A döntvénytárakban is kezdenek megjelenni új Ptk.-val kapcsolatos határozatok. Az Ítélőtáblai Határozatok 2016/1. lapszámából két ilyet közlünk: az első általános szerződési feltétel tisztességtelenségével, a második pedig az alaptőke-leszállítás közzétételével kapcsolatos.
ÍH 2016. 16.
FOGYASZTÓ IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉSI RENDJÉNEK MEGHATÁROZATLANSÁGA MIATTI TISZTESSÉGTELENSÉG – KIZÁRÓLAGOS ILLETÉKESSÉG TISZTESSÉGTELEN KIKÖTÉSE
Tisztességtelen az Általános Szerződési Feltétel azon rendelkezése, amellyel az alkalmazója nem határozza meg egyértelműen a fogyasztó igényérvényesítésének rendjét, tisztességtelen továbbá a fogyasztóval szerződő fél lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróság kizárólagos illetékességének kikötése. [2013. évi V. törvény 6:77. §, 6:102. §, 6:104. §, 6:105. §, 281/2008. (XI. 28.) Kormányrendelet]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes utazásszervezéssel foglalkozik, ennek során fogyasztókkal köt utazási szerződéseket, ennek keretében általános szerződési feltételeket (ÁSZF) alkalmaz.
Az alperes által alkalmazott ÁSZF II.2. pontja értelmében „az utas jogosult a hibákat és a megrendelt szolgáltatásoktól eltérő minőségű kiszolgálást szóvá tenni. Ezeket rögtön az észrevétel után írásban kell közölni a K. T. Utazási Iroda képviselőjével. Utólagos reklamációkat nem veszünk figyelembe”.
Az ÁSZF XI.4. pont a hibás teljesítés szabályai körében rögzíti, hogy ha az utas a fentiek szerint szavatossági igényt kíván érvényesíteni, kifogását a helyszínen haladéktalanul közölnie kell a K. T. helyi képviselőjénél. Amennyiben a szavatossági igény a szálloda szolgáltatásaival kapcsolatos, az utas köteles elsődlegesen a kifogásait a szálloda vezetésével közölni (pl. szobacsere iránti igény, takarítással, légkondicionálóval kapcsolatos problémák stb.). A közlés késedelméből eredő kárért az utas felelős és a bizonyítási teher az utasra hárul.
Az ÁSZF VIII.1. pontja szerint a fakultatív kirándulások lehetőségéről az utazási iroda prospektusa ad tájékoztatást. A fakultatív kirándulásokat minden esetben helyszíni utazási iroda szervezi. A fakultatív kirándulásokra történő jelentkezés és díjának megfizetése a helyszínen, valutában történik. Ennek megfelelően a fakultatív kirándulásokra vonatkozóan szerződéses jogviszony az utas és a helyszíni utazási iroda között jön létre. A K. T. által szervezett utazások során a fakultatív programokat szervező helyszíni utazási iroda nem a K. T. közreműködője, a programok lebonyolítására és részleteire az irodának nincs ráhatása. A fakultatív programokkal kapcsolatban a K. T. semmilyen reklamációt nem fogad el. Az alperes utazási tanácsokat tartalmazó prospektusa szerint a fakultatív kirándulások szolgáltatás a helyi utazási iroda szervezése, ezért a kirándulással kapcsolatos bármilyen reklamációt kizárólag a tartózkodás helyén lehet elintézni. Hazatérés után a fakultatív kirándulásokkal kapcsolatos reklamációt irodánk nem tud elfogadni. Javasoljuk továbbá, hogy a kirándulásokat a K. T. képviselőjénél vásárolják meg.
Az ÁSZF IV.1. pontja úgy rendelkezik, hogy az utas az utazási szerződés aláírásával egyidejűleg részvételi díjelőleget fizet. A teljes részvételi díj és a megrendelt kapcsolódó szolgáltatások teljes díja megfizetésének határideje az utazás megkezdése előtti 30. nappal esedékes. A fizetendő részvételi díjelőleg az utazás részvételi díjának 40%-a. Az utas tudomásul veszi, hogy a fenti fizetési határidőről a K. T. külön értesítést nem küld, azonban a határidő be nem tartása a megkötött utazási szerződés megszűnését eredményezi.
Az ÁSZF XIII.3. pontja értelmében a K. T. weboldalán és az értékesítő utazási irodákban közzéteszi az utazási és utazásképtelenségre vonatkozó biztosítás feltételeit. A 4. pont szerint az utas kijelenti, hogy a biztosítási szabályzat és a szerződési feltétek ismeretében köti meg az utazási szerződést.
Az ÁSZF XI.12. pontja szerint az utazási iroda által szervezett utazással kapcsolatos kérdésekben a felek megegyezésre törekednek, ennek hiányában alávetik magukat a ….. Bíróság kizárólagos illetékességének.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal, hogy az alábbi szerződési feltételek tisztességtelenek, így érvénytelenek:
„(…) rögtön az észrevétel után írásban kell közölni a K. T. Utazási Iroda képviselőjével. Utólagos reklamációkat nem veszünk figyelembe.”
„(…) az utas köteles elsődlegesen a kifogásait a szálloda vezetésével közölni (…). A közlés késedelméből eredő kárért az utas felelős és a bizonyítási teher az utasra hárul.”
„(…) a fakultatív kirándulásokra vonatkozóan szerződéses jogviszony az utas és a helyszíni utazási iroda között jön létre. (…) a fakultatív programokat szervező helyszíni utazási iroda nem a K. T. közreműködője, (…). A fakultatív programokkal kapcsolatban a K. T. semmilyen reklamációt nem fogad el.”
„Az utas tudomásul veszi, hogy a fenti fizetési határidőről a K. T. külön értesítést nem küld, azonban a határidő be nem tartása a megkötött utazási szerződés megszűnését eredményezi.”
„Az utas kijelenti, hogy a biztosítási szabályzat és a szerződési feltételek ismeretében köti meg az utazási szerződést.”
„Az utazási iroda által szervezett utazással kapcsolatos kérdésekben a felek megegyezésre törekednek. Ennek hiányában alávetik magukat a ….. Bíróság kizárólagos illetékességének.”
Kérte továbbá az alperes kötelezését az érvénytelenség megállapítására vonatkozó közlemény saját költségére történő nyilvánosságra hozatalára. Keresetének jogalapjaként a Ptk. 6:102. § (1), 6:105. § (2), valamint 6:105. § (1) bekezdés a) pontjára, illetve a 281/2008. (XI. 28.) Kormányrendelet (R.) 10. § (4) bekezdésére, továbbá a Ptk. 6:104. § (1) bekezdés i), j) és h) pontjaira hivatkozott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapította, hogy az alperes általános szerződési feltételei II.2. pontjának érvénytelenek az alábbi feltételei:
„(A hibákat) rögtön az észrevétel után írásban kell közölni a K. T. Utazási Iroda képviselőjével. Utólagos reklamációkat nem veszünk figyelembe.”
Elrendelte, hogy az alperes 15 napon belül saját költségére gondoskodjon a www………hu honlap címoldalán az alábbi közlemény közzétételéről: „A bíróság megállapította, hogy a K. T. általános szerződési feltételei II.2. pontjának tisztességtelen, ezért érvénytelen az alábbi feltétele: „(A hibákat) rögtön az észrevétel után írásban kell közölni a K. T. Utazási Iroda képviselőjével. Utólagos reklamációkat nem veszünk figyelembe.” A feltétel azért tisztességtelen, mert sérti a fogyasztóknak a R.-ben meghatározott jogait azáltal, hogy a jogszabálynál szigorúbb formai és időbeli követelményeket támaszt a hibák utas általi bejelentése kapcsán”.
Kötelezte az alperest, hogy a fenti közleményt 60 napon át tegye elérhetővé a honlap címoldalán. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az államot az alperes javára 21 167 forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltség megfizetésére. Kötelezte az alperest az állam javára 6000 forint feljegyezett elsőfokú eljárási illeték megfizetésére azzal, hogy az ezt meghaladóan feljegyezett eljárási illetéket az állam viseli.
A keresetet az ÁSZF II.2. pontja tekintetében a Ptk. 6:102. § (1) és 6:105. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság azért találta megalapozottnak, mert megállapította, hogy annak rendelkezése a R. 10. § (4) bekezdésében foglalt jogszabályi előírásokba ütközik, az írásbeliséget előíró szabálya ugyanis egyértelműen az utas hátrányára történő eltérésnek minősül, ezért a 3/2011. (XII. 12.) PK vélemény 1. pontjára figyelemmel jogszabályba ütköző volta miatt állapította meg a feltétel érvénytelenségét, megállapítva, hogy ugyanez vonatkozik arra a feltételre is, hogy az alperes nem fogad el utólagos reklamációt.
A keresettel érintett további szerződési pontok tekintetében a keresetet elutasította.
Az ÁSZF XI.4. ponttal kapcsolatban megállapította, hogy a R. is a helyszíni szolgáltatóval való közlést írja elő. A bizonyítási teher utasra hárulása nem változtat a jogszabályból eredő jogokon és kötelezettségeken, a bizonyítási teher ezen előírás hiányában is az utasra hárulna.
Az ÁSZF VIII.1. pontjával kapcsolatban azt állapította meg, hogy a fakultatív programok nem képezik az alperes által kínált szolgáltatás részét, a keresettel támadott ÁSZF rendelkezés csak tájékoztatást nyújt az utasok számára, de az utasok jogait nem sérti.
Az ÁSZF IV.1. pontjával kapcsolatban megállapította, hogy a keresettel érintett előírás összhangban van a R. 5. §-ával. Ebben a körben a R. is megengedi a fogyasztó hátrányára történő eltérést. Kifejtette, hogy a külön értesítés hiánya nem ütközik az együttműködési kötelezettségbe, a teljesítés elmaradásával pedig arányban álló jogkövetkezmény a szerződés megszűnése.
Az ÁSZF XIII.4. pontjával kapcsolatban rögzítette, hogy ez a kikötés nem alkalmas a biztosítási szabályzat utas általi megismerésének bizonyítására, a bizonyítási terhet pedig nem változtatja meg, ezért e szerződési feltétel nem érinti a fogyasztó jogait, így nem tisztességtelen.
Az ÁSZF XI.12. pont tekintetében pedig azt fejtette ki, hogy az illetékességi kikötéssel kapcsolatban a bíróság nem állapíthatja meg általánosságban, hogy az tisztességtelen, hiszen léteznek olyan fogyasztók, akik számára lakóhelyüknél fogva még kedvezőbb is a kikötött bíróság, ezért a tisztességtelenség vizsgálata csak szerződésenként, a konkrét fogyasztó körülményeinek figyelembevételével lehetséges.
Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása és a kereset maradéktalan teljesítése érdekében az ügyész terjesztett elő fellebbezést.
Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a keresetlevélnek az ÁSZF XI.4. pontjából kifogásolt rendelkezései a R. 10. § (4) bekezdésébe ütköznek, tekintettel arra, hogy e jogszabályhely szerint a fogyasztónak a kifogását elsősorban az utaskísérővel kell közölnie, utaskísérő hiányában fordulhat a helyszíni szolgáltatóhoz, ezért az ÁSZF XI.4. pontjába foglalt, a keresettel kifogásolt szerződési feltétel érvénytelenségét a 3/2011. PK vélemény 1. pontja alapján az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania.
Az ÁSZF VIII.1. pontjával kapcsolatban ismételten rámutatott arra, hogy a fakultatív kirándulásokat az alperes közreműködői végzik. Az alperes által kiadott tájékoztató az alperessel szerződéses jogviszonyban lévő utast a fakultatív kirándulások kapcsán az utaskísérőhöz irányítja, aki a fakultatív kirándulásokról tájékoztatást ad, a program nála vásárolható meg, illetve szükség esetén ő nyújt segítséget az utasnak. A fakultatív kirándulásokra vonatkozó részletes adatokat az alperes a honlapján közzéteszi, ebből következően, bár az utazási szolgáltatás ára a fakultatív kirándulást (megjelöléséből következően nyilvánvalóan) nem tartalmazza, azonban azok az alperes által kínált szolgáltatás részét képezik, illetve az alperes helyi képviselőjéhez kapcsolódnak. Ezért a Ptk. 6:104. § (1) bekezdés h) pontja alapján a közreműködőért való felelősség kizárása miatt az ÁSZF támadott rendelkezései tisztességtelenek.
Az ÁSZF IV.1. pontja kapcsán a keresettel érintett szerződési feltételek tekintetében arra hivatkozott, hogy a fizetési határidőt az ÁSZF állapítja meg, amely nem alkalmas arra, hogy az abban foglaltak megismerését bizonyítsa, lényeges szerződési körülményre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségét az alperes az ÁSZF-ben való fizetési határidő megjelöléssel nem teljesítheti. A szerződési feltétel ÁSZF szerinti megfogalmazása a Ptk. 6:78. § (1) bekezdésébe, 6:104. § (1) bekezdés j) pontjába, illetve a 6:62. § (1) bekezdésébe ütközik.
Az ÁSZF XIII.4. pontjával kapcsolatban ugyancsak arra hivatkozott (a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.316/2008/8. számú ítéletében rögzítettekre is figyelemmel), hogy magának az ÁSZF-nek a megismerésére vonatkozó fogyasztói nyilatkozat összeegyeztethetetlen a nyilatkozat rendeltetésével.
Az ÁSZF XI.12. pontjával kapcsolatban előadta, hogy az elsőfokú bíróság döntése azért megalapozatlan, mert a Ptk. 6:104. § (1) bekezdés i) pontja, illetve a 2/2011. PK vélemény 5. pontja alapján a fogyasztóval szerződő fél székhelye szerinti bíróság kizárólagos illetékességének kikötése tisztességtelen.
Az alperes a felperes fellebbezésével érintett körben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Csatlakozó fellebbezésében kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben változtassa meg és a keresetet teljes egészében utasítsa el.
Arra hivatkozott, hogy az ÁSZF II.2. pontjában az írásbeliség megkövetelése indokolt alaki követelmény az alperes részéről. Tévesen állapította meg e körben az elsőfokú bíróság, hogy ez az alaki követelmény azért tisztességtelen, mert a fogyasztóra nézve hátrányos. Az elsőfokú ítélet nem tartalmazza annak indokát sem, hogy miért és mennyiben hátrányos az írásbeliség a fogyasztóra. Állította, hogy a fogyasztó számára semmilyen hátrányt nem jelent, hogy panaszait írásban közölje, a feltétel a felmerült hibák bizonyítását segíti elő, a szóban bejelentett kifogások bizonyítása ugyanis utóbb szinte lehetetlen, éppen ez csorbítja a fogyasztó szavatossági jogainak gyakorlását. A keresettel támadott ÁSZF feltétel nem ütközik a R. 10. § (4) bekezdésébe, hiszen aszerint az utaskísérő egyébként is köteles jegyzőkönyvbe foglalni a panaszokat, így a keresettel támadott rendelkezés csupán a jogszabályi rendelkezést hajtja végre.
A felperes a csatlakozó fellebbezéssel érintett körben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés részben megalapozott, a csatlakozó fellebbezés nem megalapozott.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás adatai alapján azzal egészíti ki, hogy az alperes által alkalmazott ÁSZF XI.5. pontja szerint a kifogást teljes terjedelmében jegyzőkönyvbe kell foglalni. A jegyzőkönyv egy példányát aláírva az utasnak át kell adni. A jegyzőkönyvet a kárigénnyel együtt az utas az utazás befejezésétől számított 8 napon belül ajánlott levélben köteles az utazási irodának eljuttatni. A K. T. kizárólag az egyénileg benyújtott panaszokat vizsgálja ki, a helyszíni jegyzőkönyv helyi képviselő általi átvétele nem jelenti a benne foglalt kifogások elismerését. Az ÁSZF XI.6. pontja szerint a kifogás jegyzőkönyvbe történő rögzítésének elmulasztásából, valamint a közlések késedelméből eredő károk az utast terhelik, és a K. T. mentesül a kártérítési kötelezettség alól.
Az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg az alperes által alkalmazott ÁSZF II.2. pontjának tisztességtelenségét és érvénytelenségét, annak az elsőfokú ítéletben írt indokaival a másodfokú bíróság is egyetértett. E ponttal kapcsolatban a másodfokú bíróság utal még a Ptk. 6:103. § (2) bekezdésében foglaltakra is, amely szerint fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az általános szerződési feltétel és a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen voltát önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes által alkalmazott ÁSZF II.2. pontjában, illetőleg XI.5. és 6. pontjában foglalt feltételek nem egyértelműen szabályozzák az utasnak az igényérvényesítéssel kapcsolatos kötelezettségeit, ezért a II.2. pontba rendelkezés önmagában a nem egyértelmű megfogalmazás miatt is tisztességtelen.
A felperesi fellebbezéssel összefüggésben a másodfokú bíróság a következőkre utal:
Az ÁSZF XI.4. pontjának az a kikötése, hogy az utas köteles kifogását elsődlegesen a szálloda vezetésével közölni, azért tisztességtelen, mert ebből a megfogalmazásból az következik, hogy az alperes helyi képviselője elháríthatja az intézkedést, ha az utas előzőleg kifogását a szálloda vezetőségének nem jelentette be. Ez a megfogalmazás a R. 10. § (4) bekezdésébe ütközik, ezért tisztességtelen és érvénytelen.
Az ÁSZF VIII.1. pontjával kapcsolatos fellebbezés körében a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében elfoglalt azzal az állásponttal, hogy a fakultatív kirándulások nem képezik az alperes által nyújtott szolgáltatás részét. Az ÁSZF alapján a kirándulásokra vonatkozó szerződés az utas és a helyszíni utazási iroda között jön létre. A kirándulás díját nem tartalmazza az alperesnek fizetett díj, a helyszínen lehet a fakultatív kirándulásokra jelentkezni. A kirándulás tehát nem az utazási csomag része, az ÁSZF-ből inkább az következik, hogy az alperes a külföldi utazási iroda közreműködője, aki a vele szerződéses kapcsolatban álló utasokat „összehozza” a külföldi szervezővel abból a célból, hogy az alperes által megbízhatónak tartott külföldi utazási irodával kössenek szerződést.
Az ÁSZF IV.1. pontjával kapcsolatban: a tájékoztatási kötelezettség körében a fizetési határidőt az ÁSZF tartalmazza, ez azonban csak akkor válik a szerződés részévé, ha a fogyasztó azt előzőleg megismerhette és elfogadta [Ptk. 6:78. § (1) bekezdés]. Ha tehát az ÁSZF-t a fogyasztó megismerhette, akkor megismerhette a fizetési határidőt és elmulasztásának a következményét is. Amennyiben a fogyasztó nem ismerhette meg az ÁSZF-t, akkor nem válik a szerződés részévé ez a feltétel, így annak tisztességtelensége nem is kerülhet szóba, ezért a másodfokú bíróság e körben is egyetértett az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntésével.
A Ptk. 6:77. § (1) bekezdése szerint általános szerződési feltétel az, amelyet az alkalmazója egyoldalúan a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyalnak meg. Az ÁSZF XIII.3. pontjában, a másik fél (jelen esetben a fogyasztó) nyilatkozatát az ÁSZF alkalmazója előre egyoldalúan nem határozhatja meg, ezért e keresettel támadott szerződési feltétel tisztességtelen.
Végül az ÁSZF XI.12. pontja körében a másodfokú bíróság arra utal, hogy a 2/2011. PK vélemény 5. pontja szerint a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróság illetékességének – általános szerződési feltételen vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló – kikötése tisztességtelen. A kikötésben megjelölt bíróság saját illetékességének vizsgálata körében a kikötés tisztességtelenségét hivatalból köteles észlelni, de az általános illetékességgel rendelkező bírósághoz csak akkor teheti át a keresetlevelet, ha a fogyasztó – a bíróság felhívására – az illetékességi kikötés tisztességtelenségére hivatkozik.
A PK vélemény 5.a. pontjának indokolása szerint a Tanács 1993. április 5-ei 93/13/EGK Irányelve értelmében vett fogyasztói szerződésben alkalmazott az eladó vagy szolgáltató által előzetesen megfogalmazott és egyedileg meg nem tárgyalt feltétel, amely szerint a szerződésből eredő valamennyi jogvita esetén az eladó vagy szolgáltató székhelye szerinti bíróság illetékes, megfelel mindazon szempontoknak, amely alapján az Irányelv értelmében véve tisztességtelennek tekinthető. Egy ilyen feltétel következtében ugyanis az a kötelezettség hárul a fogyasztóra, hogy a lakóhelyéhez képest esetleg távoli bíróság kizárólagos illetékességének vesse alá magát, ami megnehezítheti megjelenését a bíróság előtt. Kis pertárgy értékű perek esetében a bíróság előtt való megjelenésével járó költségek a fogyasztó számára visszatartó hatásúak lehetnek, és arra indíthatják, hogy teljesen lemondjon jogvédelméről vagy a bírósághoz fordulás lehetőségéről. Az Európai Unió Bírósága ezért kimondta (a C-240/98. és a C-244/98. számú egyesített ügyben), hogy az ilyen feltétel – az irányelv melléklete 1.q) pontja szerinti – feltételek kategóriájába tartozik, amelyek hatálya vagy hatása az, hogy kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában.
Az Irányelv mellékletének 3. cikk (3) bekezdése 1. q) pontja rögzíti, hogy tisztességtelen az a feltétel, amely kizárja vagy gátolja a fogyasztók jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában vagy más jogorvoslati lehetőség igénybevételében, különösen arra kötelezve a fogyasztót, hogy csak jogszabályi rendelkezések által nem kötött döntőbírósághoz fordulhat, jogtalanul korlátozva a rendelkezésére álló bizonyítékokat vagy olyan bizonyítási terhet róva a fogyasztóra, amelyet az alkalmazandó jog értelmében rendesen a másik szerződő félnek kellene viselnie. Az Irányelv fenti szabályának a Ptk.-ban a 6:104. § (1) bekezdés i) pontja felel meg.
Az ÁSZF XI.12. pontjában a kizárólagos illetékesség kikötése kizárja az általános és a különös illetékességi okokat [Pp. 41. § (3) bekezdés, 31. §]. A fogyasztó a pert csak a kijelölt bíróság előtt indíthatja meg, ez a nem b.-i fogyasztók számára azért hátrányos, mert ők a Pp. 6. § (2) bekezdése alapján az ügyletkötés helyének bírósága előtt is megindíthatnák a pert. A 2/2011. PK vélemény 5.a) pontjára figyelemmel a kikötés ezért tisztességtelen.
A fent kifejtett indokokra tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a rendelkező részben foglaltak szerint változtatta meg, figyelemmel a Ptk. 6:105. § (2) bekezdésében foglalt közlemény közzétételi kötelezettségre is.
Az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatására tekintettel a peres felek pernyertességének–pervesztességének aránya között számottevő különbség nincs, ezért a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezéseinek mellőzése mellett a másodfokú bíróság úgy rendelkezett, hogy mindenki viseli az elsőfokú eljárásban felmerült saját költségét.
(Fővárosi Ítélőtábla 27.Gf.40.398/2015/7.)
(Megjegyzés: A határozatot kirendelés folytán a Pécsi Ítélőtábla bírái hozták meg.)
ÍH 2016. 31.
ALAPTŐKE-LESZÁLLÍTÁS FOLYTÁN KÖTELEZŐ HIRDETMÉNYI ELJÁRÁS – ALAPTŐKE-LESZÁLLÍTÁS BEJEGYZÉSE
Az alaptőke leszállításáról meghozott közgyűlési határozatot a társaságnak hirdetményben két alkalommal közzé kell tennie, tekintet nélkül arra, hogy az alaptőke leszállítása a társaság számára kötelező-e, illetve, hogy a hitelezők biztosíték kérése iránti igénnyel élhetnek-e. A jogalkotó a hitelezők, üzleti partnerek tájékoztatását szükségesnek tartja olyankor is, amikor a biztosíték-kérési jogot egyéb törvényi célok érdekében nem engedélyezi [Ptk. 3:312. §; Ctv. 46. §, 50. § (1) bek., 1. sz. melléklet II. 2. da) pontja].
A D. Zártkörűen Működő Részvénytársaságot (továbbiakban: társaság) a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága (továbbiakban: elsőfokú bíróság) tartja nyilván a cégjegyzékben.
A cégnyilvántartás adatai szerint a társaság jegyzett tőkéje 1 414 406 000 forint.
A társaság 2015. július 20-án az 1 414 406 000 forint jegyzett tőke 565 762 400 forintra leszállításának bejegyzése iránt terjesztett elő változásbejegyzési kérelmet. A kérelemhez benyújtotta a 2015. május 29-i évi rendes közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet is. A jegyzőkönyv szerint a közgyűlés 1/2015. (V. 29.) KGY. számú határozattal elfogadta a 2014. üzleti évről szóló, –136 523 000 forint mérleg szerinti eredményt kimutató mérlegbeszámolót, a 2/2015. (V. 29.) KGY. számú határozattal pedig a Ptk. 3:270. § (3) bekezdése alapján döntött az 1 414 406 000 forint összegű alaptőke korábbi években elszenvedett veszteségek rendezése végett történő 565 762 400 forintra leszállításáról azzal, hogy az alaptőke leszállítása következtében az egyenként 500 forint névértékű részvényei helyébe ugyanolyan darabszámú, egyenként 200 forint névértékű részvény fog lépni, melyet a társaság a részvények kicserélésével biztosít részvényesei részére a Ptk. 3:315. § (1) bekezdése alapján.
A társaság a kérelemhez Cégközlöny lappéldányokat nem csatolt.
Az elsőfokú bíróság 155. sorszámú – a jogi képviselőnek ezen a napon kézbesített végzésével – 30 nap határidővel, utalva a Ctv. 1. számú melléklet II.2.da) pontjára, a társaságot egyebek mellett a tőkeleszállításra vonatkozó közlemények közzétételét igazoló lappéldány kivonatok csatolására hívta fel. A végzésben tájékoztatásul közölte, hogy a Ptk. 3:312. § (1) bekezdése szerint a tőkeleszállításról szóló határozatot közzé kell tenni a Cégközlönyben, a (2) bekezdés és a 3:313. § (1) bekezdés d) pontjából az szűrhető le, hogy ez minden esetben, a veszteségrendezés miatt történt tőkeleszállítás esetében is kötelező.
A társaság 2015. augusztus 8-án hiánypótló okiratokat csatolt, a hirdetményi közzététel szükségessége tekintetében eltérő álláspontját fejtette ki. Előadta, hogy a kötelező tőkeleszállítás esetében a hirdetményi lappéldányok csatolása nem kötelező, a hiánypótlási felhívás e részében téves jogértelmezésen alapszik. A Ptk. 3:311. § (1)–(2) bekezdése, a 3:312. § (1)–(3) bekezdése, a 3:313. § (1) bekezdés a)–d) pontjai, (2)–(5) bekezdései idézését követően arra hivatkozott, hogy az alaptőke kötelező leszállítása a tőkeleszállítás speciális esete, amikor a veszteségrendezés okán a hitelezőknek nem lehet biztosítéki igényük sem. Kötelező tőkeleszállítás esetén a közzétételek garanciális jellege nem érvényesül, nincs tőkekivonás, a közzététel információs többletet sem hordoz, hiszen a cég saját tőke helyzete a nyilvános mérlegadatokból megismerhető, így a kötelező cégközlönybeli közzétételek kényszere nem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság 159. számú végzésével a változásbejegyzési kérelmet elutasította. A végzés indokolása szerint a társaság felhívás ellenére sem igazolta, hogy a tőkeleszállítással kapcsolatos kötelezettségének eleget tett, a hiánypótlást hiányosan terjesztette elő. A Ptk. 3:312. § (1)–(2) bekezdése, a 313. § (1) bekezdés d) pontját értelmezve kifejtette, hogy ezen szabályokból egyértelmű, hogy az alaptőke leszállítása esetén minden esetben hirdetményt kell közzétenni, de a hitelezőknek szóló, a biztosíték iránti igény bejelentésére vonatkozó felhívást csak abban az esetben kell szerepeltetni a hirdetményben, ha erre lehet igényük a hitelezőknek. Rámutatott, hogy jelen esetben, kötelező tőkeleszállításról lévén szó, a hitelezőknek biztosíték iránti igényük nem lehet, ezért erre az egyébként közzéteendő hirdetményben sem kell őket felhívni. A Ptk. a tőkeleszállítás esetében garanciális okból, például a mérlegadatok nyilvánossága mellett, többlettájékoztatási kötelezettséget ír elő a cégek számára. A nyilvánosságot, a hitelezőket abban az esetben is tájékoztatni rendeli a tőkeleszállításról, ha biztosítékra nem tarthatnak igényt.
A végzéssel szemben a társaság fellebbezett. A végzés megváltoztatását, az elsőfokú bíróság változás bejegyzésére felhívását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság végzése sérti a Ctv. 26. § (7) bekezdésében, a 46. § (3) és (6) bekezdésében, továbbá a Ptk. 3:311. § (1) bekezdésében és a 3:312. § (1)–(2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Változatlanul állította, hogy nem csupán azok okból szükségtelen kötelező alaptőke leszállítás esetén a közzététel, mert a hitelezők biztosítéki igénnyel nem élhetnek, hanem azon okból is, hogy tőkekivonás hiányában a közzététel egyáltalán nem tartalmaz olyan információt, amely akár a hitelezők, akár bárki más számára ne lenne ismert. Az az értelmezés sem állja meg a helyét, hogy a közleménynek csak akkor kell tartalmaznia a hitelezők részére szóló felhívást, amennyiben azoknak biztosítéki igényük lehet, hiszen a Ptk. 3:313. §-a hosszasan sorolja azokat a kivételeket, amikor az alaptőke nem kötelező leszállítása esetén sincs helye hitelezői biztosítéki igénynek. Az alaptőke leszállítás közzétételének kötelező alkalmazását a tőkeleszállítás kötelező volta esetén a Ptk. nem írja elő, ez az amúgy sem kógens jogszabályhelyi előírás semmivel alá nem támasztott kiterjesztő értelmezése, mely az elutasító végzés jogsértő mivoltát eredményezte.
Az alaptőke kötelező leszállítása esetén a hitelezőknek nem lehet biztosítéki igénye, továbbá más olyan esetekben sem lehet, amikor a tőkekivonásról történő tudomásszerzés jogos érdekük lehet. Tőkekivonás és a mérlegben már rögzített és közzétett tőkeadatokon túli információ és az ezek közzétételére vonatkozó kógens törvényi előírás hiányában nem terhelte olyan törvényi kötelezettség, amelynek ne tett volna eleget. Az elsőfokú bíróság tehát anyagi jogi alapot nélkülöző melléklet csatolására hívta fel, ezért annak hiánya sem eredményezhette volna a kérelem elutasítását.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozatlan.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:309. § (3) bekezdés a) pontja értelmében az alaptőke leszállításról szóló közgyűlési határozatban azt is meg kell jelölni, hogy az alaptőke leszállítása tőkekivonás vagy veszteségrendezés érdekében vagy a részvénytársaság saját tőkéje más elemének növelése céljából történik.
A 3:311. § (1) bekezdése szerint, ha az alaptőke leszállítása e törvény szerint kötelező, az alaptőke leszállításáról a társaság közgyűlése a kötelezettséget keletkeztető körülmény bekövetkeztét követő hatvan napon belül köteles dönteni.
„Az alaptőke-leszállítás közzététele” címet viselő 3:312. § (1) bekezdése kimondja, hogy az igazgatóság az alaptőke leszállításáról szóló határozat meghozatalát követő harminc napon belül köteles intézkedni a határozatnak két alkalommal történő hirdetményi közzétételéről. A két közzététel között legalább harminc napnak kell eltelnie.
A (2) bekezdés szerint a hirdetménynek tartalmaznia kell az alaptőke leszállításáról szóló döntés tartalmát, valamint – ha a társaság hitelezőinek biztosíték iránti igényük lehet – a társaság hitelezőinek szóló, a hitelezők biztosíték iránti igényének bejelentésére vonatkozó felhívást.
A bejegyzési, változásbejegyzési eljárásról, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) rendelkezik.
Az 50. § (1) bekezdése szerint a változásbejegyzési eljárásra is irányadó 46. § (3) bekezdése értelmében, ha a cég nem csatolta az 1. számú mellékletben felsorolt szükséges iratokat, a cégbíróság elutasítás terhe mellett hiánypótlásra felhívó végzést ad ki.
A (6) bekezdés szerint, ha a bejegyzést kérő a hiánypótlást hiányosan terjeszti elő, a cégbíróság a kérelmet elutasítja.
A Ctv. 1. számú melléklet II.2.da) pontja a változásbejegyzési kérelem tartalmára tekintettel kötelezően csatolandó okiratként jelöli meg a tőkeleszállításra vonatkozó közlemény közzétételét igazoló lappéldánykivonatokat is.
Az idézett rendelkezésekből leszűrhető, hogy az alaptőke leszállításáról meghozott közgyűlési határozatot a társaságnak hirdetményben két alkalommal közzé kell tennie, tekintet nélkül arra, hogy az alaptőke leszállítása a társaság számára a Ptk. rendelkezései alapján kötelező-e, a hitelezők biztosíték iránti igénnyel élhetnek-e. Az alaptőke leszállításának hirdetményi közzététele, amint ez a törvényhez fűzött jogalkotói indokolásból is kiolvasható, a hitelezők védelmét szolgálja, figyelemmel arra, hogy a részvényesek nem kötelesek helytállni a társasági tartozásokért, így követeléseikre csakis a társasági vagyon nyújt fedezetet. Minden olyan intézkedés, amely lehetővé teszi e vagyon csökkenését, szükségszerűen a hitelezők érdekeit sérti. A jogalkotó a hitelezők, üzleti partnerek tájékoztatását minden vonatkozásban szükségesnek tartja, akkor is, ha a hitelezőknek biztosítékkérési jogot egyéb törvényi célok (például a kötelező tőkeleszállítás mielőbbi végrehajtása) érdekében nem enged. Emiatt a Ptk. szabályaival összhangban a Ctv. is a tőkeleszállításra vonatkozó közlemény közzétételét igazoló lappéldánykivonatok csatolását írja elő, nem tesz különbséget a csatolási kötelezettség tekintetében a szerint, hogy a tőkeleszállításra milyen okból került sor. Amennyiben a részvénytársaság a tőkeleszállítást elhatározó közgyűlési határozat hirdetményi közzétételének elmulasztása folytán a jegyzett tőke változásának bejegyzéséhez a Cégközlöny lappéldányokat felhívás ellenére sem csatolja, annak jogkövetkezményét a cégbíróság helytállóan vonja le a változásbejegyzési kérelem elutasításával.
Az adott ügyben az elsőfokú bíróság a fent kifejtettekre tekintettel a Ptk. idézett, tőkeleszállításról meghozott határozat közzétételét előíró rendelkezését helyesen értelmezte, ebből következően helyesen hívta fel a társaságot hiánypótlásra, és helytállóan utasította el a hirdetményi közzétételt igazoló lappéldányok hiányában a változásbejegyzési kérelmet.
A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy jelen esetben a közzétételi kötelezettség megítélése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a hitelezők tarthatnak-e igényt biztosítékra, a közzététel számukra milyen információs tartalmat hordoz. Egyébiránt is megalapozatlanul hivatkozott a társaság arra, hogy a közzététel nem tartalmaz a hitelezők számára nem ismert információt, hiszen éppen a közzététel által értesülhetnek a tőkeleszállítást elhatározó társasági döntésről. A közzététel pedig annak hitelezővédelmi funkciójából következően a Ptk. kötelezően alkalmazandó törvényi előírása, nem minősül a Ptk 3:4. § (1) bekezdésében írt olyan belső szervezeti és működési szabálynak, amelytől a részvényesek eltérhetnének.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Ctv. 32. § (1) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgf.47.072/2015/2.)
