A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Deák Ferenc Jogi Továbbképző Intézete alapfeladatának ellátása – jogászok szakirányú továbbképzése – mellett fontosnak tekinti a hallgatók megismertetését a legújabb tudományos vitákkal, eredményekkel. Ennek érdekében az Intézet rendszeresen szervez konferenciákat, melyeken a hallgatók megismerkedhetnek a jogfejlődés várható irányaival. Ezt a célt szolgálta a 2002. április 5-én “A polgári törvénykönyv új koncepciója” címen rendezett konferencia, amelyen a résztvevők számára bemutatásra kerültek az új Polgári Törvénykönyv megalkotása kapcsán kikristályosodott elképzelések, koncepciók.
Dr. Vékás Lajos egyetemi tanár előadása bevezetőjében megismertette a hallgatóságot az új törvénykönyv megalkotásának indokával, céljával. Az új Polgári Törvénykönyv megszerkesztését véleménye szerint elsősorban az elmúlt tizenkét év társadalmi, gazdasági változásai teszik szükségessé, bár az átfogó reformnak egyéb indokai is vannak. Ezek között említette a Ptk. bírói gyakorlatában kikristályosodott újításokat, és a – rendszerváltozástól függetlenül – bekövetkezett módosítási igényeket, pl. az elektronikus kereskedelem követelményeinek figyelembevételét. Az új Ptk. a monista elv alapján készül, azaz a magánszemélyek és a vállalatok szerződéses jogviszonyainak normái egységesek lesznek. A Koncepció a családjogot is a leendő kódex szabályozási körébe vonja, sőt elképzelhető a társasági jog megfelelő beépítése is. A törvénykönyv – legnagyobb szerkezeti egységként -a maival ellentétben nem részeket, hanem könyveket fog tartalmazni. Az előadó két szabályozási területet emelt ki előadásában. Először az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek szabályozásával foglalkozott. A ma hatályos Polgári Törvénykönyv nem ad dogmatikailag korrekt választ arra az esetre, ha az eredeti állapot visszaállítása már nem lehetséges. Az előadó szerint erre az esetre megoldást jelenthet a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása. Az új törvénykönyv megalkotásánál a kártérítési felelősség körében hasznosnak tartaná, ha az általános felelősség körében (jelenleg 339. §) a kimentés mércéje a (külső és belső) vis maior lenne. Ezt annál is inkább helyesnek véli, mivel a Ptk. bírói gyakorlata évtizedek óta szigorította “az adott helyzetben általában elvárhatóság” követelményének kritériumait.
Dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár “Az ember a polgári jogban” címmel tartott előadást, melyben többek között felhívta a figyelmet az emberi jogképesség kezdetével, illetve végével kapcsolatos jogi bizonytalanságokra. Meglátása szerint manapság csökken a magzat, a kómában lévő, a haldokló ember jogvédelme. Túlságosan is kitágulnak az orvos döntésének korlátai a nem precíz jogi szabályozás miatt. Az előadó véleménye szerint tanúi lehetünk annak a negatív folyamatnak, amely során az embrió, a méhmagzat eldologiasodik. Ez a folyamat tükröződik az egészségügyi törvény szóhasználatában is, mely a méhmagzattal kapcsolatban a rendelkezés és a letét szavakat használja.
A jelenlegi elképzelések szerint az új Ptk.-ban már a magzat mint jövendő ember fog szerepelni, hasonlóan mint ahogy a társasági jogban az előtársaság. Álláspontja szerint a jövendő embert korlátozott cselekvőképességgel kellene felruházni, ennek megvalósulására azonban nem lát esélyt. Szintén helytelennek tartja, hogy a képviselet szabályai jelenleg a kötelmi jog keretében találhatóak. Megváltoztatandónak tartja azt a mai helyzetet, hogy a gyámság és a gondnokság szabályait nem egy jogszabályban találhatjuk. Sajnálatosnak tartja, hogy az új Ptk. koncepciójából is kimaradt a jogi személyek felelősségének szabályozása.
Dr. Petrik Ferenc intézetvezető előadása első felében a természetes személy fogalomkörével foglalkozott. A Polgári Törvénykönyvben nem szerepel az ember kifejezés, helyette a törvény a természetes és magánszemély kifejezéseket használja. Az előadás rámutatott a Ptk. és az egészségügyi törvény közötti ellentmondásra, az utóbbi ugyanis csak a 12 hetes embriót tekinti méh-magzatnak. Az előadó felhívja a figyelmet arra a koncepcióban szereplő – jelentős javaslatra, amely szerint a méhmagzat feltételes jogképessége mind vagyoni, mind személyhez főződő jogaira kiterjed, a jogvédelem tehát mindkét joga tekintetében megilleti.
A jogi személyek szabályozásával kapcsolatban az előadó helytelennek tartja a jogi személyek szűkszavú, “kirakat jellegű” szabályozását, amit mutat az is, hogy nincsenek a Polgári Törvénykönyvben a jogi személyekkel kapcsolatos általános szabályok. Ezt pótolni kell.
A precízebb szabályozás érdekében szerencsés lenne a társasági jog mintájára az elő jogi személy fogalmának bevezetés, az előtársaságoz hasonló tartalommal.
Mai jogunkban nem megfelelő a másodlagos jogi személyek szabályozása, ugyanis ma nincs egységes nyilvántartásuk, pedig ez a gyakorlatban hasznos lenne. Bizonytalan jelenleg a másodlagos jogi személy helyi szervezetének státusza. Sok kérdésre csak a szervezet belső szabályzata ad választ, ezért szerencsésebb lenne, ha a fontosabb tényeket a nyilvántartás is tartalmazná.
Dr. Petrik Ferenc rendezendőnek tartja a jogalany, jogképesség és a jogi személy szabályozásának összehangolását, hiszen például ma a gyámhatóság nem jogképes, tehát egy törvénysértő hatósági határozattal okozott kár esetén kártérítési felelősséggel nem tartozik.
Az előadó fontosnak tartja a nem vagyoni kártérítés szabályainak pontosítását. Lehetőségként említi a sérelmi díj bevezetését, amit vagy a károsult részére kellene megfizetni, vagy közérdekű felhasználásra kerülne.
A konferencia utolsó előadója dr. Darák Péter legfelsőbb bírósági bíró az ember társulási hajlamából származtatva kísérelte megfogalmazni azokat az alapjellemzőket, pl.: tagok együttműködésének intenzitása, amelyek a természetes személytől elkülönülő szervezet ismérvei lehetnek. A három alaptípus – a társaság, az egyesület és az alapítvány – bemutatása mellett kitért a közjogi személyek, költségvetési szervek, egyedi formációk problematikájára és a Ptk. koncepcióban elfogadott új fogalmi elemként jelölte meg a konstitutív jellegű nyilvántartást. Részletesen vizsgálta a jogharmonizációs követelményeket, különös tekintettel “A társaságok és jogi személyek kölcsönös elismeréséről” szóló 1968. évi EGK egyezmény előírásaira. Beszámolt a tervezett elő-jogi személy konstrukció sajátosságairól, kitért a hatályos polgári és társasági jognak a képviseletet ellentétesen szabályozó előírásaira, a jogi személy személyiségi jogvédelmének hiányosságaira, majd az abszolút jogképesség elvéből kiindulva, elemezte a jogi személyek büntetőjogi felelőssége körében a meghatározott tevékenységtől eltiltás szankcióját.