Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának igen lényeges eleme annak meghatározása, hogy milyen tartalmi keretek között mozogjon a kódex: milyen viszonyokat vonjon szabályozási körébe, s melyeket hagyjon ki, akár jellegüknél, az igényelt szabályozási módszernél fogva, akár pedig azért, mert technikai megfontolásokból nem férnek bele a törvénykönyvbe. Ennek a kérdéskörnek a tárgyalása kezdődött meg a polgári jog és a kereskedelmi jog viszonyáról lefolytatott vitával, amelyben az a döntés született, hogy a Kodifikációs Bizottság egységes Polgári Törvénykönyv tervezetét fogja kidolgozni. Ezzel azonban a kódex határainak kijelölése korántsem fejeződött be. Egy sor olyan további kapcsolódási pontot kell megvizsgálni, ahol hasonlóképpen felmerülhet a polgári jogias szabályozás lehetősége, s ennek folyományaként a Polgári Törvénykönyvben való szabályozás, de alternatívaként szóba jöhet az elkülönült szabályozás is. Különösen azokon a jogterületeken elkerülhetetlen ez a vizsgálódás, ahol történetileg is kimutatható, hogy korábban a polgári jogi szabályok között megjelenő, onnan kiszakadt, önállósodott, de azért az anyajogággal még mindig viszonylag szoros kapcsolatot tartó joganyagról van szó. Ezeken a területeken szinte természetszerűleg vetődik fel a kérdés, hogy azok a társadalmi, gazdasági, esetleg jogi, jogrendszertani okok, amelyek a viszonylagos önállósodáshoz vezettek, még a mai napig is változatlanul fennállnak-e, esetleg megerősödtek-e oly mértékig, hogy a kiszakadt joganyag további elkülönült szabályozása, esetleg éppenséggel az elkülönülés erősítése indokolt, vagy éppen ellenkezőleg, a polgári jogi szabályozáshoz való közelítésük, bizonyos fokú reintegrációjuk kívánatos.
E gondolat jegyében a Kodifikációs Szerkesztőbizottság 1999. december 14-i ülésén foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a polgári jogi kodifikáció hogyan kezelje a munkajogi viszonyokat. A vita alapját három kodifikációs tanulmány képezte: dr. Radnay József “A Ptk. és a munkajog kapcsolata, különös tekintettel a magyar jogra” című, a Polgári Jogi Kodifikáció I. évfolyamának 1. számában megjelent tanulmány, továbbá dr. Kiss Györgynek és dr. Prugberger Tamásnak azonos címmel írt tanulmányai: “Az új Ptk. és a munkajogi szabályozás, különös tekintettel az egyéni munkaszerződésekre”. (Dr. Kiss György tanulmánya lapunk e számában, dr. Prugberger Tamás írása egy későbbi számban jelenik meg.) A szerkesztőbizottság ülésén a bizottság tagjain kívül részt vettek a megvitatott tanulmányok szerzői és dr. Pál Lajos, a Munka Törvénykönyvének (Mt.) felülvizsgálatáért felelős Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára is.
A vita három nagy kérdés körül bontakozott ki:
1. A munkajogi szabályozás jelenlegi tárgyát képező viszonyok besorolhatók-e a magánjogi vagy polgári jogi szabályozás tárgykörébe, s a polgári jogi szabályozással javítható-e a jogi szabályozás hatékonysága?
2. Ha a polgári jogi szabályozás indokolt, akkor annak a Polgári Törvénykönyvben kell-e történnie, vagy a polgári jogi elvek alapján, de a kódexen kívül helyezendők el a szabályok?
3. A munkaviszonyoknak a Ptk.-ban való szabályozása esetén szükség van-e az általános polgári jogi szabályoktól eltérő szabályozásra, s ha igen, akkor ennek milyen területre kell kiterjednie, s milyen tartalommal?
Ad 1. A tanulmányok szerzői és a vita résztvevői is abból a tényből indultak ki, hogy jelenleg a munkajogi szabályozás nem egynemű viszonyokra terjed ki: keverednek benne az egyéni és kollektív munkaviszonyok, a magánjogi és a közjogi elemek. Kérdéses lehet egyik oldalról, hogy egy ilyen vegyes tartalmú és módszerű szabályozást teljes egészében magába olvaszthat-e a Ptk., másik oldalról viszont az a kérdés sem kerülhető meg, hogy a jelenleg egységes munkajogi szabályozás elemeire bontható-e anélkül, hogy a szabályozás koherenciája és hatékonysága sérelmet szenvedne.
Szinte egyöntetű vélemény volt az, hogy a modern piacgazdasági viszonyok mellett a munkaszerződésen alapuló egyéni munkaviszonyok szabályozását közelíteni kell a polgári jogi szabályozáshoz, vagyis az egymás mellé rendelt, egyenjogú felek áruviszonyainak megfelelő elvek szerint kell meghatározni az alapvető szabályokat. A munkaviszony sajátosságainak megfelelő eltérő szabályokat, amelyek garanciális korlátozásokat, tilalmakat jelentenének, szintén a polgári jog keretében lehet rögzíteni, hiszen a speciális helyzetben lévő, adott esetben gyengébb fél jogi eszközökkel való védelme nem idegen a polgári jog rendszerétől és módszereitől.
Nem vonható azonban a polgári jogi szabályozás alá a munkajognak az a része, ami éppen nem a magánautonómia körébe tartozó viszonyokat, hanem kollektív munkajogi viszonyokat szabályoz, illetve a munkajog közjogi jellegű szabályozása, ezek ugyanis sem tematikailag, a szabályozott társadalmi viszonyok körét illetően, sem pedig a jogi szabályozás módszerét illetően nem illeszthetőek a polgári jogi szabályozáshoz. Ezzel kapcsolatban egyébként dr. Prugberger Tamás utalt arra, hogy a svájci mintát alapul véve még az sem lenne kizárt, hogy a kollektív munkaszerződések jogát az egyéni munkaszerződésre vonatkozó joganyaggal együtt a Polgári Törvénykönyv tartalmazza.
Ad 2. A vita résztvevői közötti összhang már korántsem volt egyértelmű, amikor a fenti elvi jellegű kérdésen túllépve annak kodifikációs leképezéséről volt szó. Dr. Petrik Ferenc, a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője szerint a lényeg valójában az, hogy erősíteni kell a polgári jogi eszmék érvényesülését a munkaviszonyok szabályozásában, s minden további kérdést technikai jellegűnek kell tekintenünk. Ezzel a nézettel csengett össze dr. Radnay József véleménye, aki szerint az igazi előrelépést az jelentené, ha az egyéni munkaszerződés a Ptk. általános szerződési szabályainak hatálya alá kerülne, s ehhez képest közömbös, hogy a részletes szabályok, vagyis a munkaszerződésre vonatkozó különös szabályok a Ptk.-ban vagy az Mt.-ben kerülnek leírásra.
Ezzel szemben többen utaltak arra, hogy itt nem csupán kodifikációs technikáról van szó, hanem sokkal többről. Dr. Gadó Gábor igazságügyi minisztériumi helyettes államtitkár véleménye szerint az egyéni munkaszerződésen alapuló munkaviszonynak a Munka Törvénykönyvében történő szabályozása – még ha ez a polgári jogi elvek figyelembevételével történne is – nem lehet azonos a Ptk.-beli szabályozással. A szabály elhelyezése ugyanis már önmagában is állásfoglalást jelenthet abban a kérdésben, hogy mit tekintünk a jogviszony lényegének. Dr. Vékás Lajos utalt arra, hogy az nagy eredmény lenne, ha a Ptk. egész általános szabályrendszerével a munkaszerződés mögé állna, ám ez nem csak technikai kérdés, hiszen ha a részletszabályok külön jogszabályban kerülnek megfogalmazásra, akkor az általános elvek érvényesülése kevésbé biztosítható a munkaszerződésekkel kapcsolatban. Utalt még arra is, hogy a Ptk.-beli szabályozás esetén az egyéni munkaviszony szabályozása kevesebb szeszélynek, esetlegességnek lenne kitéve, hiszen a polgári jogi viszonyok összességét szabályozó kódex változtatásával szemben – éppen az egész kódexet átfogó és vezérlő elvek hatása miatt – nagyobb visszatartó erő érvényesülhet.
A jogforrási elhelyezés kérdésének megoldását némileg bonyolítja, hogy az elvi szempontokon túl gyakorlati szempontokat is figyelembe kell venni. Amint dr. Pál Lajos helyettes államtitkár tájékoztatta a szerkesztőbizottság tagjait, folyamatban van a Munka Törvénykönyvének átfogó revíziója, ami nagy valószínűséggel korábban fog befejeződni, mint ahogy az új Ptk. elkészülne. Ebből az következik, hogy az új Mt.-nek az egyéni munkaviszonnyal kapcsolatos állásfoglalása, szabályozása nem hagyható figyelmen kívül a Ptk. tartalmának meghatározásakor sem. Dr. Zlinszky János egyetemi tanár ezzel kapcsolatban annak az aggodalmának adott hangot, hogy nem sikerülhet megteremteni a polgári jog “anyajog” jellegét, ha a polgári jog anyagából bizonyos részeket – a Ptk.-kodifikációt megelőző kodifikációval -kivonnak a lehetséges egységes szabályozás köréből. Dr. Kiss György is arra utalt, hogy az elméleti lehetőség megvan ugyan arra, hogy az új Mt. után elkészülő Ptk. az érdemi, elvi szempontok alapján saját rendszerében (újra)szabályozza az egyéni munkaviszonyokat, erre azonban igen kicsi a gyakorlati esély, hiszen a Mt. mint magas szintű jogalkotási termék olyan “tehetetlenségi erővel” rendelkezik majd, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy viszonylag rövid időn belül a szabályozás struktúráját megbontsák.
A kétféle szélső megoldás közötti variációként felmerült, hogy a Ptk.-ban el lehetne helyezni a munkaszerződésre vonatkozó szabályt anélkül, hogy annak részletes szabályai is ott kerülnének kibontásra. Ez a feladat valamilyen különálló jogszabályra maradna, ami lehetne akár az Mt., akár valamilyen más, önálló jogszabály. E megoldás előnyeként említették a vitában megszólalók, hogy így egyértelművé válna ugyan az egyéni munkaviszony polgári jogi meghatározottsága, de maradéktalanul érvényesülhetnének a szabályozás tárgyából eredő sajátosságok is úgy, hogy nem bontanák meg sem a Ptk., sem a munkajogi szabályozás egységét. Ez utóbbi álláspontot dr. Prugberger Tamás úgy foglalta össze, hogy szerinte az Mt. a Ptk.-nak a munkaszerződésre vonatkozó, részletszabályokba nem bonyolódó szabályához kapcsolódó végrehajtási jogszabálya lehetne, s ekként az egyéni és kollektív munkaviszonyok egységes szabályozása megoldható lenne az Mt.-ben.
Dr. Pál Lajos lehetőséget látott arra, hogy a Mt. átfogó revíziója során – a Ptk. módosításával – a munkaszerződést egyelőre egy definíciós szabállyal mint speciális szerződéstípust megjelenítsék a Ptk.-ban – megteremtve ezzel annak az elvi lehetőségét, hogy az új Ptk. már a részletes szabályokat is magába foglalja majd a kódexszerű szabályozás által indokolt mértékben.
Ezzel a kompromisszumos megoldási javaslattal szemben többen fejtették ki azt az ellenvéleményüket, hogy tartalmatlan, formális megoldás lenne csupán, s éppen ezért elvi alapokon aligha támogatható, hogy a Ptk. csak megnevezzen, esetleg definiáljon egy szerződéstípust, aminek minden lényeges különös szabálya valamely más jogszabályban jelenik meg. Ebből a vita egyes résztvevői azt a következtetést vonták le, hogy ezért nem is szabad a Ptk.-ban megjeleníteni a munkaszerződést, hiszen tartalmi mondanivalója úgysem lehet ezzel kapcsolatban a polgári jogi kódexnek (ezen a véleményen volt pl. dr. Radnay József), mások viszont (például dr. Lábady Tamás és dr. Vékás Lajos) úgy vélték, hogy a megoldást éppen a részletszabályoknak a Ptk.-ba való beépítésével lehet megtalálni. Ezzel összefüggésben dr. Kiss György az óvatos előrehaladás fontosságát hangsúlyozta: az egyértelműen magánjogi elemekből is csak a polgári jog fogalomrendszerében jól leírható mozzanatokat kellene első lépésben a Ptk.-ban szabályozni, mint például az általánosnál hosszabb felmondási idő vagy a felmondási korlátok.
Dr. Mádl Ferenc elmondta, hogy a magánjog területét érintő nemzetközi jogi instrumentumokból nem olvasható ki egyértelmű elvárás a Ptk. és a munkajog összefüggéseit illetően, az európai polgári jogi kódexek azonban mindenhol szabályozzák a munkaszerződést, s a formálódó európai közös civiljog is magától értetődően vonja szabályozási tárgyának körébe az egyéni munkaviszonyokat. E szabályozási koncepciónak az az elméleti alapja, hogy a polgárok szerződéseit a Ptk.-nak kell szabályozni, egyértelmű tehát, hogy a munkaszerződés sem hagyható ki a kódexből. Természetesen a polgári jogi szabályozás szükségszerűen átalakítja az Mt. szabályozási koncepcióját is.
Ad 3. A vita harmadik síkján a bizottság tagjai és a meghívottak a munkaviszonyok polgári jogi szabályozásának szükségszerű sajátosságait érintették. Fölmerült például, hogy a munkaszerződések érvénytelenségét nem lehet teljes egészében az egyéb polgári jogi szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályok szerint megítélni, hiszen – ahogy dr. Weiss Emilia kifejtette – ez adott esetben éppen a dolgozónak mint gyengébb szerződő félnek az érdeksérelmével járna. Ehhez kapcsolódóan dr. Prugberger Tamás kifejtette, hogy valóban szükséges lehet az érvénytelenség intézményének sajátos szabályozása, ez azonban még nem feszítené szét a Ptk. kereteit, a kódex elviselne ilyen speciális szabályokat. Nem törné meg például az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendszerét, ha a munkaszerződések érvénytelensége esetén maga a törvény a jogkövetkezmények ex nunc hatályú érvényesülésével számolna – ellentétben azzal, hogy a főszabály változatlanul a szerződés megkötésére visszamenő, ex tunc hatállyal alkalmazná az érvénytelenség jogkövetkezményeit – figyelemmel arra a sajátosságra, hogy a munkaszerződés alapján a dolgozó által teljesített szolgáltatás szükségszerűen irreverzibilis. Szintén a munkaszerződés szabályai körében érvényesülő sajátosság lehetne az, hogy a szerződés megtámadásának határidejét – az általános szabályoktól eltérően – a munkaviszony megszűnésétől kezdődően kellene számítani, hiszen a kiszolgáltatott munkavállaló számára a megtámadási jog a munkaviszony fennállása alatt csak elméleti lehetőség lenne.
További tartalmi kérdésként vetődött fel a polgári jogi és a munkajogi kártérítési felelősség szabályainak közelítése. Dr. Lábady Tamás szerint abban az esetben, ha elismerjük az egyedi munkaszerződésen alapuló jogviszony polgári jogi jellegét, s ennek megfelelően a szabályozás részben vagy egészben a Ptk.-ba kerül, akkor a kártérítési szabályok egységesebb kialakítása is szóba kerülhet. Ennek a lehetőségnek a megfontolását dr. Pál Lajos is lehetségesnek és szükségesnek ítélte.
Vita bontakozott ki a Ptk.-beli szabályozás módszeréről is. Azt mindenki elismerte, hogy a munkaviszony szabályozása keretében valószínűleg az egyéb szerződésekhez képest szélesebb körben kell garanciális szabályokat beépíteni. Abban azonban nem volt teljes egység, hogy ezeket alapvetően eltérést nem engedő, kogens normák formájában kell-e megfogalmazni, vagy e körben is bátrabban lehet alkalmazni a szerződési jogra egyébként jellemző diszpozitív szabályozási módszert – meghagyva a feleknek az érdekeiknek leginkább megfelelő szerződési szabályok kidolgozásának lehetőségét.
A vita eredményeit dr. Vékás Lajos, a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság és a Szerkesztőbizottság elnöke a következőképpen foglalta össze:
a) Az egyedi munkaszerződés szabályozását a szociális piacgazdaság követelményeinek megfelelően közelíteni kell a polgári jogi szabályozáshoz.
b) A munkaszerződés alapvető szabályainak a Ptk. szabályaihoz kell igazodniuk; e normák (így mindenekelőtt a szerződések általános szabályai) kell hogy képezzék a munkaszerződés sajátos jogszabályainak természetes hátterét.
c) Amennyiben az Mt. kodifikációja időben megelőzi az új Ptk. megalkotását, akkor a munkajogi jogalkotás teheti meg a közelítéshez szükséges lépéseket – akár a Ptk.-ba illesztés formájában, annak módosításával, akár az Mt.-ben elhelyezett utaló szabályokkal. E két lehetséges megoldás nem egyenértékű, a Ptk.-beli szabályozás adekvátabbnak tekinthető.