A cikk letölthető PDF formátumban is!

A tanulmány megírásának apropóját a bécsi Európai Kártérítési Jogi Intézet által 2008. november 17-én megrendezett büntető kártérítésről szóló konferencia adta. 1

1. Bevezetés

A büntető kártérítés lényege, hogy az olyan szándékos, az adott helyzetben elvárható magatartást nem tanúsító károkozó számára, a pénzügyi ellenértéket meghaladó limitált kártérítési kötelezettséget ír elő, mely arányban áll a károkozó anyagi helyzetével, azt esetenként meg is rendíti, vagy legalábbis kellő mértékben csökkenti. E tételből következik, hogy a büntető kártérítés polgári jogi szabályait különös szabályok teremtik meg (tehát csak kivételesen), minden esetben annak konkrét mértékét a bíróság állapítja meg. Nem véletlen, hogy e szankció elterjedése az angolszász jogterületre jellemző (kivételes eljárás) és ott is a jogalkotó az esküdtszéki eljárásokban tette lehetővé. Ezzel is kifejezve, hogy ez a megsértett társadalom szankciója, melynek értékére nem az állam, hanem a jogait bírósági úton érvényesítő személy a jogosultja. A személyek a durva, kirívó jogsértést, traumaként, sokként élik meg. A jogsértés következtében egzisztenciálisan, lelkileg, egészségileg megrokkanhatnak, végső esetben elhunynak, jogi személyek esetében megszűnnek.

A piacgazdasági társadalom lényegéből adódik, hogy a tőke maximális profitmaximumra törekszik. A természetének lényege a maximaiizmus, így az előzetes kalkulációs mérlegelven működik. Elrettentő szankció hiányában, a tőke természetének determinált döntését hozza meg. Ez ellen a társadalom védelmi mechanizmusokat hoz létre, mely más jogágakban is kiépülhet. A más jogágakban kiépített védelmi rendszer ellenére mindig marad a polgári jog rendszerében egy szegmens, melynek területén – büntető kártérítés hiányában – a tőke a mérlegelven működő mozgásterét megtalálhatja.

2. A római jogi eredet

A római jogban a XII táblás törvényekben már számos deliktuális tényállás megtalálható volt. A civiljogi delictumok között három legfontosabbat különböztetünk meg: a. fitrtum, az iniuria és a damnum iniuria datum. Témánk szempontjából jelentőséggel az iniuria bír.

Az iniuria először a XII táblás törvényben nyert szabályozást, egy delictum fajta, jelentése személysértés. Az iniuria sem feleltethető meg mai bűncselekményi tényállásnak. A szó jogellenességet jelent, amely a tárgyi jog és emellett rendszerint egy bizonyos személy alanyi jogának megsértésével járó cselekmény. Az archaikus jogban spater familitast megillető legfontosabb alanyi magánjogok megsértését jelentette. Ennek értelmében nemcsak a pater familiast (mint házközösség urát) ért jogsértésekről van szó kizárólagosan, hanem a hatalma alatt álló családtagokat és a rabszolgákat valamint a fontosabb vagyontárgyait ért jogsérelem is iniuriának minősültek. A XII táblás törvény három tényállást szabályozott, súlyuk szerinti csökkenő sorrendben. A téma szempontjából a harmadik tényállás releváns: “ha mással szemben személysértést követnek el, 25 legyen a büntetés. ” Ezt a törvény egyszerűen iniuriának nevezi.

Az iniuriát a klasszikus jogtudomány dolgozta ki részletesen, amely alapján az iniuria nemcsak a közvetlenül sértett önjogú személy ellen, de családtagjain, rabszolgáin, más vagyontárgyain keresztül közvetve is elkövethető. (Gai. 3, 220-222). Az iniuria, infamandi causa, a sértett becsülete ellen irányuló cselekmény. (Ulp. D. 47, 10, 15, 24). Ez már nemcsak szándékos, de célzatos bűncselekmény volt. A contumelia a személysértő célzat. Az iniuriát csak a személyt sértő elemmel lehetett megítélni, e nélkül más delictum megállapítására került sor. Labeo szerint az iniuria irányulhat többek közt a sértett bona fama – jó hírének -sérelmére, rontására, amely lehet továbbá tettleges és szóbeli. Az iniuria delictum a modern jogokban a testi sértés, a rágalmazás és a becsületsértés bűncselekménynek és szabálysértésnek felel meg. 2

Elsőként azokat az országokat tekintjük át, ahol van büntető kártérítés a polgári jog rendszerében.

3. Az angol büntető kártérítés

A common law kártérítési jogának a kiszabott kártérítés büntetési válfaja az “exemplary damages”. Ennek civiljogi elemeit a common law jogtudomány sohasem fejtette ki. E kártípus hétköznapi neve “punitive damages” azaz büntető kártérítés. 3 A jogintézmény a 18. századból ered, amikor is először kezdtek megítélni viszonylag magasabb összegű kártérítést, lelki és érzelmi károkért. Először az “exemplary damages” kifejezést Lord Camden használta 1763-ban a Huckle v. Money ügyben, amelynek tényállása alapján a sértetett jogtalanul tartóztatták le. Az ítélet indoklása alapján a marasztalás célja elsősorban a megelőzés és csak másodlagosan a jogtalanság orvoslása, a jogtalan magatartás, tehát a jogsértés lett a domináns.

A 19. században ez a jogeszköz kétféleképpen is végigvonult. Egyfelől azokra a károkra vonatkozik, amelyek pénzben nem mérhetőek, másfelől a büntetési igényt (a retorziót, repressziót) jelenítik meg a jogtalan károkozóval szemben. A Wilkes v. Wood ügyben, 1763-ban, a Jury John Wilkes javára 4000 £ összegű büntető kártérítést állapított meg: “Damages are designed not only as a satisfaction, but likewise as a punishment. “4 Ez a kettéágazás előtt az immateriális kártérítést csak a sérelemokozó durva jogtalansága kíméletlen rosszakarata esetén ítéltek meg, az “exemplary damages” határai ekkor még nem kristályosodtak ki olyan élesen. Az immateriális kártérítés a precedensekben, mint “ordinary damages”, 5 az “exemplary damages”, mint büntető kártérítés jelent meg. 6 A precedensek alapján nem találhatunk egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy mikor ítél meg a common law bíróság büntető kártérítést. Az angol jogban inkább a történeti és tényállási szempontokból kell kiindulni. A jogfejlődés változásai újra egybemossák a határokat. Lord Diplock szerint az “exemplary damages” ötvözi a polgári és a büntető elemeit a jog funkciójának. 7 A Rookes v. Barnard ügy egy fontos fejlődési pont volt a büntető kártérítés fejlődéstörténetében. Lord Devlin főbíró funkcionális aspektusát emelte ki a problémának, a főbíró által idézett 18-19. századi precedensekben contumelia tényállási elemei elevenednek meg, s ez azért is igen meglepő, mert a common law jogfejlődés minden római jogtól mentesen alakult. A contumelia kategória elő is tűnik precedensekben: “contumelious disregard of the plaintiffs rights”, ennek jelentése a másik fitymálása, semmibe vétele, lenézése, másik fölébe helyezkedés. Ahogy a klasszikus iniuria jogban a common law rendszer is idetartozónak tekinti: a becsület elleni rosszindulatú, a másik semmibevételében megnyilvánuló támadásokat, csalárdságot, hazugságot, becsapást, a családi élet drasztikus és amorális változásait, nem különben azon tényállásokat, amelyekben a tulajdon vagy a birtoksértés a tulajdonos megalázásának a szándékával és semmibe vételével történt. Erre törvényi tényállás is van az 1976-os Race Relation Act által. Lord Devlin következtetései szerint a büntető kártérítés fő funkciója az elkövető megbüntetése és elrettentése, amely nemcsak az elkövetőre vonatkozik, hanem általános érvényű és nem kompenzációs célt töltenek be, hanem a magánjogi prevenciót szolgálják, további célja még a profit elvonása, amelyhez a jogsértő a “jogtalanság árán” jutott.9 Az “exemplary damages”-t két esetkörre alkalmazzák: egyik az állam által elkövetett elnyomó, leigázó, önkényes, zsarnoki, hatalommal visszaélő, alkotmányos alapjogokat sértő cselekedetek, a másik pedig, a kíméletlen magatartással elért jogtalan nyereség elvonása, amelyet a sajtó, tömegkommunikáció és szórakoztatás szenzációhajhászó esetei töltenek ki. Egyik precedens tényállást a Rasputin film ügy szolgáltatta. A precedenst a film egyik epizódja okozta, amelyben egy nem is annyira aszkéta szerzetes a felperes orosz hercegnőt elcsábította és megerőszakolta. A felperes javára 25. 000 £ kártérítést ítéltek meg, mint “general damages”, hírnévrontásért és a lelkifajdalomért “special damages-t” és “exemplary damages”-t egyaránt. Az ítélet indokaként szerepelt, hogy a filmtársaság 40. 000 £ veszteséget szenvedett volna el, ha a filmet le kellett volna venni a műsorról. 10 Későbbi határozatok alapján is, például a Broome v. Cassel and Co. ügyben, a valótlan sajtóközleményekkel, híradásokkal kalkulált haszon önmagában is kiváltja a személyiség sértő célzatot és “büntetést” von maga után. Ezekben a döntésekben az egyes kárelemek összegszerű elválasztása hiányzik. ” Azonban ennek a tendenciának az ellenkezőjére is vannak precedensek. A Laudon v. Ryder ügyben már teljesen elkülönülve találhatóak az egyes kártérítési fajták. A hajánál fogva a lakásból kirángatott asszony, az ítélet alapján a lakásba való behatolás miatt 1000 £, testi sértés miatt további 1000 £ special damages-t, és “exemplary damages”-ként 3000 £ összegű kártérítésben részesült. Olyan precedens ítélet is született, amelyben 25. 000 £ “exemplary damages”-t ítéltek meg. 12

A büntető kártérítés fogalmának elemzéséhez hozzátartozik a “damages at large” és a “aggraviation damages”. Lord Atkin az angol tort law jogtudósa, azt a nézetet vallja, hogy a “generál and exemplary damages” a “damages at large” gyűjtőfogalom kompenzációs és büntetési funkciót is betölt. Ezek a büntető szankcióként működő esetek megfelelnek az “aggravated damages” szempontjainak is. 13 A különbség a két kategória között, hogy az “exemplary damages” esetén fontos szempont, hogy a bíróság a károkozó vagyoni helyzetére is figyelemmel ítélkezik, továbbá az “exemplary damages” nem biztosítható. Az “aggravated damages” esetében a kártérítés megítélésénél figyelmen kívül marad a károkozó vagyoni helyzete, továbbá biztosítható a kockázat. A büntető kártérítés csillapítja a sértett felháborodását, elégtételt és kiengesztelődést nyújt. így az esküdtszék a jogsértő cselekmény megbotránkozása és az általános erkölcsi normák semmibevétele miatt nagyobb összeget ítélhet meg. 14 Az “exemplary damages” magánbüntetés, a történelem folyamán a magánbosszúval, a párbajjal összefüggésben keletkezett. 15 A jogintézmény visszaszorítására számos kísérlet született és a bíróság ellenállása is jelentős volt. A szerződési jogban eleinte nem lehetett alkalmazni az eljegyzés felbontás kivételével, majd idővel mégis kiterjesztették a szerződésszegések egyes eseteire. 16

4. Az amerikai felfogás

Az amerikai jog az egyes tagállamok szerint változó. A büntető kártérítés nagysága rendkívül magas gyakran a perérték 50%-át is eléri. Az angol common law “exemplary damages” speciális válfaja néhány államban, mint “multiple damages” szerepel, a kártérítés duplájára, háromszorosára menő szankció, ötvözi a kompenzációt és a büntetést. Számos területen alkalmazzák a trösztellenes szabályoktól a becsületsértésig. Az amerikai bíróságok alkalmazzák és már szövetségi törvényi szinten is létezik. Célja a vagyoni károk feletti erkölcsi-érzelmi károk kiegyenlítése, a jogsértő megbüntetése és a további károkozás megelőzése. A jogintézmény ellenzői a középkori iniuria fix bírságainak reneszánszát látják benne. 17 A “multiple damages” megítélése gyakran szerepel további büntető kártérítés mellett. 18

Az “exemplary damages”, mint “added or imaginary damage” vagy mint “smart money damage”, de egységesen “punitive damages”-ként szerepel. Ellentétben az angol joggal, amerikai válfaja a deliktuális és a szerződési jogot is teljesen uralja. ” Általában kiegészítő jelleggel alkalmazzák, de rendszerint a nem vagyoni károkkal összemosódik, olyannyira, hogy egy megítélt kár összegénél nehéz meghatározni mennyi belőle a büntető kártérítés. A tagállami bíróságok egymásra licitálása jellemző a büntető kártérítés összege tekintetében, ezért is erős törekvés, hogy korlátozzák alkalmazását. Az amerikai jogfelfogás már a 19. században hangsúlyozta az “exemplary damages” magánbüntetés jellegét, és mint civiljogi magánbüntetés említik. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága az Electrical Workers v. Foust ügyben kimondta, hogy magán büntetéseket polgári bíróságok szabnak ki. A határvonal meghúzása a büntető kártérítés és a kompenzációs kártérítés között lehetetlen, mivel a büntető kártérítést rendelik alkalmazni gyakran a fizikai fájdalmak és szenvedéseken túl a lelki zavartságra és az érzelmi károkozásra is. 20 Itt a biztosíthatóság lehetősége sem megkülönböztetési indok ellentétben az angol joggal, mert Amerikában a közérdekbe ütközés már nem ok a biztosíthatósággal kapcsolatban, 21 A büntető kártérítés esetében szerepel gyakran az ítéletekben “a bíróság rosszallása”, “az esküdtszék felháborodása” a károsult “megsértett jogérzetének kiegyenlítése”, “a jog és igazság békéjének helyreállítása”, és “a károsult kiengesztelésének” szempontjai. A jogintézmény célja a büntetés, elrettentés és a károsult részére a kártérítés összegét a károsult maga határozza meg. 22 A büntető kártérítés összege határok nélküli, teljesen az esküdtszék megítélésén, önkényén alapszik, alkalmazása a büntetés megduplázásához vezet és a károsult jogtalan gazdagodásával jár. 23 Az amerikai “punitive damages” nagyon fellazult és teljesen eltávolodott az angol formájától. Az amerikai “punitive damages” antitézise az angol “exemplary damage”-nak. A büntető kártérítés megállapításához a tagállamokban a szándékosság valamely esete szükséges, de olykor a minősített gondatlanság is elegendő. Az elvárható gondosság mércéjét az esküdtszék felháborodottságának mértéke adja meg.

Az egyetlen jogforrás, amely határok közé szorítja a büntető kártérítést, az az alkotmány. A Legfelsőbb Bíróság 1964-ben meghatározta az állam immateriális kártérítési jogának az alkotmánnyal való viszonyát. Alabama bírósága 500 000 $ kompenzációs és büntető kártérítést ítélt meg, mint eszmei kártérítés, mivel a New York Times újság közzétette a “Bizottság Martin Luther King védelméért” (“Committee to Defend Martin Luther King”) felhívást. Montgomery város rendőrfőnöke a perben bizonyította, hogy a cikk megjelenésének hatására olvasók ővele azonosították a visszaélések elkövetőjét. A szövetségi felsőbíróság a helyi bíróság ítéletét megváltoztatta. A Legfelsőbb Bíróság (mint az Egyesült Államok Alkotmánybírósága is egyben) Alabama állam immateriális kártérítéshez való jogát alkotmányellenesnek ítélte meg, amennyiben az egy vagyoni kárkövetkezmény beálltának bizonyítása nélkül lehetővé teszi a vélemény- és sajtószabadság alkotmányos elvén nyugvó kritikai megnyilvánulásokkal szemben a “kritikát ölő büntetés” alkalmazását. 24

Elsősorban sajtó és magánszféra ügyekben ítélik meg a büntető kártérítést. Jelentősebb témakörök:

– szerződésszegések;

– “death and burial cases” – halállal és temetéssel kapcsolatos esetek;

– “heart-Balm-Suits” – Szívbalzsam keresetek;

– utazási esetek;

– nyereségelvonási esetek;

– “privacy cases” – általános személyiségi jogi esetek.

Az egyik büntető kártérítés által “érintett” terület a szerződésszegések. Az angol common law rendszerben a szerződések főszabály szerint nem hordoznak immateriális kockázatokat, lelki-érzelmi károkat. Az amerikai rendszerben elkülönülnek az ún. “death and burial cases” – “halál és eltemetéssel kapcsolatos jogesetek”, melyek esetében immateriális kártérítést ítél meg a bíróság, ha a telefontársaság késedelmesen közli a halálhírt, vagy sérült koporsó szállítása esetén, ha ez az exhumálás közben derül ki stb. Egy másik érdekes témakör az ún. “heart-balm-suits” – a szívbalzsam keresetek joga. Ennek a védelemnek a tárgya a jegyességi, házassági, családi kapcsolatok. Ha a megsértése megvalósít érzelemkárosító tényállást, ennek eredményeként rendszerint rendkívül nagy büntető kártérítési összegeket ítélnek meg. Az utazási esetek is egy külön csoportot alkotnak, a hibás teljesítés miatti csalódásért ítél meg a bíróság immateriális kártérítést. A szerződések durva, felelőtlen megszegését keményen szankcionálja a joggyakorlat, nem is követeli meg az immateriális sérelmet, hanem, mint plauzibilis tényt feltételezi. Az immateriális károk másik területe az ún. nyereségelvonási esetek, amelynek lényege, hogy a szerződési viszony bizalmi elemeinek felhasználásával elért előnyt, a hasznot húzó fél köteles legyen szerződési partnerének kiadni. A bíróságok ezt a konstrukciót, a “punitive damages” számítási technikájának tekintik és a büntető kártérítést helyettesíti. 25 Ebben az esetben előfordul az állam javára való megítélés nyereségelvonással, ezáltal a szerződésszegő minden hasznától elesik, és ez abban tér el a büntető kártérítéstől, hogy nagyságát nem bírói mérlegeléssel, hanem az elért nyereség bizonyításával állapítja meg. A magánszféra oltalmazása – privacy – általános védelme, a sajtóorgánumok magánszférába való beavatkozásának erkölcsi és jogi határainak meghúzása a “defamation tort” hatékony védelme. Sámuel D. Warren és Luis D. Brandeis híres tanulmányával indult el a “privacy” – általános személyiségi jog karrierje, és a büntető kártérítésnek a magánszféra oltalmazására kiteljesedése. 26 Az amerikai immateriális kártérítés jogi határa az alkotmány és egyébként még az esküdtszék döntése. Nemrég egy New Jersey-i esküdtszék úgy döntött, hogy a Merck and Co. a visszavont fájdalomcsillapító, a Vioxx egészségügyi kockázatait illetően, tudatosan félrevezette az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerhatóságának szakembereit. Az ítélet következtében a cég 9 millió $ büntető kártérítést köteles fizetni egy férfinak, aid a szer szedésének tulajdonította szívrohamát. A döntést az a John McDarby javára hozott ítélet előzte meg, amelynek értelmében a Merck 4, 5 millió $ büntető kártérítést tartozik fizetni, miután megállapítást nyert, hogy a gyógyszernek jelentős szerepe volt szívrohama bekövetkeztében. Egy másik döntés alapján a Philip Monis cég 28 milliárd $ büntető kártérítést köteles fizetni egy 64 éves tüdőrákban haldokló dohányosnak.

Kanadában is az elrettentés célját tölti be a büntető kártérítés, annak az érdekében alkalmazzák, hogy megakadályozzanak valakit a jövőbeli cselekvés ismételt elkövetésében. Ez egy úgy mond, üzenet funkciót tölt be. “Rosszul viselkedtél, ezért megbüntetünk. ” A károkozó rosszul bánt valakivel, a tolerancia határain túl, példa nélküli és inzultáló módon. Kanadában eljárásjogilag csak akkor lehet alkalmazni, ha a kereseti kérelemben megjelölik jogalapként, és kifejezetten kérnek büntető kártérítést. Ha nem él a jogosult ezzel a jogával, akkor már nem ítélheti meg a bíró.

Az Egyesült Államokban elindult el egy tendencia, amely alapján erősen korlátozzák a büntető kártérítés alkalmazását. Egyes amerikai tagállamokban nem is a felperes kapja a jóvátételt, hanem az állam, úgy mint hazánkban a közérdekű bírság esetében. Teljesen a bíró diszkrecionális jogkörére van bízva a megítélése, egyes jogi álláspontok szerint ésszerűtlen, mert nem szabályozott, sem az összeg, sem az alkalmazhatósága, a megítélés a bírón múlik. Amerikában és Angliában nincs rá alanyi jog, nem jár úgy, mint a kártérítés.

A most következő jogrendszerekben nem létezik a büntető kártérítés tételes jogi szabályozása, de különböző jogintézményeken keresztül mégis jelen van. Ezeket a különböző megoldásokat tekintjük most át.

5. Büntető kártérítés a francia jogban27

A francia polgári jogban a Code Civil 1382. cikke képezi a kártérítési jog alapját: a felelősségi szabály központi eleme, hogy a kárt meg kell teríteni. A francia jog hangsúlyozza a “reparation intégrale” teljes kompenzáció elvét. Ennek értelmében a kártérítésnek teljesnek kell lennie, magát az okozott kárt kell kompenzálni. Mivel a büntető kártérítés az okozott kár összegét meghaladja, ezért általánosságban tilos alkalmazni a francia polgári jogban. Néhány kivétel azért itt is akad: a jogrendszer megkülönböztet a jog által elismert és ún. “rejtett” kivételeket. Az előbbire példák a szerződési jog területén, a szellemi alkotások jogában és civiljogi büntetések terén találhatóak. Mivel a kötelmi jog a szerződési szabadság keretében általánosságban kimondja, hogy a felek a szerződésbe minden jog által nem tiltott klauzulát alkalmazhatnak, ezért ez a francia jogban is természetesen megengedett. A szerződő partnerek szabadon rendelkezhetnek a szerződés tartalmát illetően, ezáltal büntető jelegű klauzulákat is beültethetnek, de ezeket a bíróság módosíthatja, ha túlzott mértékűnek találja. 28 A másik terület, ahol büntető kártérítés jellegű jogintézménnyel találkozunk, az a szellemi alkotások joga. Az a személy, aki megsérti más szellemi alkotásokhoz fűződő jogát, meg kell fizetnie az okozott kárt, ezenkívül még a jogellenes profitot is vissza kell fizetnie. 29 Egyéb területeken is létezik a büntető kártérítéshez hasonló jogintézmények, ilyen például kötbér (astreinte), a polgári jogi bírság, a többlet károk (multiple damages) megítélésének lehetősége.

A “rejtett” kivételek között értendő példákat inkább polgári eljárásjogi megoldásoknak nevezhetjük. Franciaországban elindult egy tendencia, ami alapján az első és másodfokú bíróságok az okozott kárnál, magasabb mértékű kártérítéseket kezdenek megítélni főleg olyan ügyekben, ahol a károkozó különösen bűnös, rosszhiszemű magatartást tanúsított – annak érdekében, hogy elrettentsék, és egyben megbüntessék. Ugyanúgy, ahogy az előző kategória, a most következő sem szerepel tételesen a francia polgári jogban. A bírók egyes kirívó esetekben megítélnek magas kártérítési összegeket erkölcsi károk (dommaße moral) esetében. Például személyiségi jogok sérelme esetében gyakran ítél meg a bíróság magas kártérítési összegeket, továbbá egy “burkolt” formája a büntető kártérítésnek még a nem vagyoni kár megtérítése, jogi személy által elszenvedett károk esetében például verseny szabályok megsértésekor.

Ami a büntető kártérítés jövőjét illeti, Franciaországban mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó körében egyre növekvő tendencia a büntető kártérítés szabályozása iránti igény. 2005-ben a Code Civil reformtervezete kapcsán már felmerült a büntető kártérítés bevezetése, de még nincs végleges álláspont azóta sem. A szabályozás hívei az elrettentés és büntetés jellege miatt pártolják a bevezetését, az ellenzői (akik az üzleti szektorból kerülnek ki), érvként hozzák fel a büntető kártérítésnek az Emberi Jogok Európai Egyezményével való összeütközését. A büntető kártérítés francia jogi szabályozása még várat magára, de hamarosan talán sor kerül rá, ezt támasztja alá a tiltott tételes jogi szabályozása, és az egyre növekvő számú “rejtett” jelenléte a joggyakorlatban.

6. Büntető kártérítés az olasz jogban30

A büntető kártérítés megítélése az olasz jogban közérdekbe ütközik. A büntetés, mint cél megvalósulása idegen az olasz polgári jog számára, a büntető kártérítés nem lehet a nemvagyoni kárként kezelni, mint az elszenvedett fájdalom és szenvedés kompenzációjaként, mivel nemcsak az elszenvedett kár kerülne ezzel megítélésre. 31 A nem vagyoni kár megítélése a károsult érdekkörében történik és nem a károkozójáéban, továbbá az olasz legfelsőbb bíróság kimondta, hogy büntető kártérítés nem teljesíthet kompenzációs következményeket, ellenkezik az állam törvényeinek rendelkezéseivel, mivel a kár megtérítését a kártérítési jog rendezi. Az olasz polgári jogban a büntető kártérítés intézményének bevezetése ellentétbe kerülne továbbá a hatályos öröklés jogi és szerződési jogi rendelkezésekkel. Ezenkívül nem lenne összhangban, a jelenlegi joggyakorlat által megítélt gazdasági értékkel, amit akkor ítélnek meg, ha valaki súlyos egészség károsodást szenvedett el, vagy a károsult kora miatt, figyelmen kívül hagyva a károkozó magatartását vagy vagyoni helyzetét, (danno biologico) Az elrettentés megvalósítása az olasz kártérítési jogban megvalósul, mind a polgári jogi mind az alkotmányos szabályok által. 32

A büntető kártérítéssel hasonló szabályokat alkalmaz az olasz szellemi alkotások joga és a környezetvédelmi jog. A szellemi alkotások jogában okozott károk esetében a károkozónak meg kell téríteni a károsult elveszett gazdasági hasznát, a jogalap nélküli gazdagodás mértékét, továbbá kompenzálni kell a lelki fájdalmat és szenvedést, amit elszenvedett a károsult. 33 A környezetvédelmi jog a károk mértékének értékelése kapcsán engedi a büntető jellegű kompenzálását. 34

7. Büntető kártérítés a spanyol jogban35

A spanyol jog abból a szemszögből közelíti meg a büntető kártérítés kérdését, hogy a polgári jognak nem feladata a büntető funkció betöltése, (ez a büntetőjog dolga). A polgári jog megtéríti a kárt, a büntetőjog megelőzi a jogsérelmet. A spanyol bíróság nem ítélhet meg más kártérítési összeget, mint amekkora, a kár összege. A problémát a spanyol jogrendszerben mégis az okozza, hogy a nem vagyoni kártérítés összegét nehéz meghatározni és további bonyodalmat okoz a különbségtétel a jogalap nélküli gazdagodás és a szerződésen kívüli felelősség között. Ezek a problémák jelentősen a személyiségi jogok, az iparjog és az irodalmi tulajdon területén jelentkeznek. A tételes jogi szabályozás is helyenként bizonytalansághoz vezet a szociális biztonságról szóló törvény36 és a védjegy törvény37 esetében. A spanyol jog területén is hiányzik a büntető kártérítés szabályozása, de erőteljes a tendencia abban az irányban, hogy inkább ezt normatív polgári jogi alapon, a kártérítési jog területén kívánják megoldani.

8. Büntető kártérítés a skandináv országokban38

Büntető kártérítési klauzula nem létezik normatív módon a skandináv jogterületeken. A kártérítési jogban nincs koncepció és nincs szabályozási gyökere, ennek a jogintézménynek, csak egyes elemei léteznek itt-ott a jogban.

A norvég jogban, a norvég kártérítési törvény ismeri a “oppreisning” fogalmát, amelyet nagyfokú hanyagság vagy szándékosság esetén ítélnek meg, nem vagyoni kárként az okozott fájdalom és szenvedés ellentételezése esetére. 39 A történeti eredete a büntető ratio legis. Mára a legfelsőbb bíróság joggyakorlatában is jelen van. 40 Az ítélkezési gyakorlatban egyre inkább elterjedőbe van a nagyobb összegű kártérítések megítélése, különösen súlyos károkozó magatartások esetében: férje megmérgezi a feleségét, mellyel halált okoz, a gyermek, akit anyja rettenetes félelemben tart és ezzel borzalmas sokkot okoz a gyermeknek. Az ilyen esetekben akár 37 000 € kártérítési összeg megítélése is lehetséges.

A svéd jogban, a svéd kártérítési törvény rendelkezik a súlyos, bűnös, jogellenes károkozásról, személy ellen, szabadság és becsület sérelme esetén. 41 Megítélésénél szempont a károkozó cselekmény hatása, és etikai, és társadalmi értékelése és a kompenzációs összeg annál nagyobb, minél súlyosabb a jogellenes cselekmény. A svéd kártérítési jog, a norvég joghoz nagyon hasonló, azzal az eltéréssel, hogy a megítélésnél szempont a károkozó magatartás hatása – ez mint a büntető kártérítés egyik elemének is értékelhető.

A dán kártérítési törvény a büntető kártérítéshez hasonló alkalmazást rendel, a megalázó jogellenesség és a halálesetek kapcsán. 42 A kárösszeg a károkozó magatartás mértékén nyugszik, alapjaiban a norvéghoz hasonló szabályozással, vagyis a kár összege annál magasabb, minél súlyosabb a károkozó magatartás.

A skandináv jogterületeken tehát nincs jelenleg normatív szabályozása a büntető kártérítésnek, de egyes elemei megtalálhatóak a nem vagyoni károk megtérítéseivel kapcsolatos jogesetek megítélésekor.

9. Büntető kártérítés Németországban43

A német jogterületen sem létezik a büntető kártérítés szabályozott formában. A német jog abból indul ki, hogy az okozott kárt kell megtéríteni, ezért a kártérítési rendszert a helyreállítás és a kompenzáció elveinek kell uralniuk. A károsult fél nem gazdagodhat jogalap nélkül. Egységes a vélemény a tekintetben, hogy büntető jellegű klauzulákat csak akkor lehetne alkalmazni, ha a kár nem illeszthető be a kompenzációs és helyreállító kártérítési szisztémába. Ahol a büntető kártérítés felmerülhet az a német polgári jog két területe: a kártérítés a fájdalomért és a szenvedésért, illetve a személyiségi jogok területe.

A “Schmerzensgeld” tartalma a testi és lelki kár megtérítése és az elégtételadás (Genugtuung). Ez a kategória független a károsító magatartástól, megítélése csak szigorú felelősségi szabályok esetén lehetséges, továbbá független bármiféle büntető jelleg megítéléstől. A személyiségi jog kapcsán is a szabályozás normatív alapokon nyugszik. A jogalap nélküli gazdagodás megtérítése és a jogtalan nyereség szerzés visszafizetése jogkövetkezmény. 44 Más jogterületeken is található a büntető kártérítéshez hasonló szabályozás, az egyik ilyen terület a szellemi alkotások joga, a másik a diszkriminációellenes szabályozás területe. A német kártérítési jogi szabályozás a megelőzés feltételét a megfelelő kártérítés mértékével kívánja teljesíteni, és azok a kártérítési összegek, amelyek az általános tendenciánál magasabbak, a restitúciós és kompenzáló szabályozási rendszeren belül maradnak egyelőre, ennél fogva véső következtetésként levonható, hogy büntető kártérítés nincs a jelenlegi német polgári jogi szabályozás rendszerében.

10. Büntető kártérítés az Európai Unióban45

Az Európai Unió álláspontja a büntető kártérítéssel kapcsolatban elég ambivalens. A Brasserie du Pecheur v Germany ügy kapcsán az Európai Bíróság kimondta, hogy lehetséges különös kártérítés megítélése – az angol jogban lévő büntető kártérítéshez hasonlóan – közösségi jogi alapokra helyezve, de csak akkor, ha ez a fajta kártérítést ugyanazért a tényállásért a tagállami jog is megítélné. 40 Az Európai Bíróság a Manfrendi v. Lloyd Adriatico Assicurazioni SpA ügyben kimondta, hogy ha lehetséges a tagállami jog szerint a büntető kártérítés megítélése, akkor a közösségi jognak is ezt lehetővé kell tennie. 47 A trösztellenes szabályok megsértése kapcsán megítélhető kártérítésekre vonatkozóan, ha a károsult a jogellenes magatartás következtében kárt szenvedett, akkor jogosult büntető kártérítésre, feltéve, ha a tagállami bíróság is ilyen jogsértésekre büntető kártérítést ítélne meg. 48

Az egyenlő bánásmód irányelv kimondja, hogy a tagállamoknak kötelezettségük olyan intézkedéseket lehetővé tenni a jogrendszerükben, amellyel a hatékony védelmet ellátják jogsértő magatartások esetében. 49 A Von Colson ügy kapcsán az Európai Bíróság kimondta, hogy ha egy tagállam azt választja, hogy megbünteti a károkozót és kártérítést ítél meg, annak érdekében, hogy biztosítsa a hatékony és elrettentő hatását a kártérítésnek, ennek az okozott kárral arányban kell lennie. 50 Az egyenlő bánásmód irányelv tartalmazza továbbá, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell a jogellenes magatartás esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről és ezeknek a jogkövetkezményeknek ténylegesnek, arányosnak és visszatartó erejűnek (büntetés jellegűnek) kell lenniük. 51 Tehát az irányelv felhatalmazást ad a büntető jellegű jogkövetkezmények alkalmazására. A 2000/43. irányelv is kimondja, hogy akik nem alkalmazzák az irányelv rendelkezéseit, azokkal szemben a jogkövetkezményekről rendelkezni kell, és ezeknek az intézkedéseknek ténylegesnek, arányosnak és visszatartó erejűnek (büntetés jellegűnek) kell lenniük.

A Róma II. Egyezmény 2003-as tervezete még úgy rendelkezett, hogy az egyezmény alapján alkalmazandó ország joga visszautasítható, de csak akkor, ha egy ilyen jogalkalmazás teljességgel össze nem egyeztethető a közérdekkel. 52 Továbbá a szabályozás által kijelölt jog alkalmazása kapcsán, nem vagyoni kártérítés, például büntető kártérítés lenne megítélve, ez a közösségi jog közrendjébe ütközne. 53 A Róma II Egyezmény (végleges verziójának) másik cikke azt tartalmazta, hogy a szabályozás által kijelölt ország jogának alkalmazása csak akkor utasítható el, ha az alkalmazás kifejezetten összeegyeztethetetlen a közérdekkel. 54 Végül a Róma II Egyezmény preambuluma kimondja, hogy ha az egyezmény által kijelölt jog alkalmazása túlzott mértékű nem vagyoni kártérítést ill. büntető kártérítést rendelne el, az eset körülményeitől és a tagállam jogától függően úgy kell rendelkezni, mint ami ellentétben áll a közérdekkel.

Összegezve, a büntető kártérítés problematikája megjelenik a közösségi jogban is, de egy nehezen egységesíthető jogintézmény. Ennek oka elsősorban a tagállamok különböző szabályozása vagy éppen a szabályozás hiánya e téren, ennek érdekében lenne szükség egy uniós szintű kártérítési jogra és jogi nyelvezet megalkotására.

11. Büntető kártérítés a magyar jogi szabályozásban

A magyar jogi szabályozás rendelkezik a vagyoni és nem vagyoni kár szabályairól – a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. 55

A nem vagyoni kártérítés intézménye elég sok hányadtatáson ment keresztül. 1914. évi XIV. törvényczikk a sajtótörvényről a nem vagyoni kárért való felelősség kapcsán pénzbeli elégtételt írt elő. Az 1921. majd 1923. évi V. törvény szélesítette a nem vagyoni kár alkalmazhatóságát. A Magánjogi törvényjavaslat 1114. § alapján a károkozó a nem vagyoni kárért is megfelelő pénzbeli kártérítéssel tartozik. A szocialista jog elismerte a nem vagyoni kár intézményét, de ez az akkori felfogással ellentétben állt, mivel akkoriban a jogtudomány azt vallotta, hogy az ilyen jellegű kár megtérítése nem tehető áruvá, pénzre nem váltható. 1953-ban a Legfelsőbb Bíróság, elvi határozata kimondta, hogy a nem vagyoni kárt a jövőben nem lehet alkalmazni. A Ptk. -ban ezért nem is lett nem vagyoni kár. Az 1977. évi IV. novella (a Ptk. első átfogó módosításával) által a nem vagyoni kár bekerült a polgári jogi szabályozásba. A nem vagyoni kártérítés alapján, a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, ill. a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja. 66 1978. március 1-jétől elismert jogintézmény lett. A Legfelsőbb Bíróság 26. irányelvvel megszorító szabályokat rendelt alkalmazni, az alkalmazhatóságát túlszigorította, a 16. irányelv a törvényt is tovább szigorította. A 16. irányelv alapján, nem vagyoni kártérítés szinte kizárólag élet, testi épség egészség sérelme esetén illeti meg a károsultat, de csak akkor, hogyha tartós vagy súlyos elnehezülést jelentett a sérelem a károsult életében. A bizonyítás jelentősége nagy, valóban megvalósult-e a nem vagyoni sérelem. Végül a 34/1992. AB határozat alkotmányellenesnek minősítette a nem vagyoni kártérítést. A jelenlegi szabályozásban annyi maradt meg belőle, hogy meg kell téríteni a nem vagyoni kárt. Két nagy területen alkalmazzák: a testi épség és egészség megsértése területén és a becsület, jóhírnév és személyes szabadság megsértése esetében.

Mind a kétfajta kártérítést is csak akkor lehet megítélni, ha a Ptk. 339. § (1) bekezdés feltételei együttesen szerepelnek – ha kár bekövetkezett, jogellenesen okozzák, okozati összefüggés van a károkozó magatartás és a kár között, és felróható a kár a károsultnak. 57 A magánjogban a kár pénzben kifejezhető, összegszerűen kimutatható vagyoni hátrány. A nem vagyoni hátrány viszont összegszerűen nem határozható meg, nem lehet kiegyenlíteni. A nem vagyoni sérelem ellensúlyozása pénzben történik, de nem kártérítés. A nem vagyoni kár ellenzői gyakran érvként is szokták felhozni, hogy nem lehet vagyoni alapon kompenzálni egy olyan kártérítési formát, amit nem is lehet pontosan meghatározni. Ptk. alapján, kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. 58 Az LB határozata szerint a károsult nem vagyoni kárpótlásra akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy a jogellenes magatartással olyan hátrány érte, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez indokolt és szükséges nem vagyoni kárpótlás megítélése.59

A magyar polgári jog nem rendelkezik tételesen a büntető kártérítésről, de a büntetési elemek megtalálhatóak az egyes részterületeken:

– a személyhez fűződő jogok,

– a szerzői jog és

– a versenyjog területén.

Az egyik ilyen terület a személyhez fűződő jogok védelme. A személyhez fűződő jogok megsértésének objektív jogkövetkezményei között található a közérdekű bírság. A polgári törvénykönyv rendelkezése alapján: “ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat. ‘”60 Ez a büntetés jellegű jogkövetkezmény sem a károsult javára történik, hanem az állam javára való megítélésről van szó. Ennek a gyakorlatban való megvalósulása mára már eltűnt oly annyira, hogy az új Ptk. Szakértői Javaslatban már nem is szerepel, mivel az ítélkezési gyakorlat törvény rontó szerepe miatt nem alkalmazzák. Az új Ptk. tervezete a személyhez fűződő jogok megsértésnek jogkövetkezményeként rendeli alkalmazni a sérelemdíj jogintézményét. 61 E javaslat mögött a személyhez fűződő jogok önálló kategóriaként történő kezelésének elvi követelménye áll. 62 A sérelemdíj a személyhez fűződő jogok megsértése esetén a megsértett személy nem vagyoni sérelméért ítélhető meg, egy összegben. A sérelemdíj megfizetésére való kötelezés módjára a kártérítés szabályait kell alkalmazni. Ez értendő különösen a kötelezett személy meghatározására és a kimentés módjára. A mértékét a bíróság az eset körülményeire tekintettel határozza meg. Ez alapján különösen vizsgálja a bíróság a jogsértés súlyát és a jogsértésnek a sértettre gyakorolt hatását. A sérelemdíj nem ruházható át és nem örökölhető igény. 63

A személyiségi jogok önálló magánjogi védelmének igényéből, az következik, hogy megsértésüket nem lehet a vagyoni természetű hátrányokkal azonos módon kezelni. 64 A Koncepció ezzel a megoldással következetesen le kívánja vonni, a személyiségi jogok önálló legitimációjának következményeit, és egyúttal megkívánja szabadítani a kárfelelősség joganyagát attól a tehertételtől, amelyet a dogmatikailag kártérítésként nem értelmezhető “nem vagyoni kár” kategóriája jelent. 65 A Szakértői Javaslat megszünteti az ambivalens nem vagyoni kártérítés intézményét, és helyette vezeti be a sérelemdíj fogalmát. Ez az új jog intézmény a személyhez fűződő jogok megsértésének közvetett kompenzációja, illetve pénzbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetés. A Javaslat ezt a jogintézményt a kártérítési jogtól elválasztva és a személyek polgári jogi védelmének körében helyezi el. A sérelemdíj esetében nem kell bizonyítani a sértett hátrányát, a sérelemdíjjal a jogsértés ténye van szankcionálva. A Javaslat ezzel megdönthetetlen vélelmet állít fel arra nézve, hogy minden személyiségi jogsértés szükségképpen hátrány elszenvedésével jár a sértett oldaláról. A sérelemdíj immateriális hátrányok ellensúlyozására szolgál. A mértékének megítélése a bíró feladata. A mérlegelés kiterjed a sértett személyi körülményeire, köz- és magánéleti helyzetére, foglalkozására és a sérelem szubjektív elszenvedésének hatására is. 66

A másik polgári jogi terület, ahol felfedezhetünk büntető kártérítési elemeket, az a szerzői jogok területe. A szerzői jogok megsértése miatt polgári jogi jogkövetkezményként elrendelhető nemcsak a kár megtérítése és az eredeti állapot helyreállítása, hanem az elért gazdagodás megtérítése is, ezen kívül elkobzásnak is helye van, sőt ideiglenes intézkedést is lehet kérni indokolt esetben. 67

A harmadik magánjogi terület a versenyjog. A tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény kimondja, hogy a versenytanács jogsértés esetén bírságot szabhat ki a törvényt megsértővel szemben. A bírság mértéke a jogsértést megállapító határozat hozatalt megelőző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A bírság összegét az eset összes körülményeire figyelemmel állapítják meg. Különös tekintettel a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára és a törvényben tanúsított magatartás ismételt megvalósulására. 68 A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztók, üzletfelek érdekeinek sérelme alapozza meg. Ennek alapján lehetőség nyílik igen magas összegű bírságok kiszabására is.

12. Konklúzió

Az angolszász jogterület alkotta meg a büntető kártérítés intézményét és a római jogi elveket hívták segítségül akaratukon kívül is. A büntető kártérítés megalkotásának célja a kirívó jogsértés megtorlása és a prevenció. Ezzel szemben a német, latin és skandináv jogterületeken a büntető kártérítés legfeljebb csak egyes elemeiben fedezhető fel; igaz, hogy a kártérítés összege (nem a büntető kártérítés összege) ezekben a jogrendszerekben is egyre növekszik, de nem olyan mértékben, mint az angolszász jogterületen. Az angolszász jogban a büntető kártérítés, a durva jogtalanságra ad hatékony eszközt. Ezzel szemben a német, latin és skandináv jogterületeken ugyanezt a durva jogtalanságot a polgári jogok nem tekintik védendő területnek. A büntető kártérítés bevezetésének egyes ellenzői egyenesen a purgatóriumba kívánják a jogintézményt. A common law rendszerekben a büntető kártérítés megítélésére az esküdtszék tesz javaslatot. Annak összegét a sérelmet szenvedett fél kapja, és ez az összeg általában jóval meghaladja az okozott kár mértékét. Ezzel szemben a latin, német és skandináv jogterületeken alapvetően az a felfogás uralkodik, hogy a károkozás előtti eredeti állapotot kell helyre állítani. Ha ennél nagyobb kárt ítélnek meg, azt nem a sérelmet szenvedett fél, hanem az állam kapja meg (pl.: közérdekű bírság formájában). A kirívó jogsértéseket az angolszász jog szankcionálja, a latin, német, skandináv jogterületek ezt polgári jogon kívüli területnek tekintik. Ennek rendszertani oka, hogy az angolszász jog alapvetően esetjogra épül, míg a kontinentális jogrendszer írott jogi fogalmakra épít, és rendszerben gondolkodik.

A klasszikus magánjogi felfogással ellentétes a büntető kártérítés. A magánjognak nem feladata a károkozó fél megbüntetése, ennek a rendezését más jogterületekre kell bízni. Fogalmilag szinte megoldhatatlan az “aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni” tételbe beilleszteni a büntető kártérítést, amelynek mértéke csak szubjektív alapon állapítható meg. A polgári jog feladata a reparálás és az okozott kár megtérítése. A felmerült kár megtérítésén felül büntető kártérítés alkalmazása nem a polgári jog területére tartozik. Ennek ellenére a büntető kártérítés mégis szélesedő alkalmazást mutató kártérítési forma.

JEGYZETEK

1 A szerző a konferencián elhangzottakat és a referátumokhoz készített vázlatokat felhasználta, és azokat a megfelelő helyen konkrétan is megjelöli.

2 Földi András és Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996, 566. o.

3 Lord Devlin, a Rooks v Barnard (1964) A. C. 1129. ügyben.

4 Wilkes v. Wood (1763) 98 E. R. 489. (498).

5 Andrews v. Askey (183 7) 173 E. R. 376.

6 Pollock: Law of Torts, 15th ed. 1951. 434. p.; Note: 521. p.

7 Cassel and Co. Ltd. v. Broome (1972) A. C. 1027. ügyben.

8 Lábady Tamás: Az eszmei és büntető kártérítés a common law-ban, Állam- és Jogtudomány 1-2/94: 69-112. XXXVI. 79. o,

9 Lábady Tamás: Az eszmei és büntető kártérítés a common law-ban, Állam- es Jogtudomány 1-2/94: 69-112. XXXVI. 80. o.

10 Rasputin the and Monk L. Youssoupoff v. Metro-Goldwyn-Mayer (1984) A. L. R. 864.

11 McGregor: On Damages, 15th ed. 1988. London, 13-17. p. Jolowicz: On Tort, 13th ed. 1990. 217, sköv. p.

12 Pollock: 141. p.

13 Lábady Tamás: Az eszmei és büntető kártérítés a common law-ban, Állam- és Jogtudomány 1-2/94: 69-112. XXXVI. 82. o.

14 Associated Newspapers v. Dingle (1964) A. C. 371.

15 Merest v. Harvey (46. j. ) ügy, Heath bíró véleménye.

16 Drane v. Evangelou (1978) 1. W. L. R. 455.

17 Lábady Tamás: Az eszmei és büntető kártérítés a common law-ban, Állam- és Jogtudomány 1-2/94: 69-112. XXXVI. 96. o.

18 Alladin Mfg. Co. v. Mautle Lamp Co. of America (1986) 16 F. 2d. 708.

19 W. Keeton-D. Dobbs-R. Keeton-D. Owen: Prosser and Keeton on the Torts (5th ed. 1984. ) (id. Prosser and Keeton): § 2, 9. sköv. p.

20 Lábady Tamás: Az eszmei és büntető kártérítés a common law-ban, Állam- és Jogtudomány 1-2/94: 69-112. XXXVI. 98. o.

21 Schumaier-McKinsey: The Insurability of Punitive Damages, 72 ABA J. The L. (1986) 68. sköv. p.

22 Hofer v. Lavender No. C 2552 Texas (1984) id. Cooter: 1147. p.

23 Punitive Damages in Defamation Litigation, Yale L. J, 64 (1954/55) 612 sköv. P.; Cooter: 1147. sköv. p.; 1120. sköv, p,

24 Lábady Tamás: Az eszmei és büntető kártérítés a common law-ban, Állam- és Jogtudomány 1-2/94: 69-112, XXXVI. 108. o.

25 Farnsworth: 1343-1350. p.

26 Warren-Brandies: The Right to Privacy, 4 Harv. L. Rev. (1890) 193. sköv. p.

27 Az alábbi fejtegetésekhez a szerző köszönettel felhasználta J. S. Borghetti előadását.

28 Code Civil Article L1152.

29 Code de la propriété intellectuelle Article L331-1-3.

30 Az alábbi fejtegetésekhez a szerző köszönettel felhasználta A. P. Searso előadását.

31 Corte de Cassazione 2007. január 17. 1183. szám.

32 Polgári Törvénykönyv 2043. cikk.

33 Szellemi alkotások kódexe 125. cikk (1) bek.

34 Környezetvédelmi kódex 314. cikk (3) bek.

35 Az alábbi fejtegetésekhez a szerző köszönettel felhasználta P. del Olmo Garcia előadását,

36 Szociális biztonságról szóló törvény 123. cikk.

37 Védjegy törvény 44. cikk.

38 Az alábbi fejtegetésekhez a szerző köszönettel felhasználta B. Askeland előadását.

39 Norvég kártérítési törvény 3-5. §

40 Egyik alkalommal a legfelsőbb bíróság 15 000 6 kártérítést ítél meg egy gyermekgyilkosság esetében.

41 Svéd kártérítési törvény 2. fejezet 3. §

42 Dán kártérítési törvény 26. § és 26. a) §

43 Az alábbi fejtegetésekhez a szerző köszönettel felhasználta L. Rademacher előadását.

44 Caroline I. ítélet, 2004. június 24.

45 Az alábbi fejtegetésekhez a szerző köszönettel felhasználta B. A. Koch előadását.

46 C-46/ és 48/93 Brasserie du Pecheur v Germany

47 C-295/94 Manfrendi v. Lloyd Adriatico Assicurazioni SpA ügy.

48 Fehér könyv a közösségi jogi trösztellenes szabályok megszegése kapcsán megítélendő kártérítésről.

49 2002/73/Ek irányelve (2002. szeptember 23. ) a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódról 6. cikk.

50 C-14/83 von Colson-ügy.

51 2002/73/EK irányelve (2002. szeptember 23. ) a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódról 8. d) cikk.

52 Róma II. Egyezmény 2003-as tervezetének 22. cikke.

53 Róma II. Egyezmény 2003-as tervezetének 24. cikke.

54 Róma II. Egyezmény 26. cikke.

55 Ptk. 355. § (1)

56 Ptk. 354. §, 1993 előtt.

57 BH 2004. 464,

58 Ptk. 355. § (4)

59 Pfv. IV. 20 895/2000, sz.

60 Ptk, 84. § (2)

61 Vékás Lajos (szerk. ): Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, CompLex Kiadó, Budapest, 2008, 174. o.

62 Vékás Lajos: PARERGA – Dolgozatok az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, HVG-ORAC, Budapest, 2008, 141. o.

63 Vékás Lajos (szerk.): Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, CompLex Kiadó, Budapest, 2008, 174. o.

64 Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája. Magyar Közlöny 2003. évi különszáma, 13. o., 35. o.

65 Vékás Lajos: PARERGA – Dolgozatok az, új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, HVG-ORAC, Budapest, 2008, 141. o.

66 Vékás Lajos (szerk. ): Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, CompLex Kiadó, Budapest, 2008, 175. o.

67 1999. évi LXXVI, törvény 94-94/A §.

68 1996, évi LVII. törvény 78. § (1)-(8).