1. 2001. január 18-án ülést tartott a Tulajdonjogi munkacsoport, melyen Kisfaludi András: “A társasági jog helye a jogrendszerben” című tanulmányát vitatta meg. Az ülésen jelen voltak: Sárközy Tamás a munkacsoport elnöke, Komáromi Gábor, Kisfaludi András (a főbizottság titkára), továbbá Kampis György, Török Gábor, Zsohár András, Pettendi Zsuzsanna, Balásházy Mária, Vörös Imre, Puskás István, ifj. Glatz Ferenc, Rakvács József, Miskolczi Bodnár Péter és Pázmándi Kinga.

A bizottság munkaterve szerint a vita elsősorban a társasági jognak Ptk.-ban való elhelyezésére vonatkozó koncepcióra irányult. A bizottság oldaláról több kérdés merült fel a társasági jog és az érintkező jogterületek Ptk.-ba illesztésével kapcsolatosan. Miskolczi Bodnár Péter szerint kérdés, hogy mit tartalmazna a Társasági jogi Könyv, és hogyan illesztené be a nem jogi személy társaságokat. Álláspontja szerint egy Jogi személyek Könyv értelemszerűen kettévágná a társasági jogi anyagi szabályokat a nem jogi személy társaságok beillesztési problémája miatt. Zsohár András szerint problémákat vet fel a szövetkezetek jogi helyzete is. Kérdésként merül fel, hogy a társasági jog Ptk.-ba illesztésével párhuzamosan felmerül-e a szövetkezetek szabályozásának Ptk.-ba helyezése is, és ezen belül hogyan kezelhetők a nem jogi személy szövetkezed formák. Zsohár András hangsúlyozta: a szövetkezeti jog szabályozásában bekövetkezett fordulat éppen a szövetkezetek jogalanyiságának korlátozása irányába, és az erős és közvetlen állami befolyás, szinte az ágazati szabályozás irányába mozdult. Komáromi Gábor azt a kérdést vetette fel, hogy amennyiben a kodifikáció koncepciója nem a különálló könyvekben való szabályozási megoldást választja, akkor hogyan alakulna a társasági joganyag szabályozása. Ez utóbbi esetben mi kerülne a Ptk.-n a belül és azon kívül – külön törvényben – szabályozásra? Rakvács József a társasházak jogi helyzetévei kapcsolatban azt a kérdést vetette fel, hogy van-e elképzelés a társasházak gazdasági társasággá való átalakulásának lehetővé tételére.

Kisfaludi András véleménye szerint a nem jogi személy társaságok kérdését az ezen társaságok jogi személlyé válásával lehetne kezelni. A személyeket szabályozó Könyv egyébként egyaránt lehetne “jogalanyisággal” foglalkozó vagy “személyek” Könyv, melybe a nem jogi személy társaságok változatlan státusz mellett is beilleszthetők. Véleménye szerint nem indokolt önálló Társasági jogi Könyv megalkotása, a Ptk.-ba egyébként – az eredeti elképzelés szerint – azon jogi személyek szabályozását kellene integrálni, melyek elsősorban polgári jogi jellegűek. A szövetkezetek magánjogi természetű szervezetek, így — számolva a szabályozási nehézségekkel – mindenképpen illeszthetők a Ptk.-ba. Amennyiben a kodifikáció nem a “könyvekkel” szabályozást választja (ami nehezen elképzelhető), akkor a társasági jog nem fér be a Ptk. rendszerébe, ez a jelenleg hatályos helyzetre is igaz. A társasház jogi szabályozásában már eddig is tapasztalható a jogalanyiság irányába való elmozdulás, ezzel kapcsolatosan azonban úgy gondolja, nem indokolt teljes körű jogalanyiságot biztosítani a társasházaknak, az a kör, melyben mint jogalany kell fellépniük, elméletileg határozottan és kétségtelenül meghúzható. A teljes körű jogalanyiság biztosítása – és ezzel a társasházakra is óhatatlanul alkalmazandó garanciális szabályok telepítése – nem indokolt, de nem kizárt.

Török Gábor álláspontja szerint a társasági jog integrációja esetén a szövetkezeti joganyag ís beillesztendő, de többek közt komoly problémát fog okozni a polgári jogi szabályozás módja mellet a társasági jog alapvető kogenciája. További kérdés a szabályozás mélysége, például a hatásköri szabályok sorsa. Ha a hatásköri szabályozás mélységéig képzelik el a Ptk.-ba illesztést, az esetben, végeredményben a csődjogot – mint a társaságok megszűnésével kapcsolatos joganyagot – is szabályozni kellene a Ptk.-ban, amennyiben a szabályozás eddig a mélységig már nem integrál, akkor pedig aggályos a széleskörű végrehajtási jogalkotás lehetőségének megnyitása.

Balásházy Mária szerint a társasági jogi szabályozás lényegében 1988-ban végleg leszakadt a polgári jogról, amikor a közös tulajdon mögöttes szabályainak a társaságokra való alkalmazásának tételes jogi hivatkozását elvágta. A társaságokra a “szerződéses cégelv” nem alkalmazható tisztán, a társasági jogviszonyokban a szerződésből eredő, a tagokat egymással szemben megillető alanyi jogok nincsenek. A társasági jog eljárási jogosultságok érvényesíthetőségét nyújtja, az alanyi jogok lényegében elvesznek, és hangsúlyos szerephez jut a piacvédelem, amely az áruforgalomra modellezett szerződési modellben nem jelenik meg jellemzően.

Kampis György véleménye szerint a szabályozás módszere nem technikai, hanem elvi kérdés. A szervezeti szabályokkal kapcsolatos koncepció, ami erre a kérdéskörre is kiterjesztené a diszpozitív szabályozási módszert, elhibázott lenne, álláspontja és a szervezeti szabályok külön utalás nélkül is kogensek, ezt esetleg szükséges lenne elvileg is rögzíteni. A beillesztés koncepciójából egyébként hiányzik a rendszertani elhelyezés kérdése, ami szintén nem technikai, hanem elvi kérdés.

Sárközy Tamás hozzászólásában a szabályozás módját, a magánjogi egység megteremtésével kapcsolatos tartalmi és módszertani aggályokat érintette. Véleménye szerint a diszpozitív szabályozási mód jó megoldás azzal, hogy az általános részi szabályok imperatívan kerüljenek szabályozásra, a diszpozitivitás – kogencia kérdése csak a különös részi szabályoknál merülhet fel. Problémásnak tartja a koncepcióval kapcsolatosan, hogy a Ptk. tárgyi hatályán végrehajtott erőszakkal közjogi területek (mint pl. munkajog, találmányok szabályozása) kerülnének a Ptk.-ba, vagy a tényleges magánjogi egység megteremtése esetén (ahol a kapcsolódó területeknek csak a magánjogi szabályai kerülnének a Ptk.-ba) a szabályozást megkettőzné. Sárközy Tamás úgy tudna elképzelni egy általános részhez kapcsolt Személyek Könyvet, hogy abban a természetes, a jogi személyek és a tulajdonközösségek kerülnének szabályozásra, de ez szintén alapvető koncepcionális rendezést igényel.

Kisfaludi András a társasági jog integrálásával kapcsolatos szabályozás módszerével kapcsolatban azt az álláspontot képviselte, hogy azokban a kérdésekben, ahol a társasági jogban “külső” érdek nem sérül, diszpozitív szabályozási módszert kellene választani, a kogencia egyébként a Ptk. szabályozási módszerétől nem idegen, ez önmagában nem feszítené szét a Ptk.-t. A polgári jog jogalanyisággal kapcsolatos szabályaiban szükségképpen rögzítendő, hogy kit tekintünk jogalanynak. Az ezzel kapcsolatos szabályozás szükséges mélységét ezen szabályoknak a polgári jogi jellege határozza meg. A csődjog polgári anyagi jellegű szabályainak eszerint a Ptk.-n belül a helyük. A társasági jognak a jogrendszerben elfoglalt helye elvi, koncepcionális, a kodifíkációban való elhelyezése viszont technikai kérdés.

A társasági jogi jogviszony álláspontja szerint egyértelműen szerződési jellegű, azonban valóban nem áruviszony jellegű, hanem sajátos szerződéses viszony.

A Ptk.-ba illesztendő jogterületek vegyes jellege miatt kétségtelen, hogy a Ptk.-ba közjogi jellegű szabályok is kerülhetnek, ami – különösen a magánjogi egység megteremtésének igényére tekintettel – nem “stílusos”, de arányát tekintve jelentéktelen mértékben elfogadható.

2. 2001. február 14-én tartott ülés napirendjén a Sándor István – Csizmadia Norbert szerzőpárosnak a vagyonkezelés kérdéseivel foglalkozó tanulmánya és Gyöngyösi Zoltánnak; Az emberi és állati testre vonatkozó szabályozás dologi jogi szempontú szabályozási problémáival foglalkozó tanulmánya szerepelt. Az ülésen jelen voltak: Sárközy Tamás a munkacsoport elnöke, Sáriné Simkó Ágnes (a főbizottság titkára), továbbá Puskás István, Gyöngyösi Zoltán, Kampis György, Török Gábor, Zsohár András, Pettendi Zsuzsanna, Hídvéginé Adorján Lívia, ifj. Glatz Ferenc, és Pázmándi Kinga.

Sándor István a vagyonkezelői jogok történeti vizsgálatának kapcsán hangsúlyozta, hogy a szabályozás vonulatában különböző szabályozási minták alkalmazása figyelhető meg, ami tanulságokkal szolgálhat arra nézve, hogy a vagyonkezelői jog idegen dologbeli jogként hogyan, milyen szabályozási módszerrel illeszthető a polgári jogi szabályozásba. A vizsgálat fő irányait a szerzők arra tekintettel határozták meg, hogy eldönthető legyen:

a) szükséges-e a vagyonkezelői jogokat a Ptk.-ban szabályozni

b) szükséges-e ezzel összefüggésben közjogi – magánjogi különbségtétel

c) milyen konkrét tartalommal szabályozható ez az intézmény (történetileg a szabályozásban fokozatosan a kötelmi jelleg erősödése és előtérbe kerülése figyelhető meg).

A szerző a munkabizottság tagjainak kérdései kapcsán elmondta, hogy a szervezeti alapú vagyonkezelés intézményét (így a “belső” szervezeti vagyonkezelést vagy a vagyonkezelésre létrejött célszervezetek szabályozását) a tanulmány szándékosan nem vizsgálta, mert a vizsgálat célja tulajdonképpen annak tisztázása volt, hogy a vagyonkezelés egyes eseteiben (az Államkincstár tulajdonostól szerződéssel kapott vagyonkezelő dologi jogokat is kap) szükséges-e dologi jogi kategóriát alkotni. A vagyonkezelés további formáiban (szervezeti vagyonkezelés, állami ingatlanvagyon kezelése) ez a kérdés nem vetődik fel.

A munkacsoport a tanulmány tételeinek elfogadásával álláspontot alakított ki arra nézve, hogy

a) a vagyonkezelés a megbízási és a vállalkozási szerződés közötti, atipikus szerződés, melyet bizonyos esetekben – főleg a portfólió vagyonkezelés esetén – indokolt dologi jogi elemekkel felruházni

b) dologi jogi konklúziója lényegében csak az állam által, ingatlanra adott vagyonkezelésnek van.

3. Gyöngyösi Zoltán tanulmányának először az állatokkal kapcsolatos koncepcióját tárgyalta a bizottság, az emberi test és annak elvált részeire vonatkozó szabályozással kapcsolatos vitát a bizottság következő ülésén folytatta le, tekintettel a téma bonyolultságra, jelentőségére, és a felvetődött, vizsgálandó szempontok sokrétűségére. Az állati testtel és élettel való rendelkezésre vonatkozó polgári jogi szabályozás kapcsán a bizottság álláspontot alakított ki arra nézve, hogy azon területek és kérdések elkülönítésével, melyek – az állatvédelmi jogszabályokkal összefüggésben – igazgatási rendezést igényelnek és nyernek, az állatokkal kapcsolatban a Ptk.-ban ki kell mondani, hogy az állatok nem dolgok, hanem a polgári jog sajátos tárgyai azzal, hogy a tulajdonjoggal kapcsolatos kérdésekben itt a dolgokra vonatkozó szabályok alkalmazandóak.

Az emberi testtel és alkotórészeivel kapcsolatos dologi jogi szempontú szabályozásának vitájára a munkacsoport 2001. március 14-én tartott ülésén került sor. A téma vizsgálatakor a kiinduló kérdés az volt, hogy az emberi test és annak elvált vagy elválasztható alkotórészei (sejtek, szervek és szövetek) kérdése a polgári jogban hogyan kezelhető és kezelendő, különös tekintettel arra, hogy ezen “jogtárgyak” az egészségügyi igazgatási szabályozás következtében quasi tulajdontárgyként jelennek meg, az alapvető jogi státusuk tisztázása nélkül. A munkacsoport vitája során rögzítést nyert, hogy a kérdés jogi – és kifejezetten polgári jogi – kezelése igen nehéz, hiszen – a tételes jogi szabályozás jelenlegi ellentmondásossága által is igazoltan – a kérdéskör jogi megközelítésében polgári jogi szempontok folyamatosan keverednek közjogi és morális szempontokkal.

A munkacsoport a részletes vizsgálat és vita során külön-külön vizsgálta az emberi test egésze, az emberi test elvált illetve elválasztható részeinek (sejtek, vér, szervek és szövetek), az embrió (méhen kívüli megtermékenyített ivarsejt), a méhmagzat (méhen belüli, megtermékenyített és megtapadt ivarsejt), valamint a holttest jogi kérdéseit.

A Munkacsoport élénk vita után az alábbi közös állásfoglalásokat rögzítette:

1. Az élő ember testének egésze és a méhmagzat nem dolog.

2. Az emberi test elvált és elválasztható része speciális dolog, melyre nézve ki kell mondani, hogy nem örökölhető, a tulajdonjog szabályai pedig azzal és annyiban alkalmazhatóak, amennyiben a közérdekből levezethető elvek védelmében megalkotott egyéb jogszabályok ezt lehetővé teszik.

3. Az embrió jogi helyzetét tekintve azt a megoldást kellene választani, hogy az embrió méhen kívüli állapotában az emberi test alkotórészeinek jogi sorsát osztva speciális dolog, méhen belül a méhmagzatét. Az embrió dologi státusában dologösszesség.

4. A halott ember teste dolog, amin azonban nem lehet tulajdont szerezni. A holttest elválasztható részeivel kapcsolatosan annak Ptk.-beli rendezése is szükséges, hogy a szervek felhasználásával kapcsolatosan az ember életében korlátlan tartalmú rendelkezés tehető, ennek hiányában a szervek felhasználásáról jogvesztő határidőn belül a Ptk. szerint közeli hozzátartozónak minősülő személy rendelkezhet (illetve az ellen tiltakozhat), ennek hiányában (életben tett rendelkezés és/vagy halál után határidőben kinyilvánított közeli hozzátartozói nyilatkozat hiányában) a szervek – a jelenlegi szabályozás tartalmával egyezően – korlátlanul felhasználhatók.

5. Felmerült az élő testbe beültetett dolgok tulajdonjogi kérdése is. Ezzel kapcsolatban a munkacsoport azt a megoldást támogatta, hogy a testbe ültetett dolgok tulajdonjogára nézve törvényi vélelmet kell felállítani, mely szerint az ilyen dolgok az érintett személy tulajdonát képezik.