Koi Gyula*: A közigazgatási jog szerepe a megalkotandó Polgári Törvénykönyv tükrében (PJK, 2008/2., 3-12. o.)

A cikk letölthető PDF formátumban is!

* Tudományos segédmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézet; állandó szakértő, Országgyűlés Mentelmi, Összeférhetetlenségi és Mandátumvizsgáló Bizottság. A tanulmány az új polgári törvénykönyv tervezetéről szóló, MTA Jogtudományi Intézetében az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felkérésére 2007. márciusa és áprilisa között készített munkaanyagok egyike.

Az új Ptk. megalkotását az 1050/1998. (IV. 24.) kormányhatározat irányozta elő. A Kodifikációs Főbizottságnak 2001. III. negyedévére kellett elkészülnie a kódexkoncepcióval1, ez 2001. november 8-án meg is történt. Az új magánjogi törvénykönyv tervezete 2006. január 31-én jelent meg. Ez azt jelenti, hogy a kodifikátoroknak kilenc esztendő állott rendelkezésükre. A kódextervezet igen terjedelmes, tekintettel arra, hogy normaszöveget és indokolást is tartalmaz. Nekem még kilenc hét sem áll a rendelkezésemre, hogy véleményt adjak egy olyan témáról, amely nem egységesen található meg a szövegben, hanem mozaikszerűen bukkan fel éppen úgy, amiként a két jogág kapcsolata is terjedelmes, bár széttagolt érintkezési felületen szemlélhető. Ennek fényében nem áll módomban a külhoni jogirodalom eredményeit figyelembe venni, bár szívesen élnék ezzel a hasznos módszerrel. A vizsgált tárgykör természete olyan, hogy eleve megkívánja az elmélettörténeti tisztázást, mivel a vizsgálandó témákkal mind a közigazgatási jogászok, mind a magánjogászok a saját nézőpontjukból foglalkoztak. A legfőbb kérdés, hogy melyek azok a magánjogi témák, amelyek közigazgatási relevanciával bírnak? Az elmélettörténeti tisztázás erre próbál választ adni, döntően az elméleti igényű munkák figyelembevételével. A közigazgatás-tudományi és magánjogi kommentárok, kézikönyvek, tankönyvek, monográfiák, döntvénytárak az egyes normaszöveg-tervezetben lévő szakaszok elemzésénél kerülnek hasznosításra. A vizsgált tárgy olyan sokrétű, hogy azokról egyetlen személynek érdemben fogalma nem lehet, főleg ha a vizsgálódó csak egész keveset töltött a gyakorlat világában. Tehát helyes lenne akár az egyes tárgykörökkel külön elméleti szaktekintélyeket és gyakorlati művelőket utólagosan megbízni, annál is inkább, mert a Polgári jogi kodifikáció című szaklap hasábjain eddig a közigazgatási vetület nem merült fel. (Az utolsó általam megismerhető lapszám a 2006. évi 5. szám volt).

Tovább nehezíti a feladatot az a tény is, hogy az új Ptk. tervezet valamennyi könyve tartalmaz közigazgatáshoz kapcsolható tárgyköröket. Ez is csak az összetettségből eredő nehézségek tárházát gazdagítja.

A magyar jogirodalom mezején a témakörben alig találni egy-egy szerény ibolyát, mely kifejezetten a közigazgatás és a magánjog komplex viszonyát a maga teljességében vizsgálná. Az idevágó legfontosabb három munkát e tanulmány egészén végighúzódó fil rouge-nak szánjuk.2 Akadhat számtalan részletkérdés, amelyet egy ilyen rövid tanulmány keretében fel sem tudunk vetni. Megjegyezendő, hogy a rövidítések és a bibliográfiai leírások a szakmai szabályoknak megfelelő módon kerültek megadásra. A felsorolt irodalmak esetében nem törekedtem a teljességre. Előre kívánom bocsátani, hogy nem vagyok magánjogász, hanem közigazgatással foglalkozom.

Lehet, hogy lesz olyan téma, amely elkerüli a figyelmemet. Ezzel együtt remélem, hogy e vállalkozás még sincs kudarcra ítélve, kérem tehát írásom tanulmányozóit, hogy fogadjanak elnéző jóindulatukba.

I. A közigazgatási jog és a magánjog kapcsolatának elméleti tisztázása, avagy mely tárgykörök alkotják a két jogág közös halmazát?

A magánjog és – példának okáért – az európai uniós közösségi jog kapcsolatát és jogágra gyakorolt hatását magyar nyelven is monográfiák elemzik.3 A közigazgatás és a magánjog kapcsolatai vonatkozásában magánjogi oldalról ez egy közigazgatási szerződéssel foglalkozó műről mondható el csupán, melynek szerzője Harmathy Attila akadémikus.4 A közigazgatási oldalt Halmay Gusztáv és az Államigazgatási Főiskola három (részben volt) oktatójának munkája reprezentálja.5 Mint fentebb olvasható volt, a két jogág közös pontjai a magánjog valamennyi részterületét érintik, és mozaikszerűen helyezkednek el. Ezért külön megállapítandó, hogy mely tárgyköröket szükséges megvizsgálnunk.

A magyar közigazgatás-tudomány már in statu nascendi foglalkozott a két jogág érdekkörébe vágó témákkal. A hazai közigazgatás-tudomány első tudós művelője Récsi Emil, aki 34 esztendősen lett a Magyar Tudományos Akadémia Törvénytudományi Osztályának (akkor V. Osztály) levelező tagja.6 Közigazgatással foglalkozó műve négy kötetből áll, és több mint 1500 oldalt tölt meg.7 Az első magyar közigazgatási munka tehát még a dániai születésű, de zömmel Ausztriában (kisebb részt Kielben) működő német Lorenz von Stein, a modern közigazgatás-tudomány megalapozójának fellépésével egyidejűleg készült. Idő hiányában csak a birtokvédelem, kisajátítás, és a talált dolgok (tárgyak) vonatkozásában tudtunk adatokat keresni. Valamennyi tárgykörben tartalmaz ismereteket a jeles mű.

A birtokvédelmet birtokháborítás néven tárgyalja. Az alapvető kérdések már ekkor is rögzítve voltak. A szolgabíró erőszakos vagy gonosz birtokháborításoknál köteles mindent elkövetni a közrend fenntartása (sic!) és helyreállítására s a további támadások meggátlására fennmaradván a bírói eljárás az eléfordult birtokháborítási panaszok iránt.8

A kisajátítás fő mozgatója már akkor is az útépítés volt. Az új utak építése és a létezők továbbviteléhez szükséges telkek kisajátítása útján szereztetnek meg.9 Récsi itt két törvényhelyet is felhoz. Jogforrásul Ptk. rövidítéssel az Optik. 365. §-át jelöli meg10, valamint az 1836. évi XXV. törvény 3. §-át.11

A talált tárgyakról röviden annyit említ, hogy a rendőri hatóságok feladata leírásuk gyűjtése, lajstromozása, és körözte-tése.12

Időben a következő szerző Boncz Ferenc.13 Műve az alábbi olyan témákat említi, amelyek magánjogi relevanciával bírnak: kisajátítás, talált tárgyak, névváltoztatás (mint a névviselés részjogosítványa), gyámügy, elmebetegügy.

A kisajátításról szóló 1868. évi LV. tc. ekkor már fennállt. Eszerint a közjó érdekében helye van kisajátításnak, az alábbi célokból: gőz- és lóerejű vasutak valamint közutak építése, folyószabályozás, mocsárlecsapolás, kikötők, parti raktárak, hadi erődítmények építése vagy a futóhomok meggátlása érdekében.14 A kisajátítás tárgya csak ingatlan dolog lehet.15 Budapestre nézve külön szabályok voltak érvényben.16 Kisajátítás Budapesten közlekedési, kereskedelmi, közegészségügyi, vagy városszépítési célokból új utcák, terek nyitása, iskolák, kórházak építése céljából volt megengedhető. A kisajátító hatóság a közlekedési miniszter vagy a főváros lehetett.17

A talált dolgot a találó el nem sajátíthatja, tartozik azt az illetékes hatóságnak átadni. Ismerteti a kincstalálás szabályait is. A vasútépítő vállalatok a talált tárgyakat a megsemmisítéstől és az elidegenítéstől megóvják. A közigazgatási hatóságot rögtön értesíteni kell. A vasúti mérnökök értesítik a pesti vagy a kolozsvári múzeum igazgatóságát a tárgyak megőrzése mellett (feltehetőleg régészeti leletekről lehet szó).18

A névváltoztatás esetében a folyamodvány kellékeit és illetékének mértékét adja meg az 1870. évi Rendeletek Tára 223. lapján írtakra hivatkozva.19

Gyámügyben a gyámság alóli mentesülés eseteit sorolja fel,20 illetve az atyai és gyámi hatalom korlátairól szól.21

Az elmebetegügynek (korabeli szóval: tébolydaügynek) vannak közigazgatási és magánjogi vonatkozásai (vö.: gondnokság); itt kifejezetten szól az azon ürügy alatti letartóztatásról, mintha valaki elmeháborodott volna (és így jogállapot-változása miatt korlátozott helyzetbe kerül).22

Fésüs György23 könyve24 két idevágó tárgykört említ: a gyámhatóságokat és az egyleti jogot (az egyesülési jogot és az egyesületek kérdését). A gyámhatóságnál a közigazgatási szervezeti jogi kérdéseket emeli ki.25 Az egyleti jogot főleg német irodalom alapján tekinti át.26

Grünwald Béla közigazgatási szakember 1880-ban három kötetben megjelent műve27 egy rövid elméleti bevezetőtől eltekintve zömmel közigazgatási jogszabálygyűjtemény, amelyet csupán régisége miatt méltó említésre ebben az elméleti részben. Ugyanakkor, ahol nincs jogszabály, ott összefoglalja a korabeli közigazgatás gyakorlatát. Kisajátítás, névváltoztatás és az elmebetegügy említendő e szerzőnél. A kisajátításnál csupán a törvényt közli.28 A névváltoztatásnál megjegyzi, hogy külön rendelet kiadva nincsen, és összefoglalja a Belügyminisztérium eljárási szokásait.29 A tébolydai ügyet bőven ismerteti.30

Csiky Kálmán, a Műegyetem köz- és magánjogász professzora, jogi fordító (Werbőczy egyik legjobb átültetője) elsősorban közigazgatási jogász volt. Műve 1888-1889-ben látott napvilá-got.31 Nála a gyámság és a gondnokság32, valamint a kisajátítás33 került elő nagy részletességgel. Kisajátításnál kisajátítási tervet kellett készíteni.34 A kisajátítás csak valódi és teljes kártalanítás mellett volt eszközölhető35.

Kmety Károly, a pesti egyetem professzora volt közigazgatási jogból. Művének első kiadása 1897-ben jelent meg.36 Az ötödik kiadás volt tanulmányozható.37 Műve Magyary nagymonográfiája és Récsi kézikönyve mellett az egyik legszínvonalasabb feldolgozása a magyar közigazgatási jognak. Tárgyunkat illetően megtalálható itt a kisajátítás, az egyesületi ügy, a gyámság-gondnokság és az elmebetegügy. Kisajátítási ügyünkre ekkor az 1881. évi XLI. törvény vonatkozott, és Kmety már bő irodalmi anyagra támaszkodhatott.38 A kisajátítási esetek alapelve a közjó helyett a közérdek lett.39 A kisajátítási okok nem változtak.

Az egyesüléseknél érdekes mai szemmel, hogy a részvénytársaságot és a szövetkezetet is idevonja.40

A gyámság-gondnokság kérdése kivételesen magas színvonalon, nagy jogirodalmi és joggyakorlati anyagra támaszkodva van feldolgozva.41

Elmebetegügyet illetően még mindig gyakorlat lehetett az egészséges elméjűek gyógyintézetekbe dugása, mert Kmety megjegyzi, hogy az elmekórosnak nem bizonyult egyének azonnal elbocsátandók a tébolydából.42

Halmay Gusztáv, Trencsén vármegye egykori tiszteletbeli fő-szolgabírája jelentős művet alkotott a témában, a közigazgatás és a magánjog kapcsolatát elemző művének ismertetésére csak a tematikát illetően kerül sor.43 Megjegyzendő, hogy a magánjog rendszerében halad. A hatáskör kérdésének tisztázása után a jogalanyisággal foglalkozik (ember – jogi személy – a jogi személyhez hasonló /nem jogképes/ egyesülések). Tulajdonjog szempontjából az alábbi elemeket emeli ki: a közjavak tulajdona, a jogok tulajdona (védjegy, ipari minta él ma is ezekből), a haszonvételi jogok (halászat, vadászat), az elveszett dolgok körüli eljárás. A tulajdonjog korlátozása keretében ma a kisajátítás tarthat érdeklődésre számot. Említi az idegen dologbeli jogokat, a birto-

kot és a bírlalást (a közigazgatási határjárást emelem ki, és az útszolgalmat, mint élő jogintézményt). A kötelmi jogi rész mára teljesen elavult: vagy közszolgálati jogba tartozik (köztisztviselői illetmények), vagy tisztán magánjog (beszámítás). Ezután perjogi kérdésekkel foglalkozik, amely szintén inkább történeti jellegű. Mellőzi a családjogot és az öröklési jogot.44

Tomcsányi Móric akadémikus, közigazgatási jogász egyetemi tanár munkája az egyesületekkel és a gyámság-gondnokság kérdéseivel foglalkozik.45 Az egyesületi jog esetén nem tartotta a szerző ideálisnak, hogy nincs egy egységes külön törvény. A gyámság és a gondnokság esetében is fontosnak tartotta a régi törvényi szabályozás reformját.46

A közigazgatás-tudomány legjelentősebb hazai tankönyve a világszerte ismert Magyary Zoltán professzor munkája47. A kisa-játítás48 és a gyámság49 mellett találhatunk egy magánjog alkalmazása a közigazgatásban50 tárgyszót. Lényegi tartalma az ott írtaknak az, hogy a közigazgatás működésében részben ma is magánjogot alkalmaz. Ennek történeti oka, hogy a király jövedelme a középkorban a földbirtok magángazdasági jövedelme volt, és ennek célszerű felhasználása a magánjogi szabályok mentén volt lehetséges. Az állam ma is [1942-ben K.Gy.] a különböző szükségleti javakat általában nem kényszer útján, hanem a kereslet és a kínálat törvényei szerint szerzi be. Például építkezés céljából magánjogi munkaszerződést köt a kőművessel. Magyary utal arra, hogy Franciaországban egyre jelentősebbek a közigazgatási szerződések.51 (Megjegyezzük, hogy a közigazgatás és a büntetőjog kapcsolatai is erősek. Gondoljunk csak a szabálysértési jogra, vagy újabb nevén közigazgatási büntetőjogra, a rendészeti igazgatásra, vagy a közigazgatás büntetőhatalmára, amely a közigazgatási bírságolás és végrehajtás során jelenhetik meg).

A kisajátítási jog főleg városrendezési tervek, útépítés keretében került elő. Részletesen foglalkozik a francia és a német fejlődéssel a magyar mellett, főleg a kisajátítás folyamatának ismertetése áll a középpontban a magyar szabályozásnál. A gyámság és a gondnokság ismertetése a törvényi szabályozás visszaadására szorítkozik.

Az elvi bevezetés lezárásaként tekintsük át, hogy a Kolláth-Németh-Papp szerzőtrió milyen területeket tekint a polgári törvénykönyvből eredő egyes igazgatási feladatok közé tartozónak. Itt a birtokvédelem, a kisajátítás, a talált dolgokkal kapcsolatos közigazgatási feladatok, és a hagyatéki eljárás merül fel. (Utóbbit, mint polgári eljárásjogi jogintézményt mellőzni leszünk kénytelenek). Szólni kell Varga József említett művéről is. Csak a könyv egy része tesz eleget a címben foglaltaknak (“A polgári törvénykönyvből eredő egyes államigazgatási feladatok”: 71-175. pp.). A könyv a többi részben a Ptk.-t általánosan ismerteti és iratmintákat közöl. A tárgyunkhoz közel álló rész zömmel a birtokvédelemmel foglalkozik, kisebb mértékben (155-174. pp.) az államigazgatás tartási és életjáradéki szerződéssel kapcsolatos feladatait elemzi, ennek csak történeti jelentősége van. Egyebekben Halmay Gusztáv munkájához hasonlít abban, hogy erős benne az általános magánjogi ismeretközlő szándék.

A versenyjogi közigazgatási kérdésekkel és az alapítványokkal itt nem foglalkozunk, bár ezek a bíróság Közigazgatási Kollégiuma elé tartoznak. A telekkönyvi kérdést sem elemezzük.

Felmerül, hogy a Ptk.-tervezet előzetes tanulmányozása, valamint a fenti szakirodalmak által ismertetett közigazgatásra tartozó magánjogi tárgykörök áttekintése mellett az alábbi tizenegy témakör tanulmányozása válik szükségessé:

Személyi jog

Gondnokság (Ptk. tervezet 2:26-35. §§)

Névviselés (házasságban is); (Ptk. tervezet 2:40-42. §§; 2:114. §; 3:28-29. §§)

Jogi személyek törvényességi felügyelete (Ptk. tervezet 2:89. §)

Családjog

Gyámság (Ptk. tervezet 3:224-246. §§)

Dologi jog

Birtokvédelem (Ptk. tervezet 4:5-8. §§)

Közérdekű használat (Ptk. tervezet 4:34. §; 4:149. §)

Kisajátítás (Ptk. tervezet 4:52-55. §§)

Találás (Ptk. tervezet 4:67-77. §§)

Kötelmi jog

Közérdekű kereset (Ptk. tervezet 5:79. §; 5:591. §)

Felelősség a közigazgatási jogkörben okozott kárért és sérelemért (Ptk. tervezet 5:610. §)

Öröklési jog

Az állam öröklése (Ptk. tervezet 6:65. §)

II. Gondnokság

(Ptk. tervezet 2:23-35. §§)

Az előzetesen ismertetendő módszertan valamennyi elemzendő témakörnél alkalmazásra kerül. A Ptk. koncepció, a Ptk. tervezet, a hatályos Ptk. szövegét együttesen vizsgálva végezzük az ismertetést. Emellett a tankönyvek, kommentárok, az Alkotmánybíróság határozatai, a történeti és az élő döntvényjog, BH-k, PK-k, KK-k anyagára, és a jogirodalomra figyelemmel alakítjuk ki saját véleményünket. Figyelembe vesszük az ügyészségi törvényességi felügyeleti gyakorlatot is. A Ptk. tervezet szövegét csak szakaszszámilag idézzük, a szöveget csak ott, ahol ez elkerülhetetlen. Az elemzés sorrendje a tervezet sorrendjét követi.

Már a Ptk. koncepció kifejti, hogy a gyámság és a gondnokság közötti szabályozásbeli azonosságra figyelemmel, a gondnokságra vonatkozó rendelkezéseket – a törvény legutóbbi módosításának megfelelően – a polgári törvénykönyvben kell meg-állapítani.52 A tárgykört ennyiben tartja említésre méltónak.

A Ptk. tervezete (továbbiakban: Ptkt.) részletesebb kifejtést ad.53 A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény a 14-21. §§-okban némileg konfúzusan, nem elkülönülően szabályozza a kérdést. Ehhez képest határozottan előnyös, hogy a gondnokság szabályozása egységes a tervezet szövege szerint. Helyeselhető, hogy a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. számú törvényerejű rendelet (Ptké. I.) 10. § által szabályozott méhmagzat gondnoka tényállás a 2:3. §-ban méhmagzat gyámjaként szerepel (a gyám kifejezés helyénvalóbb ez esetben, mint a gondnok, mivel a kiskorúnak gyámja, a nagykorúnak gondnoka van).54 A méhmagzat gyámja esetében fontos közigazgatási feladat, hogy a kirendelést az anya lakóhelye szerint illetékes jegyző is kérheti, a korábbi szabályozással megegyezőleg [vö.: Ptkt. 2:3. § (2) bek.; Ptké. I. 7. § (1) bek.].

A gondnokság alá helyezés kezdeményezői [Ptkt. 2:23. §; vö.: Ptk. 14. § (2) bek.] közül a gyámhatóságot kell közigazgatási szempontból kiemelnünk.55 Fontos a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata körében a Ptkt. 2:24. § (2) bek. kizáró szabályának a belátási képesség végleges hiánya esetén. [Kötelező felülvizsgálatra lásd: Ptk. 14/A. § (2) bek.-t is]. A tervezethez fűzött magyarázat megjegyzi, hogyha a gondnokolt állapotában kedvező változás áll be, a felülvizsgálat mellőzése nem sértheti a gondnokolt érdekeit, mivel a gondnokság alá helyezés módosítása vagy megszüntetése iránt per indítható.

Javasoljuk, hogy abban az esetben, ha az igazságügyi orvosszakértő az alapügyben a belátási képesség végleges hiányát állapítja meg, akkor csak egy tőle független másik szakértő egyező véleménye esetén lehessen ezt a hiányt megállapítani, mivel ettől fogva felülvizsgálatnak nem lesz helye.56 Minderre azért is figyelemmel kell lenni, mert a gyámhatóság (amely nem része a polgármesteri hivatalnak) szerepe a gondnokság alá helyezésben központi: a magyarázat szerint a gondnokság alá helyezést kimondó jogerős ítélet kötelező felülvizsgálatát kizárólag a gyámhatóság kezdeményezheti.57 Ezt a jogot véleményünk szerint az ügyésznek is meg kellene adni arra az esetre, ha a gyámhatóság nem él e jogával, ámbár az szükségesnek látszik.58

III. Névviselés (házasságban is);

(Ptk. tervezet 2:40-42. §§; 2:114. §; 3:28-29. §§)

A névviselés kérdéseit együttesen vizsgáljuk: mind a névjog alapkérdéseit, mind a természetes személy nevére általában, mind a házasságban vonatkozó szabályokat. A névviselés közigazgatási vetületét az anyakönyvi igazgatásra tartozása által látjuk mega-lapozottnak.59

A Ptk. koncepció a természetes személyek névviseléséről nem szól, ellenben elemzi a jogi személy neve60 és a házasságban viselt név61 kérdésköreit.

A Ptk. tervezete helyesen mutat rá a jogi személy elnevezése körében arra a tényre, hogy a kérdést az alapvető szabályok körében kell elhelyezni.62 A névkizárólagosság, névvalódiság, névszabatosság követelményét csak a cégekre nézve szabályozta a jogalkotó63, a többi jogi személynél a bírói gyakorlat követelte meg ezeket. A tervezet szabályai kiegészítést nem igényelnek a jogi személyek neve vonatkozásában. Egyedül a Ptkt. 2:42. § (1) bekezdésében írtak esetében tennék egy kiegészítést. Itt a névszabatosság körében a jogi személy típusának megnevezésére áll az a szabály, hogy magyar nyelven kell feltüntetni. Ezzel érintőlegesen kapcsolatos az a névváltoztatási ügy, amely a kamara kifejezés használatának tilalmával függ össze. Eszerint egy társadalmi szervezet nevében a kamara szót viselte, de ezt az 1994. évi XVI. törvény 79. § -a a gazdasági és szakmai kamarákat kivéve más társadalmi szervezetek (egyesületek) számára megtiltotta. A kérelmező új nevében a kamara szó helyett az azzal lexikailag egyenértékű angol megfelelőt, a chamber-t kívánta szerepeltetni. Az elsőfokú bíróság a kérelemnek nem adott helyt. A másodfokú bíróság azzal érvelt, hogy a törvény kifejezetten a kamara elnevezés használatát tiltotta meg, mivel az új névben a kamara szó nem szerepel, angol megfelelője nem tiltott, a gazdasági és a szakmai kamarák nevével nem összetéveszthető, ezért a névváltoztatást elfogadta (Kny. III. 27.007/1997.) .64

Nézetem szerint a Legfelsőbb Bíróság tévedett az ítélet meghozatala során. Ugyanis az idegen nyelvű megnevezés olyasmit sugall a társadalmi szervezetre vonatkozólag, ami szükségképpen hiányzik belőle (vagyis az, hogy nem kamara). Tehát a névszabatosság ilyen értelemben sérül. Ugyanakkor felvethető a kérdés, hogy a kamara tekinthető-e a jogi személy típusának? Ha igen, akkor az új szabályozás válasz a kérdésre.

A névviseléshez való jog általános szabályai (Ptkt. 2:114. §) megismétli a Ptk. 77. § szabályait. [Kivéve, hogy a 77. § (3) bekezdése a jogi személy nevére vonatkozott. Helyeselhető, hogy ezeket a szabályokat szétválasztották]. Felmerülhet a kérdés, hogy a Ptk. 77. § (4) bekezdés második mondatának elhagyása helyénvaló-e? Ennek megfontolása szükséges, mivel a szabály a tudományos, irodalmi, művészi tevékenységet folytató nevének összetéveszthetőségéről szól. A korábban hasonló tevékenységet folytató kérelmére a későbben bekapcsolódó pályatárs saját nevét is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja a hatályos szabályok szerint. Az anyagi vagy alaki feltételek hiánya megkérdőjelezhető az addig jól működő szabályozással szemben.

A házastársak névviselését újabban az 58/2001. (XII. 7.) AB. h. formálta át. A tervezet az ennek folytán keletkezett újabb szabályokat veszi be a törvény sáncai közé. Ezekkel kapcsolatban felvetni való probléma nincs. A Ptkt. 3:28. § (3) bek. szerint a férj illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként kettőjük családi nevét is összekapcsolhatja, hozzáfűzve saját utónevét. A jogintézmény eredetéről annyit kívánunk megjegyezni, hogy az a hazai állampolgársággal bíró erdélyi magyarok nagyszámú kérelmeire honosodott meg, és került be a jogszabályokba.65

IV. Jogi személyek törvényességi felügyelete

(Ptk. tervezet 2:89. §)

Az elvi részben láthatóvá vált, hogy történetileg az egyesületek, egyletek ügye is a közigazgatásba (is) tartozott, mára azonban kivált onnan. Csupán az egyesületek feletti ügyészi törvényességi felügyelet révén kapcsolódik, ezért ezt a szálat kimerítően elemezzük, az egyesületek szabályozására csak utalunk.66

A koncepció nem szól a jogi személy törvényességi felügyeletéről. A tervezet az (1) bekezdésben a jogi személyek feletti általános törvényességi felügyeletet a jogi személyt nyilvántartó bíróság látja el.67

Itt több probléma is felmerül. Az első maga az általános törvényességi felügyelet kifejezés. A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXX. tv. 7. §-a az általános törvényességi felügyelet68 kifejezés (szövegrész) helyébe az ügyészi törvényességi felügyelet szókapcsolat került. Az általános törvényességi felügyelet kifejezés tudomásunk szerint kikerült a hatályos jogból. Így legfeljebb a bírósági törvényességi felügyelet használható. Nézetem szerint terminológiailag pontosabb lenne a jogi személyek feletti bírósági törvényességi felügyelet kifejezés.

Azonban azt gondolom, hogy a bíróságnak nem feladata a törvényességi felügyelet. Ez akkor is így van, ha ma a cégek esetén a cégbíróság látja el a törvényességi felügyeletet. A tervezet rámutat arra, hogy jelenleg a jogi személyek törvényességi felügyelete megosztott: a cégbíróság mellett az egyesületek és az alapítványok felügyeletét az ügyész végzi, a költségvetési szerveknél az irányítási jog keretében érvényesül a törvényességi felügyelet. Ennek a megosztásnak a tervezet szerint nincs elvi alapja, ezért a törvényességi felügyeletet egységesen a bíróságokhoz telepítené, úgy azonban, hogy más törvény bizonyos törvényességi felügyeleti jogköröket más állami szervhez is telepíthet. A helyzet az, hogy a törvényességi felügyelet markánsan ügyészi tevékenység. A bíróság fő feladata ugyanis a jogviták eldöntése, és nem egy permanens felügyeleti tevékenység kifejtése.

Az ügyészi törvényességi felügyelet centrális magja a közigazgatás feletti ügyészi törvényességi felügyelet a kormánynál alacsonyabb szintű közigazgatási szervek általános érvényű rendelkezéseire, és a jogalkalmazás körébe tartozó egyedi döntéseire terjed ki. Kiterjed az ezen szervek által kibocsátott jogszabályokra, az állami irányítás egyéb jogi eszközeire, a bíróságon kívüli jogvitát intéző szervek egyedi döntéseire, gazdasági és egyéb szervek munkaviszonnyal, vagy szövetkezeti tagsági viszonnyal összefüggő ügyeire.69 Ezen kívül még törvényességi felügyeletet gyakorol például az alapítványok esetében a Megyei vagy Fővárosi Főügyészség Magánjogi Osztálya, az egyesületek (társadalmi szervezetek)70 esetében ezek Közigazgatási Osztálya. De szabálysértési ügyekben ugyanígy a Közigazgatási Osztály jár el (alsóbb fokon a fővárosban a Budapesti Törvényességi Felügyeleti Ügyészség, ugyanis a fővárosi kerületi ügyészségek törvényességi felügyeleti ügyészségeit egy szervhez telepítették). De különálló terület a büntetés-végrehajtás feletti ügyészi törvényességi felügyelet, jelentős a közigazgatási ügyész szerepe a környezetvédelmi, valamint a munka- és közszolgálati jogi ügyekben is, de van fogyasztóvédelmi vetülete is a kérdésnek.71 (A környezetvédelem és a fogyasztóvédelem a magánjogi ügyészségre tartozik, de sok környezetvédelmi kérdés kerül a közigazgatási ügyészi szakág látókörébe is). Az itt felsoroltakkal most szemben áll a cégbíróság cégek feletti törvényességi felügyelete. (Utóbbi bíróság regisztratív tevékenységet végez elsősorban, így testidegen módon megkaphatta a cégek feletti törvényességi felügyeletet, hogy ne legyen teljesen súlytalan és a bírósági szakágazatokból kilógó. (Nem tagadható, hogy a törvényellenes bejegyzések megakadályozása, mint cégbírósági feladat, már 1945 előtt is élt72,
bár a mai ügyészi törvényességi felügyeletnek is vannak távolabbi és közelebbi előzményei). Tudnivaló, hogy ez a fajta bíróság ugyan túlélte az 1949 utáni változást, de feladatai 1988-ig minimálisak és gyakran formálisak voltak). A magunk részéről kárhoztatjuk ezt a fajta megoldást, mivel nem értjük, hogy miért ne gyakorolhatná egy céghivatal, vagy akár a magánjogi ügyészség a cégek feletti törvényességi felügyeletet. Egyébként a cégek feletti törvényességi felügyelet és felügyeleti eljárás73 egy szűk szaktevékenység, nem tesz alkalmassá sem a jelenlegi közigazgatási, vagy magánjogi ügyészi törvényességi felügyeletre. Egyébként felvetődnek hatalommegosztási kérdések is ez ügyben: gyakorolhatja-e az igazságszolgáltató (bírói) hatalmi ág a végrehajtó hatalom feladatkörét? Mennyire szívesen változtat meg a bíróság egy “házon belül” hozott döntést, ha úgy adódik? A cégbíróság ebbéli tevékenysége egyébként sem tökéletesen felel meg az elvárásoknak, ennek eredménye fantomcégek, súlyos pénzügyi visszaélések sora). Egyébként a bíróságokhoz nem illik a törvényességi felügyelet, mivel a fentiek mutatják, hogy az az ügyészség (vagy más szerv) dolga. Itt a jogintézmény egésze számít, a törvényességi felügyeleten belüli súlyok, és nem az, hogy ki mit vízionál jogi személyek “általános” törvényességi felügyelete címén. A bíróság fő feladata az ítélkező tevékenység, a jogegységi eljárás, kisebb mértékben a regisztratív tevékenység. De a (kiterjesztett) törvényességi felügyelet testidegen, mert a bírákat nem erre képezik. Maguk a cégbírák is jobban kedvelik a cégbejegyzést, mint a törvényességi felügyelet gyakorlását. A tervezet megjegyzi, hogy ezen javaslat feltételezi, hogy feláll a jogi személyek nyilvántartására alkalmas szervezet, amelyik a törvényességi felügyelet funkcióját is képes ellátni. Felvethető, hogy mennyi idő ez, mennyibe kerül egy ilyen képzés, és mennyiben lesznek alkalmasak az új szervezetben szolgálatot teljesítők a feladat ellátására? Meg kell jegyeznünk, hogy koncepcionálisan is káros, ha a mai közviszonyok között a törvényességi felügyeletet elaprózzuk. (Csak szép álom, hogy a bíróság közigazgatási kollégiuma vagy az állampolgári jogok biztosa képes az ügyészség kiváltására, a Közigazgatási Hivatal törvényességi ellenőrzéséről már nem is szólva).74 Ugyanis itt az ügyészség – főleg a közigazgatással foglalkozó szervei – olyan nagy rálátással rendelkeznek a törvényességi feladatok összetett jellege nagy száma miatt, amelyhez képest minden jövőben felállítandó szerv csak csőlátással rendelkezőnek mondható.

Fel kell vetnünk itt Sárközy professzor alternatív megoldá-sát.75 Egyesületek Ptk. tervezet 2:127-168. §§-aival szemben egy rövidebb redakciót szerkesztett, amelyben is a 64. § szól az egyesületek, a 77. § az alapítványok feletti ügyészi törvényességi felügyeletéről. Külön érdem a megszüntetési lehetőségek kihangsúlyozása. Itt esetleg felvethető lenne (bár ez az ügyészségi törvényt és a törvényességi felügyeletről szóló legfőbb ügyészi utasítást érintené), hogy az államellenes tevékenységet folytató egyesületek (netán alapítványok) kiszűrése fontos, legyen ezért az államellenes tevékenység a megszüntetés nevesített oka, és ezekben az ügyekben, ha ilyen gyanú felmerül, az ügyészség, a rendőrhatóság, a nemzetbiztonsági szervek működjenek együtt.

Összefoglalva: egyáltalában nem tartok elfogadhatónak egy ilyesfajta szabályozást. A feladatok meggondolatlan elaprózása csak arra vezetne, hogy komplex problémák esetén végül senki sem járna el, és ez a törvényesség fenntartása szempontjából kedvezőtlen eredményekre vezetne. A Ptk., mint magánjogi törvénykönyv, nem lehet színtere egy alapvetően közjogi jogintézménynek, az általános törvényességi felügyelet visszaállításának (bár magam pártolnám az ügyészi törvényességi felügyelet kiterjesztését a magyarországi jogvédelem erőtlensége miatt); de a kérdés nem tartozik a bíróság feladatkörébe. A törvényességi felügyelet nem olyasmi, amit egy regisztratív bíróság eredményesen el tudna látni. Sárközy professzor ügyészi törvényességi felügyelettel kapcsolatos javaslatait tartjuk helyesnek törvénybe iktatni.

V. Gyámság

(Ptk. tervezet 3:224-246. §§)

A gyámság kérdésére a koncepció bőségesen kitér.76 Itt kiemelendő, hogy jelenleg a gyámság szabályozása három jogszabályban található: a Csjt.-ben77, a Gyermekvédelmi törvényben és a Gyámrendeletben.

A tervezet elvi indokolást tartalmaz a gyámságra vonatkozó-lag.78 Itt egy közigazgatási jellegű elemet emelendő ki, a közigazgatási szerv részéről a családban élő gyermek részére kirendelt hivatásos gyám jogintézménye megszűnne, mivel kiveszőben van.79 Ezt szomorúan bár, de tudomásul vesszük.

Csupán két konkrét jogszabályhelyet vizsgálnék a továbbiakban. A 3:231. §-ban kerül szabályozásra a gyermekvédelmi gyámság. Itt a gyámság hagyományos fajtái közül történő kiemelésnek vagyunk tanúi. Itt egy elvi megjegyzést kell csupán tenni. 1945 előtt a közigazgatási jogirodalom felhívta a figyelmet arra, hogy jogi személyek (nem természetes személyek) nem állhattak családi jogviszonyban, gyámok, gondnokok nem lehettek. Az Mtj. azonban szűk körben bevezette a külföldön már ismert hivatali és intézeti gyámságot80, ennek szép továbbélése az új jogintézmény. Közigazgatási tárgyú megjegyzésként ajánljuk a közigazgatási perek során gyámhatósági ügyekben kialakult döntvényjogot figyelembe venni.81

Helyeslendő a 3:238. §-ban a gyámhatósági felügyelet a gyám működése felett elnevezésű esetkör nevesítése, az állami kontroll kihangsúlyozása dicséretes.

VI. Birtokvédelem

(Ptk. tervezet 4:5-9. §§)

A birtokvédelmet a római jog is ismerte.82 A hazai jogirodalom is fontos kérdésként kezeli a birtokvédelmet.83

A téma a koncepció szövegében annyiban szerepel, hogy jogtechnikailag kérdéses lehet a birtok és birtokvédelem önálló címként a tulajdonjogi rész végén való elhelyezése.84 A tervezet nem is tartotta fenn a Ptk. megoldását.

A tervezet a birtokvédelmet a birtokhoz fűződő egyik legjelentősebb joghatásként jellemzi.85 A birtokvédelem hatályos szabályozása a Ptk. 188-192. §§, továbbá Ptké. I. 26-29. §§-ai rendezik. A fenti szakaszok mellett jegyző birtokvitával kapcsolatos elbírálása során felmerült költségek felőli döntést a PK. 30. számú állásfoglalása rendezi. A birtokvédelemmel foglalkozik a PK. 29. számú állásfoglalás, valamint a PK. 31. számú állásfoglalás is.

A birtokvédelmi ügyekben a mai jelentős közigazgatási szerepnek nincs történeti előzménye. A korábbi közigazgatási irodalom a közigazgatási úton való birtokbavezetést emeli ki; ilyen volt még az úti szolgalmi birtok, amely esetén ha az út tényleges köz-útnak minősült, az út megnyitását vagy elzárás elleni védelmét a tényleges állapot ideiglenes fenntartása tekintetében a közigazgatási hatóságnak kell biztosítani, egyébként a magánjog szabályai az irányadók.86 Elkerített dűlőút esetén a tényleges állapot fenntartására a közigazgatási hatóság hivatott. A birtokos engedélye nélkül egy évnél régebben vert mezei utak megszüntetéséhez a közigazgatási hatóság a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. tc. 42. §-ában írt jogsegélyt (az út tilalmazáa és a tilalmazás kihirdetése) nem adhatja meg, mert a hatósági tiltás szerzett jogokat sértene.87 Hasonlóan közigazgatási feladat volt a közigazgatási határjárási vagy határjelzési eljárás.88

A rendelkezésünkre álló szakirodalom segítségével nem állapítható meg, hogy ez a helyzet pontosan mikortól változott meg, de az 1960-as (azonban a Ptk. hatálybalépése előtti lezárású) közigazgatással foglalkozó kézikönyv szerint akit birtokától megfosztanak, vagy akit birtoklásában zavarnak, az a községi, városi, városi vagy fővárosi kerületi tanács végreható bizottság igazgatási osztályától kérhette a birtokvédelmet. Az akkor államigazgatásinak, ma közigazgatásinak nevezett birtokvédelem (birtokvédelem közigazgatási úton) mellett lehetőség volt a bíróság előtti keresetindításra is. 1960-ban a tanácsigazgatási szerv áttehette az ügyet a bírósághoz a határozathozatal mellőzésével (a mai jogszemlélet ezt a felek rendelkezési joga elleni súlyos sérelemként értékelné).89 A későbbi kiadás a mai Ptk.-szabályoknak megfelelően ismerteti a helyzetet.90 A korabeli szabályozás egyik elvi alapja volt, hogy a Tanács VB. titkár közel van a néphez. (Érdekesség, hogy a Varga-könyv efelől hallgat). A birtokvédelmet bagatell eljárásnak tekintették. Nagy kérdés, hogy a ma jegyzője mennyire van közel az emberekhez.

A tervezet három birtokvédelmi eszközt vázol fel: a jogos önhatalmat, a közigazgatási úton való igényérvényesítést, és a bir-tokpert91. A birtokvédelem alapja a birtoklás ténye csupán. A tervezett szabályozás döntő részben megegyezik a korábbival. Mi az eltérésekre összpontosítunk. A 4:5. § (3) bek. új szabályozást hordoz: “Az albirtokos jogcíme szerint részesül birtokvédelemben a főbirtokossal szemben.” Az indokolás szövege némileg homályos, de a szabályozás megfelelő.

A 4:7. § megfeledkezik a Ptké. I. 26. § (1) bek. beépítéséről (az egyes illetékes különféle jegyzők nemeinek felsorolása). Ugyanez igaz a Ptké. I. 27. § (1) bek. bírósági illetékességet megállapító szabályozására; valamint ugyane jogszabály 29. §-ában írt jegyző előtti eljárásban és a bíróság előtti eljárásban alkalmazandó jogszabályról. Tudomásunk szerint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, 1981. évi I. törvénnyel módosított 1957. évi IV. törvényt 2005. november 1-jével felváltó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény nem ír a birtokvédelmi eljárásról, mint ahogy a szakirodalom sem.92 (Korábban az Áe.-t kellett alkalmazni a Ptké. I.-ben megfogalmazott eltérésekkel. Arról most inkább nem szólnék, hogy ez a mód mennyire adekvát).93 Elfogadhatatlan lenne egy olyan szabályozás, amely a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény alkalmazására akarná rászorítani a jegyzőt. A Pp. ugyanis csak a közigazgatási perre (Pp. 324-341. §§) irányadó; nem pedig az anyagi közigazgatási jogra. (A közigazgatási nemperes eljárásokat is szabályozó módosító törvény óta94 egyre inkább nem értjük, miért ne lehetne egy önálló közigazgatási perrendtartást megalkotni, vagy a közigazgatási nemperes eljárásokat kevésbé diffúz és ad hoc elvek mentén szabályozni).

A tervezethez fűzött indokolás szerint “nem merült fel aggály vagy kifogás a Ptk. által bevezetett rendszerrel kapcsolatban, és a bíróságok tehermentesítése iránti igény, valamint a jegyző gyors és a felek számára könnyebben elérhető eljárásában rejlő előnyök továbbra is e megoldás mellett szólnak. A bírósági úttól a felek ezen közigazgatási úton biztosított posszesszórius birtokvédelem mellett sincsenek elzárva.”

A helyzet ma az, hogy a birtokvédelem beilleszthetetlen a Ket. logikájába. A Ket. nem is tűnik feltétlenül alkalmas szabályozásnak. Nem kellene-e átgondolni, hogy jobb lenne a tiszta helyzet: a birtokvédelmi ügyek kerüljenek a bíróság kizárólagos hatáskörébe, úgy azonban, hogy (az 1945 előtti szabályozáshoz hasonlóan) minden azonnali intézkedést igénylő döntést a jegyző hozzon meg, a döntés (a határozat) meghozatala azonban legyen a bíróság feladata.

A 4:9. § (3) bek. a jogalap nélküli birtokos jogállására a megbízás nélküli ügyvitel szabályait tartja irányadónak. Ezzel szemben a Ptk. 193. § (2) bekezdése ugyane tárgykörben a felelős őrzés szabályait rendeli alkalmazni. E felváltás indokolásával egyet-értünk.95

VII. Közérdekű használat

(Ptk. tervezet 4:34. §; 4:149. §)

A közérdekű használat kérdését a koncepció külön nem említi, a használat és a hasznok szedésének kérdése azonban megjelenik.96 A tervezet a jelenlegi szabályok inkorporálása (4:149. §) mellett részletszabályokat is megfogalmaz (4:34. §), ezért ebben a sorrendben elemezzük a tervezetet.97 A jogirodalom – ismereteink

szerint – kevésbé foglalkozott a kérdéssel.98 Közérdekű használati jogok néven az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. tv. a következőket sorolja fel: állandó jellegű földmérési jelek, földminősítési mintaterek, villamos berendezés elhelyezését biztosító használati jog és vezetékjog, vízvezetési és bányaszolgalmi jog.99

A közérdekű használatot használati jog alapítása néven a Ptk. 171. §-a rendezi. A tervezet 4:149. § néhány jelentéktelen pontosítástól eltekintve (“használati jog alapításáért kártalanítás jár” helyett “használati jog alapításáért a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás jár”) ennek szövegével egyezik. A használati jog (szolgalmi jog) a jelenlegi szabályozás szerint a közigazgatási szerv határozatával jön létre. A tervezet a közigazgatási eljárást a közérdekű használat keretében garanciális eljárásnak tekinti. Ennek fenntartását a továbbiakban is javasoljuk.

A 4:34. §-ban írtak tűrési kötelezettséget állítanak fel az ingatlantulajdonos számára. A közérdekűség itt is fennáll, mint az előzőekben. A tervezetben írtakkal egyetértünk. Az e szakaszban írtak a kisajátítással rokonítják a jogintézményt, melyet az alábbiakban elemzünk.

VIII. Kisajátítás

(Ptk. tervezet 4:52-55. §§)

A kisajátítás, – a birtokvédelem és a találás mellett – a magánjog és a közigazgatás kapcsolatának egyik legfontosabb témája. A koncepció a kisajátításról annyit jegyez meg csupán, hogy a kisajátításra vonatkozó törvény [törvényerejű rendelet – K. Gy. ] túlnyomórészt közjogi-közigazgatási jellegű, ezért maradjon kívül a Ptk.-n. Ugyanakkor a magánjogi szabályokat jobban vissza kell vezetni a Ptk.-ra.100 A szándékkal csak egyetérteni lehet.

A tervezet elemzése előtt ki kell térnünk arra, hogy az általunk vizsgált határterületek közül a kisajátítás jogirodalmilag101 és joggyakorlatilag a legkimerítőbben fel van dolgozva. Három szintet vizsgálunk: az alkotmánytörvény, a törvényerejű rendelet, és a döntvényjog szintjét.

Ma a jogintézményt az alábbi jogi normák szabályozzák: a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 13. § (2) bek.; a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr.; a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. végrehajtásáról szóló 33/1976. (II. 5.) MT rendelet; illetve a Ptk. 108. § és 177. §.

Az Alkotmány előírja, hogy a kisajátítás szabályairól külön törvény rendelkezik. A kisajátításra nézve az alkotmány igen szigorú feltételeket szab: tulajdont (ingatlant) törvényben szabályozott esetekben és módokon; kivételesen és közérdekből; teljes, feltétlen és azonnali kártérítés mellett lehet.102 Az Alkotmánybíróság kisajátítással kapcsolatos határozatai egyre számosabbak.103 Utalnék itt különösen az 58. /1991. (XI. 8.) AB határozat, a 3. /1992. (I. 23.) AB határozat, a 6. /1994. (II. 18.) AB határozat, valamint a 27. /1994. (V. 10.) AB határozat szövegére.

A tervezet szerint a kisajátításnak törvényerejű rendelet és minisztertanácsi rendelet szintjén való szabályozása elfogadhatat-lan.104 Nézetünk szerint többről van szó. Az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésben van. Ugyanis alkotmánysértő azon gyakorlat, mely szerint az alkotmányban előírt törvény helyett tvr. tartalmazza a kisajátítás szabályait, még akkor is, ha a törvényi formához kötöttséget csupán az 1989. évben írták elő, 13 évvel a tvr. hatályba lépése után.105 Amikor e sorokat írom, 18 év telt el 1989-hez képest. Elég idő lett volna arra, hogy az Országgyűlés eleget tegyen az Alkotmány követelményeinek. Ha máshogy nem, az új Ptk. elfogadása során ennek eleget kell tenni. (Azonban figyelemmel arra, hogy a részletes, közigazgatási jellegű szabályoknak önálló törvényben kell rendezést nyerni).

Jelentős a Közigazgatási Kollégiumi állásfoglalások és a döntvényjog szerepe is.106 A Közigazgatási Kollégiumi állásfoglalások közül az alábbiak említendőek: KK 4.; KK 5.; KK 9.; KK 15.; KK 30. számú állásfoglalások témája a kisajátítás.107 1998-ig nyolc kisajátítással foglalkozó döntvény is született.108

A konkrét elemzés előtt meg kell jegyezni, hogy a régi jog “besajátításnak” hívta a főváros területén bekövetkező kisajátítást (amely külön szabályozás alapján alakult).109 Kilényi Géza már 1970-ben kifejtette a kisajátítás másodlagosságának elvét.110

Mindemellett nehezen feloldható ellentmondás, hogy a kisajátítás bár az állam számára történő tulajdonszerzést jelent, Sári János szerint a közérdekűséget nemcsak az állam képviselheti, hanem magánszemély, sőt gazdálkodó szervezet is, sőt Sári szerint jellemző módon ez utóbbiak képviselik a közérdeket.111 Ez erős túlzás. Az ellentmondás feloldását abban látja, hogy az állam a kisajátított ingatlant hasznosításra átengedi. Ezzel paralell a tervezet indokolása a 4:52. § tekintetében, ahol a szövegtervezet indokolása szerint ki kell terjeszteni a kisajátítással való tulajdonszerzést természetes vagy jogi személy részére is. Ezt csak szoros közigazgatási ügyészi felügyelet mellett tudjuk elképzelni, nehogy egyesek visszaélésszerűen éljenek a kisajátításban rejlő lehetőségekkel. (Azaz a gazdálkodókkal szemben vizsgálódhasson az ügyész, és a magánszemély jogszerzőkkel kapcsolatos közigazgatási kisajátítási határozatokat is szorgosan vizsgálja). Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a legfőbb kisajátítási ok a közlekedés (útépítés).112

A tervezet egyéb részeivel egyetértünk. A 4:54. § (1) bek.-t emeljük csak ki, amely megköveteli, hogy a kisajátítást elrendelő határozat alapján telekkönyvi bejegyzéssel tehermentes tulajdonjogot szerezzen a kisajátítást kérő. Figyelemmel kell lenni, hogy ez a jogi személyeket és a természetes személyeket, mint jogszerzőket is jelenti.

IX. Találás

(Ptk. tervezet 4:67-77. §§)

A találással a koncepció nem foglalkozik. A kérdést jelenleg a Ptk. 129-132. §§-ok szabályozzák. A közigazgatási jogirodalomban kevésbé hangsúlyos téma.113

A tervezet 4:67. § lényegében megegyezik a Ptk. 129. § (1) bekezdésével. A 4:68. § indokolása szerint a 18/1960. (IV. 13.) kormányrendeletet inkorporálni kívánja (a rendelet hatályon kívül helyezése mellett) az új Ptk.-ba. (Ez utóbbi kormányrendelet még az Mtj. szabályaiból merít).114 A helyzet az, hogy a 4:6871., valamint 4:73 §§-okban írtak a jegyző számára fogalmaznak meg kötelezettségeket. Közigazgatási oldalról nem tartjuk szerencsésnek, hogy ilyesmi kerüljön a Ptk.-ban elhelyezésre. A kodifikátor is számol azzal, hogy a kormányrendeletnek közigazgatási elemei vannak, és mivel ezek a tulajdonszerzés feltételeit határozzák meg, elszakíthatatlanok magától a találástól. Ez elfogadható érv ugyan, de fenntartásainkat mindez nem oszlatta el. Magát a szöveget elfogadhatónak tartjuk. Az egyéb szakaszok nagyrészt egyeznek a Ptk. hatályos szövegével, ezekkel egyetértünk.

X. Közérdekű kereset

(Ptk. tervezet 5:79. §; 5:591. §)

A közérdekű keresettel a koncepció is foglalkozik.115 Itt a jogintézmény csak fogyasztói szerződésekre történő korlátozását határozták el a kodifikátorok. Érdemes a rendelkezésre álló szakirodalmat is áttekinteni.116 (Itt szeretnék egy zárójeles megjegyzést tenni. A koncepció kötelmi jogi részében, a 112. lapon előkerül egy probléma, amely a tervezetben nem jelenik már meg. Ez az lenne, hogy javasolom a semmis szerződéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében a szerződés semmiségének megállapítása iránt indítható ügyészi keresetről szóló Ptké. I. 36/A. § fenntartását, és az új törvénybe beiktatását, még akkor is, ha a szolgáltatásnak állam javára való megítélése körében a Ptké. I. 32-36. §§-okat el is törölnék).

Közigazgatási szempontból annyi a tervezetben írtak lényege, hogy a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. számú törvényerejű rendelet 5. §-ában
felsorolt, közérdekű kereset indítására jogosult szervek és személyek (ügyész, miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője, jegyző és főjegyző) a Ptk. szintjén nyernek elhelyezést.

Az 5:591. §-ban az általános kártérítés iránt az ügyész mellett a közigazgatási szerv vezetője is indíthat keresetet, a megítélt kártérítést a környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat javára kell megfizetni.117 Ezzel egyetértünk.

XI. Felelősség a közigazgatási jogkörben okozott kárért és sérelemért

(Ptk. tervezet 5:610. §)

A koncepció előirányozta az államigazgatási jogkörben okozott kár (Ptk. 349. §) átalakítását118. A közigazgatási jogkörben okozott kár az alkalmazottért119 (pontosabban: a köztisztviselőért, közalkalmazottért, más közszolgálati réteg tagjáért) fennálló felelősség különös esete. A joggyakorlatot egy kis kötetben már feldolgozták.120 A számtalan bírósági határozat közül néhány példálózó felsorolása: BH 1976/5/207. valamint 208.; BH 1989/4/157.; BH 1997/8/394.

A tervezet az új címadással is kifejezésre juttatja a megváltozott viszonyokat.121 A Legfelsőbb Bíróság PK. 42. és 43. számú állásfoglalásai tartalommal töltötték meg a jogintézményt: az állam, önkormányzat, illetőleg ezek szerveinek kárfelelőssége akkor állapítható meg, ha a károkozás a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-instruáló tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával történt. A PK 43. áf. által tett megállapítás, mely szerint a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata nem minősül rendes jogorvoslatnak, a tervezet szerzői szerint meghaladott, így ezt rendes jogorvoslatnak kell tekinteni, melyet a normaszöveg nevesít is. Ezzel a vonatkozó perjogi gyakorlat, valamint a közigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadásának általánossá válása alapján egyetértünk.

XII. Az állam öröklése

(Ptk. tervezet 6:65. §)

A koncepció a témával nem foglalkozik. Minket is csak annyiban érdekel, amennyiben az állam öröklését illetően a közigazgatásnak feladatai adódhatnak. A jogtörténeti adatok szerint a kérdést a Szent Korona öröklése néven szabályozta a régi magyar magánjog.122 A hagyatékot a Szent Korona ügyészének kellett elfogadnia.123

A tervezet124 újdonsága annyi, hogy az államot a Ptk. 599. § (3) bekezdésétől eltérően nem emeli ki az örökösök közül, hanem szükségképpeni törvényes örökösként – változatlanul – a törvényes örökösök között helyezi el. Ez ellen kifogást nem támasztunk.

JEGYZETEK

1 VÉKÁS L.: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései. Budapest, 2001. HVG-ORAC 244. pp.

2 A jelzett művek: Halmay G.: A magyar közigazgatási jog magánjogi vonatkozásaiban. Elmélet és gyakorlat. (Budapest) 1915. Szerzői kiadás X+417 pp. Kolláth Gy.-Németh Gy.-Papp Zs.: A Polgári Törvénykönyvből eredő egyes igazgatási feladatok. Államigazgatási Főiskola jegyzete. (Átdolg.: Papp Zsigmond). Budapest, 1996.4 Államigazgatási Főiskola házinyomdája 53 pp. (A kiadó intézmény jelenleg a Budapesti Cor-vinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar néven egyetemi rangú karrá lett). Ismeretes egy kisebb régi tanulmány: Tomcsányi M.: Magánjogi elemek a közigazgatási jogban. In: Ünnepi dolgozatok Concha Győző egyetemi tanári működésének 40. éves évfordulójára. Budapest, 1912. Franklin 265-277. pp. A tanulmány véglegezése előtt lett ismeretes az alábbi (harmadik) mű egy pontatlan hivatkozásból: VARGA J.: A Polgári Törvénykönyvből eredő egyes államigazgatási feladatok. Budapest, 1961. (Táncsics Kiadó) – Közalkalmazottak Szakszervezete 200 pp. Ezt a művet (is) az MTA Jogtudományi Intézetének könyvtárában lehetett fellelni, amely a korábbi irodalmaknak kimeríthetetlen tárháza. A kutatás lezárása után megjelent újabb tankönyvirodalom köréből egy kitűnő elemzés: Lőrincz L.: Közigazgatási jog-magánjog. In: György I.-Lövétei I.-Lőrincz L.-Szamel K.-Temesi I.: Közigazgatási jog. (Szerk. Lőrincz Lajos). Budapest, 2007. 22-23. pp.

3 BERKE B.-FAZEKAS J.-GADÓ G.-KlRÁLY M.-KlSFALUDI A.-MISKOLCZI Bodnár P.: Európai társasági jog. Budapest, 2000. KJK-KERSZÖV 346 pp. Darázs L.-Faludi G.-Kisfaludi A.-Pajor-Bytomski M.-VÉKÁS L.: Európai közösségi jogi elemek a magyar magán- és kereskedelmi jogban. (szerk.: Vékás Lajos) Budapest, 2001. KJK-KERSZÖV 467 pp. Király M.: Az Európai Közösség jogának hatása a magánjogra. Budapest, 2002. ELTE Jogi Továbbképző Intézet 100 pp.

4 HARMATHY A.: Szerződés, közigazgatás, gazdaságirányítás. Budapest, 1983. Akadémiai kiadó 210 pp.

5 Lásd a 2. lábjegyzet bibliográfiai adatait.

6 Récsi Emil munkásságáról: SZANISZLÓ J.: A közigazgatás-tudomány oktatásának és tanszékeinek története az ELTE Jog- és Államtudományi Karán 1777-1977 között. I. kötet Budapest, 1977. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar Államigazgatási Tanszék 151-165. pp.

7 RÉCSI E.: Közigazgatási törvénytudomány kézikönyve az ausztriai birodalmi törvényhozás jelen állása szerint különös tekintettel Magyarországra I-IV. kötet. I. kötet Az összes közigazgatási szervezet és az államszolgálati viszonyok rendszeres előadása. (1854) II. kötet A politikai és rendőri közigazgatás ügyei. (1854) III. kötet Rendőri közigazgatás (vége). Közoktatási ügyek. (1854) IV. kötet Földmívelési, ipar-, kereskedelmi és közlekedési ügyek; tökéletes betűsoros tárgymutatóval az egész munka tartalmáról. (1855) Pest, 1854-1855. Heckenast Gusztáv XII + 396 pp.; VIII+355 pp.; VIII+347 pp.; VIII+408 pp. Jelenleg (2007. március) teljes példányt csak az OSZK őriz. Az ELTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék teljes példánya jelenleg nem található, lappang (2005-ben az itteni példányt használtam); az I. és II. töredékkötetből példányt őriz a Miskolci Egyetem és a Veres Pálné Gimnázium könyvtára. (Lelőhelyadatok az OSZK tájékoztatása alapján). Árverésen a könyv tudomásom szerint egy alkalommal, a Honterus Antikváriumnál fordult elő az 1990-es évek elején.

8 Récsi, 1854-1855. I. köt. 89. p. (I. 59. § 5. pont). A szolgabírákra vonatkozó egykorú, eljárásjogi jellegű mű: ZSOLDOS I.: Szolgabírói hivatal I.-II. I. rész Törvénykezési rész. II. rész Közrendtartási rész. Pápa, 1842. Református Főiskola XVIII+401+I pp.; 528 pp.

9 Récsi, 1854-1855. IV. kötet 497. p. (IV. 315. § 5. pont).

10 Bővebben: Ausztriai általános polgári törvénykönyv I-III. Bécs, 1853. Cs. k. udvari és álladalmi nyomda XXI+XXI+110 + 110 pp. ; 395 + 395 pp.; 56+56+CLXXV+122+122 pp.

11 Bővebben: 1832/6-ik évi Országgyűlésén alkotott törvény cziikkelyek. Articuli Comitioorum Anni 1832/6-ti. Pozsony [1836] Országgyűlési nyomtatványok kiadói 368 pp. Az idézett törvényhely a 284-286. pp.-n található. A törvény címe: Az ország közjavát és kereskedését gyarapító, magános vállalatokról.

12 Récsi, 1854-1855 III. köt. 149. p. (III. 194. § 4. pont).

13 Műve Fésüs Györgyével egy időben, 1876-ban jelent meg. Boncz előszava 1875. júniusából való, míg Fésüs előszava 1875. december 15-én kelt. Tehát Boncz műve már előbb készen lehetett, bár nem tudni, melyik jött ki előbb a nyomdából. Boncz műve: BONCZ F.: A magyar közigazgatási törvénytudomány kézikönyve. A törvényhozás legújabb állása szerint I-III. Budapest, 1876. Athenaeum V+290 pp.; 389 pp.; 288 pp.

14 A kisajátításra lásd: Boncz, 1876 II. 349-363. pp. (II. 166. §) Különösen a fentiekre: 349. p.

15 Boncz, 1876. II. 350. p.

16 Boncz, 1876. II. 356. p.

17 Boncz, 1876. II. 356-357. pp.

18 Boncz, 1876. II. 297. p. (II. 157. §).

19 Boncz, 1876. II. 35. p. (II. 111. §).

20 Boncz, 1876. I. 243. p. (I. 90. §).

21 Boncz, 1876. II. 279. p. (I. 149. §).

22 Boncz, 1876. II. 283. p. (II. 150. §)

23 Fésüs könyvészetileg ismeretlen vizsgatézis-nyomtatványa felfedezésére, valamint Fésüs és Boncz művének jogi bibliográfiai kérdéseire: KOI GY.: Adatok 1800 utáni jogirodalmi könyvkiadásunkhoz. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae XLII. évf. (2005) 241-280 pp.; különösen: 274. p. főszöveg és 41. lábjegyzet.

24 Első kiadása: Fésüs Gy.: A magyar közigazgatási jog kézikönyve. Budapest, 1876. Eggenberger XVI+474. pp. Általunk forgatott második átdolgozott és bővített kiadás: Fésüs Gy.: A magyar közigazgatási jog kézikönyve. Budapest, 1880.2 XV+454 pp.

25 Fésüs, 1880. 57-59. pp. (33. §).

26 Fésüs, 1880. 126-128. pp. (60. §).

27 Grünwald B.: A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve. Megyei, városi, községi tisztviselők közigazgatási bizottsági tagok sat. használatára a fennálló törvényekből és rendeletekből rendszeresen összeállította: I-III. Budapest, 1880. Magyar Királyi Államnyomda 383. pp.; 626. pp.; 546. pp. (A Petrik-féle könyvészet téves kollációban közli a lapszámokat).

28 Grünwald, 1880. II. 1-16. pp.

29 Grünwald, 1880. I. 22. p.

30 Grünwald, 1880. I. 80-84. pp.

31 Csiky K.: A magyar állam közigazgatási joga. Kézikönyv a joghallgatók és szigorlók használatára. I-II. Első kötet: Bevezetés és általános rész. A magyar állam közigazgatási szervezete. Második kötet: a közigazgatási jog anyagi része. Budapest, 1888-1889. Pallas VI+263. pp.; XI+376. pp.

32 Csiky, 1889. II. 138-150. pp. (II. 68-74. §§).

33 Csiky, 1889. II. 235-240. pp. (II. 111. §).

34 Csiky, 1889. II. 236. p.

35 Csiky, 1889. II. 237. p.

36 Kmety K.: A magyar közigazgatási jog kézikönyve. Budapest, 1897.1 Politzer 944 pp.

37 Kmety K.: A magyar közigazgatási jog kézikönyve. Budapest, 1907.5 Politzer 945 pp.

38 Kmety, 1907. 305-318. pp. A törvényről ld.: 307-308. pp.

39 Kmety, 1907. 309. p.

40 Kmety, 1907. 296-304. pp. Az Rt.-re és a szövetkezetre ld.: 297. p.

41 Kmety, 1907. 523-548. pp.

42 Kmety, 1907. 397-398. pp.

43 Bibliogáfiai adataira ld. a 2. lábjegyzetet.

44 Halmay, 1915. 5. p.

45 Tomcsányi M.: Magyar közigazgatási és pénzügyi jog különös (szakigazgatási) rész. Budapest, 1933. Szerző 480. pp. Egyesületekre: 73-78. pp. Gyámság-gondnokságra: 131-144. pp.

46 Tomcsányi, 1933. 132. p.

47 Magyary Z.: Magyar közigazgatás. A magyar közigazgatás szerepe a XX. sz. államában, a magyar közigazgatás szervezete, működése és jogi rendje. Budapest, 1942. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 675 pp.

48 Magyary, 1942. 289., 341., 447-450. pp.

49 Magyary, 1942. 262., 378. pp.

50 Magyary, 1942. 52-53. pp.

51 A hazai közigazgatási szerződésekről: TÖRÖK G.: A közigazgatási szerződések. In: Imre M.-Lamm V.-Máthé G. (eds.): Közjogi tanulmányok Lőrincz Lajos 70. születésnapja tiszteletére. Budapest, 2006. Typosoft Bt.

427-429. pp.

52 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója. A Kodifikációs Főbizottság 2001. november 8-i ülésén elfogadott formában szakmai vitára előterjeszti: Vékás Lajos egyetemi tanár, a Főbizottság elnöke. (Kézirat). 212. pp. A gondnokságra: 18. p. (továbbiakban: Koncepció). A koncepció szakavatott elemzésére ld.: BASA I.: A Polgári Törvénykönyv újrakodifikálása? Koncepció egy Új Polgári Törvénykönyv megalkotásához. Állam- és Jogtudomány XLV. évf. (2004) 3-4. sz. 321-339. pp.

53 Polgári Törvénykönyv Második Könyv Személyek Javaslat – Normaszöveg és indokolás -. Budapest, 2006. január 31. (Kézirat). A gondnokságra: 35-45. pp. (Továbbiakban: Tervezet). A tervezet oldalszáma az adott (dologi, kötelmi stb.) könyv oldalszámára utal.

54 Ld.: Tervezet 11. o. magyarázatát. A gyám és a gondnok fogalmának már Werbőczynél jelentkező világos elkülönítésére: SlPŐCZ L.: A gyámság és a gondnokság. Gyámhatósági felügyelet. In: Fodor Á. (ed.): Magyar magánjog IV. kötet Családjog. Budapest, [1899.] 805. p. (Érdekesség, hogy a Fodor-féle magánjognak először a III. kötelmi jogi, majd a IV. Házassági jog, családjog kötete jelent meg (a gerincfeliraton a hosszabb cím szerepel), és utána a többi három (1905-ben az V. Öröklési jog). A gondnokság egyébiránt később alakult ki a régi magyar jogban, mint a gyámság. Ld.: Szokolay L.: Gyámság és gondnokság. In: Szladits K. (ed.): Magyar magánjog II. kötet, Családi jog. Budapest, 1940. Grill 371. p. A római jogi gondnokság ragyogó összefoglalása: BASA I.: Gondnokság a római jogban. Állam- és Jogtudomány, XLVII. évf. (2006) 3. sz. 407-443. pp.

55 A Ptk. 1960. május 1-jén lépett hatályba. 1960. január 1-jével érvényes
szabályozás szerint a gondnokság alá helyezést a gondnokság alá helyezendő lakóhelye szerint illetékes járási (városi, városi kerületi) tanács igazgatási (a fővárosi kerületekben oktatási) osztálya kérhette. (Utóbbi megoldás kevéssé tűnik indokoltnak). Erre: Besnyő K. (ed.): Államigazgatási kézikönyv. Budapest, 1960. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 105. p.

56 A téma fontosságára az elmebetegek kórházi elhelyezésével kapcsolatos ex officio bírói jogvédelmen keresztül rámutat: Berényi S.: Közigazgatás a modern társadalmakban. Budapest, 1990. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 335. p. A korábbiakban idézett elmebetegügyi közigazgatási vonatkozások mellett a legkimerítőbb (ámbár csak történeti) mű: Br. BABARCZI-Schwartzer O.: Közigazgatási elmekórtan. Budapest, 1897. Franklin 608. pp. Azóta sem született monografikus feldolgozás a témában.

57 A gondnoksággal kapcsolatos perek hatályos szabályaira: RÓNAY Z.: A gondnoksággal kapcsolatos perek sajátos szabályai. In: Kiss D.-RónayZ.-Sántha Á.-SZABÓ P.: A különleges perek. Kérdések és válaszok a Polgári perrendtartás Különös Részéből. Budapest, 2006. HVG-ORAC 72-77. pp.

58 Ptk. 21. § (2) bek., valamint: Kiss D.: A polgári per titkai. Kérdések és válaszok a Polgári perrendtartás Általános Részéből. Budapest, 2006. 279. p. A témához fontos a 7/1975. LÜ utasítás az elmeosztályon (alkoholelvonó osztályon) elhelyezés törvényességének ellenőrzésével, – valamint az alkoholista (kábítószerélvező) gyermeke tartásának biztosításával kapcsolatos feladatokról. Az elmebetegekre vonatkozó nemperes eljárásokra: Kiss D.: A betegjogi jogviszonnyal kapcsolatos bírósági nemperes eljárások. In: Csiky P.-Kiss D.-Németh J.-Vida S.: A bírósági nemperes eljárások magyarázata. A polgári nemperes eljárások magyarázata. (Szerk. Kiss Daisy és Németh János). Budapest, 2002. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 575-578. pp.

59 A névjogi irodalomból: Bozóky A.: Név- és jegyen való jogok. In: Fodor Á. (ed.): Magyar magánjog I. kötet. Általános rész. Személy jog (sic!). Budapest, [1905.] Singer és Wolfner. A személyek nevére és cégnevekre: 464-469. pp. Balás P. E.: Személyiségi jogok. In: Szladits K. (ed.): Magyar magánjog I. kötet Általános rész, személyi jog. Budapest, 1941. Grill 646-663. pp. Karády V.-Kozma I.: Név és nemzet. Családnév-változtatás, névpolitika és nemzetiségi erőviszonyok Magyarországon a feudalizmustól a kommunizmusig. Budapest, 2002. Osiris 378. pp. Ugróczky M.: Anyakönyvi igazgatás. I-III. kötet Budapest, 2005. Hivatalos Közlönykiadó.

60 Koncepció, 24. p.

61 Koncepció, 36. p.

62 Tervezet, 56. p.

63 Ld.: A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. 15. §-át.

64 Bauerné Polony E.-Kaszainé Mezey K.-Kozma Gy.-Lomnici Z.-Petrik F.: Közigazgatási perek 1990-1998. Közigazgatási döntvénytár. (szerk. Petrik Ferenc) Budapest, 1999. 335-336. pp. 317. számú döntvény.

65 Ugróczky Mária, a BM. Állampolgársági Főosztály volt főosztályvezetője, nyugalmazott alkotmánybírósági főtanácsadó, jelenleg a Miniszterelnöki Hivatal szakértője szíves közlése alapján.

66 Az egyesülési jog fogalmára: LoMNIClZ.: Egyesületek. Budapest, 2006. 213-223. pp.

67 Tervezet, 110. p.

68 Az 1991/1992. évben felmerült egy új ügyészi törvény megalkotásának gondolata. A Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdasági- és Jogtudományok Osztálya Jogtudományi Bizottsága és Közigazgatás-tudományi Bizottsága az általános törvényességi felügyelet fenntartása ellen foglalt állást. Erre: Összefoglalás a Magyar Tudományos Akadémia elmúlt évi tevékenységéről. A Magyar Tudományos Akadémia 1992. évi CLII. rendes közgyűlésére. H. n., é. n., ny. n. 154. p.

69 Egy nagyjából megfelelő definíció: HARGITAI J.: Jogi fogalomtár. Budapest, 2005. Magyar Hivatalos Közlönykiadó 485. p.

70 A társadalmi szervezetek feletti ügyészi törvényességi felügyelettel kapcsolatos a Fővárosi Ítélőtábla által az 1. Kny. 52.271/2003/4. számú ügyben IH 2004. 49. Közigazgatási Kollégiumi határozata. Lásd: ítélőtáblai Határozatok I. évf. 2. sz. 2004. június 18-19. pp.

71 A büntetés-végrehajtási szerepre: Nyíri S.: A büntetés-végrehajtás feletti törvényességi felügyelet. In: Nyíri S.: Az ügyészségről. Budapest, 2004. BM. Kiadó 113-120. pp. A környezetvédelmi szerepre: BONOMI N. K.: Ügyészi tevékenység a környezetvédelemben. Környezetvédelmi Kiskönyvtár 13. Budapest, é. n. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 280. pp.

72 Lásd a korábbi törvény magyarázatában: GABÁNYI J.-NÉ-KlSS D.-Ró-nay Z.: A cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása. In: Berkesné Dancs m.-Gabányi J.-né-Kiss D.-Németh J.-Rónay Z.: A cégekkel kapcsolatos nemperes eljárások magyarázata. A polgári nemperes eljárások magyarázata 2. Budapest, 2004. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 516. o.

73 Hatályos szabályai a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 72-93. §§-ban.

74 Ld.: Összefoglalás… 154. o.

75 SÁRKÖZY T.: Alternatív javaslat az egyesület és az alapítvány szabályaira. Polgári Jogi Kodifikáció VII. évf. (2005) 6. sz. 24-28. pp. Különösen: 26. és 28. pp. Néhány elvi adalék: SÁRKÖZY T.: A magyar gazdasági jog jövőképéről, fejlesztési stratégiájáról. Állam- és Jogtudomány (2006) 235-267. pp. Különösen: 242-245. pp.

76 Koncepció, 74-76. pp.

77 A házasságról, a családról, a gyámságról szóló 1952. évi IV. tv. 93-110. §§; illetőleg: KATONÁNÉ PEHR E.: A gyámság. In: A családjogi törvény magyarázata (szerk.: Sári Péterné Vass Margit). Budapest, 2002. KJK-KER-SZÖV 1043-1146. pp. DOMSZKY A.: Gyermek- és ifjúságvédelem. (szerk.: Lőrincz Lajos) Jegyzet. Budapest, 1999. Államigazgatási Főiskola 55. pp. A régibb irodalomból: HALMAY G.: A magyar közigazgatási jog magánjogi vonatkozásaiban. Elmélet és gyakorlat. (Budapest) 1915. Szerzői kiadás 44. p. skk. passim. Sipőcz L.: A gyámság és a gondnokság. Gyám-hatósági felügyelet. In: FODOR Á. (ed.): Magyar magánjog IV. kötet Családjog. Budapest, [1899.] 805-903. pp. Szokolay L.: Gyámság és gondnokság. In: SZLADITS K. (ed.): Magyar magánjog II. kötet Családi jog. Budapest, 1940. Grill 370-575. pp. Az 1928. évi V. Magyar Magánjogi Törvényjavaslat és a gyámság viszonyára: RADOCSAY L.: Magyarország Magánjogi Törvénykönyve tervezetének gyámügyi vonatkozásai. In: MÁR-TONFFY K. (ed.): Gyámügyi és gyermekvédelmi közszolgálat. A VIII. Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam előadásai. A Korszerű Közszolgálat Útja 14. Budapest, 1943. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó 41-49. pp. Besnyő K. (ed.): Államigazgatási kézikönyv. Budapest, 1960. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 106-107. pp. Besnyő K.(ed.): Államigazgatás A-tól Z-ig. Budapest, 1973. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 247-248. pp.

78 Tervezet, 270-273. pp.

79 Tervezet, 272. p.

80 Stolpa J.: A jogi személyek magánjogi viszonyai közigazgatási vonatkozásokban. In: MÁRTONFFY K.: A mai magyar közigazgatás. A Korszerű Közszolgálat Útja 2. Budapest, 1936. Állami nyomda 264-276. pp. Különösen: 265. p.

81 Bauerné Polony E.-Kaszainé Mezey K.-Kozma Gy.-Lomnici Z.-PETRIK F.: Közigazgatási perek 1990-1998. Közigazgatási döntvénytár. (szerk. Petrik Ferenc) Budapest, 1999. 417-421. pp. 392., 393., 394. számú döntvények.

82 Földi A.-Hamza G.: A római jog története és institúciói. Brósz Róbert és Pólay Elemér tankönyvének alapulvételével írta: Budapest, 1996.1 Nemzeti Tankönyvkiadó 303-309. pp. (1006-1025. szélszámok); 366. (1217. szélszám). Marton G.: A római magánjog elemeinek tankönyve. Debrecen, 1922.1 Méliusz 159-165. pp. (388-396. szélszámok).

83 A jogi alapkönyvek köréből: Lamm V.-Peschka V. (eds.): Jogi lexikon. Birtokvédelem címszó. Budapest, 1999. KJK-KERSZÖV Üzleti és Jogi Kiadó Kft. 645 p. A címszót ld.: 83. p. HARGITAI J.: Jogi fogalomtár. Budapest, 2005. Magyar Hivatalos Közlönykiadó 194. p. A magánjogi irodalomból: [Szászy-] Schwartz G.: Szóbeli birtokhábo-rítás. In: [Szászy-] Schwartz G.: Újabb magánjogi fejtegetések. Budapest, 1901. Politzer 336 pp. A tanulmányt ld.: 51-55. pp. Lányi B.: Birtokvédelem. In: Fodor Á.: Magyar magánjog. II. kötet Dologjog. Budapest, é.n. Singer és Wolfner 102-143. pp. SZLADITS K.: A birtok és védelme. In: Szladits K.: A magyar magánjog vázlata. I. rész Bevezetés. Általános tanok. Dologi jog. Személyi és eszmei javak joga. Budapest, 1937. Grill 196-209. pp. Kolosváry B.: Birtokvédelem. In: Szladits K.: Magyar magánjog. V. kötet Dologjog. Budapest, 1942. 80-85. pp. Bernáth Z.-Böszörményi-Nagy A.: Birtok és birtokvédelem. Jogi kézikönyvtár 15. Budapest, 1964. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 272. pp. A közigazgatási jogi irodalomból: HALMAY G.: A birtok és bírlalás. In: HALMAY G.: A magyar közigazgatási jog magánjogi vonatkozásaiban. Elmélet és gyakorlat. (Budapest) 1915. Szerzői kiadás 188-201. pp. Besnyő K. (ed.): Birtok, birtokvédelem. In: Besnyő K. (ed.): Államigazgatási kézikönyv. Budapest, 1960. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 60. p. VARGA J.: A polgári törvénykönyvből eredő egyes államigazgatási feladatok. Budapest, 1961. (Táncsics Kiadó)-Közalkalmazottak Szakszervezete 91-154. pp. Besnyő K. (ed.): Birtokvédelem. In: Besnyő K. (ed.): Államigazgatás A-tól Z-ig. Budapest, 1973. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 115-116. pp. Németh Gy.-Papp Zs.: Birtokvédelem államigazgatási úton. In: Kolláth Gy.-Németh Gy.-Papp Zs.: A polgári törvénykönyvből eredő egyes igazgatási feladatok. Államigazgatási Főiskola jegyzete. (Átdolg.: Papp Zsigmond). Budapest, 1996.4 Államigazgatási Főiskola házinyomdája 9-26. pp.

84 Koncepció, 84. p.

85 Tervezet, 34. p.

86 Halmay, 1915. 200. p.

87 Halmay, 1915. 200-201. pp.

88 Szladits, 1937. I. 209. p., illetve Halmay, 1915. 196-198. pp.

89 Besnyő (ed.), 1960. 60. p.

90 Besnyő (ed.), 1973. 115-116. pp.

91 Tervezet, 34. p.

92 Bende-Szabó G.-Farkas I.-Harsányi Zs.-Ivancsics I.-Kilényi G.-Puss L.-Szittner K. : A közigazgatási eljárási törvény kommentárja. (szerk. Kilényi Géza) Budapest, 2005.2 520 pp. Bende-Szabó G.-Kilényi G.-Szittner K.: A közigazgatási eljárási törvény végrehajtási kormányrendeletei és magyarázatuk (szerk. Kilényi Géza) Budapest, 2005. 84. pp. Back A. -BOROS A.-Dantesz P.-Lövétei I.-Papp Zs.: Közigazgatási eljárásjog. (szerk.: Lőrincz Lajos) Budapest, 2005. HVG-ORAC 711. pp. VIDA M.: Fogalomtár az új közigazgatási eljárási törvényhez. Budapest, 2006. HVG-ORAC 262. pp.

93 Németh-Papp, 1999. 17. p.

94 A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvényről van szó, amelyet egyesek Eknesz., mások Kpp. formában rövidítenek. Az Eknesz rövidítést alkalmazza: Kiss-Rónay-Sántha-Szabó, 2006. 18. p. A Kpp. rövidítéssel él: Csiba Tibor-Rothermel Erika: Közigazgatási bíráskodás. (szerk.: Imre Miklós) Budapest, 2007. HVG-ORAC 54. p. 12. lábjegyzet. Egyébiránt e törvény azon jogszabályok sorába illeszkedik, ahol sem az általános vitában, sem a részletes vitában egyetlen országgyűlési képviselői indítvány sem volt, így a ház vita nélkül megszavazta a törvényszöveget.

95 Tervezet, 40. p.

96 Koncepció, 85. p.

97 Tervezet, 74-75. pp., 214. p.

98 Lamm V.-Peschka V. (eds.): Jogi lexikon. Közérdekű használat címszó. Budapest, 1999. KJK-KERSZÖV Üzleti és Jogi Kiadó Kft. 645. pp. A címszót ld.: 362. p.

99 Hargitai J.: Jogi fogalomtár. Budapest, 2005. Magyar Hivatalos Közlönykiadó 932. p.

100 Koncepció, 84. p.

101 A jogi alapkönyvek köréből: Lamm V.-Peschka V. (eds.): Jogi lexikon. Kisajátítás címszó. Budapest, 1999. KJK-KERSZÖV Üzleti és Jogi Kiadó Kft. 645 p. A címszót ld.: 338. p. HARGITAI J.: Jogi fogalomtár. Budapest, 2005. Magyar Hivatalos Közlönykiadó 868-869. pp.

Az elvi részben felsorolt történeti becsű irodalmak mellett az alábbi régi és újabb jogirodalmi munkák jönnek szóba a magánjog köréből: LÁNYI B. : Kisajátítás. In: Fodor Á.: Magyar magánjog. II. kötet Dologjog. Budapest, é.n. Singer és Wolfner 296-343. pp. NizsALOVSZKY E.: Kisajátítás. In: Szladits K.: Magyar magánjog. V. kötet Dologjog. Budapest, 1942. 361., 370., 387., 392., 596., 648., 675. pp. Szladits K.: A kisajátítás. In: Szladits K.: A magyar magánjog vázlata. I. rész Bevezetés. Általános tanok. Dologi jog. Személyi és eszmei javak joga. Budapest, 1937. Grill 237-240. pp. Lenkovics B.: A kisajátítás. In: Lenkovics B.: A dologi jog vázlata. Budapest, 1998.5 Eötvös József Könyvkiadó 123-130. pp. A közigazgatási jogi irodalomból: HALMAY G.: Kisajátítás. In: HALMAY G.: A magyar közigazgatási jog magánjogi vonatkozásaiban. Elmélet és gyakorlat. (Budapest) 1915. Szerzői kiadás 123-126. pp. skk. passim. Vladár G.: A városi igazgatás és a magánjog viszonya. In: Mártonffy K. (ed.): A mai magyar város. Budapest, 1938. 946. pp. A tanulmány a 197-209. pp.-n található, a kisajátításra vonatkozó részlet: 202-204. p. Kilényi G.-Sallós I.: Kisajátítási eljárás. Ügyészi kiskönyvtár 23. [Budapest] [1967.] Legfőbb Ügyészség Titkársága 158 pp. Besnyő K. (ed.): Kisajátítás. In: Besnyő K. (ed.): Államigazgatási kézikönyv. Budapest, 1960. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 115-116. pp. KAMPIS GY.-VARGA GY.: Kisajátítás. Budapest, 1970. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Besnyő K. (ed.): Kisajátítás. In: Besnyő K. (ed.): Államigazgatás A-tól Z-ig. Budapest, 1973. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 337-340. pp. Kolláth Gy.-Papp Zs.: A kisajátítás államigazgatás feladatai. In: Kolláth Gy.-Németh Gy.-Papp Zs.: A polgári törvénykönyvből eredő egyes igazgatási feladatok. Államigazgatási Főiskola jegyzete. (Átdolg.: Papp Zsigmond). Budapest, 1996.4 Államigazgatási Főiskola házinyomdája 27-42. pp.

A koncepció említ egy, a Dologi Jogi Munkabizottság számára készített tanulmányt, amelyet azonban nem olvastam: KAMPIS GY.: A kisajátítási jog rendezése és az új Ptk. Megjelenéséről nem tudok. Ld. minderre: Koncepció, 79. p.

102 Sári J.: Kisajátítás. In: Balogh Zs.-Holló A.-Kukorelli I.-Sári J.: Az Alkotmány magyarázata. Budapest, 2002. [2003.] 739. pp. Ld. különösen: 270. p.

103 Egy, nemcsak kisajátítási tárgyú vegyes felsorolás: Lenkovics, 1998. 129. p. A kisajátítási tárgyú alkotmánybírósági határozatok válogatott magyarázatos feldolgozása: Halmai G.-Paczolay P.-Sólyom L.: Alkotmányos elvek és esetek. Kézikönyv. Budapest, 1996. Constitutional and Legislative Policy Institute 710. pp. Lásd különösen: 495-497. pp.

104 Tervezet, 97. p.

105 Hasonlóan fogalmaz a Fővárosi Főügyészség Jelentés a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala által lefolytatott kisajátítási eljárások törvényességének vizsgálatáról (T. 341/2004./1-I.) elnevezésű dokumentum 5. p. Ehhez a Közérdek és közigazgatás elnevezésű OTKA kutatás keretében végzett gyakorlati-empírikus vizsgálataim során jutottam hozzá.

106 A történeti döntvényekre: Marschalkó J.: Kisajátítási joggal bíró, nyereségre alakult vállalkozás a kisajátított földterület megszerzése után kártalanítási összegek alapján megszabandó vagyonátruházási illetéknek akkor is csak a fele részét tartoznak fizetni, ha az ingatlant nem bírói, hanem magánegyezséggel szerzik meg. In: Marschalkó J.: Közigazgatási Döntvénytár I. kötet. Budapest, 1908. Franklin Társulat 195-196. pp. 117. döntvény. Lengyel J.-Vörös E.: A m. kir. Közigazgatási Bíróság újabb anyagi-jogi, hatásköri és eljárási joggyakorlata, általános közigazgatási, adó- és illetékügyekben, ideértve a zsidótörvény, az orvoskamarai tagfelvételi és orvosi fegyelmi ügyek joggyakorlatát, egyúttal a közigazgatási bírósági törvény magyarázata. I-II. kötet. írták: Dr. Vörös Ernő a m. kir. Közigazgatási Bíróság ítélő-bírája és Dr. Lengyel József miniszteri osztálytanácsos, a m. kir. Közigazgatási Bíróság elnöki titkára. Előszóval ellátta: Dr. Puky Endre a m. kir. Közigazgatási Bíróság elnöke. II. kötet [Budapest] [1940] A szerzők kiadása 934-935. pp. Lengyel J.-Vörös E: A m. kir. Közigazgatási Bíróság legújabb anyagijogi, hatásköri és eljárási joggyakorlata, általános közigazgatási, adó- és illetékügyekben, ideértve az orvoskamarai tagfelvételi és orvosi fegyelmi ügyek, valamint a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki ügyek joggyakorlatát, egyúttal a közigazgatási bírósági törvény magyarázata I-II. kötet. Írták: Dr. Vörös Ernő a m. kir. Közigazgatási Bíróság ítélőbírája Dr. Lengyel József, a m. kir. Közigazgatási Bíróság ítélőbírája. Előszóval ellátta: nagyrákói és kelemenfalvi Dr. Rakovszky Iván a m. kir. Közigazgatási Bíróság elnöke. II. kötet [Budapest] [1942] A szerzők kiadása 1193. pp.

107 Bauerné Polony E.-Kaszainé Mezey K.-Kozma Gy.-Lomnici Z.-Petrik F.: Közigazgatási perek 1990-1998. Közigazgatási döntvénytár. (szerk. Petrik Ferenc) Budapest, 1999. 383-401. pp. (Kisajátítási perek alcímmel). A KK. áf.-ok az alábbi számokon találhatók meg: 370-373. (383-387. pp.).

108 Ld.: uo. 374-381. számokon a 387-401. pp.

109 Halmay, 1915. 126. p.

110 Kilényi G.: Az államigazgatási eljárás alapelvei. Budapest, 1970. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó112. pp.

111 Sári, 2003. 270. p.

112 A legjellemzőbb közérdekű cél az 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 4. § (1) bek. f) pontja alapján az e törvény szerint minősülő közlekedés. Ld.: A Fővárosi Főügyész 2004. évi beszámolója a Fővárosi Főügyészség 2004. évi tevékenységéről 60. p.

113 Halmay G.: Az elveszett dolgok körüli eljárások.. In: Halmay G.: A magyar közigazgatási jog magánjogi vonatkozásaiban. Elmélet és gyakorlat. (Budapest) 1915. Szerzői kiadás 110-113. pp. Besnyő K. (ed.): Találás. In: Besnyő K. (ed.): Államigazgatási kézikönyv. Budapest, 1960. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 318. p. Besnyő K. (ed.): Talált dolgok. In: Besnyő K. (ed.): Államigazgatás A-tól Z-ig. Budapest, 1973. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 631-632. pp. Németh Gy.-Papp Zs.: A talált dolgokkal kapcsolatos államigazgatási feladatok. In: Kolláth Gy.-Németh Gy.-Papp Zs.: A Polgári Törvénykönyvből eredő egyes igazgatási feladatok. Államigazgatási Főiskola jegyzete. (Átdolg.: Papp Zsigmond). Budapest, 1996.4 Államigazgatási Főiskola házinyomdája 43-53. pp. A magánjogi irodalomból: Lenkovics B.: Találás. In: Lenkovics B.: A dologi jog vázlata. Budapest, 1998. 5 Eötvös József Könyvkiadó 140142. pp.

114 Tervezet, 111. p.

115 Koncepció, 117. p.

116 VÉKÁS L.: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései. Budapest, 2001. HVG-ORAC 94-95. pp. Az actio popularis közigazgatási alkalmazására: Ket. 15. § (5) bek., illetve: Bende-Szabó G.-Farkas I.-Harsányi Zs.-Ivancsics I.-Kilényi G.-Puss L.-SzittNER K.: A közigazgatási eljárási törvény kommentárja. (szerk. Kilényi Géza) Budapest, 2005.2 97. p.

117 Tervezet, 527. p.

118 Koncepció, 173-174. pp.

119 Ujváriné Antal E.: Felelősségtan. Miskolc, 1998.4 127-135. pp.

120 Köles T.: Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése. Budapest, 1995. HVG-ORAC 207. pp. Továbbá: Eörsi Gy.: Kötelmi jog általános rész. Budapest, 2002.23 298-299. pp.

121 Tervezet, 538. p.

122 Kern T.: A szent korona öröklése. In: Fodor Á. (ed.): Magyar magánjog V. kötet Öröklési jog. Budapest, [1905.] Singer és Wolfner 170-174. pp. SÁNDORFALVI Pap I.: A Szent Korona öröklése. In: Szladits K. (ed.): Magyar magánjog VI. kötet Öröklési jog. Budapest, 1939. Grill 209-210. pp.

123 GOLTNER D.: “A Szent Korona ügyésze”: az általános közérdekképviselő kérdéséhez. Miskolc, 1941. Ludvig. 16. p.

124 Tervezet, 41. p.