A cikk letölthető PDF formátumban is.

A Személyek Munkacsoport 2000. október 19-én dr. Petrik Ferenc vezetésével ülést tartott. Megvitatta:

dr. Jobbágyi Gábornak “Az ember és az emberi személyiség” problematikáját taglaló,

dr. Havasi Péternek ,A személyek polgári jogi védelmét” taglaló és dr. Darák Péternek “A jogi személyek létrejöttével és megszűnésével” foglalkozó tanulmányait.

Dr. Jobbágyi Gábor tanulmányában kifejtette, hogy a személyek joga feltétlenül bővítendő, modernizálásra szorul. A jelenlegi Ptk.-ban a képviselet szabályai kuszák, logikátlanok, áttekinthetetlenek, helytelenül a kötelmi jogban nyertek elhelyezést, holott a képviselet csak meghatalmazás esetén kötelmi jogi jellegű. Az összes többi esetben személy- és családjogi képviseletről van szó. A jelenlegi szabályokból nem derül ki, hogy kik a törvényes képviselők, a szülők, a gyám és a gondnok képviseleti jog részben a Ptk.-ban, részben a családjogban nyert szabályozást. Kiemelte, hogy az alkalmazottat és a tagot megillető képviselet sem kötelmi jogi jogcímen alapul, hanem a jogi személyek szervezeti képviseletével kapcsolatos, illetve az örökbefogadás, amely a családi jog részeként is a klasszikus polgári jogba tartozik, szintén képviseleti jogokat és kötelezettségeket teremt. A gondnokság problematikájával összefüggésben rámutatott arra, hogy nincs egységes szabályozása, nincsenek értelmezhető, használható tartalmi szabályai, amely alapvetően akadályozza az emberi jogok érvényesülését (pl. az elmeegészségügy területén).

A gyámsági jogot is az egységesség hiánya jellemzi, illetve a gyám tevékenységének felügyeletéhez hiányoznak a megfelelő eszközök. A személyiségi jogok szabályozását vizsgálva megállapította, hogy a 90-es évekre egy többé-kevésbé megfelelő személyiségvédelmi rendszer alakult ki, viszont a Ptk. szabályainak tartalmi része gyakorlatilag nem változott, továbbra is súlyos koncepcionális hiányosságok, ellentmondások találhatók benne. A személyiségvédelem néhány kulcsterülete hiányzik, vagy csak dekralatív jelzéssel van jelen. Általánosítható hiányosság, hogy a Ptk. az egyes személyiségi jogok fogalom-meghatározását nem tartalmazza, nem említi meg a sérelem eseteit, nem szól az egyes jogok jogos korlátozásának lehetőségeiről, nem utal a törvénynek az Alkotmánnyal való kapcsolatára. A névviseléssel való joggal összefüggésben hiányolja, hogy a Ptk. nem utal a jogszerű névhasználat eseteire. A jó hírnév, a becsület és az emberi méltóság védelme körében ellentmondásos a sajtó-helyreigazítási eljárás, részben a Ptk.-ban, részben a Polgári perrendtartásban való szabályozása. A képmás és a hangfelvétel védelme bővítendő, néhány újabb esetkörrel (pl. a modell helyzete és jogai, a rejtett felvétel kérdése, a tömegfelvételek). A titokvédelmi szabály nem definiálta a titok fogalmát. A jogsértő magatartások leírása ellentmondásos, hézagos. A magánlakás védelme esetében nem tisztázott a tulajdonvédelmi, illetve birtokvédelmi eszközökhöz való viszony, illetve, hogy jogi személyeket megillet-e, ha igen milyen helyiség tekintetében a védelem. A szabadság védelmének szabályozása elfogadhatatlan, mert nincsenek meghatározva a terület szinte önállóvá nőtt részterületei (pl. a munka szabadsága, a nemi szabadság, a mozgás szabadsága). A Ptk. generálisan a jogellenes korlátozást tiltja, ezért bármilyen jogszabályban meghatározott korlátozás jogosnak minősülhet. Az élet, testi épség, egészség védelme körében kiemeli, hogy az orvosi tevékenység az új egészségügyi törvény szemlélete szerint polgári jogi jellegű. A bírói gyakorlat mégis a Ptk. 339. §-a alapján bírálja el a kárigényeket, ezért a gyógyítási szerződést önálló szerződésfajtaként kellene kezelni, és önálló felelősségként szükséges szabályozni az orvosi felelősséget. Kiegészítésre szorul az élet kezdetének és végének szabályozása a Ptk.-ban. Hiányzik a magzat jogi státuszának meghatározása, amely a tanulmányíró álláspontja szerint alakulóban lévő emberi személy, akinek jogképessége általános, egyenlő és ideiglenes. A Ptk.-ból az sem tudható, hogy a törvény mit tekint a halál időpontjának, hiszen az egészségügyi törvény a mai orvosi gyakorlat alapján megkülönbözteti a klinikai és az agyhalál fogalmát, de a Ptk. azt sem rögzíti, hogy a halál bekövetkezését orvosi vizsgálattal kell megállapítani, amelynek alapján halotti anyakönyvi kivonatot kell kiállítani. Indokolt lenne nevesíteni a kegyeleti jogot, amely összefügg a holttestből való szerv kivételével, a boncolás kérdésével, a sírhelyhasználattal, temetéssel, továbbá a kegyeleti jogként újraéledő számos személyiségi jog jóval szélesebb kört fog át, mint a meghalt személy emlékének megsértése, illetve jó hírnevének sérelme. Utalt arra, hogy a természetes személyek személyiségvédelme mellett szükséges a jogi személyek személyiségvédelmének szabályozása is. Bővíteni kell a jogi személy felelősségét (pl. a nem munkaviszonyban álló tagok felelősségére vonatkozó szabályokkal).

A Munkacsoport a tanulmány alapján az alábbi állásfoglalásokat fogadta el:

1. Az új kódex megalkotása során erőteljesen növelni szükséges a joganyag súlyát és kidolgozottsági színvonalát.

2. A Személyek c. kötet tartalmát arra figyelemmel kell megállapítani, hogy a családi jog is a Ptk. részévé válik. Erre figyelemmel a Személyek c. rész tartalmazza a gyermekek jogképességére, törvényes képviseletére, és a gyámságra vonatkozó szabályokat. Itt kell elhelyezni a gondnokságra vonatkozó rendelkezéseket is.

Egyetért a Bizottság azzal is, hogy a családi jog vagyonjogi része kerüljön vissza a szorosan hozzákapcsolódó polgári jogi anyaghoz.

3. A Ptk. tartalmazzon személyiségvédelmi generál klauzulát. Emellett külön nevesített személyiségvédelmi jogterületeket is foglaljon magában, így

a) névjog, névvédelem,

b) jó hírnév, becsület, emberi méltóság védelme, amely magába foglalja a diszkrimináció tilalmát is,

c) képmás és hangfelvétel védelme,

d) titokvédelem,

e) a magánlakás védelme,

f) a szabadság védelme,

g) élet, testi épség, egészség védelme.

Az egyes területeken belül is szükség van a fogalom-meghatározásra, és nevesíteni kell a jogsérelem egyes legfontosabb eseteit.

4. A Ptk. határozza meg az élet kezdetének és végének idejét és a magzat státuszát.

A Munkacsoport a tanulmány alapján javasolja, hogy a kodifikáció során a kötelmi jog körében történjék meg a gyógyítás szerződés kategóriájának kidolgozása.

Dr. Havasi Péter tanulmányában a bírói gyakorlat elemzése alapján foglalta össze azokat a problémákat, amelyek a személyek polgári jogi védelme körében a bírói gyakorlatban gondot okoznak, és egyúttal de lege ferenda javaslatokat tartalmaznak. A jelenlegi szabályozást elsősorban azért nem tartja kielégítőnek, mert nem határozza meg az általános személyiségi jog fogalmát, illetve nem tartalmazza a személyiségi jogok teljes felsorolását. A személyiségi jogokat is sértő magatartás jogellenessége az emberi életminőség sérelmében mutatkozik meg. A bírói gyakorlatra utalva felhívja a figyelmet arra, hogy a személyiségi jogok is csak a rendeltetésszerű joggyakorlás betartása mellett érvényesülhetnek. A jogellenességet csak a sértett beleegyezése, a jogszabály felhatalmazása, a jogos védelem vagy a szükséghelyzet zárja ki. A Ptk. azonban csak a sértett beleegyezéséről szól, amelyet a Ptk. 207. § (3) bekezdése értelmében, mint joglemondó nyilatkozatot kiterjesztően nem lehet értelmezni. A személyhez fűződő jogok védelme a jogi személyeket is megilleti, olyankor, amikor jellegéből következően a személyiségi jog nemcsak magánszemélyt érinthet, pl. a névviseléshez vagy a jó hírnévhez való jog esetében. A bírói gyakorlat szerint a korlátolt felelősségű társaság is érvényesíthet sajtó-helyreigazítási igényt a jó hírnevét sértő valótlan tényállítások közlése esetén. A joggyakorlat a jogvédelmet kiterjesztette a jogi személyiséggel nem rendelkező olyan gazdasági társaságokra is, amelyek saját név alatt jogot szerezhetnek, és kötelezettséget vállalhatnak. Kiemelte, hogy a bírói gyakorlat szerint a személyiségi jog alanyai nem a saját személyes adottságukhoz igazodva, illetve személyiségük értékelésétől függően, hanem mindenkivel szemben azonosan alkalmazott mérce alapulvételével jogosultak a személyiségi jog sérelméből származó igény érvényesítésére.

A személyiségi jogok sérelmének különös eseteit elemezve rámutatott arra, hogy a törvényben felsorolt szempontokon túlmenően a bíróság megállapította a hátrányos megkülönböztetés tényét amiatt, mert egy pénzintézet épületének bejárata nem volt alkalmas arra, hogy azokon a mozgássérült ügyfelek bejuthassanak. A tanulmány frappáns fogalmi alapvetést ad a lelkiismereti szabadság védelme, a személyes szabadság korlátozása, a testi épség, egészség megsértését érintően. A becsület és az emberi méltóság védelmével kapcsolatban utalt arra az eseti döntésre, amely szerint a közszereplést vállaló személy emberi méltóságát sérti, ha egy adott eseményen szokatlan öltözékben jelenik meg és az ekkor készült fényképfelvételt, ha a lap egy köztudottan ironikus rovatában hozzák nyilvánosságra, és ezzel nevetség tárgyává teszik. A jogi személyek névviselésével összefüggésben utal arra, hogy az részben – kiterjesztő értelmezés alapján – a bírói gyakorlaton alapul, miután a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 1-es és 2-es számú állásfoglalásában a szabályozás egyes lényeges elemeit a társadalmi szervezetekre és az alapítványokra is kiterjesztette, illetve eseti döntéssel kimondta, hogy a névviseléssel kapcsolatos jogok és jogvédelem a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket is megilleti. A bírói gyakorlat szerint jogellenes névviselés esetében a személyiségi jogsérelem megállapításában a felróhatóságnak nincs jelentősége. A névkizárólagosság elvéből fakad, hogy a nem természetes személy csak olyan nevet használhat, amely a hasonló működési körben azonos területen tevékenykedő és korábban már nyilvántartásba vett szervezet nevétől eltér. A hasonló működési kör megállapításánál a ténylegesen folytatott tevékenységnek van jelentősége. A vonatkozó eseti döntések szerint egy adott szolgáltatás meghatározását is kifejező kereskedelmi név használatát önmagában nem teszi jogszerűtlenné, hogy utóbb az más jogi személy nevének részévé vált. Két folyóirat összetéveszthetősége úgyis megvalósulhat, hogy a korábban ismertté vált folyóirat címét az utóbb megjelenő hasonló profilú folyóirat az új jelzővel egészíti ki. A névviselési jog sérelmét jelentheti a családi név kereskedelmi névként való jogosulatlan használata, de a jogelőd által a névhasználathoz adott hozzájárulást alapos ok nélkül a jogutód sem vonhatja vissza. Közismert családi név jogosulatlan használata jogsértést jelent az utónév feltüntetése nélkül is.

A tanulmány a jó hírnév védelmével kapcsolatban arra figyelmeztet, hogy amennyiben a társadalmi értékelés alapjául szolgáló értesülések, tényállítások nem az objektív valóságot fejezik ki, akkor a jó hírnév sérelmét eredményezik, függetlenül a közlő felróhatóságától, jó- vagy rosszhiszeműségétől. Így híresztelésnek kell tekinteni más személy nyilatkozatának, állításának, tájékoztatásának közlését, továbbítását, közreadását akkor is, ha híven közli más személyek valótlan nyilatkozatát. Személyiségi jogainak védelme iránti igényt az is előterjeszthet, akit a sajtóközleményben név szerint nem jelöltek meg, de személye a sajtóközlemény tartalmából valamilyen módon felismerhető. A sajtóhelyreigazítás intézményének részletes elemzését követően az újraszabályozáskor eldöntendő lényeges kérdésként említi, hogy miként érvényesüljön hangsúlyozottan a sajtó objektív felelőssége. Felveti, hogy anyagi jogi szabályként kellene törvénybe iktatni a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 14. számú állásfoglalás I. pontjának második mondatát, amely szerint az olyan sajtóközlemény valóságát is általában a sajtószerv köteles bizonyítani, amely híven közli más személy tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét. Utal arra, hogy a jogvédelem hatásosságát csökkentette a sajtótörvény 1996-os módosítása, amely az ún. sajtóbírság kiszabásának-lehetőségét megszüntette. Szükségesnek látja az internetre vonatkozó sajtó-helyreigazítási szabályok megalkotását.

A képmás és hangfelvétel védelmét érinti a bírói gyakorlat által kialakított ún. tömegfelvétel kérdésköre. Eszerint a képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor az ábrázolás módja nem egyéni, hanem a felvétel összhatásában örökíti meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. Arra nyilvános eseményről szóló, vagy nyilvános helyen készült tudósítás kapcsán sincs lehetőség, hogy a felvétel – megfelelő hozzájárulás nélkül – a tömegből egy-egy résztvevőt külön is kiemelve (mint egy egyéniesítve) mutasson be. Egy másik eseti döntés szerint a bíróság vagy más hatóság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek, és a bizonyítás ezt a célt szolgálja. Nem lehet ezért az egyébként is sok jogsértés nélkül készült hangfelvétel felhasználását visszaélésnek tekinteni, ha ez a hangfelvétel felhasználójával szemben elkövetett jogsértéssel kapcsolatos bizonyítás érdekében történik.

A tanulmány két jelentős titokvédelmi tárgyú eseti döntést idéz, amelyek szerint az orvost és az egészségügyi szakdolgozót a beteg gyógykezelése után is köti a titoktartási kötelezettség, illetve személyhez fűződő jogokat sért a gyógyintézet, ha a beteg gyógykezelésével, műtétjével kapcsolatos okiratok kiadását a jogosult részére megtagadja. A magánlakás védelme tekintetében a jogi személy helyiségeinek védelme problémakörét veti fel és megállapítja, hogy jogi személy céljára szolgáló helyiségnek az tekinthető, amely a tevékenység megvalósítására szolgál, a működés jellegéből azonban eleve adódik bizonyos nyitottság, pl. a közintézményeknél, ahol a védelmet belső előírások, konvenciók szabályozhatják, ezért ezekhez mérten kell értékelni a belépés, bejutás jogszerűségét is. Hangsúlyozza, hogy a jogszabály a védelmet igénylő magatartást nem határozza meg, ezért valójában minden olyan magatartást tilt, és védelmet biztosít minden olyan eljárással szemben, amely a jogi személyt, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet a helyiségeiben végzett tevékenységeiben zavar vagy akadályoz.

A tanulmány az anyagi jogi rendelkezések vizsgálatát követően a jogvédelem objektív eszközeit veszi számba. Ezen túlmenően a személyiségi jogában sértett személy vagyoni és nem vagyoni kártérítésre is jogosult. A bírói gyakorlat szerint – az erről szóló alkotmánybírósági határozat indokolásától eltérően – a nem vagyoni kár bekövetkezésének vizsgálata annak alapján történik, hogy változott-e hátrányosan az emberi személyiség testi, vagy lelki életminősége. A nem vagyoni kártérítés lényegében az elszenvedett sérelemért járó kárpótlás, amelynek mértéke a jogsértés súlyához igazodik. Értékelni kell továbbá a jogsértő magatartás módját, annak hatását, eredményét, a felróhatóság súlyát és az érintett esetleges közrehatását. Az ismertetett eseti döntések szerint nem vagyoni kártérítésre adhat alapot a temetés méltatlan körülmények között történő lebonyolítása, fertőző betegség közhírré tétele.

A tanulmány javasolja a Ptk. 84. § (2) bekezdése szerinti közérdekű célra fordítható bírság egyértelmű céljának és önálló alkalmazási lehetőségének jogszabályi előírását.

A kegyeleti jogok helyes értelmezésének azt tartja, amely abból indul ki, hogy a személyiségi értékekben nem lehet jogutódlás. Ellenben az elhunyt személy értékei – kivéve azokat, amelyeknél ez fogalmilag kizárt (pl. a testi értékek stb.) – a tovább élők személyiségi jogaiba transzformálódnak. Ennek a felfogásnak azonban a jogszabály rendelkezéséből [Ptk. 85. § (3) bekezdése] egyértelműen ki kellene derülnie. A Ptk. 85. § (4) bekezdésében foglalt ideiglenes intézkedés egészében eljárásjogi természetű, ezért a Ptk.-ból mellőzhető lenne.

A tanulmány alapján a Munkacsoport az alábbi állásfoglalásokat fogadta el:

1. A kodifikáció során meg kellene határozni a személyiség fogalmát.

2. A személyek polgári jogi védelmének szabályait tartalmazó fejezet sem szerkezetileg, sem tartalmilag nem megfelelő. A jelenlegi szabályozás helyett helyesebb lenne az egyes személyhez fűződő jogokat nem negatív megközelítéssel, hanem a személyhez fűződő jogot pozitíve a jog tartalmára is kiterjedően meghatározni.

3. Megfontolandó, hogy a törvény tartalmazza e az általános személyiségi jog fogalmat. Felmerülhet az Alkotmánybíróság gyakorlatából ismert emberi méltósághoz való jog, mint az általános személyiségi jog egyik meghatározási módja. Ebben az esetben azonban el kell gondolkodni azon, hogy miként alakul a jogi személyek, illetőleg a közösségek jogi helyzete és jogvédelme. Az általános személyiségi jog fogalmának e személyekre is ki kell terjednie.

4. A kodifikáció során figyelembe kell venni az Alkotmánybíróság határozatait (pl. információs önrendelkezési jog, önazonossághoz való jog meghatározása).

5. Több személyiségi jog tarthatatlanul szűk tartalmú, pl. a lelkiismereti szabadság joga csak a gondolatok és a nézetek szabadságával együtt fogalmazható meg a törvényben.

6. Nem egyértelmű a személyhez fűződő jogok jogellenességének kérdése (pl. a Ptk. 76. §-a a személyes szabadság jogellenes korlátozásáról rendelkezik, miközben a jogellenesség valamennyi a Ptk.-ban szabályozott személyhez fűződő jog esetében törvényi feltétel). A törvényben a jogellenességet kizáró körülményekről rendelkezni kell.

7. Megoldásra vár a Ptk.-ban a nem vagyoni kárért való felelősség szabályozása és annak rendszerbeli elhelyezése. Az új Ptk.-ban a nem vagyoni kárról önálló szabály formájában kell rendelkezni, mégpedig annak alapján, hogy a nem vagyoni kár alapja a személyiségi jog megsértése, az emberi személyiség testi vagy lelki életminőségének hátrányos megváltozása. Ez a hátrányos állapot csak akkor következik be, ha a sérelmet szenvedett élete megnehezül, a személy életminősége megváltozik. A nem vagyoni kárpótlásnak e jellegzetessége az intézménynek a személyiségi jogkörében való elhelyezését indokolná. Világossá kell ugyanakkor tenni, hogy a nem vagyoni kártérítés egyéb feltételeire az általános kártérítési szabályokat kell alkalmazni.

Dr. Darák Péter tanulmánya ,A jogi személyek létrejöttére és megszűnésére” vonatkozóan végzett elemzést és tett javaslatot átfogó újraszabályozásra. A tanulmány részletesen foglalkozik az előtársasági konstrukcióval és a megszűnés jogi hatásaival.

Megállapítja, hogy a jogi személyek általános szabályait magában foglaló Ptk. rendelkezések a legkevésbé sem tükrözik a magyar társadalmi-gazdasági rendben az utóbbi 10-20 évben bekövetkezett változásokat. A változások egyrészt a Ptk. keretein kívül zajlottak, másrészt legfeljebb a jogi személyek egyes fajtáira vonatkozó előírások között nyertek elhelyezést. Teljesen elmaradt az egyes jogi személyekre vonatkozó szabályok egységesítése és általánosítása, annak ellenére, hogy ezt a gazdasági forgalom biztonsága, a hitelezők érdekvédelme feltétlenül indokolja. Hangsúlyozza, hogy az egységesítés alapjául egy jól működő nyilvántartás szolgálna, amely garantálhatná, hogy az üzleti forgalomban, illetve a társadalmi életben törvényesen létrehozott jogi személyek vesznek részt. Az állam polgári jogi jogalanyiságának szabályozásával kapcsolatban felveti, vajon szükséges-e annak szabályozása, hogy az állam mikor lép polgári jogviszonyba közvetlenül, amennyiben igen, úgy az állami szerv kezelésébe tartozó vagyontárgy fogalmát feltétlenül korszerűbb kifejezéssel kell helyettesíteni. Azt a véleményt fejti ki, hogy az állami vagyonra vonatkozó rendelkezések a Ptk. tulajdonjogi részébe illenek. Túlságosan széles körűnek ítéli azt a lehetőséget, hogy a pénzügyminiszter törvényen alapuló képviseleti jogára vonatkozó szabályozástól minden jogszabály eltérhet.

A tanulmány meghatározza a jogi személy fogalmát az alábbiak szerint: “Jogi személy a létrehozó személytől tartósan elkülönülő vagyonnak vagy emberi cselekvéseknek személyiséggel való felruházása, jogok gyakorlása és kötelezettségek vállalása végett. A jogi személyiséghez szükséges az állam által elismert cél és a cselekvőképességet biztosító szervezet, valamint az önálló vagyoni felelősség. A jogi személy feltétele a jogi személy nyilvántartásba vétele. Ismerteti a jogi személyek alaptípusait (személyösszességek, vagyonösszességek), valamint a jogi személyre vonatkozó történeti elméleteket (fikciós elméletek, realitás elméletek, vagyonelméletek, ezen belül az alanytalan jogok, illetve a célvagyon elmélete, valamint a beszámítási elmélet). Hangsúlyozza, hogy napjainkban a jogi személyiséggel való felruházás sok esetben már nem csak gazdasági, hanem nemzetközi, közigazgatási, pénzügyi szempontokon múlik. A hatályos szabályozással szemben a jogi személy jogképessége mellett indokoltnak tartja a jogi személy cselekvőképességének deklarálását is. Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat elsősorban a közjogi jellegű jogi személyek egyes szerveinek önálló jogi személyiségével kapcsolatos esetekkel találkozott (pl. rendelkeznek-e a polgármesteri hivatalok, a megyei kárrendezési hivatal, a vám- és pénzügyőrség területi szervei, az Országgyűlés, a Gépjármű-felelősségbiztosítási kárrendezési alap, a miniszter, mint személytelenül megjelölt közjogi tisztség jogi személyiséggel, illetve perképességgel).

A jogi személy keletkezésének két alapvető módját jellemezve megállapítja, hogy az ún. “normatív meghatározás rendszerében” a jogi személyiség jogképességét nem közvetlenül az alapítással, hanem egy ezt követő konstitutív hatályú aktussal, a nyilvántartásba vétellel vagy hatósági engedéllyel szerzi meg. A másik ún. “szabad alapítási rendszerben” a jogi személy közvetlenül az alapításkor keletkezik. Kiemeli, hogy a szabad alapítási rendszer a modern gazdasági forgalomban komoly veszélyeket rejthet magában, hiszen jogbizonytalanságot eredményez a jogi személy keletkezésének időpontját illetően. A jogi személy létrejöttének lépcsőit elemezve rámutat arra, hogy tisztán kötelmi jogi jogviszony (szerződés) létesíti a polgári jogi társaságot, amely azonban különbözik attól az esettől, amikor már szervezet létrehozására szerződnek (pl. előtársaság alapítása). A harmadik fokozat pedig az az eset, amikor a jogi személy a nyilvántartásba vétellel jön létre (pl. gazdasági társaság). A tanulmány összefoglalóan bemutatja azt a történeti fejlődést, amely az előtársaságok jogi státuszának megítélésében megfigyelhető volt. A klasszikus felfogás szerint (Brodman 1928.) a részvénytársaság csak a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel keletkezik, egy pillanattal sem korábban, akkor azonban teljes fegyverzetben áll készen, mint ahogy “Athéné kipattant Zeusz fejéből.” A napjainkra uralkodóvá vált azonossági elmélet szerint a szerződéssel megalapított és a nyilvántartásba vett részvénytársaság vagy kft. egy azon alanyok, mint az embrió és a gyermek, a rügy és a virág, a báb és a pillangó (Hatzenburg-Schilling 19 5 6.). Figyelemre méltó, hogy a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság csak 1981-es ítéletével erősítette meg az előtársaság teljes értékű jogalanyiságát, amikor a korábban érvényesülő előterhelési tilalmat az előzetes felelősség elvének kimondásával váltotta fel. Az előzetes terhelési tilalom alapja ugyanis az az elv volt, amely szerint csak az szerezhetett jogokat, aki a kötelezettségekért helyt is állhatott. Állami elismerés – tehát nyilvántartásba vétel nélkül, illetve azt megelőzően -, az előtársaságot pedig nem tekintették helytállásra alkalmas formációnak.

A tanulmány kitér az egyszemélyes társaság 1981-es német bevezetésére, amely az önálló jogalanyiság elismerése tekintetében újabb bonyodalmakat okozott. Adott esetben ugyanis az egyszemélyi alapító az alapító okiratot – anélkül, hogy nyilvántartásba vételét kérné – önállóan elkészítheti, és a magánvagyonára folyó végrehajtás megakadályozása érdekében az asztalfiókból elővarázsolva arra bármikor hivatkozhat.

A tanulmányíró álláspontja szerint minden jogi személyre kiterjedő hatályú általános szabállyá kellene tenni azt, hogy a jogi személy a nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, amely feltételezi egy minden jogi személyre kiterjedő nyilvántartás életre hívását is. Ily módon egységesen előírható, hogy a jogi személy a bejegyzés napjával jön létre. (Ehelyütt utal arra, hogy az államháztartásról szóló törvény ezzel szemben indokolatlanul úgy rendelkezik, hogy a költségvetési szerv az alapító okiratban meghatározott hatállyal jön létre.) Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a bejegyzést megelőzi egy közjogi aktus – jogszabály vagy hatósági határozat -, vagy alapító jogi és természetes személyek kötelmi jellegű megállapodása, amely a jogi személy létrehozására irányul. A létrehozatal ezen momentuma és a nyilvántartásba vétel közötti időszakra vonatkozóan általánosíthatók az előtársaságra vonatkozó társaságjogi szabályok, és ún. előjogi személyi szabályozás alakítható ki. Az előtársasági konstrukcióból átvételre javasolja az alábbi rendelkezéseket:

1. Az előjogi személy a hatósági engedélyhez kötött tevékenység kivételével alapítása napjától működhet.

2. Az alapítás napjának a létesítő okiratban előírt formában foglalása napját kell tekinteni.

3. A létesítő okiratban kijelölt vezető tisztségviselők a nyilvántartásba vételig annak nevében és javára járnak el, azonban a bejegyzésig a jogi személy neve csak a “bejegyzés alatt” megjelöléssel használható.

4. Egyesüléssel, szétválással vagy átalakulással létrejövő jogi személy a bejegyzéséig nem működhet.

5. Az előjogi személyekre a nyilvántartásba vett szervezetre irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a létesítő okirat nem módosítható, megszűnés nem határozható el. Törvény további feltételeket is előírhatna.

6. Ha az előjogi személy nyilvántartásba vételi kérelmét elutasítják, további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését megszüntetni.

7. A vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásából eredő tartozásokért az alapítók a megszűnés esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni.

8. Ha az alapítók a szervezetre irányadó szabályokból következően nem vagy korlátozottan felelnek, a ki nem elégített követelésekért harmadik személyek irányában a vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni.

A tanulmány összefoglalja, hogy melyek azok az adatok, amelyek a jogi személyek egységes nyilvántartásának alapját biztosíthatják. Álláspontja szerint ilyen adat a jogi személy neve és székhelye, tevékenysége, vagyona, illetve szervezete, képviselőjének neve és lakcíme. Ugyanakkor mellőzhetőnek ítéli a jogi személy célját és megfontolandónak azt, hogy a szervezetet milyen részletességgel kell a létesítő okiratban, illetve a nyilvántartásban feltüntetni. Az egyeden alapító által létrehozott előjogi személy visszaélésszerű felhasználásának megelőzése érdekében javasolja annak előírását, hogy meghatározott idő elteltével a létesítő okiratot semmisnek kell tekintem, ha a jogi személy nyilvántartásba vételét nem kérték.

A jogi személy képviseleti körében kifejti, hogy praktikusság okán indokolt olyan diszpozítiv főszabály felállítása, amely az önálló képviseleti jogosultságot preferálná. Javasolja a jogi személy képviselője nyilvántartásba vételéhez a cégnyilvántartás mintájára aláírási címpéldány bevezetését. Rámutat arra, hogy az új konstitutív nyilvántartási rendszerben a képviselői adatváltozás hatályossága nem múlhat harmadik személyek tudatállapotán, márpedig a jelenlegi bírói gyakorlat a hatályosságot csak jóhiszemű harmadik személy szempontjából köti a nyilvántartáshoz.

A jogi személy szervezeti egységével kapcsolatos szabályozásról megállapítja, hogy a hatályos állapot szerint egy magánokiratból kell kideríteni a jogi személyiség létét, amely semmiképp nem szolgálja a gazdasági forgalom biztonságát. Ezért indokolt egy ún. “önálló jogi személyiségű szervezeti egységek jegyzékének” felállítása, amely konstitutív módon rendelkezik a nyilvántartásba való bejegyzésről, illetve törlésről. Amennyiben a jegyzék a nyilvántartott adatok szempontjából nem lesz teljes értékű nyilvántartás, ezt a hiányosságot ellensúlyozhatja egy olyan új felelősségi szabály, amely szerint az önálló jogi személyiségű szervezeti egység kötelezettségeiért az alapító jogi személy készfizető kezesként tartozik helytállni.

A hitelezővédelmi szempont hatékony érvényesítése érdekében a jogi személy megszűnésének szabályai szorulnak a legszélesebb körű módosításra. Taxatív felsorolással szükséges meghatározni a megszűnési módokat, deklarálva azt, hogy a jogalanyiság a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg, illetve a törlés időpontja az elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja. Külön szükséges szabályozni a jogutód nélküli és a jogutódlással történő megszűnés eseteit.

A jogutódlással megszűnés esetén az alábbi általános szabályokat szükséges rögzíteni:

1. Ha a jogi személy egyesüléssel, szétválással vagy átalakulással szűnik meg, a létrejövő jogi személy a megszűnő jogi személy jogutódja. Nem alakulhat át, egyesülhet, válhat szét a végelszámolás vagy a felszámolás alatt álló jogi személy.

2. A jogelőd kötelezettségeiért a jogutód tartozik helytállni, ha törvény másként nem rendelkezik a megszűnő jogi személy tagjainak felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a jogutód helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.

3. A jogutódlással történő megszűnés a megszűnő jogi személlyel szemben fennálló követeléseket nem teszi lejárttá.

4. Ha a törvény másként nem rendelkezik az egyesüléssel, szétválással vagy átalakulással létrejövő jogi személy, a jogelőd hatósági engedélyeinek jogosultja, kivéve, ha a hatósági engedély feltételeinek nem felel meg.

5. Ha a törvény vagy a megszűnésről rendelkező szerv másként nem rendelkezik szétválás esetén a jogutódokat a jogelőd követelései közösen illetik meg, tartozásaiért egyetemlegesen kötelesek helytállni.

6. Ha a törvény másként nem rendelkezik a jogutódlással létrejövő jogi személy hirdetményben köteles felhívni a megszűnő jogi személy hitelezőit követeléseik bejelentésére. A bejelentett követeléseket lejáratuk sorrendjében kell kielégíteni. Az a hitelező, aki követelését a hirdetményben megszabott határidő alatt nem jelentette be, a jelentkezésig történt kielégítéseket sorrendjük szempontjából nem kifogásolhatja.

7. A jogutód jogi személy a hitelezővel szemben fennálló egynemű és lejárt követelését a jogelőd tartozásába beszámíthatja.

8. Ha a szerződés alapján a jogelőd olyan szolgáltatás nyújtására vállalt kötelezettséget, amelynek teljesítése a jogutódtól nem várható el, a másik fél a szerződéstől elállhat és a jogutódtól az elállás miatt keletkezett kára megtérítését követelheti.

A jogutód nélküli megszűnés esetén – a tanulmányíró álláspontja szerint – a legkézenfekvőbb a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény rendelkezéseire való utalás azzal, hogy ha valamely jogi személy végelszámolás, illetve felszámolási eljárás nélkül is megszűnhet, erről az adott jogi személy különös szabályait magában foglaló törvényben kellene rendelkezni.

A tanulmány rámutat arra, hogy jelenleg megoldatlan a felszámolási eljárás eredményeként törölt cégek később előkerült vagyontárgyainak sorsa. A bíróságok jogi szabályozás nélküli joggyakorlatot folytatnak, amikor elrendelik, hogy az ilyen vagyontárgyak értékesítéséről és a hitelezők közötti felosztásáról a korábbi felszámoló gondoskodjon. A bíróságok a póthagyatéki eljárás mintájára az eljárás befejezéséről szóló végzés kiegészítésével döntenek a vagyon felosztásáról, a felszámolási költségek és a felszámolói díj megállapításáról. Ez az alaphelyzet más jogutód nélküli megszűnési mód esetében (pl. végelszámolás után) is előállhat, illetve nemcsak vagyontárgy, de a követelés is ismerté válhat. Ilyen esetben a nyilvántartást végző bíróság kirendelése alapján eljáró vagyongondnok intézkedhetne, akit a felszámolói névjegyzékben szereplő felszámolók közül lehetne kirendelni. Az érvényesített követelést vagy vagyontárgyat a megszűnt jogi személy kielégítetlen hitelezői, ennek hiányában a jogi személy volt tagjai tulajdonába lehetne adni. Ha a jogi személynek nem voltak tagjai, az alapítónak való átadásról lehetne rendelkezni. Ezzel a megoldással áthidalhatónak tűnik az a dilemma is, hogy a jogi személy, amelynek a nevében a vagyongondnok eljár már nem létezik.

A tanulmány alapján a Munkacsoport az alábbi állásfoglalást fogadta el:

1. A Ptk.-nak a jogi személyek általános szabályait összefoglaló fejezetében meg kell határozni a jogi személy fogalmát. A definíció elemei a következők lehetnek:

– a létrehozó személytől tartósan elkülönülő vagyon vagy emberi cselekvés;

– a jogalanyiság, amelynek célja, hogy jogokat szerezhessen, gyakorolhasson és kötelezettségeket vállalhasson;

– a cselekvőképességet biztosító szervezet;

– az önálló vagyoni felelősség;

– az állam által elismert cél, amely abban nyilvánul meg, hogy a jogi személy a nyilvántartásba vétellel jön létre, szűnik meg, illetve nyilvántartott adatai harmadik személlyel szemben a nyilvántartásba vételtől hatályosak (konstitutív hatályú nyilvántartás).

2. Általánossá kell tenni a jogi személy keletkezésének azt a rendszerét, amely szerint a jogi személy jogképességét nem az alapítással, hanem konstitutív hatályú aktussal, a nyilvántartásba vétellel szerzi meg, és megszűnése a nyilvántartásból való törléssel következik be. Ki kell dolgozni a nyilvántartás alapelveit (pl. közhitelesség, nyilvánosság elve stb.).

3. A társasági jogban ismert előtársaság jogintézménye a konstitutív hatályú nyilvántartás általánossá tételével előjogi személy konstrukció bevezetését teszi lehetővé. Az előjogi személy az előtársasághoz hasonlóan alapítása napjától a jogi személy létrejöttéig, vagyis a bejegyzés napjáig működhet. A forgalom biztonsága érdekében szükséges a bejegyzés nélküli megszűnés esetére az alapítói, illetve vezető tisztségviselői felelősség szabályozása. Az egyeden alapító által létrehozott előalapítvánnyal való visszaélés megelőzése érdekében elő kellene írni, hogy meghatározott idő (három, hat hónap) elteltével a létesítő okiratot semmisnek kell tekinteni, ha a jogi személy nyilvántartásba vételét nem kérték.

4. A jogi személyek önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységét külön ún. “önálló jogi személyiségű szervezeti egységek jegyzékében”, mint konstitutív hatályú nyilvántartásban kellene nyilvántartani. A szervezeti egység kötelezettségeiért az alapító készfizető kezesként tartozna helytállni.

5. A jogi személyek általános szabályait összefoglaló fejezetben részletesen foglalkozni kell a képviseleti szabályokkal, amelynek során a törvényes képviselet szabályait egyszerűsíteni kell, és össze kell foglalni. Ennek során a társasági törvényből ki kell iktatni a képviselet helyett indokolatlanul használt cégjegyzés fogalmát. Idejét múlt, ezért a továbbiakban mellőzhető a két személy aláírásának szükségességére vonatkozó Ptk. szabály, ehelyett az önálló képviseleti jogosultságot kell preferálni.

6. Egységesíteni szükséges az egyes jogi személyek megszűnési módjait az alábbiak szerint:

– a jogi személy megszűnik, ha

a) a jogszabályban létesítő határozatban vagy okiratban meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel megvalósult,

b) a legfelsőbb szerve kimondja megszűnését (feloszlás),

c) ha más jogi személlyel egyesül (beolvadás, összeolvadás),

d) több jogi személlyé válik szét (különválás, kiválás), illetve átalakul,

e) az arra jogosult szerv megszünteti (feloszlatás),

f) a megszűnést megállapítja (megszűntté nyilvánítja),

g) törvény más okból elrendeli.

Jogutódlással megszűnés esetén deklarálni kell a jogutód helytállási kötelezettségét, illetve ha annak nem tud eleget tenni a megszűnő jogi személy tagjainak felelősségét. A jogelőd hatósági engedélyei vonatkozásában – ha az engedély feltételeinek a jogutód is megfelel – a jogutód jogi személy jogutódlását el kell ismerni. A megszűnő jogi személy hitelezői megkárosításának megelőzése érdekében a jogutódlás tényének megfelelő (pl. hirdetményi) nyilvánosságot kell adni. Ha a jogutód olyan személyhez kötődő szolgáltatás kötelezettjévé válik, amelynek teljesítése tőle nem várható el, a jogosult elállhatna a szerződéstől. A jogutód nélküli megszűnés esetén általános szabályként a Cstv. megfelelő alkalmazásával végelszámolási vagy felszámolási eljárás biztosítaná a hitelezők kielégítését. A jogi személy megszűnését követően ismertté vált a megszűnt jogi személyt megillető követelésről vagy vagyontárgyról a nyilvántartást végző bíróság kirendelése alapján eljáró “vagyongondnok” intézkedne, oly módon, hogy azt a kielégítetlen hitelezők vagy ennek hiányában a volt tagok, illetve alapítók tulajdonába adná.

A megszűnés ezen szabályai esetlegesen a Ptk. kötelmi részébe is foglalhatók.

8. A jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek áttekintését követően kellő körültekintéssel kell vizsgálni, hogy mennyiben nyerhetnek jogosultságot a gazdasági forgalomban, illetve a társadalmi életben való részvételre.

* a Munkacsoport titkára