A cikk letölthető PDF formátumban is.

1. Rejtélyek, fortélyok és tisztázandó aggályok

A know-how világszerte fokozódó iparjogvédelmi jelentősége egyre sürgetőbben igényli kristályosodó fogalmának, a titokvédelem összetett körében való megkülönböztetésének és a rá vonatkozó jogosultságoknak szabatos tisztázását és a polgári jog rendszerébe tagolását. Az innováció és a technológia átadás gazdasági növekedésben játszott egyre nagyobb szerepe, a szabadalmak hatékony alkalmazásának személyes tapasztalat útján szerzett ismeretektől és ezek biztonságos forgalmazásától való növekvő függése következtében mind a jogalkotás, mind a jogértelmező bírói gyakorlat, mind pedig az elmélet szintjén nem csak nálunk, hanem világszerte, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt erjed az ide vágó szabályozás kérdése. Polgári Törvénykönyvünk újra kodifikálása kihívást jelent a jelenlegi magyar jogi megközelítés hazai és külföldi törekvések fényében való fejlesztésére is. A problémakör alapos szakmai megvitatást kíván, ezt szolgálja az új Ptk. javaslatának az Igazságügyi Minisztérium honlapján történt közzététele is. Jelentős hozzájárulás Bobroszky Jenőnek a know-how védelem minden vonatkozását alaposan körüljáró elemzése, amely szerzőjének sokoldalú munkásságából adódó számos megállapításával segíti a javasolt szabályok jobbító kiegészítését.

Tanulmányára egyszersmind rányomják bélyegüket a szerző aggályai és az új Ptk. tervezetében előirányzott kizárólagos jogi védelem ellen intézett sokoldalú roham, amelyet többször lélektani petárdák is kísérnek. Ilyenek pl. a Világkereskedelmi Szervezet (World Trade Organization) szankciói lehetőségének közelebbről alá nem támasztott felvillantása, óvás a “zöldmezős” kodifikációtól, az “innovációs szándékú normakísérleti terepre” lépéstől, az iparjogvédelmi kizárólagos jogok biztosítása terén mára kialakult status quo végleges zártságnak sugallása, a “Szellemi Tulajdon Kereskedelmi Vonatkozásairól” szóló TRIPS meg-állapodás1 titkos információk oltalmát előíró keretszabályának változatlan átvételét szorgalmazó és jogrendszerünkön belül a jelenlegi Ptk. nyomán tovább konkretizált végrehajtását kizárni kívánó megállapításai (1.2, 5.4, 8.2, 8.9 stb.). Nézetei ebben a körben nem tűnnek meggyőzőnek; inkább a jogfejlődési tendenciák folyamatos megvitatásának és de lege ferenda lehetséges további pontosítások keresésének szükségességét támasztják alá. Az eszmecserét alábbi hivatkozásaimmal és meggondolásaimmal szeretném folytatni.

2. A hézagmentes védelem feladása nem jelenti a status quo fenntartását

Az új Ptk. elvetné a nem nevesített szellemi alkotások hézagmentes védelmének a jelenlegi Ptk. 86. § (3) bekezdésében rögzített elvét, Bobrovszky Jenő korábban kifejtett véleményét is figyelembe véve.2 A Ptk. nem határozta meg a jogilag releváns szellemi alkotások közös fogalmi elemeit, a bíróságok megítélésére bízva, mit tekintenek általában védendő alkotásnak. Ez jogbizonytalanságot eredményezett és, a különböző nevesített szellemi alkotások eltérő kritériumaira tekintettel, megoldhatatlan értelmezési faladatot rótt a bíróságokra. A szellemi alkotások hézagmentes védelmi követelményének az elmúlt évek tapasztalatai fényében történő elejtése azonban nem jelenti a nevesített szellemi termékvédelem körének lezárását. Nem jelentheti, hogy a műszaki-gazdasági fejlődés piaci követelményeihez igazodó jogalkotás útján ne emeljük át a gyakorlatban kristályosodó új szellemi termékfajták védelmét a szerződéses kikötések, a tisztességtelen verseny tilalmak, vagy a polgári jogi deliktumok területéről a kizárólagos alanyi jogok körébe. Így jött létre pl. a második világháború után a film előállítójának szomszédos, az adatbázis előállítójának vagy a chipek topográfiáját alkotónak sui generis, az új növényfajtát létrehozónak vagy mikrobiológiai találmány szabadalmasának külön nevesített kizárólagos joga. Ezek az újfajta kizárólagos jogok részben adott oltalmi kategóriák további specializálásával (ami már a szabadalmi jog praemptiv hatályát is relativizálta), részben az oltalmi kategóriák körének bővítésével létesültek, a fejlődéssel járó új jogi mutációk gyermekbetegségeinek kúrálását bírói gyakorlatra és az elméletre bízva. A jogfejlődés jegyében gondoljunk a meglévő kizárólagos jogok tartalmi evolúciójára is, így pl. a védjegyvédelem hatósugarának kiterjedésére, ami először túljutott a tisztességtelen verseny elleni védelem, illetőleg a passing off deliktum szankcionálásának keretein és az összetéveszthetőséggel szembeni, forgalmazható kizárólagos jog szintjére emelkedett; majd mára, az Európai Közösség jó hírű védjegy fogalma és a TRIPS 16. cikkének 3. bekezdése értelmében, a védjegyjogosult általánosabb értelemben vett érdekeit is oltalmazva, a személy jó hírhez való jogát erősítve mutálódott tovább. Vagy fordítva: Az Amerikai Egyesült Államokban a képmáshoz fűződő személyes érdekvédelmet kereskedelmiesítette a bíróság, önálló, forgalomképes tulajdonjogot ismerve el a népszerűség kereskedelmi értékén (publicity right, celebrity merchandising).3 A jogalkotás útján nevesített szellemi termékek kizárólagos jogi védelmének nincs örökérvényű numerus clausula és tartalmának sincs egyszer s mindenkorra rögzített hatósugara.

3. Forgalmazott szellemi termék alanyi jogi oltalma versenyvédelmi szükségszerűség

Meghatározott szellemi termékek sajátosan és időlegesen biztosított kizárólagos alanyi jogi oltalma árupiaci szükségszerűség, mert a felettük való rendelkezés fogalmilag sem köthető birtoklásukhoz, vagy forgalmazott dologi megtestesítéseik tulajdonlásához, ami egyébként versenybelépési pozíciót biztosíthatna a jogosultjaiknak.

A védjegyjogi, szabadalmi, szerzői, mintaoltalmi, majd szomszédos jogi kizárólagosságokból következő és mindig csupán konkrét szellemi termékekre vonatkozó versenykorlátozások történetileg azért jöttek létre és diverzifikálódnak ma is, hogy az új szellemi termékek egyre költségesebb piacosításával járó jelentős befektetéseket védjék a piacon sikerrel terjesztett dologi hordozóik olcsó másolásával elburjánzó kalózkodás ellen, jogilag biztosítva azok megtérülésének esélyeit és újabb befektetésekre ösztönözve. Ismeretes, hogy a jognak a bontakozó piaci versenyre való első defenzív reagálásai az alkotások meghatározott jellegű forgalmazásához fűződő, uralkodói önkénytől függően adott közjogi privilégiumok keretében mutatkoztak. Ezeket váltotta át a polgári jogfejlődés a maguktól a szellemi termékeket létrehozóktól, a szerződéskötési szabadság jegyében szerezhető, ám csak meghatározott időre szóló, kizárólagos polgári alanyi jogi védelemre. A privilégium rendszer megszüntetését követően e nélkül összeomlott az angliai kiadói és a franciaországi színházi piac, bárki hasznosíthatta ugyanazt a művet; hasonlóképpen azonos találmányt is. A vállalkozók egymás befektetéseinek megtérülését hiúsították meg. Elkerülhetetlenné vált a piaci kizárólagosságnak időben korlátozott alanyi jogi védelem formájában való törvénybe iktatása. Csak valamely meghatározott szellemi termékre vonatkozó újfajta, magánjogi kizárólagosság és ennek megszerzési lehetősége biztosíthatta valamely konkrét szellemi termék forgalomba hozói számára befektetéseik megtérülését és további hasonló befektetésekre ösztönzését, ezáltal téve lehetővé a hasonló jellegű szellemi termékekkel versenyzők talpon maradását, a működőképes verseny fenntarthatóságát.4

Az alkotásra vonatkozó személyhez fűződő jogi védelem később fejlődött a vagyoni versenyjogi imperativus mellé, a kommercializálható szellemi termékek eredő forrásainak, maguknak az alkotóiknak a személyiségi érdekvédelme keretében.

A jogfejlődés hajtóereje nyilvánvalóan a szabatosan egymáshoz illeszkedő intézményekből álló jogrendszer és a műszaki-gazdasági változások által generált új társadalmi igények kölcsönös egymásra hatásából ered. A piaci verseny ma egyre fokozottabban domináló szerepe ebben a folyamatban a szabad árupiacnak az elektronikus technológia révén felgyorsult globalizálódására vezethető vissza. A verseny szabadsága és a szellemi termékeken egyre szélesebb körben biztosított kizárólagos jogok viszonyára nézve a jogfejlődés mai stádiumában nem érdektelenek az Európai Bizottság 2004. április 27-én kelt, a technológia transzfer megállapodások mentesítésének vezérelveiről szóló Közleményének idevágó 5-9. pontjai.5 Ezekből szemelgetném a következő megállapításokat, amelyek a szellemi tulajdonjogok keretében kifejezetten a know how feletti kizárólagos rendelkezési jogosultságra is vonatkoznak:

“A tény, hogy szellemi tulajdoni törvények kizárólagos kiaknázási jogokat biztosítanak, nem jelenti azt, hogy a szellemi tulajdonjogok mentesek versenyjogi beavatkozástól. … Azt sem jelenti, hogy eredendő konfliktus állna fenn szellemi tulajdonjogok és közösségi versenyszabályok között. Valójában a jog mindkét csoportja a fogyasztói jólét fokozásának és az erőforrások hatékony telepítésének a célját követi. Az innováció egy nyitott és versenyképes piacgazdaság lényegi és dinamikus összetevője. Szellemi tulajdonjogok azáltal mozdítják elő a dinamikus versenyt, hogy vállalkozásokat új és tökéletesített termékek és eljárások fejlesztésébe való befektetésre ösztönöznek. Így tesz a verseny is, nyomást gyakorolva vállalkozásokra, hogy újítsanak. Ezért mind szellemi tulajdonjogok, mind verseny szükségesek az innováció előmozdításához és versenyképes kiaknázásának biztosításához. Szem előtt kell tartani, hogy szellemi tulajdonjogok létesítése gyakran lényeges beruházással jár és gyakran kockázatos törekvés. Az újítót nem szabad méltánytalanul korlátozni olyan szellemi tulajdonjogok kiaknázásában, amelyek értékesnek bizonyulnak. Ez okokból az újítónak általában módjában kell állnia, hogy olyan ellenértékeket keressen sikeres projektjeire, amelyek elegendők a beruházási indítékok fenntartására, meghiúsult terveket is figyelembe véve. Technológia engedélyezése az engedélyestől is megkívánhatja, hogy az engedélyezett technológiába és a kiaknázásához szükséges eszközökbe jelentős közvetett beruházásokat eszközöljön. …Valójában a licencia mint olyan pro-kompetitív, mivel a technológia elterjedéséhez vezet és innovációt mozdít elő.” Eddig az idézés (fordítás a szerző).

E megállapítások fényében nem igazolható a know-how alanyi jogi védelmét kizáró “bezárt műszaki monopolkiskapu” elmélete (Bobrovszky 8.2).6

4. Kizárólagos jogok nem szükségképpen abszolútak

Ha meggondoljuk, az abszolút (tehát eleve sem időben, sem felhasználási módokra nézve nem korlátozott) tulajdonjogi kizárólagosság is egyszerre feltétele és potenciális korlátozója a piaci versenynek. A közérdekből való kisajátíthatóság, a piacuralmi helyzettel való visszaélés tilalma és a megkerülhetetlen eszközök igénybevételére kötelezhetőség elve (“essential facility doctrine”) a tulajdonjog gyakorlásának adott helyzettől függő, közérdeket vagy versenyt védő, nem bárki javára szóló, általános korlátozását jelentik. Ehhez képest a szellemi termékeken biztosított kizárólagos jogok kevésbé korlátozzák a versenyt, mert ugyan szintén erga omnes hatályúak, de nem tulajdonjogszerűen abszolútak; hiszen tárgyuk fennmaradásától függetlenül, eleve sajátosan korlátozottak időben és tartalomban egyaránt.

Már Grosschmid rámutatott arra, hogy a “kizárólagossági jogok és a tulajdonjog között semmi egyéb különbség, mint az; hogy előbbiek nem koncentrálódnak dologra, utóbbi koncentrálódik. A tulajdonjogban a tilalmak (tárgyi) köre valamely dologra vonatkozással van körülírva; holott itt inkább cselekvési nemekkel. . A szerzői jogot a védelmi (általános tilalmi) idő … lejártával megszűntnek tekintjük, jóllehet az igenleges cselekvési kör (a művet kiadhatni) továbbra is megmarad.”7 Mindez mutatis mutandis áll az iparjogvédelmi kizárólagos jogokra is, nem csak eltérő oltalmi idejüket, hanem tárgyukra vonatkozó eleve korlátozott hatósugarukat tekintve is; így pl. a szabadalmi jog sem véd az előhasználati jogosulttal, vagy a bejelentett főigénypont jellemzőit csak részben megvalósító személlyel szemben.

A jogfejlődés fényében célszerűnek tűnik az abszolút és kizárólagos jelzőket nem szinonimákként használni: minden abszolút jog kizárólagos, de nem minden kizárólagos jog abszolút. A tulajdonjoghoz hasonlóan abszolút kizárólagos jognak csak a belőle leágazott általános személyiségi jog (J. Locke hajdani szavaival még az ember saját személyén fennálló tulajdona8) tekinthető, amely addig áll fenn, amíg tárgya, maga a személy létezik, és csak esetenként adott körülményekre tekintettel korlátozható más személy jogával, vagy közérdekből, például szabadságvesztésre okot adó törvényi tényállás megvalósulásakor.

5. Személyek fel nem tárt titkai kizárólagos, de nem mindenfajta titokra nézve abszolút jogvédelem tárgyai lehetnek

Általánosan elfogadott követelmény, hogy más titkához annak hozzájárulása nélkül, szándékosan vagy gondatlanságból következően ne lehessen hozzáférni. Meggyökeresedett joggyakorlat továbbá a kereskedelmileg hasznosítható titok feletti rendelkezés átruházása vagy felhasználásának akár kizárólagos, akár nem kizárólagos engedélyezése, sokszor még szolgáltatásának jogszavatossággal való erősítése is.

Ugyanakkor gyakran felhozott érv valamely titkon tényszerűen elismert kizárólagos pozíció kizárólagos jogként való jogalkotói elismerése ellen, hogy titok nem védhető azzal szemben, aki arra magától is rájön, vagy gyártási, illetőleg szolgáltatási ismeretekben álló titkot jogosan szerzett termék vagy igénybe vett szolgáltatás elemzésével felfejt (dekompiláció, reverse engineering); vagyis, hogy a titok jogosultjának jogi pozíciója nem tulajdon-szerűen abszolút.

Óvatosságra ösztönöz továbbá, hogy a védelem alá eső titkok különböző jellegűek és meghatározásuk bizonytalan lehet. Ez esetenként veszélyeztetheti a rajtuk elismert jogokra épülő forgalmazás biztonságát is. Bizonyos kereskedelmi titkok a szabadalmi jogvédelem területére nyúlva annak a titok feltárását is megkívánó feltételrendszerét kerülik meg. A titok szabatos jogvédelmével szemben a más titkához való könnyebb hozzáférés és hasznosítás motivációi is hatnak.

Mellette szólnak viszont a gazdaságilag értékes titkok védettebb forgalmazására ösztönzés, a megszerzett titkok felhasználásával kapcsolatos jogbiztonság, párhuzamos tapasztalatszerzési befektetések elkerülése és jogszerűen szerzett titkos ismeret saját továbbfejlesztésének egyértelmű védelme.

Ebben az összefüggésben sem hagyható figyelmen kívül, hogy a személyek magánszférájára vonatkozó titkok a személyiségi jog keretében már ma is abszolút jog hatálya alá tartoznak. A probléma a vagyoni értékű kereskedelmi titkok védelme kapcsán adódik, ahol különbséget kell tennünk a versenyelőnyt jelentő kereskedelmi titok tisztességtelen megszerzésének tiltása, és a vagyoni értéket jelentő titok feletti rendelkezés kizárólagos joggal történő magánjogi védelme között. E kétféle védelem eltérő jogpolitikai célokat szolgál (tisztességtelen magatartás prohibitív szankcionálása, illetve rendelkezési jog protektív biztosítása, hogy a Bobrovszky által egyazon védelmi kategória két oldalára vonatkoztatott (2.2) megkülönböztetést elhatárolóan használjam) és a releváns titkok részben eltérő definícióját kívánja. A tisztességtelen verseny szankcionálásakor a titok versenyelőnyt biztosító értéke (“lead value”) döntő tényező. A magánjog kizárólagos jogi titokvédelme ismét kétféle: egyrészt személyhez fűződően elidegeníthetetlen, másrészt vagyoni értékű forgalmazható titkot véd, függetlenül attól, hogy közvetlenül versenyelőnyt biztosít-e vagy sem. Ennek megfelelően indokolt a Polgári Törvénykönyvben is külön meghatározni egyrészt a személyhez fűződő magántitok fogalmát, másrészt a gyakorlatban kristályosodó szempontok szerint a forgalmazható “know-how” jelentését.

Az ezek szerint háromféle titokfajta a hozzájuk fűződő jogpolitikai elvárások és jogdogmatikai vonzataik eltérései miatt nem mosható egybe. Megjegyzendő azonban, hogy valamely meghatározott szellemi termékfajtán biztosított kizárólagos jog kiszoríthatja a tisztességtelen verseny tilalmának alkalmazását, mint ahogy az a védjegyjog kijegecesedésével történt. A tisztességtelen verseny szankciója a sértettek felől nézve sans atout: akkor alkalmazható, ha nincs “adu”, erősebb, kizárólagos jogú ütőkártya.

6. A szellemi termékeken biztosított kizárólagos jogok elvi legitimációja

A szellemi termékek kizárólagos jogvédelmének genezise igazolja a piaci verseny működési mechanizmusa és a beruházás védelem erre kényszerítő gyakorlati ösztökéit. A felvilágosodást követő személyiségi jogfejlődés e mellett a szellemi termékek eredő pontját, az azokat létrehozó embert állította a középpontba, mások jogai és a közérdek védelmének keretében. A szellemi termékek létrehozóinak biztosított, korlátozott tartalmú kizárólagos jog ily módon két meghatározó elvi alátámasztást nyert: az egyik a személyes ösztönzés elve (incentive principle), a másik a jutalmazás elve (reward principle). Ezek általános érvényű indokok.

A regisztrációval biztosított kizárólagos iparjogvédelmi jogosultságoknál megkerülhetetlen feltételként adódott a szellemi termék nyilvános feltárásának követelménye is, amely azután “quid pro quo” elvként nyert igazolást, mintegy “társadalmi szerződés” gyanánt, valamely találmány monopolizálásának engedéseként annak megismertetése fejében. A feltárás további találmányokkal való, az újdonság, illetve bitorlás megállapításához szükséges egybevetéséhez elengedhetetlen, ezen túl pedig a találmány piaci megismerését is előmozdítja. Az “erős” szabadalmi védelem tárgyának mások által történő hasznosításához azonban szükségképpen egyedi szerződések, meghatározott esetekben az önkéntes hozzájárulást pótló kényszerengedélyek szükségesek. A közérdeket végső soron a találmány feltárása csak közvetve szolgálja, a köz a találmány hasznosításában, ennek keretében kizárólagos jogra épülő, bizonyos esetekben ki is kényszeríthető forgalmazásában,9 vagy a hasznosítás elmaradásakor akár a kizárólagos jog megvonásában érdekelt. Annak megfelelően, hogy a kötelező feltárást a regisztráció követelménye vonta maga után, a feltárás követelménye nem jár együtt a regisztrációtól nem függő szellemi termékeken biztosított kizárólagos jogokkal, ilyenek elismerésének nem feltétele. A szerzői jog védelme nem függ a mű nyilvánosságra hozatalától, sőt, az ellen is védelmet nyújt; az előadóművész joga akkor is véd előadásának hozzájárulása nélküli rögzítésével szemben, ha nem nyilvánosság előtt, vagy nyilvánosságra hozatal céljából történik.

Az ösztönzés és jutalmazás elvei viszont valamennyi szellemi termékkategórián biztosítható kizárólagos jogra érvényesek. Ennek megfelelően alkalmazandók a titkos kereskedelmi ismeretek védelmére is. A regisztrált iparjogvédelmi jogokhoz képest inverz helyzet, hogy a közismertté válás nemhogy nem feltétele a kizárólagos jognak, hanem egyenesen véget vet létezésének, nem zárja ki, hanem a dolog természetéhez igazodóan szolgálja a know-how kizárólagos jogi védelméhez fűződő egyéni és társadalmi érdekeket.

7. A praeemptio kérdései

Kizárólagos jognak újonnan kristályosodó szellemi termékfajtán történő biztosítása szükségképpen veti fel az újabb jog elismerésének a meglévő kizárólagos jogi kategóriákhoz való viszonyát, a praeemptio és az alternatív védelem lehetőségeinek vizsgálatát.

Csak egyet lehet érteni Bobrovszkyval, hogy “A hazai nevesített szellemi tulajdoni törvények a TRIPS normáival és az EU direktívákkal összhangban szintén kizárják annak a lehetőségét, hogy műszaki, funkcionális megoldásokra a szabadalmi rendszeren kívül kizárólagos jogot, monopóliumot lehessen szerezni.” (8.2.2) Ebben fejeződik ki a jogintézményi praeemptio elve.

Megjegyzem, Bobrovszky a szabadalmi rendszert a találmányi szabadalmakról szóló törvény keretein túlmenően értelmezi, és “egyes hasonló jellegű zárt számú sui generis nevesített alkotások és speciális oltalmak, mint a használati minta, topográfia, új növényfajták oltalma” körét is oda sorolja (8.1), nyilván az ebben a részben nem említett biotechnológiai találmányokra is gondolva és ismételten hangsúlyozva, hogy “..szakmailag átgondolt, nemzetközi elvekre épülő, rendszert képező, nevesített szellemi tulajdoni törvények érvényesítik a műszaki, funkcionális megoldások szabadalmi rendszeren kívüli monopolizálásának tilalmát, bezárják az esetleges monopol kiskapukat.” (8.2.3). Ez a koncepció azonban a jogfejlődéshez igazodva már relativizálja a találmányi szabadalom szabályozásának egyéb, akár szabadalmon kívüli megoldásokra (pl. új növényfajták sajátos kizárólagos jogi védelmére) is vonatkozó praeemptiv hatását. Relativizálta a szabadalmi jogi praeemptiot a TRIPS félvezetők topográfiájának védelmét előíró 6. fejezete is, amikor a 35. cikkben a vonatkozó, egyébként önmagában hatályba nem lépett 1989. évi Washingtoni Egyezmény megfelelő cikkeit, így annak 4. cikkét is inkor-porálta. Utóbbi szerint mindegyik Szerződő Államnak jogában áll az Egyezményből fakadó kötelezettségeinek végrehajtásáról a topográfiákra vonatkozó külön törvénnyel, vagy a szerzői jogról, szabadalmakról, használati mintákról, ipari mintákról tisztességtelen versenyről szóló, vagy bármely más törvénnyel vagy ezeknek kombinációja útján gondoskodni. Maga a kezdeményező Egyesült Államok 1984-ben a copyright törvényhozás keretében biztosított kizárólagos jogot a “mask work” fölött, éppen annak átruházhatóságának és felhasználásának meghatározott körben történő ellenőrzött forgalmazása érdekében. Magyarország evégből 1991-ben sajátos kizárólagos jogot létesített. A szellemi termékek jogvédelmének táguló birodalmát nem lehet szabadalom centrikusan értelmezni.10

Egyet kell érteni viszont Bobrovszkyval abban, hogy “a TRIPS kizárja a műszaki jellegű megoldások (funkcionális, működő jellemzők) kizárólagos joggal való oltalmát a szerzői jogban, az ipari mintajogban és a topográfiák tekintetében” (8.2.1). Egyet kell végül érteni azzal is, hogy az egyes, a különböző szellemi termékfajtákon (szerzői mű, védjegy) kizárólagos jogot szabályozó törvényeink a TRIPS előírással összhangban kizárják oltalmi körükből a védett termék alapjául szolgáló ötleteket, elveket, módszereket, elgondolásokat, matematikai műveleteket stb. (8.2.2).

A “rule of preemption” sajátos vetülete a közjogi praeemptio, amely az angol-amerikai jogrendszerekben a common law meg-üresítését célozza statutorius jogalkotással, vagy – akár az európai kontinensen is -, a szövetségi törvényhozás tartományi hatáskört megüresítő hatályát jelenti. Az USA közvetlenül alkotmányos felhatalmazásra épülő, a “tudomány és hasznos művészetek előmozdítását” szolgáló kizárólagos jog biztosítására irányuló (Art.I.8.8), föderális copyright és szabadalmi törvényhozása megüresítette a vonatkozó common law védelmet és megfelelően korlátozta a tagállami törvényhozást. A védjegyjogot és a tisztességtelen verseny elleni oltalmat azonban az alkotmány “commerce clause” bekezdése (Art. I. 8. 3) értelmében már csak a saját államok közötti és harmadik államokkal szembeni viszonylatokat érintően szabályozhatja szövetségi törvényhozás, egyébként megmaradt tagállami hatáskörben. Ugyancsak “állami” hatáskörben maradt a tulajdonjog és a kereskedelmi titok szabályozása, ebben a körben is kizárva a föderális törvények elsőbbségét előíró “supremacy clause” (Art. VI. 2) alkalmazási lehetőségét. Ez fontos körülmény az USA államaira háruló know-how szabályozás értelmezése szempontjából is.

A praeemptio nem érinti a védelmek függetlenségének elvét, amennyiben nem terjed ki a magasabb rendű jogforrásban biztosított kizárólagos jogosultság szabályai által nem érintett, ily módon kiváltatlan vonatkozásokra. Így pl. az USA szövetségi törvényének a Berni Unióhoz 1989-ben hatályosult csatlakozása kapcsán a képzőművészek morális jogaira korlátozódóan beiktatott szabálya11 megüresítette ugyan 11 tagállamban equivalens alkotásnemeken már biztosított equivalens jogokat, ám nem érintette az alkotók morális jogainak a szövetségi törvényben taxatíve nem felsorolt közvetett tárgyait, sem a védelem idejét. Így nem érintette Massachusetts korábbi törvényének a morális jogok védelme audiovizuális alkotásokra való kiterjesztését, vagy a védelemnek a jogosult halála utánra való kiterjesztését sem. Az

Európai Közösség szupranacionális hatáskörét tekintve pl. a szellemi termékeken fennálló jogok érvényesítésére vonatkozó irányelv nem érinti a büntetőjogi szankciókat, melyek szabályozása még a tagállamok konkuráló felségjoga maradt, aminek figyelembevételével külön közösségi javaslatok vannak folyamatban.

Mindebből a know-how jogvédelmére nézve egyrészt az következik, hogy semmiféle, természeti törvény alkalmazásával járó és megvalósítható megoldás az adott jogszabályokból következően know-how címén kizárólagos joggal nem védhető; másrészt pedig, hogy merő ötletek, elvek, módszerek, elgondolások, nem szabadalmaztatható eljárás stb. egyik már nevesített jogvédelmi törvényünk hatálya alá sem vonhatók. A jogintézményi praeemptio azonban nem terjed ki a műszaki megoldások megvalósításához kialakított ismeretek, a találmányok minél célszerűbb alkalmazását szolgáló és azonosíthatóan meghatározott eljárások, hasznosítási módszerek, ötletek, elgondolások, gyártási fogások stb. megfelelő korlátokkal körülhatárolt, sajátos kizárólagos joggal való biztosításának lehetőségére. A gyakorlat, a titkos kereskedelmi információk tágabb körén belül már elkülönülően körülírható know-how licenszírozásának egyre növekvő jelentősége, concludens factum alapon erre ösztökél. Szabadalmakkal önmagukban, alkalmazásukra vonatkozó know how egyértelmű jogvédelme nélkül, már nem igen lehet a versenyben helytállni és gazdasági növekedést biztosítani.

A műszaki megoldások alternatív védelmének kérdése a titokban tartott találmányok esetében merül fel, mint a COCA Cola elhíresült receptje esetében, amelyet jogosultja szabadalmi védelem helyett de facto védelmi intézkedésekkel a máris jóval hosszabb idejűnek bizonyult üzleti titokoltalom alatt tart. Indiából annak idején inkább kivonult, semhogy az ott megkívánt, feltárással járó kémiai összetétel-bejelentési kötelezettségnek eleget tegyen. Mivel a szabadalom jogpolitikai céljainak a megkerülését választotta, az elvileg szabadalmazható megoldása ily módon csak a tisztességtelen megszerzéssel szembeni titokoltalomra, nem pedig az elkülönülten definiálható titkos ismeretekre előirányzott, rendelkezési jogot és kizárólagos szerződéses licenszírozást is biztosító know-how jogosultságra számíthatna.

Jogunkban jogalkotói elhatározásra vár a megfelelő konzekvenciák levonása, célszerűnek tűnik a know-how fogalmi köréből kizárni a más nevesített jogvédelem alá eső titkos ismereteket.

8. Kizárólagos know-how jog TRIPS kompatibilitása

A kizárólagos jogi know-how védelem Bobrovszky által kétségbe vont TRIPS kompatibilitása különös figyelmet érdemlő kérdés.

A piaci versenyben kristályosodó know-how védelem államonként eltérő jogi szabályozása (koránt sincs egységes nemzetközi álláspont) és az egyre növekvő mértékben forgalmazott titkos kereskedelmi információ fogalmának egységes körülhatárolása iránt erősödő igény a múlt század végére elkerülhetetlenné tették a jogi védelem minimális követelményeinek nemzetközileg kötelező meghatározását. Erre került sor a TRIPS megállapodás összefüggésrendszerébe épített 39. cikkében, amely a megállapodás 7. részeként a “Nyilvánosságra nem hozott információ védelme” címet viseli.12 E meghatározás kihirdetett magyar fordítása: “Nyilvánosságra nem hozott adatok védelme”, pontatlanul szűkítő.

Miután a TRIPS csak a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásait rendezi, szükségképpen nem irányadó a személyhez fűződő jogok körében biztosított alanyi jogi titokvédelem szabályozására; ezért óvatosan kell kezelnünk a Ptk. javaslat személyiségi jogi titokvédelmének a TRIPS szabályozással való összhangjának kérdését. Sajátos szempontoknak megfelelő, sajátos szabályozást igényel, különös tekintettel a személyiséget magát érintő üzleti titkok és a személy versenyhelyzetét objektíven befolyásoló üzleti titkok lehetséges átfedéseire.

Ami a kereskedelmi titok oltalmát illeti, a TRIPS 2. cikke (1) bekezdésében az ipari tulajdonról szóló Párizsi Uniós Egyezmény (PUE) érdemi cikkeinek a betartását irányozza elő, amelyek azonban nem tartalmaznak közvetlen titokvédelmi előírást. Ezért a TRIPS alapvetően a PUE 1900. évi revíziója során beépített, és azóta folyamatosan módosított, a tisztességtelen verseny elleni hatékony védelmet megkövetelő 10bis cikkéhez kapcsol. A PUE idevágó általános klauzulája [10bis (2) bek.] ipari és kereskedelmi ügyekben minden, a tisztességes gyakorlatba ütköző versenycselekménnyel szemben hatékony oltalomra kötelez, ebből levezethetően kiterjed a piaci versenyelőnyt jelentő know-how hatékony védelmének megkövetelésére is. Azonban nyitva hagyja a hatékony titokvédelem jogi módjának meghatározását. Ezáltal egyaránt lehetséges a tisztességtelen versenycselekmény körülményektől függő szankcionálása, vonatkozó deliktuális cselekmények meghatározása, vagy szerződésen alapuló, és nem utolsó sorban az alanyi jogi védelem biztosítása is. A többféle oltalom kombinációjának vagy egymásba fejlődésének jegyében izmosodott pl. az összetéveszthető ipari mintázással vagy árujelzéssel szembeni versenyjogi vagy deliktuális védelem kizárólagos mintaoltalommá, illetőleg védjegyjoggá.

Ezzel áll összhangban a TRIPS praeambulumában foglalt általános érvényű megállapítás, hogy a szellemi tulajdonjog magánjog; továbbá az 1. cikkében kifejtett, alapvető kettős szabály, hogy (i) amennyiben “nem ellentétes a jelen Megállapodás rendelkezéseivel, a Tagok nemzeti jogukban a jelen Megállapodás szerintinél szélesebb körű oltalmat is bevezethetnek” és (ii) “szabadon állapíthatják meg a jelen Megállapodás saját jogrendszerük-be(n) és gyakorlatukba(n) történő végrehajtásának (implementing; a hivatalos magyar fordítás a “bevezetés” kifejezést használja) megfelelő módját”.

A 39. cikk szövegét Bobrovszky idézi a cikkében (3.2). Kiemelném, hogy a szöveg nem szorítja a megkövetelt hatékony védelmet közvetett, áttételes oltalomra, mint ahogy azt a hozzászólása sugallja. Lényeges továbbá, hogy a (2) bekezdés értelmében a titok hozzájárulás nélküli tisztességtelen megszerzésének tiltásával még a megelőzés (“preventing”, hivatalos fordításban megakadályozni) lehetőségét is biztosítani kell, nem csupán tisztességtelen megszerzésének utólagos szankcionálását. A hozzájárulás feltétele már eleve alanyi joghoz kapcsolódó követelmény. A hozzájárulás megkívánása egyrészt, annak hiányában a tisztességtelenség felelősséget alapító kritériuma másrészt, a védelem protektív és represszív, alanyi jogi és versenyjogi oldalát fogja egybe.

Értelmezésre szorul, mi tekintendő a titkos információ “tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellenkező” módon történő megszerzésének. A 39. cikkhez fűzött, magyar fordításban nem kihirdetett hivatalos TRIPS megjegyzés szerint13 “legalább olyan gyakorlatokat jelent, mint szerződésszegés, bizalom megsértése vagy megsértésére való késztetés, és felöleli a nyilvánosságra nem hozott információ olyan harmadik személyek által való megszerzését, akik tudták, vagy súlyos gondatlanságból nem tudták, hogy megszerzésében ilyen gyakorlatok játszottak közre” (fordítás a szerző).

A TRIPS szabályát kereskedelmi titokra vonatkozó kizárólagos jog megsértésére vetítve, a titok hozzájárulás nélküli megszerzője, nyilvánosságra hozója vagy hasznosítója akkor mentesül a magánjogi felelősség alól, ha jóhiszeműen és a tisztesség szabályai szerint járt el. Polgári jogunk számára ez azt jelenti, hogy a személyhez és a többi nevesített szellemi termékhez fűződő kizárólagos jogokkal ellentétben a kereskedelmi titokhoz fűződő jogosultság megsértése nem jár objektív szankciókkal, csak felróhatóság esetén von maga után felelősséget. A titokjog megsértője nem felel, ha bizonyítja, hogy a megszerzett, felfedett vagy felhasznált ismeret titkosságáról nem volt tudomása és arról a körülményekből következően sem kellett tudnia.

Külön probléma adódik, ha a jogsértő a titokhoz jóhiszeműen jutott és befektetésekkel rendezkedett be hasznosítására (a common law nyelvén “material change in position” következett be) majd utóbb szerez tudomást a mástól származó ismeretek titokként kezeléséről. Erre akár utólagos értesítés folytán, akár a körülmények változásából adódóan kerülhet sor. Az in integrum restitutio lehetőségei ilyenkor korlátozottak. Analógiaként kínálkozna a nem tulajdonostól való jóhiszemű tulajdonszerzés jogkövetkezményeinek figyelembevétele. Titokjog megsértésénél azonban nem lehet szó a titok birtokának visszaszerzéséről, hiszen a titok nem dolog, ami gazdát cserélhet. Annál is megmarad, akitől megszerzik; csak hasznosításának lehetősége oszolhat több felé. Jogilag ezért birtoklásáról sem szólhatunk, csupán kizárólagos joggal nyúlhatunk utána, amíg köztudomásúvá nem válik. Eltiltani is csak a titok hasznosításától, nem pedig az arról szerzett, vagyoni értékű ismeret megőrzésétől lehet: parancsszóra nem lehet felejteni. Indokolt esetben viszont lehet más titka jóhiszeműen megkezdett használatának folytatását jogdíj fizetéséhez kötni, vagy a titok jogosult ismeretszerzési költségeihez való hozzájárulásra kötelezni,14 vagy akár a hatályos Ptk.-ánk rendelkezése szerint az ismeretet jogsértően megszerzett személy abból eredő vagyon eredményében részeltetni.

A jogsértő cselekmények megakadályozására irányuló lehetőség biztosítása (“shall have the possibility of preventing”) TRIPS fordulat értelmezése kapcsán törvényanalógiaként hivatkozom a TRIPS 14. cikkére, amely az előadóművészek védelmében ugyanilyen fogalmazással írja elő a hatékony védelemre kötelezést és a korábbi, a szomszédos jogok nemzetközi védelmét megalapozó 1961. évi Római Egyezmény 7. cikkének azonos meghatározását veszi át. Erre az aránylag tágabb értelmű fogalmazásra azért volt szükség, mert annak idején az Egyesült Királyság még nem biztosított az előadóművészeknek alanyi jogot, az Egyesült Államok pedig máig sem teszi ezt, a szerződésekben rejlő lehetőségekre hagyatkozva. Az ilyetén szövegezett rendelkezések azonban nem zárják ki kizárólagos jogként való értelmezésüket, így az előadóművészek európai kontinensen, azóta Angliában is meggyökeresedett alanyi jogi védelmét sem. Céljuk nem a védelemnek tisztességtelen verseny elleni oltalomra, deliktum szankcionálására vagy szerződéses inter partes kötelezésre szorítása volt.

A TRIPS információ fogalmából, annak a megállapodás nevesített védelmi kategóriáinak rendszerébe illeszkedéséből is következik, hogy a tapasztalatból szerzett ismeretek eleve nem vonhatók más nevesített védelem tárgykörébe; védelmük nem más nevesített védelmek felhígítását eredményezi, hanem azokat melléjük rendeli a TRIPS, sajátos kategóriaként. Megjegyzem, hogy pl. valamely találmány megvalósítására irányuló közvetlen utasítások a szabadalmi leírásnak eleve nem is kellékei.

A TRIPS egyértelműsíti, hogy csak vagyoni értékű (kereskedelmi értékkel rendelkező) titkos információ védelmét írja elő. Lényeges körülmény, hogy az ilyen ismeretnek már más által történő puszta megismerése is csorbítja a sértett vagyonát. Nem uratlan vagyonról van szó; a Megállapodás azonban csak a titkos információ ellenőrzésére jogosult személyeket említ, a tagállamokra bízva, hogy ezeket meghatározzák és jogviszonyukat szabályozzák. Mivel a know-how fogalmilag vagyoni érték, ám nem dolog, a vele való rendelkezés joga kontinentális jogi fogalmaink szerint okszerűen nem-dologi kizárólagos vagyoni jog, amelyhez jogosultat kell rendelni. Polgári Törvénykönyvünknek ezért a jogbiztonság jegyében a know-how jogtárgyi jellegén túl jogosultja személyét, a biztosított jogvédelem tartalmát és annak korlátjait is meg kell határoznia.

Mivel a TRIPS 39. cikkében foglalt kötelezés tagállamokhoz intézett feltételrendszert tartalmaz, amely több tekintetben nyitva hagyja alkalmazásának módját, nem tekintendő közvetlenül hatályosuló, ún. “self executing” szabálynak. Jogpolitikai okokból az EK sem tekinti annak15 és magánszemélyek által közvetlenül nem hivatkozható számos más államban, így az Amerikai Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban vagy Svédországban sem.16 A TRIPS minimum követelményei a végrehajtásukhoz kellő mozgásteret biztosítanak a nemzeti törvényhozásoknak.

A fentiekből következően a know-how kialakult gyakorlat szerinti meghatározása és azon időben és tartalmában korlátozott kizárólagos jog biztosítása nem ütközik a TRIPS rendelkezéseibe; a nyilvánosságra nem hozott információk szabatosan meghatározott körének nevesített védelmével a 39. cikk keretei között maradna, a TRIPS jogpolitikai célját szolgálva. A Megállapodás Praeambulumának kezdő megállapítása szerint a nemzetközi kereskedelem torzulásainak és akadályainak csökkentésére irányuló törekvés egybeesik a szellemi tulajdonjogok hatékony és megfelelő oltalma elősegítésének igényével, azzal a feltétellel azonban, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének (“to enforce”) eszközei és eljárásai ne váljanak a jogszerű kereskedelem akadályává. Az államok közötti kereskedelmet nem újabb kizárólagos jogok nemzeti elbánás alá eső biztosítása, hanem érvényesítésük egyenlőtlen lehetőségei és versenyt befolyásoló gyakorlásuk akadályozhatják. A TRIPS 40. cikke ezért tér ki részletesen a szellemi tulajdonnal kapcsolatos licencia versenyt sértő feltételeinek megakadályozására, és ugyanilyen okból szabályozta az Európai Közösség is mind a szabadalmak, mind az evégből definiált know how együttesen vagy külön-külön történő licenszírozásának kartell tilalom alól mentesülő kikötéseit,17 mind pedig a szellemi termékeken biztosított kizárólagos jogok magánjogi érvényesítésének harmonizálását.18

A know-how védelemnek a nyilvánosságra nem hozott kereskedelmi információk gyűjtőmedencéjében való speciális biztosítása épp úgy nem ütközik a Megállapodásba, mint ahogy az adatbázisokon az Európai Közösségben úttörő módon bevezetett, a TRIPS-ben nem is érintett sui generis befektetői jog sem bizonyult inkompatibilisnek. A TRIPS tehát újfajta jogok biztosítását nem zárja ki. Hiszen nem is térhetett még ki pl. az 1996. évi WIPO szerződésben digitális technika kapcsán újraszabályozott jogokra, így a nyilvános közvetítés jogába épített internetes hozzáférés engedélyezésének jogára sem. De nem fed minden már korábban intézményesített, szellemi terméken biztosított jogot sem, így a film előállítójának a filmalkotás első rögzítésén először 1965-ben, a német Szövetségi Köztársaság szerzői jogában bevezetett szomszédos jogot sem, amelyet az Európai Közösség már 1992-ben a belső piac kötelező jogává tett.19 Ez a jog, miként az adatbázis előállítójának a sui generis joga is, kívül maradt a többi, szellemi termékekre vonatkozó sokoldalú egyezmény keretein is. Ezért a belföldiekkel azonos elbírálás egyezményes elve alá sem esnek ipso iure: e jogok védelme külföldiek, az Európai Közösség esetében harmadik állambeli honosok javára viszonosság fennforgásától tehető függővé.20 (A TRIPS 3-4. cikkei egyébként még az általa szabályozott jogok körében is csak más egyezményekben meghatározott kivételek sorával írják elő a belföldiekkel egyenlő elbánás és a legnagyobb kedvezmény biztosításának elveit.)

A GATT és a szolgáltatások szabad forgalmát célzó GATTS nem a szellemi termékek jogvédelme körének bővítését és erősítését tiltják, hanem a felhasználásukkal járó kereskedelem korlátozását, az áruk és szolgáltatások tagállamok közötti forgalmának liberalizálását irányozva elő.

A know-how védelem fejlődése a társadalmi össztermék volumenét tekintve legjelentősebb gazdaságokban, az Egyesült Államokban, Japánban és az Európai Unió egységes piacán különös figyelmet érdemel.21

9. Amerikai Egyesült Államok: törvényhozás üzleti titkok sajátos jogvédelméről az egyes államok szintjén

Az Egyesült Államok élen jár a kereskedelmi titkok erga omnes jogvédelmének fejlesztésében. A know-how innovációs jelentősége és a technológia exportban egyre növekvő értékvolumene a szerződéseken, illetőleg a deliktuális (tort law) felelősségen alapuló és a tisztességtelen versennyel szembeni oltalmon túlmenő jogi konzekvenciák levonására késztették a bírói gyakorlatot, majd az egyes államok összehangolt törvényhozását is. Az Egyesült Államok gyártási know-how kereskedelméből származó bevételei 2003-ban öt milliárd dollár körüli értékben már meghaladták a számítógépi programok licenszírozásából származó bevételeket. A gyártási know how értékesítéséből eredő bevételek közel fele a Japánnal és Dél-Koreával folytatott aktív mérlegű, 30%-a az Európai Unióval folytatott kiegyenlített kereskedelemből adódott.22

Az amerikai alkotmány, mint utaltam rá, kizárólagos jog kongresszusi biztosítására szövetségi hatállyal csak szerzői alkotás és feltalálói tevékenység tekintetben ad felhatalmazást, a tulajdon védelmének szabályozását pedig a tagállamok hatáskörében hagyja.23 Ennek megfelelően a jogfejlesztő bíráskodás és a tagállami törvényhozás egyaránt a tulajdonjogi kizárólagosság kereteiben keresett megoldást és az abszolút tulajdonjog sajátos alkalmazásának korlátaiba ütközve megtorpant a tartalmilag másféle kizárólagossági elemeket biztosító szabályozás normatív nevesítése elől.

Az utahi fellebbezési bíróság 1981-ben leszögezte, hogy “valamely kereskedelmi titok, legyen az titkos formula, eljárás, minta, eszköz, információ együttes vagy egyéb, a többségi vélemény szerint tulajdonnak tekintendő, a jogosultjának (owner) hatalmával, hogy a világ kizárásával használja azt vagy úgy tegyen vele, ahogyan kívánja. Mint tulajdoni jog (property right), a kereskedelmi titok védelemben részesül eltulajdonításával (appropriation) vagy a jogosult hozzájárulása nélküli használatával szemben. A kereskedelmi titok a szellemi tulajdon típusa, valójában (in effect) tulajdonjog felfedezett ismereten ( discovered knowledge)” (fordítás a szerző).24

A nevezetes Ruckelshaus ítélet25 indokolásának III. részében a szövetségi Legfelsőbb Bíróság többek között utalt az “alapvető axiómára”, hogy “tulajdoni érdekeket nem az Alkotmány létesít. Hanem azokat … független források, mint állami jog alkotják és határozzák meg dimenzióikat”. Majd kifejtette, hogy “a kereskedelmi titok nem dologi (intangible) természete miatt az azon fennálló tulajdonjog (property right) terjedelmét annak a terjedelme határozza meg, amelyben a kereskedelmi titok jogosultja ( owner) a mások számára való feltárással kapcsolatos érdekét védi”. Továbbá: “Ha egy személy mások számára feltárja kereskedelmi titkát, akik nincsenek kötelezve az információ bizalmas jellegének védelmére, vagy egyébként nyilvánosságra hozza a titkot, tulajdonjoga megszűnik (his property right is extinguished).” Majd leszögezte, hogy a “kereskedelmi titok átruházható (assignable)”, “célvagyon eleme lehet (can form the res of a trust)” … “csődtömegbe megy át (passes to a trustee in bankruptcy)”. Majd Locke-ra hivatkozással leszögezte, hogy “a kereskedelmi titkok tulajdonként való felfogása egybehangzik a “tulajdon” fogalmával, amely ingatlan és ingó dolgokon túlterjed és magában foglalja valamely személy munkájának és invenciójának termékeit ( products)”.

Ilyen bírósági előzmények után került sor a tagállamok biztosainak nemzeti konferenciáján a tagállamok számára mintaként 1985-ben végleges formába öntött, Bobrovszky által is hivatkozott “Kereskedelmi titkok egységes törvénye” (UTSA)26 megalkotására, melyet a tagállamok túlnyomó többsége kisebb egyedi módosításokkal törvénybe is iktatott. Főbb jellemzőit az alábbiak szerint emelném ki:

A törvény maga nem utal tulajdonra, kerüli a “property”, “proprietor” vagy “property rights” fogalmakat. A hivatalos kommentár “owner of the trade secret” fogalommal jelöli a titokhoz való hozzáférés engedélyezési jogosultját, hasonlóan pl. a copyright jogosultjának föderális törvényben történt jelöléséhez. A törvény ugyanakkor a tisztességtelen verseny elleni oltalom csupán represszív köréből is kiemeli a titokvédelmet; nem használja a tisztességtelenség feltételét, a “kereskedelmi titok” fogalmához nem kívánja meg a versenyelőny biztosítására irányuló jelleget. Csupán a titok tényleges vagy lehetséges, “független gazdasági értékét” szabja feltételül, ami a titok általánosan nem ismert és nem könnyen hozzáférhető jellegéből ered. A titok gyűjtőfogalma “információ”, ami példálódzó felsorolásban formulát, sablont, kompilációt, programozó módot, módszert, technikát vagy eljárást ölel fel. A hivatalos annotáció leszögezi, hogy a “módszer, technika” megjelölések felölelik a know-how fogalmát.

A titok ellen irányuló “elitélendő módok” (improper means; nem “fair”, azaz tisztességtelen eszközök) felölelik a lopást (ami egyértelműen dologi tulajdon elleni cselekmény és amit egyébként a U. S. Code “Crime” című 18. Címe rendel büntetni),27 a megvesztegetést, a titkosság megtartására irányuló kötelesség megszegését vagy arra való rábírást (általában; nem szerződés, vagy bizalmi viszony megsértésére korlátozódóan), továbbá elektronikus vagy más eszközökkel való kikémlelést (ami nem fedi a szövetségi Gazdasági Kémkedési Törvény rendelkezéseit, viszont magában foglalja például számítógépre programozott módszerek vagy programhoz csatolt alkalmazási know-how fogalmát28). A hivatalos annotáció szerint a megengedhető módok (proper means) felölelik a (i) független invencióval történő felfedezést, (ii) a kereskedelemben vásárolt vagy egyébként tisztességes módon szerzett termék kifejlesztési módszerének visszafejtés útján történő megismerését, (iii) a kereskedelmi titok jogosultjától ( owner of the trade secret) kapott licenc alapján való felfedezést, (iv) a nyilvános használat vagy kiállítás során való megfigyelést, és (v) a kereskedelmi titok megjelent irodalomból való megszerzését.

A törvény a szankciók meghatározásakor a felróható elsajátítás (misappropriation) fogalmát alkalmazza, amelyet szövetségi common law alapján, a méltányosság (equity) jegyében még a XX. század elején, deliktum (tort) alakjában alakítottak ki a bíróságok, a szellemi tulajdon körének törvényhozáson kívüli bővítése végett. Szövetségi szintű vonakodás ellenére, szellemi alkotómunkából eredő információk quasi tulajdonjogi védelmében tovább élt a tagállami bíráskodásban.29 Az UTSA a tagállamokban törvényhozási szinten alkalmazta a doktrínát és kifejezett, bár bonyolult rendelkezéssel [1. § (2) bek. (ii) szabály] határozta meg, hogy “misappropriation” alatt nem csupán a kereskedelmi titok felróható közvetlen, vagy közvetett megszerzését (utóbbi lehetőség a munkavállalói mobilitás növekedésével a máshol volt munkavállalóktól szerzett titkokra vonatkozóan egyre gyakoribb), hanem az ily módon szerzett titok kifejezett vagy beleértett hozzájárulás nélküli felfedését vagy használatát is tiltja. A hozzájárulás megkívánása mindenkivel szemben hatályos jogot létesít, amiből a jogosulttal szembeni mindenkit terhelő kötelezettség ered a kereskedelmi titok tiszteletben tartására, megszerzése felróhatóságának deliktuális értékelésén túlmenően.

A szankciók körében megemlítendő a tényleges vagy fenyegető felróható elsajátítástól ideiglenes intézkedés formájában való eltiltás (enjoinment by injunctive relief), illetőleg a további felhasználás bizonyos körülmények között ésszerű jogdíjhoz kötése. Felróható elsajátításért kártérítés is igényelhető, amely egymásba számíthatóan tényleges veszteséget és jogalap nélküli gazdagodás megtérítését is magában foglalhatja. Szándékos és rosszhiszemű elsajátításért büntető kártérítés is kiszabható.

A törvény hatályon kívül helyez tárgyát fedő deliktuális, restituciós vagy más olyan tagállami törvényeket, amelyek kereskedelmi titok felróható elsajátításáért magánjogi orvoslást irányoznak elő.30

A fentiekből következően az UTSA kereskedelmi titkokon a tagállamokban nem tulajdonjogi, sem nem merő versenyjogi, hanem adott alkotmányi keretek figyelembevételével érdemben sajátos, meghatározott időbeli és tartalmi keretek közé szorított kizárólagos jogi védelmet ötvözött. Több mint másfél évtizedes kodifikációs munkával törvényi szintre emelte a bírósági értelmezések köréből a kereskedelmi titkokra vonatkozó sui generis jog szabályozását. Bobrovszky magyar vonatkozásban nehezményező szavait idézve, “nemzeti érdekű, innovációs szándékú, zöldmezős kodifikációt” valósított meg. Ugyanakkor föderális szinten az amerikai kongresszus még mindig nem jutott dűlőre a kizárólagos jogi védelem és a dologi tulajdon korlátait feszegető “mis-appropriation” doktrina összehangolása terén.31

10. Japán: Üzleti titok védelmének sajátos szabályozása a tisztességtelen verseny elleni törvényben

Japán, mint az Egyesült Államok legnagyobb know-how kereskedelmi partnere, a növekvő japán innováció védelmére már 1993-ban az 1990. évi tisztességtelen versenyt tiltó törvényének kereskedelmi titkok védelmének fokozását biztosító reformjára kényszerült.32 Evégből nem külön törvényt alkotott, hanem a tisztességtelen verseny alakzatai között nevesítette a kereskedelmi titok megsértésének hat törvényi tényállását [2. cikk (1) bek. (iv)-(ix) albek.] és különös szabályokat is beépített ezek szankcionálásra vonatkozóan.

A szabályozás tényállási elemei jórészt megegyeznek az UTSA előírásaival. Így pl. a titok lopását is besorolja a tisztességtelen cselekmények sorába és véd a titok közvetett, más személy közbejöttével történő felróható megszerzésével szemben is. Szankcionálásához az USA-hoz hasonlóan előirányozza az eltiltást és a kártérítést. A kifejezetten tisztességtelen versenyoltalom jellegéből következően azonban hiányzik a titokkal való rendelkezésnek az eredeti őrzője (angol fordításban “holder”) hozzájárulásához kötése és ennek megfelelően a felhasználás licenszírozásának jogi megalapozása, az engedélyesre is kiterjedő, harmadik személyekkel szembeni védelme.

11. Know-how védelem az Európai Unió régebbi tagállamaiban

A kép igen vegyes, és az USA államainak úttörő törvényalkotásához képest hátramaradást tükröz.

11.1. Egyesült Királyság

Mindenek előtt szembe tűnő, hogy Anglia, az ősi common law ország, nem jutott el a kereskedelmi titokvédelem speciális statutórius szabályozásáig és a korszerű know-how védelem továbbra is a saját gyakorlatának elvi alapjait rendszeresen felülvizsgáló bírói esetjog feladata maradt.33

Magántitkok tekintetében az 1984. évi Data Protection Act a számítógépen tárolt személyes adatokkal való visszaéléssel okozott kár megtérítéséről rendelkezik ugyan, de az Egyesült Királyság (ellentétben az Egyesült Államokkal) máig sem ismer magánszféra védelméhez fűződő általános jogot.34

Üzleti titkokat tekintve tartós az idegenkedés kizárólagos jogi védelmükkel szemben, elsősorban abból adódóan, hogy a tulajdonjog kategóriában gondolkodva vetik el annak alkalmazását és ennek megfelelően nehézséget látnak a titok hozzájárulás nélküli megszerzésének dologi lopáshoz rokonításában, noha a titok urát gyakran minősítik jogosultnak (owner, olykor proprietor).3 A XIX. században a titoksértésért való felelősséget elsősorban szerződésszegésre, beleértett titoktartási kötelezettség megszegésére alapozták.36 A XX. században függetlenítették a bizalmas információkra vonatkozó általános titoktartási kötelezettséget szerződéses viszony fennállásától (independent duty of confidence)”, “equity“-re alapozva azt.37 Ennek alapján vonult be az angol kereskedelmi titokvédelembe a tisztességtelen előnyszerzés tilalmának és a kötelező jóhiszeműségnek elve.38 Az angol jogfejlődés a tulajdoni és a szerződési koncepciók, továbbá a kötelező jóhiszeműség doktrinájának túlhaladásával az üzleti titok és know-how különös deliktuális (tort) védelmének kialakítása irányába mutat.39

11.2. Nyugaterurópai kontinentális know-how védelem

Az Európai kontinens nyugati államai is adósak akár a kereskedelmi titok, akár annak körén belül a know-how fogalmának és védelme jogi természetének törvényi meghatározásával, a TRIPS 39. cikkében adott keret jogalkotó kitöltésével. A lemaradás ezen az innováció és technológia forgalmazás terén egyre fontosabb területen az Egyesült Államokhoz, de akár Japánhoz képest is feltűnő. A kontinensen is az értelmező bírói gyakorlat biztosít konkrét esetekben védelmet és a jogirodalom törekszik elvi szempontok leszűrésére. A nemzeti jogalkotói konzekvenciák levonásától való tartózkodást a gyakorlat számára ellensúlyozza a know-how licencia kartelljogi szempontjait megcélzó közösségi rendelet, amely a szerződési feltételek szabályozásán túl jogdogmatikai kérdéseket is érint, így különösen a kizárólagosság kérdését.40 Soltysinski 1986-ban az európai jogalkotói tartózkodás okait főleg abban látta, hogy a közép-európai jogrendszerekben, így különösen a német jogban az alanyi jogokon kívül a jogvédte érdekek bizonytalan köre is releváns, hogy a római jogi hagyomány hatására a jogalkotók idegenkednek adott formális jogintézményi kategóriákon kívül újabbakat elismerni és ennek lehetőségét ahhoz mérik, hogy az újabb kizárólagossági igények meglévő kategóriák feltételrendszerével mennyiben vethetők egybe. Stoltysinski A. Wise és R. Knieper nyomán utal arra, hogy minden európai állam joga elismeri a know-how vagyoni értékét, átruházhatóságát, hasznosításának engedélyezését, örökölhetőségét, biztosítékul való leköthetőségét, csődtömegre szállását; csak éppen nem nevesítik a rajta elismert jog kizárólagosságát, mert annak hatósugara nem egyezik meglévő kizárólagos jogokéval. Arra is utal, hogy a common law hátterű “Egyesült Államokban az érvényesíthető jogalkotás folyamata gyorsabb, és kevésbé formális, mint kontinentális Európában”. Arra a következtetésre jut, hogy “egyrészt a kereskedelmi titkok növekvő gazdasági szerepe inkább előbb, mint utóbb rá fog kényszeríteni arra, hogy a szellemi tulajdon fajtájaként, vagy szellemi termékeken fennálló alanyi joggal ismerjük el azokat. Másrészt, hogy ilyen hivatalos elismerés nem befolyásolja védelmük terjedelmének és tartalmának kérdését”.41 Véleményét osztom.

11.2.1. Franciaország

A know-how védelem mind máig a Code civil károkozásért felróható felelősséget szabályozó 1382. és 1383. cikkeit alkalmazó bírói gyakorlaton alapul. A PUE és a TRIPS viszont közvetlenül hatályosak.

A szellemi tulajdon 1992. évi kódexe a tisztességtelen verseny szabályozására külön ki sem tért; viszont VI. könyve II. címének (“Műszaki ismeretek) egyetlen, az L.622-1 cikkből álló első fejezete (“Üzemi titok”) annyiban érinti a know-how védelmét, hogy az üzemi titok gyári alkalmazottak által való megsértését a munkaügyi kódex vonatkozó szabályozására utalással szabadságvesztéssel és pénzbüntetéssel sújtja.42 A büntetés mértéke alacsonyabb, ha a titkot francia honosnak árulják el. A TRIPS hatályba léptetésekor a szellemi tulajdon kódexét csak annyiban módosították, hogy ahol a kódex a PUE-t említi, a TRIPS is értendő.43

11.2.2. Német Szövetségi Köztársaság

A titoksértést ma is az 1909. évből származó tisztességtelen verseny elleni törvény szankcionálja. Az elmélet azonban rámutatott arra, hogy ha ennek a törvénynek a generálklauzulája sem alkalmazható a sértő cselekmény versenycélzatának hiánya miatt, a BGB 823. § (1) bekezdésére lehet visszanyúlni. Ennek a rendelkezései más tulajdonának vagy másféle jogának felróhatóan jogellenes megsértése esetén kártérítést irányoznak elő. A titkos know-how megsértése esetén a jogsértés ilyenkor nevesített titokjog hiányában abból a megfontolásból eredeztethető, hogy a know-how az üzemi vagyonhoz tartozó jószág és engedély nélküli tisztességtelen felhasználása a tulajdon üzemelésébe való jogtalan behatás. Ilyenkor a jogsértés megállapításához versenycélzat fennforgása sem szükséges.44 Ez a bonyolult konstrukció is igazolja a benne rejlő kizárólagos jog néven nevezésének szükségességét.

Érdemes figyelembe venni a német gazdasági és munkaügyi miniszter és a kínai külgazdasági miniszter által 2002-ben megerősített, know-how és szabadalmi licencekről szóló német-kínai szerződést is.45 A standard szerződés célja elsősorban a kis- és középvállalatok licencia tárgyalásainak megkönnyítése. A részletes keretfeltételek bevezető szakasza leszögezi, hogy “az engedélyezőnek jogában áll a know-how használatához nem kizárólagos, nem átruházható jog és licenc engedélyesre ruházása, és ahhoz hozzájárul”. A minta szerződésben a know-how gyakorlatból következő, jogosításra alapot adó kizárólagos jog szavatoltan került elismerésre: A 24. § szerint “az engedélyező fél garantálja, hogy a szolgáltatott technika jogszerű tulajdonosa és kellően legitimált a technika átruházására vagy licenszirozására”. Ehhez a szerződés hozzáfűzi, hogy az engedélyező hatóságok munkatársait is kifejezetten kötelezi a közigazgatási eljárásban tudomásukra hozott üzleti titkok titokban tartására.

12. A know-how jogi értékelése az Európai Közösségben

Az Európai Közösség know-how jogalkotásának értékelésével kapcsolatban rámutatnék arra, hogy a már hivatkozott technológia transzfer mentesítési rendeletet nem lehet úgy értelmezni, hogy “azért mentesíti a know-how-ra is kiterjedő technológia átadási szerződéseket a szabadalomtól számos ponton eltérően a monopoltilalom alól, mert nem törvényileg biztosított, nevesített szellemi tulajdoni kizárólagos joggal, hanem szerződéssel létesített és a titok további megóvására irányuló, indokolt versenykorlátozásról van szó. Nem megalapozott, . hogy ez a speciális . vonatkozású meghatározás a know-how új, oltalmi célokra is használható európai definíciója, szemben az EU tagországokat is kötelező TRIPS normával.” (Bobrovszky: Hozzászólás. 7.2)

A csoportmentesítési rendelet az Európai Közösséget alapító szerződés 81. cikke (3) bekezdése értelmében nem közvetlenül monopóliumtilalom alól mentesít, hanem versenyt korlátozó szerződéseket szabályoz. Nem azért mentesíti a know-how hasznosítására irányuló kartellszerződéseket a know-how sajátosságaihoz igazodóan, mert nem nevesített szellemi tulajdonjogról van szó; hanem mert a kartell megállapodások lényegének megfelelően abból indul ki, hogy a tagállamok forgalmazhatóan biztosítják a know-how feletti rendelkezési jogot és ennek a versenyt befolyásoló módon való gyakorlását kell tárgyához igazodóan korlátoznia. A rendelet 1. cikk (1) bek. g) pontja rögzíti, mit ölel fel a mentesített joggyakorlás körében a szellemi tulajdonjogok köre, ahol a know-how a nevesített és figyelembe vett kizárólagos engedélyezési jogok között különböztetés nélkül, egy sorban szerepel, akár a szabadalom. Ha nem ismerné el a know-how feletti kizárólagos rendelkezés lehetőségét, összedőlne nem csupán a know-how licencia, hanem általában a szabályozott technológia licencia jogalapja is. A rendelkezési jog tartalmának, hatósugarának és korlátjainak a belső piaci harmonizálására azonban, nyilván az egyes tagállamok igen sokféle megközelítéseire tekintettel, még nem érett meg az idő.

A fentebb kifejtettek alapján a know-how rendeleti definíciója sincs ellentétben a TRIPS tágabb, minden titkos kereskedelmi információt átfogó meghatározásával; azon belül adja a technológiai, termelési célú know-how forgalom biztonságát szolgáló, korábban már a gyakorlatban kristályosított és közös nevezőnek szánt definíciót. Az európai know-how definíció a TRIPS meghatározás paramétereihez illeszkedik: nem keresztezi azt. Mivel a rendelet végrehajtása és betartása kötelező, indokolt, hogy a know-how licencia alapját képező, az egységesedés irányában ható, közvetlen kizárólagos jog elismerésének minimum alapjául is szolgáljon. Azt a TRIPS keretein belül nyilván tágítani is lehet, pl. kereskedelmi titkos ismeretekre is kiterjedően, amint azt az új Ptk. javaslata is teszi. Ez a közösségi jogban külön már nem szabályozott franchise szerződések biztonságát tekintve különösen fontos lehet.

13. Hogy áll a kérdés a magyar jogban?

A magyarországi know-how védelemnek a fejlődés igényeihez igazodó kiépítése fokozódó szükségszerűség. Cui prodest? Csupán az Ikarus idén tavasszal a sajtóban is publikált kínai vegyes vállalkozását hozom fel példának, ahol a magyar fél jórészt technológia transzferrel, a gyártáshoz szükséges dokumentációval és eszközökkel járul hozzá a 30 millió dollár alaptőkével induló, évi tízezer autóbusz Qingdaoban történő gyártását előirányzó cég vagyonához. Az Ikarus know-how jogvédelmének már itthon megfelelő alapokon kell nyugodnia, hogy harmadik személyek konkuráló és verseny előny szerzését célzó felhasználó tevékenységével szemben aggálytalanul felléphessen.

A kizárólagos jogi know-how védelem a hazai innováció és gazdasági fejlesztés fokozott biztonságot adó ösztönzője lehet. Egyrészt saját fejlesztésbe való befektetés védelmét célozza, másrészt költségmegtakarítást eredményezhet idegen know-how felhasználási engedélyének jogilag egyértelműen védett hasznosításához. Hazai ipari és kereskedelmi befektetések előmozdításában, a kedvező adózási feltételekkel egyenlő serkentő hatású lehet. A know-how kizárólagos joggal való biztosítása fontos tényező lehet külföldi vállalkozói tőke vonzásában is. Kis- és középvállalkozások, kutató intézetek számára pedig előmozdítaná a know-how magánjogilag kellően védett cseréjét: többek titkos fejlesztési ismereteinek védett sorba kapcsolását mozdíthatja elő, kellő jogi alapra épülő viszonos engedélyekkel, a megtérülés és továbbfejlesztés licencekkel történő gyorsításával.

Újszerű kizárólagos jogi szabályozással szembeni immunreakciók jogi köztudatunkban nem szokatlanok. Paradigmaként utalok a számítógépi program szerzői jog alá sorolásával szemben iparjogvédelmi oldalról tanúsított ellenállásra, a szabadalmazhatóságának az esetek többségében kivihetetlen volta felismerése után pedig a csupán szerződéses védelemhez és a tisztességtelen versennyel szembeni oltalomhoz ragaszkodás éveire. Jogirodalmunkban már 1969-ben megjelent tanulmány hívta fel a figyelmet a számítógépi programok alkotásjellegére és szerzői jogi relevanciájára.46 A Fővárosi Bíróság 1972-ben már szerzői jogi védelmet biztosított egy olajkutatási módszert kifejező számítógépi programon.47 Ugyanakkor a Szellemi Tulajdon Világszervezet (WIPO/OMPI) még 1978-ban is a programok sui generis védelmének bevezetését szorgalmazta.48 A kérdés akkor még Európa szerte nem dőlt el.49 Míg aztán 1983-ban szerzői jogi törvényünk végrehajtási rendeletének a védelem alá tartozó alkotásokat példálódzóan megnevező felsorolásába tételes jogilag is bekerültek a “számítógépi program-alkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk” (szoftver).50 Ezt követően az 1985. évi német szerzői jogi novella rendelte el a számítógépi programok szerzői jogi védelmét, amit aztán az Európai Közösség 1991. évi irányelve51 a közös piac egészére kötelezően szabályozott.

További történeti példaként említem, hogy a “követő jogot” először Franciaország illesztette a szerzői jog rendszerébe, és példáját máig sem követte minden állam; az Európai Közösség is csak 2001-ben kötelezett bevezetésére.52 A használati minták oltalmát sem ismeri még minden állam, így az Egyesült Királyság, Svédország vagy Luxemburg sem, és tartalmát tekintve sincs egységes felfogás. Az Európai Bizottság idevágó 1997. évi irányelv javaslata azon bukott el, hogy az Európai Parlament a teljes szabadalmi jogi praeemptio alapján állt és a magyar szabályozásnak megfelelően csak szerkezeti vagy elrendezési megoldásokat kívánt figyelembe venni, míg a Bizottság ezt túlhaladott álláspontnak tekinti és a szabadalmi szintet el nem érő eljárásokat, valamint lényegi megoldásokat is a használati mintaoltalom körébe kívánt vonni,53 mintegy használati tárgyban megtestesített, szerényebb feltalálói lépésen alapuló, kisebb szabadalomként (“petit brevet”). A félvezetők topográfiájának alanyi jogi védelmét az Egyesült Államok indította el 1985-ben, s ugyanakkor a kereskedelmi titok felhasználásának hozzájáruláshoz kötésével is megtette a kizárólagos jog biztosítása irányában az első törvényhozói lépést.

Mivel a szellemi termékek jogvédelme dinamikusan fejlődő folyamat, aminek során az alanyi jogok biztosításának köre is folyamatosan bővül, ezt nemzeti jogi reformok során is tudatosítani kell, az egyetemes jogfejlődés irányában lépve tovább. A Polgári Törvénykönyv újra kodifikálására ritkán kerülhet sor; ilyenkor nekünk is figyelemmel kell lennünk mind a gyakorlati igények, mind pedig a reagáló jogfejlődés alakulására.

A magyar bírói gyakorlat értelmezési technikával már megtette az első lépéseket a know-how feletti rendelkezés kizárólagos vagyoni jogosultságként való elismerése terén. A Ptk. 86. § (4) bekezdésére építve elismerte a vagyoni értékű titkos ismeretek nem pénzbeli hozzájárulásként való társasági apportjának lehetőségét.54 Ezt a társasági törvényeink, a régi, és 2006. július 1-je óta a feltételeken ráadásul könnyítő új is, a dolgokon kívül vagyoni értékű jogok tekintetében teszi lehetővé. A bíróság úgy érvelt, hogy “bár kizárólagosságot biztosító jogok nem fűződnek hozzájuk. A jogosulatlan felhasználással szemben ezek az ismeretek is védelemben részesülnek (pl. titokvédelem). . Az is gyakori, hogy ezeket a vagyoni értékű ismereteket és tapasztalatokat ellenérték fejében átruházzák. A know-how mint szellemi alkotás tehát vagyoni értéket képvisel és forgalomképes, ennél fogva a Gt. 22. §-nak (2) bekezdésében említett nem pénzbeli betét (hozzájárulás) tárgya lehet.”55 A bíróság szemet hunyt afelett, hogy a know-how maga nem adható át, nem elidegeníthető, csak megosztható és csak a rajta fennálló kizárólagos jog ruházható át. A Ptk. reform során könnyíteni kell a bíróságok helyzetén, akik a jelenlegi szabályozás szerint a titkos know-how-t alkotásként kell, hogy minősítsék, noha ismeretekből álló szellemi javak; és arra kényszerülnek, hogy a törvény jogokra vonatkozó szabályát a piaci igényekhez igazodó kiterjesztéssel alkalmazzák rá.

A titkos know-how kizárólagos joggal való védelme jogunkban vitathatatlanná tenné örökölhetőségét, biztosítéki leköthetőségét, csődtömegre szállásának lehetőségét és házassági vagyonjogi elbírálását is.

A Ptk. és az arra épülő bírói gyakorlata alapján számosan már jogokat szereztek know-how feletti rendelkezés folytán. Mint Faludi Gábor más alkalommal kiemelte, a jogbiztonság elve is kizárja ezek visszamenőleges megkérdőjelezését, a know-how védelem Ptk.-ból való, Bobrovszky által javasolt teljes kihagyásával. A jogalkotó feladata inkább a joggyakorlatban benne rejlő kizárólagos jog törvényi elismerése, ezáltal egyrészt a know-how forgalombiztonságának emelése, másrészt a szellemi termékvédelem jogdogmatikájának tisztába rakása.

14. A továbblépés: A rejtélyt meg kell oldani

Meglévő Ptk.-nk 1977. évi reformja a 86. § (3) bekezdésében csupán megvetette az alapját a vagyoni érdekű know-how védelmének, de azt, mint a szellemi termékeket általában, “A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok” cím alatt csak “védelem” alá helyezte; csupán a 87. §-ban rendelkezik “szellemi alkotáshoz fűződő jog” megsértésének szankcionálásáról. A védelem azonban, mint a fentiekből is kitűnik, többféle lehet. A jelenlegi szabályozásban, miként a tényleges gyakorlatban is, a know-how kizárólagos jogi védelme csupán benne rejlik (ezért “rejtély”!) és megkérdőjelezhető; a védelem esetenként értelmezendő. A Ptk. feladata azonban nem általában védelmet deklarálni, hanem rejtélyeket megoldani. A személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza, ami nem egyszerűen szellemi termékek védelmét vagy a piaci verseny tisztességének biztosítását jelenti, hanem a szellemi termékekre vonatkozóan is magánjogi jogosultságok és kötelezettségek szabályozását.

Ezért nem osztom Bobrovszkynak azt a javaslatát, hogy a szellemi termékek vonatkozásában a Ptk. általában se kizárólagos jogokat biztosítson, hanem csupán általánosságban írja elő a szellemi javakhoz kapcsolódó személyhez fűződő és vagyoni érdekek védelmét (9.5.1; V.). A közzétett javaslat 2.200. § első mondatának szövegét a parttalan értelmezés lehetőségét elkerülendő, annyiban lehetne kiegészíteni, hogy a Ptk. törvényben nevesített szellemi termékfajtákon biztosít kizárólagos jogot. Ezzel egyúttal osztom Bobrovszky elvi álláspontját is, hogy a szabályozás ne rejtélyes, hanem kristálytiszta legyen (2.2).

Mindezek alapján a know how polgári jogi védelmét tekintve, a Bobrovszky által is kívánatosnak tartott érdekegyensúly (2.2) jegyében és a gyakorlatban kialakult törekvések jogi leképezéseként, a túlszabályozás és alulszabályozás közötti megoldásként majdhogynem kényszerűen következik, hogy a törvénykönyv (i) a nemzetközileg is definiált közös elemek alkalmazásával, kellően eligazító módon határozza meg a védelem alá eső know-how fogalmát, (ii) ismerjen el rajta kizárólagos jogot és (iii) határozza meg, hogy az kit illet. Ezen túlmenően (iv) szabja meg a jog időbeli és tartalmi korlátjait, utóbbiakat a félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1999. évi XXXIX. törvényben már előírt korlátokhoz hasonlóan, leszögezve, hogy az adott know-how oltalma nem terjed ki a harmadik személyek által attól függetlenül szerzett tapasztalatokra, beleértve a know-how jogosultja által forgalmazott termék vagy szolgáltatás elemzésével megszerzett ismereteket. Ilyen törvényi támpontok alapján a bírói gyakorlat és az elmélet már szilárd jogdogmatikai keretek között fejleszthetné az innovációt és a szabadalmak alkalmazását szolgáló know-how forgalmazásának biztonságát is.

Konklúzióként, Bobrovszky Jenő számos szempontját is figyelembe véve, az új Ptk. javaslata 2.201. §-a szövegének az alábbiak szerinti továbbfejlesztését ( dőlt betűs kiegészítésekkel vagy módosításokkal) javasolom megfontolásra:

2.201. § [Titkos kivitelezési ismeretek]

(1) A törvény kizárólagos jogot biztosít a más jogcímen védelem alá nem eső, titkos és gazdaságilag értékes, műszaki, kereskedelmi vagy szervezési feladat kivitelezéséhez lényeges és azonosíthatóan meghatározott, gyakorlatban szerzett ismeretek megismerésének, nyilvános közlésének és felhasználásának engedélyezésére, ha az ilyen ismeretek titokban tartása érdekében a jogosult az ésszerűen szükséges intézkedéseket megtette. A jogsértő nem felel, ha bizonyítja hogy úgy járt el, ahogy az az adott körülmények között általában elvárható.

(2) A gyakorlati ismereteken biztosított kizárólagos engedélyezési jog azt a személyt illeti, aki magának az ismeretet személyesen, tapasztalatok értékelésével, illetve munkaviszony alapján vagy jogot átruházó szerződéssel megszerezte.

(3) Nem terjed ki a kizárólagos jog más által önállóan szerzett azonos vagy lényegében hasonló ismeretek védelmére, beleértve más jogosan hozzáférhető termékének vagy szolgáltatásának elemzésével szerzett ismereteket.

(4) Megszűnik a jogvédelem, ha a gyakorlati ismeret kiterjedt felhasználása révén közismertté vagy az érintett szakmában könnyen hozzáférhetővé válik.

JEGYZETEK

1 Agreement on Trade Related Aspects of Intellectual Property Rights (TRIPS. 1994). Megállapodás a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásairól. A Világkereskedelmi Szervezetet létrehozó Egyezmény (1994; kihirdette az 1998. évi IX. törvény) 1. C melléklete.

2 Szellem és szellemesség. In: Emlékkönyv Lontai Endre tiszteletére, 2005. 34.

3 Healan Laboratories v. Topps Chewing Gum Inc. 202 F. 2d. 866, 1953; Judge Jerome Frank. A Legfelsőbb Bíróság common law jogot ismert el a híresség reklámozásához (Zacchini v. Scrips-Howard Broadcasting, 433 U. S. 564 (1977). Lásd még Second Restatement of Torts §§ 652A-I. Bővebben és európai összehasonlítással Jan Klink: “New and separate property right to protect the business value of popularity. Unfair competition, tort, personality rights desparately used (or misused?) to achieve some legal protection.” (50 years os publicity rights in the US, hassle with intellectual property and personality rights in Europe. Intellectual Property Quarterly, Issue 4, 2003, 363-387);

4 Bővebben Boytha, Gy.: Urheber- und Verlegerinteressen im Entste-hungsprozess des internationalen Urheberrechts (UFITA 85; 1979, 1-37); The Justification of the Protection of Author’s Rights as Reflected in their Historical Development (RIDA janvier 1992, 52-101); Szerzői jog és versenyjog. In: Ünnepi kötet Boytha Györgyné tiszteletére, 2002, 35-53.

5 OJ C 101, 27/04/2004, 0002-0042.

6 A szellemi termékek jogvédelmének gazdasági összefüggéseire az újabb irodalomból lásd Blair, R. D. – Cotter, T. F.: Intellectual Property, Economic and Legal Dimensions of Rights and Remedies. Cambridge, 2005. (304. old. Részletes elemzés kereskedelmi titkok vonatkozásában is).

7 Fejezetek II. XVI. fej. 138. § 30. j.

8 Second Treatise on Government, 1690; 27, 44, 57, 87, 190 és 219 pontok.

9 A fejlődő országok kényszerengedélyezéshez fűződő érdekeinek figyelembevételét szolgáló jogi lehetőségekkel foglalkozik Lewis, T. és Reichmann, J. H.: Using Liability Rules to Stimulate Local Innovation in Developing Countries: A Law and Economics Primer, 2003. – www.Earthinstitute-columbia.edu/cgsd/documents/lewisreichmann.pdf

10 Vö. Lichtman, D. G.: “The real negative inference of patent law is that objects that fail to meet patent law’s stringent requirements do not deserve patents. Unpatentable goods does not necessarily mean unprotectable.” (The Economics of Inovation. 81 Minnesota Law Review, February, 1997, 693.)

11 USC Title 17 Sec. 106/A.

12 Áttekintés többek közt Gervais: The TRIPs Agreement: Drafting history and Analysis. 1998.

13 A Megállapodás WIPO kiadása, No. 223 (E) idézi; Gervais: i. m. szintén.

14 Az idevágó amerikai bírói gyakorlatra nézve Epstein, M. A.: Modern Intellectual Property. 2nd. ed. 1990, Chapter 2: Rights of the trade secret owner 51-89.

15 Vö. a Tanács 94/800/EK állásfoglalása indokolásának utolsó megfontolása. Később különösen C-149/96, Portugália v. Tanács, ítélet 48. pont. Részletes hatásköri elemzés: Kaser, K.: Geistiges Eigentum und Gemeinschaftsrecht. Die Verteilung der Kompetenzen und ihr Einfluss auf die Durchsetzbarkeit der völkerrechtlichen Verträge. Berlin, 2004. (555 old.)

16 Vö. Levin, M.: “Art. 39 TRIPS … can only be understood as a minimum standard and members are uninhibited to engage in broader and stricter protection. The obligation under TRIPS is obviously not self executing and can be fulfille by many means.” (Trade Secret Protection and the Computation of Damages under Swedish Law. In Schricker Festschrift, C. H. Beck, München 2005, 737. o.)

17 1986 óta, vö. Veni, J. S.: Boussois/Interpane: the Treatment of Know-How Licences under EEC Competition Law. EIPR 1987, 164-171; legutóbb: A Bizottság 772/2004 sz. rendelete a technológia transzfer megállapodások kategóriáinak mentesítéséről.

18 2004/48/EK irányelv.

19 92/100/EGK irányelv 2. cikk 1. pont.

20 96/9/EK irányelv 11. cikk; 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 82. § (3) bek.

21 Lényegi áttekintést nyújt Magri, K. A.: International Aspects of Trade Secrets Law, 1997 – www.myersbigel.com/ts_articles/trade secret3.htm

22 Science and Engineering Indicators 2006. – www.nsf.gov/statistics/ seind06/c6s3.htm

23 Tulajdon tekintetében az alkotmány csak ötödik módosítása keretében, az ún. “taking clause” beiktatásával rendelkezik, amennyiben előírja, hogy “magántulajdon közhasználatra igazságos kártalanítás nélkül nem sajátítható el”. Bíróságok ezt a szabályt nem alkalmazták fel nem tárt kereskedelmi titkok közcélú regisztrálására, így közegészségügyi engedélyezéshez való megismerésére sem. Közcélú igénybevételét a US Code igazságügyi eljárásokat szabályozó 28. Címe keretében hozott “Tucker Act” hatálya alá sorolták, amely általában az Egyesült Államokkal szembeni igények elbírálására a “US Claims Court” illetékességét határozza meg. Az ilyen igények viszont feltételezik megfelelő jogalap fennforgását. V. ö. Ruckelshaus v. Monsanto Co., 467 U. S. 986 (1984).

24 Microbiological Research Corp. V. Muna, 625 P. 2d. 690, 696.

25 Lásd 20. sz. lábjegyzet.

26 Uniform Trade Secrets Act 1985 (14 U. L. A. 437 és köv.) és “Commissioners’ notes” (pl. a South Carolina állambeli törvénybe iktatás kapcsán is elérhető: www.scstatehouse.net/sess109 1991-1992/bills/860.htm

27 Figyelmet érdemel, hogy a “lopás” elleni titokvédelem kapcsán az 1994-ben hatályba lépett észak-amerikai szabadkereskedelmi övezetet létesítő NAFTA szerződés – amelynek kereskedelmi titokvédelmi szabályai jobban simulnak a hónapokkal később elfogadott TRIPS szövegéhez – 1711. cikke 2. pontjában úgy rendelkezik, hogy valamely szerződő fél megkövetelheti a kereskedelmi titok védelméhez annak valamilyen eszközben való rögzítését. Ez, mint a titok hordozója esne lopás elleni védelem alá, amit egyébként magának a titoknak a vonatkozásában sem a TRIPS, sem a NAFTA nem írnak elő. Velős áttekintés Smallson, F.: NAFTA’s Intellectual Property Provisions, Dr. Dobb’s Journal jul.22, 2001 –
www.ddj.com184409468

28 Trandes Corporation v. Guy F. Atkinson Co ügyben, földalatti vasút alagút-jainak tervezéséhez használt szoftver védelmében hozott, a Legfelsőbb Bíróság által helybenhagyott ítélet. 996 F. 2d. 655 (4th Cir. 1993, 114 S. Ct. 443, 126 L. Ed. 2d. 377.

29 Lásd a gyökereket: International News Service v. Associated Press, 248 U. S. 215 (1918), majd az utóbbi évtizedek gyakorlatából: Board of Trade v. Dow Jones & Co, 98. Ill. 2d. 109 (1983).

30 Az UTSA létrejöttére és tartalmának elemzésére lásd különösen Babirak, M. E. Jr.: The Virginia Uniform Trade Secrets Act: A Critical Summary of the Act and Case Law. Virginia Journal of Law and Technology, Fall 2000; 5/15.

31 A doktrina alakulásáról bővebben Davison, M.: Proposed U.S. Database Legislation: A Comparison with the U. K. Database Regulations. E. I. P. R 1999, no. 6, 279, Band, J.: The Database Debate in the 108th US Congress: The Saga Continues, E. I. P. R. 2005, No. 6, p. 205.

32 1993. május 19-én kihirdetett 47. sz. törv.; ezt ismét módosította az 1994. december 14. 116. sz. törv. Jogpolitikai áttekintés Nobuo Kawasaki: Study on the Desirable Form of the Unfair Competition Prevention Law for Protecting Intellectual Property in a New Era. IIP Bulletin 2002, pp. 60-67.

33 Lásd különösen Coleman, A.: The Legal Protection of Trade Secrets. Sweet and Maxwell, 1992; Hull, J.: Commercial Secrecy, Law and Practice, Sweet and Maxwell 1998.

34 Még mindig vitatott a magánszféra sérelmének deliktumként (tort) való elismerése. Az 1988 évi szerzői, szabadalmi és mintajogi törvény 85. cikke a szerző morális jogai közt szabályozza a fényképhez fűződő személyhez fűződő érdekek védelmét (right of privacy) a fényképész szerzői jogával szemben.

35 “Knowledge is valuable, but knowing is neither real nor personal property. A man with richly stored mind is not for that reason a man of property-Upon a communication the transferor still has every thing that he had before.” (Latham in Federal Commissioner of taxation v. United Aircraft Corp. (1943-1944 68. C.L.R.); “No property in words transmitted over a telephone line. “It is not possible . to steal information as such” [Megarry in Malone v. Metropolitan Police (1979) 2 W. L. R. 700]; “Any appropiate-ness in the metaphor would depend upon the existence of the legal principle. The principle itself cannot itself be based upon such a metaphor” [ad “tulajdon” egy látványosságon, Latham C. J. in Victoria Park Racing v. Taylor (1937) 58. C. L. R. 479.] Ez természetesen vonatkoztatható minden szellemi terméken biztosított kizárólagos jog tulajdoni minősítésére.

36 Lord Eldon in Abernethy v. Hutchinson (1825) 1. H&T. 29 (Hull: i. m. nyomán).

37 Saltman Engineering v. Campbell Engineering (1948) 65 R. P. C. 203;
Saeger v. Copydex Ltd. (1967) 2 All E. R. 415.

38 Lord Uppohn és Lord Cohen: “Knowledge of secret processes, ,know-how’, confidential information as to the prospects of a company … or the expected results of some horse race, that is not property in any normal sense, but equity will restrain its transmission to another if in breach of some confidential relationship.” In: Boardman v. Phipps (1966. 3. All E. R. 721). Lord Denning: “.broad principle of equity not to take unfair advantage of information given in confidence” [Terrapin v. Builders Supp. (1967) R. P. C. 375], továbbá “the jurisdiction is based not so much on property or on contract but rather on the duty to be of good faith” [Fraser v. Evans (1969) 1 All E. R. 8]; kiemelések a szerző.

39 Coleman: i. m. 49.

40 Lásd a15. lábjegyzet.

41 Soltysinski, S. J.: Are Trade Secrets Property? IIC. Vol. 17. No. 3/1986, 331. Különösen 350-356. old.

42 Code de la propriété intellectuelle. Livre VI. Titre II: Protection des connaissances techniques.Chapitre Ire: Secret de fabrique, Art. l. 621-1.

43 Loi no. 96-1106 du 18 décembre 1996.

44 Osterrieth, Ch.: Patentrecht, 2. Aufl. 2004, 102.

45 http://kompetenznetze.de/navi/de/services – A keretszerződést elemzi Huck, W.: Rahmenbedingungen für den Technologietransfer von Deutschland nach China. Institute for International Business & Law, Braunschweig, www.law-and-business.com

46 Boytha, Gy.: A szerzői jog iparjogvédelmi és versenyjogi határterületei. Jogtudományi Közlöny 1969. február/március, II. rész 106-108. old.

47 25. P. 27.228/1972/21. (Sólyi József tanácsa).

48 Model Provisions on the Protection of Computer Software. WIPO 1978.

49 Vö. Boytha, Gy.: Protection of Interests Related to the Creation and Use of Computer Programs. Acta Juridica Academiae Scientiarum Hungaricae, Tom. 21 (3-4), 1979, pp. 337-367.

50 15/1983. (VII. 12.) MM. rend. 1§.

51 91/250. EGK.

52 2001/84/EK irányelv.

53 97/0356. (COD); módosítva COM (1999) 309 final; 2006. március 17-én visszavonva, OJ. C. 2006. 64/03.

54 BH 2000. 219; BH 2000. 243; Elemzés Menyhárd, A.: A know-how apportálhatósága. In: Emlékkönyv Lontai Endre tiszteletére, 2005, 129-142. o.

55 GK 52. szám. Az új törvény megfelelő, a betéti feltételeken könnyítő helye 13. § (2) bek.

Hozzászólások

hozzászólás