A cikk letölthető PDF formátumban is.

A) Bevezetés

A Kodifikációs Főbizottság 2000. június 1-jei ülésén azokat a javaslatok tárgyalta, amelyeket a Kodifikációs Szerkesztőbizottság a megelőző félév során dolgozott ki. A témák – értelemszerűen – elsősorban a leendő kódex szerkezetét és tartalmi határait érintették. Döntést igényeltek ezen kívül az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezményeknek és az Alkotmánynak a polgári jogi szabályozásra gyakorolt hatásával összefüggő nyitott kérdések is.

1. Az új Polgári Törvénykönyv szerkezete elsősorban a tervezett tartalmi bővítések miatt került napirendre. Amennyiben ugyanis az új Ptk. a jelenleg külön polgári jogi jellegű törvényekben szabályozott egyes életviszonyokat is átfogja majd (s az alakulóban lévő kodifikációs koncepció ebből indul ki), úgy kívánatos a hatályos törvénykönyv szerkezetének átalakítása is. A Kodifikációs Szerkesztőbizottság javaslatát elfogadva a Kodifikációs Főbizottság ezért úgy döntött, hogy az új Ptk. relatív önállósággal rendelkező, az egész Kódex általános elveinek alárendelt, de – szükség szerint – saját belső alapelvek által is vezérelt könyvekből épüljön fel.

Ez a szerkezeti megoldás lehetővé tenné a hatályos jogban a Ptk.-n kívüli külön törvényekben rendezett jogviszonyoknak (így a családjogi viszonyoknak, az egyedi munkaviszonynak, esetleg a társasági jog szabályainak, sőt adott esetben a szellemi alkotások joga körébe tartozó egyes viszonyoknak stb.) a Kódexbe történő szerves beépítését. Ez a formai-technikai megoldás egyformán lehetővé tenné a kódex-jellegű törvényalkotás előnyeinek kihasználását és az integrálandó joganyag esetleges sajátosságainak kifejezésre juttatását.

Az előnyök a klasszikus törvénykönyvek tapasztalataiból ismertek: egységes elvek érvényesítése (amennyiben és ahol lehetséges); organikus, lépcsőzetes, az általánostól a különös felé haladó szabályokból történő építkezés; ismétlések elkerülése; törvényhozói rövidítések alkalmazása (utaló szabályokkal stb.). A kivételes szabályok (esetleg külön elvek) igénye elsősorban a családjog integrálása kapcsán merülhet fel, de szóba kerülhet ilyen lehetőség más területeken is. A törvénykönyvekben ez a megoldás amúgy is régtől fogva ismert: egy nagy kódexben elkerülhetetlenek a kivételt engedő normák. Nincs ez másképp a – viszonylag rövid – mai Ptk.-ban sem.

A lényeg a beépítés szerves jellegében rejlik. Ebből következik, hogy a jelenlegi külön törvények nem válhatnak egyszerű átvétellel – mintegy kompilláció formájában – a leendő Ptk. egy adott könyvévé. Ellenkezőleg, a kódex-igényű szabályozás előnyei csak akkor valósulhatnak meg, ha minden norma a maga absztrakciós szintjén (és csak ott) jelenik meg: a jogügyleti szabályok között a valamennyi ügyletre vonatkoztatható normák, a szerződések szabályai között a valamennyi szerződésre érvényes rendelkezések, az egyes szerződések szabályozása körében a szerződéstípusokra vonatkozó eltérések, s ugyanígy pl. a házassági vagyonjog körében a házastársak vagyonjogi megállapodását érintő kivételes szabályok stb.

2. Az új Ptk. koncepciójának kialakításához tisztázni kellett a Kódex és az emberi jogi nemzetközi egyezmények viszonyát is. A Kodifikációs Főbizottság abból indult ki, hogy az új Ptk. elveiben és részletszabályaiban egyaránt biztosítani kell az összhangot az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezménnyel. Ez az Egyezmény – egyebek mellett – olyan fontos részproblémákat is érint, mint pl. a polgári jogi jogviszonyokból eredő jogok érvényesítésére igénybe vehető bírósági jogvédelem köre, azaz a bírói út megnyitásának lehetősége, vagy a Ptk.-nak a saját normái értelmezésére vonatkozó szabálya. Ilyen értelemben foglalt állást a Kodifikációs Főbizottság is.

3. Több elvi természetű vitás kérdést vet fel az új Ptk.-nak az Alkotmányhoz való viszonya is. E problémák tekintetében a Kodifikációs Főbizottság mindenekelőtt elvi éllel szögezte le, hogy az új Ptk.-nak maradéktalanul összhangban kell állnia a hatályos alkotmánnyal, s a Kódexnek kifejezésre kell juttatnia az Alkotmány értéktartalmát is.

4. Fontos a Kodifikációs Főbizottságnak az az – alkotmánybírósági gyakorlatban kialakított elvekre épülő – állásfoglalása is, hogy az új Ptk. “emberképe” az emberi méltóságból vezetendő le. Az ember, mint jogalany autonóm személy, akinek mintája az öntudatos, józan, kockázatvállaló polgár, a mindennapi életben felelősen és előrelátó módon cselekvő ember.

A Kodifikációs Főbizottság határozata szerint az új Ptk. a jogi személyeket a lehető legszélesebb körben, a privát autonómiát és a gazdaságot leginkább szolgáló módon kell, hogy szabályozási körébe vonja. Ezzel kapcsolatban egyelőre még nyitott az a kérdés, hogy a gazdasági társaságok szabályai külön törvényben maradjanak-e vagy – önálló könyvbe szerkesztve – a fenti elvek szerint beépüljenek-e a leendő Kódexbe.

A személyiségi jogok polgári jogi védelme körében az új Ptk. – a Kódex “emberképével” összhangban – az általános személyiségi jogot az emberi méltósághoz való alkotmányos alapjog magánjogi megfelelőjeként kívánja felfogni. Ennek a koncepciónak kihatása van az egyes személyiségi jogok példálódzó felsorolására is.

B) A Főbizottság határozatai

I. Az új Polgári Törvénykönyv szerkezetére vonatkozóan

1. Az új Polgári Törvénykönyv relatív önállósággal rendelkező, az egész Kódex általános elveinek alárendelt, de – szükség szerint – saját belső alapelvek által is vezérelt könyvekből épüljön fel.

2. Technikailag az egyes könyvekben a paragrafusok számozását célszerű mindig egyessel kezdeni, a paragrafus-szám előtt jelezve a könyv sorszámát.

Szükség esetén kezdeményezni kell majd azoknak a jogalkotásra vonatkozó jogszabályoknak a módosítását, amelyek esetleg akadályoznák e technikai megoldás alkalmazását.

II. Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezmények és az új Ptk. viszonyára vonatkozóan

1. Az új Ptk.-nak a polgári jogi jogviszonyokból eredő jogok érvényesítésére igénybe vehető bírósági jogvédelemre, a bírósági út igénybe vételének lehetőségére vonatkozó szabályát (jelenlegi Ptk. 7. §) az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szabályok (azaz az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény az Emberi Jogokról és alapvető Szabadságokról és az ennek alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat) figyelembe vételével kell megállapítani. Ennek során az Egyezmény alapján emberi- és szabadságjognak minősülő jogokat nem teljes körűen kell polgári jogi jogviszonyból eredő jogokként kezelni.

A bírósági jogvédelem szempontjából különös figyelmet kell fordítani azokra a jogterületekre, amelyeken a hatékonyság érdekében indokolt lehet a bírósági utat megelőzően más szerveket is bevonni a jogvédelemre hivatott szervek körébe, így különösen a dologi jog vagy a családjog területén.

A bírósági út terjedelmének meghatározásával összefüggésben fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az eljárási szabályoknak, ezeken belül is a felperesi legitimációkra vonatkozó normáknak összhangban kell állniuk az anyagi jogi szabályozással.

2. A Ptk. jogszabály-értelmezési normáját újra kell fogalmazni. Ennek során kerülni kell az értelmezési szempontok kimerítő felsorolását.

III. Az alkotmányjog és az új Ptk. viszonyára vonatkozóan

1. Az új Ptk.-nak a hatályos Alkotmánnyal kell maradéktalanul összhangban állnia. A kodifikáció során az Alkotmány formális betartásának és az Alkotmány értéktartalmának egyaránt érvényesülnie kell. Az Alkotmányt az annak autentikus értelmezésére hivatott Alkotmánybíróság határozataiban kifejtett szövegtartalommal kell a kodifikáció során figyelembe venni. Ennek során módszeresen ki kell munkálni, és szükség szerint hasznosítani kell azokat az alkotmánybírósági határozatokat, amelyek az Alkotmány és a polgári jog összefüggésében születtek.

2. Az új Ptk. emberképe az egyenlő méltóságú és ezért autonóm személy, az öntudatos, józan, kockázatvállaló polgár, a mindennapi életben felelősen és előrelátó módon cselekvő ember.

Az új Ptk. a jogi személyeket a lehető legszélesebb körben, a privátautonómiát és a gazdaságot leginkább szolgáló módon és technikákkal vonja szabályozási körébe, az egyesülési szabadság alkotmányos alapjogából kiindulva és a szociális piacgazdaság követelményei szerint.

3. Az új Ptk.-ban – a személyiség átfogó magánjogi védelmére – meg kell fogalmazni az általános személyiségi jogot. Az általános személyiségi jog az emberi méltósághoz való alkotmányos alapjognak, mint “anyajognak” magánjogi megfelelője, s ezért a méltósághoz való jog a személyhez fűződő jogok között (azok egyik kiemelt példájaként) nem tételezhető.

Az új Ptk.-ban, a személyiségi jogok kiemelt példái között indokolt felvenni a legújabb személyiségi jogokat, köztük a “biológiai jogokat”.

Az új Ptk.-ban nem vagyoni kártérítést (erkölcsi vagy eszmei elégtétel, jóvátétel vagy sérelemdíj elnevezéssel) a személyhez fűződő jogok szankciójaként kell felvenni.

IV. A munkajog és az új Ptk. viszonyára vonatkozóan

1. Az egyedi munkaszerződés szabályozását a szociális piacgazdaság követelményeinek megfelelően közelíteni kell a polgári jogi szabályozáshoz.

2. Az egyedi munkaszerződés alapvető szabályainak a Ptk. szabályaihoz kell igazodniuk; e normák (így mindenekelőtt a szerződések általános szabályai) kell, hogy képezzék a munkaszerződés sajátos jogszabályainak természetes hátterét.

3. Amennyiben a Mt. kodifkációja időben megelőzi az új Ptk. megalkotását, akkor a munkajogi jogalkotás teheti meg a közelítéshez szükséges lépéseket – akár a Ptk.-ba illesztés formájában, annak módosításával, akár a Mt.-ben elhelyezett utaló szabályokkal. E két lehetséges megoldás nem egyenértékű, a Ptk.-beli szabályozás adekvátabbnak tekinthető.

V. A családjog és az új Ptk. viszonyára vonatkozóan

1. A családjog anyaga önálló könyvként kerüljön szabályozásra az új Ptk.-ban, a személyekről szóló könyv után és a dologi jogi könyv előtt.

2. A családjogi szabályok kidolgozásakor figyelemmel kell lenni a Ptk. egyéb könyveiben elhelyezendő rendelkezésekkel fennálló tartalmi összefüggésekre; szükség esetén megfogalmazhatók kizárólag a családjogi könyvre vonatkozó sajátos alapelvek is.

VI. A szellemi alkotások joga és az új Ptk. viszonyára vonatkozóan

1. Az új Ptk.-ban a jelenleginél alaposabban és részletesebben megalkotott szabályokkal kell kifejezésre juttatni a szerzői jognak és az iparjogvédelemnek a polgári joghoz és a Kódexhez kötődését. Ezen kapcsolat hangsúlyos normatív megteremtése során figyelemmel kell lenni arra, hogy a szerzői jogról, a találmányok szabadalmi oltalmáról és a védjegyről szóló külön törvények önálló létre aligha képesek, ha belőlük a magánjogi szabályozás esetleg a Ptk.-ba kerül.

3. Az új szabályozás rendszertani helyének és elnevezésének megválasztásánál olyan megoldást kell találni, amely a szellemi alkotások jogába tartozó polgári jogi védelem vagyonjogi (“tulajdoni”) és személyiségvédelmi természetét megfelelő módon tükrözi, összhangra törekszik az európai megoldásokkal, és a lehetőségek között megőrzi a magyar jogi hagyományokat is.

4. Az új szabályozásnak is számolnia kell azokkal a lényeges különbségekkel, amelyek a szerzői jog és az iparjogvédelem között léteznek.

VII. A társasági jog és az új Ptk. viszonyára vonatkozóan

1. Az új Ptk. megalkotása során törekedni kell a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok bővítésére; ily módon téve lehetővé, hogy az egyes jogi személy-fajtákra vonatkozó normák között csak az általános szabályokat kiegészítő vagy azoktól eltérő rendelkezéseket kelljen lefektetni.

2. Az új Ptk. és a jelenleg részletesen a Ptk.-n kívül szabályozott szervezeti jogalanyok (gazdasági társaságok és más jogalanyok) szabályozásának kapcsolatát a mostaninál szorosabbá kell tenni.

3. A Szerkesztőbizottság a Ptk. egyéb részeinek – így mindenekelőtt a személyekre, a jogügyletekre és a szerződésekre vonatkozó részek – koncepciójától függően látja eldönthetőnek azt a kérdést, hogy a gazdasági társaságokra vonatkozó, jelenleg külön törvényben szereplő szabályok – a Ptk. leendő szerkezetére vonatkozó határozatnak megfelelően: önálló könyvként – beépíthetők-e a Ptk.-ba.