A cikk letölthető PDF formátumban is!

* Tudományos segédmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézete (Budapest), tanársegéd, ELTE, Római Jogi Tanszék (Budapest). E-mail: adambooc@gmail.com .

I.

Magyarországon az új Polgári Törvénykönyv tervezetének előkészítését az 1050/1998. (IV. 24.) számú Kormányhatározat rendelte el. Az új Ptk. koncepcióját a Kormány 1009/2002. (I. 31.) számú határozatával fogadta el. Az új Ptk. javaslata, a normaszöveg és az indokolás ma már az Interneten is fellelhető.1 Az alábbiakban néhány olyan észrevételt kívánok rögzíteni, melyek a készülő Polgári Törvénykönyvet összehasonlító magánjogi, összehasonlító jogi szempontból elemzik, figyelemmel arra a célkitűzésre is, mely a német Zweigert és Kötz meghatározásából kiolvasható, melynek értelmében az összehasonlító jog különböző jogrendszerek vagy összehasonlító jogintézmények, vagy a különféle jogrendszerekben felmerülő és egymással összehasonlítható jogi problémák megoldásainak, stílusának vagy szellemének összehasonlítása.2

Alapvetően közhelyes – de igaz – megállapítás, hogy a magyar polgári jog fejlődése az európai kontinentális jogi, illetőleg értelemszerűen a római jogi hagyományokkal szoros összefüggésben áll, azok jelentős befolyással voltak a magyar magánjog fejlődésére. A római jogi elemek már sok formában Szent István törvényeiben fellelhetőek,3 Werbőczy Tripartitumában pedig kifejezetten kimutathatóak a római jogra hivatkozó, azt alkalmazó szabályok.4 A későbbi magyar magánjogfejlődésre – történetileg is visszavezethető okokból – az osztrák és a német jogtudomány alapvető hatást gyakorolt, de köszönhetően a magyar magánjogtudomány európai mércével mérve is kimagasló nívójának, a francia, sőt az olasz jogtudomány hatása sem hanyagolható el.

A jelenleg hatályos Ptk.-t megelőző tervezetek, az 1900. évi Polgári Törvénykönyv tervezete, az 1913. évi Tervezet, valamint az 1928. évi – törvényként soha el nem fogadott, de a bírói gyakorlat által alkalmazott, jogesetekben hivatkozott – Magánjogi Törvényjavaslat (Mtj.) szintén az európai kódexekre figyelemmel készült, és jelentős mértékben vették tekintetbe a tervezetek készítői a német Bürgerliches Gesetzbuch rendelkezéseit. A jelenleg hatályos Ptk. elkészítése során is – a rendelkezésre álló, a korábbiaknál korlátozottabb lehetőségek mellett – figyelmet fordítottak az európai jogi hagyományokra. Ennek egyik bizonyítéka maga az a tény is, hogy szemben több szocialista ország törvényhozásával, nem a polgári jog egyes részterületei (pl. dologi jog, kötelmi jog stb.) kerültek külön-külön szabályozásra, hanem egységes kódex került megalkotásra.5 A gazdasági és politikai rendszerváltást követően a hatályos Ptk. is több olyan módosításon ment keresztül, melyek a piacgazdaságra való áttérést szolgálták, ilyen módon a gazdasági jogalkotás igényeihez igazodva, azt követve, azzal összhangban kerültek elfogadásra.

Mindez azonban egyáltalán nem teszi szükségtelenné egy új Polgári Törvénykönyv elfogadását. Az új Ptk. tervezete az európai jogi hagyományok és a magyar jogtörténeti hagyományok, illetve a magyar joggyakorlat figyelembevételével, arra tekintettel készült, annak megalkotását elméleti kutatás előzte meg.6

Az új Ptk. továbbra is egységes kódexként kerül megalkotásra, és a tervek szerint egységes törvényként kerülne elfogadásra is. Ez azért tekinthető lényegesnek, mert jóllehet a kontinentális Európa számos országában a polgári törvénykönyv egységes törvényt képez, a teljes kódex elfogadására nem feltétlenül kell, hogy egyszerre, egyidőben kerüljön sor. Habár a német BGB már-már emblematikus módon 1900. január 1-jén lépett hatályba, egyáltalán nem ez a helyzet az egyik legújabb nyugat-európai magánjogi kodifikáció, a holland polgári törvénykönyv esetében. A mintegy 3000 paragrafusból álló holland polgári törvénykönyv ugyanis több lépésben lépett hatályba. Míg az Első Könyv, a Személyek és a családi jog 1970. január 1-jén lépett hatályba, addig a Második Könyv 1976-ban, míg érdekes módon a Közlekedési és Fuvarozási jogról szóló Nyolcadik Könyv 1991-ben lépett hatályba. A Harmadik, Ötödik és Hatodik és Hetedik Könyv pedig – melyek a polgári jog klasszikus területeit (vagyonjog általános része, dologi jog, kötelmi jog) foglalják magukban – 1992-ben léptek hatályba. Az egységesítést szolgálja azon tendencia, mely szerint amikor egy-egy újabb könyv hatályba lép, akkor a korábban már hatályba léptetett rész jelentős mértékben módosul.7 Az alapvetően monista szerkezetű holland Ptk. struktúrája is eltér a magyar Ptk. szerkezetétől, hiszen a holland Ptk.-ban az öröklési jog nem a törvény végén helyezkedik el, hanem – inkább institúciós hagyományokat követve – a vagyonjogba tagozódik be.8

A magyar Ptk. tervezetének készítői egyértelmű módon a polgári jog monista kodifikációja mellett törtek lándzsát. Vékás Lajos, a Kodifikációs Bizottság elnökének álláspontja szerint már régóta nincsen kereskedelmi magánjog, e terület a kereskedelmi jogi törvénykönyvekben is összezsugorodott, és ezért ma nem kell és nem is lehet olyan kereskedelmi jogi (vállalati jogi) törvénykönyvet készíteni, amely e szféra magánjogát is felöleli.9 Vékás alapvető álláspontja szerint a monista elvre épülő kodi-fikáció nagy előnye, hogy számos párhuzamos szabály elkerülhető ilyen módon, sőt nézete szerint a gazdasági társaságok jelenleg külön törvényekben foglalt magánjogi szabályai, vagy azok többsége teljes mértékben beépíthető lenne a Ptk.-ba. Szintén Vékás álláspontja, hogy a fogyasztóvédelmi magánjog kodifikálásának tapasztalatai is a monista koncepció mellett szólnak.10 Természetesen – miként arra Vékás Lajos is utal – számos olyan állam van, mely a monista koncepciót fogadta el magánjogi törvényalkotása során.11 Így például az olasz Codice civile magában foglalja a korábbi önálló kereskedelmi kódex anyagának jelentős részét, illetve szintén monistának tekinthető a holland Burgerlijk Wetboek is. Kérdéses ugyanakkor az, hogy mindebből okszerűen következik-e, hogy a magyar magánjognak is feltétlenül a monista koncepciót kell követnie.

Az osztrák jogalkotó 2007. január 1-jei hatállyal alakította át a kereskedelmi kódexet a vállalkozások kódexevé ( Unternehmensgesetzbuch). E törvény a továbbiakban is tartalmaz szerződési jogi szabályokat, így a kereskedelmi jogi jelleg még e kódexben meghatározónak tekinthető.

Az egykori szocialista országok közül több olyan van, melynek jogrendszerében kereskedelmi kódex is fellelhető, ezek közül az alábbiakat részletezzük. Fontos utalnunk ebben a körben a lengyel jogra, melyre a német magánjog – számos, közismert köztörténeti és jogtörténeti okból – igen jelentős hatással volt. A lengyel kereskedelmi törvénykönyvet (Kodeks Handlowy) 1934-ben alkották meg. A szocializmus időszakában – ellentétben például a Német Demokratikus Köztársasággal, vagy Csehszlovákiával – nem került sor a szocialista gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyait szabályozó gazdasági jog önálló törvényben való szabályozására. A rendszerváltást követően a fenti kereskedelmi kódex kisebb módosításokkal került ismételt hatályba léptetésre. 2000 szeptemberében fogadták el, és 2001. január 1-jén lépett hatályba a gazdasági társaságok jogát szabályozó törvény (Kodeks Spólek Handlowych), mely hatályon kívül helyezte a kereskedelmi törvénykönyv vonatkozó részét. Fentiek alapján egyértelmű, hogy a lengyel jogalkotó sem követte a mo-nista koncepciót.12

Utalnunk érdemes továbbá Észtországra is, ahol 1995. szeptember 1-jén lépett hatályba az 541 szakaszból álló kereskedelmi törvénykönyv (Äriseadustik). Az egyes kereskedelmi társaságok joga mellett a kereskedelmi jog általános szabályait is magában foglaló, a vonatkozó európai közösségi jogszabályokra is tekintettel lévő kereskedelmi törvénykönyv alapján megállapítható, hogy Észtországban a dualista koncepció került elfogadásra.13 Vannak olyan – az egykori szocialista blokkhoz tartozó – országok is, ahol habár egységes kereskedelmi törvénykönyv elfogadásra nem került, mégis a dualista koncepciót követi a jogalkotó. Ilyennek tekinthető például Örményország, ahol a számos gazdasági tárgyú törvény ellenére egységes kereskedelmi kódex még nem került megalkotásra.14

Bulgáriával kapcsolatban kiemelést érdemel, hogy a bolgár 1897-es – a magyar 1875-ös Kereskedelmi Törvénykönyvön alapuló – kereskedelmi törvénykönyv ismételt hatályba léptetésére ugyan nem került sor a rendszerváltás után, azonban a kereskedelmi jog folyamatos újraszabályozása figyelhető meg. A kereskedelmi törvénykönyv első két része 1991-ben, a harmadik 1993-ban, a negyedik rész pedig 1994-ben készült el, majd a törvénykönyv 2000-ben jelentős változtatáson esett át.15

Az egykori Csehszlovákiában még a szocializmus időszakában, 1964-ben került elfogadásra egy gazdasági törvénykönyv, illetve egy külkereskedelmi kódex. A csehszlovák törvényhozás 1991-ben fogadta el a kereskedelmi jogi kódexet (Obchodny zákoník), mely 1992. január 1-jén lépett hatályba.16 E kódex a kereskedelmi jog objektív megközelítését alkalmazza, és Csehszlovákia felbomlását követően is hatályban maradt, vagyis a code unique koncepciója nem került elfogadásra.

Arra is van példa, hogy a kereskedelmi jog önálló szabályozása formálisan még egy XIX. században elfogadott kódexben található. Ilyennek tekinthető Románia, ahol az 1887-ben elfogadott kereskedelmi törvénykönyvet még az 1948-at követő időszakban sem helyezték hatályon kívül. (1938-ban ugyan elkészült egy új kereskedelmi törvénykönyv, azonban az hatályba nem lépett.)17

Fentiekből az következik, hogy a hagyományosan dualista jel-legű magánjogi törvényhozások mellett számos olyan, az egykori szocialista blokkhoz tartozó ország van, melynek törvényhozása nem a monista, hanem a dualista koncepciót követi. Ez olyan országok vonatkozásában is igaz (pl. Csehszlovákia), melyek a szocializmust követően államszervezeti értelemben is felbomlottak.

Mint ismeretes, a magánjogi és gazdasági jogi törvényhozásnak ezen országokban – ideértve hazánkat is – kiemelkedő szerepe volt a tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérésben,18 továbbá a piacgazdasági jogi környezet kiépítésében, jogintézményeinek, az arra épülő joggyakorlatnak megszilárdításában. Kiemelendő továbbá, hogy a jogalkalmazás fejlesztése és fejlődése által keletkeztetett kihívásoknak ma is meg kell felelni. Ezért támaszthatóak érvek a dualista koncepció létjogosultsága mellett is, illetőleg esetlegesen egy sajátos, a monista és dualista koncepció vegyítését tartalmazó megoldás alkalmazása is elképzelhető lehetne.

II.

A magyar Ptk. jelenlegi tervezetének rendszere bizonyos mértékben – de messze nem kizárólagosan – követi az 1959. évi Ptk. szerkezetét. A Bevezető Rendelkezéseket (I. Könyv) a Személyek (II. Könyv) követik, majd a Családjog (III. könyv) következik, ezt követően a Dologi Jog (IV. Könyv), majd a Kötelmi Jog (V. könyv) található, a törvényt pedig az Öröklési Jog (VI. Könyv) zárja.

A magyar Ptk. tervezete nem tartalmaz a Pandekta rendszer értelmében vett ún. Általános Részt (Allgemeiner Teil).
(A magyar Ptk. tervezet – miként a későbbiekben részletesen kifejtésre kerül – ugyanis nem tekinthető hagyományos értelemben vett Pandekta rendszerű kódexnek.) A Bevezető Rendelkezések nem ekvivalensek a BGB 240. §-t tartalmazó Általános Részével. Természetesen az Allgemeiner Teil számos szabálya (pl. elévülés) fellelhető a magyar Ptk. egyéb részeiben, és az is igaz, hogy az Allgemeiner Teil közel 90 szakaszban magában foglalja a személyek jogát is.

A generálklauzulákban bővelkedő német Allgemeiner Teil-hoz19 képest a magyar Tervezet az értelmezési alapelv mellett a jóhiszemuség és tisztesség elvét, az elvárható magatartás elvét, a felróható magatartás és az önhiba értékelésének elvét, a joggal való visszaélés tilalmát, valamint a bírósági jogérvényesítés elvét tartalmazza. Ezen elvek a hagyományos kontinentális polgári jogi kódexekhez képest bizonyos eltérésekkel kerülnek megfogalmazásra. E körben példaként utalunk a joggal való visszaélés tilalmára, melyet a Tervezet két bekezdésben, viszonylag részletesen megfogalmazva tartalmaz.20 A Javaslat meghaladottnak tekinti a jelenlegi Ptk. joggal való visszaélés fogalmi határaira vonatkozó rendelkezését, annak kimunkálását a bírói gyakorlatra építi. Ez összhangban állhat a német BGB vonatkozó rendelkezésével, azzal a megjegyzéssel ugyanakkor, hogy a BGB 226. §-ában szereplő Schikaneverbot a magyar Tervezetnél lényegesen szűkszavúbban fogalmaz.21

Ami a további alapelveket illeti, kifejezetten örvendetesnek tekinthető, hogy a Tervezet a továbbiakban is tartalmazza a felróható magatartás értékelésének elvét, mely szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. A római jogi alapokra visszamutató nemo suam turpitudinem allegans auditur elve, mely szoros összefüggésben áll a venire contra factum proprium elvével, a magánjog egyik legáltalánosabb elve, de nemcsak magánjogi, hanem kereskedelmi jogi jogviszonyokban is lényeges szerepet tölt be, hiszen az elv meghatározott formákban más törvényekben is jelen van. A 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. § (4) bekezdésének második mondata, mely a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek felelősségével foglalkozik, hasonló tartalmat is magában foglaló rendelkezést tartalmaz.22 Megjegyzendő az is egyébként, hogy szintén a venire contra fac-tum proprium tilalma lelhető fel a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 6. §-ában is.23 Mind a Gt., mind a Vbt. itt idézett rendelkezése ugyanazt szankcionálja, mint a nemo suam turpitudinem allegans auditur elve, ekként – a Tervezet által követett monista koncepcióra is figyelemmel – indokolt ezen elv szerepeltetése a Ptk.-ban.

Kiemelést érdemel továbbá, hogy a jelenleg hatályos Ptk. 7. § (2) bekezdése a jogviták bírói úton való rendezése tárgyában tartalmazza a választottbírósági vitarendezés lehetőségét, és ezért a választottbíráskodás tekintetében a legalapvetőbb szabálynak is mondható.24 Az új Polgári Törvénykönyv tervezetének bevezető rendelkezései ilyen rendelkezést nem tartalmaznak. A Tervezet 1:7. §-a szerint: “A törvényben biztosított jogok érvényesítése – ha törvény eltérően nem rendelkezik – bírósági útra tartozik.” A javaslat szerint nem szükséges, hogy a Polgári Törvénykönyv tartalmazzon a választottbírósági eljárás alternatív alkalmazására utaló szabályt, elegendő, ha az a választottbírósági törvényben szerepel. A jelenlegi körülmények között – a nemzetközi megoldásokra is figyelemmel – ez megfelelőnek tekinthető, ugyanakkor azt is alá lehet érvekkel támasztani, hogy annak idején miért volt indokolt a Ptk. ilyen jellegű kiegészítése. Amikor ugyanis 1993-ban szükségessé vált az, hogy a magyar jogban átfogó jelleggel kerüljön szabályozásra a választottbírósági eljárás lehetősége a gazdálkodó szervezetek számára, akkor kézenfekvő megoldás volt, hogy az erre vonatkozó alapvető szabályt a Ptk. tartalmazza. Az UNCITRAL Modell-törvényén alapuló Vbt. elfogadásával, illetve az arra épülő gyakorlati tapasztalatok függvényében már nem tűnik szükségesnek az, hogy a magánjog alapvető forrásaként szolgáló Ptk. a választottbírósági eljárásról külön rendelkezést tartalmazzon.25

Érdekes sajátossága a Ptk. tervezetének, hogy az úgynevezett utaló magatartás – mely jelenleg a Ptk. 6. §-ában helyezkedik el – nem az alapelvek között foglal helyet, hanem a Kötelmi jogi részben, az a megbízás nélküli ügyvitelt követően található.

Az új Ptk. tervezete tartalmazza a jóhiszeműség és tisztesség alapelvét, kimondván az 1:3. §-ban, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni. Örvendetes tény, hogy ez a generálklauzulának tekinthető alapelv26 már az ún. objektív jóhiszeműség elvét tartja szem előtt. Az objektív jóhiszeműség,27 amely a szubjektív jóhiszeműséghez képest egyfajta általános, etikailag is körülírható mércét jelent, habár a hazai magánjogban – római jogi gyökerekre visszamutató módon -mint tudományos fogalom jelen volt, az 1959. évi IV. törvény eredeti megfogalmazásában az objektív értelemben vett jóhiszeműség nem szerepelt.28 A magyar Ptk.-ba 1991-ben került beillesztésre a már objektív értelemben vett jóhiszeműség, és e módosítás 1991. június 9-én lépett hatályba. E szövegváltozat jelentős mértékig hasonlít a Ptk. tervezetében szereplő szöveghez.29 A legjelentősebb eltérés a két szöveg között, hogy a jelenlegi Tervezet nem a polgári jogok gyakorlásáról, hanem általában a jogok gyakorlásáról szól, és a kölcsönös együttműködés elvét nem tartalmazza. A tervezetben ugyanis az együttműködési kötelezettség a szerződéskötés során kerül szabályozásra az 5:31. §-ban.

Kiemelendő, hogy habár kétségtelen vívmánynak tekinthető, hogy a magyar magánjog, illetőleg a Ptk. tervezete tartalmazza az objektív jóhiszeműség követelményét, az nem minden európai magánjogrendszerben lelhető fel, illetőleg nem mindegyik európai polgári jogi kódex tartalmazza. A francia Code civil 1134. cikkelyének 3. bekezdésében található rendelkezés inkább a szubjektív jóhiszeműség követelményének feleltethető meg.30 A francia judikatúra ugyanakkor 1985-ben jutott el oda, hogy ugyan a fenti jogszabályhely alapján semmisített meg egy ítéletet, de az indokolás már inkább az objektív jóhiszeműség követelményének megfelelő elemeket hordoz.31

Az osztrák ABGB – éppenséggel azért is, mert elfogadására 1811-ben került sor – a Treu und Glauben elvét nem tartalmazza; a 914. § előírja, hogy a szerződéseket a tisztességes forgalom gyakorlatának megfelelően kell értelmezni, és a kazuisztika is mutat jeleket az objektív jóhiszeműség térhódítására. Kiemelhető ugyanakkor, hogy a német jogban az objektív jóhiszeműség igen előkelő helyet foglal el, hiszen az 1900 óta hatályos BGB 157. §-a, illetve 242. §-a expressis verbis tartalmazza a Treu und Glauben fogalmát, mely a guter Glaube kifejezéssel szemben kifejezetten az objektív jóhiszeműséget jelenti.32 A Treu und Glauben fogalma a BGB 242. §-ában a szerződés teljesítésével kapcsolatosan szerepel. Kiemelendő, hogy a Ptk. tervezete a szerződés teljesítésével kapcsolatban külön nem írja elő a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, hanem arra az alapelvi rendelkezés alapján lehet következtetni.33

Az olasz jogban a jelenleg hatályos Codice civile négy cikkelyben is kimondja az objektív jóhiszeműség követelményét, akként rendelkezve, hogy az adós és a hitelező a tisztesség szabályai szerint köteles eljárni, illetve, hogy a szerződés megkötése során a felek a jóhiszeműségnek megfelelően kötelesek eljárni. A szerződéseket szintén a jóhiszeműség követelményének megfelelően kell értelmezni, illetve teljesíteni, továbbá az olasz Codice civile kimondja azt is, hogy a feltétel függési ideje alatt a feltétel bekövetkezésében ellenérdekelt fél jóhiszeműen, a másik fél érdekeit meg nem sértve köteles eljárni.34

A holland Ptk. 6. könyv 2. cikkelyének 1. bekezdése minden kötelmi viszonyra nézve kimondja, hogy a felek a redelijkheid en bilijkheid követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni.35 A fenti ismertetésből is igen jól látható, hogy nemzetközi mércével mérve is örvendetesnek tekinthető, hogy a Ptk. tervezete alapelvi szinten tartalmazza az objektív jóhiszeműség és tisztesség követelményét, mely számos európai állam magánjogi kódexében jelen van, illetőleg vannak olyan országok, melyek polgári törvénykönyve ezen elvet nem tartalmazza, de a judikatúra elismeri és alkalmazza a klauzulát.

III.

Az új Ptk. tervezete a klasszikus személyi jogi rész után a családjogot szabályozza. Kiemelést érdemel, hogy a klasszikus személyi jogi részben a jogi személyeknek egyfajta általános szabályozásával is találkozunk. Itt ugyanis általános, minden jogi személyre vonatkozó szabályokat találunk, anélkül hogy a jogi személyek egyes formái – különösen a gazdasági társaságok egyes kategóriái – differenciálva lennének. Ez a megoldás beleillik a monista koncepcióba, ugyanakkor a szabályok megkettőződése teljes mértékben nem kerülhető el, hiszen a Ptk. mellett fennmaradna a gazdasági társaságok jogáról szóló törvény, így ez a szerkezet ennyiben nem tekinthető szerencsésnek. [Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy nemzetközi összehasonlításban is sajátságos e megoldás, hiszen a svájci magánjogot a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozást a kereskedelmi jogot és az értékpapírjogot is szabályozó kötelmi jogi törvényben, az Obligationenrecht-ben (OR) találjuk.36]

A személyi jogi és a családi jogi rész között foglal helyet a második könyv hatodik részét alkotó, a szellemi alkotásokon és egyéb szellemi javakon biztosított jogok elnevezését viselő három szakasz, amely a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokra vonatkozik. E három rendelkezést elolvasva szembetűnő, hogy mindez nem képezheti a szerzői jog teljes szabályozását, a tervezet maga is kimondja, hogy további törvényekben kell a részletszabályokat lefektetni, itt a jogszabályszöveg nyilván a szerzői jogi törvényre, illetve az egyéb, szabadalmi, iparjogvédelmi jogszabályokra utal.37 Ebben az esetben tehát megmarad a kettős szabályozás, azaz a Ptk. csak a szerzői jog alapvető, elvi jelentőségű szabályait tartalmazza. Ugyanakkor a Ptk-tervezet a Kötelmi jog Különös részében – igen sajátos módon – a licencia-szerződésre vonatkozóan részletes szabályozást tartalmaz.38

Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy az európai modern kodifikációk során is voltak arra nézve tervek, hogy a szerzői jogot teljes mértékben a polgári törvénykönyv részévé kell tenni. A holland kodifikáció során felmerült azon elképzelés, hogy a szerzői jog és az iparjogvédelem a polgári törvénykönyvben kerüljön szabályozásra, azonban végül mégsem lett a magánjogi kódex része.39

A családjognak a Ptk.-ba történő integrálása voltaképpen a klasszikus Pandekta-rendszernek felel meg, ugyanakkor a magyar tervezet a családjogot nem a Pandekta-rendszer szerinti sorrendben helyezi el. A magyar Ptk. által alkalmazott sorrend (bevezető rendelkezések, személyi jog, melyben a természetes személyek és a jogi személyek joga is tárgyalásra kerül, családjog, dologi jog, kötelmi jog, öröklési jog) a modern institúció-rendszerre is emlékeztet, azzal az igen lényeges különbséggel, hogy természetesen a Ptk. tervezetében eljárásjogi rész nincsen, ami pedig sajátja a modern institúció-rendszernek.40 (Természetesen a modern institúciós rendszer a jogi személyek jogát sem tárgyalja olyan módon, miként az fellelhető a Ptk. tervezetében.)

Kiemelendő ugyanakkor, hogy a Pandekta-rendszer vonatkozásában klasszikus mintaként emlegetett, a GmÜr szerint das Privatgesetzbuch mit der präzisesten, konsequentesten Rechtssprache vielleicht aller Zeiten -ként jellemzett BGB-ben a negyedik könyvben, a kötelmi, illetve a dologi jogot követően található a családi jog. A svájci ZGB-ben ugyan a második helyen, a személyi jogot követően helyezkedik el a családi jog, azt azonban – a magyar tervezettel szemben – az öröklési jog követi. A holland Burgerlijk Wetboek Első Könyve foglalkozik a személyi joggal és a családi joggal, azonban itt a jogi személyek külön, a Második Könyvben kerülnek tárgyalásra.

Az 1942-ben elfogadott olasz Codice civile első könyve ugyan tartalmazza a személyi és családi jogot (Delle persone e della famiglia), ugyanakkor nem itt kerülnek szabályozásra a gazdasági társaságok különböző formái, mivel az olasz jogalkotó azt az ötödik, a munkáról (Del lavoro) címet viselő könyvben helyezte el, melynek címe éppen ezért némiképpen megtévesztő.41

Fentiekből az következik, hogy – szemben azon, több, szocialista állam által követett megoldással, mely szerint a családjog önálló törvényben kerül elhelyezésre – a családjognak a Ptk.-ba történő integrálása megfelel úgy a Pandekta-rendszer, mint az institúció-hagyomány követelményeinek, azonban a magyar tervezetben a családjog némiképpen sajátos helyen található, amely több nyugat-európai kódex rendelkezésétől eltér.

Az új Ptk. tervezete a IV. Könyv (Dologi Jog) IV. részeként tartalmazza a telekkönyvre vonatkozó alapvető szabályokat. A szabályozás nem kívánja megszűntetni az önálló ingatlan-nyilvántartási, illetőleg telekkönyvi rendtartási szabályokat, hiszen a részletszabályok vonatkozásában egyéb jogszabályra van szükség. Az, hogy a telekkönyvi nyilvántartás főbb elvei a Ptk.-ban kerülnek rögzítésre, azért is helyeselhető, mivel illeszkedik a magyar magánjog korábbi, a jelenleg hatályos Ptk.-t megelőző hagyományaihoz, például az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslatban foglaltakhoz. Tükrözi a német magánjog hatását, mivel a BGB is hasonló jellegű szabályozást tartalmaz a telekkönyvi rendtartás vonatkozásában.42

Az új Ptk. tervezetének elkészítése során kifejezetten kiemelésre került, hogy annak ellenére, hogy a külföldi elemet tartalmazó magánjogi viszonyok megoldására a nemzetközi magánjog ad választ, maga a Ptk. Koncepciója – és ennek megfelelően a Tervezet – nem javasolja a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. sz. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) reformját.43 Habár a holland polgári jogi törvény sem tartalmaz nemzetközi magánjogi normákat, a magyar Ptk. tervezete során indokolt lehetne a nemzetközi magánjog átfogó reformja is. Az Nmjtvr. felülvizsgálata például a joghatóság tárgyában nem csupán a vonatkozó európai közösségi jog miatt lehet hasznos, hanem választ adhatna bizonyos új, a nemzetközi gazdaság és kereskedelem által felvetett kérdésekre is. Ezek közül példaszerűen a domain-nevekkel, Internet-szolgáltatókkal kapcsolatos joghatósági kérdésekre gondolunk, melyeket érdemes lenne az Nmjtvr. reformjával esetlegesen újraszabályozni.

IV.

Az alábbiakban – messzemenőleg a teljesség igénye nélkül – az új Ptk. tervezetének néhány olyan pontjára kívánunk rámutatni, melyek álláspontunk szerint jogösszehasonlító szempontból kifejezetten figyelmet érdemelnek.

Az új Ptk. tervezete kifejezetten helyeselhető módon rendelkezik a méhmagzat gyámjáról, illetve kimondja azt, hogy a jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg.44 Ez a szabályozás azt jelenti, hogy a méhmagzat (nasciturus) feltételes jogképessége kerül elismerésre, voltaképpen a római jogi gyökerekre visszavezethető módon.45 Ugyanakkor kiemelendő, hogy a nasciturus pro iam nato habetur, quotiens de commodis ipsius quaeritur elvnek a Ptk.-ba történő iktatása nem tekinthető a méhmagzat jogalanyiságát a lehető legteljesebb mértékben elismerő szabályozásnak. E körben említést érdemel az 1984-es perui Código civil, mely a jogalany fogalmát kifejezetten kiterjeszti a méhmagzatra (concebido) is, és ilyen módon a nasciturus-szal kapcsolatos római jogi fikció alkalmazása – mely a tervezetben is szerepel – már nem szükséges.46

A magyar Ptk. tervezetének készítői a munka során nyilvánvaló módon tekintettel voltak a német BGB-re, különösen a 2002. január 1-jével hatályossá vált Schuldrechtsreform által bevezetett újításokra. Több olyan pontja van ugyanakkor a tervezetnek, melyekben – az európai közösségi jogszabályok figyelembevétele mellett – nem teljesen a német magánjog által bevezetett reformok kerültek követésre. Példaként utalunk a tervezet 5:142. §-ra,
mely a kellékszavatossági igény elévülésével foglalkozik. Megjegyzést érdemel, hogy a Ptk. tervezetének készítői a kellékszavatosság szabályainak megalkotásakor figyelemmel voltak a fogyasztói adásvételről szóló 1999/44. EK irányelv rendelkezéseire is.

A Tervezet 5:142. § (3) bekezdése értelmében, amennyiben a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, úgy a szavatossági igény a teljesítés időpontjától számított öt év alatt évül el. Az 5:150. § (3) bekezdése a gyártóval szemben fennálló termékszavatossági igény érvényesítésére egyéves határidőt biztosít. Ebből az következik, hogy amennyiben egy kivitelező átadott egy ingatlant megrendelőjének, öt év alatt évülhet el a szavatossági igény, míg a gyártóval szemben – akinek a terméke az ingatlanba beépítésre került – a szavatossági igény akár már egy év alatt elévülhet. Adott esetben ezek szerint az ingatlan egészét szolgáltató kivitelező kerülhet a megrendelővel szemben igen nehéz helyzetbe. Így olyan értelmezés is előfordulhat, hogy a kivitelezőnek helytállását követően az adott beépített termék vonatkozásában a gyártóval szemben már nincsen módja fellépni. Úgy tűnik, a német BGB reformja során a fogyasztóvédelmi tartalommal is bíró, idevonatkozó szabályok olyan értelemben is változtak, melyek az elévülési idő újraszabályozásával a kivitelező számára is kedvezőbb, megnyugtatóbb helyzetet eredményez-tek.47 Fentiek alapján mindez a magyar Ptk. tervezetéből nem olvasható ki, a szövegjavaslatból nem tűnik ki.

Érdemes röviden megemlíteni, hogy a Kötelmi jog második részének VII. címe – némiképpen talán a hatályos Ptk. hagyományait követve – az engedményezés és tartozásátvállalás. Az azt megelőző VI. cím a szerződés megerősítése és módosítása. Az engedményezés és tartozásátvállalás annak fényében tűnik sajátos címnek, hogy például a magyar kodifikációra is hatással lévő holland polgári törvénykönyv kötelmi jogi részében, a hatodik könyv második címe a szerződések átruházásáról szól, mivel az engedményezés vagy a tartozásátvállalás csak követelések vagy tartozások, nem pedig csak jogok és kötelezettségek együtteseként felfogható szerződéses pozíció átruházására való jogintézmények.48

A Ptk. tervezetének öröklési jogi részével kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük. Az öröklési jogi részben a 6:32. §-ban kerül szabályozásra egy, a régi magyar magánjog által elismert, de a hatályos Ptk. által tilalmazott jogintézmény, az utóöröklés.49 Régebbi magyar magánjogunk elismerte az utóöröklés jogintézményét, de a hatályos Ptk. azt kifejezetten tilalmazza.50 A Ptk. miniszteri indokolása ugyan elismeri, hogy az utóöröklés létező jogintézménye a magyar jognak, de azt – szemben a Ptk. 1957. évi tervezetével – ennek ellenére sem tartja szükségesnek fenntartani. A miniszteri indokolás szerint az utóöröklés a végrendelkezési szabadságot az örökhagyó részére túlzott mértékben biztosítja. A miniszteri indokolás – amely természetesen nem lehet mentes a kor ideológiai-politikai közegétől – azon az állásponton van, hogy a végrendelkezési szabadság helyes értelme csak az lehet, ha az örökhagyó a vagyontárgyai felett halála esetére nyer egyszeri rendelkezési jogot.51

Fontos kiemelnünk, hogy a német BGB az utóöröklést teljes mértékben elismeri. A BGB a 2100. §-ban határozza meg az utóöröklés fogalmát, az előörököst Vorerbe, az utóörököst Nacherbe megnevezéssel illeti. E meghatározás szerint az utóöröklés az örökhagyó végintézkedésén alapuló rendelkezése, melynek értelmében az elsőként kinevezett örököst (előörökös) meghatározott idő elteltével, vagy meghatározott esemény bekövetkeztével egy másik örökös, az utóörökös váltja fel. Az osztrák jogban az ABGB 608. paragrafusa definiálja az osztrák jogban következetesen hitbizományi helyettesítésnek (fideikomis-sarische Substitution) nevezett utóöröklést, a következők szerint: az örökhagyó kötelezheti örökösét arra, hogy a megszerzett hagyatékot halála után, vagy egyéb meghatározott esetben egy másodikként megnevezett örökösre hagyja. Ez a hitbizományi helyettesítés magában foglalja közönséges helyettesítést is.

Fentiekkel szemben a Ptk. tervezete főszabály szerint általában tilalmazza az utóöröklést.52
Ha a Tervezet az utóöröklést általában nem is engedélyezi, azt érvénytelennek tekinti, örvendetes módon két esetben azt lehetővé teszi.53 A Ptk. 6:32. § (3) bekezdése házastársak vagy a bejegyzett élettársak esetében teszi azt lehetővé, hogy egymás javára tehessenek olyan végrendeletet, amely a nevezett házastárs vagy élettárs halála esetére is nevez örököst. A bekezdés azt is rögzíti, hogy a házastársnak vagy az élettársnak az örökséggel történő, a szokásos mértéket meghaladó ingyenes rendelkezése érvénytelen. Mindez a német jog által is ismert, a német joggyakorlatban gyakran előforduló, a BGB 2269. §-ban szabályozott Berliner Testament intézményére emlékeztet. A Berliner Testament tulajdonképpen a házastársak közös végrendelete, amelyben egymást kölcsönösen egymás örököseivé nevezik ki, azzal, hogy a túlélő házastárs halála után az örökséget egy harmadik személynek, – rendszerint a házastársak gyermekének – kell kiadni. Ez a harmadik személy eljárási szempontból a túlélő házastárs örököse, de, tekintve, hogy rendelésére a házastársak közös végrendeletében került sor, alapvetően utóörökös. A Berliner Testament célja az, hogy a házastársak egyrészt egymásról gondoskodjanak az egyik fél halála után, másrészt pedig, hogy közös vagyonuk sorsát a jövőre nézve is megnyugtatóan rendezzék. Az utóöröklés ténye az esetleges kötelesrészre jogosultak igényeit természetesen nem sértheti.54 A magyar Ptk. tervezete tehát a német BGB-hez hasonló szabályozást tartalmaz, azzal a különbséggel, hogy élettársak esetében is lehetővé teszi a Berliner Testament-nek megfelelő utóörökös rendelést. (Megjegyzést érdemel, hogy WEISS EMILIA a magyar szakirodalomban már korábban azt az álláspontot képviselte, hogy a túlélő házastárs esetében az utóöröklésre lehetőséget szükséges biztosítani.55)

A másik terület, ahol a magyar Ptk. tervezete lehetővé teszi az utóörökös rendelését egy par excellence római jogi eredetű esetkör, az ún. substitutiopupillaris.
A Tervezet 6:32. § (4) bekezdése szerint az örökhagyó érvényesen nevezhet
örököst az elsősorban örökösnek nevezett leszármazója után arra az esetre, ha a
leszármazó nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és anélkül hal meg, hogy
ezt a képességét megszerezte volna. Ez a rendelkezés az életkoruk vagy esetleges elmeállapotuk miatt végrendelkezési képességgel nem rendelkező örökösök esetében teszi azt lehetővé, hogy az örökhagyó helyettük végezze el az örökösnevezést. E kifejezetten római jogi eredetű jogintézmény lehetővé teszi azt, hogy az örökhagyó egy esetlegesen bizonytalan jogi helyzetre is megkísérelje rendezni a hagyaték sorsát.56

Fentiek alapján kijelenthető, hogy a Ptk. tervezete egyfelől kifejezetten helyeselhető módon meghatározott esetekben lehetővé teszi az utóörökös rendelését, azonban – szemben például a BGB rendelkezéseivel – általánosságban már nem engedélyezi, mely tilalom szükségessége mellett álláspontunk szerint a jelenlegi társadalmi és gazdasági környezetet is figyelembe véve, nehéz megfelelő érveket találni.

* * *

A fentiekben tömören a magyar Ptk. tervezetével kapcsolatban igyekeztem néhány észrevételt összefoglalni összehasonlító jogi, összehasonlító magánjogi szempontból. Az észrevételek közül több a kódex általános szerkezetére, jellegére vonatkozik, de exemplifikatív módon, messze nem a teljesség igénye nélkül törekedtem arra, hogy néhány konkrét jogintézményhez is fűzzek megjegyzéseket. A fentieket összegezve kiemelhető, hogy a Tervezet kétség kívül figyelmet fordít a nemzetközi kodifikációs folyamatokra, és tekintettel van számos európai állam magánjogi kódexére, azonban adott esetben meghatározott kérdésekben is – például a monista koncepció kérdését illetőleg – olyan álláspontra helyezkedtek a Tervezet készítői, melyekkel ellentétes módon is lehet megalapozottan érveket támasztani. A Tervezet számos jogintézménye megfelelő módon illeszkedik a nemzetközi jogtudomány korszerű megoldásaihoz, illetőleg áll azokkal összhangban, viszont olyan szabályokkal is lehet a Tervezetben találkozni, melyek vizsgálatakor nem feltétlenül egyértelmű, hogy a Tervezet készítője a rendelkezésre álló, illetve elviekben lehetséges megoldások közül miért éppen a javaslatban szereplő alternatívát választotta.

JEGYZETEK

1 A tanulmány megírásakor a Ptk. Vitatervezete állt rendelkezésre, amelynek a normaszövege és az indokolása az interneten a http://www.irm.hu/?mi = 1&katid = 193&id = 217&cikkid = 3316 weboldalon volt elérhető.

2 A német eredeti szerint: “Rechtsvergleichung ist das Inbezugsetzen verschiedener Rechtsordnungen in ihrem Geist und Stil oder das Inbezugsetzen vergleichbarer Rechtsinstitute oder vergleichbarer Problemlösungen in verschiedenen Rechtsordnungen.” Lásd: K. Zweigert – H. Kötz.: Einführung in das Rechtsvergleichung. Tübingen, 1996. 17. skk. o. Figyelemmel kell lennünk a René David által adott meghatározásra is, melynek értelmében az összehasonlító jog a nemzetek közös tapasztalatainak felhasználásával, a jog helyének és jelentőségének megvilágításával tölt be elsődleges szerepet a jogtudományban (Comparative law has a primary role to play in the science of law. It can enlighten the understanding of the place and significance of law by drawing upon the experience of all nations”). Lásd: R. David – J. E. C. Brierley: Major Legal Systems in the World Today. An Introduction to the Comparative Study of Law. New York, 1978. 16. o.

3 Ehhez lásd: Hamza G. (szerk.): Szent István és Európa. (Saint Etienne et l’Europe.) Budapest, 2001.

4 Ehhez lásd: Földi A.: A római személyi és családi jog hatása a Tripartitum-ra. Jogtudományi Közlöny 48 (1993). Hamza G. (szerk.): Tanulmányok Werbőczy Istvánról. (Studien über István Werbőczy.) Budapest, 2001.

5 Példaként Jugoszláviára utalunk, ahol az egyes magánjogi tárgyú törvények külön kerültek megalkotásra. Így 1950-ben fogadták el a házastársak vagyoni viszonyaira vonatkozó törvényt, 1978-ban a kötelmi jogi törvényt, 1980-ban pedig a tulajdon alapvető szabályait tartalmazó törvényt. Lásd: Hamza G.: Az európai magánjog fejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján. Budapest, 2002. 214. o.

6 Ehhez különösen lásd: Vékás L.: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései. Budapest, 2001.

7 Mindehhez lásd: Kecskés L.: A polgári jog fejlődése a kontinentális Európa nagy jogrendszereiben. Budapest, 2004. 302-303. o.

8 A holland Ptk.-nak a magyar kodifikációval kapcsolatos hatásáról lásd: Kisfaludi A: Hollandia új Polgári Törvénykönyvének néhány tanulsága a Magyar Kodifkáció számára. Polgári jogi kodifikáció, 1999. évi 2. szám 24-25. o.

9 Ehhez lásd: Vékás: Az új Polgári Törvénykönyv… 68. o. Lásd továbbá: Vékás L.: Egy új Polgári Törvénykönyv tartalmi határairól és belső rendszeréről. Magyar Jog 45 (1998). 705-714. o.

10 Lásd: Vékás L.: Az új Polgári Törvénykönyv tervezetének néhány elméleti és rendszertani előkérdéséről. In.: Sárközy Tamás Ünnepi Kötet. Sárközy Tamás 65. születésnapjára (szerk.: Pázmándi K.) Budapest, 2006. 267., 269. és 278. o.

11 Lásd: Vékás: I. m. 267. o.

12 Mindehhez lásd: Hamza G.: A magánjog kodifikációja Lengyelországban. Magyar Jog 54 (2007) 163. o.

13 Ehhez lásd: E. Gustavus: Änderungen des etnischen Handelsgesetzbuches aus der Sicht des deutschen und europäischen Handelsrechts. Grundbuch und Notartage 28-30. Mai, 1998: Referate. Tallinn, 1999. 325-338. o.

14 Lásd: V. Nazarian: Der Stand der Kodifizierung der Zivilgesetzgebung der Republik Armenien. In: Wege zu neuem Recht. (hrsg.: M. Bogulawskij – R. Knieper). Berlin, 1998. 23-25. o.

15 Ehhez lásd: Hamza: Az európai magánjog fejlődése. 210. o.

16 Ehhez lásd: G. E. Glos: The New Czechoslovak Commercial Code. Review of Central and East European Law. 18 (1992) 555-569. o.

17 Ehhez lásd: Hamza: Az európai magánjog fejlődése. 208. o.

18 Lásd: F. A. Gabor: The Quest for Transformation to a Market Economy: Privatization and Foreign Investment in Hungary. Vanderbilt Journal of Transnational Law. 24 (1991). 269-303. o.

19 E vonatkozásban lásd: Eörsi Gy.: Összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 156. o.

20 A Tervezet 1:6. §-a szerint: “(1) A törvény tiltja ajoggal való visszaélést. (2) Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot kivételesen ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.

21 A BGB 226. §-a a következőképpen rendelkezik: “Die Ausübung eines Rechts ist unzulässig, wenn sie nur den Zweck haben kann, einem anderen Schaden zuzufügen.”

22 A Gt. 30. § (4) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: “(4) Együttes képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve testületi ügyvezetés esetén a vezető tisztségviselők gazdasági társasággal szembeni kártérítési felelőssége a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint egyetemleges. Ha a kárt a testületi ügyvezetés határozata okozta, mentesül a felelősség alól az a tag, aki a döntésben nem vett részt, vagy a határozat ellen szavazott.”

23 A Vbt. 6. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: “6. § Azt a felet, akinek tudomása van arról, hogy e törvény bármely, a felek eltérő megállapodását megengedő rendelkezésének vagy a választottbírósági szerződés bármely előírásának nem tettek eleget, és az eljárásban továbbra is részt vesz, anélkül, hogy ezen mulasztás miatti kifogását haladéktalanul, vagy ha arra határidőt szabtak e határidőn belül bejelentené, úgy kell tekinteni, mint aki a kifogás jogáról lemondott.”

24 A Ptk. 7. § (2) bekezdése jelenleg az alábbiakat tartalmazza: “7. § (2) Bírósági peres eljárás helyett a felek választottbírósági eljárást köthetnek ki, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, és a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek.”

25 Mindehhez lásd: Gellért Gy.: Új törvény a választottbíráskodásról. Magyar Jog 45 (1995). 451-452. o.

26 A generálklauzula (Generalklausel) fogalmához lásd különösen: D. Schwab: Einführung in das Zivilrecht. Heidelberg, 19873. 51. o.

27 Az objektív jóhiszeműség elvének történeti és jogösszehasonlító feldolgozását a hazai jogtudományban Földi András végezte el. Lásd: Földi A.: A jóhiszeműség és tisztesség elve. Intézménytörténeti vázlat a római jogtól napjainkig. Budapest, 2001.

28 A Ptk. 4. § (2) bekezdésének eredeti szövege a következő: “A polgári jogi viszonyokban kölcsönösen együttműködve és a szocialista együttélés követelményei szerint kell eljárni. Az együttműködést a kötelezettségek pontos teljesítésével és a jogok rendeltetésszerű gyakorlásával kell megvalósítani.” (Megjegyzést érdemel, hogy a Ptk. eredeti 5. §-a szabályozta a joggal való visszaélés tilalmát az Mtj. szabályaihoz képest viszonylag részletesen.)

29 A jelenleg hatályos normaszöveg a következő: “4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.”

30 A Code Civil 1134. cikkelyének 3. bekezdése a következő: “Elles (ti. les conventions) doivent être exécutées de bonne foi.”

31 A Cour de Cassation 1985. március 20-án kelt ítélete szerint a jóhiszeműséggel ellentétes az alperesi biztosítótársaság azon gyakorlata, amely azzal a címmel tagadta meg a felperesi ügyféltől a gépkocsi ellopásából keletkező kár megtérítését, hogy a gépkocsi lopás elleni védelme nem volt megfelelő, ugyanakkor a biztosító társaság részéről az nem került meghatározásra, hogy milyen védőeszközöket fogad el megfelelőnek, és fentiek mellett az ügyféltől három éven keresztül folyamatosan szedte a biztosítási díjat. Mint látható, itt a judikatúra alkalmazott egy olyan elvet, melyet már a magyar hatályos Ptk., illetve a Ptk. tervezete is mint normát tartalmaz. A jogeset ismertetését lásd: Földi: A jóhiszeműség és tisztesség elve. 39. o.

32 A BGB 157. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: “Verträge sind so auszulegen, wie Treu und Glauben mit Rücksicht auf die Verkehrssitte es erfordern.” E rendelkezés a szerződések értelmezésére vonatkozik. A BGB 242. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: “Der Schuldner ist verpflichtet, die Leistung so zu bewirken, wie Treu und Glauben mit Rücksicht auf die Verkehrsitte es erfordern.

33 A tervezet 5:91. §-a a teljesítés általános szabályaként azt rögzíti, hogy a szerződéseket tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni.

34 Mindehhez lásd a Codice civile 1337., 1366, 1375. és 1358. cikkelyét.

35 Földi András hangsúlyozza, hogy a holland jogtudomány – figyelemmel az új holland polgári törvénykönyvre – elismeri a jóhiszeműség elvének derogatórius hatását, nemcsak a jogügyleti, hanem a jogszabályi rendelkezésekre nézve is. Mindehhez lásd: Földi: i. m. 56. o.

36 Kiemelendő ugyanakkor, hogy az OR nem csupán a gazdasági társaságok és szövetkezetek ( die Handelsgesellschaften und die Genossenschaften), hanem a kereskedelmi jegyzék, a cégjegyzék, és a kereskedelmi könyvvitel ( Handelsregister, Geschäftsfirmen, kaufmännische Buchführung) vonatkozásában is tartalmaz rendelkezéseket. Ezzel kapcsolatban lásd: G. Hamza: Die Entwicklung des Privatrechts auf römischrechtlicher Grundlage unter besonderer Berücksichtigung der Rechtsentewicklung in Deutschland, Österreich, der Schweiz und Ungarn. Budapest, 2002. 124. o.

37 A tervezet 2:200. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: “A törvény kizárólagos jogot biztosít a szellemi alkotásokhoz és más szellemi javakhoz kapcsolódó személyhez fűződő és vagyoni érdekek védelmére. E jogok tartalmát és korlátait, keletkezésük, elismerésük és gyakorlásuk feltételeit, továbbá a védelemre jogosultak személyét a szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra, a szabadalmi jogra, a növényfajtákon biztosított jogra, a védjegyre és földrajzi árujelzőkre, a formatervezési és használati mintákon, valamint a félvezető termékek topográfiáján, továbbá más nevesíthető szellemi javakon biztosított jogokra vonatkozó törvények határozzák meg.

38 Lásd a Tervezet 5:341-349. §§-it.

39 Lásd: Kecskés: A polgári jog fejlődése… 300. o.

40 Lásd: Földi A. – Hamza G.: A római jog története és institúciói. Budapest, 2006. 11. 6. o.

41 Ehhez lásd: Hamza: Az európai magánjog fejlődése. 152. o.

42 Lásd ezzel kapcsolatban a BGB 873-902. §§-it. A magyar ingatlan-nyilvántartás vonatkozásában összefoglalóan az újabb irodalomból lásd különösen: Kurucz M.: Gondolatok a magyar nyilvánkönyvi szervezetről. Bíróság vagy közigazgatási hatóság. Doktori képzés. ELTE ÁJK, Budapest. 2003. 81-116. o.

43 Ehhez lásd: Vékás: Az új Polgári Törvénykönyv tervezetének… 278-279.o.

44 Lásd: Ptk. tervezete 2:2. § és 2:3. §.

45 Ehhez lásd: Földi – Hamza: A római jog története. 204. o.

46 Az 1984-es perui polgári törvénykönyv 1. cikkelye szerint az emberi élet a fogamzással kezdődik, és ezért a méhmagzat is jogalanynak tekinthető (“La vida humana comienza con la concepción. El concebido es sujeto de dere-cho para todo cuanto le favorece.”) Idézi: Földi – Hamza: i. m. 266. o. Megjegyzést érdemel, hogy Hamza Gábor álláspontja szerint a perui magánjogi kódex egyike a latin-amerikai országok legmodernebb polgári jogi kodifikációinak. Lásd: Hamza: Az európai magánjog fejlődése. 287. o. Lásd továbbá: G. Hamza: Reflexiónes sobre los derechos de la personalidad en le nuevo Código civil del Peru (1984.) (Un ensayo comparativo). Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio iuridica. 39-40 (1998-1999). 125-133. o.

47 A német joggal összefüggésben lásd: Mátyás I.: A kötelmi jog reformja Németországban. Jogtudományi Közlöny 58 (2003). 383. o.

48 Lásd: Kecskés: A polgári jog fejlődése… 301. o.

49 Az utóöröklés vonatkozásában lásd különösen: Tóth Á.: Az utóöröklésről. Közjegyzők Közlönye 9 (2001). 3-15.o.; Boóc Á.: Az utóöröklés jogintézménye a magyar magánjogban. Közjegyzők Közlönye, 6 (2002). 3-15. o.

50 Vö.: “645. § (1) Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az eddigi örököst más váltja fel, érvénytelen. Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés azonban mint helyettes örökösnevezés megáll, ha annak feltételei megvannak.”

51 Lásd: A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve. Az 1959. évi IV. törvény és a törvény javaslatának miniszteri indokolása. Budapest, 1959. 506. o.

52 A Tervezet 6:32. § (1) bekezdése szerint: “(1) Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az eddigi örököst más váltja fel, érvénytelen.”

53 Megjegyzendő, hogy az utóhagyomány rendelése – a jelenleg hatályos Ptk. rendelkezésével összhangban – engedélyezett.

54 A Berliner Testament vonatkozásában lásd különösen: M. Wolf: Soergel -Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch. Stuttgart, 1983. 973 skk. o.

55 Lásd: Weiss E.: A túlélő házastárs öröklési jogi jogállása történeti kialakulásában és fejlődési tendenciáiban. Budapest, 1984. 275-276. o.

56 A substitutio pupillaris monografikus feldolgozásához az újabb irodalomból lásd különösen: G. Finazzi: La sostituzione pupillare. Napoli, 1997.

Hozzászólások

hozzászólás