… újra meg kell keresni a szerződési szabadság határait.” (Takáts Péter)

Dr. Takáts Pétert, az új Ptk. biztosítási szerződési szabályainak kidolgozóját, egyben a HVG-ORAC Kiadó polgári jogi kommentárja egyik szerzőjét kérdezzük az új Ptk. Hatodik Könyvének XXII. címéről, azaz a biztosítási szerződésekről és magáról a kommentárról.

 


Névjegy

Takáts Péter a PTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett. Polgári jogi területen az állam- és jogtudomány kandidátusa. Részt vett az állam biztosítási monopóliumának lebontását és a biztosítási piac kialakítását szervező munkacsoport munkájában. Emellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézeténél a biztosítási szakjogász posztgraduális képzés szakmai menedzsere és oktatója. 1989-től biztosítási alkusz és szaktanácsadó, 1994 óta a Polip Insurance Biztosítási Alkusz Kft. ügyvezetője. 1993 és 1998 között a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége elnöke, 1996 és 2001 között a Biztosításfelügyeleti Bizottság tagja. 2002-től választottbíró a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságnál, 2003 óta c. egyetemi tanár az ELTE JTI-nél, 2005-től az egységes európai biztosítási szerződési jog kidolgozására alakult „Restatement of European Insurance Contract Law” nemzetközi munkacsoport tagja.


 

Melyik témakört dolgozta fel Ön a HVG-ORAC Kiadó kommentárja számára?

A biztosítási szerződési cím feldolgozására kaptam megbízást a kiadótól – a témakört egyébként a hatályos szabályozást magyarázó „Polgári jog” c. kiadványban is gondozom. A biztosítás területén több, mint huszonöt éve dolgozom, az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében emellett kezdettől fogva a biztosítási szakjogász posztgraduális képzés szakmai menedzsere vagyok. Az új Ptk. biztosítási szerződési szabályainak tervezetét is én készítettem elő.

 

Mi a legjelentősebb változás ezen a területen?

Az új Ptk. egy sor, korábban nem szabályozott kérdést rendez (csak példaszerűen említem az együttbiztosítást, a csoportos biztosításokat, vagy éppen az egészségbiztosítást), továbbá változásokat hoz magával a szerződéskötés szabályaitól kezdve a díjnemfizetés szankcióin át a felelősségbiztosítás és az életbiztosítás egyes részkérdéseiig terjedően. A legnagyobb eltérés a hatályos joghoz képest talán az, hogy a szabályozás egésze rugalmasabbá vált, főszabály lett a diszpozitivitás és csak a kifejezetten felsorolt fogyasztói szerződésekben marad meg a régi Ptk. szabályozását általánosan jellemző egyoldalú kogencia.

 

Bemutatná egy-két konkrét példán a megváltozott és az új szabályozást?

A számos változás közül két fontosabb újdonságot emelnék ki. Ma az esedékes biztosítási díj befizetésének elmulasztása esetén, harminc napos türelmi idő elteltével a biztosítási fedezet minden külön jogcselekmény nélkül, automatikusan megszűnik. Az új Ptk. ugyanezt a jogkövetkezményt a biztosítónak a szerződő félhez küldött, az elmaradt díjfizetésről szóló írásbeli figyelmeztetésében írt póthatáridő elmulasztásához fűzi, az eredeti díjesedékességre visszamenő hatállyal. Korszerű koncepciót valósít meg a felelősségbiztosítás új szabályozása is akkor, amikor megjeleníti az intézmény jogvédelmi funkcióját, a biztosító helytállását a sikeres védekezés jogi költségeire is kiterjesztve, továbbá amikor pontosítja, hogy a biztosítottnak már a vele szembeni potenciális kárigényről is bejelentési kötelezettsége van a biztosítóhoz. Azáltal viszont, hogy a felelősségbiztosítás szabályai diszpozitívek lesznek, a biztosítónak lehetősége lesz arra, hogy – hasonlóan az európai jogrendszerek nagy többségéhez – helytállását például a biztosított szándékos károkozásáért kizárja.

 

Észlelt-e jogalkalmazási problémát, esetleg szabályozási hiányt ezen a területen az új Ptk.-ban?

Úgy gondolom, mind a biztosítók szerződésszerkesztési munkájában, mind a bírósági ítélkezésben a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az új szabályok alkalmazása során újra meg kell keresni a szerződési szabadság határait. Ennek során kevésbé a biztosítási szerződési cím részletszabályai, mint az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos általános törvényi szabályok és a Bevezető rendelkezések (Első Könyv) között szereplő alapelvek (így különösen a jóhiszeműség és tisztesség elve, vagy a joggal való visszaélés tilalma) lehetnek a gyakorlat számára iránymutatóak.

 

Mit javasol olvasóinknak, hogyan ismerkedjenek az új Ptk.-val, illetve a Kommentárral?

A Kommentár törekszik arra, hogy megmutassa, mely területeken irányadó továbbra is a jelenlegi bírói gyakorlat, illetve hol (és milyen irányban) szükséges, hogy változzék. Az új törvényszöveg önálló olvasása ehhez többnyire nem elegendő, mert akár egy-egy szó – akár fel sem nagyon tűnő – megváltozása is a korábbitól jelentősen eltérő értelmezéshez vezethet, különösen olyan jogintézmények esetén, amelyek ma még az egyoldalú kogencia alá esnek, az új Ptk. azonban azokra diszpozitív szabályként tekint.

 

Az interjút Sáriné Simkó Ágnes készítette.

Az interjú 2013. május 21-én került publikálásra.