A cikk letölthető PDF formátumban is.

1. BEVEZETÉS

Bodzási Balázs Javaslat az önálló zálogjog újraszabályozására című cikkében1 vitába száll az új Polgári Törvénykönyv Javaslatában megfogalmazott azzal az állásponttal, hogy nem kell szabályozni az önálló zálogjogot; állást foglal amellett, hogy az önálló zálogjogra szükség van, és javaslatot tesz az új szabályozás tartalmára. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy létező jogintézmény megszüntetése komoly döntés (még akkor is, ha az a jogintézmény csupán 10 éves), különösen annak tudatában, hogy a lakásfinanszírozás és refinanszírozás rendszere jelenleg e jogintézményre épül. A fennmaradása mellett lehet dönteni még akkor is, ha szükségessége kérdéses, de jelenléte nem kifejezetten káros, vagy a szabályozás jobbításával a problémák megoldhatók. E válaszcikk ezért eredeti szándéka szerint elsősorban nem a végső döntésre koncentrált, hanem a felvetett bírálatok, érvek közelebbi megvizsgálásával, esetenként alternatív vélemény megfogalmazásával kívánt, közvetett módon hozzájárulni a megalapozott jogalkotói döntéshez. Az ellenérvek megvizsgálása eredményeként azonban arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az önálló zálogjog jogrendszerünkben több problémát okoz, mint amennyinek a megoldásához esetleg hozzájárulhat, ezért nem javasoljuk annak kodifikálását. Bodzási cikke három fő kérdést vizsgál: Mi az önálló zálogjog természete (ezen belül olyan érdekes elméleti kérdések, mint az absztraktság, a járulékosság és a fiducia)? Mi az önálló zálogjog szerepe? Hogyan kellene szabályozni az új Ptk. -ban az önálló zálogjogot?

2. AZ ÖNÁLLÓ ZÁLOGJOG TERMÉSZETE

2. 1. Fiduciaries ügylet-e az önálló zálogjog?

Bodzási elsősorban a Javaslatnak azzal a megállapításával száll vitába, hogy az önálló zálogjog fiduciárius ügylet. Álláspontja szerint ebben az esetben nincs szó sem tulajdonátruházásról, sem a jogviszonyok megkettőződéséről, sem pedig arról, hogy a jogszerző dologi jogilag többet kapna, mint amennyi őt megilleti, és az önálló zálogjog jogosultját elszámolási kötelezettség is terheli. Úgy gondoljuk, ezek az érvek nem megalapozottak. Az önálló zálogjog esetében valóban nem a szerződéses úton korlátozott tulajdonjog szolgál biztosítékul, azonban az önálló zálogjog jogosultja egy nem-járulékos kielégítési jogot biztosító, abszolút hatályú, megterhelhető és átruházható vagyoni értékű dologi jogot szerez (amelynek értékét a zálogjog összege és a zálogtárgy forgalmi értéke határozza meg). Az önálló zálogjog dologi jogi tartalma, a járulékosság hiánya miatt, akárcsak a tulajdonátruházás esetén, több jogot biztosít a zálogjogosult számára, mint amit a biztosítéki cél megkövetel.2 A jogi helyzet megkettőződése abban áll, hogy az adós egyrészt személyes kötelezettként tartozik az adósságát leróni, másrészt pedig dologi kötelezettként köteles tűrni azt, hogy a jogosult a zálogtárgyból kielégítést keressen, mégpedig, a zálogjog önállóságából fakadóan, függetlenül attól, hogy a személyes adósság fennáll-e. A dologi jogosultság és a kötelem tartalma között diszkrepancia áll fenn, a dologi jogi többletjogosítvány “visszavétele” kötelmi úton, a biztosítéki szerződés által történik. Talán éppen ezért volt Nizsalovszkynak az a véleménye, hogy az önálló zálogjog és a követelés együttes fennállása “hibrid jogi helyzetet” eredményez. 3 A fentiekből következően a zálogkötelezettet terhelő elszámolási kötelezettség is csupán részlegesen érvényesülhet, hiszen az önálló zálogjog alapján a zálogjogosult csak a zálogtárgy értékesítésével elért bevétel és a kielégítési jog összege közötti különbözettel köteles elszámolni, az önálló zálogjog által biztosított kielégítési jog azonban nem függ a ténylegesen fennálló biztosított követeléstől, ez utóbbi összege ezért az elszámolásnak egyáltalán nem képezi részét. A fiduciárius ügyleteknek az a sajátossága is fennáll, hogy hamis látszat alakul ki a vagyoni jogok tekintetében. Igaz, hogy jelzálogjog esetén az önálló zálogjog bejegyzésre kerül, azonban e bejegyzés félrevezető, mert azt mutatja, hogy a zálogjogosult egy meghatározott összegű absztrakt vagyoni jogosultsággal rendelkezik, azonban a mögöttes és a nyilvánosság számára nem feltétlenül ismert bizalmi jogviszony e vagyoni jog érvényesíthetőségére és értékére alapvető hatással van.

Az önálló zálogjog esetében tehát a fiduciárius ügyletek minden lényegi sajátossága érvényesül. Azért is különös, hogy Bodzási kétségbe vonja az önálló zálogjog fiduciárius jellegét, mert tanulmánya nagyrészt a német jogon alapul, és a német jogirodalom az önálló zálogjogot (legalábbis annak gyakorlatban szinte kizárólagosan előforduló változatát, a biztosítéki célú önálló zálogjogot, a Sicherungsgrund schuldot) egyértelműen a fiduciárius hitelbiztosítékok körében tárgyalja. 4 Az önálló zálogjog fiduciárius jellegét nem érinti az sem, ha szerződéses úton vagy kiegészítő szabályozással meg lehet teremteni a kellő adósvédelmet. Éppen azért merül fel a zálogjogon kívülálló adósvédelmi szabályok szükségessége, mert önmagában az önálló zálogjog ezeket nem biztosítja. Azok a “hatékony védelmi mechanizmusok”, amelyekre Bodzási visszatérően utal, mind a dologi jogon kívül álló, sőt azzal szembenálló, azt felülíró eszközök. A biztosítéki szerződésnek a Bodzási által leírt korrigáló szerepe a fiduciárius helyzet fennállásának következménye és ékes bizonyítéka. A dologi és a kötelmi normának ez a kettőssége teszi a jogviszonyt fiduciárius jellegűvé.

2.2. Az önálló zálogjog”absztraktsága”

Bodzási szerint az önálló zálogjognak létezik egy absztrakt és egy a szerződéses járulékosság alapján álló koncepciója. Az absztrakt koncepció Szladitstól kezdve, Nizsalovszkyn keresztül egészen a mai szerzőkig (Salamonné, Leszkoven, Zámbó), és a Jt. -től a Ptk. -ig következetesen érvényesül, a szerződéses járulékosság koncepciójával kapcsolatban a tanulmány nem tartalmaz forrás-megjelölést. Bodzási nem foglal állást egyértelműen egyik koncepció mellett sem, de különösen az új szabályozásra vonatkozó javaslataiból az derül ki, hogy hibásnak tartja az önálló zálogjog absztrakt koncepcióját. Azt írja, hogy az nem találkozik a hitelezők érdekeivel, és ellenkezik a német gyakorlattal is. 5 Úgy gondoljuk azonban, hogy az erre vonatkozó kritikája alapvetően az absztraktság fogalmának helytelen alkalmazásából faltad.

Az önálló zálogjoggal kapcsolatban gyakran emlegetik az absztraktságot, és ezt a tanulmány is visszatérően alkalmazza. Az absztraktság fogalma jogi nyelvünkben kétféle, egymással összefüggő, de nem egybeeső értelemben van jelen. Az egyik összefüggésben arra a kérdésre keressük a választ, hogy a juttatást tartalmazó kötelmi és dologi jogi ügyletek (tulajdonátruházás, zálogjogalapítás, engedményezés, kezességvállalás stb. ) létrejöttének feltétele-e az, hogy az ügylet érvényes jogcímen alapuljon. A másik összefüggésben viszont arra kérdezünk rá, hogy a jogviszony tartalma valamilyen egyéb jogviszony alakulásától függ-e, vagy pedig más jogviszonytól függetlenül önállóan megáll. A kettő közötti különbséget jól szemlélteti a kezesség és a garancia összehasonlítása. Mindkettő egy háromoldalú ügylet, ahol a kezességvállalás, illetve a garancia-kibocsátás jogcíme az adós és a helytállást vállaló fél közötti jogviszonyban található, azonban sem a garancia, sem pedig a kezesség érvényessége nem függ attól, hogy az adós és a helytállást vállaló fél közötti szerződés érvényes-e. Ebben az értelemben tehát mindkettő absztrakt, azaz nem jogcímes ügylet. Ha azonban a két kötelezettségvállalás tartalmát vizsgáljuk, akkor a garancia absztrakt, mert a garantőr nem hivatkozhat az adós és a hitelező közötti ügyletből felhozható kifogásokra, így arra sem, hogy az adós már teljesített; a kezesség viszont járulékos, mert a kezes csak annyiban köteles helytállni, amennyiben az adós elmulasztotta teljesíteni a maga kötelezettségét. Egy másik példa: a váltó kibocsátása absztrakt ügylet, hiszen, ha kiállítása, aláírása és a rendelvényes részére való átadása rendben (cselekvőképes személy által, erőszakmentesen, nem tévedésből stb. ) megtörtént, akkor annak érvényességét nem érintik egyéb, a jogcímmel összefüggő körülmények. A váltókötelezettség tartalma viszont attól függően járulékos illetve önálló, hogy a váltókötelezettet megilleti-e kifogásolási jog a fizetést követelő váltóbirtokossal szemben (az eredeti felek között tehát járulékos, a forgalomba kerülést követően azonban már főszabályként önálló). Egyetértünk a cikkben hivatkozott Lohn Balázzsal abban, hogy az lenne a tiszta megoldás, ha az “absztrakt” fogalmat a “jogcímes” ellenpárjaként, valamely ügylet minősítéseként használnánk, a “járulékos” ellenpárja pedig az “önálló” lenne, és valamely kötelezettség illetve jogosultság tartalmára utalna. 6 Ebben az értelemben használja ezt a fogalmat a Javaslat indokolása, amikor úgy fogalmaz, hogy a zálogjog-alapító ügylet absztrakt, a zálogjog viszont tartalma szerint járulékos jog (és részben éppen ez a járulékosság teszi aggálytalanná azt, hogy absztrakt ügylettel lehessen zálogjogot alapítani). Ha az új Ptk-ban a zálogjog-alapító ügylet a Javaslatnak megfelelően lesz szabályozva, az önálló zálogjog viszont, a Javaslattól eltérően fennmarad, akkor az egy “kétszeresen is absztrakt” zálogjog lesz, amelynek sem a léte nem függ a jogcím érvényességétől (megalapítása absztrakt rendelkező ügylettel történik), sem pedig a tartalma nem függ a biztosított követelés lététől (önálló).

Az önálló zálogjog dologi jogi tartalmával kapcsolatban tehát elsősorban rögzíteni, nem pedig elvitatni kell annak nem-járulékos (a tanulmány szóhasználatában: absztrakt) jellegét, fel kell ismerni az ebből adódó kockázatokat, és csak erre alapozva lehet megvizsgálni, hogy mennyiben lehet azokat kiküszöbölni a fiduciárius, kötelmi viszonyban, illetve az e viszony tartalmára vonatkozó szabályokkal. A Bodzási által bemutatott nézetek esetében talán nem is két szembenálló koncepcióról, hanem két különböző kérdésfeltevésről van szó: Az egyik azt vizsgálja, hogy miben áll az önálló zálogjog mint dologi jog tartalma, azaz mik az önálló zálogjog nem-járulékos természetéből fakadó következmények. A másik pedig az önálló zálogjogot nem önmagában, hanem annak egy lehetséges kötelmi jogi kiigazításával együtt vizsgálja, azaz azt, hogy az önálló zálogjogot a gyakorlatban miként alkalmazzák, és milyen szerződéses megoldásokkal lehet biztosítani a felek érdekeinek kiegyensúlyozott érvényesülését.

2.3. Szerződéses járulékosság?

A tanulmányon végighúzódik egy ellentmondás: Egyfelől a zálogjog járulékossága csupán a jogintézmény leküzdendő korlátjaként, hátrányaként jelenik meg, amellyel szemben, a finanszírozási lehetőségek bővítése érdekében szükség van a nem-járulékos önálló zálogjogra. Ugyanakkor felismeri azt is, hogy az önálló zálogjog előzőekben bemutatott fiduciárius jellege és minden abból fakadó probléma annak lényegéből, a járulékosság hiányából fakad. A járulékosság az adósvédelem alapvető eszköze, amelynek révén a zálogjog mint dologi jog tartalma mindenkor rugalmasan igazodik a biztosított követeléshez, ezáltal biztosítva azt, hogy a dologi jog csak a tényleges adósság mértékében terheli az adós vagyonát. Bodzási is szükségesnek tartja az adósok megvédését a kétszeres igényérvényesítéssel szemben, ezt a védelmet az önálló zálogjog fenntartása mellett, a biztosítéki szerződésben látja megteremthetőnek. Ebből következik az az állítása, hogy valójában az önálló zálogjog is járulékos hitelbiztosíték, csupán biztosítéki jellege és járulékossága nem törvényen, hanem szerződésen alapul. A szerződéses járulékosság azonban olyan megfogalmazás, amely nem szolgálja a fogalmi tisztázást, elfedi azt a problémát, hogy az adott esetben a dologi jog normatív tartalma és az ugyanarra a jogviszonyra vonatkozó kötelmi jogi szabály között ellentmondás van. A kettő közötti különbséget az önálló zálogjog esetében különösen jól érzékelhetővé teszi az átruházhatóság: a biztosítéki szerződés kikötései az önálló zálogjog későbbi megszerzőit nem kötik, tehát az ebből fakadó védelem csupán korlátozottan tud működni. A valóságnak megfelelő helyzetértékelést és adekvát megoldást csak a dologi jog és a kötelmi jogviszony szétválasztása, nem pedig összemosása eredményezhet. Az alapvető kérdés ugyanis nem az, hogy a járulékosság törvényi vagy szerződéses (ez csupán következmény), hanem az, hogy a járulékosság magának a dologi jognak a tartalma, vagy pedig csupán egy nem-járulékos dologi jog kötelmi jellegű megregulázásáról van szó. Jogpolitikai szempontból pedig az a kérdés, hogy helyes-e, ha az ugyanarra a jogviszonyra vonatkozó dologi és kötelmi szabályok között ilyen ellentét van.

2. 4. A dologi adós kötelezettsége

Bodzási szerint az önálló zálogjog sajátossága a járulékos zálogjoggal szemben, hogy a zálogkötelezettet csupán tűrési kötelezettség terheli. Ezért úgy gondolja, hogy “a Javaslat némi bizonytalanságot sugall”, amikor a járulékos zálogkötelezett kötelezettségét non-facere tűrési kötelezettségként állapítja meg; “Ez alapján a járulékos és az önálló zálogjog között nem lenne semmilyen különbség. “, és azt javasolja, hogy az új Ptk. -ban fenn kell tartani “a zálogtárgyra korlátozott felelősség elvét, mert ez egy fontos előny a kötelezett számára”. 7 Úgy gondoljuk, ez az álláspont, mind a Javaslat, mind pedig az önálló zálogjog tekintetében, hibás. A Javaslat teljesen egyértelműen állást foglal amellett, hogy a zálogkötelezettet e minőségében alapvetően tűrési kötelezettség terheli. Ez nem zálogjogi sajátosság és különösen nem az önálló zálogjog különlegessége, hanem a dologi jogok kötelezettjeire általában igaz megállapítás.

Dologi jogból egyoldalú jogosultság fakad, mindenki más köteles tűrni e jogok gyakorlását, és tartózkodni e joggyakorlás akadályozásától. A zálogkötelezett csupán a “mindenki más” egyike, különleges státusza csupán abból fakad, hogy ő a zálogtárgy tulajdonosa, ezért elsődlegesen az ő tulajdonjogát terheli a zálogjog. A teher természete tekintetében azonban nincs különbség a zálogkötelezett és a zálogtárggyal kapcsolatban valamilyen egyéb dologi joggal vagy egyéb érdekeltséggel rendelkező személyek között. Ugyanígy, ebben nincs különbség a járulékos zálogjog és az önálló zálogjog kötelezettje között sem. Nem csak az önálló zálogjog, hanem a járulékos zálogjog szempontjából is igaz Nizsalovszkynak az a megállapítása, hogy a zálogkötelezettnek, ebben a minőségében, nem kötelezettsége a teljesítés, csupán egy lehetőség a zálogjogosultat megillető kielégítési jog elhárítására. 8 Teljesen világosan megmutatkozik ez abban az esetben, ha a személyes adós és a dologi adós személye külön válik, de lényegében ugyanez a helyzet akkor is, amikor e két kötelezettség ugyanazt a személyt terheli. Természetesen a zálogkötelezett nem véletlenül válik zálogkötelezetté, általában őt személyes kötelem (adósság) is terheli a zálogjogosulttal (e minőségében: hitelezővel) szemben; e személyes kötelem általában az önálló zálogjog esetében is létezik, hiszen, mint ezt Bodzási is hangsúlyozza, az önálló zálogjogot is jellemzően biztosítékul alkalmazzák. A dare szolgáltatás azonban nem a zálogjogból fakad, és nem is képezi a zálogjog tartalmát. Az önálló zálogjog és a járulékos zálogjog között e tekintetben a különbség csupán a biztosított követelés és a zálogjog közötti kapcsolatban van. Járulékos zálogjog esetén biztosított követelés hiányában a zálogjogból nem fakad kielégítési jog, az önálló zálogjog esetén viszont a biztosított követelés hiánya a zálogjog dologi jogi tartalmát elvileg nem érinti.

2.5. A zálogtárgyra korlátozott felelősség elve

Bodzási az önálló zálogjog további sajátosságának tartja, hogy ezáltal a zálogkötelezett a felelősségét a zálogtárgyra korlátozza. Úgy gondoljuk, hogy e kérdés kapcsán is fontos megkülönböztetni a zálogjogból fakadó jogosultságot a biztosított követelésből fakadó jogoktól. Bár az önálló zálogjog alkalmazásával valóban elérhető a pusztán a zálogtárgyra korlátozott felelősség, ez nem – amint Bodzási írja – a zálogjogból fakadó felelősség mértékéből következik. A zálogjog alapján a zálogkötelezett, járulékos és önálló zálogjog alapján egyaránt, csak a zálogtárggyal tartozik helytállni; a zálogjog mint dologi jog kizárólag abból a vagyontárgyból biztosít kielégítési jogot, amelyet terhel. A zálogjog alapján az adós egyéb vagyona ellen nem lehet fellépni. Ezzel szemben a hitelviszony alapján a hitelező követelését (a zálogjoggal biztosított követelést) az adós egész vagyonával szemben jogosult érvényesíteni. A zálogjog ezt a hitelezői jogot nem korlátozza, hanem a zálogjog tárgyát képező vagyontárgyak tekintetében erősíti. Ez akkor is így van, ha a követelés biztosítására nem járulékos, hanem önálló zálogjogot alapítanak.

Ettől eltérő eredmény két módon érhető el: Lehetséges az alapkötelmet magát úgy meghatározni, hogy az adós nem a teljes vagyonával, hanem csupán meghatározott vagyontárgyával köteles helytállni. Tehát, személyes követelés fennállása esetén, nem az a helyzet, amit Bodzási ír, hogy ahhoz kell külön megállapodás, hogy az adós egyéb vagyonára is lehessen végrehajtást vezetni, hanem ahhoz, hogy ezt elkerüljék. Ez nem dologi, hanem kötelmi jogi kérdés, az adós a hiteljogviszony alapján kifogást hozhat fel a hitelezővel szemben, ha követelését a fedezetül meghatározott vagyoni körbe nem tartozó vagyontárgyból kísérli meg kielégíteni. Ez a kötelmi jogilag korlátozott felelősség teljesen független attól, hogy a fedezetül megjelölt vagyontárgyat zálogjoggal terhelték-e, és attól is, hogy ez a zálogjog önálló vagy járulékos. A korlátozott felelősség elérésének másik módja, ha az önálló zálogjog alapításával egyidejűleg a kötelmet megszüntetik. Az önálló zálogjog sajátossága éppen abban áll, hogy lehetővé teszi az alapkötelem megszüntetését, anélkül, hogy ez érintené az önálló zálogjog fennállását. A korlátozás azonban ilyenkor sem az önálló zálogjog valamely sajátosságából, hanem a kötelem megszüntetéséből fakad. A zálogtárgyra korlátozott felelősség tehát megteremthető, de mint az önálló zálogjog valamely sajátos elve, nem létezik.

3. Az önálló zálogjog gazdasági funkciója

3.1. A gazdasági igény jelentősége

A zálogjogi szabályozás célja a hitelélet egészséges fejlődésének elősegítése. Az önálló zálogjog fenntartásáról vagy megszüntetéséről való döntés szempontjából ezért alapvető kérdés, hogy milyen tényleges igény van e jogintézményre. Kritika érte a Javaslatban szereplő indokolást, amely szerint ezt az intézményt a gyakorlat, a lakáshitelezés körén kívül, ténylegesen nem használja. Bodzási szerint az önálló zálogjog is biztosítéki funkciót tölt be, azonban rugalmasabban, mint a járulékos zálogjog, és számos olyan jogos gazdasági igény kielégítésére alkalmas, amelyre a járulékos zálogjog nem. A következőkben áttekintjük az önálló zálogjog legfontosabb állítólagos előnyeit, és megvizsgáljuk, hogy ezek az előnyök valóban fennállnak-e, illetve, hogy azoknak a biztosításához az önálló zálogjogra van-e szükség.

3. 2. A jelzáloghitelek refinanszírozása

Az egyik alapvető érv az önálló zálogjog fenntartása mellett az, hogy jelenleg már fennáll egy tekintélyes volumenű hitelállomány, amelynek a refinanszírozása az önálló zálogjog segítségével történik. A tanulmány szerint ez nem csupán indokolja az intézmény fennmaradását, de a Jht. szabályozása egyenesen mintaként szolgál az önálló zálogjog polgári jogi szabályozásához.

A jelzálog-hitelintézet refinanszírozza a bankok jelzáloghitelezését. Ez azonban nem hitelnyújtás révén történik, hanem úgy, hogy a jelzálog-hitelintézet megvásárolja a hitelkövetelést, vagy, tipikusan, csupán az önálló zálogjogot. Az ügylet finanszírozási jellegéből következően, a megvásárlás nem a végleges megszerzés céljával történik, hanem időlegesen, biztosítéki céllal. A jelzálog-hitelintézet által fizetett vételárat valójában hitelnek tekintik, erre tekintettel az önálló zálogjogot átruházó hitelintézetet visszavásárlási kötelezettség terheli. 10 Az önálló zálogjog már eleve egy bizalmi jogviszonyt keletkeztet az adós és a hitelező között, az önálló zálogjog ily módon való átruházásával egy újabb fiduciárius jogviszony is keletkezik az eredeti hitelező és az őt refinanszírozó jelzálog-hitelintézet között. Ennek további következménye, hogy a biztosíték elszakad a biztosított követeléstől, az önálló zálogjog már nem a zálogkötelezettel, hanem a bankkal szembeni követelést biztosítja, pedig nem valószínű, hogy a lakásvásárláshoz hitelt felvevő magánszemély dologi kötelezettséget szándékozott vállalni a banknak a jelzálog-hitelintézettel szembeni adósságáért. Ezt a visszásságot a szabályozás azzal kezeli, hogy, ha megnyílik a jelzálog-hitelintézet kielégítési joga (tipikusan, ha a bank megszegi a visszavásárlási vételárfizetési kötelezettségét), akkor a törvény erejénél fogva maga a jelzáloghitel is átszáll a jelzálog-hitelintézetre. Arról nem szól a törvény, hogy a törvényi engedmény révén a visszavásárlási kötelezettség megszűnik-e vagy továbbra is fennmarad, és arról sem, hogy az engedményezés ellenérték fejében vagy teljesítésképpen történik; egy utalás van csupán az elszámolásra, de egyértelműen nincs meghatározva, hogy terheli-e, kivel szemben és milyen tartalommal elszámolási kötelezettség a jelzálog-hitelintézetet. 11

A fentiekben bemutatott konstrukció a klasszikus fiduciárius ügyletek logikája szerint épül fel: zálogjog melletti hitelnyújtás helyett a fedezet biztosítéki célú ideiglenes átruházására kerül sor. Ráadásul, a visszavásárlási kötelezettség egy olyan vagyoni jószágra, az önálló zálogjogra áll fenn, amely a visszavásárlás időpontjában, a tartozás törlesztését követően már kielégítési lehetőséget nem nyújt. Semmi gazdasági értelme nincs ezért annak, hogy a bank visszavásárolja ezt az immár semmilyen vagyoni értékkel nem rendelkező zálogjogot. Ezért, túl az ügylet fiduciárius természetén, felmerül az a kérdés is, hogy az önálló zálogjog visszavásárlási kötelezettség melletti értékesítése valójában nem hitelnyújtást leplező színlelt ügylet-e.

Bodzási arra is hivatkozik, hogy az önálló zálogjog megfelel a hitelintézetek tőkekövetelmény-számítási szabályaim vonatkozó új, európai közösségi szabályozás, az ún. Bázel II egyezményen alapuló CRD-irányelvek követelményeinek. Mi, éppen ellenkezőleg, azt gondoljuk, hogy az új szabályok megkérdőjelezik az eddigi refinanszírozási gyakorlat fenntarthatóságát, mert azok alapján mind az eredeti jelzáloghitelt nyújtó bank, mind pedig az önálló zálogjogot megvásárló jelzálog-hitelintézet törekvése arra irányul, hogy a maga követelését ingatlan-jelzálogjoggal biztosított követelésként tartsa nyilván. Ez a megoldás azt eredményezné, hogy ugyanazt az önálló zálogjogot egyszerre két hitelintézet, két különböző kitettség biztosítékaként tartaná számon, ami sem tisztán jogi, sem pedig prudenciális szempontból nem elfogadható.

Érdemes e megoldással kapcsolatban arra is felhívni a figyelmet, hogy a törvény tiltja, hogy a hitelező a követelése “ellenében” a fogyasztótól váltókötelezettség vállalását követelje. 12 Bár az “ellenében” kifejezés használata nem szerencsés, egyértelmű, hogy a tilalom éppen annak megakadályozására irányul, hogy a fogyasztó biztosítékul önálló kötelezettséget vállaljon, és ezáltal megkettőzze tartozását, egy nem kellően tisztázott fiduciárius jogviszonyba, és így kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön. A jelzálog-hitelintézetek által finanszírozott hitelek többségükben fogyasztási kölcsönnek minősülnek, amelyekre kiterjed e tilalom. Ennek fényében különösen indokolatlannak tűnik, hogy a jogalkotó intézményesíti a váltóhoz alapvető vonásaiban hasonló önálló zálogjog alkalmazását. Igaz, hogy a zálogjog önálló jellegét valamelyest ellensúlyozza a fent említett törvényi engedmény, azonban mint erre szintén utaltunk, ez sem szünteti meg teljesen a fiduciárius jelleget és nem rendezi teljes körűen a jogviszonyokat. Az a kérdés pedig végképp rendezetlen, és nem is látszik, hogy egyáltalán rendezhető lenne, hogy az önálló zálogjog esetleges további átruházása esetén miként alakulnak a felek közötti jogok és kötelezettségek. Csupán egy dolog biztos, hogy a zálogkötelezett vagyonát terheli a zálogjog, de annak aktuális jogosultja a zálogkötelezett számára ismeretlen. És minél távolabb kerül a jogosult az eredeti zálogjogosulttól, annál kisebb a zálogkötelezett esélye arra, hogy az alapügyletből fakadó kifogásait felhozhatja, ami azt jelenti, hogy terheli őt a kétszeres igényérvényesítés kockázata. Úgy gondoljuk, hogy a jelzáloghitelezésnek ez a rendszere az átlagos fogyasztó számára átláthatatlan, pedig a fogyasztóvédelem legalapvetőbb eszköze az lenne, ha a fogyasztók pontosan érthetnék a jogviszony tartalmát. Ebben a konstrukcióban a zálogadós olyan kockázatot vállal, aminek nincs tudatában, és ami nem felel meg a szándékainak.

Természetesen legitim törekvés, hogy a jelzálog-hitelintézet által nyújtott refinanszírozásnak megfelelő biztosítéka legyen, és az is ésszerű, hogy az ügylet természetéből fakadóan ez a biztosíték legyen maga az alapügyletet biztosító ingatlan. E cél elérésére kézenfekvően kínálkozó alkalmas eszköz lenne a refinanszírozott követeléseken alapított zálogjog. Ez a követelés-állomány maga is ingatlanon alapított jelzálogjoggal van biztosítva, az aljelzálogjog intézménye révén ez a jelzálogjog a követelés elzálogosítója javára is szolgálna. A hatályos Ptk. az aljelzálogjog intézményét kifejezetten nem szabályozza, ezért ma nem teljesen egyértelmű, hogy egymáshoz képest miként alakulnak az ingatlan jelzálogjogosult és a követelésen alapított zálogjog jogosultjának jogai. Az új Ptk. azonban ezt a hiányosságot pótolni tudja (a Javaslat tartalmaz is erre vonatkozó rendelkezést, és szükség szerint ez még tovább is fejleszthető), sőt ez megoldható lett volna már a jelzálog-hitelintézetre vonatkozó szabályozás kapcsán is. Nem látszik tehát, hogy a jelzálog-hitelintézetek által folytatott refinanszírozás feltétlenül igényli az önálló zálogjog intézményét. Éppen ellenkezőleg, tisztább helyzetet teremtene, ha e refinanszírozás nem fiduciárius jellegű ügyletek halmaza révén, hanem egyszerűen és átláthatóan, az erre szolgáló klasszikus jogintézmény alkalmazásával, azaz zálogjog melletti hitelnyújtással történne.

3. 3. A biztosított követelés változása

A tanulmány az elsők között említi az önálló zálogjognak azt az előnyét, hogy mivel fennállását nem érinti a biztosított követelés megszűnése, a bejegyzés módosításával könnyen a megszűnő korábbi hitel helyébe lépő új hitel biztosítékául szolgálhat. A tanulmány szerint a járulékos zálogjog erre nem alkalmas, alapvetően két okból: Egyrészt azért, mert a ranghely-fenntartás csupán 1 éves időtartamra lehetséges és ez alatt nem nyújt a zálogjoggal megegyező védelmet, másrészt pedig azért, mert a magyar jog a tulajdonosi zálogjogot csak szűk körben, akkor ismeri el, ha a zálogkötelezettet a zálogjoghoz kapcsolódóan valamilyen követelés illeti meg (pl. megtérítési igény a személyes adóssal szemben). Ezeket az érveket nem érezzük meggyőzőnek; úgy gondoljuk, hogy a ranghellyel való rendelkezés és a ranghelyfenntartás együttesen megfelelően rugalmas keretet ad a zálogkötelezett számára ahhoz, hogy biztosítékot nyújthasson valamely megszűnő hitel helyére lépő új hitelhez. Annak a körülménynek, hogy a ranghely-fenntartás nem tényleges zálogjog, nincs jelentősége, hiszen az új zálogjog megalapítása előtt nincs fennálló követelés, tehát az adós ebben az időszakban való fizetésképtelenné válása nem okozhat hitelezési veszteséget. Megítélésünk szerint a ranghely-fenntartás 1 éves időbeli korlátja sem jelenti a hitelek átstrukturálásának tényleges akadályát, és nem lenne indokolt ennél hosszabb függő helyzet fenntartása. 13

A tulajdonosi zálogjogot a Javaslat is elismeri, olyan mértékben, amilyen mértékben ez járulékos zálogjog mellett egyáltalán elismerhető. 14 Járulékos zálogjog esetében a tulajdonosi zálogjog is feltételez valamely biztosított követelést, még akkor is, ha ezt, mint a Javaslat teszi, maximálisan kiterjesztően is értelmezzük, úgy, hogy a harmadik személyekkel (tipikusan a dologi adósnak a személyes adóssal) szembeni megtérítési igényen kívül beleértjük azokat az eseteket is, amelyekben a zálogkötelezett maga válik a biztosított követelés jogosultjává. A tulajdonosi zálogjog ennél szélesebb körben való elismerése elvileg nem lehetetlen, jogpolitikai döntést igényel. 15 Járulékos tulajdonosi zálogjog tartalmilag nem nyújtana többet, mint a ranghely-fenntartás (hiszen tényleges követelés hiányában a zálogjogból nem fakad kielégítési jog). Ezzel szemben az önálló zálogjog tulajdonosi zálogjogként való elismerése lényegében annak lehetővé tételét jelentené, hogy egy adós vagyonának meghatározott részét kivonhatja a hitelezői igények kielégítéséül szolgáló fedezetek köréből (kérdés, hogy egy ilyen zálogjog a felszámolási eljárásban hogyan viselkedne). Egy ilyen intézményre tudomásunk szerint eddig nem mutatkozott gyakorlati igény; bevezetésének jogpolitikai indokoltságát nem látjuk.

3.4. Több követelés biztosítása

Bodzási szerint a járulékos zálogjog nem alkalmas több követelés biztosítására, és keretbiztosítéki zálogjoggal is csak az azonos jogviszonyból fakadó követelések biztosíthatóak. Ezzel kapcsolatban elsősorban arra kell rámutatni, hogy a gyakorlatban a keretbiztosítéki zálogjog alkalmazása során a jogviszonyt nem ilyen meg-szorítóan, hanem tágan értelmezik. Az Mtj. alapján is lehetőség volt arra, hogy egy keretbiztosítéki zálogjog több különböző jogviszonyból eredő követelést biztosítson. 16 Tipikusnak mondható az a szerződéses megfogalmazás, amely szerint a felek a zálogjogot a közöttük fennálló és a jövőben keletkező hitelviszonyokból fakadó valamennyi követelés biztosítására alapítják. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a keretbiztosítéki zálogjog és a biztosítéki zálogjog elhatárolása nem egyértelmű. E bizonytalanság kiküszöbölése érdekében felül kellene vizsgálni általában a biztosított követelés meghatározására és a keretbiztosítéki zálogjogra vonatkozó szabályozást [részletesebben 1. e) cikk 5. pontjában írtakat]. A járulékos zálogjog megfelelően rugalmas szabályozása feltehetőleg – fiduciárius jogi helyzetek kialakulása nélkül – megoldaná a követelések változásából adódó problémák jelentős részét (beleértve a tanulmányban szakaszos finanszírozásnak nevezett megoldásokat is, amely a “német banki gyakorlatban a Sicherungsgrundschuld térhódításának a legfontosabb gazdasági indoka” volt17).

3.5. Konzorciális hitelnyújtás

“A [német jogban a] Grundschuld széleskörű elterjedésének a másik oka az volt, hogy alkalmassá vált ún. konzorciális hitelek biztosítására. “18 A konzorciális (másképpen: szindikált) hitelek biztosítása a magyar jogban valóban megoldatlan probléma. A probléma abból fakad, hogy a hitelezői konzorciumok működése és az ezzel kapcsolatos piaci gyakorlat nem egyeztethető össze a zálogjog két alapkövetelményével: Egyrészt, a zálogjog mint korlátolt dologi jog mindig csak meghatározott zálogjogosult javára állhat fenn (a zálogjogosult nevét mind a telekkönyvben, mind pedig a zálogjogi nyilvántartásban fel kell jegyezni), másrészt a zálogjogból fakadó kielégítési jog fennállásának alapfeltétele, hogy létezzen az a követelés, amelynek biztosítására a zálogjogot megalapították (a biztosított követelés jogosultjának és a zálogjogosult személyének egyeznie kell). A hitelezői konzorciumok lényeges eleme, hogy a konzorcium tagjai a hitel futamideje alatt változhatnak; a hitelkövetelések, sőt a “hitelezői pozíció” átruházása piaci gyakorlat. Mind az eredeti hitelnyújtást, mind pedig a hitelek átruházását jelentősen megkönnyíti, ha nem szükséges valamennyi hitelnyújtót a zálogjog jogosultjaként külön-külön bejegyezni. A nemzetközi gyakorlatban ezt a problémát a biztosítéki ügynök alkalmazásával oldják meg, amely alapvetően az angol trust, illetve a német Treuhand intézményén (a fiduciárius jogviszonyoknak egy másik lényeges esetkörén) alapul. Ez lehetővé teszi azt, hogy a biztosítéki ügynök (mint trustee, illetve Treuhänder) zálogjogosultként lépjen fel, harmadik személyekkel szemben teljes értékű zálogjogosultként elismerést nyerjen, de ugyanakkor a hitelezők tényleges dologi jogi zálogjoggal rendelkezzenek. A magyar jogban rendelkezésre álló lehetőségek közül a képviselet nyilvánvalóan nem nyújt teljes értékű megoldást, és a bizománnyal kapcsolatban is merülnek fel kételyek. 19 Bodzási szerint az önálló zálogjog megoldja a konzorciális hitelezés problémáját. Ezzel nem értünk egyet, mert dologi jogi jogosultnak az önálló zálogjog esetében is csak az tekinthető, aki a zálogjog jogosultjaként be van jegyezve. Hiába van a zálogjogosult és a többi hitelező (a konzorcium tagjai) között bármilyen szerződés, amely szerint a névleges zálogjogosult a többi hitelező javára jár el, ez nem eredményez dologi jogi zálogjogot a be nem jegyzett hitelezők javára, csak egy kötelmi követelést alapoz meg a zálogjogosulttal szemben (és ebből fakadó kockázatokat teremt a hitelezők számára). Az új Ptk. kodifikációja kapcsán az lenne a cél, hogy valódi megoldást találjunk a fenti problémára.

4. Szabályozási javaslatok

4.1. Előzetes gondolatok

Bodzási tanulmánya egészében állást foglal az önálló zálogjog megtartásának szükségessége mellett, a tanulmány utolsó része pedig kitér “azokra a központi kérdésekre, amelyet egy új szabályozás során a jogalkotónak figyelembe kell vennie”. 20 A tanulmánynak ez kétségkívül kulcsfontosságú része, hiszen gyakorlati kodifikációs szempontból alapvető, hogy az önálló zálogjog, megtartása esetén milyen szabályok szerint működne, és a szabályozás áttekintése egyúttal ellenőrzési lehetőséget is ad a koncepcionális javaslatok megvalósíthatóságára nézve.

Bodzási szerint önálló zálogjog esetében, a járulékosság hiányának ellensúlyozásaként, szükség van adósvédelmi szabályokra, amelyeket “annak érdekében kell a törvénybe foglalni, hogy az adós ugyanolyan helyzetbe kerüljön, mint járulékos zálogjog esetében”.21 Véleménye összecseng a szerződéses járulékosság koncepciója keretében ismertetett azon nézettel, amely szerint “A gazdasági realitás ugyanis azt diktálja, hogy ez típusú zálogjog ugyanazokat a védelmi mechanizmusokat legyen képes biztosítani az adósnak, mint a járulékos zálogjog. [… ] Minden olyan esetben tehát, amikor a jogalkotó lazít a törvényi járulékosság elvén, többletgaranciákat kell a jogszabálynak nyújtani, a hatékony adósvédelem érdekében. “22 Ennek megfelelően, szabályozási javaslatai elsősorban az adósvédelem megerősítését és ezzel összefüggésben a biztosítéki szerződés szerepének tisztázását célozzák. A tanulmánynak nem csak ebben a részében, hanem máshol is felmerülnek szabályozási javaslatok, ezeket megpróbáljuk, remélhetőleg nem önkényesen, áttekinteni és továbbgondolni. 23

4.2. Az önálló zálogjog biztosítéki funkciója

A tanulmány először a szerződéses járulékosság koncepciójának részeként ismerteti azt az álláspontot, amely szerint “az önálló zálogjog is biztosítéki jogként kerülne meghatározásra, vagyis még elviekben sem kerülhetne sor más célú felhasználásra”. Később, ezt az álláspontot teljes mértékben elfogadva, állást foglal amellett, hogy a biztosítéki célt az önálló zálogjog normatív fogalmi elemévé kell tenni. Ennek indokolásaként kifejti, hogy, bár elvileg az önálló zálogjog más célt is szolgálhat, gyakorlatilag ilyen eset nincs: “nem létezik ún. izolált absztrakt zálogjog, csakis a biztosítéki célút ismeri a gyakorlat”. 24 A Ptk. azonban, köztudomásúan, kerüli a fogalom-meghatározásokat; a hatályos Ptk. sem a járulékos, sem pedig az önálló zálogjogot nem definiálja, a zálogjog járulékossága is több konkrét szabályból levonható tétel. Ha a jogalkotó azonosul azzal a felfogással, hogy önálló zálogjognak fogalmi eleme a biztosítéki cél, akkor leszögezheti azt a törvény indokolásában, de a normaszöveg szintjén konkrét kérdésekre kell választ adni: alapítható-e önálló zálogjog biztosított követelés hiányában; a biztosított követelés hiánya a zálogalapító ügylet érvénytelenségét eredményezi vagy csupán a kielégítési jog gyakorlásának képezi az akadályát; átruházható-e önmagában a zálogjog a követelés nélkül; illetve mi történik a zálogjoggal a követelés megszűnése esetén?

4.3. Az önálló zálogjog alapítása

“A szerződéses elmélet szerint alapjogviszony nélkül, még inkább annak megszüntetésével nem alapítható önálló zálogjog. “25 Bodzási itt nem követi a szerződéses járulékosság elméletét, hanem éppen ellenkezőleg, az önálló zálogjog előnyei között szerepelteti az alapjogviszony nélkül való alapítás lehetőségét. “Az alapjogviszonytól való függetlenedése lehetővé teszi, hogy egy nem járulékos zálogjog akkor is alapítható legyen, illetve létrejöhet, ha még nincs alapkövetelés [… ], ha a konkrét hitel- és kölcsönszerződések megkötésére még nem került sor. “26 Sem a hatályos Ptk., sem a Javaslat alapján, sem a járulékos, sem pedig az önálló zálogjog esetében nem feltétele a zálogjog megalapításának az, hogy már fennálljon az a követelés, amelynek a biztosítására a zálogjogot alapítják, vagy akár csak létezzen az a jogviszony, amelyből a követelés fakadni fog. A járulékos zálogjog alapján azonban a zálogjogosultat kielégítési jog csak akkor és annyiban illeti meg, amikor és amennyiben fennáll a biztosított követelés. A Javaslat ezt az alapítás és a létrejövetel fogalmának megkülönböztetésével juttatja kifejezésre, és kimondja, hogy a zálogjog létrejöttének, az alapításon túl, az is a feltétele, hogy fennálljon a biztosított követelés. A fenti megfogalmazásból azonban úgy tűnik, hogy Bodzási az önálló zálogjog esetében azt javasolja, hogy a zálogjog ne csupán megalapítható legyen, hanem teljes mértékben létrejöjjön, azaz kielégítési jogot is biztosítson, függetlenül attól, hogy fennáll-e olyan követelés, amelyet a zálogjogosult ily módon érvényesít. Ezzel Bodzási a hatályos szabályok változatlan fenntartása mellett foglal állást, e szabályozási kérdés tekintetében tehát nem érvényesülne az önálló zálogjog biztosítéki jellegére vonatkozó fenti javaslata.

4.4. Az önálló zálogjog Átruházhatósága

A hatályos szabályok alapján és mindkét koncepció szerint az önálló zálogjog önmagában, az általa biztosított követelés nélkül átruházható; ezt Bodzási is az önálló zálogjog egyik fő előnyének tartja: “Lehetővé teszi azt is, hogy az alapjogviszony hitelezője és a zálogjog jogosultja személyében elváljon egymástól. “27 Természetesen, ha önálló zálogjog létrehozható az alapjogviszonytól függetlenül, akkor az átruházás kapcsán sem lehet ragaszkodni ahhoz, hogy átruházására csak a biztosított követeléssel együtt kerülhessen sor. Bodzási javaslata szerint tehát e kérdésben is az absztrakt koncepció érvényesülne, a hatályos szabályozás módosítására e tekintetben sem kerülne sor.

4.5. A zálogkötelezett kifogásolási joga

Az önálló zálogjog természetéből következően, a zálogkötelezettet nem illeti meg az a jog, hogy a zálogjogosult igényérvényesítésével szemben az alapügyletből fakadó kifogást hozzon fel, hacsak ezt a jogot a törvény pozitív módon nem biztosítja. Ez tehát az önálló zálogjog kodifikálása esetén egy feltétlenül eldöntendő kérdés. Ezen a ponton alapvető eltérés van a tanulmányban ismertetett két koncepció között. Az absztrakt felfogás szerint az önálló zálogjog forgalomképessége érdekében a kifogásolási jogot a váltójogban ismert módon korlátozni kell. A szerződéses járulékosság koncepciója szerint viszont – a kialakítandó adósvédelmi mechanizmus egyik elemeként – biztosítani kell, hogy az önálló zálogjog, átruházhatósága ellenére is, az alapköveteléstől ne szakadjon el; ennek egyik fő eszköze a kifogásolási jog biztosítása.

Bár a szóban forgó kérdésben konkrétan nem foglal állást, úgy tűnik, Bodzási alapvetően egyetért azzal, hogy a kifogásolási jogot biztosítani kell a zálogkötelezett számára. Ebben az összefüggésben pozitív példaként említi a Jht. 8. §-ának (6) bekezdését, mint amely a Ptk.-val szemben a szerződéses járulékosság elvét érvényesíti. 28 Ez a szabály a jelzálog-hitelintézet javára törvényi engedményről rendelkezik az alapkövetelés tekintetében, és ezáltal biztosítja azt, hogy az önálló zálogjog és az általa biztosított követelés végérvényesen ne szakadjon el egymástól. Amint fentebb kifejtettük, ez egy több szempontból is problematikus és kerülő megoldás, amely valójában nem válaszolja meg az önálló zálogjog alapkérdését: Kihat-e az alapügylet illetve az abból fakadó követelés a zálogjog létére és tartalmára? Ha a válasz tagadó, akkor a kifogásolási jognak nincs helye; ha a válasz igenlő, akkor viszont nem önálló, hanem járulékos zálogjogról van szó. Közbülső megoldás nehezen képzelhető el.

4.6. Az önálló zálogjog megszűnése

Az alapkövetelés megszűnte, a hatályos szabályozással egyezően, Bodzási javaslata szerint sem érintené a zálogjog fennállását. Ez a szabály az önálló zálogjog sajátos természetéből logikusan következik, és azzal a gyakorlati előnnyel is jár, hogy, ha az adós a zálogjogosulttól új hitelt kíván igénybe venni, nem kell új zálogjogot alapítani. Mi történik azonban akkor, ha az adós egyáltalán nem akar vagy nem a zálogkötelezettől akar új hitelt felvenni? Erre az esetre nyújtana védelmet a Bodzási által javasolt ún. visszaszolgáltatási igény bevezetése. Ennek lényege, hogy a zálogkötelezettet ne csupán kifogásolási jog és a zálogjog törlésére irányuló jog illesse meg, hanem az a jog is, hogy követelhesse a fennálló követelést meghaladó önálló zálogjog részben vagy egészben való átruházását maga számára. A visszaszolgáltatási igény Bodzási szerint egy alapvető adósvédelmi eszköz. 29 A visszaszolgáltatási igény azonban valójában az adósvédelmen túlmutató eszköz, hiszen ebből a szempontból a zálogkötelezett számára elegendő lenne a kifogásolási jog és a zálogjog törlésére irányuló jog, amelyek által meg tudja akadályozni azt, hogy ténylegesen fennálló követelés hiányában is végrehajtást lehessen vezetni a zálogtárgyra. A visszaigénylési jog a tulajdonosi zálogjoggal és az önálló zálogjog nem-járulékos jellegével összefüggő intézmény, amelynek révén lehetővé válik, hogy a zálogkötelezettnek legyen “készleten” zálogjoga, amelyet adandó alkalommal fel tud ajánlani egy potenciális hitelező számára. A visszaigénylési jog feltétlenül igényli a korlátozás nélküli tulajdonosi zálogjog elismerését, e nélkül ugyanis a visszaigénylés a zálogjog megszűnését eredményezné, amely egyéb eszközökkel egyszerűbben elérhető. A tulajdonosi zálogjog kiterjesztésének kérdésével fentebb foglalkoztunk; jogpolitikai döntést igénylő kérdés, amelynek indokoltságát nem látjuk. Itt kell megemlíteni, hogy az önálló zálogjog német gyakorlatának alakulására jelentősen hatott, hogy az ingatlan jelzálogjog megalapításához szükséges telekkönyvi bejegyzés ott drága és körülményes, olyan eljárás, amelyet a piaci szereplők lehetőség szerint igyekeznek elkerülni. Úgy ítéljük meg, hogy nálunk a helyzet ezen a területen jobb, és a telekkönyv további fejlesztése remélhetőleg tovább javítja e szolgáltatás színvonalát. Ezért nálunk a zálogjog megszűnése és új zálogjog alapításának szükségessége nem okoz jelentős problémát, önmagában ez a szempont nem indokolja, sem azt, hogy a zálogjog a biztosított követelés megszűnését követően is fennmaradjon, sem pedig azt a mesterséges konstrukciót, hogy a zálogjog a zálogkötelezett javára álljon fenn (a tulajdonosi zálogjog törvényben meghatározott kivételes esetein túl).

4. 7. A biztosítéki szerződés

Az önálló zálogjog szabályozása során a tartalmi kérdések mellett jelentős a szabályozás módjára vonatkozó kérdések eldöntése is. Ennek sajátos problematikája éppen az önálló zálogjog fiduciárius természetéből fakad, azaz abból, hogy a zálogjog dologi jogi tartalmát alkotó szabályok mellett és részben ellenében kellene megalkotni azokat a szabályokat, amelyek biztosítják a zálogjog és a biztosított követelés valamilyen összekapcsolását, és ezáltal a megfelelő adósvédelmet. Bodzási szerint a mintaértékű német jogban “a Grundschuldot – amely kizárólag Sicherungsgrundschuld, vagyis biztosítéki céllal alapított teher -, a szerződéses járulékosság (Vertragsakzessoritát) jellemzi”; a biztosítéki szerződés pótolja a hiányzó törvényi járulékosság által biztosított garanciát, ezért ez az “önálló zálogjogra vonatkozó szabályozás újragondolása során központi szerepet foglal el”.30 Korábban utaltunk arra, hogy már a szerződéses járulékosság szóhasználat is problematikus. Világosan megmutatkozik ez a probléma a tanulmány végén, ahol a biztosítéki szerződés tartalmára vonatkozóan kísérel meg javaslatot tenni, de a kísérlet kudarcba fullad, alapvetően amiatt, hogy a szerző szembesül azzal, hogy értelmét veszti a járulékosság dologi jogi elvetése, ha ugyanez kógens kötelmi jogi szabályként visszatér, ilyen szabály hiányában viszont nem lehet az adós számára megfelelő jogvédelmet biztosítani. Ezért szükségszerűen jut arra a következtetésre, hogy még a “szerződéses felfogás alapján is vitatható, hogy szükséges lenne-e egy ilyen jellegű megállapodást az új Ptk. -ban szabályoz-ni”.31 Úgy gondoljuk, hogy nem lenne kívánatos és logikailag, rendszertanilag is elfogadhatatlan eredményre vezetne a fiduciárius helyzet olyan kodifikálása, hogy a Ptk. a zálogjogosult és a zálogkötelezett közötti jogviszonyra vonatkozóan egymással ellentétes tartalmú kötelmi és dologi szabályokat tartalmazzon. A járulékosság, ha van, a dologi jog tartalma kell, hogy legyen, nem pedig valamiféle szerződéses önmegtartóztatás.

5. A zálogjog és a biztosított követelés kapcsolata

5.1. A kodifikációs kérdésfelvetése

A tanulmány szabályozási javaslatainak áttekintése után a következőkben arra teszünk javaslatot, hogy a gyakorlat által felvetett igényeket – önálló zálogjog nélkül – a járulékos zálogjog rugalmasabbá tételével kellene megpróbálni kezelni. E javaslatok megfogalmazása során abból indulunk ki, hogy az önálló zálogjog körüli vita beleilleszkedik abba a tágabb kérdéskörbe, hogy az új Ptk. miként szabályozza a zálogjog és a biztosított követelés kapcsolatát. A zálogjognak mint értékjognak a rendeltetése, hogy valamely követelés biztosítékául kielégítési jogot biztosítson a tárgyául szolgáló vagyontárgyból. Ezért, a zálogjog mindig feltételez biztosított követelést. Az e két elem közötti kapcsolat terén -az egyedileg meghatározott követeléshez kötődő szigorú dologi járulékosság és a dologi jog önállósága közötti skálán – számos lehetőség kínálkozik, még akkor is, ha az önálló zálogjogot mint szélsőséges megoldást kizárjuk. Így például a Ptk. előtti jogunk a jelzálogjog körében – a biztosítéki zálogjogtól megkülönböztetve – ismerte a közönséges (forgalmi) zálogjogot is, amely bár járulékos dologi jog volt, de a járulékosság és a telekkönyvhöz kötődő közhitelesség konfliktusában az utóbbinak biztosított elsőbbséget, ennyiben tehát közel állt az önálló zálogjoghoz. Egy másik példa a keretbiztosítéki zálogjog, amelynek szintén többféle változata létezik: egyes szabályozásokban elegendő csupán a zálogtárggyal való helytállás felső határának, a keretösszegnek meghatározása, 32 míg más szabályozások szerint szükséges a keret mellett annak a jogviszonynak a megjelölése is, amelyből a biztosított követelések származhatnak. 33 Végső soron tehát az a kérdés, hogy a járulékosság szempontjából hányfajta zálogjogot és milyen tartalommal kell kodifikálni.

5.2. Elhatárolási nehézségek

A Ptk. a zálogjog és a biztosított követelés közötti kapcsolat szempontjából két járulékos zálogfajtát különböztet meg: az alapesetnek tekintett zálogjogot (biztosítéki zálogjogot) és a keretbiztosítéki zálogjogot, amely járulékos ugyan, de kevésbé szorosan kötődik a biztosított követeléshez, és ezért bizonyos tekintetben közelít az önálló zálogjoghoz. E két zálogjog-fajta különbsége a biztosított követelés meghatározására vonatkozó követelmények különbségéből fakad. Biztosítéki jelzálogjog esetén a követelést annak jogcíme, összege (jövőbeni követelés esetén legmagasabb összege) és járulékai alapján, keretbiztosítéki zálogjog esetében pedig egyedül a jogviszony (jogcím) megjelölésével kell meghatározni, a keretösszeg nem a követelés azonosítására, hanem a zálogjog által biztosított kielégítési jog mértékének behatárolására szolgál. 34 E szabályok alapján a szokásos különbségtétel úgy fogalmazható meg, hogy míg a klasszikus biztosítéki zálogjog esetében a követeléseket egyedileg kell meghatározni, keretbiztosítéki zálogjog esetében megengedett a biztosított követelés fajlagos meghatározása.

Ezzel kapcsolatban a következő kérdések vetődnek fel:

• Milyen módon kell meghatározni a követelést ahhoz, hogy megfeleljen az egyik vagy a másik fajta (de különösen az egyedi meghatározás) követelményének, azaz el tudjuk-e egyértelműen határolni a biztosítéki és a keretbiztosítéki zálogjogot?

• Mitől és meddig ugyanaz valamely követelés, azaz a biztosított követelés milyen megváltozása eredményez új követelést és ezáltal a biztosítéki zálogjog megszűnését?

• Szükség van-e valójában a két külön járulékos zálogfajtára, azaz fenn kell-e tartani a biztosítéki zálogjog esetén az egyedi meghatározás követelményét?

Kicsit konkrétabban: Ha egy hitelszerződés alapján több kölcsön nyújtására vagy egy kölcsönszerződés alapján több folyósításra kerül sor, akkor keretbiztosítéki zálogjogra van szükség ahhoz, hogy a teljes követelés fedve legyen, vagy elég egy egyszerű biztosítéki zálogjog is? Mi a helyzet több kölcsönszerződés esetén? Ha több hitelező együtt nyújt hitelt? Több követelés biztosítéki zálogjoggal való biztosítása esetén valamennyi követelés összegét és járulékát külön-külön meg kell határozni, vagy elegendő az együttes összeg meghatározása? Milyen zálogjogot kell választani, ha előreláthatólag sor kerülhet a kölcsön feltételeinek (kamat, devizanem, futamidő) változására?

5.3. A követelés meghatározása

5.3.1. A probléma megközelítése

A zálogjog mint járulékos dologi jog léte, vagy legalábbis az abból fakadó kielégítési jog érvényesíthetősége szempontjából meghatározó a biztosított követelés fennállása. Ezért a zálogjog alapításának is nélkülözhetetlen eleme a biztosított követelés meghatározása. Kérdés azonban, hogy a meghatározásnak milyen információkat kell tartalmaznia ahhoz, hogy a zálogjog érvényesen megalapítható legyen. A válasz attól függ, hogy mit tekintünk a meghatározás céljának: A biztosított követelés meghatározásának célja kettős: egyfelől a zálogjogosult és a zálogkötelezett egymás közötti viszonyában annak tisztázása, hogy mely követelés (eke) t és milyen terjedelemben biztosít a zálogjog; másfelől pedig az érdekelt harmadik személyek tájékoztatása a zálogjog fennállásáról és terjedelméről. A harmadik személyek tájékoztatása fontos szempont, ezért a publicitást a zálogjog mint dologi jog harmadik személyekkel szembeni hatályossága szempontjából alapfeltételnek tekintjük. A publicitás és a közhitelesség tartalma szempontjából viszont megszorító megközelítést javasolunk alkalmazni. Nem lehet reális cél, hogy a nyilvántartás a jogviszony tartalmára nézve teljeskörű és megbízható információforrásként szolgáljon. Elegendő, ha a nyilvántartásból a zálogjog léte és terjedelme megismerhető. Ezen túl a nyilvántartás nem képes hatékonyan és megbízhatóan követni a tartós jogviszonyokban bekövetkező változásokat, ezért egy esetleges további hitelezőnek vagy egyéb jogszerzőnek, ha mélyebb információkra van szüksége, amúgy is részletesebb vizsgálatot kell lefolytatnia. Ebből következően nem indokolt kötelezővé tenni a követelés egyediesítését és változtathatatlanságát sem. Ez jelentős visszalépés lenne a jelenlegi helyzethez képest, amikor a felek szabadon döntenek, hogy egyedileg vagy fajlagosan határozzák meg a biztosított követelést, rendelkezésükre áll a keretbiztosítéki zálogjog, amelynek egyik fő rendeltetése, hogy a követelések változhassanak, és a biztosított követelés változása egyébként sem érinti a zálogjog fennállását. 35 A felek e téren meglévő szabadságát a jövőben sem indokolt korlátozni, hanem inkább növelni kellene a szabályozás rugalmasabbá tételével. Nem javasoljuk annak megakadályozását, hogy a felek a zálogszerződésben specifikusan és részletesen is meghatározhassák a biztosított követelést, a zálogjog létrejöttéhez szükséges minimum azonban ennél sokkal kevesebbet kell, hogy legyen. Egy pénztartozás főbb meghatározó elemei: a jogcím, az összeg, a lejárat és a kamat. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy a zálogjog alapításának egyszerűsítése és működésének rugalmasabbá tétele érdekében, valamint a következőkben írt okokra is tekintettel, úgy gondoljuk, hogy a zálogjog megalapításához ezek megjelölése nem feltétlenül szükséges.

5.3.2. Jogcím

Amint fentebb említettük, jelenleg mind az egyszerű biztosítéki, mind pedig a keretbiztosítéki zálogjog esetében követelmény a jogcím (illetve a jogviszony) meghatározása. Úgy gondoljuk, a hatályos jog alapján sem teljesen egyértelmű, hogy miként kell megfelelni a jogviszony (jogcím) meghatározására vonatkozó követelménynek ahhoz, hogy a zálogjog érvényesen létrejöjjön, és nem is szükséges ennek specifikus meghatározását megkövetelni. Minden olyan meghatározás megfelelő, amely, a fentebb írtak szellemében a felek és az érdekelt harmadik személyek számára a szükséges tájékoztatást megadja. Ebből a szempontból érdekes Nizsalovszki kommentárja: “Az eddig használatban volt pénzintézeti biztosítéki okirat mintában alkalmazott klauzula, amely a jelzálogjogot mindennemű követelés biztosítására szolgálónak jelentette ki, csak oly értelmezés mellett lehet a jövőben hatályos, hogy a pénzintézet üzletkörére figyelemmel a klauzula implicite megjelöli azokat a jogviszonyokat is, amelyekből követelések keletkezhetnek. “36 Kiderül ebből, hogy a korabeli gyakorlat nem feltétlenül kívánta meg a jogviszony specifikus meghatározását, lehetőség volt arra, hogy egy keretbiztosítéki zálogjog különböző jogviszonyból származó követeléseket biztosítson, akár olyan tág meghatározással is, amely mellett már kétséges, hogy van-e bármi jelentősége a jogviszony meghatározására vonatkozó törvényi előírásának. A felek közötti belső jogviszonyban a felekre kellene bízni, hogy milyen módon határozzák meg a biztosított követelést, akár úgy is, hogy a zálogjog jogviszonyra tekintet nélkül, minden közöttük fennálló vagy a jövőben, a zálogjog fennállása alatt keletkező követelést biztosítson. A harmadik személyek számára pedig teljesen közömbös a biztosított követelés jogcíme, számukra, legalábbis kiindulásként elegendő annak ismerete, hogy ki a zálogjog jogosultja, és milyen összeg erejéig biztosít számára a zálogjog kielégítési elsőbbséget. Ha felek kívánják, a zálogszerződésben a követelést jogcíme alapján is specifikálhatják, de a telekkönyvbe vagy egyéb nyilvántartásba a jogcím bejegyzése még ilyenkor is szükségtelen.

5.3.3. Tőkeösszeg, keretösszeg

Az egyszerű, biztosítéki zálogjog esetén meg kell határozni a biztosított követelés összegét, keretbiztosítéki zálogjog esetén pedig “azt a legmagasabb összeget [… ], amelyen belül a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet”. 37 Ez a szabályozási különbség rámutat arra, hogy a zálogjog terjedelme, amely a harmadik személyek számára is lényeges információ, kétféle módon is meghatározható: közvetve, a biztosított követelés összege, vagy a közvetlenül, a kielégítési jog mértéke révén. Jelenleg a jogszabály előírja, hogy e két meghatározás közül melyiket mikor lehet és kell alkalmazni. Ez azonban nem szükségszerű, a két meghatározás akár külön-külön, akár pedig együtt is alkalmazható (hiszen lehetséges az is, hogy egy meghatározott összegű követelést ne teljes egészében, hanem csak egy bizonyos mértékig biztosítson a zálogjog). A megfogalmazás különbözősége ellenére a gyakorlatban valójában mindkét összeg felső határt jelöl, csak nem egyformán: az első esetben a felső határ a követelés tőkeösszegére vonatkozik (hiszen nagyon ritka az, hogy a felek a zálogjog alapításakor pontosan tudják a tartozás összegét és az a zálogjog fennállása alatt változatlan), a második esetben pedig a felső határ azt határozza meg, hogy a követelés összegének alakulásától függetlenül legfeljebb mekkora lehet a kielégítési jog. Az első megoldás előnye, hogy a zálogjog felfelé is rugalmasan követi a követelés összegének a járulékok miatti növekedését; hátránya viszont, hogy (a Ptk. előzőekben hivatkozott 240. §-ában foglaltak ellenére is) kérdéses a tőkeösszeg változásának hatása a zálogjog fennállására. A második megoldás előnye, hogy nem kell meghatározni a követelés tőkeösszegét, így nem merül fel az annak változásával kapcsolatos kockázat sem, mégis egyértelműen ki van jelölve a zálogjog terjedelme; hátránya viszont, hogy a meghatározott felső határ jogcímtől függetlenül érvényesül, azaz sem a tőke, sem a kamat vagy egyéb járulék növekedése esetén nem nyújt biztosítékot az összeghatáron felül. Azt javasoljuk tehát, hogy a zálogjog megalapításához szükséges minimális követelmény az általa biztosított kielégítési jog legmagasabb összegének meghatározása legyen; a biztosított követelés összegszerű meghatározása ne legyen kötelező, de ha ezzel élnek a felek, akkor bármikor választhassák a követelés összegszerű meghatározása helyett a felső összeg meghatározását.

5.3.4. Lejárat

Meg kell-e határozni a követelés lejáratát a zálogjog alapításakor? Miként érinti a követelés lejáratának változása (különösen meghosszabbítása) annak biztosított jellegét? Hátrányos-e a lejárat módosítása a zálogjog mögötti rangsorban álló zálogjogosultak vagy egyéb dologi jogosultak számára. E kérdésekre a válasz alapvetően attól függ, hogy milyen telekkönyvi rendszerben vagyunk. A hatályos rendszerünk (amely a Javaslat szerint változatlanul fennmarad) a ranghellyel való rendelkezés szabadságát biztosítja a tulajdonos (zálogkötelezett) számára. Ez azt jelenti, hogy a hátrább álló jogosultak nem számíthatnak arra, hogy az előttük álló jog megszűnésével feltétlenül előrébb kerülnek a rangsorban. A lejárat meghosszabbítása hatásában ugyanolyan, mint, ha a ranghellyel rendelkezve a tulajdonos a megszűnő zálogjog ranghelyén új zálogjogot alapítana. A lejárat változása tehát nem kell, hogy érintse a követelés biztosított jellegét, amiből az is következik, hogy sem a biztosított követelés egyedi azonosításának, sem pedig a zálogjogot feltüntető nyilvántartásnak nem lényeges eleme a lejárat megjelölése.

5.3.5. Kamat

Üzleti szempontból nem vitásan lényeges eleme egy követelésnek az utána fizetendő kamat mértéke, és fizetési késedelem esetén viszonylag rövid idő alatt a kamat a tartozás jelentős részét alkothatja. Ennek alapján tehát mondhatnánk, hogy igen, rögzíteni kell a biztosított követelés ügyleti kamatának mértékét is (ahogy ez volt a szabály az Mtj. alapján is). Ugyanakkor ez a megközelítés néhány körülményt figyelmen kívül hagy: Először is, az üzleti életben (különösen, ha a hitelező hitelintézet), amelyet a kódex elsődlegesen szem előtt tart, az ügyleti kamat alkalmazása természetes, ezért mindenki feltételezheti, hogy a biztosított követelés kamatozó. A modern pénzpiacon az uralkodó kamatok a sajtóból és az internetről mindenki számára napra készen megismerhetők, az egyes ügyletek kamatai ettől nem mutatnak lényeges eltérést. Tehát nagyságrendileg nem csupán a telekkönyvből, hanem egyéb, könnyebben hozzáférhető, nyilvános forrásokból is megismerhető a kamat mértéke; a követelés egészéhez viszonyítva pedig nem jelentős az egyedi kamatmértékek (általában az adott hitel kockázatához igazodó) eltérése. A másik lényeges fejlemény, hogy ma a hosszabb lejáratú hitelek kamatának mértéke jellemzően nem fix, hanem változó. A változás módszere néhány sztenderd módszert követ, leírása azonban meglehetősen bonyolult, technikai jelegű, nem való a telekkönyvbe, és nem is jelent lényeges információt az érdeklődök számára. Ezért azt javasoljuk, hogy a kamat mértéke ne legyen a biztosított követelés meghatározásának eleme, a zálogjog e nélkül is, ex lege terjedjen ki a biztosított követelés szokásos mértéknek megfelelő kamatára és egyéb járulékaira.

5.4. A biztosított követelés változása

A biztosítéki zálogjog járulékos jellegének egyik következménye, hogy a zálogjog a meghatározott követelés biztosítására szolgál. A biztosított követelés megszűnése a zálogjog megszűnését eredményezi. 38 Ezért van jelentősége annak a kérdésnek, hogy a követelés valamely feltételének változása esetén még ugyanarról a követelésről van-e szó, vagy pedig a változás következtében az eredeti követelés megszűnik-e, és helyébe új, nem biztosított követelés lép-e. A szerződés módosítására igen tág körben van lehetőség, és a zálogjog elvileg a módosított szerződésből fakadó követelésre is kiterjed. 39 Kérdés azonban, hogy ez a szabály abban az esetben is érvényesül-e, ha a szerződésnek olyan eleme változik, amely rögzítésre került a zálogszerződésben és esetleg a nyilvántartásban is. Itt nyilvánvalóan ellentmondásba kerül a szerződésmódosítás jogkövetkezményeit meghatározó kötelmi szabály a zálogjog dologi szabályaival és a telekkönyv közhitelességével. Ilyen esetekben felvetődik az a kérdés, hogy meddig biztosított a követelési Feltehetőleg sem az nem igaz, hogy amíg a szerződés fennáll (bármennyire változott is a módosítások következtében), addig a követelés is ugyanaz, sem pedig az, hogy ha bármilyen feltétel változik, az új követelést eredményez. De hol a határ?

Nem tudunk olyan szempontot, amelynek alapján elméletileg egyértelműen meg lehetne mondani, hogy mikor szűnik meg a követelés biztosítottnak lenni, mégis úgy gondoljuk, hogy gyakorlati szempontból megközelítő válasz adható. A biztosított követelés változása kizárólag a követelés meghatározásához mérhető, ezért e kérdés szempontjából is meghatározó, hogy miként kell a követelést meghatározni. Olyan elem megváltozása, amely a zálogjog megalapításakor nem szerepelt a követelés meghatározásában, zálogjogi szempontból nem minősül új követelésnek vagy egyáltalán változásnak. Fordítva viszont, feltehetőleg nem zárható ki az a kockázat, hogy a követelésnek azok az elemei, amelyek a zálogjog megalapításakor rögzítésre kerültek, nem változhatnak anélkül, hogy annak hatása ne lenne a zálogjog fennállására. A gyakorlat által megkívánt rugalmasság ezért azáltal biztosítható, ha a zálogjog megalapításához a lehető legkevesebb adat rögzítése szükséges.

5.5. A feltétlenül szükséges tartalmi elemek

Úgy gondoljuk, hogy nincs olyan jogalkotói érdek, amely szükségessé tenné azt, hogy a zálogjog megalapításához a zálogszerződés és a jelzálogjog bejegyzése a zálogjogosult személyén és a követelés összegén vagy a kielégítési jog mértékén felül más adatot is tartalmazzon. A feleknek természetesen szabadságukban áll a törvény által előírt kötelező elemeken felül a követelést több elem megjelölésével határozni meg. A választáskor azt kell mérlegelniük, hogy az adott körülmények között mi a fontosabb: a követelés specifikus meghatározása vagy pedig az ebből a későbbiek során esetleg adódó problémák elkerülése.

5.6. Zálogjogfajták a járulékosság szerint

A jelzett jogértelmezési bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében célszerű lenne, ha az új Ptk. egyértelműen kimondaná, hogy a zálogjog alapítható egy vagy több, fennálló vagy jövőbeni, feltétlen vagy feltételes, egyedileg vagy körülírással (pl. a jogviszonyra utalással) meghatározott pénzkövetelés biztosítására. A körülírással való meghatározás lehetőséget adna arra, hogy a zálogjog, egy meghatározott összeg erejéig, akár a zálogjogosult és a zálogkötelezett között bármely jogviszonyból fakadó minden követelés biztosítékául is szolgáljon. Az így meghatározott zálogjog továbbra is járulékos lenne abban az értelemben, hogy a körülírással meghatározott körbe tartozó követelés hiányában a zálogjog kielégítési jogot nem nyújtana (ez nem szerződéses szabályból következne, hanem a törvénynek a zálogjog tartalmát eltérést nem engedő módon meghatározó dologi jogi rendelkezéséből), és a zálogjogot nem is lehetne önmagában átruházni. Ugyanakkor, a keretbiztosítéki zálogjog és az önálló zálogjog hatályos szabályaival megegyezően, az a körülmény, hogy egy adott pillanatban nem áll fenn biztosított követelés, nem feltétlenül jelentené a zálogjog automatikus megszűnését, ezáltal lehetővé teszi annak kiterjedését a biztosított követelés szerződéses meghatározásának megfelelő új követelésekre. Egy ilyen szabályozás megoldaná a követelések változásából adódó problémák egy jelentős részét, anélkül azonban, hogy teret engednénk a fiduciárius jogi helyzetek kialakulásának.

Ezzel összefüggésben felül kellene vizsgálni a keretbiztosítéki zálogjog mint önálló, kivételesnek tűnő zálogjog-fajta szükségességét és szabályozását. Feltehetőleg szükséges lenne néhány speciális szabályt megfogalmazni arra az esetre, ha a biztosított követelés körülírással van meghatározva, de ettől még nem feltétlenül alkot egy önálló külön szabályozott zálogjog-fajtát. Már az Mtj. miniszteri indokolása is hangsúlyozta, hogy “a biztosítéki zálogjognak az a típusa nyert nagy jelentőséget, amely a bizonyos jogviszonyból származó követelést, összegszerű megállapítás nélkül bizonyos legmagasabb összeg erejéig biztosítja”, és azt is hozzátette, hogy a biztosítéki zálogjog alapesete “alig lesz gyakorlati”. 40 A keretbiztosítéki zálogjog által biztosított rugalmasság kell legyen a főszabály; az üzleti életben annyira tipikus a követelések fluktuálása, hogy ezt kellene alapesetnek tekinteni. Ezáltal elkerülhetőek a nehezen megválaszolható minősítési és elhatárolási kérdések, csökkennek a zálogjog alkalmazásával kapcsolatos jogi kockázatok, könnyebbé válik a zálogjog megalapítása, és rugalmasabban tud igazodni a változó körülményekhez.

6. Összegzés

(1) Az önálló zálogjog lényege a járulékosság hiánya, amely elvileg egy “absztrakt” kielégítési jogot keletkeztet. A zálogjogosult és a zálogkötelezett között azonban fennáll egy alapügylet, amelyre tekintettel a zálogjog megalapításra került, és amely kijelöli a zálogjog célját és kereteit. E kettősségből következően és a két eltérő helyzet összeegyeztetésére a felek között fiduciárius jogviszony jön létre.

(2) Az önálló zálogjog jogalkotói megítélését nem lehet elszakítani a fiduciárius jogviszonyok általános megítélésétől. A fiduciárius jogintézményeket általában, a jogi helyzet bizonytalansága és a vagyoni helyzet tekintetében hamis látszat miatt, nem támogatja. A fiduciárius jogviszonyok általános támogatottságának hiánya szükségképpen tovább gyengíti az ilyen természetű jogintézmények helyzetét.

(3) A fiduciárius biztosítéki ügyleteket a Javaslat érvénytelennek tekinti. Azóta, ennek alternatívájaként, felmerült olyan megoldás igénye, amely valamilyen módon kiterjeszti a zálogjog esetében érvényesülő alapvető követelményeket (mint pl. a nyilvánosság, az elszámolási kötelezettség) a fiduciárius jellegű a biztosítékokra. Az önálló zálogjog esetében azonban ez a megoldás nem alkalmazható; itt éppen azt a kérdést kell eldönteni, hogy a járulékos zálogjog mellett egy nem-járulékos zálogjog-fajta is kodifikálásra kerüljön-e.

(4) Nem meggyőző, hogy az önálló zálogjog iránt tényleges gazdasági igény lenne. A jelzáloghitelek jelzálog-hitelintézetek általi refinanszírozásán kívül az önálló zálogjog a gyakorlatban csak elvétve fordul elő. A jelzálog-hitelintézetek esetében ez a gyakorlat mesterséges okból terjedt el, azért, mert a róluk szóló törvény – a refinanszírozott hiteleken alapított zálogjog mint kézenfekvő lehetőség helyett – ezt a megoldást teszi számukra lehetővé, és ezen az úton juthatnak hozzá a kedvezményes refinanszírozáshoz.

(5) Ha van önálló zálogjog, akkor az csak olyan lehet, amely elismeri és következetesen érvényesíti annak nem-járulékos jellegét. Kodifikációs szempontból a szerződéses járulékosság fából vaskarika, a biztosítéki szerződésre vonatkozó szabályokban nem lehet felülírni az önálló zálogjognak a dologi szabályok körében megállapított alapvető szabályait.

(6) Számunkra úgy tűnik, hogy valódi igény van arra, hogy a zálogjog legyen rugalmasabban alkalmazható az üzleti élet különböző helyzeteiben. Ehhez nem az önálló zálogjogra, hanem a járulékosság lazítására van szükség. Ennek elérése érdekében a zálogjoggal biztosított követelés és ehhez kapcsolódóan a keretbiztosítéki zálogjog szabályait kellene felülvizsgálni, továbbá meg kellene teremteni a biztosítéki ügynök alkalmazásának jogi feltételeit.

JEGYZETEK

1 Polgári Jogi Kodifikáció 2007/1. szám, 12-26. o.

2 Visky Károly például így határozza meg a fiduciárius ügyleteket: “A jogügyleteknek a célja mindig bizonyos joghatás létrehozása. A joghatásra viszont – a vagyonjogot tekintve – mindig bizonyos gazdasági cél megvalósítása érdekében van szükség. A jogügylet eredményezte joghatás révén valósul meg a felek által elérni kívánt gazdasági cél is. így pl. a tulajdonátruházó ügyletnek a jogi célja az, hogy az a személy, akinek a dolog átadatott, megszerezze a tulajdonjogot; – gazdasági célja pedig az, hogy a tulajdonszerző a dolgot használhassa s általában afölött rendelkezhessek. A tulajdonátruházással, azaz a dolog átadásával és átvételével mind a két cél egyszerre meg is valósul. A fiduciárius ügyleteknek ezzel szemben a jellegzetessége az, hogy a felek által használt jogeszközök hatása nagyobb, tágabb körű, mint amekkora a szándékolt gazdasági cél megvalósulásához szükséges. (Kiemelés tőlünk. – Cs. N., G. I. ) Az egyik fél: a fiduciáns széles körű, az elérni kívánt gazdasági célon túlmenő jogi hatalmat ruház a másikra: a fiduciáriusra, aki viszont kötelezi magát, hogy a ténylegesen őt megillető jogokkal csupán a kérdésben forgó cél által megvont határok között fog élni. ” VISKY K.: Fiduciárius ügyletek, Miskolc 1944, 3sk.

3 Idézi: BODZÁSI B.: i. m., 15.

4 DIETER MEDICUS polgári jogi tankönyve (Bürgerliches Recht, Carl Heymanns Verlag, Köln-Berlin-Bonn-München 200219) a fiduciárius hitelbiztosítékok (fiduziarische Sicherungsrechte) cím alatt négy fajta biztosítéki jogot tárgyal: a tulajdonjog-fenntartást, a biztosítéki tulajdon-átruházást, a biztosítéki engedményezést és a biztosítéki telekadósságot – a Sicherungsgrundschuldot. F. BAUR. és R. STÜRNER dologi jogi tankönyve (Lehrbuch des Sachenrechts, München 199216, 452sk) hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy a telekadósság a Sicherungstreuhand egy esete, a hitelező dologi jogi hatalma meghaladja kötelmi jogi jogosultságait.

5 BODZÁSI B. : i. m., 16.

6 BODZÁSI B.: i. m., 16., 35. lábjegyzet.

7 BODZÁSI B. 24.

8 Ld. BODZÁSI B.: i. m., 14.

9 BODZÁSI B.: I. M., 24.

10 Jht. 8. § (2) és (4) bekezdése.

11 Jht. 8. § (6) bekezdése.

12 A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. 214/C. §-a.

13 Megjegyezzük, hogy az osztrák jog szerint a ranghely-fenntartás időbeli korlátja 3 év.

14 BODZÁSI B.: m., 22. is utal arra, hogy a német jogban a tulajdonosi zálogjog mind járulékos, mind pedig önálló zálogjog esetében létezik.

15 Az osztrák jog pl., bár a német jog szerinti telekadósságot (Grundschuld) nem ismeri, az ún. követelés nélküli tulajdonosi jelzálogjogot (forderungs-entkleidete Eigentümerhypothek) azonban igen. Az osztrák ptk. 469. §-a szerint ugyanis az ingatlan jelzálogjog pusztán a követelés megszűntével nem szűnik meg, hanem csak a telekkönyvből való törléssel. A biztosított követelés megszűntével a jelzálogjog – időhatár nélkül – fennmarad tulajdonosi jelzálogjogként és a tulajdonos más követelés biztosítására felhasználhatja azt. Részletesen ld. N. J. SADJADI-M. THURNER: Länderbericht Österreich, in: O. Stöcker (red. ): Flexibilität der Grundpfandrechte in Europa, Bd. I, Schriftenreihe des Verbands deutscher Pfandbriefbanken Bd. 23, 199skk.

16 NIZSALOVSZKY E.: A jelzálogjog jogszabályainak magyarázata, Budapest

1929. (Tébe) 237.

17 BODZÁSI B. : i. m., 19.

18 BODZÁSI B.: i. m., 20.

19 Vö. CHRIST N.: A zálogjog egyes kérdései; a szindikált kölcsönszerződés zálogjoggal történő biztosítása Magyar Jog 2000/3.

20 BODZÁSI B.: i. m., 23.

21 BODZÁSI B.: i. m., 23.

22 BODZÁSI B.: i. m., 17.

23 Ezt nehezíti, hogy, bár a tanulmány jelentős részét teszi ki az önálló zálogjoggal kapcsolatos két koncepció (az absztrakt és a szerződéses-járulékos) bemutatása és összehasonlítása, a szerző egyikkel sem azonosul teljesen, hanem arra utal, hogy az új szabályozásban a két koncepció elemeit valamilyen módon ötvözni kellene. Ld. BODZÁSI B.: i. m., 17.

24 BODZÁSI B.: i. m., 16. és 23.

25 BODZÁSI B. : i. m., 17.

26 BODZÁSI B. : i. m., 21.

27 BODZÁSI B.: i. m., 21.

28 BODZÁSI B.: i. m., 16.

29 BODZÁSI B.: i. m., 17., 22., 23.

30 BODZÁSI B.: i. m., 16. és 24.

31 BODZÁSI B.: i. m., 24.

32 Ilyen a német jog szerinti keretbiztosítéki zálogjog (Höchstbetragshypothek, BGB, 1190. §) és a holland jog szerinti, ún. bankhitelt biztosító jelzálogjog (bankhypotheek).

33 Ez utóbbi típushoz tartozik az osztrák keretbiztosítéki zálogjog
(Höchstbetragshypothek, Kredithypothek, Maximalhypothek). Ld. Allgemeines Grundbuchsgesetz, 14. § (2) bekezdés.

34 Ptk. 262. § (3) bekezdés, 263. § (1) bekezdés, InytVhr. 18. § (2) bekezdés és 19. § (2) bekezdés. Megjegyzendő, hogy a zálogjogi nyilvántartás tartalmát meghatározó Ptké. I. 47. § (5) bekezdésének c) pontja egyfelől a törvényben előírtakon felül a követelés lejáratát is megkívánja, másfelől viszont a két zálogfajta közötti különbségtételt nem alkalmazza, egységesen “a követelés összege illetve legmagasabb összege” feltüntetéséről rendelkezik.

35 Ptk. 240. § (2) bekezdése, amely csupán azt a korlátot állítja, hogy a zálogkötelezett helyzete, a beleegyezése nélkül, nem válhat súlyosabbá. Kérdés, hogy az új Ptk-ban a zálogkötelezett helyzetének súlyosabbá válásához, azaz pl. a biztosított követelés összegének növeléséhez, nem kellene-e a zálogkötelezett mellett a rangsorban hátrább álló dologi jogosultak hozzájárulását is megkövetelni.

36 NIZSALOVSZKY E.: i. m., 237. (kiemelések az eredetiben).

37 Ptk. 263. § (1) bekezdés.

38 Ptk. 259. § (3) bekezdés.

39 Ptk. 240. § (1)-(2) bekezdései.

40 NIZSALOVSZKY E. : i. m., 236.