereseti kérelmet kell előterjesztenie. Más szóval az érvénytelenség feleket érintő jogkövetkezményei ugyanolyan eljárásjogi szabályok szerint érvényesíthetők, mint bármely más polgári jogi igény. A Ptk. gyakorlatában kialakult felfogás szerint semmisség esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeinek teljes körű hivatalbóli alkalmazását az indokolta, hogy a közérdek védelmének a felek magánérdekével szemben is feltétlenül érvényesülnie kell. A Javaslat az ügyészt jogosítja fel arra, hogy a közérdek védelme érdekében peres eljárást indítson a semmisség megállapítása és a jogkövetkezmények alkalmazása érdekében. A közérdekvédelmét nem a bíróság hivatalbóli eljárásának, hanem az ügyészi keresetindításnak, és az így lefolytatott pernek kell szolgálnia.

A semmisségre való hivatkozásnak korlátját jelentik a polgári jog alapelvei is. A “saját felróható magatartására előnyök szerzése érdekében hivatkozni nem lehet” elve erősebb, mint a semmisséghez és annak hivatalbóli észleléséhez fűződő érdek. Ezért anélkül, hogy a törvényszöveg ehelyütt deklarálná, az alapelvből következik, hogy a semmisségre előnyök szerzése végett nem hivatkozhat általában az, aki ennek okát felróható magatartásával maga idézte elő; az ilyen személy is hivatkozhat azonban a másik fél felróható magatartására.

3. A bírói gyakorlat jogértelmezése világított rá, hogy a semmisségre történő hivatkozási lehetőség nem jelent egyben ugyanilyen széles keresetindítási jogosultságot is. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette, hogy a Pp. szabályai szerint keresetindítási joga az érdekeltnek van, vagy annak, aki rendelkezik olyan jogosítvánnyal, hogy más jogának érvényesítése céljából keresetet indíthasson. A semmis szerződésekkel kapcsolatos perindítási lehetőséget ezért vagy a jogi érdekeltség (jogviszony) vagy a perlési jogosultságot biztosító törvényi felhatalmazás alapozza meg. A Javaslat tételes szabályként fogadja el a kialakult joggyakorlatot.

4. A Ptké. 36/A. §-a felhatalmazást adott az ügyész számára a keresetindításra. Ezt a rendelkezést átvéve a Javaslat biztosítja a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében a semmisség megállapítása és jogkövetkezményeinek levonása iránt az ügyészi keresetindítás lehetőségét. A rendelkezés elvileg korlátozás nélkül bármilyen semmisségi ok esetére megnyitja az utat az ügyészi keresetindításhoz, de ebből nem következik, hogy minden konkrét esetben a semmisség fennállása egyúttal a közérdek sérelmét is okozza. Ezért a semmisség ellenére az ügyészi kereset alaptalan is lehet. A Javaslatnak nem célja, hogy az ügyész a felek helyett és érdekükben terjesszen elő semmisségi keresetet, a törvényi rendelkezés célja kifejezetten a közérdek védelme, például olyan esetben, amikor a semmisségi ok természete folytán a felek egyikének sem érdeke az érvénytelenség megállapítása.

5: 65. § [Megtámadhatóság]

(1) A megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától érvénytelenné válik.

(2) Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik.

(3) A megtámadási jog a másik félhez intézett nyilatkozattal vagy a bíróság előtti érvényesítéssel a szerződés megkötésétől számított egy éven belül gyakorolható.

(4) A megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt.

(5) A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után – a megtámadási ok ismeretében – a szerződést megerősíti vagy a megtámadás jogáról lemond.

1-2. A Javaslat a megtámadási jog lényegét tekintve fenntartja a hatályos jogot, de egyszerűsíti a megtámadási határidő kezdetére vonatkozó szabályokat. Természetesnek tartja, és ezért – a Ptk. -hoz hasonlóan – külön nem mondja ki, hogy csak az eredményes megtámadás folytán válik a szerződés érvénytelenné, vagyis akkor, ha a másik fél a megtámadást elfogadja, vagy vita esetén a bíróság a megtámadás érvényességét megállapítja. Elfogadja a bírói, gyakorlatban kialakult azt az álláspontot, hogy a megtámadási jogot mind a másik félhez intézett jognyilatkozattal, mind – ilyen hiányában – keresetindítással lehet gyakorolni.

3-5. A Javaslat egyszerűsíti a megtámadási határidőre vonatkozó hatályos szabályokat annyiban, hogy az egyes okok miatti megtámadás gyakorlásához nem ír elő külön kezdési időpontokat, hanem a szerződést bármilyen elismert ok esetén a megkötéstől kezdődően nyilvánítja megtámadhatónak. Semmilyen indok nem szól amellett, hogy egyes érvénytelenségi okokra csak a teljesítés megtörténte után lehessen hivatkozni. Az egy éves megtámadási határidő elévülési természetű, vonatkozik tehát rá az elévülés nyugvásának szabálya, s így menthető ok esetén (amely tévedés esetén a felismerésig, jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnéséig tart) az elévülési határidő csak a menthető ok megszűnésével kezdődik. Az egy éves határidő a megtámadás bíróság előtti érvényesítésére is vonatkozik.

A Javaslat mellőzi a megtámadási jog gyakorlására vonatkozó alakszerűségi követelményt (írásbeli közlést). A szerződés megtámadásához ugyanis nem indokolt szigorúbb alaki követelményeket előírni, mint bármilyen más polgári jogi igény (például a szavatossági vagy kártérítési igény) érvényesítéséhez. Az Európai Alapelvek is csupán azt tartalmazza, hogy a megtámadási jog gyakorlása a másik fél értesítésével történik (4: 112. cikkely). A szerződés megtámadása tehát a másik félhez intézett, bármilyen jognyilatkozattal megtörténhet, és ugyanilyen hatályú megtámadásnak minősül a keresetlevél bírósági benyújtása is.

A Javaslat szerint – a mai bírói gyakorlattal egyezően – megszűnik a megtámadás joga, ha a jogosult a megtámadási ok ismeretében megerősíti a szerződést, vagy lemond megtámadási jogáról. A megerősítéshez és a lemondáshoz a Javaslat – hasonlóan az Európai Alapelvek 4: 114. cikkelyéhez – alakszerűség! követelményt nem ír elő.

A szerződési akarat hibái

A szerződéskötésre irányuló akarat bizonyos hibáit a Javaslat a Ptk. -val egyezően és a külföldi jogokhoz hasonlóan érvénytelenségi okokként fogalmazza meg, és a részletszabályokban is csak néhány helyen tér el a hatályos normáktól. Az e fejezetben szabályozott eseteken kívül – lényegét tekintve – akarati hibában szenvednek a cselekvőképteleneknek és a korlátozottan cselekvőképeseknek az Első Könyvben meghatározott jognyilatkozatai is.

5: 66. § [Tévedés]

(1) Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.

(2) Jogi kérdésben való tévedés címén a szerződési nyilatkozatot akkor lehet megtámadni, ha a tévedés lényeges volt, és az eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. A fogyasztói szerződést jogi kérdésben való tévedés címén a fogyasztó az (1) bekezdésben írt feltételek szerint támadhatja meg.

(3) A fél nem támadhatja meg a szerződést, ha a tévedését felismerhette volna.

(4) Ha a felek a szerződéskötéskor lényeges kérdésben ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja.

1-4. A szerződés tévedés címén általában csak akkor támadható meg, ha ténybeli körülményre vonatkozik, a szerződési szándékot lényegesen befolyásolta, és a tévedést a másik fél okozta, vagy felismerhette. A Javaslat alapjában a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően szabályozza a tévedést. Kifejezetten kiemeli a joggyakorlatban is, régóta elfogadott azt a szempontot, hogy a tévedés különösen akkor valósulhat meg, ha azt a másik fél által nyújtott nem megfelelő tájékoztatás idézte elő. A Javaslat fenntartja a jogi kérdésben való tévedés kivételes jellegét, annak ellenére, hogy az Európai Alapelvek azonos megítélés szerint szabályozza a ténybeli vagy a jogi tévedést (4: 103. cikkely). A fogyasztói szerződést viszont a jogi felkészültség szempontjából is gyengébb pozícióban lévő fogyasztó jogkérdésben való tévedés címén is a ténybeli tévedéssel azonos feltételek mellett támadhatja meg. A bírói gyakorlat eddig is vizsgálta, hogy a tévedésre hivatkozó fél a tévedését kellő gondosság mellett felismerhette volna vagy sem. Ezt a szempontot – a tévedés jogi feltételeként – a Javaslat tételes rendelkezésként fogalmazza meg. Ilyen rendelkezést tartalmaz az Európai Alapelvek 4: 103. cikkely (2) bekezdése is. A kölcsönös téves feltevés a Javaslat szerint akkor megtámadási ok, ha az akarathiba mindegyiküknél fennállott, és egyúttal az mindegyikük számára lényeges kérdésre vonatkozott.

5: 67. § [Megtévesztés, fenyegetés, kényszer]

(1) Akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, a megtévesztés hatására tett szerződési nyilatkozatát megtámadhatja.

(2) Akit a másik fél fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja.

(3) Ezeket a szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a megtévesztés vagy fenyegetés harmadik személy részéről történt, és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett.

(4) A fizikai kényszer hatása alatt tett jognyilatkozat semmis.

1-3. Megtévesztés esetében a másik fél célzatos magatartással okozza partnere lényeges kérdésben történő tévedését. A bírói gyakorlatban elhatárolási problémát okozott, hogy megtámadható vagy semmis-e az a szerződés, amelynél a megtévesztés egyúttal a csalás bűncselekményének törvényi tényállását is kimeríti (BH 1999/157. sz. ). A Javaslat az ilyen ügyletet változatlanul megtámadhatónak, és – a büntetőjogi szabály sérelmétől függetlenül – nem semmisnek tekinti. A tapasztalatok szerint ugyanis adott esetben a megtévesztett félnek előnyösebb, ha a szerződés érvényes marad. Az átvett pénzt érvényes szerződés alapján (a szerződés szerinti járulékokkal) is vissza kell fizetni, érvénytelenség esetén viszont a szerződési biztosítékok (kezesség, zálogjog stb. ) is érvénytelenek, és elvesznek. Célszerű ezért, hogy az ilyen csalárd ügylet esetén a megtévesztett fél döntse el: a szerződést megtámadva az érvénytelenséget választja, vagy az érvényes szerződés alapján a szerződésszegés jogkövetkezményeit érvényesíti.

Fenyegetés esetén az akarathiba abban áll, hogy a fél jognyilatkozatát
valamilyen hátrány kilátásba helyezése miatt, illetve annak elkerülése érdekében
teszi meg. A kilátásba helyezett hátrány lehet olyan is, amelynek beváltása önmagában jogellenes magatartást nem jelentene, a jogellenesség azáltal valósul meg, hogy a szerződő felet akarata ellenére készteti szerződéskötésre.

4. Fizikai kényszer hatása alatt tett jognyilatkozatnál a szerződési akarat teljesen hiányzik, következésképpen a kényszer hatására tett jognyilatkozat semmis. Ezt a magától értetődő következményt a Javaslat kifejezetten is kimondja.

5: 68. § [Titkos fenntartás, színlelt szerződés]

(1) A fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös.

(2) A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.

1. A Javaslat nem kíván változtatni a Ptk. szabályán, amely szerint a szerződéskötésnek a másik fél számára rejtve maradó motívumai közömbösek a szerződés érvényessége szempontjából. Ezért a szerződéskötő fél téves feltevése – visszterhes szerződéseknél – nem vezet a szerződés érvénytelenségére.

2. A Javaslat nem változtat a színlelt szerződésre vonatkozó rendelkezéseken. Színlelt szerződés esetében a feleknek a külvilág számára érzékelhető egybehangzó nyilatkozatai ellentétesek szerződéses akaratukkal. Ilyen színlelt szerződést a felek általában akkor kötnek, ha jogellenesen valamilyen előny elérését vagy számukra hátrányos jogi helyzet elkerülését kívánják elérni. A színlelt szerződés – a felek akaratának hiányában – semmis, a leplezett szerződés tartalmát és érvényességét pedig önállóan kell vizsgálni.

5: 69. § [Akarathiba ingyenes szerződés esetén] Ingyenes szerződés esetében tévedés, téves feltevés vagy harmadik személy részéről történő fenyegetés címén a szerződést akkor is meg lehet támadni, ha e körülményeket a másik fél nem ismerhette fel.

A Javaslat a fennálló joghoz hasonló kivételes szabályt állít fel az ingyenes szerződéseknél felmerülő akarathibák megítélésére. A Javaslat – az ingyenes szerződések sajátosságaira tekintettel -továbbra is fenntartja a Ptk. 210. § (5) bekezdését.

A szerződési nyilatkozat hibái

5: 70. § [A szerződés alakja]

(1) Jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – semmis.

(2) A felek által kikötött alak csak akkor feltétele a szerződés érvényességének, ha kifejezetten ebben állapodtak meg.

(3) A teljesítés elfogadásával – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a szerződés a teljesített rész erejéig akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték. Ha jogszabály közokiratba, teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy legalább fokozott biztonságú aláírással ellátott elektronikus dokumentumba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, a teljesítés az alakiság mellőzése miatti érvénytelenséget nem orvosolja.

(4) A szerződésnek az alakiság mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.

1-2. A szerződésre meghatározott alakiság megsértése rendszerint semmisséget eredményez. Lehetséges azonban, hogy jogszabály az alakiságot csak a bizonyítás megkönnyítésére írja elő, de annak elmulasztását nem akarja semmisséggel szankcionálni. Előfordul az is, hogy az alaki követelmény nem is a szerződéshez magához kapcsolódik, hanem a szerződés által célzott jogkövetkezmény kiváltásához szükséges további jogi tény formai feltétele. Nyilvánvaló például, hogy az ügyvédi ellenjegyzés megkövetelése az ingatlan-adásvételi szerződéseknél nem a szerződés érvényességének feltétele, hanem az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés követelménye. A Javaslat egyébként a lehető legszűkebb körre korlátozza az írásbeliség követelményét. Különösen a gazdasági életben széles körben elterjedt ugyan, hogy a felek írásba foglalják a közöttük lezajlott tárgyalásokat, de emiatt még nem indokolt az írásbeli alakszerűség széles körben történő elismerése és semmisséggel való szankcionálása.

3-4. A szerződési jog gyakorlatában, elsősorban az üzletigazdasági életben létrejött szerződések alaki hibájával kapcsolatban azonban megfigyelhető az a törekvés, amely a teljesülő szerződés megmentését célozza. Különösen a tartós jogviszonyt eredményező szerződéseket illetően jellemző az a felfogás, amely szerint a szerződés megkötésekor elkövetett alaki hibákra ne lehessen visszatérni, ha a szerződés hibátlanul funkcionál. Az alaki hiba így egyre kisebb jelentőségűvé válik, és olyan igény fogalmazódik meg, amely a teljesítés orvosló hatásának szélesebb körű elismerését kívánja. A Javaslat a gazdasági forgalom követelményeit e kérdésnél is modellként kezeli, és főszabályként azt rögzíti, hogy a teljesítés elfogadása az alakiság mellőzését bármilyen szerződésnél orvosolja. Nem szükséges, hogy a teljesítésre mindkét fél részéről sor kerüljön, mivel az egyik fél részéről történt teljesítés elfogadása a másik fél részéről eleve kölcsönösséget, vagyis az elfogadott (rész)teljesítés ellenszolgáltatásának teljesítésére vonatkozó kötelezettséget vonja maga után. Az alakilag hibás szerződés azonban csak a teljesített rész tekintetében válik érvényessé; arra nincs mód, hogy a részteljesítésre hivatkozással a másik fél a nem teljesített rész teljesítését is követelje.

A Javaslat nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy törvény a teljesítés orvosló hatását kizárja. Maga a Javaslat mondja ki, hogy a közokirat vagy minősített magánokirat hiányát a teljesítés nem orvosolja, a konvaleáló hatás tehát az egyszerű okiratba foglalásra korlátozódik. Noha magának a Javaslatnak a logikájából is levezethető volna, a tétel fontossága miatt maga a norma mondja ki, hogy az ingatlan tulajdonjogának átruházásánál a vételár megfizetésének nincs konvaleáló hatása. Az ilyen ügyleteknél ugyanis a teljesítés az ingatlan tulajdonjogának átruházását (is) feltételezi, amely ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez kötött, a tulajdonjog bejegyzése (a teljesítés) pedig írásba foglalást, sőt ügyvédileg ellenjegyzett okiratba foglalást kíván meg. A teljesítés tehát alaki fogyatékosság esetén fogalmilag kizárt.

A célzott joghatás hibái

A szerződéskötés tartalmi oldala az a joghatás, amelyet a felek elérni kívánnak, és amely a feleket megillető jogokban és az őket terhelő kötelezettségekben, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás viszonyában testesül meg. A szerződési szabadság elvéből következik, hogy a felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg. E főszabály alól azonban kivételek vannak: nem ütközhet a szerződés jogszabályba (tilos szerződések), nem ütközhet nyilvánvalóan a jóerkölcs követelményébe, nem eredményezheti a szerződéses egyenértékűség feltűnő sérelmét, nem irányulhat eleve lehetetlen célra stb. Ha a felek szerződés tartalmát e törvényi korlátok megsértésével határozzák meg, a szerződés a célzott joghatás hibája folytán lesz érvénytelen.

5: 71. § [Tilos szerződés]

(1) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt főz. Más jogkövetkezmény mellett is semmis a tilos szerződés akkor, ha a jogszabály ezt külön kimondja, vagy ha a jogszabály célja a szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása.

(2) Ha jogszabály a szerződés egyes tartalmi elemeit kötelezően meghatározza, vagy egyes kikötéseket tilt, a szerződés a jogszabály által előírt tartalommal érvényes. Ez a rendelkezés akkor is irányadó, ha társasági szerződés egyes tartalmi elemeit határozza meg kötelezően jogszabály, vagy tiltja egyes kikötéseit.

1-2. A szerződés semmisségét okozza, ha jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésével kötik. A joggyakorlatban és a jogtudományban eltérő felfogások kaptak hangot arra nézve, hogy bármilyen, jogági hovatartozástól független jogszabály sérelme a szerződés érvénytelenségét okozza-e vagy sem. Vitatott volt az is, hogy melyek azok a kritériumok, amelyek alapján megítélhető, hogy az adott jogszabály sérelme érvénytelenséget okoz-e vagy sem. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy nem minden jogszabály sérelme okozza egyúttal a szerződés semmisségét.

A szerződési jog magánjogi szabályainak túlnyomó többsége diszpozitív rendelkezést tartalmaz, amelytől a felek szabadon eltérhetnek. Ha a Ptk. maga vagy más polgári anyagi jogi szabály kivételesen mégis kógens rendelkezést tartalmaz, az abba ütköző szerződés (szerződéses kikötés) semmis. Az érvénytelenség jogkövetkezményeit ilyen esetben akkor nem lehet alkalmazni, ha az illető polgári anyagi jogszabály egyúttal azt is tartalmazza, hogy a kógens rendelkezésnek milyen más – az érvénytelenség helyett alkalmazandó – jogkövetkezménye van. A “más jogkövetkezmény” értelme helyesen tehát az, hogy a jogszabály a megsértéséhez az érvénytelenség helyett alkalmaz más jogkövetkezményt. Annak nincs akadálya, hogy a törvény a jogsértéshez – az érvénytelenség mellett – további (többlet) szankciót írjon elő.

Az érvénytelenség helyett alkalmazandó más jogkövetkezmény lehet az, hogy a kógens jogszabályi rendelkezés válik a szerződés tartalmává, illetve a kógens rendelkezéssel ellentétes, kikötés nem válik a szerződés részévé. A szerződés ilyen esetben érvényes marad, de a kötelező jogszabály által előírt tartalommal. Így például, ha a biztosítási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül eltér, a biztosítási szerződés nem érvénytelen, hanem a törvény szerinti tartalommal érvényes. Ezt a szabályt a társasági szerződésekre is alkalmazni kell. Ennek kimondása azért szükséges, mert egyébként a társasági szerződés érvénytelensége az általános érvénytelenségi szabályoktól eltérően szabályozott. A társasági szerződés ugyanis nem csupán kötelmi jogi kapcsolatot létesít a szerződést kötő személyek között, amelynél érvénytelenség esetén az eredeti állapot helyreállítása rendelhető el, hanem a szerződés – a polgári jogi társaságot kivéve – főszabályként elkülönült jogalany létrejöttéhez és működéséhez, széleskörű gazdasági kapcsolataihoz vezet, és ahol az eredeti állapot helyreállítása általában nem lehetséges. A társasági szerződések sajátos érvénytelenségi szabályai arra az esetkörre vonatkoznak, amikor az érvénytelenségi ok következtében az egész szerződés megdőlne, és így a társasági szerződés egészére alkalmazni kellene az érvénytelenségi jogkövetkezményeket. A Javaslat szerint a társasági szerződésekre is vonatkozik viszont az általános jogi szabályozás akkor, amikor a kógens polgári jogszabály a társasági szerződés tartalmi elemeit kötelezően meghatározza, vagy egyes kikötéseket tilt. Azok a kógens rendelkezések tehát, amelyek a társasági szerződés kötelező tartalmát írják elő, a társasági szerződésnek akkor is részeivé válnak, ha arról a felek nem rendelkeztek, illetve a szerződésükben a kógens rendelkezésektől eltérő módon állapodtak meg; ha pedig a társasági szerződés valamely kikötése kógens tiltó rendelkezésbe ütközik, a társasági szerződésnek ez a kikötése semmis, és nem válik az egyébként érvényes társasági szerződés részévé.

Más jogkövetkezményt jelent az is, ha külön törvény a magánjog rendelkezéseit sértő szerződésekhez érvénytelenség helyett eltérő szankciórendszert kapcsol. Így rendelkezik például a Tpvt. Ilyenkor, ha a külön törvény az érvénytelenséget – a speciális szankciók mellett – mégis alkalmazni kívánja, ezt kifejezetten tartalmaznia kell. [Ilyen külön rendelkezéseket tartalmaz jelenleg például a Tpvt. 11. § (3) bekezdése vagy az Áht. 109/K. § (3) bekezdése. ]

A nem polgári jogi, hanem más jogági – főként a közigazgatási jogi, pénzügyi jogi, büntetőjogi – szabályoknak a megsértése az érvénytelenség szempontjából differenciált megközelítést igényel. Önmagában az a körülmény, hogy a más jogági kötelező normák a megsértésük esetére saját jogági szankciót (például közigazgatási bírságot, büntetőjogi büntetést stb. ) írnak elő, elvileg nem zárja ki a szerződés polgári jogi érvénytelenségét. A más jogági szankciók ugyanis nem a szerződés érvényességére kívánnak hatni, nem ugyanazt a jogsértést értékelik. Ezért az érvénytelenség esetleges alkalmazása nem jelenti ugyanannak a jogsértésnek kétszeres értékelését, a más jogági szankció nem az érvénytelenség helyett alkalmazott más jogkövetkezmény. Az is helytelen eredményre vezetne viszont, ha bármilyen más jogági kötelező norma sérelme minden további nélkül a szerződés érvénytelenségét is okozná. A szerződés tartalmának szabad kialakítása a felek olyan joga, amelyet más jogágak (közigazgatási jog, pénzügyi jog stb. ) szabályai sem szoríthatnak indokolatlanul korlátok közé. A Javaslat ezért rögzíti, hogy a jogszabályba ütköző szerződés az egyéb jogkövetkezményektől függetlenül akkor semmis, ha:

– a jogszabály maga kifejezetten kimondja, hogy az adott normának a megsértése egyúttal a szerződés érvénytelenségét is okozza;

– e nélkül pedig akkor, ha a jogszabály értelmezéséből egyértelműen megállapítható, hogy a külön jogszabály (vagyis a jogalkotó) az egyéb (más jogági) szankciók mellett a szerződés érvényességét sem kívánta megengedni.

Azt, hogy a jogszabály megsértése a szerződés érvénytelenségét is okozza-e, a második esetcsoportban a jogszabályok egyedi értelmezése útján lehet megállapítani, és konkrétan kell vizsgálni, hogy a jogalkotói szándék a szerződés ügyleti hatásának megszüntetésére is kiterjed-e. Általában ez a helyzet akkor, amikor a szerződésben meghatározott szolgáltatásnak vagy a szerződés egyéb tartalmának a teljesítése általánosan tiltott magatartást
valósít meg. Az ilyen jogi normák – jogági jellegüktől függetlenül – a tevékenység természete miatt tiltják valamely magatartás kifejtését, és ezek tilosak akkor is, ha a magatartást valamely szerződés teljesítéseként fejtik Id.
Az ilyen normák a közrend védelmét általános érvénnyel fejezik ki, és a jogszabályba ütköző szerződés akkor is semmis, ha a más jogági norma kifejezetten nem mondja ki a szerződés érvénytelenségét, illetve akkor is, ha az
adott jogág más szankciót kapcsol a magatartáshoz. Ha viszont a más jogági szabályok olyan tilalmakat tartalmaznak, amelynek sérelme csak az adott jogág relációjában, a jogág funkciójához képest jogellenes, és ezért csak a külön jogág által szankcionált, akkor a polgári jog szempontjából ezeknek a jogszabályoknak a sérelme irreleváns, a polgári jogág feladatát, funkcióját nem érinti. A szerződés ilyenkor polgári jogi szempontból a jogszabálysérelem ellenére nem érvénytelen. Ide tartoznak különösen azok az esetek, amikor a más jogági külön jogszabály csak az egyik szerződő félre tartalmaz valamilyen közigazgatási feltételt, engedély (például vállalkozói igazolvány, működési engedély) beszerzését, de egyébként az adott szolgáltatás, magatartás meghatározott feltételek mellett nem tilos, engedély birtokában gyakorolható. A közigazgatási tilalom (korlátozás) nem a szerződési tevékenységre, hanem az adott személyre vonatkozik. Érvénytelenségi szankció ilyenkor nem kapcsolódhat ahhoz a magatartáshoz, amelynél az érvénytelenség rendeltetését betölteni egyébként sem tudná. A Javaslatnak a tilos szerződésekre vonatkozó tételes rendelkezései megőrzendő értékként támaszkodnak a magyar magánjogi bírói gyakorlat eredményeire (a Kúria 53. számú, 1932. június 21-én kelt jogegységi döntésére), továbbá az utóbbi időszak bírósági jogértelmezésére is (főként a Legfelsőbb Bíróságnak az ún. kontárszerződések kapcsán kialakított, a judikaturában elfogadott állásfoglalásaira).

5: 72. § [Jóerkölcsbe ütköző szerződés] Semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a szerződés akkor is érvénytelen lehet, ha semmilyen jogszabályi rendelkezést nem sért, de nyilvánvalóan beleütközik a jóerkölcs követelményeibe. Nem állja meg a helyét az a nézet, amely szerint mindazt szabadon meg lehet tenni, amit jogszabály kifejezetten nem tilt. Másfelől a szerződés semmissége nem mindenféle erkölcsi norma megsértéséhez kapcsolódhat, hanem főként azok az etikai normák jöhetnek szóba, amelyek a polgári jog szabályozási területét érintő vagyoni viszonyokkal kapcsolatosak. A kiindulópontot a jóhiszeműség és tisztesség követelményei adják, amely alapelvből levezethető a vagyoni kapcsolatok, az üzletszerű gazdasági élet etikai normarendszere, vagyis a tisztességes piaci magatartás követelménye. Jogszabály a “jóerkölcs” tartalmi határait, kritériumait részleteiben nem határozhatja meg. Egyébként is, ha az erkölcsi norma jogszabályi tartalmat kap és jogi normaként jelenik meg, a szerződés már nem “nyilvánvalóan a jóerkölcsbe”, hanem jogszabályba ütközik. Az erkölcsi normarendszer tehát nem jogszabályokban rögzített, azt elsősorban a közfelfogás alakítja, és a bírói gyakorlat hivatott arra, hogy a társadalom közfelfogása szerinti erkölcsi normarendszert a szerződési jogban közvetítse. Az érvénytelenség akkor alkalmazható, ha a szerződésben vállalt magatartás ugyan konkrét jogszabályi rendelkezést nem sért, de a közfelfogásban – a benne tükröződő erkölcsi normák megsértése miatt – nyilvánvalóan súlyos megütközést vált ki.

5: 73. § [Lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés]

(1) Semmis az a szerződés, amelyben a kötelezett fizikai vagy jogi okból lehetetlen szolgáltatás teljesítését vállalja.

(2) Nem semmis a szerződés amiatt, hogy a fél a szerződés megkötésének időpontjában nem jogosult azzal a dologgal, joggal vagy követeléssel rendelkezni, amelyre nézve a szerződést megkötötték, de annak megszerzését jogszabály vagy egyéb ok nem zárja ki.

1-2. A szerződés semmis akkor is, ha a vállalt szolgáltatás teljesítése a szerződés megkötésének időpontjában fennálló ok miatt lehetetlen, éspedig akár azért, mert a kötelezett fizikai okból eleve nem képes a teljesítésre, akár azért, mert a jogszabályi környezet zárja ki a kötelezettség teljesítését. A Javaslat – már a bírói gyakorlatban is uralkodónak tekinthető: EBH 2003/867. -nemleges álláspontot fogadja el abban a kérdésben, hogy jogi okból lehetetlen célra irányul-e a tulajdonjog átruházására irányuló szerződés, ha a kötelezett a szerződés megkötésekor még nem tulajdonosa az átruházni kívánt dolognak. Számos esetben fordul elő ugyanis, hogy a szerződés megkötésekor a jogot átruházó fél még nem tulajdonos, de a szerződésben éppen azt vállalja, hogy a teljesítéskor – az átruházáskor – már az lesz. Lehetséges, hogy kötelmi jogcímen követeli magának a dolgot, vagy a szerződéskötés után azt mástól (például szállítási szerződéssel) beszerzi, illetve maga állítja elő a dolgot (például vállalkozási vagy mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnél). Az ilyen szerződések természetesen érvényesek. A nemo plus iuris elve nem a szerződéskötés, hanem a teljesítés (az átruházás) időpontjában irányadó, az érvénytelenségi oknak pedig a szerződéskötés időpontjában kell fennállnia. Ebből következik, hogy jogi okból lehetetlen szolgáltatásról csak akkor van szó, ha a kötelezett félnél eleve kizárt, hogy az átruházni kívánt jogot a teljesítésig megszerezze. Abban az esetben viszont, ha a szerződés megkötése után a kötelezettnek lehetősége nyílik a szerződésben ígért vagyontárgy feletti rendelkezési jog megszerzésére (például kötelmi igényt szerzett azokra, szerződést köt beszerzésükre), akkor a szerződés nem érvénytelen. Ha pedig a kötelezett a teljesítési határidőig a szerződésben ígért szolgáltatás teljesítéséhez szükséges jogot mégsem szerzi meg, úgy – szerződésszerű teljesítés hiányában – szerződésszegési igény (például késedelmi, jogszavatossági) igény érvényesíthető vele szemben. Hasonló rendelkezést tartalmaz az Európai Alapelvek 4: 102. cikkelye, s ez a vélemény tekinthető uralkodónak a magyar jogirodalomban is. Az újabb judikatúra is a Javaslat álláspontját látszik alátámasztani.

5: 74. § [Uzsorás szerződés]

(1) Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a másik fél a szerződést megtámadhatja. A szerződés megtámadására különösen akkor kerülhet sor, ha a kiuzsorázott fél a másik féltől függő vagy bizalmi viszonyban, gazdasági kényszerhelyzetben vagy sürgős szükséghelyzetben volt, és önhibáján kívül kellő üzletkötési jártassággal nem rendelkezett.

(2) Az uzsorás fogyasztói szerződés semmis.

1-2. A szolgáltatások értékének egybeesése a csereviszonyokban a legritkább esetben valósul meg, az értékegyenlőségtől való eltérések a vagyoni forgalom természetes velejárói. Jogi beavatkozás szükségessége csak akkor merülhet fel, ha a nagyfokú eltérés miatt az értékaránytalanság különösen durva sérelmet okoz. A Ptk. (a semmisnek minősített uzsora mellett) a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságát objektiv természetű megtámadási okként szabályozta. A megoldással szemben hangsúlyos kritikai álláspontok fogalmazódtak meg: piacgazdasági viszonyok között szükséges-e az értékviszonyok jogi védelme, indokolt-e az árak “bírósági kontrollja”; illetve helyes-e az, hogy a feltűnő aránytalanság mindkét fél szubjektumától függetlenül, objektív szankcióként érvénytelenséget okozzon. A Javaslat az egyenértékűség súlyos sérelme miatti érvénytelenségi okokat továbbra is fenntartja, de több lényeges ponton változtat a hatályos jogon. A feltűnő aránytalanságnak két törvényi tényállását szabályozza. Az egyik esetben a sérelmet szenvedett fél a feltűnő aránytalanság tudatában köti meg a szerződést. Ennek azonban az az oka, hogy a másik fél a sérelmet szenvedő fél helyzetét kihasználva köt ki feltűnően aránytalan előnyt: uzsorás szerződés. A másik esetben a sérelmet szenvedett fél a feltűnő aránytalanságról nem tud, illetve arról kellő gondosság tanúsítása mellett sem tudhatott, a másik fél pedig az aránytalanságot legalábbis felismerhette. A Javaslat az uzsorás szerződés és a feltűnő aránytalanság tényállásainak fenntartásával, ugyanakkor lényeges kérdésekben eltérő szabályozásával arra törekszik, hogy a szerződési értékegyensúly védelmére sajátosan alkalmas jogintézményeket biztosítson, és a joggyakorlat az értékaránytalanságból eredő jogsérelmek orvoslására ne más eszközöket vegyen igénybe.

Az uzsora normatív definíciója egy példálózó kiemelést is tartalmaz. Hasonló szempontok szerint értékeli a túlzott haszon vagy tisztességtelen előny miatti érvénytelenséget az Európai Alapelvek [4: 109. cikkely (1) bekezdés] is. A Javaslat ugyancsak az Európai Alapelveket követi akkor is, amikor – a Ptk.-tól eltérően – az uzsorás szerződést megtámadhatónak, és nem semmisnek minősíti. A gazdasági életben a kölcsönt rendszerint az üzleti haszonnal kecsegtető vállalkozás beindításához, fejlesztéséhez stb. veszik fel, az ezzel kapcsolatos gazdaságossági számításokat – az ügyleti kamat és a várt megtérülés egybevetését stb. -a vállalkozásnak kell elvégeznie. Ha a gazdasági számítások nem válnak be a bírói gyakorlat szerint, az uzsora feltételei – az ügyleti kamat nagyságától függetlenül – nem állnak fenn, a döntés kockázatát a hitel felvevője tartozik viselni (BH 1999/176. sz. ). Az üzleti életben kötött hitelügyletekkel kapcsolatban ezért sem terhelhető a bíró azzal, hogy hivatalból ő észlelje az ügylet uzsorás jellegét, ehhez legalábbis a sérelmet szenvedett fél megtámadó nyilatkozata szükséges. A főszabályt a Javaslat itt is az üzleti élet követelményeire modellezi. Az üzleti életben kötött hitelügyletekkel kapcsolatban nem terhelhető tehát a bíró azzal, hogy hivatalból vizsgálja a szerződés esetlegesen uzsorás jellegét. A főszabályt a javaslat ebben a kérdésben is az üzleti élet követelményeire modellezi. A fogyasztói szerződések körében azonban – a gyengébb fél védelme érdekében kivételes szabályként – az uzsorás szerződés semmisségét mondja ki.

5: 75. § [Feltűnő értékaránytalanság]

Ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az aránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja, feltéve, hogy az aránytalanságot a másik fél okozta vagy felismerhette. Nem hivatkozhat feltűnő értékaránytalanságra az, aki arról tudott, vagy tudnia kellett volna.

A feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadás másik törvényi tényállása a Ptk. -tól több lényeges ponton eltér. A Javaslat mindenekelőtt abból indul ki, hogy a feltűnő értékaránytalanság objektív tényállása a piacgazdasági viszonyokkal nem fér össze, s ezért a tévedés miatti megtámadáshoz hasonló, szubjektív feltételeket állít fel. Ezen túl – a korábbi fogalmi zavar kiküszöbölése érdekében – a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékaránytalansága címén biztosítja a szerződés megtámadását. Ez a változás természetesen nem zárja ki azt, hogy a bírói gyakorlat – mint ahogy az eddig is történt – az értékkülönbség abszolút nagyságrendjét is mérlegelje a megítélésnél. Az aránytalanság számítása során kiindulópont a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékkülönbözetének a valóságos forgalmi értékhez viszonyított, százalékos formában kifejezett aránya (aránytalansága). Azt azonban, hogy az így számított százalékos értékaránytalanság az adott esetben feltűnően nagynak minősül-e vagy sem, a Javaslat sem kívánja jogszabályi “határértékhez” – így a “felén túli sérelem” törvényi kritériumához sem – kötni.

A bírói gyakorlat – meghatározóan a LB PK 267. sz. PK állásfoglalásában részletesen kifejtett irányadó szempontok nyomán – megfelelően kidolgozta a feltűnő aránytalanság mérlegelési körébe vonható körülményeket, és a piacgazdasághoz igazodóan szigorította feltételeit. A gyakorlatban elfogadott százalékos arány időközben egyébként is nagymértékben közeledett a laesio enormis mércéjéhez. A kiegyensúlyozott és rugalmas bírói gyakorlatra bízható továbbra is annak megítélése, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalansága milyen esetben minősül már feltűnően nagynak. Százalékos határok megállapítása annál kevésbé volna célszerű, mert alacsonyabb szerződési érték mellett könnyen kialakulhat magasabb százalékos eltérés, amely a beavatkozást mégsem indokolja, magas szerződési értékeknél viszont kiugróan zavaró értékkülönbség esetleg csak viszonylag alacsonyabb százalékos aránytalanságot mutat. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága természetesen a pénzbeli vagy a természetbeli szolgáltatást nyújtó félre egyaránt vonatkozhat: sérelmet szenvedett fél lehet az is, aki a természetbeli szolgáltatást nyújtja és az is, aki a pénzbeli ellenértéket fizeti. Szubjektív feltételt vezet be a Javaslat a másik fél oldalán: szükséges, hogy az aránytalanságot ő okozta vagy legalábbis felismerhette. Ez a feltétel azonban nem jelentheti a másik fél helyzetének kihasználását, mert ez esetben már uzsoráról van szó. Új -szubjektív – kritériumot érvényesít a Javaslat a sérelmet szenvedett fél oldalán is: kizárt a megtámadás joga akkor, ha ő az értékaránytalanság ismeretében (a sérelmet vállalva) kötötte meg a szerződést, vagy a forgalmi érték felderítésével kapcsolatban súlyos gondatlanság terheli. Megjegyzendő, hogy a szerződéskötés sajátosságai (például versenyeztetés során, árverésen kötött ügyleteknél, egyezségnél, szerencseszerződéseknél, tőzsdei ügyleteknél, tartási és életjáradéki szerződéseknél stb. ) adott esetben eleve kizárhatják a szerződés megtámadását feltűnő értékaránytalanság miatt.

5: 76. § [Fogyasztóra hátrányos szerződési feltétel]

(1) Semmis az a szerződési feltétel, amely a fogyasztó jogait megállapító jogszabályi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér.

(2) Semmis a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogairól lemondó nyilatkozata.

1-2. A fogyasztó jogait megállapító jogszabályi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltérő szerződési feltétel vagy a fogyasztó egyoldalú, jogokról lemondó nyilatkozata semmis. E szabály (a relatív kógencia) a Javaslat valamennyi, fogyasztói szerződésre vonatkozó rendelkezése szempontjából releváns, hiszen a különös szintjén nem kell kimondani azt, amit a Javaslat az általános szintjén kimond: azt alkalmazni kell valamennyi, fogyasztói szerződésre vonatkozó szabály esetében.

5: 77. § [Tisztességtelen szerződési feltétel]

(1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg.

(2) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.

(3) Jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.

(4) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre.

(5) Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

1. Az általános szerződési feltételekben használt tisztességtelen szerződési kikötések nem az értékarányosság, hanem a szerződéses egyenjogúság és mellérendeltség elvét sértik, az érvénytelenség ezzel szemben kíván jogvédelmet biztosítani. Az általános szerződési feltételek alkalmazásra kerülnek mind a vállalkozások közötti szerződésekben, mind a fogyasztói ügyletekben, mind pedig ezen kívül is. A Javaslat a jogvédelmet – változatlanul – valamennyi jogterületen biztosítani kívánja, a tartalmi kontroll szabályozásánál azonban figyelembe kell venni, hogy a tisztességtelen kikötéssel szembeni jogi védelemnek a különböző alanyi körben eltérő célja van, más az oka a felek magánautonómiájába történő beavatkozásnak az egyik, illetve a másik területen. A részben eltérő védelmi célok miatt az általános szerződési feltételek jogi ellenőrzésére vonatkozó szabályokat csak részben lehet egységesen felállítani.

A Ptk. szabályozása a fogyasztói szerződések tisztességtelen kikötéseiről szóló 93/13/EGK irányelv átültetésekor, a 1997. évi CXLIX. törvénnyel született meg. Az irányelv átültetésének hibáira a szakirodalom, majd a Szombathelyi Városi Bíróság által az Európai Bíróságnál kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás hívta fel a figyelmet. 1 Ennek eredményeképpen fogadta el az Országgyűlés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2006. évi III. törvényt, amely korrigálta az irányelv átültetésének hibáit. A 2006. évi III. törvény megoldásai már helyesen ültetik át a 93/13/EGK irányelvet, így a Javaslat lényegében a Ptk. e törvénnyel módosított – és 2006. március 1-je óta hatályos – szabályozását követi.

A tisztességtelen szerződési feltétel kapcsán a jogirodalom egyhangúan kritika tárgyává tette és az irányelv átültetésének hibájaként rótta fel a “jóhiszeműség és tisztesség” elve helyett a “jóhiszeműség”-re való utalást a Ptk. 209/B. §-ának (1) bekezdésében. Az irányelvben megfogalmazott követelmény nem a szubjektív értelemben vett, valakinek a tudattartalmára vonatkozó (“valamely tényről tudott vagy tudnia kellett” típusú), elsősorban a dologi jogban releváns jóhiszeműségre, hanem az objektív, általánosan elfogadott etikai követelményrendszerre vonatkozó, elsősorban a kötelmi jogban releváns jóhiszeműségre utal. Ez utóbbit a szubjektív értelemben vett jóhiszeműségtől nyelvi szinten is egyértelműen elhatárolja a magyar polgári jogi hagyomány és arra mint a jóhiszeműség és tisztesség követelményére szokás hivatkozni. (Az elnevezés párhuzamba állítható a német Treu und Glauben, a holland redelijkheid en billijkheid, az angol good faith and fair dealing fogalmakkal. ) 1991 óta “jóhiszeműség és tisztesség” elve ismét a Ptk. bevezető rendelkezései között szerepel, alapelvként nyert megfogalmazást. A magyar jog a Ptk. 1991. évi módosításával visszatért a II. világháború előtti magyar magánjogi hagyományhoz és csatlakozott a svájci, német, holland jogrendszerekhez, amelyek nyelvi szinten is egyértelműen elkülönítik az objektív és a szubjektív jóhiszeműség fogalmát. A Javaslat ennek megfelelően – és összhangban a Ptk. 2006. évi III. törvénnyel módosított szövegével – a tisztességtelen szerződési feltétel meghatározásában nem a jóhiszeműség, hanem a jóhiszeműség és tisztesség követelményére utal. Helytelen volna, ha a jogalkotó egy fogalmat (“jóhiszeműség”) két értelemben használna a kódexben, illetve egy, a kódexbe már beemelt fogalmat (“jóhiszeműség és tisztesség”) ne alkalmazna ott, ahol az indokolt. Összhangban áll ez a szóhasználat az Európai Alapelvek 1: 201. cikkelyével, illetve az UNIDROIT Alapelvek 1. 7. cikkelyével is.

2. A Javaslat a Ptk. 2006. évi III. törvénnyel módosított szövegét követi a tisztességtelenség megállapításakor irányadó szempontok felsorolásakor. Nem eredményezi például önmagában a kikötés tisztességtelenségét az, ha a szerződési feltétel a szerződésre irányadó lényeges rendelkezésektől jelentősen eltér, az ilyen kikötés szankcionálása ugyanis ok nélkül csorbítaná a szerződési szabadság elvét és az ebből fakadó diszpozitivitást. A tisztességtelenség megállapítására a jóhiszeműség és tisztesség generálklauzulája mellett az e bekezdésben megadott szempontok figyelembevételével kerülhet sor. Az Európai Alapelvek 4: 110. cikkelye is ezeket az orientáló szempontokat adja meg.

3. E rendelkezés fenntartja a Ptk. 209. § (3) bekezdését és azt a kodifikációs-technikai megoldást, hogy – ellentétben például a német vagy a holland polgári törvénykönyvvel, amelyek tartalmazzák az ún. szürke és fekete listát – külön jogszabályok határozzák meg a feltétlenül, illetve az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek minősülő szerződési feltételeket. [A hatályos jogban ilyen külön jogszabály a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5. ) Korm. rendelet. ] Utalni kell rá, hogy a Javaslattal összhangban mind a feketelistás, mind a szürkelistás kikötések semmisek a fogyasztói szerződésekben (nem a semmisség-megtámadhatóság viszonyában állnak), a különbség abban áll, hogy a szürkelistás kikötés esetén az alkalmazó vállalkozás bizonyíthatja a vélelemmel szemben, hogy a kikötés nem tisztességtelen, a feketelistás kikötésnél ilyen lehetősége nincs.

4. E bekezdés követi a Ptk. 209. § (4) bekezdését, egyértelművé teszi, hogy a tisztességtelenség nem vizsgálható a főszolgáltatást megállapító kikötés tekintetében, illetve a tisztességtelenség mint érvénytelenségi ok nem veheti át a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékkülönbség szerepét sem.

5. E rendelkezés fenntartja a Ptk. 209. § (5) bekezdésében foglalt szabályt.

5: 78. § [Tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége]

(1) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltételt a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.

(2) Semmis a tisztességtelen általános szerződési feltétel, ha azt annak alkalmazója gazdasági erőfölénnyel visszaélve alkalmazza.

(3) Fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen szerződési feltétel semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

1-2. Főszabályként a tisztességtelen kikötés nem semmis, hanem azt a sérelmet szenvedett félnek meg kell támadnia. A Javaslat – nem fogyasztói szerződésben is – semmisnek mondja ki viszont a tisztességtelen feltételt akkor, ha az általános szerződési feltétel alkalmazására gazdasági erőfölénnyel visszaélve kerül sor.

3. A fogyasztói szerződések körében az irányelvnek való megfelelés érdekében a Javaslat a megtámadhatóságnál szigorúbb szankciót, a fogyasztó érdekében érvényesíthető relatív semmisséget ír elő, egyezően a Ptk. 209/A. §-ának (2) bekezdésében adott szabállyal.

Az irányelv átültetése óta eltelt időben az Európai Bíróság kiterjedt joggyakorlatban elemezte az irányelvből fakadó követelményeket. Mind az Océano Grupo Editorial SA c. Rocío Murciano Quintero 0240/98. sz. csatolt ügyekben, mind a Cofidis SA c. Jean-Louis Fredout 0473/00. sz. ügyben hozott határozatok alátámasztották a szakirodalom kritikáját azzal kapcsolatban, hogy a jogalkotó tévesen ültette át az irányelvet 1997-ben, amikor a fogyasztói szerződések tisztességtelen kikötéseit megtámadhatósággal és nem relatív semmisséggel szankcionálta. E hibát a 2006. évi III. törvény korrigálta, a Javaslat tehát a hatályos jogot követi.

A fogyasztói szerződésekre vonatkozó speciális, kiegészítő rendelkezés, hogy a fogyasztói szerződésben semmis minden egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés, mivel azokra a fogyasztónak nem volt érdemi befolyása. Az általános szerződési feltételek – magától értetődően – mindig e körbe tartoznak. A relatív semmisségre mint a tisztességtelenség szankciójára tehát a fogyasztói szerződés azon szerződési feltételei tekintetében lehet hivatkozni, amelyeket a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.

Összefoglalva: egyrészt nem a fogyasztói szerződés minden kikötése, hanem csak a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek (az általános szerződési feltételeknél tágabb halmaz) vonatkozásában vizsgálható a tisztességtelenség, másrészt a tisztességtelenség szankciója nem a megtámadhatóság, hanem a relatív semmisség.

5: 79. § [Közérdekű kereset]

(1) Az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű keresetet indíthat a bíróság előtt

a) az ügyész,

b) a miniszter, az országos hatáskörű szerv vezetője,

c) a jegyző és a főjegyző,

d) a gazdasági, szakmai kamara, érdekképviseleti szervezet,

e) fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, valamint

f) az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján létrejött azon minősített szervezet – az általa védett fogyasztói érdekek védelme körében -, amely a fogyasztók védelme céljából a jogsértéstől eltiltó határozatokról szóló 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepel, feltéve, hogy az általános szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, illetve alkalmazásra ajánlója a Magyar Köztársaság területén fejti ki tevékenységét.

(2) Gazdasági erőfölény alapján alkalmazott tisztességtelen általános szerződési feltétel esetében a Gazdasági Versenyhivatal is indíthat közérdekű keresetet.

(3) A bíróság a tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelenségét a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja, és elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója saját költségére az érvénytelenség megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről gondoskodjék. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos meghatározását, tisztességtelenségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket. Közzététel alatt érteni kell különösen az országos napilapban és az internet útján történő nyilvánosságra hozatalt.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott szervezet kérheti továbbá az olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. Ha a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ítéletében eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.

(5) A (4) bekezdés szerinti per az ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történő szerződéskötés céljából meghatározott és megismerhetővé tett tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. Ha a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, eltilt az alkalmazásra ajánlástól.

(5) A (3) bekezdés közzétételre vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a bíróság szerződésben még nem alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelenségét állapítja meg. A közzétételről az érintett általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozójának, illetve alkalmazásra ajánlójának kell saját költségére gondoskodnia.

1. A Javaslat követi a Ptk. 2006. évi III. törvénnyel meghatározott szabályát [209/B. § (1) bekezdés]: csak a fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek és nem általában az általános szerződési feltételek tekintetében teszi lehetővé az érvénytelenség megállapítása iránti közérdekű keresetindítást. A közérdekű keresetindításra a vállalkozások egymás közötti kapcsolataiban általában nincs szükség, a popularis actio a fogyasztóvédelem jogi eszköze. A közérdekű keresetindítás lehetőségének a fogyasztói ügyletekre korlátozása mellett szólhat az, hogy jogunk hasonló eljárást egyebekben is a fogyasztók védelme körében ismer jellemzően. (A fogyasztóvédelmi törvény 39. §-ában szabályozott jogalapot a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek nemegyszer a Ptk.-beli lehetőséggel együtt hívják fel keresetlevelükben. )

A közérdekű keresetindítási lehetőséget nem teszi feleslegessé a fogyasztói szerződések körében az sem, hogy a tisztességtelen kikötés ebben a relációban semmis, amelynek megállapításához külön eljárásra – a semmisség természete folytán – nincs szükség.

A bírósági gyakorlat azonban már korábban kifejtette, hogy a közérdekű kereset biztosítja az állandó forgalomban levő általános szerződési feltételek teljes megtisztítását a jogrend által helytelenített kikötésektől.

A Javaslat a közérdekű keresetindításra jogosult szervek, szervezetek jelenleg a Ptké.-ben található felsorolását a Ptk. szintjére emeli.

2. Ha tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazására gazdasági erőfölény nyújt lehetőséget, a Javaslat – az (1) bekezdésben felsorolt szerveken és személyeken kívül – a Gazdasági Versenyhivatalt is felhatalmazza közérdekű kereset indítására.

3. A sikeres megtámadás következménye érvénytelenség, méghozzá a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal. Ez alatt nem csak a már megkötött szerződések feleit kell érteni, hanem valamennyi jövőben szerződő felet is. Az érvénytelenség jogkövetkezményeit azonban a sérelmet szenvedett fogyasztók egyedileg érvényesíthetik, ezért a joggyakorlati tapasztalatok szerint alapvető fontosságú, hogy a közérdekű kereset tárgyában hozott jogerős határozat mindenki számára megismerhetővé váljék. A Javaslat a kikötés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó hatályos szabályt (Ptké. ) úgy módosítja, hogy a bíróság a kikötés alkalmazójának költségére gondoskodik megfelelő közlemény közzétételéről. A közlemény szövegét és a közzététel módját (a közzétételre kijelölt fórumot stb. ) ugyancsak a bíróság állapítja meg.

4. Az Olasz Köztársaság ellen indított tagállami kötelezettségszegés miatti eljárásban az Európai Bíróság rámutatott arra, hogy az irányelvi célkitűzések megfelelő érvényesülésének biztosítása megköveteli, hogy ne csupán a tisztességtelen általános szerződési feltételeket ténylegesen alkalmazó vállalkozások ellen lehessen eljárást indítani, hanem olyan vállalkozások vagy szakmai szervezetek ellen is, amelyek ilyen szerződési feltételeket általános alkalmazás céljából megfogalmaznak és azok alkalmazását ajánlják. Biztosítani kell, hogy a közérdekű keresetindításra megfelelő érdekkel rendelkező szervezetek, illetve személyek kérhessék a bíróságtól általános szerződési feltételek vizsgálatát, és ilyen módon elérhessék a tisztességtelen általános szerződési feltételek alkalmazásának tilalmát olyan esetben is, ha azok tényleges alkalmazására még nem került sor.

Az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése előírja olyan eljárások biztosításának kötelezettségét, ahol fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek felhívhatják a bíróságot az általános alkalmazás céljából megfogalmazott szerződési feltételek tisztességtelenségének megítélésére, és adott esetben ezek alkalmazása megtiltására. E jogorvoslat megelőző jellege és a konkrét jogvitától független volta következtében akkor is rendelkezésre kell, hogy álljon, ha a sérelmezett általános szerződési feltétel nem került alkalmazásra konkrét szerződésben, hanem csupán megfogalmazásra és ajánlásra egyes vállalkozások vagy szakmai szervezetek részéről. Az irányelv 7. cikkének (3) bekezdését ezért úgy kell értelmezni, hogy az olyan eljárások bevezetését követeli meg, amelyek tisztességtelen általános szerződési feltételek puszta ajánlásában testet öltő magatartásformákkal szemben is megindíthatok.

Erre tekintettel szükséges a közérdekű kereset preventív alkalmazásának lehetőségét, az általános szerződési feltételek tisztességtelenségének konkrét szerződéstől független megállapíthatóságát – az irányelvi szabályozással érintett körben, azaz a fogyasztókkal való potenciális szerződéskötések vonatkozásában – egyértelműen megjeleníteni. A Javaslat – összhangban a Ptk. 2006. évi III. törvénnyel meghatározott szövegével – e követelménynek tesz eleget. A Javaslat annyiban tér el a Ptk. 209/B. §-ának (3) bekezdésétől, hogy eltekint annak kimondásától, hogy a bíróság a preventív közérdekű kereset alapján indított perekben kimondja az általános szerződési feltétel pro futuro semmisségét, hiszen ez következik abból, hogy megállapítja a feltétel tisztességtelenségét. A Javaslat eltekint továbbá annak kimondásától is, hogy “a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazója köteles a fogyasztó igényét az ítélet alapján kielégíteni”, mert a jogkövetkezmények tekintetében a semmisségre vonatkozó szabályok eligazítást adnak.

5. A Javaslat – az irányelv 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban – külön kimondja, hogy a preventív közérdekű kereset az ellen is megindítható, aki a tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. A Javaslat a Ptk. 209/B. §-ának (4) bekezdését követi.

6. A tisztességtelenséget megállapító határozat közzétételéről az általános szerződési feltételek nyilvánosságra hozójának, illetve ajánlójának költségére gondoskodni kell.

II. Fejezet

Az érvénytelenség jogkövetkezményei

A Javaslat – a hatályos joghoz képest több ponton történt változtatással – az alábbi tagolás szerint kívánja rendezni az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit:

– Érvénytelen szerződés alapján teljesítést nem lehet követelni. Ezt a következményt a bíróság a perben hivatalból is levonja, és ilyen irányú keresetet a fél önállóan (az egyéb érvénytelenségi következmények iránti kérelem nélkül) is előterjeszthet.

– Kérelemre – az elévülés, illetve az elbirtoklás korlátai között -elrendelheti a bíróság az eredeti állapot helyreállítását, ha az természetben lehetséges és ha a felek részéről kölcsönösen biztosított az in integrum restitutio.

– Az eredeti állapot helyreállításának elrendelésével egyenrangú alternatívaként lehetséges az érvénytelenségi ok bíróság általi megszüntetése és a szerződés ex tunc hatályú érvényessé nyilvánítása.

– Akár eredeti, akár utólagos irreverzibilitás esetén jogalap nélküli gazdagodásként kell kezelni a bekövetkezett vagyonmozgás miatti (esetleg kölcsönös) igényeket. A gazdagodástól történt elesés következményeit speciális szabály rendezi.

A Javaslat az érvénytelenség kapcsolódó jogkövetkezményei közül az állam javára való marasztalást megszünteti. Ez a jogintézmény már régóta egyre kevésbé szolgálta azokat a jogpolitikai célokat, amelyeket a törvény egykor elérni kívánt vele, ezért az utóbbi időben alig került sor alkalmazására. A bevezetése óta alapvetően megváltozott társadalmi viszonyok, a piaci gazdálkodás körülményei között sem elvi, sem gyakorlati szempontok nem indokolják a magánjog logikájától idegen, büntető jellegű (represszív) szankció fenntartását.

5: 80. § [Az érvénytelenség joghatása]

(1) Az érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság a fél erre irányuló kérelme alapján alkalmazza.

(2) A bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeit a fél kérelmétől eltérő módon is megállapíthatja, nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.

(3) A fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérheti a bíróságtól akkor is, ha az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását ezzel egyidejűleg nem kéri.

1. Az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó okokat a Javaslat külön fejezetben foglalja rendszerbe. Az érvénytelenség mint szankció azt jelenti, hogy az érvénytelenségi ok fennálltáig a szerződéshez a felek által célzott joghatás nem fűződhet. Érvényes szerződéshez az a joghatás fűződik, hogy a feleknek a vállalt kötelezettségeket egymással szemben teljesíteniük kell (szerződési kötőerő). Ezért, ha valamelyik fél a szerződésben foglaltakat önként mégsem tartaná be, úgy a szerződés teljesítése vele szemben állami eszközökkel (tipikusan: bírósági úton) kényszeríthető ki. Az érvénytelenség ezt a célzott joghatást zárja ki: az érvénytelen szerződés nem köti a szerződő feleket, azt nem kötelesek teljesíteni, az érvénytelen szerződést bírósági úton nem lehet kikényszeríteni. Az érvénytelenségnek ezt az evidens jogkövetkezményét a Javaslat tételes jogi rendelkezésben mondja ki. Ha a semmisségi okot a bíróság hivatalból észleli, hivatalból alkalmazza azt az anyagi jogi következményt is, hogy az érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és azt kikényszeríteni nem lehet, eljárásjogi következményként pedig elutasítja a keresetet. A megtámadható szerződés viszont érvényes, az érvénytelenségnek ezt az alapvető jogkövetkezményét is csak akkor lehet alkalmazni, ha az arra jogosult a szerződést eredményesen megtámadta.

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az érvénytelenség összes további jogkövetkezményét a bíróság nem alkalmazhatja hivatalból, mégpedig semmisség esetében sem. Minden más magánjogi igényhez hasonlóan az általános eljárásjogi szabályoknak megfelelően a fél erre irányuló kereseti kérelme szerint járhat csak el a bíróság. A piacgazdasági vagyoni viszonyokkal ellentétes a semmisségnek az a korábbi bírói gyakorlatban hosszú ideig érvényesülő szerepe, amely korlátlanul és teljes körűen lehetővé tette a felek jogviszonyának hivatalból történő rendezését. Az anyagi jogintézmény szerepét illető lényeges felfogásbeli változás az eljárásjogi szabályok koncepcionális megváltozásával is összhangban áll. A Pp. módosításai a felek rendelkezési jogát csaknem teljessé tették, a bíróságok szerepe a polgári perben alapvetően módosult. A Pp. rendelkezései szerint a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el, a bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez kötve van, vagyis hivatalból – külön törvényi rendelkezés hiányában – nem járhat el, és hivatalból külön felhatalmazás nélkül bizonyítást sem folytathat le. A Javaslat az eljárásjogi rendelkezésekkel is összhangban hangsúlyossá teszi: az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására az általános – kereseti kérelemhez kötött – eljárási szabályok vonatkoznak. A Javaslat nem él tehát a törvénynek engedett kivételes felhatalmazással, és nem teszi lehetővé a bíróság számára az érvénytelenség következményeinek hivatalból történő levonását.

2. A felek kereseti kérelméhez kötöttség elve alól a Javaslat még egy kivételt tesz. Az érvénytelenség különböző jogkövetkezményeit illetően a bíróság nincs kötve a fél kereseti kérelméhez, attól eltérő megoldást alkalmazhat, például eredeti állapot helyreállítása helyett a szerződést érvényessé nyilváníthatja; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik. Ilyen rendelkezést egyébként a Ptk. más helyen is tartalmaz, például a túlépítés jogkövetkezményei, vagy a kártérítés módjai tekintetében.

3. A Javaslat – a gyakorlat ilyen irányú igényeinek megfelelve – lehetőséget biztosít arra, hogy a fél – annak ellenére, hogy az érvénytelen szerződés további jogkövetkezményei iránt marasztalásra irányuló kereseti kérelmet terjeszthetne elő – csak a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérje. Ez a lehetőség valójában az eljárásjogi szabályok szerint kivételes megállapítási keresetek körét bővíti. A Javaslat azért ad erre módot, hogy – a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén – a felek a gyakran bonyolult elszámolási vitájukat peren kívül, rugalmas módon rendezhessék, annak érdekében is, hogy ezáltal akár üzleti, akár magánemberi kapcsolatuk a jövőben is fennmaradjon.

5: 81. § [Eredetei állapot helyreállítása vagy pénzbeli megtérítés]

(1) Érvénytelen szerződés esetén bármelyik fél kérheti a teljesített szolgáltatás természetbeni visszatérítését, feltéve, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást. A visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az el-birtoklási idő beálltától függetlenül terheli a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítását kérő felet.

(2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása célszerűtlen.

(3) A teljesítéssel a kárveszély a szerződés érvénytelensége ellenére a másik szerződő félre száll át.

(4) A fél nem köteles az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítésére, ha bizonyítja, hogy a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a másik fél felelős. Ha pedig a fél a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha ő maga a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, feltéve, ha bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre vezethető visz-sza, amelyért a másik fél felelős.

1. A Javaslat az érvénytelen szerződés jogkövetkezményei körében egyenrangú alternatívaként kezeli az eredeti állapot helyreállítását és a szerződés bíróság általi ex tunc hatályú érvényessé nyilvánítását. A bírói gyakorlat az elmúlt évtizedekben már amúgy is ebbe az irányba ment, és a jogirodalom is támogatta a judikatúrának ezt a törekvését. A Javaslat megadja ezzel a bíró számára a konkrét eset igazságos és gazdaságilag célszerű eldöntéséhez szükséges mérlegelési lehetőséget. Elsősorban az üzleti élet szerződéseiben célszerűbb, hogy a bíróság az eredeti állapot elrendelése helyett – az érvényességi hibájától megszabadított és egyébként jól működő – szerződés érvényessé nyilvánítását alkalmazza. Egyértelművé teszi a Javaslat azt is, hogy az eredeti állapot helyreállítása csak természetben történhet, és akkor kerülhet rá sor, ha mindkét fél részéről biztosított az in integrum restitu-tio. Az eredeti állapot helyreállítása tehát csak akkor alkalmazható jogkövetkezménye az érvénytelen szerződésnek, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet természetben lehet visszaállítani. Mindebből az is következik, hogy a bíróság az eredeti állapot visszaállításra vonatkozó igénynek csak abban az esetben adhat helyt, ha a kérelmező fél a maga részéről az eredeti állapot természetbeni visszaállítására képes és kész. Reverzibilis dologszolgáltatás esetében az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó igény tulajdoni igény, a szembenálló pénzszolgáltatásra vonatkozó hasonló igény pedig – a pénzszolgáltatás jellegénél fogva -kötelmi jogi igény. Ez utóbbit lényegében jogalap nélküli gazdagodás miatt rendelheti el a bíróság. Világossá teszi végül a törvényszöveg, hogy az eredeti állapot helyreállítása csak a fél kérelmére rendelhető el, feltéve, hogy az illető fél maga is képes a számára teljesített szolgáltatás visszaadására, illetve visszatérítésére. Ez utóbbi szabály biztosítja a kölcsönösséget, a szerződő felek jogi pozíciójának egyensúlyát.

A Javaslat a bírói gyakorlatban már kialakult megoldást elfogadva dönti el azt a kérdést, hogy mit jelent a semmisségre való határidő nélküli hivatkozás tétele. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy ez a szabály nem jelenti az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeivel kapcsolatos igényérvényesítés határidő nélküliségét is. Egyedül az a jogkövetkezmény vonható le határidő nélkül, hogy a semmis szerződés alapján teljesítést nem lehet követelni. A semmis szerződés alapján tartozatlanul fizetett pénzösszeg visszafizetésére irányuló igény viszont kötelmi igény, amely ugyanúgy elévül, mint bármely más követelés. (Természetesen az elévülés nyugvásának, félbeszakadásának szabályait is alkalmazni kell. ) A Javaslat szerint az érvénytelen szerződésből származó kötelmi jogi igények az általános elévülési időn belül érvényesíthetők. Az eredeti állapot helyreállítása címén reverzibilis dologszolgáltatás visszaadására vonatkozó igény ugyanakkor tulajdoni igény (rei vindicatio), és mint ilyen nem évül el. A birtokban levő szerződő fél azonban elbirtoklással tulajdonjogot szerezhet, vagyis ennek az igénynek az elbirtoklás szab határt.

Az eredeti állapot helyreállítása keretében a Javaslat egyensúlyba kívánja hozni az érvénytelen szerződésben szemben álló szolgáltatások (tipikus esetben: dologszolgáltatás és pénzbeli ellenszolgáltatás) visszakövetelésének eltérő időbeli határát. Többek között ezért vezet be a Javaslat a Dologi jogi Könyvben elhelyezett elbirtoklási szabályok között rövidebb (az általános elévülési idővel azonos, öt éves) elbirtoklási határidőt az – írásba foglalás hiánya miatt – érvénytelen szerződés alapján megszerzett dolgok elbirtoklására. Ezzel együtt előfordulhat, hogy – az elévülési, illetve elbirtoklási idő nyugvása vagy félbeszakadása miatt – a konkrét esetben különböző időpontokban enyészik el a szerződő felek igénye. Ezért rendelkezik úgy a Javaslat, hogy az eredeti állapot helyreállítását kérő felet az elévülés vagy elbirtoklás beálltától függetlenül terheli az általa kapott szolgáltatás visszaadásának kötelezettsége.

2. A Javaslat az érvénytelenség jogkövetkezményeit koncepcionálisan új alapokra kívánja helyezni azokban a gyakori esetekben, amelyekben a szerződéskötést megelőző állapot természetbeni helyreállítására nem kerülhet sor. Ez a helyzet akkor, ha a teljesített szolgáltatás – például használatban, tevékenységben megnyilvánuló volta miatt – már eredetileg sem volt visszafordítható (eredeti irreverzibilitás). S lehetetlen az eredeti állapot helyreállítása akkor is, ha az eredetileg reverzibilis dologszolgáltatás a teljesítést követően fizikai okból (például a dolog felhasználása, elpusztulása stb. miatt) vagy jogi okból (például a dolog továbbértékesítése miatt) lehetetlenné válik. A Javaslat irreverzibilis szolgáltatások esetében a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva kívánja rendezni az érvénytelen szerződés alanyainak helyzetét, a bekövetkezett vagyonmozgások rendezését. A Javaslat ezzel a – dogmatikailag is tiszta és kézenfekvő – megoldással megszünteti a Ptk. fogalmi ellentmondását, amely érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánítását írta elő a bíró számára, és egyben el kívánja kerülni azokat a jogalkalmazási nehézségeket is, amelyek a Ptk. 237. § (2) bekezdésének gyakorlatát terhelték. Ezért a Javaslat azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ha bármilyen okból a szolgáltatás természetbeli visszatérítésére nincs mód, a fél az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését kérheti. A bírói gyakorlatban számos olyan helyzet adódott, amikor az eredeti állapot helyreállítása “gazdaságilag célszerűtlen”, az “okszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes”, illetve “rendkívüli nehézséggel jár”. A Javaslat ezért lehetővé teszi, hogy a bíróság a jogalap nélküli gazdagodás elve szerint rendezze a felek közötti vagyoneltolódásokat abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása ugyan lehetséges volna, de az eset összes körülményeit figyelembe véve célszerűtlennek mutatkozik. Az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítésére vonatkozó igény mint alaptalan gazdagodási igény kötelmi természetű igény, és mint ilyen az általános elévülési időn belül érvényesíthető.

3-4. Amikor a Javaslat az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit irreverzibilis szolgáltatás esetében jogalap nélküli gazdagodásként fogja fel, nem rendeli el egyúttal a jogalap nélküli gazdagodás részletszabályainak alkalmazását is. Ellenkezőleg, önállóan, speciális normában kerültek rendezésre a gazdagodástól történt elesés körében felmerülő, a dologszolgáltatásra vonatkozó veszélyviselési, illetve felelősségi kérdések. Ezek a kérdések ugyanis másként merülnek fel kétoldalú visszterhes (érvénytelen) szerződésnél, mint az alaptalan gazdagodás egyéb eseteiben. A jogalap nélküli gazdagodásnál általában nem köteles visszatéríteni a gazdagodást az a jóhiszemű gazdagodó, aki attól a visszakövetelés előtt elesett. Márpedig az érvénytelen szerződés alapján szerző fél rendszerint jóhiszeműnek minősül. Érvénytelen szerződés esetében azonban két szolgáltatás, ráadásul a visszatéríthetőség szempontjából alapvetően különböző jellegű szolgáltatás áll szemben egymással. A pénzbeli szolgáltatás – mint a legfajlagosabb szolgáltatás – visszatérítése mindig lehetséges, mert a pénzszolgáltatás sosem válik visszafordíthatatlanná. Ezzel szemben dologszolgáltatások gyakran válnak utólag irreverzibilissé. Ha a dologszolgáltatásra – mint visszatérítendő gazdagodásra – a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó veszélyviselési, illetve felelősségi szabályok lennének irányadók, a pénzszolgáltatást nyújtó fél kedvezőbb helyzetbe kerülne, és a felek jogi pozíciójában egyensúlytalanság keletkezne. A másik fél birtokába került, de a senkinek fel nem róható okból megsemmisült dolog tekintetében a kárveszély – a szerződés érvénytelensége miatt alkalmazásra kerülő főszabálynak megfelelően – változatlanul a dologszolgáltató felet mint tulajdonost terhelné, vagyis visszatérítésére nem tarthatna igényt, A pénzszolgáltatás viszont – kárveszély-viselési kérdés nem lévén – mindig visszakövetelhető volna.

A szerződő felek így előálló, meg nem engedett, egyenlőtlen jogi helyzetének elkerülése érdekében a Javaslat az alaptalan gazdagodás szabályai helyett, speciális normában ezért rendelkezik úgy, hogy a kárveszély – a tulajdonjogi állapot változatlansága ellenére – a teljesítéssel átszáll a másik félre, s ezért a dologban vétlenül bekövetkezett károkat neki kell viselnie. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a dologszolgáltatás jogosultja nem követelheti vissza – az egyébként visszatéríthető – pénzszolgáltatást, ha ő – a dolog jóhiszemű elhasználása vagy vétlen elpusztulása következtében -a kapott dologszolgáltatást visszaadni nem képes. Ereded állapot helyreállításánál a feleknek ez az egyensúlya biztosított; az in in-tegrum restitutio lehetetlensége esetére, a jogalap nélküli gazdagodás általános szabályától eltérő veszélyviselési normát kellett ennek érdekében alkotni. Ezt a normát egy esetben nem kell alkalmazni: ha a dologszolgáltatás jogosultja olyan okból nem tudja visszaadni a kapott dolgot, amelyért a másik fél felelős. Ebben az esetben a dologszolgáltatás birtokba vevője hivatkozhat arra, hogy elesett a gazdagodástól. S ilyenkor nem köteles megtéríteni a dologszolgáltatás pénzbeli ellenértékét, ha pedig a pénzbeli ellenértéket korábban már megfizette, a gazdagodást akkor is visszakövetelheti, ha ő maga a dologszolgáltatástól – részben vagy egészben – elesett, s ezért a dolgot visszaadni nem tudja. A Javaslat tehát egy sajátos felelősségi szabállyal egészíti ki a veszélyviselésre vonatkozó rendelkezést. A felelősség megállapítására ilyenkor úgy kerül sor, mintha érvényes szerződésnél szerződésszegést (hibás teljesítést) állapítana meg a bíróság.

5: 82. § [Érvényessé nyilvánítás visszamenő hatállyal]

(1) Az érvénytelen szerződést a bíróság a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatja, ha

a) az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, vagy

b) az érvénytelenség oka utóbb megszűnt.

(2) Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a szerződő felek a szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna.

1-2. A törvény az érvénytelenség szankciójával azért zárja ki a felek által célzott joghatást, mert a szerződés megkötésének folyamatába – akarati, nyilatkozatbeli vagy tartalmi-joghatásbeli -hiba csúszott, azaz a szerződéskötés során a törvény által megkívánt feltételek nem valósultak meg. Nincs szükség e szankciós jogkövetkezmény fenntartására, ha az érvénytelenség oka utóbb kiküszöbölhető, és így a szerződés megmenthető. A jog ebben az esetben olyan helyzet megteremtésére törekszik, mintha a felek már eredetileg is érvényes szerződést kötöttek volna. Ilyen megfontolásokból a Javaslat, ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, feljogosítja a bíróságot, hogy a szerződés tartalmát megfelelően módosítsa és a szerződést – most már az érvénytelen rész nélkül, módosított tartalommal – a megkötésének idejére visszamenő (ex time) hatállyal érvényessé nyilvánítsa. Az érvényessé nyilvánított szerződés alapján a felek továbbiakban kölcsönös teljesítéssel tartoznak egymásnak, a szerződés megszegése miatt pedig megfelelő igényeket támaszthatnak. A Javaslat az érvényessé nyilvánítás lehetőségét a Ptk. -hoz képest bővíti. Egyrészt szélesebb körű mérlegelési lehetőséget biztosít a bírónak a szerződés tartalmának megfelelő módosítására, másrészt módot ad az érvénytelenségi hiba kiküszöbölésére és a szerződés érvényessé nyilvánítására a szerződés tartalmának módosítása nélkül is, ha az érvénytelenség oka már megszűnt.

5: 83. § [Részleges érvénytelenség]

Ha az érvénytelenségi ok csak a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek csak erre a részére kell alkalmazni. A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha feltehető, hogy a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg.

Részleges érvénytelenség esetén az érvénytelenségi ok csak a szerződés bizonyos részét érinti. Az érvénytelen rész azonban része az egységes szerződéses megállapodásnak. Eldöntendő ezért, hogy a törvény az egész szerződést minősítse érvénytelennek, vagy korlátozza az érvénytelenséget a hibás szerződési részre. A Javaslat főszabálya – a Ptk. -val egyezően – az, hogy az érvénytelenség kizárólag az érvénytelen rész tekintetében áll be, és nem okozza az egész szerződés érvénytelenségét. Az érvénytelen rész tekintetében azonban az érvénytelenség általános jogkövetkezményeit alkalmazni kell, azaz – ha természetben lehetséges – helyre kell állítani az eredeti állapotot, vagy érvényessé lehet nyilvánítani az érvénytelenségi októl mentesült szerződést, illetve jogalap nélküli gazdagodásként pénzben kell visszaítélni az eredeti állapot helyreállíthatatlansága folytán ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás ellenértékeként. A Javaslat annyiban változtat a Ptk. 239. §-ában foglalt szabályon, hogy a “feltehető” szó beiktatásával a felek közötti szerződéses kapcsolat összes körülményének objektívebb mérlegelésére ad lehetőséget a bíró számára. A javasolt módosítás egyúttal jobban összhangba hozza a szabályozást az Európai Alapelvek (4: 116. cikk) és az UNIDROIT Alapelvek (3. 16. cikk) szabályával, amelyek szerint a részleges érvénytelenség miatt az egész szerződés akkor dől meg, ha az eset körülményeire tekintettel ésszerűtlen a szerződés fenntartása.

A Javaslat nem tartja szükségesnek különös szabály felvételét a tisztességtelen kikötést tartalmazó fogyasztói szerződés részleges érvénytelenségére. A fentiek szerint objektivizált követelmény mellett ugyanis az általános szabály kielégíti a 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében e tekintetben megállapított követelményeket is. Az Európai Bíróság által előzetes döntéshozatali kérelem folytán elbírált 0302/04. sz. Ynos Kft. kontra Varga János ügyben a magyar bíróság által előzetes döntéshozatalra utalt egyik kérdés annak vizsgálatára irányul, hogy a Ptk. 239. §-ában a részbeni érvénytelenségre vonatkozó rendezés a 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz-e. Az említett irányelvi rendelkezés a következőképpen fogalmaz: “ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. “

Az irányelv átültetése alkalmával a jogalkotó arra a megállapításra jutott, hogy az irányelv hivatkozott fordulatával összeegyeztethető szabályozást a Ptk. 239. §-a (“a szerződés részbeni érvénytelenség esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg”) megvalósítja.

Az ismert bírósági joggyakorlat sem mutat olyan vonásokat, amely az irányelvvel ellentétes jogalkalmazást valószínűsítene. A BH 2001/436. sz. esetben a bíróság lényegében azt vizsgálta, hogy ésszerűen eljáró felek a szerződéskötés időpontjában az utóbb semmisséggel érintett szerződési kikötés nélkül kötöttek-e volna szerződést. Ez a bírósági állásfoglalás is olyan irányba orientálja a Ptk. 239. §-ának értelmezését, hogy a “felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg” fordulat kapcsán a bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy az adott eljárásban résztvevő felek kötöttek-e volna az érintett szerződési feltétel nélkül szerződést, hanem azt, hogy egy hasonló esetben bármilyen más, ésszerűen eljáró fél milyen magatartást tanúsított volna. Tehát a hatályos szabály is objektív és nem szubjektív kritériumot fogalmaz meg, továbbá semmiképpen sem a fél vagy a felek jogvita idején tett (a megváltozott és nem a szerződéskötéskori körülményekhez igazodó) nyilatkozata a döntő. A helyes értelmezés ma is arra utal, hogy azt kell vizsgálni: a felek konszenzusa létrejött volna vagy sem az adott kikötés nélkül. A Ptk. 239. §-a nem értelmezhető úgy, miszerint önmagában az, hogy az egyik fél az érvénytelen kikötés nélkül nem kötötte volna meg a szerződést, alapot adna a szerződés teljes érvénytelenségére.

Mindazonáltal a Javaslat az irányelvi szövegezést hűen követő speciális szabályt illeszt be a 239. § (2) bekezdéseként a teljes egyértelműség érdekében. E rendelkezés általános érvényű megfogalmazása azonban részint annak a magánjogi dogmatikánktól elütő jellege miatt, részint a kontextusbeli összefüggésekre tekintettel nem indokolt, ezért annak érvénye a fogyasztói szerződésekre korlátozódik.

5: 84. § [Járulékos igények érvénytelen szerződés esetén]

(1) Az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeivel nem orvosolt hasznok és költségek kiegyenlítésére a jogalap nélküli birtoklás, a gazdagodás megtérítésére a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell alkalmazni.

(2) A szerződés érvénytelen megkötésével, továbbá a visszatérítési kötelezettség alá eső szolgáltatásban okozott károkat a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint kell megtéríteni.

1. Az érvénytelen szerződés alapján történt teljesítés esetén a szerző fél rendszerint a dolgot birtokba veszi, használja, hasznait szedi, abba beruházásokat eszközölhet, a vagyontárgyat felújíthatja, átépítheti stb., illetve megrongálhatja azt. A birtoklás és használat ellenértéke, a hasznok, költségek, károk felmerülése olyan többlettényállások, amelyekhez az érvénytelen szerződés csupán a feltételt adta. A Javaslat a – LB PK 32. sz. állásfoglalása nyomán – megállapodott bírói gyakorlatot elfogadva tételesen mondja ki, hogy az érvénytelen szerződéshez kapcsolódó többlettényállásokat a megfelelő anyagi jogi (a jogalap nélküli birtoklásra vagy a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó) és eljárási jogi szabályok alapján kell megítélni. A Javaslat nem rendelkezik külön a harmadik személyeknek az érvénytelen szerződéshez kapcsolódó kártérítési igényéről; a Ptk. 238. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés ugyanis a deliktuális kártérítési szabályokból minden további nélkül levezethető.

2. A Javaslat külön rendelkezik a szerződő feleknek az érvénytelen szerződésből fakadó kárigényéről. Tekintettel arra, hogy a felek között szerződéses kapcsolat érvényesen nem jött létre, a kárigényt a deliktuális kártérítési szabályok szerint kell elbírálni.

III. Fejezet

A szerződés hatálytalansága

A Javaslat – amely a tételes jogi szabályozásban is világos különbséget tesz a szerződés létrejötte, érvényessége és hatályossága között – ebben a fejezetben foglalja össze a hatálytalanságnak a Ptk.-ban szétszórtan található eseteit.

5: 85. § [Feltétel és időhatározás]

(1) Ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya a feltétel bekövetkeztével áll be.

(2) Ha a felek a szerződés hatályának megszűntét bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé (bontó feltétel), a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatályát veszti.

(3) A feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték.

1-3. A szerződés hatálytalanságát okozza a felfüggesztő, illetve a bontó feltétel és az időhatározás. A Javaslat e körben nem változtat a Ptk. szabályain.

5: 86. § [Függőben lévő feltétel]

(1) Amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a másik fél jogát a feltétel bekövetkezése, illetve meghiúsulása esetére csorbítja vagy meghiúsítja. Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.

(2) A feltétel bekövetkezésére, illetve meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő.

1-2. A Javaslat változatlan formában fenntartja a Ptk. 228. §-ában foglalt szabályokat.

5: 87. § [Beleegyezéstől vagy jóváhagyástól függő szerződés]

(1) Ha a szerződéshez jogszabály harmadik személy beleegyezését vagy hatóság jóváhagyását teszi szükségessé, a szerződés a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással válik hatályossá. A hatály – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a szerződés megkötésének időpontjától kezdődik.

(2) A szerződés megszűnik, ha a harmadik személy a beleegyezést, illetve a hatóság a jóváhagyást nem adja meg, vagy arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik.

(3) A beleegyezésről, illetve jóváhagyásról történő nyilatkozattételig, illetve a nyilatkozattételre megszabott határidő leteltéig a felek jogait és kötelezettségeit a függőben lévő feltétel szabályai szerint kell megítélni.

1-3. A jogtudomány álláspontját teszi magáévá a Javaslat akkor, amikor – a Ptk. -tól eltérően – úgy foglal állást, hogy harmadik személy jogszabály által megkívánt beleegyezésének vagy ugyancsak jogszabály által előírt hatósági jóváhagyásnak a hiánya nem a szerződés létrejöttét, hanem hatályosságát érinti. Egyéb vonatkozásokban a Javaslat fenntartja a hatályos jogot. Ezen túl a feleknek a függőben lévő beleegyezés, illetve a függőben lévő jóváhagyás ideje alatti jogaira és kötelezettségeire megfelelően alkalmazni rendeli a függőben lévő feltétellel kapcsolatos, a Ptk.-ban is meglévő szabályokat.

5: 88. § [A hatálytalan szerződés joghatása]

(1) Ha a szerződés hatálya nem állt be vagy a szerződés hatályát vesztette – ide értve azt az esetet is, ha a szerződéshez a harmadik személy beleegyezése vagy hatóság jóváhagyása hiányzik, illetve azt megtagadták – a szerződés teljesítése nem követelhető.

(2) A hatálytalan szerződés alapján történt teljesítéseket a felek között a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kell elszámolni.

1-2. A Javaslat a szerződés hatálytalanságának valamennyi esetére egységes jogkövetkezményeként nem az érvénytelenség, hanem közvetlenül a jogalap nélküli gazdagodás, illetve a jogalap nélküli birtoklás szabályait rendeli alkalmazni.

5: 89. § [Fedezetelvonó szerződés]

(1) Az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

(2) Ha valaki a hozzátartozójával vagy a vele összefonó-dásban2 levő gazdasági társasággal, továbbá ha a gazdasági társaság a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet az egymással közvetlen vagy közvetett összefonódásban nem álló, de azonos személy befolyása alatt működő gazdasági társaságok egymás közötti szerződéskötése esetén.

(3) A harmadik személy kérelmére a szerző fél a vagyontárgyból való kielégítést és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles.

(4) Ha a szerző fél a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgytól rosszhiszeműen esett el, a harmadik személlyel szemben a megszerzett vagyontárgy értékéig felelősséggel tartozik.

(5) A fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem az ügyleti nyilatkozatot tevő személynél jelentkezik.

1-3. A fedezetelvonó szerződés (actio Pauliana) hatályos szabályait a Javaslat fenntartja. A kielégítési alap elvonása a szerződésnek a hitelezővel szembeni relatív hatástalanságát változatlanul akkor eredményezi, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy a szerzés ingyenes volt. Fenntartja a Javaslat a rosszhiszeműség és az ingyenesség vélelmezésének a körét is, azzal, hogy azt (a “gazdálkodó szervezet” kategória megszüntetése folytán) a nem természetes személyeknél – a gyakorlatban egyébként is egyedül jelentős jogalanyokra – a gazdasági társaságokra mondja ki. A Javaslat a hatályos szabályozást kiegészíti a relatív hatálytalanság jogkövetkezményével. A harmadik személy (hitelező) azt követelheti, hogy a szerző fél tűrni legyen köteles a fedezetelvonó szerződés folytán átruházott vagyontárgyból való kielégítést, az arra vezetett végrehajtást. A szabály utal arra is, hogy a fedezetelvonó szerződés nem érvénytelen, hanem éppen arról van szó, hogy a másik fél az érvényes tulajdonszerzés ellenére, a megszerzett és így már saját vagyontárgyból köteles a kielégítést tűrni.

4. A Javaslat a fedezetelvonó szerződés szabályait kiegészíti egy olyan rendelkezéssel, amely kifejezetten kimondja a megszerzett vagyontárgytól rosszhiszeműen eleső fél felelősségét a vagyontárgy értékéig.

5. A Javaslat kiterjeszti a fedezetelvonó szerződés jogkövetkezményeit olyan esetekre is (például harmadik személy javára szóló szerződésre, alapítvány tételére, társaság alapítására, társaságba történő vagyonbevitelre stb. ), amelyekben a fedezetelvonás előnyét nem az ügyleti nyilatkozatot tevő személy élvezi.

IV. Fejezet

Bírósági úton nem érvényesíthető követelés

5: 90. § [Bírósági úton nem érvényesíthető követelés]

(1) Bírósági úton nem lehet érvényesíteni:

a) a játékból vagy fogadásból eredő követelést, kivéve, ha a játékot vagy fogadást hatósági engedély alapján bonyolítják le;

b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követelést;

c) az elévült követelést;

d) azokat a követeléseket, amelyek bírósági úton való érvényesítését törvény kifejezetten kizárja;

e) az a)-d) pontokban meghatározott követeléseket biztosító vagy megerősítő szerződésből vagy kikötésből eredő követelést.

(2) A követelés bírósági úton nem érvényesíthető voltát hivatalból kell figyelembe venni.

(3) A bírósági úton nem érvényesíthető követelés önkéntes teljesítését nem lehet visszakövetelni.

1-3. A Javaslat – némi szerkezeti és terminológiai változtatással – fenntartja a bírósági úton nem érvényesíthető követelésekre (naturalis obligatiokra) vonatkozó hatályos szabályozást. Az ilyen követelések érvényesen és hatályosan létrejött jogügyletekből származnak ugyan, de, az állam azokhoz a kikényszeríthetőség lehetőségét mégsem kívánja biztosítani. Fenntartja a Ptk. szabályait a Javaslat annyiban is, hogy a követelés naturális jellegét a bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie. (Az elévült követelésekre vonatkozó eltérő rendelkezést a Javaslat az elévülés szabályainál tartalmazza. ) A Ptk. 204. § (2) bekezdésében foglalt szabállyal egyezően mondja ki a Javaslat azt az előírást, hogy a bírósági úton nem érvényesíthető követelések önkéntes teljesítése nem jelent jogalap nélküli gazdagodást, azt tehát visszakövetelni nem lehet.

JEGYZETEK

1 A C-302/04. sz. Ynos Kft. kontra Varga János ügyben az Európai Bíróság érdemben nem hozott ítéletet, tekintettel arra, hogy nem rendelkezik hatáskörrel olyan ügyben, amelynek tényállása valamely államnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása előtti. Az előzetes döntéshozatali kérelemben feltett kérdésekre a főtanácsnoki indítványban adott válaszok azonban megerősítették a szakirodalomban megfogalmazott kifogásokat, vagyis egy, az Európai Unióhoz történt csatlakozást. követő ügyben feltehetőleg már elmarasztalta volna Magyarországot a Bíróság az irányelv átültetésének hibái miatt.

2 A Javaslat definíciós rendelkezéseinek megalkotása során szükséges meghatározni az “összefonódásban lévő gazdasági társaság” fogalmát.

Hozzászólások

hozzászólás