I. Fejezet: Az orvosi jogviszony jellemzői
1. Az orvosi szerződés különleges jellemzői
Az orvosi jogviszony az orvos-beteg szerződése, s elhelyezése a jogrendszerben világszerte vitatott, kialakulatlan. Bár a felek jogaira-kötelezettségeire világszerte részletes szabályok születtek, rendkívül gazdag a bírói gyakorlat, s a szakirodalom e kérdésben, ennek ellenére az orvosi jogviszony elhelyezésére a polgári törvénykönyvek szabályai körében még sehol nem került sor.
Két kérdésben azonban egyetértés van világszerte, s így hazánkban is a szakirodalomban.
A) Az orvosi jogviszony fő alanyai – orvos-beteg – között polgári jogi kapcsolat van, ahol a felek autonómok, egyenjogúak és mellérendeltek.
B) Az orvos és beteg között polgári jogi szerződés van, melynek elnevezése és elhelyezése azonban vitatott.
Ad. A.) A szakirodalom ma már egyetért abban, hogy az orvosi jogviszony polgári jogi jogviszony, s a bírói gyakorlat is egyértelműen a polgári jogi perkategóriában tárgyalja a jogvitákat. A magyar jogban korábban nem volt ez egyértelmű, az előző egészségügyről szóló törvény (1972. évi II. tv.) alapján az államigazgatási jog művelői államigazgatási jogviszonyként fogták fel a kapcsolatot, ennek minden következményével együtt.1 Ennek következtében a beteget ügyfélnek tekintették, aki alárendelt helyzetben van az orvossal szemben. A nézet tarthatatlanságára a polgári jogászok az elmúlt évtizedekben felhívták a figyelmet.2 Napjainkra a kérdés eldőlt; az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. § e) és f) pontja meghatározza az egészségügyi szolgáltatás és az egészségügyi szolgáltató fogalmát, így a polgári jogi alapfogalmak használata törvényileg minősíti polgári joginak a jogviszonyt. A törvény a későbbiekben részletesen szabályozza az orvosok és a betegek jogait, kötelezettségeit, melyekből kitűnik a felek autonómiája, egyenjogúsága és mellérendeltsége (pl. ellátás visszautasításának és megtagadásának joga, az orvos gyógymódválasztási szabadsága, az intézmény elhagyásának joga stb.).
Ad. B) Mindebből következik, hogy a felek között polgári jogi szerződés van. Bár e kérdésben a hazai és nemzetközi szakirodalom egyetért, fontos részletkérdésekben megoszlanak a vélemények.
a) Ha a felek között szerződés van, ebből okszerűen következik, hogy jogsértés esetén a szerződésszegés szabályait kellene alkalmazni (kontraktuális felelősség). A magyar joggyakorlat – de általában a külföldi is3 – a szerződésen kívül okozott kár megtérítésének szabályait alkalmazza (deliktuális felelősség). Bár elméletben ez nagy ellentmondás, a gyakorlatban előnyökkel jár;
aa) E szabályok alkalmazásával a károsult beteg általában előnyösebb helyzetbe kerül.
ab) Az alapvető vagyonjogi kötelmekre alapított szerződésszegési szabályok merev alkalmazása sokszor abszurd eredményekre vezetne (pl. kicserélés, kijavítás lehetetlensége, szerződést biztosító mellékkötelezettségek alkalmazhatatlansága stb.). Ennek alapján az elmélet és gyakorlat egyetért abban, hogy a kontraktuális és deliktuális szabályok párhuzamosan alkalmazhatók az orvosi jogviszonyban – bár ez komoly elméleti tisztázatlanságot jelent.
b) Hasonlóan problematikus a szerződés besorolása is az egyes szerződéstípusok közé. A többség egyetért azzal, hogy az orvosi szolgáltatás nem eredmény, hanem gondossági kötelem, fő jellemzőit tekintve. Ez vezette a magyar szakirodalom többségét arra, hogy az orvosi jogviszonyt megbízási szerződésnek minősítse.4 A gyakorlatban viszont előfordul – igaz ritkán -, hogy a bíróság eredménykötelemnek minősítette a jogviszonyt (pl. fogpótlás esetében, de külföldön tágabb körben is, pl. plasztikai műtét esetén).5 A német jog egyértelműen a szolgálati szerződések (Dienstvertrag – más részére végzett tevékenység) körébe sorolja a jogviszonyt, amelynek keretében többen kezelési szerződésnek (Behandlungsvertrag) minősítik a szerződést.6
Ha elfogadjuk, hogy az orvosi jogviszony gondossági kötelem, akkor is látnunk kell, hogy számos olyan orvosi tevékenységfajta létezik, ahol nem a gondossági elem az uralkodó, hanem az eredményszolgáltatás, illetve olyan több-alanyú szerződések is léteznek, ahol egyik kötelem jellemzői sincsenek jelen vagy államigazgatási jogviszonyok is jelen vannak. Ilyenek:
ba) Fogorvosi szerződések. A fogpótlás elkészítése minden jogrendszerben – így a magyarban is – eredménykötelem.7 Az egyéb fogászati beavatkozások (pl. foghúzás, fogkőeltávolítás, koronafelhelyezés) vegyes szerződésnek tekinthetők, ahol vállalkozási jellemzők is vannak.
bb) Kozmetikai-plasztikai beavatkozások. E beavatkozások jellemzője, hogy nem a klasszikus gyógyító-megelőző beavatkozások körébe tartoznak. Ugyanakkor a beavatkozást igénybevevő – általában a magánorvosi ellátás körében, magas honoráiumért – eredményt vár el a beavatkozástól, amit a szolgáltató általában meg is ígér. Ugyanakkor a magyar bírói gyakorlat nem ismeri el eredménykötelemnek a beavatkozást.8
bc) Sterilizáció. A sterilizálás beavatkozások egy jelentős részében szintén hiányzik a gyógyító megelőző jelleg. A német szakirodalom vállalkozási szerződésnek minősíti a sterilizációt, melynek sikertelensége esetén felmerül “a gyermek mint kár” kérdése.9
bd) Terhességmegszakítás. A terhességmegszakításra irányuló szerződések nem minősíthetők sem gondossági, sem eredménykötelmek. Viszont komoly kérdésként merül fel az orvosi-genetikai tanácsadás során elkövetett hiba; a külföldi szakirodalom ezt szerződésszegésnek minősíti. Itt is felmerül a “gyermek mint kár” abszurd kérdése.
be) Művi megtermékenyítés. Több kötelmi jogi kapcsolat jön létre ez esetben a donor, a recipiens és az orvos között, melyek nem sorolhatók be szintén egyik szerződéscsoportba sem. A kérdés jelentőségét az is fokozza, hogy a művi megtermékenyítést végző intézmények hosszú ideje kötnek e körben élő szerződéseket mindenfajta jogi kontroll nélkül. Szinte jogilag megoldhatatlan nehézséget jelentenek a bírósági vagy dajkaanyasági szerződések – ezért is tiltott a beavatkozás a világ túlnyomó részén.
bf) Emberen végrehajtott kísérletek. Szintén nem sorolhatók be egyetlen szerződéstípusba sem ezen beavatkozások, viszont a szigorú nemzetközi és hazai szabályok miatt szerződésszegés esetén objektív felelősség áll be.
bh) Szerv- és szövetátültetések. Szintén többpólusú kötelmi viszonyok jönnek létre, amelyek különösen a donor és recipiens, illetve az orvos között szintén nem minősíthetők egyetlen szerződésnek sem (esetleg ajándékozás? Ennek ellentmond, hogy az emberi test és részei nem lehetnek vagyoni forgalom tárgyai.). A szervkereskedelem minden fejlett ország jogában tilos szerződés, ennek ellenére létező jelenség különösen a fejlődő országokkal kapcsolatban.10
bi) Hatósági jellegű orvosi beavatkozások (kötelező védőoltások, járványügyi intézkedések, kényszergyógykezelések, pszichiátriai sürgősségi és kötelező gyógykezelés). Ezekben az esetekben jogszabály vagy hatósági rendelkezés hozza létre a jogviszonyt. Így mindkét oldalról szerződéskötési kötelezettség van, erős államigazgatási elemekkel (kényszer lehetősége alá-fölé rendeltség). Ugyanakkor ezek a jogviszonyok is megőrzik polgári jogi jellegüket, viszont ezek sem sorolhatók egyetlen szerződéstípusba sem.
A fentiekből látható, hogy az orvosi tevékenység egy jelentős része nem sorolható be a gondossági kötelmek körébe, sőt gyakran más szerződéstípus körébe is nehezen. Ugyanakkor ez esetben is polgári jogviszony, szerződés van a felek között, melynek sérelme esetén felmerül a szerződésszegés és a felelősség kérdése. Ezen kérdések kezelésére nem alkalmasak a gondossági kötelmek jelenlegi szabályai.
c) Az orvos-beteg szerződésnek ezen kívül számos olyan sajátossága van, mely nem illik a gondossági kötelmek körébe.
ca) A gondossági kötelmek gyakori és fontos jellemzője a képviselet a megbízó oldalán. Az orvos soha nem képviselője a betegnek, az viszont előfordul, hogy a beteg érdekeit képviselik az orvosi kezelés során (törvényes képviselő, betegjogi képviselő).
cb) A jogviszonynak uralkodó eleme a beteg személyiségvédelme (tájékoztatás-beleegyezés, titoktartás, adatvédelem, emberi méltóság védelme, élethez-egészséghez való jog stb.). Ehhez képest a gondossági kötelmekre jellemző vagyonjogi meghatározottság itt kisebb jelentőségű, különös tekintettel arra, hogy a jogviszony nem vagyonjogi tevékenységre irányul, s pénzügyi fedezetet általában társadalombiztosítási háttér adja. Ennélfogva a jogviszonyra általában nem jellemzők a gondossági kötelmeknél fontos szerepet betöltő költségviselési és elszámolási kérdések.
cc) A gondossági kötelmekre jellemző a megbízó széleskörű utasításadási joga. Erről itt értelmetlen beszélni, mivel az orvos magasan képzett szakember, akit a gyógymódválasztás szabadsága is megillet. Így a beteget nem illeti meg utasításadási jog, hanem az orvos által javasolt vizsgálatba, kezelésbe beleegyezik vagy elutasítja a beavatkozást.
cd) A gondossági kötelmek fontos jellemzője a bizalmi elem, amely e viszonyban is meghatározó, de csak egyoldalúan a beteg részéről. A bizalmi elv védelmét itt nem biztosítja szerződéskötési szabadság és a szerződés kölcsönösen könnyű megszüntetési lehetősége. Az orvost ugyanis általában szerződéskötési kötelezettség terheli, s viszonylag szűk körű az ellátás megtagadásának joga. A szerződéses szabadság a beteget illeti meg, de az ő esetében sem beszélhetünk erről a hatósági jellegű orvosi beavatkozásoknál.
ce) Mivel a megbízási típusú szerződéseknél a megbízott nem eredményért felel, ezért felelőssége a gondos és szakszerű eljárásért áll fenn. A megbízottat általában nem kötik szigorúan meghatározott szakmai szabályok. Az orvos felelőssége azonban enyhe szakmai hibáért, gondatlanságért is súlyos lehet, ha ez káros eredményre vezetett.
cf) A gondossági kötelmeknél a bizalmi elem fontos következménye a személyes eljárás kötelezettsége, melynek keretében a kötelezettség másra bízásának szűk körű a lehetősége. Ha az orvosi jogviszonyban jogi személy a kötelezett – általában az -, akkor személyes eljárásról nem lehet beszélni, a beteg a jogi személy alkalmazottjának megválasztásánál bír jogokkal. Itt is figyelembe kell azonban venni, hogy az orvosi tevékenység jellemzője a munkamegosztás, különösen “kórházüzem” esetén. Így a beteg kezelésében általában számos orvos vesz részt, akiknek belépése a jogviszonyba részben a munkamegosztásból, részben a beteg állapotának alakulásától függ. Így a beteg gyógyításában részt vehet – a teljesség igénye nélkül – főorvos, beosztott orvos, ügyeletes orvos, labororvos, röntgenorvos, de pl. a belgyógyászati osztályra felvett beteg átkerülhet sebészetre, intenzív osztályra, pszichiátriára. Ilyen körülmények között személyes eljárási kötelezettségről beszélni nem lehet. (Az természetesen lehetséges adott esetben, hogy a különböző orvosok munkáját egy választott orvos összefogja.)
Ennyi speciális vonás megléte mellett a hazai jogtudomány több kiváló képviselőjét nyilván az vezette, mikor megbízásnak minősítették az orvos-beteg jogviszonyt, hogy a megbízás “gyűjtő-hézagpótló szerződés” és nem eredménykötelem. Napjainkra azonban az orvos-beteg szerződésének speciális vonatkozásai szétfeszítették a megbízás általános szabályainak kétségtelenül meglévő kereteit is.
A megoldás két irányban képzelhető el:
– A Ptk. újrakodifikálása során a megbízási szerződésen belül speciális megbízási szerződés létrehozása (mint pl. vállalkozásnál, adásvételnél);
– Önálló szerződésfajta megalkotása. Ezt a német jogtudomány megtette a “kezelési szerződés” (Behandlungsvertrag) kategóriájának megalkotásával.11 Ezt eddig azért nem sikerült beilleszteni a BGB rendszerébe, mert a törvény szerződésszegés esetén nem ismerte a nem vagyoni károk megtérítését. Ezt azonban a BGB módosítása 2002. január 1-jétől már lehetővé teszi, így ismét szóba került a “kezelési szerződés” BGB-be iktatása. Ezt a szerződésfajtát az erős személyiségi kapcsolatok miatt, hasonlóan a szellemi alkotások jogához, elméletileg a személyi jog területén kellene elhelyezni.
Megjegyzendő, hogy a magyar jogalkotó tett már kísérletet az orvos-beteg szerződések nevesítésére. A 2001. évi CVII. törvény (Eksz. tv.), majd a 2003. évi XLIII. törvény (Eüsz. tv.) és a 2003. évi LXXXIV. törvény (Az egészségügyi szolgáltatásokról, illetve az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény). az Eksz. tv. nem lépett hatályba, az Eüsz. tv.-t az Alkotmánybíróság semmisítette meg [63/2003. (XII. 15.) Abh.], így maradt az elméletileg és gyakorlatilag kaotikus helyzet.
2. Az orvosi szerződés általános jellemzői
Az orvosi jogviszony korábban elemzett jellemzői mellett, melyek egy speciális jogviszony és szerződés formáját igazolják, vannak az orvosi jogviszonynak olyan jellemzői is, melynek alapján a szerződés beilleszthető a megbízás körébe.
1. Az orvos általában eredményfelelősség nélkül (“Gesundheitsgarantie”) végzi tevékenységét. Az Eütv. szerint az “elvárható gondosság” a mérce [77. § (3) bek.], s ezen belül a betegség, a beavatkozás lefolyása számos orvostól független körülménytől függ (pl. a beteg életkora, általános egészségi állapota, a betegség súlyossága, a beteg együttműködési készsége, előre nem látható komplikációk fellépése stb.). Mindez nem jelenti, hogy az orvost egyébként ne kötnék felelősségi szabályok;
a) Az orvos köteles megtartani a szakmai és etikai szabályokat (“Lege artis medicinae”). A szakmai és etikai szabályok megtartásáért való felelősség rokonítja az orvosi jogviszonyt az ügyvédi megbízással, csakúgy mint az “elvárható gondosság” szabályának megsértése.
b) Mivel az orvosnak nincs eredményfelelőssége, a beavatkozás kockázatát a beteg viseli. Erről a kockázatról azonban a beteget megfelelő módon tájékoztatni kell (ld. később), a nem megfelelő tájékoztatás a káros eredmény bekövetkezése esetén felelősség alapító tényező lehet.
2. A bizalmi elem a beteg részéről meghatározó a jogviszonyban. Az orvosi szolgáltatás a beteg életének és egészségének megőrzésére, helyreállítására irányul, emellett érinti a beteg legmélyebb titokszféráját. Mivel a kezelés a beteg részéről nagyfokú bizalmat tételez fel, melynek biztosítéka többek között a szabad orvosválasztás joga, a szerződéskötési és megszüntetési jog könnyűsége és szabadsága a beteg részéről, az orvos titoktartási kötelezettsége. A bizalmi elem kiemelt fontossága miatt azonban az orvosi szerződés több, mint egy átlag vagyonjogi-gondossági kötelem.
3. Az orvosi jog jelenleg is fejlődésben, mozgásban van. Ez részben következik az orvostudomány fejlődéséből, részben a jogi szabályozás, a joggyakorlat és az orvosi jogtudomány fejlődéséből. E jogterület viszonylag friss, megszilárdult kötelmi jogi szabályozásról külföldön sem beszélhetünk; ebből következik, hogy a törvényhozás, a bírói gyakorlat még nevesítheti, erősítheti bármely meglévő szerződési formát – illetve alkothat új szerződéstípusokat.
4. A többségi felfogás szerint az orvosi beavatkozás az esetek jelentős részében testi sértést valósít meg, ahol a jogellenességet a beteg beleegyezése zárja ki.12 Ez a beleegyezés – hasonlóan a beteg együttműködési kötelezettségével – a korábban elemzett bizalmi elvvel együtt szintén jellemzője a gondossági kötelmeknek [Ptk. 75. § (3) bek.].
5. Az orvos mellékkötelezettségei körében is található olyan, mely a gondossági kötelmek jellemzője. (Így a titoktartási, adatvédelmi kötelezettség).
6. Az orvost megilleti a gyógymódválasztás szabadsága [Eütv. 129. § (1) bek.]. Ez szintén a gondossági kötelmekre általában jellemző szakember megbízott képét mutatja.
Összegezve: Az orvosi jogviszony, az orvosi szerződés törvényi megalkotása lehetséges akár önálló szerződésfajtaként a személyi jog körében, akár speciális megbízási szerződésként. Az orvosi szerződés törvényi megalkotásával, a magyar jogalkotó és jogtudomány világméretű újdonságot hozna létre, s erre a Ptk. újra-kodifikálása során kiváló alkalom nyílik.
II. Fejezet: Az orvosi jogviszony alanyai
1. Az orvosi jogviszony alanyainak kapcsolatrendszere
Az orvosi jogviszony alanyainak kapcsolatrendszere függ attól, hogy:
a) magán (fizető) beteg – illetve társadalombiztosítási jogviszony alapján jogosult beteg veszi-e igénybe a szolgáltatást;
b) az egészségügyi szolgáltató, egyéni egészségügyi vállalkozó (magánorvos) jogi személy (közszolgáltató, vagy gazdasági társaság), vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság lehet, feltéve, hogy van az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedélye [Eütv. 3. § f)]
Ad. a) A beteg az egészségügyi ellátást igénybevevő, vagy abban részesülő személy [Eütv. 3. § a)]. A “beteg”-nek a szó eredeti értelmében nem kell “betegségben” szenvednie. Az orvosi szolgáltatást jogosult oldalon igénybe veheti egészséges személy is (pl. védőoltások, terhességmegszakítás, plasztikai műtétek stb.).
Minden egészségügyi szolgáltatásnak “ára” van, ezért azokat bármely magán (fizető) beteg igénybe veheti állampolgárságra tekintet nélkül, ha megfizeti a szolgáltatás díját.
Napjainkra megszűnt a szocialista társadalomban favorizált ingyenes egészségügyi ellátás állampolgári jogon [1972. évi II. tv. az Egészségügyről]. Az egészségügyi ellátás a maga korában sem volt ingyenes; részben az állampolgárok alacsony munkabérükkel megfizették az ellátást, részben a rendszer kialakította a “hálapénz” kategóriáját, mely nélkül a szocialista egészségügy működésképtelen lett volna.
Az egészségügyi szolgáltatás így visszterhes szolgáltatás volt a múltban is, s a jelenben is az.
Bár hatályos a Eütv. nem szól róla, a beteg csak akkor veheti igénybe az egészségügyi szolgáltatást, ha közvetlenül kifizeti az ellenértékét, vagy társadalombiztosítási jogviszonya alapján jogosult rá. Ez alól csak a sürgős szükség esete jelent kivételt, melynek fennállása esetén az egészségügyi szolgáltató minden beteget köteles ellátni (Eütv. 125. §).
A legtisztább szerződéses jogviszony a magán (fizető) beteg és a magánorvos (egészségügyi vállalkozó vagy magánorvosokból álló gazdasági társaság) között jön létre, mivel ebben az esetben a szükséges vizsgálatok és beavatkozások mellett azok díjában és költségeiben is meg kell állapodni.
A társadalombiztosítási jogviszony alapján egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő beteg nem kerül közvetlen pénzügyi kapcsolatba a szolgáltatást nyújtó intézménnyel vagy orvossal. A polgári jogi szerződéses kapcsolat így is létrejön, a szolgáltatás díját és költségeit azonban a társadalombiztosításnak számolja el az egészségügyi szolgáltató. Ebben az esetben is létrejöhet közvetlen pénzügyi kapcsolat hálapénz formájában, ez azonban önkéntes, nem szükségszerű velejárója az orvosi jogviszonynak. Nem látjuk akadályát annak a jövőben, hogy a beteg a kórházi kezelésre vonatkozó szerződés mellett, kiegészítő szerződést kössön az őt kezelő orvossal, mint az a német-osztrák gyakorlatban elfogadott. Ebben az esetben illeti meg a beteget az intézményen belül a szabad orvosválasztás joga. (Ez ésszerű megoldás, hiszen ha mindenki élni kívánna a szabad orvosválasztás jogával, nyilvánvalóan mindenki a nagy gyakorlatú specialistát választaná, szemben a kezdő alorvossal). Ha őszinték akarunk lenni, be kell ismerni, hogy ez a szerződés a magyar gyakorlatban létezik; az előre kikötött hálapénz formájában. (Bár létét mindenki tagadja). Ez a szerződés írásban lenne érvényes. Ez a szerződéses forma megoldaná a hálapénz legalizációt, s az orvosok jövedelememelkedését.
Az ellátást igénybe vevő betegnek jogképesnek és cselekvőképesnek kell lennie. (A halott nem alanya az orvosi jogviszonynak.) A korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen betegek esetén különös súllyal merül fel a képviselet kérdése, melyet külön pontban tárgyalunk.
Ad. b) A egészségügyi szolgáltató képviselője (az eljáró orvos) és a beteg között létrejövő polgári jogi szerződést az előző pontban vázoltuk.
Lényegesen bonyolultabb a helyzet az egészségügyi szolgáltatók (vállalkozó, jogi személy, jog személyiség nélküli szervezet), s az őket fenntartó-finanszírozó intézmények között. Az intézmény fenntartó az Eütv. 3. § w) pont szerint lehet pl. állami szerv, helyi önkormányzat, egyház, alapítvány, közalapítvány stb. Az intézmény fenntartó és az egészségügyi szolgáltató közötti kapcsolat közjogi vagy magánjogi jellegű lehet, attól függően, hogy az intézményfenntartó közjogi vagy magánjogi személy. Tényleges helyzetet tekintve azonban fenntartónak minősíthető a társadalombiztosítás is, amely alapvetően polgári jogi szerződés alapján részben elszámolja az egészségügyi szolgáltatónak a szolgáltatások ellenértékét. A szolgáltatókat ténylegesen nyújtó orvos, egészségügyi dolgozó a szolgáltatónak alkalmazottja (Ptk. 348. §) vagy tagja.
Az egészségügyi szolgáltatók nagyrészt egészségügyi intézményeken keresztül nyújtják szolgáltatásaikat [Eütv. 3. § g), pl. gyógyintézetek stb.]
Az egészségügyi szolgáltatók, s a beteg közötti polgári jogi szerződéses kapcsolatok az alábbiakban vázolhatók.
Összegzésként a következőket lehet megállapítani:
1) Az orvos és a beteg között polgári jogi szerződés jön létre, ahol az orvos a szolgáltató képviselőként jár el, s egyben a szolgáltató alkalmazottja vagy tagja.
2) A visszterhes szolgáltatás ellenértékét a beteg a társadalombiztosítási (polgári jogi) szerződés keretében téríti meg a szolgáltatónak.
3) A szolgáltatást nyújtó intézmények fenntartói részben a társadalombiztosító (polgári jogi szerződéssel) részben más fenntartók (közjogi vagy polgári jogi szerződéssel).
4) Nincs akadálya annak, hogy az orvos és a beteg között írásbeli külön kiegészítő szerződés jöjjön létre.
2. Képviselet az orvosi szerződés s a jognyilatkozatok körében
Főszabály szerint a cselekvőképes beteg maga köti meg az orvosi szerződést, illetve tesz jognyilatkozatokat a kezelés során. A cselekvőképes beteg – megfelelő formaságok mellett – megnevezhet cselekvőképes személyt, aki helyette a jognyilatkozatokat megteszi [Eütv. 16. § (1) bek. a)]
Gondot jelent viszont, hogy a kezelés megkezdése előtt a beteg többször nincs cselekvőképes állapotban; legtöbbször életkora vagy gyakran egészségi állapota miatt (pl. eszméletlen bármi okból). Ekkor természetesen nem lehet törvényes képviselő (szülő, gyám, gondnok) megjelenésére vagy kirendelésére várni. A probléma megoldását az Eütv. – vitatható módon – a Ptk. rendelkezéseitől eltérően oldotta meg, amit részben magyaráz, hogy sokszor szükséghelyzet áll fenn a gyógykezelés során.
A) Korlátozottan cselekvőképes személyek esetén a Ptk. szabályai alkalmazandók [Eütv. 3. § t)]. Ez a szabály a terhességmegszakítási eljárásban nem érvényesül; itt megmagyarázhatatlan módon a terhességmegszakításhoz a törvényes képviselő tudomásul vevő jognyilatkozata kell. (Magzati élet védelméről szóló tv.) Ilyen jognyilatkozatot a Ptk. nem ismer.
B) Ha a beteg cselekvőképtelen, s nincs törvényes vagy ügyleti képviselője, az Eütv. egy széles hozzátartozói (élettársi) kört felruház képviseleti joggal [Eütv. 16. § (2), (3), (4)]. A gond itt abban jelentkezik, hogy az orvos nyilván nem tudja felmérni, hogy a beteggel “közös háztartásban él-e a hozzátartozó (élettárs) vagy, hogy egyáltalán fennáll-e a rokoni kapcsolat. A törvény ezzel a vitatható megoldással nyilván a felelősséget akarja levenni az eljáró orvosról, viszont nem szól semmit az ily módon képviselővé vált személy felelősségéről. Bár a 16. § (4) és (5) bek. korlátozza az ilyen nyilatkozatokat (invazív beavatkozásokra) a nyilatkozattételi jog túl széles és meglehetősen korlátlan.
C) Bizonyos esetekben a törvény az ilyen jognyilatkozatoktól is eltekint. (Vélelmezett beleegyezés), illetve egyáltalán nincs szükség beleegyezésre (Eütv. 17-18. §). Bár a “szükséghelyzet” megléte indokolttá teszi, hogy az orvos bizonyos esetekben ne jognyilatkozatok keresésével foglalkozzon (pl. életveszély, műtét kiterjesztése stb.) a rendelkezések is meglehetősen széles, parttalan mérlegelést, s beavatkozást tesznek lehetővé.
Összességében az Eütv. képviseleti szabályai a Ptk. rendelkezéseitől eltérően mind személyileg, mind tartalmilag nagyon széles körű képviseletet tesznek lehetővé – illetve bizonyos esetben teljesen eltekintenek a cselekvőképtelenek képviseletétől. Mindezt teszi a “szükséghelyzetek” megoldására, de ugyanakkor az orvosi felelősség csökkentésére is.
D) Meghatározott esetben képviseletre a betegjogi képviselő is jogosult (ld. később).
III. Fejezet: Az orvosi jogviszony keletkezése, módosulása és megszűnése
Az Eütv. nem nevesíti közvetlenül az orvosi jogviszony során létrejövő szerződéseknek keletkezését, módosulását, s megszűnését, ezekre a kérdésekre közvetve a beteg és orvos jogai-kötelezettségei található megoldás. A Ptk. vonatkozó szabályai e körben csak közvetve érvényesülnek, mivel általában speciális szabályok érvényesülnek, melyek kizárják általában alkalmazhatatlanná teszik a Ptk. szabályait (pl. ajánlat – ajánlat elfogadás mechanizmusa, egyezség, felmondás stb.).
1. Az orvosi szerződés megkötése
Az orvosi szerződés megkötése mind a beteg, mind az orvos részéről egy tájékozódási-vizsgálati folyamat lezárása.
a) A beteg panaszával, kívánságával felkeres egy orvost – vagy magánorvost vagy a társadalombiztosítási ellátás keretében egészségügyi intézményt -, s ezzel kifejezi kívánságát a szerződéskötésre. Ha a beteg a vizsgálatok, tájékoztatás után beleegyezik a kezelésbe, beavatkozásba a beteg részéről létrejön a szerződés. A beleegyezés általában szóban történik, de létrejöhet a szerződés ráutaló magatartással és írásban. A beteget e körben megilleti az egészségügyi ellátáshoz való jog (Eütv. 6-9. §), s a szabad orvosválasztás joga (Eütv. 8. §) mindkettő a jogszabályok keretei között (ld. később).
b) Az orvos – a szolgáltató képviselőjeként vagy egyéni vállalkozóként – szolgálati helyén, rendelésén való megjelenésével fejezi ki az adott időben a szerződéskötésre való készségét.
Az orvost általában szerződéskötési kötelezettség terheli. Megilleti a gyógymódválasztás szabadsága (Eütv. 129-130. §), de a vizsgálat az ellátás megtagadásának joga csak a jogszabály által meghatározott körben lehetséges.
ba) Sürgős szükségesetén az orvos (egészségügyi dolgozó) – időponttól és helytől függetlenül – elsősegélyt nyújt, illetve a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megteszi (Eütv. 125. §). Ez a gyakorlatban pl. azt jelenti, hogy az orvos baleset helyszínén mintegy “szolgálatba” kell, hogy helyezze magát az illetékes orvos (mentő) megérkezéséig.
bb) Az orvos előtt megjelent beteg, panaszait, kívánságát az orvos megvizsgálja. A vizsgálat megtagadásának joga csak szűk körre terjed ki [Eütv. 126. § (2) és 131. § (1) bek.]. A beteg vizsgálata általában széleskörű, kiterjed valamennyi panaszra, egyéni körülmények feltárására [Eütv. 126. § (2), (3) bek.]. A vizsgálat után az orvos tájékoztatja a beteget (ld. később).
bc) Ha a beteg a tájékoztatás után az ellátást igénybe kívánja venni, az orvost általában szerződéskötési kötelezettség terheli.
Ez alól kivételt jelent:
– az ellátás megtagadásának joga, mely szélesebb körű a vizsgálat megtagadásának jogánál (Eütv. 131-133. §);
– ha nincsenek meg az ellátás személyi és tárgyi feltételei a beteget a megfelelő helyre irányítja [Eütv. 126. § (2) bek.].
Így a szerződés megkötése a vizsgálat-tájékoztatás-beleegyezés mechanizmusában jön létre. A vázolt mechanizmus szerint a szerződés általában szóban jön létre, bár nincs akadálya az írásbeli szerződéskötésnek sem (pl. írásbeli tájékoztatás – írásbeli beleegyezés. Vagy az ivarsejt és embrióadományozás, valamint az élők közti szervadományozás során az Eütv. ugyan “nyilatkozatról”, s “nyilatkozat elfogadásáról” szól, ez tartalmát tekintve írásbeli szerződés.) A szerződés létrejöhet ráutaló magatartással is (pl. elsősegélynyújtás sürgős szükség esetén, vagy a beteg beveszi az orvosságot stb.).
Az orvos felelőssége azonban nem minden esetben a szerződés megkötése után kezdődik; fennállhat a felelősség a szerződés megkötése előtt is pl. diagnosztikai tévedésért hibás tájékoztatásért, a vizsgálat elmulasztásáért.
A beteg szerződéskötési szabadsága is bizonyos esetben korlátozott; így a társadalombiztosítási ellátás során csak korlátozottan illeti meg a szabad orvosválasztás, illetve hatósági jellegű kényszerintézkedéseknél (pl. járványügy, pszichiátriai betegek sürgős szükség szerinti ellátása) szerződéskötési kötelezettsége van, de a felek között akkor is polgári jogi szerződés jön létre.
2. Az orvosi szerződés módosítása (módosulása)13
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény nem rendelkezik a szerződés módosításáról, s a Ptk. rendelkezései sem alkalmazhatók egyértelműen. Értelemszerűen kizárt pl. az engedményezés, a tartozásátvállalás, a polgári jogi egyezség, vagy a clausula rebus sic stantibus szabályának alkalmazása. Mindez fakad az orvosi jogviszony bizalmi jellegéből is.
Ugyanakkor a gyakorlatban sűrűn előfordulhat a szerződés módosítása a felek között; különösen a szerződés tartalmában következhet be módosítás, tekintettel az orvosi jogviszony sajátosságaira.
Az alanyváltozás jóformán kizárt a szerződésben. A beteg nem engedményezheti jogosultságait, úgyszintén a tartozásátvállalás is inkább csak elviekben fordulhat elő. (A magánorvos megállapodik a kezelés átvállalásában egy egészségügyi intézménnyel, vagy másik magánorvossal; ez azonban inkább a szerződés megszüntetése és új szerződés kötése útján mehet végbe.) Szintén nem ez a helyzet, ha a beteg intézményen belül él a szabad orvosválasztás jogával (Eütv. 8. §). Ebben az esetben az intézmény a szerződő fél, s ha a beteg intézményen belül másik orvost választ, az nem eredményez alanyváltozást.
A szerződés tartalmának változása gyakran fordul elő a jogviszony jellegéből adódóan. Az orvos gyógymódválasztási szabadsága, párosulva a beteg önrendelkezési jogával és a betegség alakulásával értelemszerűen magában hordja azt a lehetőséget, hogy a szerződés eredeti tartalma – alapvetően a felek közös megegyezésével – a kezelés folyamán változzon.
A szerződés tartalmának módosulása az Eütv. is lehetőséget ad:
– A pszichiátriai kezelések körében a betegállapotának rosszabbodása miatt az önkéntes gyógykezelés átalakulhat sürgősségi gyógykezeléssé [Eütv. 198. § (8) bek.];
– Az invazív beavatkozás esetén szükségessé válhat a beavatkozás kiterjesztésére – bizonyos esetekben függetlenül a beteg beleegyezésétől [Eütv. 18. § (1) bek.].
3. A szerződés megszűnése
Az orvosi szerződés megszűnhet teljesítéssel, a felek akaratából, ritkábban a beteg vagy az orvos személyében keletkező okból.
A szerződés leggyakrabban a teljesítéssel szűnik meg; a felek teljesítik kötelezettségeiket, a beteg meggyógyul. Ebben az esetben a felek részéről külön megszüntető aktusra nincs szükség.
A felek közös akaratából a jövőre nézve megszűnhet a szerződés. Ez nem állhat fenn bizonyos esetekben; pl. sürgősségi ellátás, elsősegély nyújtása, öngyilkos életének megmentése, járványügyi beavatkozások stb.
Itt a szerződés bizonyos kényszer elemeket is tartalmaz, s a beteg még az orvos akaratával egyezően sem kívánhatja a jogviszony megszüntetését – csak akkor, ha a kényszer elemek szükségessége megszűnt (pl. az öngyilkos letett szándékáról).
A felek egyoldalú nyilatkozatával is megszűnhet a jogviszony. A beteget megilleti az intézmény elhagyásának joga (Eütv. 12. §), s az orvost megilleti az ellátás megtagadásának joga (Eütv. 131. §) akár a szerződés megkötése után is.
Teljesítésen, s a felek akaratán kívüli okból megszűnhet a szerződés a beteg vagy az orvos személyében keletkező okból. A beteg halála megszünteti az orvosi jogviszonyt, míg a cselekvőképesség elvesztése a beteg részéről általában nem szünteti meg a szerződést, csupán a képviseleti rendszerben hoz létre változásokat (ld. korábban). Az orvos halála csak magánorvosi szerződés esetén szünteti meg a jogviszonyt, csakúgy, mint mikor az orvost törlik az orvosi nyilvántartásból (Eütv. 113. §).
JEGYZETEK
1 Berényi-Martonyi-Szamel: Magyar államigazgatási jog. Tankönyvkiadó, Bp. 1980, 295. o. és Faludi-Jutasi-Kalas-Szalai: Magyar államigazgatási jog, Különös rész II. 42. o.
2 Törő Károly: Orvosi polgári jogi viszony. KJK, Bp. 1965; Törő Károly: Az orvosi jogviszony. KJK 1986 31. o.; Jobbágyi Gábor: Személyiségi jogok -egészségügyi szerződés. Jogtudományi Közlöny 1984. 1. sz. 26. o.
3 Ld. részletesen Dósa Agnes: Az orvos kártérítési felelőssége. HVG-ORAC 2004, 62-65. o.
4 Törő Károly: 2. alatti művei
5 Ld. részletesen 3. alatt 65-74. o.
6 Erwin Deutsch: Medizinrecht. Springer 1999, Lauf-Uhlenbruch : Handbuch des Arztrechts. Beck, München 1999.
7 Ld. részletesen 3. alatt 66. o.
8 Ld. részletesen 3. alatt 66. o.
9 Ld. részletesen Jobbágyi Gábor: Az ember mint kár? Jogtudományi Közlöny 2004. 1. sz. 1-9.
10 Ld. részletesen Laufs-Uhlenbruck 6. alatti műve. 317-352 között, az orvosi szerződés különleges formái keretében.
11 Ld. Erwin Deutsch 6. alatti műve 60-62. o.
12 Ld. 10. alatt 314. o.
13 Ld. részletesen 3. alatt 74-80.