1. A Koncepció Családjogi Könyvének előkészítése során az egyik legvitatottabb kérdés az élettárs számára családjogi jogcímen biztosítandó jogoknak az erősítése, bővítése volt – kimondva, kimondatlanul azzal az indokkal, hogy az ilyen jogok erősítése a család, a házasság intézményének a további gyengítéséhez vezet. Az elmúlt évtizedekben azonban Európa szinte valamennyi államában és más földrészeken is szembesülni kellett azzal a társadalmi ténnyel, hogy azt, a házasságon alapuló családmodellt, amelyre a családjogi rendszer épül, egyre kevesebben választják követendő példaként. Az élettársi kapcsolatok növekedése a házasság rovására olyan társadalmi tendencia, amelyet az érintett országok jogalkotása aligha hagyhat figyelmen kívül.
Magyarországon az 1970-es évek elején az élettársi kapcsolatok aránya az összes család százalékához viszonyítva 2,1 % volt, a 2000. évi adatok szerint ez a szám 12,5%-ra emelkedett. Az 1000 lakosra jutó házasságkötések száma az 1980. évi 7,5-ről 2000-re 4,3-re csökkent, és ma már minden harmadik új kapcsolat élettársi kapcsolatnak tekinthető (Az adatokat KSH forrás alapján közli: Tóth Ádám: Az. élettársak jogainak bővítéséről – Családi Jog 2003. évi 2. sz. 12-13. oldal). Az élettársi együttélés kezdetben tisztán házasság utáni életformaként nyert teret, de már az 1980-as évek végére a házasságot megelőző, majd egyre inkább annak alternatíváját jelentő együttéléssé vált. Annak is mutatkoznak jelei, hogy az élettársi kapcsolat önálló, tartós, alternatív életformává lesz. (Ennek részletes elemzését, a tendenciák bemutatását lásd Spéder Zsolt: Az élettársi kapcsolat térhódítása Magyarországon és néhány szempont a demográfiai átalakulás értelmezéséhez – Demográfia, 2005. 48. évf. 3-4. sz. 187-217. oldal.) Bár ezek a változások meg sem közelítik a nyugat-európai adatokat, ahol az élettársi kapcsolatok számának emelkedése sokkal erőteljesebb, egészen bizonyos, hogy a növekedés trendje nem fog változni és az együttélés, valamint családalapítás formájává hazánkban is mind nagyobb számban az élettársi kapcsolat válik.
2. Az említett társadalmi tendenciáknak a hatására a nyugateurópai jogrendszerek az utóbbi időben csaknem kivétel nélkül mind eljutottak a korábbi “semlegességi” állásponttól, amely az élettársakat jogon kívüliekként kezelte, a pozitív szabályozásig, amely általában bizonyos társadalombiztosítási juttatásokat, a magánjogban pedig tartási, lakáshasználati és vagyoni jogosultságokat biztosít az élettársak részére. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszik annak felismerése is, hogy ma már nem feltétlenül azért választják az együtt élők ezt az életformát, hogy kapcsolatukhoz – különösen annak megszűnése és a jogi rendezésre szoruló kérdések felmerülése esetén – semmiféle joghatás ne fűződjék. Különösen igény van a szabályozásra “a gyengébb fél”: a kisebb keresettel rendelkező, a háztartásban és a közös gyermek nevelésében tevékenykedő élettárs oldaláról, aki a kapcsolat felbomlása esetén megfelelő jogi védelem nélkül teljesen kiszolgáltatottá válna.
A megoldásokat illetően a jogrendszerek rendkívüli tarkaságot mutatnak mind az elismert élettársi kapcsolat létrejöttének formája, mind a jogviszony tartalma tekintetében. A több országban ismert és elismert regisztrált élettársi kapcsolat szinte a házastársakéival egyenlő jogokban részesíti az élettársakat (van, ahol a regisztráció lehetősége csak az egynemű élettársak részére van fenntartva, például Dániában, Németországban, másutt bejegyzett partnerkapcsolat azonos nemű és különnemű személyek között is létrejöhet, például Hollandia, Franciaország), ugyanakkor a bejegyzés nélküli, informális együttélésekhez szinte semmilyen jogkövetkezmény nem fűződik, más országokban a kapcsolat jogkövetkezményei szempontjából nincs különbség bejegyzett és be nem jegyzett élettársi jogviszony között. (Az azonosságokról és a különbözőségekről részletesen lásd Szeibert Orsolya: Az élettársak jogállása c. konferencia referátumát, Polgári Jogi Kodifikáció 2004. évi 3. sz. 17-19. oldal)
A magyar jogban is szaporodik azoknak a jogszabályoknak a száma, amelyek az élettársakat a házastársakéihoz hasonló jogokkal ruházzák fel (például özvegyi nyugdíj, lakásszerzési kedvezmények, eljárásjogi mentességek, összeférhetetlenségi és kizárási szabályok). A kodifikációs munka kezdetén, 2002. szeptemberében hatvanöt jogszabály (törvény, kormány- és miniszteri szintű rendelet) használta – többféle értelmezésben – az “élettárs” fogalmát, különböző jogkövetkezményeket fűzve hozzá, és azóta folyamatosan növekszik az ilyen tartalmú jogszabályok száma.
A magánjog területén a Csjt. nem tesz különbséget a szülői felügyeleti jogok tekintetében aszerint, hogy házastárs vagy élettárs szülőkről van-e szó, a reprodukciós eljárásban részt vett élettárs férfi apaságához törvényi vélelmet fűz. A bírói gyakorlatban nem vitás, hogy az élettársi kapcsolatban is szerepet játszik a szolidaritás, az egymás támogatásának kölcsönös kötelezettsége, ezért a kapcsolat megszűnésekor az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenységért, ápolásért, gondozásért ellenérték nem igényelhető (BH 2002/7. sz. 268., 2004/7. sz. 280. 2005/4. sz. 141.). Ezzel szemben az élettársi kapcsolat fogalmát és annak vagyonjogi hatásait a Ptk. tartalmazza (685/A. §, 578/G. §), az utóbbira vonatkozó rendelkezések a Kötelmi jogi résznek a társaságokról szóló fejezetében találhatók. Ez a megoldás azonban ma már nem felel meg sem az élettársi kapcsolatok jellegének, sem azok társadalmi megítélésének. Az élettársi kapcsolat – a vázolt társadalmi változások és a külföldi jogrendszerekben felismerhető tendenciák alapján – elsősorban családjogi szempontok szerinti szabályozást kíván, anélkül, hogy ez a házastársi kapcsolattal azonos szabályozás lenne.
3. A kifejtettek értelmében a Javaslat az élettársi jogviszonyra vonatkozó magánjogi szabályokat a Családjogi Könyvben, a házasságra vonatkozó szabályokat követő Harmadik Részben gyűjti össze. Ezzel kifejezésre juttatja, hogy az élettársak viszonyát családjogi kapcsolatnak tekinti, annak elismertsége, támogatottsága azonban nem azonos a házasságéval, és elkülöníti a Negyedik Résznek a rokonságra vonatkozó szabályaitól is. Az egyik élettárs halála esetén a túlélő élettárs jogaival kapcsolatban további szabályokat tartalmaz a az Öröklési Jogi Könyv és a Kötelmi Jog Különös részének a lakásbérleti jogviszony folytatását szabályozó rendelkezése.
Az élettársi jogviszonynak a Családjogi Könyvbe helyezésén túlmenően tartalmi változásokra is sor kerül. A Javaslat előírja a az élettársak számára is a kölcsönös együttműködési és támogatási kötelezettséget és bővíti az élettársak jogait a kapcsolat megszűnése esetén (hosszabb idejű élettársi kapcsolatot követően tartási és lakáshasználati jog). A vagyoni jogok tekintetében egyidőben kívánja az élettársak vagyoni önállóságát növelni és a vagyonszaporulatra nézve mindkét élettársnak a szerzésben való közreműködésével arányos részesedést biztosítani. Nem változtat ugyanakkor a Javaslat a lényeget illetően az élettársak fogalmán (csak két kisebb, egy, a gyakorlatban már követett és egy elvi jellegű megszorítást illeszt a normaszövegbe), és azon sem, hogy az élettársi kapcsolatot tényhelyzetnek tekinti, az tehát akkor sem a kapcsolat regisztrálásával jön létre és annak törlésével szűnik meg, ha a felek élnek a Javaslatban bevezetett fakultatív nyilvántartás lehetőségével. Nem köti az élettársi kapcsolat elismerését bizonyos idejű együttéléshez sem (mint például Spanyolország egyes tartományainak törvényei). Változatlan az is, hogy – a házastársakkal ellentétben – az élettársak közös gyermeket nem fogadhatnak örökbe, és az élettárs apaságához vélelem a kapcsolat fennállása alatt nem fűződik (kivéve az apaság speciális esetét, az élettársak kérelmére lefolytatott humán reprodukciós eljárással bekövetkezett fogamzást).
A Javaslat számot vet azzal is, hogy aki élettársi kapcsolatot létesít, jogi szempontból kötetlenebbül kívánja e társkapcsolatát alakítani, mintha házasságot kötne. Ezért az élettársi kapcsolatokat a Javaslat változatlanul nem rendezi a házastársi viszonyok szabályainak megfelelő részletességgel, hanem azokra csupán keret-szabályokat ad, igaz, hogy az eddigi Ptk.-beli két §-hoz képest jelentősen növelt, 15 szakaszra bővített terjedelemben. E visszafogottsággal lehetővé kívánja tenni azt is, hogy túlzottan merev és minuciózus szabályok ne gátolják a fejlődést ezen a gyorsan változó jogterületen.
I. Cím
Általános rendelkezések
Az általános rendelkezések az élettársi kapcsolat definícióját, a jogviszony létrejöttét, megszűnését és lényegi tartalmát szabályozzák. A Javaslat abból indul ki, hogy a “gyengébb fél védelmének” igénye elsősorban a kapcsolat megszűnésekor jelentkezik, ezért a részlet-szabályokat tartalmazó II-IV. Címek is erre összpontosítva nyújtanak jogi eszközöket.
3:86. § [Az élettársi jogviszony]
Élettársi jogviszony áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége vagy élettársi kapcsolata és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri (féltestvéri) kapcsolatban.
Az élettársak fogalmát a Javaslat lényegében a Ptk.-nak – az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) AB határozata következtében – az 1996. évi XLII. törvénnyel módosított rendelkezésével (685/A. §-a) egyezően határozza meg, amely szerint: “az élettársak két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben élő személy”. Ebből nyilvánvaló, hogy a Javaslat változatlanul mind a különnemű, mind az azonos nemű személyek együttélését élettársi kapcsolatnak tekinti, amennyiben az a törvényi feltételeknek megfelel. Mellőzi a Javaslat a jogszabály eltérő rendelkezésének lehetőségére utaló jelenlegi szabályt, mivel azzal az igénnyel lép fel, hogy az egyes jogszabályokban külön-külön definiált élettárs fogalom helyett mind a magánjogban, mind más jogágakban irányadó egységes élettárs fogalmat alkosson.
Az utóbbi évek bírói gyakorlatában több esetben felmerült, hogy fennállhat-e élettársi kapcsolat akkor, ha valamelyik élettárs egyidejűleg mással is életközösségben él. A Legfelsőbb Bíróság következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a házassági életközösség a házastársak vagy egyikük egyidejű élettársi kapcsolatának fennállását kizárja (LB Pfv.II.21 375/1999., PfV.II.25 710/2002, BH 2004/12. sz. 504.). Azt viszont – több külföldi ország gyakorlatával és jogirodalmi véleménnyel (Tóth Ádám: i. m. 14. oldal) szemben – nem mondta ki, hogy maga a házassági kötelék zárná ld más személlyel az élettársi kapcsolat létrejöttét.
A Javaslat ezt a fontos jogtételt úgy emeli be a tételes jogi rendelkezések közé, hogy nemcsak a házassági együttélés, hanem a mással (már) fennálló élettársi kapcsolat ténye is kizárja a (további) élettársi jogviszony megállapíthatóságát, még ha az utóbbinak fenn is állnak a törvényi feltételei. Ennek indoka egyrészt az, hogy ebből a szempontból nem indokolt különbséget tenni a házastársi és az élettársi kapcsolat között. Másreszt ellenkező esetben nemcsak a kapcsolat magánjogi, hanem annak nem magánjogi (például társadalombiztosítás, lakásszerzés) jogkövetkezményei is egyszerre több “élettársi” együttélés alapján igénybe vehetők lennének, ami visszaélésekre adna lehetőséget. Végül ilyen módon lehet összhangot teremteni a 3:88. § (1) bekezdésének azon rendelkezéseivel, hogy ugyanannak a személynek egy időben csak egy élettársi kapcsolata tartható nyilván. A fakultatív nyilvántartás miatt így valósítható meg tehát diszkriminációmentesen az azonos tartalmú életközösségekben élők egyenlő elbánásának elve; nem lehet ugyanis jogi különbséget tenni azonos feltételeknek megfelelő kapcsolatok esetén elsődleges (nyilvántartható) és másodlagos (nem nyilvántartható) élettársi jogviszony jogi hatásai között. Azt a – nyilvánvalóan csak részleges -együttélést tehát, amely az egyik fél házassági vagy élettársi életközössége mellett jön létre, a Javaslat nem ismeri el élettársi jogviszonynak.
A másik pontosítás a hatályos Ptk. fogalom-meghatározásához képest, hogy az e Címben szabályozott, tipikusan szexuális elemet is tartalmazó társkapcsolat nem jöhet létre olyan közeli rokonok között, akik között a házasság is el nem hárítható akadályba ütközne, mivel közöttük a nemi kapcsolat vérfertőzést valósítana meg (Btk. 203. §). Az ilyen közeli rokonok vagyonszerzésére a közös háztartásban élő más hozzátartozókra vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók, őket azonban akkor sem lehet élettársaknak tekinteni, ha egyébként házasságkötés nélkül érzelmi és gazdasági közösségben élnek. Ez látszólag szűkítést jelent a jelenlegi élettárs definícióhoz képest, valójában azonban egy mindenki előtt nyilvánvaló és követett erkölcsi tételt emel be a törvénybe. A közös házastartásban élő egyenesági rokonokat, testvéreket a közfelfogás sem tekinti élettársaknak. [Ugyanezt a megkötést tartalmazzák a francia Pacte civil de solidarité (PACS), és a német Lebenspatnerschaftsgesetz szabályai].
3:87. § [Az élettársi jogviszony létrejötte és megszűnése]
Az élettársi kapcsolat a 86. §-ban foglalt feltételek fennállása esetén az életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot kötnek vagy az életközösségük véget ér.
A Javaslat családjogi rendelkezései az élettársi kapcsolat ténylegességéhez fűznek joghatást. Ezek szerint a 86. §-ban foglalt feltételek megvalósulása esetén, az ott említett kizáró okok hiányában az élettársi jogviszony az életközösség létesítésével ipso iure jön létre, és akkor szűnik meg, ugyancsak a törvény erejénél fogva, amikor a feltételek vagy azok egyike már nem áll fenn. (Az élettársak egymással házasságot kötnek és így élnek tovább együtt, vagy életközösségük – egyikük halála vagy az együttélésük megszűnése következtében – véget ér.) A Javaslat tehát elveti azt a megoldást, hogy az élettársi kapcsolat létrejöttének valamiféle közigazgatási nyilvántartásba vétel, vagy közjegyző, illetve bíróság előtt tett kölcsönös nyilatkozat legyen a feltétele. Ezt Magyarországon, ahol az emberek többsége nem szívesen vállal semmiféle bürokratikus kötelezettséget, nehezen is lehetne megvalósítani. Nem szólva arról, hogy azokban az országokban, ahol az élettársi jogviszony jogkövetkezményei a regisztráláshoz kapcsolódnak, súlyos problémákat okoz a regisztrálatlan, ún. informális együttélések (de facto élettársi kapcsolatok) jogkövetkezményeinek rendezése, márpedig általában az utóbbiak vannak nagyobb számban (lásd a belga, holland, francia negatív tapasztalatokról David Bradley: Regulation of Unmarried Cohabitation in West European Jurisdictions -Determinants of Legal Policy – International Journal of Law, Policy and the Family Vol. 15. No. 1., April 2001. p. 28.). A Családjogi Könyv tehát nem tesz különbséget az élettársi kapcsolatok joghatása és élettárs között attól függően, hogy melyik van nyilvántartva és melyik nem.
3:88. § [Az élettársi jogviszony nyilvántartása]
(1) Az élettársak közösen kérhetik élettársi kapcsolatuk tényének bejegyzését a helyi önkormányzat jegyzője által vezetett nyilvántartásba. Ugyanannak a személynek egy időben egy élettársi kapcsolata tartható nyilván.
(2) A jegyző az élettársi kapcsolat nyilvántartását akár az élettársak közös, akár egyikük kérelmére megszünteti, az utóbbi esetben erről a másik élettársat értesíti.
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott jognyilatkozatokat a 16. életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül, önállóan teheti meg.
(4) A jegyző által vezetett nyilvántartás az ellenkező bizonyításáig tanúsítja az élettársi kapcsolat fennállását, annak időtartamát és megszűnését.
(5) A nyilvántartás részletes szabályairól külön törvény rendelkezik.
1. A korábban kifejtettek alapján a Javaslat nem teszi magáévá a házassághoz hasonló regisztrált élettársi kapcsolatok kötelező bevezetését szorgalmazók elképzeléseit. Ugyanakkor nem kíván gátat szabni annak, hogy azok az élettársak, akik ezt igénylik (ilyenek lesznek külföldi tapasztalatok alapján elsősorban az azonos nemű párok), “hivatalosan” nyilvántartassák ezt a kapcsolatukat (fakultatív nyilvántartás).
A joggyakorlatban, ha ritkán is, de előfordul, hogy ugyanannak a személynek egy időben több, az élettársi jogviszony elemeit megvalósító kapcsolata áll fenn. Ennek a – családvédelmi szempontból nem kívánatos – “párhuzamosságnak” a Javaslat azzal kívánja elejét venni, hogy nem teszi lehetővé, hogy egyazon személynek egyidőben több élettársi kapcsolata álljon fenn, illetve több ilyen jellegű kapcsolat esetén többszörösen megillessék azok a jogok és terheljék azok a kötelezettségek, amelyeket jogszabály az élettársi kapcsolathoz fűz. (Lásd a 86. §-hoz fűzött indokolást) Ennek következménye, hogy ugyanannak a személynek egyidőben csak egy élettársi kapcsolata tartható nyilván, amíg a korábbit a nyilvántartásból nem törlik, az újat nem lehet bejegyezni. E szabály alkalmazhatóságát az önkormányzatok számítógépes adatbázisának zártkörű összekapcsolásával lehet biztosítani. (Lehetséges viszont az, hogy bár a regisztráció törlésére nem került sor, az élettársi kapcsolat megszűnt, és a volt élettársak vagy azok valamelyike mással létesít – be nem jegyzett – élettársi kapcsolatot).
Az említett fakultatív nyilvántartás mellett természetesen nincs akadálya továbbra sem annak, hogy az élettársak más közokiratban (például közjegyző előtt) tegyenek az élettársi kapcsolat fennállására, annak jogkövetkezményeire vonatkozó jognyilatkozatot.
2. A külföldi szabályozások alapul vételével az élettársi kapcsolat nyilvántartását akár az élettársak közös, akár egyikük egyoldalú kérelmére is meg kell szüntetni, annak vizsgálata nélkül, hogy valóban megszűnt-e a kapcsolat vagy sem. A jegyzőnek azonban kötelessége, hogy a megszüntetésről a másik élettársat értesítse.
3. A Személyek Könyvének rendelkezései szerint a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez – ha a törvény kivételt nem tesz – törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges. Az élettársi kapcsolat bejegyzése iránti kérelem azonban olyan személyes jellegű jognyilatkozat, amelynek megtételét nem kívánatos harmadik személy jóváhagyásához kötni. A 16. életévét betöltött kiskorú házasságkötéséhez sem szükséges a szülő (gyám) hozzájárulása, hanem csupán a gyámhatóság engedélye [3:10. § (2) bekezdés], és a 16. életévét betöltött gyermek a szülők által kijelölt lakóhelyét a gyámhatóság jóváhagyásával elhagyhatja. [3:155. § (4) bekezdés] Ezen az életkoron alul viszont nem lenne szerencsés – a sokszor nem is a saját, hanem a szülő lakásában együtt élő – “gyermekpárok” élettársi kapcsolatának akár a szülőjük tudta és beleegyezése nélküli nyilvántartása. E rendelkezéssel a jogalkotó azt is kifejezésre juttatja, hogy sem egyénileg, sem társadalmi szinten nem kívánatos, ha valaki a 16. életévének betöltése előtt – tehát túlságosan korán – élettársi kapcsolatot létesít.
E szempontokra figyelemmel a Javaslat azt a megoldást követi, hogy a 16. életévét betöltött – lakóhelyének a szülőktől független megválasztására is jogosult – korlátozottan cselekvőképes kiskorú számára teszi lehetővé a bejegyzésre irányuló nyilatkozat megtételét, és ehhez a gyámhatóság engedélyét sem követeli meg. (A már fennálló élettársi kapcsolat bejegyezhetőségéhez nem indokolt ugyanazt a feltételt szabni, mint a megkötendő házasság érvényességéhez, különös tekintettel arra, hogy a jogkövetkezmények sem azonosak, például a 16. életévét betöltött kiskorú a házaságkötéssel nagykorúvá válik, az élettársi kapcsolatnak nincs “nagykorúsító” hatása.)
4. Az élettársi kapcsolat nyilvántartás esetén sem a bejegyzéssel jön létre és nem annak törlésével szűnik meg, hanem a 3:87. § rendelkezése szerint a törvény erejénél fogva, és a bejegyzett, illetve be nem jegyzett kapcsolat jogkövetkezményei is azonosak. A nyilvántartás csak a bizonyítást könnyíti meg azáltal, hogy az ellenkező bizonyításáig tanúsítja az élettársi kapcsolat fennállását, annak időtartamát, illetve megszűnését. Ezt mind az élettársak, mind a bíróság (más hatóságok) kötelesek figyelembe venni mindaddig, amíg az ellentétes tényt (nem állt fenn élettársi kapcsolat vagy más időtartamban állt fenn) az arra hivatkozó fél vagy szerv (például a társadalombiztosítási szerv az özvegyi nyugdíj folyósítása iránti eljárásban) nem bizonyítja. Ebből következik, hogy a nyilvántartásnak nemcsak a magánjogi jogkövetkezmények szempontjából van lényeges szerepe.
5. Az élettársi nyilvántartás egy e célra létrehozott, speciális regiszter, amelybe a bejegyzést a felekhez legközelebb álló hatóság, a helyi önkormányzat jegyzője határozati formában, a felek közös kérelmére rendeli el. A helyi jegyző határozata a Pp. 195. §-a értelmében közokiratnak minősül. A bejegyzés részletes szabályait (illetékesség, az eljárás menete, nyilvántartott adatok köre) külön törvény rendezi. Ugyanakkor a nyilvántartás nem közhiteles, abba nem tekinthet be bárki, csupán a felek és azok a szervek, amelyek az élettársi kapcsolat jogkövetkezményei felől határoznak. (Annak természetesen nincs akadálya, hogy maguk az élettársak a regisztráció tényét nyilvánosságra hozzák).
3:89. § [Az élettársi jogviszony családjogi hatásai]
(1) Az élettársak a kapcsolatuk fennállása alatt kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni.
(2) Az élettárs a kapcsolat megszűnését követően a törvényben meghatározott esetekben volt élettársától tartásra, a volt élettársával közösen használt lakás használatának, valamint vagyoni viszonyaiknak a rendezésére tarthat igényt.
1. Ez a szakasz összefoglalja az élettársi kapcsolat családjogi jogkövetkezményeit a kapcsolat fennállása alatt és az életközösség megszűnése után. Az élettársi kapcsolat családjogi jellegéből következik, hogy az élettársakat szolidaritási kötelezettség terheli egymással szemben: kötelesek egymással – közös céljaik érdekében – együttműködni és egymást kölcsönösen támogatni. A közös célokat általánosságban a 3:86. § fogalmazza meg (közös háztartásban való együttélés, érzelmi, gazdasági közösség). Amennyiben az élettársi kapcsolatból gyermek született, az élettársak mint szülők együttműködésére, a gyermekkel kapcsolatos jogaikra, kötelezettségeikre a szülői felügyeletre és a gyermektartásra vonatkozó szabályok irányadók. Az élettársak apasága, anyasága tekintetében pedig a családi jogállás szabályait kell alkalmazni.
A kölcsönös támogatási kötelezettség magában foglalja a másik élettárs tartását, ápolását, gondozását, ellátását, amint azt az utóbbi években mind a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata (lásd a bevezetőben hivatkozott BH 2002/7. sz. 268. és 2004/7. sz. 280. sz. eseti döntéseket), mind az alsóbb fokú bíróságok határozatai hangsúlyozzák (a Zala Megyei Bíróság 2.Pf.20 078/2000/27. sz. ítéletének indokolása szerint “az élettársi kapcsolat nem egyszerű nemi viszony, hanem annál lényegesen több, érzelmi és vagyoni érdekközösség”… , ami “feltételezi azt, hogy a felek egymást jóban-rosszban támogatják, vagyoni ügyeiket közösen intézik, keresetüket, jövedelmüket közösen használják fel” – lásd BDT. 2002. évi 1. sz. 11.). A kapcsolatnak ezt az elemét több külföldi jogrendszer is normaként jeleníti meg (Franciaország, Németország).
2. A (2) bekezdés felsorolja azokat a magánjogi igényeket, amelyeket a kapcsolat megszűnését követően támaszthat az egyik élettárs a másikkal szemben, a II-IV. Címben meghatározott feltételek fennállása esetén. A hatályos szabályozáshoz képest bővíti a jogosultságok körét a tartással és a lakáshasználattal, és – az eddigiektől eltérő törvényes rendszerben, de – megtartja az együttélés alatt közösen szerzett vagyon megosztására vonatkozó igényt.
II. Cím
Az élettársi tartás
A Javaslat a magyar jogban teljesen új jogintézményként szabályozza az élettársaknak egymással szemben fennálló tartási kötelezettségét. A szabályozás arra az esetkörre vonatkozik, amikor az élettársi kapcsolat már megszűnt és a volt élettárs rászorul a tartásra. Az élettársi kapcsolat fennállása alatt az élettársaknak egymás megélhetéséről való gondoskodása a 3:89. § (1) bekezdésében szabályozott kölcsönös támogatási kötelezettség körébe esik, miként házastársak esetén is (vö. 3:25. §-hoz fűzött indokolással).
A tartáshoz való jognak, amint a IV. Címben szabályozott lakáshasználat biztosításának is, az a kiindulópontja, hogy hosszabb időn át fennállott élettársi kapcsolat megszűnése esetén valamiféle védettséget kell biztosítani az arra rászoruló élettársnak. Ezzel a jog értékeli azt, hogy a volt élettárs rászorultsága a tartásra tipikus esetben a közös háztartásban és a közös gyermek nevelésében való lekötöttségére, keresetszerzési lehetőségeinek beszűkülésére vezethető vissza. Előfordulhat az is, hogy a volt élettárs a kapcsolat fennállása alatt azért nem tudott kereső foglalkozást folytatni, mert élettársa gazdasági vállalkozásában vagy más foglalkozása körében fejtette ki segítő tevékenységét. Az ilyen és ehhez hasonló esetekben elvárható a másik élettárstól, hogy – amennyiben annak jogi feltételei fennállnak – anyagilag is gondoskodjék volt élettársáról.
3:90. § [Az élettársi tartásra való jogosultság]
(1) Az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani (rászorultság), feltéve, hogy
a) az életközösség legalább tíz évig fennállott, vagy
b) az életközösség legalább egy évig fennállott, és az élettársak kapcsolatából gyermek született.
(2) A bíróság indokolt esetben az (1) bekezdés a) pontjában meghatározottnál rövidebb időtartamú élettársi kapcsolat esetén is megállapíthatja a tartási kötelezettséget.
(3) Ha a volt élettárs a tartásra az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után válik rászorulttá, volt élettársától tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.
1-3. A Javaslat hosszabb időn át fennállott élettársi kapcsolat esetén ismeri el a volt élettárs jogát a tartásra. Abban a kérdésben, hogy mi minősüljön hosszabb élettársi kapcsolatnak, két megoldás képzelhető el: vagy a
törvény maga határozza meg, hogy milyen időtartamú élettársi kapcsolat után igényelhető tartás, vagy annak meghatározását a bírói gyakorlatra bízza. A Javaslat az előbbi megoldás mellett foglal állást, mivel úgy ítéli meg, hogy e vadonatúj jogintézmény alkalmazásának feltételeit a törvénynek kell egyértelműen rendeznie, amennyiben ugyanis az a bírói gyakorlatra hárul, az egyrészt jogbizonytalanságot idézhetne elő (a perindításnál nem lenne kiszámítható, hogy fennáll-e a tartási jogosultsághoz előírt idő vagy sem), másrészt a perben a bizonyítás is lényegesen elnehezülne, különösen, ha nem nyilvántartott élettársi kapcsolatról van szó.
Az (1) bekezdés két időtartamot jelöl meg az élettárs tartási jogának feltételéül: ha az élettársak kapcsolatából gyermek született, egyévi, egyébként tízévi élettársi együttélés alapozza meg a tartási jogosultságot a volt élettárssal szemben, feltéve, hogy a tartás egyéb jogi feltételei fennállnak. Az “élettársak kapcsolatából” kitétel azt jelenti, hogy az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásához nem szükséges a gyermeknek az élettársi kapcsolat fennállása alatti születése, csupán az, hogy szülői a későbbi vagy korábbi élettársak legyenek. Az említett időtartamok azok, amelyek esetén az élettársi kapcsolatot elsősorban a közfelfogás, másodsorban a társadalombiztosítási jogszabályokban irányadónak tekintettek alapulvételével már egyértelműen “hosszabb időn át fennállottnak” lehet minősíteni. (Lásd például az 1997. évi LXXXI. törvény 45. §-át az özvegyi nyugdíjra való jogosultságra vonatkozóan.) Azokat a kérdéseket, hogy az együttélés mikor tekinthető a tartás szempontjából folyamatosnak és mikor nem, megszakadás esetén a közbenső időt hozzá kell-e számítani, a bírói gyakorlatra lehet bízni, amely a házassági életközösség vagyoni jogkövetkezményei körében ezekre részletekbe menően kidolgozott válaszokkal rendelkezik. A szabályozás merevségét oldja az a rendelkezés, hogy a bíróság indokolt esetben a tíz évnél rövidebb időtartamú élettársi kapcsolat esetén is megállapíthatja a tartási kötelezettséget, ami a családjogban alapelvként érvényesülő méltányosság egyik, konkrét normában való megjelenítése. Az egyéves, minimális határidőtől azonban a bíróság nem tekinthet el.
Az élettársi tartás egyéb jogi feltételei (önhibán kívüli rászorultság, megfelelő teljesítőképesség) a házastársi tartással egyezően kerülnek meghatározásra. Eltérő szabályozás érvényesül viszont abban, hogy az életközösség megszűnésétől számítva mennyi időn belül kell a rászorultságnak bekövetkeznie ahhoz, hogy az élettárs volt élettársától tartást igényelhessen: a házastársaknál öt év, az élettársaknál csupán egy év ez az időtartam, s attól a bíróság különös méltánylást érdemlő esetben élettársaknál is eltérhet.
3:91. § [A tartásra való érdemtelenség]
(1) Érdemtelensége miatt nem jogosult tartásra az a volt élettárs:
a) akinek súlyosan kifogásolható életvitele, magatartása járult hozzá alapvetően az élettársi kapcsolat megszűnéséhez,
b) aki az életközösség megszűnését követően volt élettársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.
(2) Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó volt élettárs magatartását is.
1-2. Az élettárs tartásra való érdemtelensége azonos feltételek esetén állapítható meg, mint házastársak esetén. (Vö. 3:31. §)
3:92. § [A tartási képesség]
Nem köteles volt élettársát eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását, illetve gyermekének tartását veszélyeztetné.
A családjogi tartás rendelkezései szerint a tartásra jogosultság sorrendjében az élettárs a házastárssal és az elvált házastárssal egy sorba kerül [3:93. §, 3:203. § (1) bekezdés]. Ezzel összhangban mondja ki a Javaslat azt is, hogy
nemcsak a saját szükséges tartás, hanem az – akár kiskorú, akár nagykorú – gyermek tartásának veszélyeztetettsége is mentesíti a másik élettársat az élettársi tartás kötelezettsége alól.
3:93. § [A tartás sorrendje az élettárs és a házastárs között]
A tartásra a volt élettárs a különélő házastárssal és a volt házastárssal egy sorban jogosult.
Az élettárs helyzete a tényleges családi kapcsolatokban a házastárs helyzetéhez áll legközelebb, azt a koncepciót, hogy az élettársi kapcsolat nem helyezhető mindenben a házastársakéval azonos szintre, a tartáshoz való jognak az élettársi kapcsolat hosszabb időtartamának feltételéhez kötöttsége biztosítja. E feltétel megvalósulása esetén viszont az élettárs egy sorba állítása a házastárssal (volt házastárssal) a gyakorlatban várhatóan nem fog konfliktushoz vezetni. [Vö. Második Rész, IV. Cím 30. § (2) bekezdés] Ugyanez a helyzet a 3:90. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés következtében két, egymást követően fennállott, hosszabb élettársi kapcsolat esetén.
3:94. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]
A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára és időtartamára, valamint ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, továbbá a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az élettársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb élettársi kapcsolatot létesít, vagy házasságot köt.
Tekintettel arra, hogy valamennyi családi kapcsolaton alapuló tartás közös szabályait a Negyedik Rész V. Címének I. Fejezete tartalmazza, és a Javaslat a tartás egyes különös eseteire (házastársi tartás, gyermektartás) állapít meg részben külön szabályokat, szükséges annak kimondása, hogy az e §-ban felsorolt kérdésekben a rokontartásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ez alól kivétel viszont, hogy az élettársi tartáshoz való jog mind a jogosult újabb házasságkötésével, mind újabb élettársi kapcsolatra lépésével megszűnik.
III. Cím
Az élettársak vagyoni viszonyai
A Ptk. az élettársak vagyoni kapcsolatának egyeden bekezdést szentel, rögzítve, hogy az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít [578/G. § (1) bekezdés]. Ezek a szűkszavú rendelkezések nem adnak választ számos, a gyakorlat által felvetett kérdésre, például hogyan kell értelmezni a közös tulajdonszerzést, kiterjed-e az a vagyon nem tulajdonjogon alapuló elemeire, van-e létjogosultsága az élettársak viszonyában a különvagyon fogalmának, érvényesül-e az élettársak közös felelőssége harmadik személyekkel szemben, ha egyikük köt a “közös tulajdon” körében ügyletet, a “közreműködés aránya” azonosítható-e az élettársak jövedelmeinek arányával, figyelembe véve egyikük háztartási tevékenységét. Nem tesznek említést az élettársak vagyoni viszonyait szabályozó szerződés kötésének lehetőségéről, annak alaki feltételeiről, hatályáról és arról sem, hogy mennyiben alkalmazhatóak és mennyiben nem analógiaként a házastársak vagyoni viszonyaira vonatkozó rendelkezések.
A Javaslat nem kívánja a jelenleginél sokkal részletesebben szabályozni az élettársak vagyoni viszonyait, a gyakorlatban felmerülő leglényegesebb kérdésekre azonban egyértelmű eligazítást kíván adni. Miként a házastársak esetén, az élettársaknál is az első helyre teszi a vagyoni viszonyok szerződéses rendezésének lehetőségét, a szerződés alakiságára, tartalmára és harmadik személlyel szembeni hatályára vonatkozó előírásokkal együtt. Az élettársak közti törvényes vagyonjogi rendszerként pedig – a gyakorlat később részletezésre kerülő problémáira válaszként – az ún, közszerzeményi rendszerhez hasonló megoldást alakít ki.
3:95. § [Az élettársi vagyonjogi szerződés]
(1) Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezhetik. A szerződés érvényességéhez annak közokiratba foglalása szükséges.
(2) A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést tehetnek, amely – akár szerződés, akár a törvény alapján – a házastársak között érvényesülhet.
(3) A szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szerződést az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott.
(4) Az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartására a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
1-2. Az Európa Tanács Miniszterek Bizottságának R (88) 3. számú Ajánlása szorgalmazta a tagállamokban annak biztosítását, hogy az élettársi kapcsolatban élők vagyoni szerződéseit a jog ne tekintse érvénytelennek, hanem ismerje el azok létjogosultságát. A magyar jogban eddig sem volt tiltott, hogy az élettársak akár kapcsolatuk létrejöttekor, akár annak megszűnésekor a közöttük lehetséges vitás vagyoni kérdéseket szerződéssel rendezzék.
A Javaslat nagyobb nyomatékot kíván adni a vagyoni viszonyok előzetes rendezésének azzal, hogy – a házassági vagyonjogi szerződés mintájára – a törvényben az élettársi vagyonjogi szerződés kötésének lehetőségét is megjeleníti. Ebben a szerződésben, miként a házastársak, az élettársak is meghatározhatják az együttélés idejére, hogy milyen módon alakuljanak a vagyoni viszonyaik. A szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, és ennek során bármilyen olyan vagyonjogi rendszert kiköthetnek, amely a házastársak között érvényesül, ideértve természetesen a vagyonközösséget is. A “gyengébb fél védelme”, illetve a jogviták megelőzése érdekében az élettársak közti vagyonjogi szerződést is közokiratba kell foglalni (ugyanez vonatkozik a közös lakás használatát az életközösség megszűnése esetére rendező szerződésre, vö. 3:97. §).
3-4. A Javaslat – a házassági vagyonjogi szerződéshez hasonlóan – lehetővé teszi az élettársi vagyonjogi szerződések bejegyzését e szerződések országos nyilvántartásába, és a szerződés harmadik személyekkel szembeni hatályát – a házastársakra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően – a nyilvántartásba történő bejegyzéshez, illetve a harmadik személy bizonyított tudomásához köti. Ebben a tekintetben ugyanis sem az élettársi kapcsolat jellege, sem a hitelezők védelme nem igényel eltérő szabályozást a házastársakétól. A közhiteles nyilvántartás kezelésére, a nyilvántartott adatokról való tájékoztatásra és a jogellenes adatkérés, illetve adatfelhasználás jogkövetkezményeire is a házassági vagyonjogi szabályokat kell alkalmazni. (Vö. 3:65. §)
3:96. § [Élettársak közti törvényes vagyonjogi rendszer]
(1) Szerződés eltérő rendelkezése hiányában az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén azonban bármelyik élettárs vagy örököse követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulatnak a megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, ami házastársak esetén különvagyonnak minősülne.
(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben valamint – eltérő megállapodás hiányában – a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.
(3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha az bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.
(4) Az élettárs a vagyonszaporulatból őt megillető részesedésre elsősorban természetben tarthat igényt.
1. A Ptk. az 1977. évi IV. törvénnyel történő módosítását megelőzően nem tartalmazott rendelkezést az élettársak vagyoni viszonyaira. Ezekben az időkben a Legfelsőbb Bíróság PK 94. állásfoglalása az élettársak vagyoni kapcsolatát lényegében speciális vagyonközösségként definiálta. A Ptk. 578/G. § (1) bekezdése – ellentétben a Csjt. 27. § (1) bekezdésének a házastársakra vonatkozó szabályával – nem mondja ki, hogy az élettársak között együttélésük idejére vagyonközösség keletkezik, csupán közös tulajdonszerzésükről rendelkezik. A bírói gyakorlatban kezdettől két – egymást több tekintetben átfedő – irányzat van jelen: az egyik szerint az élettársak vagyoni kapcsolata teljes körű vagyonközösség, amelyre a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni, azzal a különbséggel, hogy az egyenlő arányú szerzés helyett a szerzésben való közreműködés határozza meg a vagyoni részesedés arányait (például BH 1997/1. sz. 24.). A másik irányzat az élettársi kapcsolat alatt létrejött vagyonszaporulatra vonatkozóan ismeri el a közreműködés arányában a közös tulajdon létrejöttét, de ennél szorosabb vagyoni köteléket az élettársak között nem lát fennállónak. Az utóbbi időben ez a második irányzat erősödött meg a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában is: az 531. Elvi Határozat szerint az élettárs – külön kötelezettségvállalás hiányában – nem tartozik helytállni a másik élettárs által kötött szerződésből eredő kötelezettségért (Hiv. Gyűjt. 2000/2. sz.), sőt az LB Pfv.II. 22 986/2001. ítélet indokolása szerint “az élettársak foglalkozásából, illetve kereső tevékenységéből eredő jövedelme és az annak felhasználásával szerzett vagyontárgy csak akkor minősül közös vagyonnak, ha az a közös gazdálkodás körében, illetve a közös szerzéshez ténylegesen felhasználást nyer”. A bírói ítéletek meglehetősen bizonytalanok abban is, hogy a különvagyon kategóriája használható-e az élettársak viszonyában vagy sem. Az élettársak a közfelfogás szerint is “függetlenebbek” egymástól vagyoni téren is, mint a házastársak.
A fenti jogi bizonytalanságot a Javaslat úgy kívánja megoldani, hogy – vagyonjogi szerződés hiányában – az élettársak között egy, a közszerzeményi rendszerhez hasonló törvényes vagyonjogi rendszer körvonalait határozza meg. Ez azt jelenti, hogy az élettársak az együttélésük alatt önálló vagyonszerzők, egyikük szerzése sem hat ki a másikra, egymás tartozásaiért nem felelnek. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanakkor a közöttük fennálló – a 3:89. § (1) bekezdésében rögzített – együttműködési és támogatási kötelezettség. Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén azonban bármelyikük követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. A vagyonszaporulathoz nem számítható hozzá az a vagyon (beleértve a vagyon aktív és passzív részét is), ami házastársak esetén különvagyonnak minősülne; az egyes vagyonrészek jellege tekintetében ugyanis nem indokolt különbséget tenni a házastársak és az élettársak között. A vagyonszaporulat meglétét az igényt érvényesítő élettársnak, a különvagyont az erre hivatkozó élettársnak kell bizonyítania.
2. Az élettársat a vagyonszaporulatból változatlanul a közreműködése arányában illeti meg részesedés, ellentétben a házastársak – közszerzemény esetén is – egyenlő arányú szerzésével. A közreműködés arányában azonban nemcsak a háztartásban és a gyermeknevelésben, hanem – ami az utóbbi évtizedben igen gyakori – a másik élettárs vállalkozásában “családtagként” az élettársi kapcsolatra tekintettel végzett tevékenységet is értékelni kell; ez alól csak akkor van kivétel, ha az élettársak között e tekintetben eltérő megállapodás (munkaszerződés, megbízási jogviszony) van.
3. Változatlan szabály, hogy ha a szerzésben való közreműködés aránya a bizonyítási eljárás lefolytatását követően sem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni. Ez alól azonban a bíróság kivételt tehet, ha az a felek bármelyikére nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene (például az összehasonlítható jövedelmek bizonytalansága miatt a közreműködés aránya nem állapítható ugyan meg, de a körülmények mérlegelése alapján nyilvánvaló, hogy az élettársak nem egyenlő mértékben vettek részt vagyonuk gyarapításában).
4. Az élettársnak a vagyonszaporulat megosztására irányuló igénye kötelmi igény, azzal a megkötéssel, hogy azt elsősorban természetben kell kiadni, tehát vagyonmérleg felállítása után kell a vagyonszaporulatból az egy-egy élettársra jutó részt megállapítani és azt egyes vagyontárgyaknak a kizárólagos tulajdonába adásával kielégíteni. Pénzbeli térítésre csak másodlagosan vagy a felek egyező kérelme alapján kerülhet sor.
IV. Cím
Az élettársak lakáshasználatának rendezése
A hatályos jog szerint az élettárs e minőségében nem részesül védelemben az élettársi kapcsolat megszűnésekor az élettársával közösen használt lakás tekintetében. Amennyiben tulajdonostárs vagy bérlőtárs, ezen jogcímének megfelelő jogosultságok illetik meg, illetve kötelezettségek terhelik. Abban az esetben azonban, ha csupán “szívességi” lakáshasználó volt élettársa lakásában, az élettársi kapcsolat befejezésével ez a jogcíme megszűnik és – bármilyen hosszú élettársi együttélést követően – köteles az addig közösen használt lakást elhagyni (BH 1999/3. sz. 113., 2001/5. sz. 221. eseti határozatok). Ez a jogi helyzet azonban ma már nem felel meg az élettársi kapcsolat családjogi jellegének, és ellentétben áll az élettársak gyermekének (különösen a közös kiskorú gyermeknek) a lakás használatához fűződő, védendő érdekével. A Javaslat ezért az élettársi jogviszony megszűnése esetén a lakáshasználat rendezésére speciális szabályokat alkot: egyrészt a jelen rendelkezések között a Családjogi Könyvben, másrészt – ha az élettársi kapcsolat az egyik élettárs halálával szűnik meg -a túlélő élettárs (és a közös gyermek) védelmében az Öröklési Jogi Könyvben.
Az élettársak lakáshasználatára vonatkozó szabályok részben hasonlítanak a házastársi lakáshasználat szabályaihoz (elsősorban a közös jogcímen használt lakás esetén), részben eltérnek attól (az egyik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás tekintetében). Elsődleges elv azonban e szabályok körében is a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek védelme, amely mindkét esetben döntő tényező a további használat szempontjából [3:99. § (2) bekezdés, 3:100. § (1) bekezdés b) pont és (3) bekezdés]. Ezzel összefüggésben egyébként a bírói gyakorlat is változott az elmúlt években: a Fővárosi Bíróság 54. Pf. 28 036/1998/2. sz. ítélete szerint a nem bérlőtárs élettársak esetén – ha közös kiskorú gyermekük a nem bérlő szülőnél van elhelyezve – a Csjt. 77. §-a megakadályozza a nem bérlő szülő lakáskiürítésre kötelezését (BDT 2000/5. sz. 19.).
3:97. § [A lakáshasználat szerződéses rendezése]
Az élettársak az élettársi jogviszony létrejöttekor vagy annak fennállása alatt a közösen használt lakás további használatát az életközösség megszűnése esetére szerződéssel rendezhetik. A szerződés érvényességéhez annak közokiratba foglalása szükséges.
Miként a házastársaknak, az élettársaknak is lehetőségük van arra, hogy az élettársi jogviszony létrejöttekor vagy annak fennállása alatt az életközösség megszűnése esetére szerződéssel rendezzék a közösen lakott lakás használatát. Ennek tartalmát szabadon állapítják meg, és a bíróság a szerződéstől – ellentétben a házastársakkal – még a közös kiskorú gyermek lakáshasználati joga érdekében sem térhet el. [Vö. 79. § (2) bekezdés] E komoly jogkövetkezményekkel járó szerződést ugyanúgy indokolt közokiratba foglaláshoz kötni, mint a házastársaknál, ezáltal a közjegyző tájékoztatási kötelezettsége biztosítja, hogy a felek jogaik és kötelezettségeik teljes tudatában rendelkezzenek.
3:98. § [A lakáshasználat bírói rendezése]
A 97. § szerinti szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs kérheti a bíróságtól az élettársak által közösen használt lakás további használatának rendezését.
Az élettársak – természetesen – attól sincsenek elzárva, hogy az életközösség megszűnése után az előző §-ban szabályozott szerződés hiányában is döntsenek közösen a lakás további használatáról; ez a megállapodásuk már a családjogi rendelkezések alapján nincs alakszerűséghez kötve.
A 3:97. § szerinti szerződés vagy egyéb megállapodás hiányában bármelyik élettárs kérheti a bíróságtól a lakáshasználat rendezését. A bíróság a lakás további használatáról a 3:99-100. §-aiban foglalt rendelkezések szerint határoz.
3:99. § [Az élettársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatának rendezése]
(1) Az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról a bíróság a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának rendezésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával dönt.
(2) A bíróság a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogát is figyelembe veszi, ha az élettársi kapcsolat megszűnése esetén az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról dönt.
1-2. Az élettársak közös jogcíme (közös tulajdona, haszonélvezeti joga, bérlőtársi jogviszonya) alapján használt lakás további használatáról a bíróság a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek (aki e § alkalmazásában bármelyikük gyermeke lehet) megfelelő lakáshoz fűződő jogának a figyelembevételével dönt. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a gyermek lakáshasználati jogát a közös lakásban kell biztosítani, hanem csak annyit, hogy a bíróságnak olyan megoldást kell választania, hogy a gyermek ne váljon hajléktalanná.
A bíróság mindazokat a megoldásokat alkalmazhatja az élettársak között, amelyeket a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás esetében a 81-82. §-ok szerint (a használat megosztása, az egyik élettárs feljogosítása a kizárólagos használatra), és lakáshasználati jog ellenértéke fejében pénzbeli térítést ítélhet meg a lakásból távozó élettárs javára (3:84. §).
3:100. § [Az élettárs feljogosítása a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás használatára]
(1) Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a bíróság a volt élettársat – kérelmére – feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján közösen használt lakás további használatára, ha
a) az életközösség legalább tíz évig fennállott, vagy
b) az életközösség legalább egy évig fennállott, és az élettársak kapcsolatából származó kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében ez indokolt.
(2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az adottságainál fogva arra alkalmas lakásnak elsősorban az osztott használatát rendelheti el.
(3) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a volt élettársat a másik élettárs kizárólagos tulajdonjoga vagy haszonélvezeti joga alapján használt lakás kizárólagos használatára is feljogosítja, ha a lakáshasználatra jogosult közös kiskorú gyermek, vagy legalább a gyermekek egyike feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a volt élettársat illeti meg, és a kiskorú gyermek lakáshasználata másként nem biztosítható.
(4) A bíróság a (2)-(3) bekezdés szerinti osztott, illetőleg kizárólagos használatot meghatározott időre, vagy feltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja.
(5) A lakás kizárólagos használatára feljogosított volt élettársat a bérlő jogállása illeti meg azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással csak megfelelő cserelakás felajánlása esetén szüntethető meg.
(6) Nem tarthat igényt a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás osztott vagy kizárólagos használatara az a volt élettárs, akinek más beköltözhető vagy egyoldalú nyilatkozatával beköltözhetővé tehető lakása van.
1. A volt élettárs használati joga a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakásban megszűnik, amikor az élettársi kapcsolat véget ér. Kivételes esetben, hosszabb élettársi kapcsolat esetén azonban a bíróság a volt élettársat – kérelmére – feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás további használatára is. A hosszabb élettársi kapcsolat, amennyiben az élettársaknak nincs közös kiskorú gyermeke – a tartásra való rendelkezésekkel egyezően – tíz év, közös kiskorú gyermek esetében azonban már egy év is elegendő. Ez utóbbi rendelkezést az indokolja, hogy a lakás használatának biztosítása a gyermek számára elemi létfeltétel, amelyhez egy bizonyos – minimális – idejű együttélés szükséges ugyan, hogy egyáltalán megállapíthatóak legyenek az élettársi kapcsolat elemei, hosszabb időtartam előírása azonban már a gyermek alapvető érdekeit sértheti. A tartással ellentétben az előírtnál rövidebb idejű élettársi kapcsolat esetén a bíróság nem adhat a jogcímmel nem rendelkező élettársnak lakáshasználati jogot.
2-3. A rendezés módja az egyik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás további használata tekintetében elsődlegesen a használat megosztása. Kivételesen indokolt esetben a bíróság a közös kiskorú gyermek(ek) érdekében a másik élettársat a lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja, de erre csak olyan lakás esetében van lehetőség, amelynek használata felett az élettárs szabadon rendelkezik (tulajdonjog, haszonélvezeti jog), bérleti jog esetében tehát erre nincs mód. Ugyancsak szűken értelmezendő feltétel, hogy a közös kiskorú gyermek lakáshasználata semmilyen más módon ne legyen biztosítható.
4-5. A házastársi lakáshasználattal egyező rendelkezéseket tartalmaz a § (4) és (5) bekezdése a kizárólagos használat meghatározott ideig vagy feltétel bekövetkeztéig való elrendelése, továbbá a kizárólagos használatra feljogosított élettárs jogcíme és annak megszüntethetősége tekintetében.
6. A volt élettársat nem lehet a másik élettárs lakásának használatára feljogosítani, ha másutt – nemcsak az adott helységben – beköltözhető vagy egyoldalú nyilatkozatával beköltözhetővé tehető lakása van. Ebben az esetben ugyanis családvédelmi érdekek nem indokolják a másik élettárs tulajdonosi vagy bérlői jogainak korlátozását.
3:101. § [A lakáshasználat újrarendezése]
(1) Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el, vagy a tulajdonos (haszonélvező) élettársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik volt élettárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra való hivatkozással, hogy a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás folytán a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogos érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt élettársnak azt a jogát, hogy a használat megosztását követően
volt élettársa bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését a törvénynek a bérlőtársakra vonatkozó rendelkezései alapján kérje.
1. A lakáshasználat rendezésekor figyelembe vett körülmények megváltozása (például a kiskorú gyermek nagykorúvá válása, elköltözése, a volt élettársak életkörülményeinek, anyagi helyzetének módosulása) esetén bármelyik élettárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését, ha a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogos érdekét sérti, mindazokban az esetekben, amikor arra a (volt) házastársak között is lehetőség van (3:85. §).
2. A (2) bekezdés kapcsolatot teremt a családjogi és a lakásbérleti szabályok között, amikor a lakásbérletnek azokra a szabályaira utal, amelyek minden bérlőtársi jogviszonyban irányadóak (Lt. 30. §).