A magyar jog egyik viszonylag ritkán felbukkanó, ám felbukkanásával általában annál nagyobb zavart okozó fogalma az absztrakció. A zavar okai többrétűek. A szó többféle jelentésváltozata önmagában sem könnyíti meg a dolgunkat, és ehhez csak hozzájárul az, hogy az eltérő ügyleti típusok esetében eltérő jellegzetességekkel bír az elvontság. Az elvonatkoztatás tárgyát képező causa fogalom szintén nem arról híres, hogy ne osztaná meg a jogtudománnyal foglalkozókat, és ne töltöttek volna meg vele több száz kötetet. Jelen tanulmány célja nem lehet más, mint a zavarban a rendelkezésre álló keretek között átvilágítást végezni, és a causa valamint az absztrakció fogalmait tisztázni. A két fogalom alapvető jellemvonása továbbá az, hogy a jogrendszer alapjául szolgáló struktúra részét képezik, és a jogszabályok leírt szövege felől nem lehetséges a megközelítésük, hanem épp ellenkezőleg, az egyes jogintézmények egy más mérce alapján történő értékelésére nyílik lehetőség tisztázásuk során.
A tanulmánynak a fentieken túlmenő aktualitást az ad, hogy az új Ptk. kodifikációja során reális alternatívaként merül fel a zálogjog jogintézményének absztrakt módon történő kialakítása. A cikk másodlagos tárgyát e kialakítás következményeinek illetve szükségszerű hozadékainak bemutatása képezi.
Ennek megfelelően először az elvontság problémakörének megragadásához nélkülözhetetlen alapvető fogalom, a causa és a kapcsolódó terminusok, mint a juttatás, a rendelkező ügyletek, a típuscél, a motívum és a feltevés, valamint a causa típusainak és a biztosítéki rendszer struktúrájának bemutatására kerül sor, majd az absztrakció kérdésének a cikk lehetőségein belüli részletes vizsgálata következik. Az absztrakció kérdéséhez tartozik a fogalom-meghatározás, a szóba jöhető ügyletek köre, az egyéb, hasonló név alatt megjelenő, absztrakciónak tűnő vagy hívott jogi struktúrák, a két fő esetcsoport, az absztrakt rendelkező és kötelező ügyletek, ezek funkciói és indokoltsága. A tanulmányt a zálogjoggal összefüggő elemzés zárja.
I. A CAUSA
A causa fogalmának bemutatása annyiban nem megkerülhető, hogy az absztrakció éppen a causától való elvonatkoztatást jelenti majd. A causa kérdés másik oldalról viszont legtöbbször az absztrakcióval összefüggésben merül fel. Így volt ez már a rómaiaknál is. A causa e mellett tipikusan kontinentális jogi intézmény, az angolszász rendszerek számára ismeretlen, csak úgy mint a rendelkező ügyletek, és általában a jogügyleti tan.1 A történeti elemzésre e helyütt nincs mód, így csupán annyit jegyzünk meg, hogy a fogalom többrétegű jelentése miatt igazából soha nem volt teljesen egyértelmű a meghatározása.
1. Alapfogalmak
1.1 A juttatás
A juttatás (Zuwendung) fogalma azért lényeges, mert a causa kizárólag a juttatásnak minősülő ügyleteknél bír jelentőséggel, és ezért az elvontság is csak ezen esetekben értelmezhető. A definíció alapját a magánjog által szabályozott vagyoni viszonyokban történő változás, a vagyonmozgás képezi. Ez történhet emberi magatartás vagy jogszabály alapján. Juttatásnak az előzőt hívjuk: azt az emberi magatartást (aktust), amelynek révén a juttatásban részesülő (Zuwendungsempfanger) vagyona nő, illetve új elemekkel gyarapodik.2
A juttatásra jogügyleti, vagy nem jogügyleti formában kerülhet sor.3 A jogügyleti úton történő juttatás elképzelhető kötelezettségvállalásként (kötelező ügylet), illetve jogot alapító, vagy átruházó, illetve megszüntető vagy módosító, tehát joggal való rendelkezést tartalmazó ún. rendelkező ügyletként.* Fontos megemlíteni, hogy ahogy nem minden juttatás történik jogügyleti formában, úgy nem minden jogügylet tartalmaz juttatást.
Egy kötelezettségvállalás teljesítése ugyanúgy juttatásnak minősül, hiszen a vagyon egy elemét képező követelés helyét átveszi egy dologi jellegű jog, vagy egyéb előny, és a hitelező-adós közötti feszültséggel teli kötelmi viszony helyébe egy stabil, dologi viszony lép, illetve a jogok értéke nő.
1.2 A rendelkező ügylet
A rendelkező és a kötelező ügyletek közötti megkülönböztetés a második világháború utáni magyar jogtudományban kicsit elmosódott, ami több, jellemzően a dologi joggal kapcsolatos jogintézmény körében félreértésekre adott alkalmat.5 Az új Ptk. azonban a tulajdon-átruházás körében ismét beilleszti a rendszerbe, így érintése már csak ezért is indokolt.
Az ígéretet tartalmazó kötelező ügyletekkel szemben a rendelkező ügyletek egy jogon való rendelkezésre irányulnak. Ez a rendelkezés lehet jogalapítás, átruházás, módosítás, megszüntetés (jogról való lemondás). Két alapvető típusa van: a kötelmi és a dologi rendelkező ügylet. Előbbiekben a felek kötelmi jogok (követelések), míg az utóbbiakban dologi jogok felett rendelkeznek. A rendelkező ügylethez szükség van a juttató rendelkezési jogosultságára (Verfügungsmacht).6
A rendelkező ügyletek egyik karakterisztikus fajtája a Savigny által kidolgozott dologi szerződés, amely csak annyiban szerződés, hogy a két fél egybehangzó akaratát tartalmazza.7 Ez azonban rendkívül korlátozott tartalmú ügylet: az egyik fél kijelenti, hogy át kíván egy jogot ruházni, a másik fél kijelenti, hogy elfogadja, és ezzel az ügylet teljesedésbe is ment. A német jogtudományban ezt a korlátozott tartalmú ügyletet “Einigung”-ként jelölik meg a “Vertrag” helyett.8
A dologi rendelkező ügylet tartalmi (vagy “spirituális”) része a jog fölötti rendelkezés (pl. alapítás vagy átruházás), a formai része pedig a birtok átadása, a reálaktus.9 A birtokátadás a joggal való rendelkezésre tekintettel (nem feltétlenül vele egy időben) megy végbe, azt nem lehet tőle elválasztani.10 Természetesen lehet külön átadni birtokot, csak az önmagában nem lesz rendelkező ügylet.
A rendelkező ügyletnek már a létét is több oldalról kérdőjelezik meg, amely ismertetésére e keretek között nincs mód, azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy amennyiben elfogadunk egy ilyen meghatározást, akkor nem lehet az átruházásnak a definícióval való azonosságától eltekinteni.
1.3 A causa
A causa arra a kérdésre ad választ, hogy egy juttatás milyen céllal történt.11 A causára vonatkozó elméletek részletes ismertetésére ehelyütt nincs mód, így kizárólag az általunk használt meghatározás közlésére, és egy-két jellegzetességének bemutatására lehet sort keríteni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a különböző szerzők alapvetően vagy cél, vagy jogalap értelemben használják a terminust.
A causa mindig csupán az egyik, a vagyoni áldozatot hozó fél tekintetében merül fel, az ő juttatását kell ugyanis igazolni. Kétoldalú (zweiseitig verpflichtende) ügyletek, viszonos szerződések causájáról beszélni így értelmetlen, mivel ott causával a szemben álló juttatások mindegyike rendelkezik.12
A cél milyenségére a gazdasági-jogi, a tipikus-atipikus és jogilag releváns-jogilag nem releváns jelzőkből való választás szükséges.13 A causa ez alapján a juttatásnak az a konkrét tipikus, jogilag releváns célja, amely az ügylettel egységet alkot, attól csak mesterségesen választható el, és annak gazdasági karakterét meghatározza.” Ez a cél háromféle lehet: az ajándékozás (causa donandi), a szerzés (causa acquirendi) és a teljesítés (causa solvendi) célja.
A causa és a jogcím szót a továbbiakban szinonimaként használjuk. Egy közkeletű jelentésük az alapulfekvő (kötelmi) ügylet, amely elterjedt, és ezért elvetni nem lehet. A valódi jogcím azonban ennek a teljesítése.15 A fogalmi tisztaság érdekében az alapulfekvő ügyletet a továbbiakban “titulus”-ként jelöljük.
A causa történetileg a kikényszeríthetőség kritériuma volt.” A mai jogi dogmatikában elfoglalt helyét (funkcióját) a joghatás kiváltására irányuló ügyletek és a joghatás kiváltására alkalmas ügyletek közötti megkülönböztetés eszközeként lehet megtalálni.
1.4 A motívum
A motívum a juttatót a juttatás megtételére indító ok. Tulajdonképpen a causa mint cél is egy ok (és minden cél ok), annál a mi szempontunkból annyival több, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó számára jelentőséggel bír. A motívum tehát az ügyleten kívül áll. A motívumokhoz – már csak nehézkes megismerhetőségük miatt is – a magánjog általában nem kapcsol különösebb jogkövetkezményeket.
1.5 A szerződéses típuscél (Artzweck)
A típuscél (Artzweck) fogalmát Leonhard dolgozta ki és vezette be a jogi gondolkodásba.17 E szerint az egyes ügyleteknek a causa (nála: Rechtszweck) és az általános gazdasági cél (Geschaftszweck) mellett az ügyletekben mindig benne rejlő, szerződésfajtára jellemző tipikus célja is van, amely a feleknek az ügylettel elérni kívánt közös céljának is tekinthető.13 A kauzális szerződéseknél (értve az alatt a viszonos és a tipikus céljuk által meghatározott szerződéseket) ez mindig elsődleges jelentőséggel bír.19
Típuscél például a biztosítéki és a vitarendezési cél, adásvételnél a kölcsönös szerzés célja. Az absztrakció a típuscél tekintetében nem merülhet fel, az az ügylettől fogalmilag nem elválasztható.
1.6 A feltevés
A feltevés kategóriájába tartozik minden jogilag megengedett és az ügylet tartalmába felvett cél, ami nem causa. A causa azonban olyan mértékben része az ügyletnek, hogy attól csak absztrakció útján választható cl, ezzel szemben a feltevés esetlegesen képezi az ügylet tartalmát, és nem tartozik az ügylet gazdasági lényegéhez. A feltevések ugyanakkor az ügylet célját konkretizálják. A feltevés és a causa meghiúsulásának jogkövetkezménye viszont a német jogban és az Mtj. szerint ugyanaz: a jogalap nélküli gazdagodási igény létrejötte. A mai jogban a jogcímek és feltevések típusától függően több intézmény is felmerülhet.20
2. A causa típusai és rendszere
Kötelezettséget vállalni három causának minősülő célból lehet, más szóval, a kötelező ügylet causája három típus valamelyikébe tartozhat: egy másik juttatás megszerzésének céljából (szerzési cél, causa acquirendi), ingyenes juttatás, ajándékozás céljából (ajándékozási cél, causa donandi) és egy már fennálló kötelezettségvállalás teljesítésének céljából (teljesítési cél, causa solvendi). A háromféle causa numerus clausust alkot, tehát valamennyi lehetséges cél besorolható a három kategória valamelyikébe. A további célok (biztosítéki, vitarendezési cél) már nem a causa, hanem a feltevés, vagy a típuscél kategóriájába tartoznak. E mellett a causák keveredhetnek egymással, különböző módon és szinteken.21 A causa egyszerre mond nagyon sokat és nagyon keveset az ügyletről: megmutatja az alapvető jellemvonást, a részletekbe viszont nem bocsátkozik, és pontos képet a távolabbi célokkal egységben ad csak.
A rendelkező ügyletek causája ettől eltérően álláspontunk szerint korlátozott tartalmából fakadóan kizárólag solvendi lehet.22 Ezzel ellentétes a készügyletek, mint kötelező ügylet nélküli kétoldalú megállapodás létét tételező tan, ahol a célmegegyezésnek tulajdonítanak különleges szerepet.23 Ez azonban mind az ajánlatok struktúrája felől, mind logikai úton cáfolható: a “célmegegyezés”, azaz, hogy a másik rendelkezésre tekintettel juttatok, (akkor adok, ha te is), már feltételt tartalmaz, és önmagában kötelmi kikötés.24
3. A biztosítéki rendszer struktúrája és a biztosítéki cél
A dologi biztosítékadás ügyleti struktúrája három lépcsőt foglalt magában. Az első lépcső az alapügylet (pl. kölcsönszerződés), amelyből a biztosítani kívánt követelés származik. A második lépcső a biztosíték alapítására történő kötelezettségvállalást tartalmazó kötelező ügylet, a biztosítéki szerződés, végül a harmadik a biztosítéki dologi jogot megalapító rendelkező ügylet (a továbbiakban: “jogalapító ügylet”).
A biztosítéki szerződés és a jogalapító ügylet közötti viszony annak absztrakt vagy kauzális voltával, a jogot alapító ügylet és az alapügylet közötti viszonyt a járulékossággal lehet jellemezni. A szokásos problémát az alapügylet és a biztosítéki szerződés kapcsolata, jobban mondva e kapcsolat látszólagos hiánya jelentette, amit a német jogtudomány a biztosítéki céllal próbált áthidalni, egybemosván azt sokáig a járulékossággal.25 És jóllehet igaz, hogy a biztosítéki szerződés típuscélja a biztosítéki cél, a biztosítéki jog megalapítására irányuló kötelezettségvállalás jogcíme az ajándékozás, a szerzés, és a teljesítés lehet. Az igazi nehézséget ezen egyenlőtlenül kétoldalúan kötelező ügylet esetleges absztrakt voltára vonatkozó kérdés megválaszolása jelenti, mint azt később látni lehet. Ezt a kérdést azért lehet feltenni, mert jóllehet a biztosítéki cél problémáját meg lehet fogni azzal, hogy az egész ügylet egységes, és a kölcsön megszerzése a célja legtöbbször a kamatfizetésre vonatkozó kötelezettségvállaláson túl a zálogjog juttatásának is, azért nem lehet figyelmen kívül hagyni az ettől eltérő eseteket, amikor a zálogkötelezett ajándék vagy teljesítés címén juttat.
II. Az absztrakció
1. Fogalom-meghatározás
Az absztrakció körüli homályosság mértéke vetekszik a causáéval. Ez utóbbi tisztázása után azonban megnyílt a lehetőség az előbbi pontos meghatározására is, a két fogalom közötti szoros összefüggés alapján.
1.1 Általában
Amennyiben az absztrakt ügyleteket úgy definiáljuk, mint a causával nem rendelkező ügyleteket, még semmit nem mondtunk. Állást kell foglalni ugyanis abban, hogy mely ügyletek esetében lehet róla szó, különös tekintettel a juttatások különböző formáira, egyáltalán mitől vonatkoztatunk el, ez az elvonatkoztatás végleges, vagy ideiglenes-e, milyen joghatásokkal bír, és mi a funkciója. Az e felvetésekre adott válasz után egy többé-kevésbé használható képhez lehet már jutni.
Az absztrahálás hétköznapi értelméhez képest a jogi nyelvben az absztrakció egy ügyletnek a céljától való mesterséges elválasztását jelenti. A jogügyletek mint emberi cselekmények esetében abszurdnak tűnik a céltól való elvonatkoztatás lehetősége, hiszen az az emberi magatartások nélkülözhetetlen velejárója. Annak a feltételezése vezet az absztrakt ügyletekkel szembeni ellenérzések és félreértések nagy részéhez, hogy ez a jogi aktusok esetében másként is történhet. Előre kell itt ezért bocsátani az absztrakció tekintetében követett álláspontot, amely szerint az absztrakció a causától való ideiglenes elválasztás eszköze.26 Elvont kötelezettségvállalás esetén az absztrakció – a német és a korábbi magyar jogban – anyagi jogi színezete ellenére elsősorban eljárásjogi jelentőséggel bír. Ez az eljárásjogi szerep a bizonyítási teher megfordításában mutatkozik meg, azaz elég, ha a felperes csupán az absztrakt kötelezettségvállalás tényére hivatkozik, az ellene felhozott kifogás alátámasztása az alperes feladata. Az absztrakt rendelkező ügylet pedig egy dogmatikai konstrukció, amely nagy valószínűséggel egy történelmi félreértésen alapul, és ugyanúgy ki van téve a jogalap hiányára alapított condictionak.
Szó sincs tehát arról, hogy a causa véglegesen eltűnne az ügyletből, ebben az értelemben tehát minden ügylet kauzális.27 Amiről szó van, az egy mesterséges elválasztás, a pszichológiailag értelmetlennek, elképzelhetetlennek és lehetetlennek tűnő intézménnyel szemben egy a jogtudományi prioritások alapján meghatározott cél érdekében kialakított jogszabályi konstrukció. A jogcím végleges kikapcsolására is van mód, ez azonban az absztrakción hatásukban túlmutató jogintézmények útján történhet.28
Az első és legfontosabb kérdés azon ügyletek körére irányul, amelyek esetében egyáltalán szóba kerülhet az absztrakció. Az absztrakt ügyletek ellentétpárjaként a kauzális ügyleteket szokás megemlíteni. Ez azonban nem pontos. Helyesebbnek tűnik elsősorban azokat kizárni, amelyeknél a szolgáltatás tartalma vagy a típuscél a meghatározó, mint például a vétel vagy a bérlet, azaz a kétoldalúan kötelező kötelmi szerződések. Már megszületésük pillanatában nyilvánvaló a tartalmuk, és az létük lényegét képezi, a bennük foglalt kötelezettségvállalások jogcíme a szerzési cél.29 A causa-kérdés és az attól való elválasztás viszont csak az egyoldalúan, illetve egyenlőtlenül, kétoldalúan kötelező, és a rendelkező ügyletek körében merül fel. Egy adásvételnél, bérletnél, vagy akár egyezségnél elképzelhetetlen az ezek részét képező kötelezettségvállalások esetében a szerzési, vagy a tisztázási céltól eltekinteni.30
Az e körön kívül eső, Leonhard és Túry által színtelenként (farblos) megjelölt ügyletek kialakítása képzelhető el absztrakt, és kauzális formában is. A kategória az egyoldalúan, illetve egyenlőtlenül kétoldalúan kötelező és a korlátozott tartalommal bíró rendelkező ügyleteket foglalja magába, amelyek jellegzetessége az, hogy többféle célra lehet őket felhasználni, és ha azt a felek nem jelölik meg, nem lehet kikövetkeztetni. Ezen körbe tartozik például a BGB 780-782. §§ szerinti önálló kötelezettségvállalás és tartozáselismerés, amelyek megfelelőit az Mtj. 1694-96. §§ tartalmazta, az átruházás, az engedményezés, valamint az utalvány elfogadása.31
Az ellentétes fogalom-párok így az absztrakt-kauzális,32 amely a kialakítás módját jelenti, és a kétoldalúan kötelező (szolgáltatás tartalma vagy típuscél által meghatározott), színtelen ügyletek. A kauzális ügyletek kizárása ezért nem vezet előre önmagában, hiszen a mindkét módon kialakítható ügyletek ezen minősége éppen a felek, illetve a jogalkotó akaratától függ.
Az absztrakt ügyleteken belül még mindig van helye egy további megkülönböztetésnek, és pedig a kötelező és rendelkező ügyletek között. E két kategória absztrakciója ugyan rendkívül sok vonásában megegyezik, a közös név használata tehát nem indokolatlan, a hozzájuk kapcsolódó kérdések és problematika ugyanakkor meglehetősen eltérő. Az elvont kötelezettségvállalások és az elvont rendelkező ügyletek azonosítása egy további forrását jelenti az általános zűrzavarnak. Külön tárgyalásuk ezért indokolt.
Felmerülhetett a kérdés, amely szerint ha a rendelkező ügylet fogalmilag csak causa solvendi, azaz teljesítés céljából jöhet létre, akkor miért színtelen? Miért nem derül ld belőle a causa? A válasz erre úgy tűnik az lesz, hogy bár a causa típusa egyértelmű, az továbbra is kétséges, melyik alapulfekvő ügylet (titulus) teljesítéseképpen történik. Mint már volt róla szó, a típusokon belül a konkrét kialakítás minden esetben eltérő lehet, ami ugyanúgy hozzátartozik az ügylet lényegének a megértéséhez, az alapjellegre való befolyás nélkül. Ebben az értelemben továbbra sem kerül napvilágra az ügylet egzakt célja, vagyis a tulajdonképpeni causa.
1.2 Az absztrakció eltérő jelentésváltozatai33
Annak ellenére, hogy eddig absztrakció alatt kimondva-kimondatlanul a causától való ideiglenes elvonatkoztatást értettük, az irodalomban és a joggyakorlatban is több olyan jelentésváltozat forog közszájon, amelynek ehhez a definícióhoz vajmi kevés köze van. A causa fogalmának tisztázatlansága az elvontság meghatározásánál többeket indított az attól való eltekintésre, és egy egzaktabb szövegezésre.34 Az eddig kialakított causa értelmezés ezt nem teszi itt szükségessé, a további változatok áttekintését viszont igen. Ezek alapján el lehet választani a kényelemből, lustaságból vagy jobb szó híján “absztrakciódnak titulált jogi jelenségeket a valódi értelemben vett absztrakciótól.
1. Különösen a német irodalom mosta előszeretettel egymásba a hitelbiztosítékok területén a járulékosság és az absztrakció fogalmát, ezért a későbbi szerzők erősen kihangsúlyozzák a kettő közötti különbséget.35 A járulékosság az alapkövetelés és a biztosítéki jog, a kauzalitás a biztosítéki jog és a biztosítéki szerződés közötti összefüggést mutatja meg. A járulékosság ellentéte a nem-járulékosság, az absztrakcióé a kauzalitás. A kezesség és a jelzálogjog például járulékos, az önálló zálogjog nem.36
Kell azonban egy kis kitérőt tenni a német jog irányába. A német biztosítéki rendszer háromlépcsős szerkezete alapján magának a biztosítéki dologi jognak a megalapítása mindig a biztosítéki szerződés alapján solvendi causa történik. Ez alapján viszont absztrakt rendelkező ügylet, mert a biztosítéki szerződés hibája alapján csak condictioval követelhető vissza. Ugyanakkor a további keveredés végett a biztosítéki cél (ami típuscél) meghiúsulását látják az alapkövetelés fenn nem állásában, amely alapján a biztosítéki jogot vissza lehet követelni, és amely jelenségre a járulékosság fogalma ismét adekvát leírást nyújt. A biztosítéki céltól történő “absztrakcióval” pedig a nem-járulékos biztosítéki jogokat jelölik meg.
2. Elsősorban a tartozásátvállalás esetében merül föl az alapul fekvő tartozástól való függetlenségnek, mint absztrakciónak a lehetősége. Azon túl, hogy ettől éppen nem független a tartozásátvállalás, hanem fogalmilag hozzá tartozik, mint a jelzálogjoghoz az alapkövetelés, a tartozásátvállalás causáját máshol keli keresni. Mégpedig a hitelezőhöz, illetve az eredeti adóshoz fűződő viszonyában, ahol ugyanúgy szerzés, ajándékozás, vagy teljesítés megy végbe, mint a többi rendelkező ügylet esetében.
3. Az absztraktságnak talán a legnagyobb zűrzavart okozó általánosan használt jelentése a háromszereplős jogi helyzetek illetve háromoldalú jogviszonyok esetében az ügyleten kívülálló jogviszonyra történő hivatkozás kizárását jelenti. A tipikus példák erre az engedményezés, az utalvány és a kezesség, ahol az engedményező-engedményes, az utalványozó-utalványozott, ill. utalványozó-utalványos, valamint az adós-kezes viszonyokból származó kifogások és az azokra való hivatkozás nem megengedett, az engedményezett, az utalványozott és a kezes részéről. E jogviszonyok az ügyleten kívül állnak, annak részét nem képezik, mesterségesen így fogalmilag nem is lehet tőlük őket elválasztani. Tulajdonképpen nem másról van itt szó, mint a kötelmi viszonyok relativitásáról: az exceptio ex iure tertii tilalmáról. A harmadik személyt (hitelező a kezességnél, utalványos) vagy nem érdekli a másik jogviszony, és az abból származó kockázatokat a jog nem tartja igazságosnak ráterhelni, vagy “semmi köze” ahhoz (engedményezés), és attól függetlenül is teljesítenie kell. A három jogviszony közötti nyilvánvaló összefüggés azonban elhomályosítja ezt a képet, és ez indít sokakat a jelenség “absztrakció” névvel történő megjelölésére, amelynek a causához nem sok köze van.
4. A kifogás-korlátozás esetében széles körben használt szó az absztrakció. Ez azonban ismét nem pontos, és bár legtöbbször szoros összefüggésben van az absztrakt kötelmekkel, fontos a precíz elhatárolás. A kifogás-korlátozás nem a keresetindítás megkönnyítésére, hanem a követelés forgalomképességének fokozására szolgáló eszköz. Bizonyos, az alapjogviszonyból származó kifogások érvényesíthetetlenségét jelenti a követelés megszerzőivel szemben olyan jogintézményeknél mint az értékpapírok, vagy az önálló zálogjog. Ez a hatás azonban nem az absztrakt jellegből származik, az absztrakció viszont előfeltétele a kifogás-korlátozás érvényesülésének. Ha az értékpapír kauzális követelést tartalmaz (pl. közraktári jegy), azaz a jogosult számára megismerhetővé teszi az alapjogviszonyt, akkor az adós minden további nélkül felhozhatja az abból adódó kifogásait is. Az eredeti felek közötti vagy az engedményezéssel átruházott absztrakt követeléssel szemben a gazdagodási kifogás mindenképpen megáll.37 A két fogalom keveredése mindenesetre ennek az előfeltételes viszonynak a számlájára írható.
5. Az alapul fekvő jogviszonytól való függetlenség, és az absztraktság, mint a causától való függetlenség között pontosan annyi a különbség, mint a causa és az alapul fekvő jogviszony jelentése között. Azaz: az alapjogviszonytól nem függetleníthetjük az ügyletet, amin az amúgy is kívül áll, csupán a teljesítésére irányuló causától. Egy elvont kötelezettségvállalást sem a hiányzó alapjogviszony alapján lehet condictioval megtámadni, csak akkor, ha annak teljesítése vagy biztosítása (acquirendi) lett volna a cél.
Az eddigi jelentésváltozatok megismerése segít annak a felismerésében, ami nem absztrakció. A teljesen pontos képhez és meghatározáshoz azonban szükség van még egy alapvetően fontos különbségtételre, amely nélkül a homály nem tűnik el teljesen. Ezt a megkülönböztetést pedig a tartalmi (inhaltlich) és a külső (äußerlich) absztrakció között kell megtenni.38
Ugyan mindkettő belefér az eddigi levegőben lógó definícióba, amely a causa átmeneti kikapcsolását tartalmazta – tehát helyeselhető magának az “absztrakt” szónak a használata, és ezúttal nem kell másik kifejezést keresnünk -, két lényegesen eltérő jelenségről van szó.39 A tartalmi absztrakció a célban való, a causât érintő megegyezéstől (Zweckvereinbarung) függetleníti az ügylet létrejöttét. A külső absztrakció ezzel szemben az ügylet jogkövetkezményeinek a beállását teszi függetlenné a cél elérésétől (Zweckerreichung).40 Máshogy kifejezve, az első tényállási oldalról közelíti meg az elvontságot, és arra a kérdésre keresi a választ, amely szerint a causa megjelölése és léte előfeltétele-e a juttatás hatályosulásának, míg a második jogkövetkezményi oldalról, és a kérdése az, hogy a célok meghiúsulása miatti visszajuttatás automatikusan bekövetkezik-e, vagy kötelmi igénnyel (condictio) történik, azaz egy hatályos juttatás céljának meghiúsulása ki van-e zárva jogtechnikailag. 41
Ezen fogalmak egymással való szembeállítása a különböző dimenziók miatt nem lehetséges, olyan, mintha tér- és időbeli fogalmakat kevernénk, például “közel a kikelet, de messze még a Kelet”.42 A különböző jogügyleteket tehát mindkét szempontból vizsgálni kell, és így egy 2×2-es mátrix adódik, amely alapján egy jogügylet – pusztán logikailag – lehet tartalmilag és külsőleg kauzális, mindkét értelemben absztrakt, tartalmilag kauzális és jogkövetkezményi oldalról absztrakt, valamint fordítva. Általában azonban egy ügylet vagy mindkét szempontból kauzális (ezek a kétoldalú szerződések) vagy mindkét oldalról absztrakt [pl. az elvont kötelezettségvállalás (780. §) vagy az átruházás (929. §) a BGB-ben]. A kötelező ügyletek ugyanakkor inkább tartalmilag elvontak, a rendelkezők pedig külsőleg, azaz ez a hangsúlyozott jellemzőjük.43 Az érvényes létrejövetelükhöz nem kell a causára hivatkozni, és ha azt nem is érik el, akkor is csak jogalap nélküli gazdagodással lehet visszakövetelni a juttatást.
A cifrább eseteket az egyik szempontból ilyen, a másikból olyan ügyletek jelentik. A tartalmilag kauzális és külsőleg absztrakt ügyletekre példa a mancipatio vagy in iure cessio, ahol ugyan szükséges volt a cél kijelölése, azaz hogy ajándék, vagy esetleg adásvétel céljából ruházzák-e át a tulajdont, ám ha a másik fél nem teljesített, esetleg a kielégítendő követelés nem állt fenn, attól a tulajdon nem szállt vissza.44 A Mtj. tulajdon-átruházási rendszere is ebben a rendszerben működött. A tartalmilag absztrakt ügyletek logikailag nem lehetnek külsőleg kauzálisak, hiszen a causa megjelölése hiányában, amely az ügylet szempontjából ebben az időpontban nem is létezik, hogyan lehetne az elérésétől függővé tenni bármit is?
Ezen elhatárolás után viszonylag pontosan lehet definiálni az elvont ügyletek fogalmát: azok a jogügyletek, amelyek létrejötte, vagy joghatásainak kiváltása átmenetileg független a causa megjelölésétől és fennállásától. Az absztrakció pedig a causától való ideiglenes elvonatkoztatás, amely érintheti csupán az ügylet jogkövetkezményeinek a beálltát, vagy a létrejöttét is.
A fenti jelentésváltozatok, és a különböző jogtudósok egymástól eltérő fogalomhasználata lehet az egyik ok, ami miatt sem a Ptk., sem a BGB nem tartalmazza az “absztrakt” vagy “elvont” szavakat. A BGB a 780. §-ban is “önálló” kötelezettségvállalásról tesz említést.45 A Ptk. esetében a másik valószínű ok az, hogy meghagyta a kereskedelmi jognak a használatát.46 Egy jogszabályi szintű említés azonban akár a problematika pontosabb kidolgozásával is járhatott volna, mint a német irodalom esetében.
Mivel a causával leírt gazdasági funkció, és az attól történő elvonatkoztatás csak a juttatások esetében játszik szerepet, az absztraktság köréből kiesik az e kategóriába bele nem illeszkedő jogintézmény. Ilyen például a meghatalmazás, amely révén az annak alapjául szolgáló megbízási jogviszonyban definiált feltételektől függetlenül gyakorolhatók jogosultságok harmadik személyek irányában, akik a megbízás tartalmát nem ismerik.47 Ez azonban nem jár vagyoni áldozattal, a meghatalmazott a meghatalmazó nevében szerez jogokat és kötelezettségeket, így sem juttatásról, sem causáról nem lehet beszélni.48
1.3 Az absztrakt kötelem jellegzetességei
Sok olyan jogintézménnyel ellentétben, amelyet a jogalkotó úgymond készen találhat a természetben, és másként történő felfogása a lényegét érintően elképzelhetetlennek tűnik, az absztrakció kizárólag a jogalkotó akaratán múlik.49 A körülötte kavargó kérdőjelek tömege is mesterséges kialakításával áll összefüggésben. A józan logika számára érthetetlen a cél és az eszköz kettéválasztása, az akarat és az elérni kívánt eredmény egymástól függetlenül történő kezelése.50 Ez a puszta akarat jogilag relevánssá minősítéséből álló pszichológiai abszurdum a jog mint céltudomány világában azonban meghatározott funkció betöltése érdekében lehetséges. Bár a causa mindig az ügylet részét képezi – és amennyiben ténylegesen nem sikerül elérni a kitűzött célt, vagy annak egyéb fogyatékossága van, a jogrend végső soron hozzákapcsolja a megfelelő jogkövetkezményeket – időlegesen el lehet tőle vonatkoztatni.
Ez azonban kizárólag a tételes jog alapján lehetséges. Az absztrakció kérdésében ez az egyik rendkívül fontos kihangsúlyozandó jellegzetesség. Amennyiben a tételes jogban nem szerepel tisztán és egyértelműen a causa megjelölése nélküli ügylet joghatás kiváltására való alkalmassága, történjen az akár negatív módon, arra nem kerülhet sor. A causa ugyanis mindig az ügylet része, sőt lényeges kellék (essentialia negotii), ha hiányzik, az ügylet érvénytelen.51 Megfelelő megoldást jelent, amennyiben például absztrakt rendelkező ügyletek esetében a jog átszállásának feltételeként nem jelölik meg a titulust.52 Elvont kötelezettségvállalás esetében szükségesnek tűnik ugyanakkor ennek expressis verbis kifejezése. Egy jogintézmény elemzésekor ez lehet a kiindulópont. A Ptk. nyelvezete ebből a szempontból sokszor meglehetősen homályos, mivel nem mondja sem kifejezetten azt, hogy kell titulus, sem azt, hogy a rendelkező ügylet önmagában elégséges, hanem egy köztes megoldást választva a különböző jogalapon, illetve jogcímen történő létrehozatalhoz kapcsol különböző szabályokat, amelyek alapján viszont – kizárólag a törvényszöveget figyelembe véve – nem lehet pontosan minősíteni.53
Ezzel összefüggésben nem lehet az absztraktságot a szerződési szabadságból, illetve a magánautonómiából közvetlenül levezetni. A felek akarata per definitionem csak céllal együtt jöhet létre, és magára az absztraktságra legfeljebb akkor irányulhat, ha két jogilag képzett személy az ügyletkötő fél, egyébként nem. A keresetindítás megkönnyítésére irányuló ügyleti tartalom az, ami az elvontságra való szándékot jelezheti.54 A rendelkező ügyletek esetében pedig a felek bármely intenciójától függetlenül, egy reális gazdasági folyamat strukturális leképezése történik, jogrendtől függő metódus alapján.
A causa, mint kifejtettük, a kikényszeríthetőségnek a feltétele. Mi az a tényező akkor, ami ezeknek a causa nélküli ügyleteknek a peresíthetőségét biztosítja? Pusztán az, hogy valaki ígér valamit, még nem tűnik kielégítőnek. A dogmatikai alapot ehhez Bahr szolgáltatta, aki az elismerés aktusában találta meg a releváns tényezőt.55 A tartozáselismerést alapul véve azokat a szerződéseket, amelyek materiális elemüket kizárólag egy rajtuk kívül álló jogviszony elismeréséből merítik, “Anerkennungsvertrag”-nak nevezte.56 Ezt az elismerést mint egyoldalú kötelezettségvállalást azonban a másik félnek is el kell fogadnia, ezért szerződés. Innentől pedig egy lépés volt már csak az önálló kötelezettségvállalás, amely csak megfogalmazásában tér el a tartozáselismeréstől.
Az absztrakt ügyletek kikerülhetetlen velejárója a jogalap nélküli gazdagodási kereset (condictio), és a gazdagodási kifogás.57 Ez képezi a causától való eltekintés szükséges ellensúlyát. A cél eléréséhez való kötöttség hiányában a juttatás átszáll a juttatásban részesülő vagyonába még akkor is, ha a causa nem valósul meg. Ezek után azt rendelkező ügyleteknél már nem mint saját dolgot lehet visszakövetelni rei vindicatioval, hanem csupán a gazdagodást kötelmi keresettel. A kötelező ügyletek esetében dologról nem lehet beszélni, de a gazdagodás megállapítható. Az utóbbiak esetében erőteljesebb a condictio: az engedményesek ellen is használható, míg rendelkezéseknél csak a
közvetlen szerző ellen.58
A jogalap fogalmának pontos meghatározására – mivel a “condictio sine causa”-ból arra következtettek, hogy a jogalap a causa – a német irodalomban széles körű erőfeszítések történtek.59 Jelentőséget ott kap – és a causa akarategyezés-elméleten túli szerepe is ebben áll -, ahol a juttatás megtartásának jogáról van szó (ius retinendi), A causa meg nem valósulásának esetén ugyanis hiába szerezte meg az ügyleti ellenfél a juttatást: nincs jogi alapja a visszatartáshoz (causa retinendi), ez ugyanakkor a juttató oldalán causa condictionist jelent. A jogalapot, a vagyonmozgás megtartására jogosító tényállásként,60 ezen belül mint elért célt, megvalósult causát lehet meghatározni.61 Nem szabad megfeledkezni azonban a definíciónak az absztrakt ügyletekre vonatkozó kialakításáról, mivel a jogalap hiánya többet és mást is jelenthet. Így ez alkalmazandó a causán túli célok (feltevések) meghiúsulása, a kötelmi viszony semmissége, és a nem juttatás formájában végbemenő vagyoni juttatások esetén is.62
A BGB 821. § tartalmazza a gazdagodási kifogás intézményét, amely értelmében a jogalap nélküli kötelezettségek esetében a teljesítést akkor is meg lehet tagadni, ha a visszakövetelési jog már elévült. Az absztrakt rendelkező ügyletek esetében a kifogásnak azért nincs jelentősége, mert ott mindenképpen már egy jogátszállásról van szó, egy teljesült ügyletről, amelynek speciális jellegéből fakadóan igény nem származik, így a kifogást sem lehet mivel szemben alkalmazni.
A gazdagodási kereset és kifogás csak a causa megdőlése esetén érvényesíthető, azaz ha ajándékba adják például az absztrakt tartozáselismerést, akkor már nem lehet megerőtleníteni, mert ez önmagában megtartási alapot (Behaltensgrund) képez. Az alapul fekvő jogviszony hiánya csak a teljesítés vagy biztosíték végett adott elvont kötelezettségvállalásokra hat ki, mert nem lehet mit biztosítani illetve teljesíteni.
1.4 Az absztrakció jogintézményének indokai, előnyei és hátrányai
Az absztrakció fent ismertetett mesterséges jellegéből adódóan a jogalkotó feladata az elvont ügyletek jogrendbe illesztéséről a kapcsolódó előnyök és hátrányok mérlegelése alapján történő döntés. Nem kikerülhető így annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy tulajdonképpen mik az absztrakció mint jogintézmény céljai, amely célok elérése jelenti általában a mellette felhozott érvek lényegét is. Az elvont kötelezettségvállalások és rendelkező ügyletek különböző funkciót töltenek be, így külön tárgyalásuk is indokolt. Jelen tanulmány tárgyát a rendelkező ügyletek képezik, ezért az absztrakt kötelezettségvállalásra nem térünk ki.
Az absztrakt rendelkező ügyleteket elsősorban a forgalom biztonságának fokozása, a jóhiszemű harmadik személy szerző védelme miatt alakították ki.63 A harmadik személy szerzőnek kizárólag a rendelkező ügylet (átruházás vagy engedményezés) érvényességét kell vizsgálnia, a felek közötti kötelmi jogviszonyt nem, és amennyiben ennek eleget tesz, akkor már jóhiszemű szerzőnek tekinthető, és védik a nemtulajdonostól való szerzésre vonatkozó szabályok is.
Az intézmény a XIX-XX. században széles körű kritika tárgyát képezte. Az irracionalitás felőli kritika szerint (1) nem képzelhető el kivétel a kauzalitás elve alól, akaratra és célra mindenhol szükség van, (2) ugyanakkor belső ellentmondással kerülünk szembe, hiszen a juttatás vagy függ a céltól (és ezzel az érvényességi előfeltétel), vagy nem, ebben az esetben viszont hogyan lehet erre később keresetet alapítani. Cáfolatként felhozható, hogy a cél nem hiányzik, csak ideiglenesen eltűnik, pusztán a joghatást kötik vele szemben a kizárólag a dologi megegyezéshez. A belső ellentmondást feltételezők nem különböztetnek meg peresíthetőség és érvényesség, valamint külső és tartalmi absztrakció között.
Az absztrakcióból magából felmerül az életidegen és mesterséges konstrukcióval szembeni összes eddigi kifogás is.64 Ez egyrészről a dologi szerződés szerkezetét magát érinti65, másrészt a felek akaratával való összefüggést, azaz hogy senki nem akarja az átruházást a kötelmi viszonytól függetlenül. Ez utóbbi azonban nem áll meg, hiszen a jogi terminológia és struktúra kialakítása nem a laikusok feladata, hanem a jogászoké, és a “Trennung” fogalmi tisztaságát még az amúgy a jogintézményt ellenzők is elismerik.66
Amennyiben a condictio és a rei vindicatio között nem lenne joghatásbeli különbség, értelmét veszítené a vita. Az elévülési idők azonban nem egyeznek meg, és a rei vindicationál a dologban okozott károk miatt kártérítési igény is keletkezhet.67 Előnyként említhető meg a condictio esetében az, hogy nem kell az összes, a dolgon jogot szerzőt a bíróság elé citálni, a két eredeti fél között elrendezhető a jogvita.68 Ez ugyanakkor hátrány is, mivel a többi szerző ellen általában nem lehet érvényesíteni az igényt. A szerző fizetésképtelensége esetén viszont a csődtömegben ragad a dolog, ez egyértelműen a juttató hátrányára van.69
A jóhiszemű szerző védelme speciális szabályainak kialakulásával a kauzális elvre épülő jogrendszerek is megfelelően biztosítják a forgalom biztonságát, így az absztrakt rendelkező ügyletre épülő struktúra ezzel körülbelül azonos szinten áll. Nem jobb, nem rosszabb, csupán más módon éri el ugyanazt az eredményt.
2. Az absztrakt rendelkező ügyletek általában
Az absztrakt rendelkező ügyletek mintájául szolgáló dologi szerződés elsősorban Savigny nevéhez köthető.70 A XIX. század alapvető dogmatikai vívmánya azonban úgy tűnik, egy történelmi félreértés eredménye.71 A traditio causától való függése ugyanis történeti időszakoktól függően magán a római jogon belül is változott, a kezdetbeli szigorú összefüggés a későbbiekben lazábbá vált.72 Alulianus-Ulpianus “ellentét” esetében az ulpianusi forrás tulajdonképpen interpolált, és így nem mértékadó.73 Ezektől függetlenül az absztrakt dologi szerződés a BGB alapjául szolgáló jogintézménnyé vált.
Az eddigiekben előfeltételeztük a szerzésmód szerepét betöltő átadás ügyleti jellegét. A konszenzuális és a tradíciós rendszerek szembeállításában tulajdonképpen csak az egyértelmű, hogy ez utóbbiaknál a konszenzuson túl az átadás is szükséges a jog átszállásához. Ezt azonban pusztán ténybeli aktusnak is lehet tekinteni. Amennyiben azonban a rendelkező ügyletek definíciójával összehasonlítjuk az átadást és joghatását, ahhoz teljes mértékben illeszkedik.74 Nem lehet figyelmen kívül hagyni ugyanis a joghatás kiváltására irányuló akaratot. Az egyoldalú rendelkező ügyletnek való minősítés tehát mindenképpen megáll.
A kétoldalú akaratnyilatkozat is tartható, hiszen a szerző fél szándékában kell állni a jog megszerzésének. E nélkül a jogrendszer alapját képező magánautonómia elvébe ütközne a jognak mintegy ráerőszakolása a juttatás fogadójára. Ezek alapján az eddig előfeltételezett ügyleti jelleget nem tekintjük vitatottnak.
3. A hatályos zálogjogi szabályok elemzése
A zálogjoggal kapcsolatban tulajdonképpen nem igazán erőteljes az absztraktsággal kapcsolatos kérdés felvetése, a telekadóssággal, vagy másként önálló zálogjoggal viszont annál inkább. Ez tulajdonképpen a mai magyar jogban az absztrakcióval kapcsolatos zűrzavarok állatorvosi lovának is tekinthető, ahol szépen megmutatkozik a többjelentésű szavak, illetve az ugyanazon szóhoz hozzákapcsolt többféle jelentésnek a jogi terminológiában való alkalmazásának veszélye.
Előre kell bocsátani a zálogjog létrehozatalára vonatkozó szabályok értékelését: a Ptk. 254., 262., és 265. §§ világossá teszik az alapító aktus (rendelkezés) és a létrehozatalra irányuló szerződés, illetve egyéb eszközök (kötelezés) közötti különbséget, ezen utóbbiakat egyben kizárólagos lehetőségként felsorolva. Ez mindenképpen könnyebbséget jelent a későbbiekben.
A telekadósságot és a zálogjogot úgy szokták szembeállítani, mint az “absztrakt” önálló zálogjog, és a “kauzális” egyszerű. Ez alatt azonban elsődlegesen nem a causához való viszonyt értik. Az alapvető különbség ugyanis abban található meg, hogy az egyszerű zálogjog járulékos, azaz fennállásában függ az alapköveteléstől, míg az önálló zálogjog nem járulékos, azaz elképzelhető biztosítandó követelés hiányában történő alapítása is.75 Az egyszerű zálogjogot ettől függetleníteni, per definitionem lehetetlen.76 Ennek a causához azonban nincs köze.
Az alapkövetelés fennállása a járulékos zálogjog esetében követelmény: a biztosítéki cél részét képezi. Nélküle ezt a célt lehetetlen elérni. Ez azonban ismét csak nem a causa, hanem a típuscél. Az absztraktság tekintetében semmivel sem visz közelebb a megoldáshoz. A telekadósságnál ennek a biztosítéki célnak nem kell minden esetben fennállnia, bár elsődleges alkalmazása mégis csak efelé mutat.77
A követeléstől és a típuscéltól való függetlenséget, mint láttuk, tévesen azonosítják az elvontsággal. Arról azonban elsősorban a biztosítéki vagy zálogszerződés, és a dologi ügylet viszonyában lehet beszélni.
Ebből a szempontból viszont a magyar jog alatt jelenleg egyértelműen kauzális ügyletről van szó, egyrészt a már említett Ptk. szakaszok, másrészt a rendelkező ügyletek kizárólag solvendi causa történő létrehozhatósága alapján. Amennyiben nincs titulus (és így causa solvendi), a zálogjog nem jön létre, nem beszélve az Inytv. 32. § (1) bekezdésének e) pontjáról, amely a bejegyzés feltételévé teszi a jogcímet, jóllehet ez pusztán eljárásjogi rendelkezés, ennek ellenére a jelzálogjog a bejegyzéssel jön létre. Így a Ptk. 237. § alapján eredeti érvénytelenség miatt lehet a törlését kérni, hasonlóan a francia, a svájci, vagy az osztrák joghoz.78 Ebből következően sem tartalmilag, sem külsőleg nem elvont a zálogjog. A német jog alatt viszont annál inkább, az “Abstraktionsprinzip”-nek megfelelően, így amennyiben alap nélkül jött létre, condictioval lehet visszakövetelni.79
A zálogjognak, mint dologi ügyletnek a causától való függőségét illetően tehát le is lehetne zárni az ügyet. Hiányzik azonban még a zálogjog alapítására való kötelezettségvállalás és az alapszerződés illetve alapkövetelés közötti összefüggés megvilágítása.
A zálogkötelezett kötelezettségvállalásból álló juttatása a hitelező felé a három causa egyikeként valósulhat meg. Amennyiben a zálogkötelezett és az adós egy személy, egyszerűen azt lehet mondani, hogy acquirendi causa: egyik oldalon a kölcsön, másik oldalon a kamat és a biztosíték áll. Lehet természetesen ajándékba, vagy teljesítésként is ígéretet tenni zálogjog alapítására. Háromoldalú jogviszony esetében hitelező-biztosítékadó relációban ugyanezen célok lehetségesek, azonban a synallagma egyik oldalán két személy található, más szóval a zálogadós szolgáltatásával szemben a hitelezőnek az adós irányába történő szolgáltatása áll.
E jogcímet azonban nem kötelező feltüntetni a zálogszerződésben: úgy tűnik elégséges pusztán az alapításra irányuló akarategyezés, és az átadás, illetve bejegyzés. A járulékos zálogjog esetében követelmény az alapkövetelés fennállása, és így a biztosítéki cél mint típuscél előfeltételezhető, és ettől elvonatkoztatni (absztrahálni) sem lehet. A causa azonban mind a járulékos zálogjogra, mind a telekadósságra vonatkozó kötelezettségvállalás esetében rejtve maradhat. Így a színtelen ügyletekhez hasonló karakterrel rendelkezik, azaz: absztrakt. Tartalmilag mindenképpen, és ebből következően külsőleg is.
A második világháború előtti magyar magánjogban a telekadósság absztrakt ügylet volt, a jogcím tekintetében is.80 Ma ezt csak a fentihez hasonló levezetéssel lehet bizonyítani.
Másik irányból is el lehet jutni ugyanakkor hasonló következtetésre, mégpedig az önálló zálogjoghoz tartozó kifogás-korlátozás intézménye felől. Ezen intézmény elsősorban a jóhiszemű szerző védelmét, és ezáltal a forgalom biztonságát szolgálja, nem a bizonyítási teher megfordítását. A Ptk. 269. § (3) bekezdése alapján csak az ingyenesen, valamint az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszony ismeretében szerzővel szemben engedi meg a kifogások érvényesítését. Azaz, amennyiben ebben a megállapodásban rögzítették az alapköveteléshez való kötöttséget, ez a harmadik személyt nem fogja gátolni a jogérvényesítésben.
Az a tény azonban, hogy a szerző nem tudhat az alapjogviszonyról, a kifogás-korlátozást az absztraktsághoz hasonló jelleg előfeltételezésével teszi lehetővé. Csak éppen nem csupán a causa rejtőzik el, hanem az esetleges biztosított követelés léte is. Ez tulajdonképpen két külön dolog, hasonló jogkövetkezményekkel. Amennyiben ugyanis “A” eladja (átruházza) gépkocsiját azért, hogy “B” önálló zálogjogot alapítson az ingatlanán a javára, “A” ezt másnap visszterhesen átruházza “C”-re, majd egy hónap múlva kiderül: a gépkocsi-adásvételi szerződés érvénytelen, akkor “B” “C”-vel szemben, ha az nem ismerte a hátteret, ezt kifogásként nem hozhatja fel. Az értékpapírjoghoz hasonlóan – ahol amennyiben az értékpapír tartalmazza a causát, azaz azt a jogviszonyt, amelynek alapján kiállították (pl. közraktári jegy), a kifogás-korlátozást lerontja ez a tény – itt is megdönti a forgalom biztonságának az elsődlegességét az alapjogviszony ismerete. Ez viszont, hangsúlyozottan, az absztraktságot előfeltételező, de azon túlmutató intézmény.
A biztosított követelés léte vagy nem léte ebből kifolyólag csak a biztosítéki céllal alapított telekadósság esetében kerül számításba.81 Amennyiben ugyanis más (például ajándékozási) céllal alapítottak önálló zálogjogot, akkor a biztosítandó követelés nem léte nem alapozza meg a visszajuttatási igényt. A harmadik személynek a követelés nem létére vonatkozó ismerete nem egyezik meg a jogviszony ismeretével: akkor kell csak a kifogásokkal számolnia, ha az ajándékozási szerződéssel is tisztában volt. Így bár a biztosítandó követelés létezésének ismerete is okot adhat a kifogás-korlátozás negligálására, ez csak a vele párhuzamosan fennálló causával összefüggésben történhet, önállóan nem.
Összefoglalván: az önálló zálogjog egy (1) nem járulékos (2) a kötelmi ügylethez való viszonyában kauzális (3) és a forgalom biztonságának a védelmét a kifogás-korlátozás segítségével biztosító jogintézmény, ebből fakadóan (4) harmadik személyre történő átruházás esetén az elvontsághoz hasonló jellemzőkkel. Az önálló zálogjog megalapítására vonatkozó kötelezettségvállalás (5) az absztrakt ígéretekhez hasonlóan színtelen ügylet, amelynek a (6) típuscélja a biztosítéki cél. A zálogjog ettől eltérően járulékos, és nincs kifogás-korlátozás.
Az önálló zálogjog, mint a kereskedelmi jog intézménye viszonylag veszélyessé válhat az alapköveteléstől független értékesítése esetén, az ezzel szembeni védelemről a biztosítéki megállapodásban kell gondoskodni, illetve a kártérítési és jogalap nélküli gazdagodási szabályok alkalmazása tűnik helyénvalónak.82
4. A zálogjog magyar jog alatti absztrakt kialakításának következményei
Mint az a bevezetőben elhangzott, a zálogalapító szerződést a Kodifikációs Bizottság esetlegesen absztrakt dologi ügyletként, a kötelmi ügylettől élesen megkülönböztetve képzeli cl. A szövegszerű javaslat az elhatárolást a zálogszerződésnek és a zálogjogalapító szerződésnek a kötelmi, illetve a dologi jogi könyvben történő elkülönített elhelyezésével, az elvont kialakítást technikailag zálogjogalapító szerződésnél a jogcím megjelölésének szükségessége nélkül kívánja megvalósítani.
A jogintézmény ilyen módon történő kialakítása melletti érvként a hitelező és az adós megfelelő védelme szolgál. E szerint a zálogkötelezettet megfelelően védi a zálogjog járulékos jellege, hiszen a zálogjog csak akkor jön létre, és addig áll fenn, amíg a követelés is létezik. A hitelező ezzel szemben megfelelően védendő, hiszen hiába érvénytelen vagy nem létező esetlegesen a biztosítéki szerződés, ő saját juttatását (kölcsönt vagy egyebet) már teljesítette, és érvényes követelése van, így nem lenne indokolt, ha a zálogszerződés problémáiból fakadó kockázatot, tehát kauzális kialakítás esetén a követelés biztosítására szolgáló zálogjog létre nem jöttét és automatikus visszaszállását neki kellene viselnie. Továbbá, az alapügylet és a zálogszerződés túlnyomórészt ugyanakkor kerül megkötésre, tehát a járulékosság megfelelő védelem.
Ahhoz, hogy az absztrakt kialakítás mellett megalapozott döntést lehessen hozni, meg kell vizsgálni, hogy ténylegesen mik a következményei egy absztrakt kialakításnak, és e szerint alkalmas-e a kitűzött jogalkotói célok elérésére. A jogalkotói prioritások vizsgálata nem képezi tárgyát jelen tanulmánynak, bár megjegyzendő, hogy az elsősorban hitelintézetek és ügyfeleik relációjában felmerülő problémakör esetében a hitelezők favorizálása legalábbis mérlegelés tárgyát képezheti.
Az absztrakt kialakítás elsődlegesen két dologgal jár. Először, a zálogjogalapító ügyletnek a kötelező ügylettől (jogcímtől) független létrejöttével, másodszor, a kötelező ügylet kiesése esetén az automatikus visszaszállás, illetve megszűnés helyett a kötelezett részéről a jogalap nélküli gazdagodási kereset indításának vagy gazdagodási kifogás emelésének szükségességével.
Álláspontom szerint az elvont kialakítás nem felel meg a kitűzött jogalkotói céloknak, egyrészről elsősorban harmadik személy szerzőre történő átruházás esetén a hitelező túlzott favorizálása és a zálogkötelezett túlzott terhelése, másrészről dogmatikai inkonzisztencia miatt sem.
A zálogkötelezett járulékossággal történő védelme ugyanis három dolgot előfeltételez: (1) az alapkövetelés és a zálogjog kötelezettje ugyanaz a személy, (2) az alapkövetelés és a zálogjog egy időben jön létre és (3) mindkettő esetében ugyanaz a jogcím, az alapügyletből származó hitelezői juttatás megszerzésére irányuló causa acquirendi. Az azonban, hogy ezek minden esetben fennállnának, nem mondható. Amennyiben a követelés létrejön, a zálogszerződés mégis kiesik, akkor a harmadik személy zálogkötelezett köteles teljesíteni, hiszen a járulékosság őt ebben az esetben nem védi, anélkül, hogy a hitelező juttatásából személyesen is részesedne. Amennyiben a zálogszerződés később jön létre, még ha a személyes és a zálogkötelezett ugyanaz a személy is, szintén eltérők a viszonyok, ahol nem elégséges csupán a járulékossággal védeni az adóst. A zálogkötelezett ezen felül juttathat ajándék vagy teljesítés jogcímén is, illetve a hitelező más juttatásának megszerzése (például további határidő biztosítása) érdekében, és ezekben az esetekben sem adekvát a járulékosság. Nem beszélve az önálló zálogjogról, amelynek rendszerben maradása esetén a járulékosság fogalmilag sem merül fel, ami az adóst végképp kiszolgáltatottá teszi.
A kauzális és az absztrakt kialakítás között ugyanakkor a különbség gyakorlatilag annyi, hogy a bizonyítási teher minden esetben átkerül a zálogkötelezettre. Szó sincs ugyanis arról, hogy a hitelező a zálogszerződés kiesése esetén megtarthatná a zálogjogot: csak éppen külön condictiot kell indítani ellene, aminek minden nyűge felmerül. Az absztrakt rendelkező ügyletek kialakításának a célja, mint említettük, a forgalom biztonságának, és ezzel együtt a jóhiszemű harmadik személy szerző védelme volt. Itt erről látszólag szó sincs, hiszen a zálogjog megszerzője azt csak a követeléssel együtt, az engedményezés hatályával szerezheti meg (nem tekintve most az önálló zálogjogot), ahol ez a szempont nem bír relevanciával, mivel az adós a hitelezővel szembeni kifogásait, így a gazdagodási kifogást is – elvileg – az engedményessel szemben is érvényesítheti. Érdekes kérdés ugyanakkor, hogy amennyiben azt feltételezzük, hogy a zálogjog – mivel nem követelés – bár az engedményezett követeléssel együtt, de nem az engedményezés hatályával száll át, tehát nem vonatkozik rá a Ptk. 329. § (3) bekezdése, amely az engedményessel szemben lehetővé tesz valamennyi kifogás érvényesítését, akkor az engedményes elméletileg minden további nélkül érvényesítheti-e a zálogjogból fakadó igényeit még akkor is, ha a zálogszerződés kiesik, hiszen a zálogjog absztrakt volta miatt a biztosítéki szerződés hibája esetén is létrejön illetve kiesése esetén továbbra is fennáll; a harmadik személynek csak a dologi ügyletet kell vizsgálnia. Ebben az esetben az adós csak az eredeti hitelezőtől követelheti condictioval annak a gazdagodását, ami már csak azért is problematikus, mert ha csak a gazdagodást követelheti, és ez kevesebb, mint a tőle kikényszerített összeg, akkor sem tud mit tenni. Amennyiben a zálogkötelezett és a személyes kötelezett személye elválik, a nehézség még inkább szembeötlik: itt az alapkövetelés és a zálogjog két különböző személlyel szemben áll fenn, és absztrakt zálogjog esetén a zálogkötelezettet csak a condictio illeti meg az eredeti hitelező ellen. A Ptk.-ból hiányzik a BGB-ben megtalálható szabály, amely ezt az értelmezést kizárná, mégpedig az, hogy jogok átruházására az engedményezés szabályait kellene alkalmazni, és akkor a kifogások is érvényesíthetők a további hitelezőkkel szemben is. A hitelezők esetleges rosszhiszemű összehangolt magatartása esetén az adós ez esetben megfelelő védelem nélkül marad.
Az absztrakt dologi zálogalapító ügylet magyar jogban történő kialakításának egyeden szóban összefoglalható dogmatikai akadálya van: testidegen. Az, hogy valamennyi egyéb jogügylet deklaráltan is kauzális, meglehetősen furcsává tenné a zálogjog elvont kialakítását. Az esztétikai okokon túlmenően a gazdagodási jog megfelelően részletes és alapos kimunkálása is kikerülhetetlen, hiszen az absztraktság szükséges ellensúlyát a juttatások visszakövetelésének ezen a módon történő megoldása képezi, és itt a BGB szabályain túlmenően a száz éves német bírói gyakorlat és egyéb jogszabályalkotás messzemenőkig történő figyelembevétele is több mint indokolt, különös tekintettel a csődjogi és egyéb problémákra.
Másik jogszabályi problémát jelent az Inytv., ami a 32. § (1) bekezdésének e) pontjában a bejegyzés feltételévé teszi a jogváltozás jogcímének a feltüntetését. Ezt vagy egy az egyben ki kell venni az ingatlan-nyilvántartásból, vagy a zálogjog tekintetében módosítani kell. Szokatlan lenne ugyanakkor a jogcím megjelölése a zálogjog kivételével minden egyéb ügylet esetében. Az, hogy a jogcím (titulus) feltüntetése a nyilvánosság számára szükséges-e, jogpolitikai döntés, ám a koherenciát jó megőrizni.
Összefoglalóan, az absztrakt kialakítás a kauzálissal szemben tényleges indokolt előnyt nem jelent, ezzel szemben jelentős jogalkalmazási és technikai nehézségekkel járhat, és bizonyos esetekben a hitelezők aránytalan kedvezményezését eredményezi.
IRODALOMJEGYZÉK
BAHR, OTTO: Die Anerkennung als Verpflichtungsgrund, Neudruck der 3. Auflage Leipzig, 1894, ( 1. Aufl. 1855), Aalen, Scientia, 1970.
BASSANI, VITTORIA – MINCKE, WOLFGANG: Europa sine causa, in: ZEuP, 1997, 599-614. o.
BENEDEK, FERENC: A iusta causa traditionis a római jogban, Budapest, Tankönyvkiadó, 1959.
BROX, HANS: Allgemeiner Teil des BGB, 27. Auflage, Köln-Berlin-Bonn-München, Carl Heymanns Verlag, 2003.
BUCHHOLZ, STEPHAN: Abstraktionsprinzip und Inimobiliarrecht zur Geschichte der Auflassung und der Grundschuld, Frankfurt am Main, Klostermann, 1978. (hiv.: Buchholz: Abstraktionsprinzip)
BUCHHOLZ, STEPHAN: Abtretung der Grundschuld und Wirkungen der Sicherungsvereinbarung – Zur Anwendbarkeit des § 1157 BGB auf die Sicherungsgrundschuld, AcP 187 (1987), 108-141. o. (hiv.: Buchholz, Abtretung)
BÜLOW, PETER: Recht der Kreditsicherheiten, Heidelberg, Müller, 2003.
CAEMMERER, ERNST VON: Bereicherung und unerlaubte Handlung, in: Gesammelte Schritten Bd. I. 209-278. o., Tübingen, 1968. (hiv.: Caemmerer, Bereicherung)
COHN, ERNST: Zur Lehre vom Wesen der abstrakten Geschäfte AcP 13 5 (1932) 67-88. o.
CREUTZIG, JÜRGEN: Das selbständige Schuldversprechen, Eine vergleichende Darstellung nach dem englischen, deutschen, schweizerischen und französischen Recht, Basel, Helbing & Lichtenhahn, 1969.
EHMANN, HORST: Zur Causa-Lehre, in.: JZ, 2003, 702-7 14. o. (hiv.: Ehmann, Causa-Lehre)
EHMANN, HORST: Die Gesamtschuld, Versuch einer begrifflichen Erlassung in 3 Typen, Berlin, Duncker & Humblot, 1972. (hiv.: Ehmann, Gesamtschuld)
EXNER, ADOLF: Die Lehre vom Rechtservverb durch Tradition nach österreichischem und gemeinem Recht, Wien, Verlag der G. B. Manzschen Buchhandlung, 1867.
FLUME, WERNER: Allgeimener Teil des bürgerlichen Rechts, Bd. II.: Das Rechtsgeschäft, Berlin-Heidelberg-New York, Springer, 1979. 3. ergänzte Aufl.
FÖLDI ANDRÁS-HAMZA GÁBOR: A római jog története és institúciói, 4. kiadás, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996.
GERNHUBER, JOACHIM: Das Schuldverhältnis, Begründung und Änderung Pflichten und Strukturen Drittwirkungen, Handbuch des Schuldrechts, Band VIII., Tübingen, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), 1989. (hiv.: Gernhuber, Schuldverhältnis)
GRÓH, ISTVÁN: AZ ügyleti indíték az angol jogban és a kontinentális jogelmélet tükrében, Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1932. haag molkenteller, dieter: Die These vom dinglichen Vertrag, Frankfurt-Berlin-New York-Paris, Lang, 1991.
HECK, PHILIPP: Das abstrakte dingliche Rechtsgeschäft, Tübingen, Mohr, 1937. (hiv: Heck, Rechtsgeschäft)
HÄHNCHEN, SUSANNE: Die causa condictionis, Berlin, Duncker & Humblot, 2003., Schriften zur Rechtsgeschichte, 98.
HUBER, ULRICH: Einreden gegen die Grundschuld, in: Festschr. Serick, 195-239. o. (hiv.: Huber, Grundschuld)
HUUER, ULRICH: Verpflichtungszweck, Vertragsinhalt und Geschäftsgrundlage, in: JuS, 1972, 57-65. o. (hiv.: Huber, Geschäftsgrundlage)
JAHR, GÜNTHER: Romanistische Beitrage zur modernen Zivilrechtswissenschaft, in: AcP 168 (1968), 9-26. o.
KISFALUM, ANDRÁS: A részvényátruházási szerződés jogi természetéről, in: Gazdaság és Jog, 1996/4, 3-8. o.
KLINGMÜLLER, FRITZ: Der Begriff des Rechtsgrundes, in: Studien zur Erläuterung des bürgerlichen Rechts, Breslau, M&H Marens, 1901.
KLINKE, ULRICH: Causa und genetisches Synallagma, Berlin, Duncker & Humblot, 1983., Schriften zum Bürgerlichen Recht, 77.
KOLOSVÁRY BÁLINT: A magyar magánjog tankönyve, II. kötet, Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911.
KRAFFEL, JÖRG: Rechtsgrundlage bei Bürgschaft und Schuldanerkenntnis, Berlin, Freie Univ., Diss. 1990.
KRAWIELICKI, ROBERT: Grundlagen des Bereicherunganspruchs, Aalen, Scientia, 1964.
KREIS, HUGO: Lehrbuch des allgemeinen Schuldrechts, München, Beck, 1929.
LARENZ, KARL: Allgemeiner Teil des bürgerlichen Rechts, München, C. H. Beck, 1967. (hiv.: Larenz, Allgemeiner Teil)
LEONHARD, FRANZ: Das Schuldrecht des BGB, München-Leipzig, Duncker & Humblot
Allgemeines Schuldrecht des BGB (Systematisches Handbuch der deutschen Rechtswissenschaft), 1929.
Besonderes Schuldrecht des BGB, 1931.
LESZKOVEN, LÁSZLÓ: A váltó mint kötelem, Miskolc, Novotni Kiadó, 1999.
MAYER-MALY, THEO: Fragmente zur causa, in: Festschrift Wilburg, Graz, 1975, 243-251. o.
MAZZA, FRANCESCA: Kausale Schuldverträge, Tübingen, Mohr Siebeck, 2002.
OECKINGHAUS, ARNE: Kaufvertrag und Übereignung beim Kauf beweglicher Sachen im deutschen und französischen Recht, Berlin, Duncker & Humblot, 1973.
OERTMANN, PAUL: Recht der Schuldverhältnisse (Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch und seinen Nebengesetzen), 3. und 4. umgearbeitete Aufl. Berlin, Heymann, 1910.
PRANTL, PIA: Die Abstraktheit des Wechsels, Heidelberg, Verlag Recht und Wirtschaft, 1989.
REITHMANN, CHRISTOPF: Die Zweckerklärung bei der Grundschuld -Sicherungsgeber, Deckungsbereich, in: Zeitschrift für Wirtschafts- und Bankrecht, Wertpapiermitteilungen, 1985., 441-448. o.
ROTHER, WERNER: Die Erfüllung durch abstraktes Rechtsgeschäft, in: AcP 169 ( 1969) 1-33. o.
SAVIGNY, FRIEDRICH CARL VON: System des heutigen römischen Rechts, Bd. IV., Berlin, Veit und Comp, 1841. (hiv: Savigny, System)
SCHÄFER, ALEXANDER M.: Das Abstraktionsprinzip beim Vergleich, Bielefeld, Gieseking, 1992.
SCHEEL, JOHANNES: Die Entwicklung des Rechtsgrundbegriffes bei den Leistungskondiktionen, Pfaffenweiler, Centaurus-Verl. Ges. 1989.
SCHMIDT, KARSTEN: Zur Akzessorietätsdiskussion bei Sicherungsübereignung und Sicherungsabtretung, in: Festschr. Serick, 329-351. o.
SCHNAUDER, FRANZ: Grundfragen zur Leistungskondiktionen bei Drittbeziehungen, Berlin, Duncker & Humblot, 1981. (hiv.: Schnauder)
STADLER, ASTRID: Gestaltungsfreiheit und Verkehrsschutz durch Abstraktion, Tübingen, Mohr, 1996.
STAUDINGER, JULIUS VON – Amann, Hermann (Mitverf.)- Beitzke, Günther
(Hrsg.): J. von Staudingers Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch, 13. neubearb. Aufl., Buch 2. Recht der Schuldverhältnisse (Hrsg: Horn, Norbert – Marburger, Peter), Berlin, Sellier – de Gruyter, 2002
SZÉCSÉNYl LÁSZLÓ: Titulus és modus az értékpapírjogban, Jogtudományi Közlöny, LV. évf. 2000., 187-193. o. (hiv.: Szécsényi, Titulus)
SZLADITS, KÁROLY: A magánjogi tényállások, in: Magyar magánjog, I. kötet, főszerk.: Szladits Károly, 244-373. o., Budapest, Grill, 1938. (hiv.: Szladits, Tényállások)
TUHR, ANDREAS VON: Der allgemeine Teil des deutschen bürgerlichen Rechts, Leipzig, Duncker & Humblot
Bd. I.: Allgemeine Lehren und Personenrecht, 1910.
Bd. II.: Die rechtserheblichen Tatsachen insbesondere das Rechtsgeschäft, Hälfte 1, 1914, Hälfte 2., 1918. (hivatkozás ez utóbbira történik)
TÚRY, SÁNDOR KORNÉL: Elvont kötelmek, in: Magyar magánjog, Kötelmi jog különös része, főszerk.: Szladits Károly, Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1942, 15-154. o.
VÉKÁS, LAJOS: A szerződési rendszer fejlődési csomópontjai, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977. (hiv.: Vékás, Szerződési rendszer)
VÉKÁS, LAJOS: AZ új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései, Budapest, HVG-ORAC, 2001. (hiv.: Vékás, Előkérdések)
WESTERMANN, HARM PETER: Die Causa im französischen und deutschen Zivilrecht, Berlin, De Gruyter, 1967. (hiv.: H. P. Westermann)
ZIMMERMANN, REINHARD: Law of Obligations, München, C. H. Beck, South Africa, Juta & Co. Ltd. Ist. edition 1990, reprinted 1992.
JEGYZETEK
1 A causa által betöltött funkciót a common law alatt több-kevesebb eltéréssel a consideration jogintézménye biztosítja.
2 Tuhr, 49. o.
3 Ez utóbbira sor kerülhet tevéssel (pl. a munkavégzés) vagy nemtevéssel (pl. nem szakítja meg az elbirtoklást). Túry, 16. o., Klinke, 17. o., Tuhr, 49. o., Mazza, 65. o.
4 A jogalapítás rendelkezés volta többek által vitatott.
5 Vékás, Előkérdések, 206. skk. o., Kisfaludi, Szécsényi, Titulus
6 Brox, 59-62. o.
7 Savigny, System, Bd. IV, 156-165. o. vö. Lenel, Haag Molkenteller 116. o.
8 Gróh, 82. o.
9 A birtok átadása természetesen valamennyi ismert birtokátadási formában megtörténhet (vö. Földi-Hamza 305. skk. o.).
10 A birtokátadás egyes jogügyletek esetében majdhogynem értelmezhetetlen. Az ingatlan-adásvételnél pl. kötelező ügylet az adásvételi szerződés, rendelkező ügylet a bejegyzési engedély kiadásában megnyilvánuló tulajdon-átruházás, és a birtok átadásának (amellyel a tulajdon-átruházás hatályosul) talán a bejegyzés maga feleltethető meg. Ingók esetében a rendelkező ügyletet szintén követi a birtok átruházása. Kérdésként az merül fel, hogy a rendelkező ügylet hatályosulásának feltételét képezi-e a birtok átruházása. Álláspontunk szerint igen. Abban az esetben amelyet ezzel szemben fel lehet hozni, mi szerint ha két személy egymás között kijelenti hogy átruházzák pl. egy gépjármű tulajdonjogát, úgy, hogy meg sem mozdulnak egyébként, mert az autó pl. 200 kilométerre van onnan, és marad az eredeti tulajdonos birtokában, akkor a birtokátadás megtörtént, mégpedig constitutum possessoríum formájában.
11 Ott van szerepe, ahol a jogügylet nem áll meg önmagában akaratként, hanem további jogi célt akar elérni. Creutzig, 95. o.
12 Szladits, Tényállások, 345. o., Túry, 22, 25, 27. o., Stadler, 10. o.,
Sohmauder, 21. o.
13 A tipikus-atipikus célok megkülönböztetésére azért van szükség, mert a jogrendszer nem tud valamennyi lehetséges célhoz külön joghatást kapcsolni, ezért valamilyen szinten absztrahálni kell. A jogilag nem releváns célok az ügylet részét nem képezik, és ezért a jogalkalmazó figyelmén kívül maradnak.
14 Gróh, 3. o., Tuhr, 56. o., Stadler, 12. o., Klinke, 33. o.
15 Az alapul fekvő jogviszony jogszabályon is alapulhat, már csak ezért sem pontos a megjelölés. Túry, 39. o.
16 Ld. Vékás, Szerződési rendszer, 62. o., Ehmann, Gesamtschuld 131. sk. o, Ehmann, Causa-Lehre, 7 12. o, Zimmermann 551. sk. o, Bassani-Mincke, 608. o., Klinke 24, 29. o.
17 Leonhard, Bd. I, 321. skk. o.
18 Vö. a Tuhr-féle Prímar-causával, Tuhr, 79. skk. o.
19 Leonhard az ún. farblos, vagy színtelen ügyleteket állítja ezekkel szembe, amilyen például az átruházás, az engedményezés vagy az elvont kötelezettségvállalás, amelyeknek ugyan szintén van típuscélja, ám az absztrakció tárgyát képezhetik. Ezen ügyletek azonban az egyoldalú kötelező ügyletek (einseitig verpflichtendes Geschaft) kategóriájába jobban beilleszthetők.
20 A Ptk. 210. § (3) bekezdése szerinti megtámadás, a lehetetlenülés, a tévedés, vagy causánál a szerződés érvénytelensége, a hibás teljesítés és a késedelem, ill. a lehetetlenülés. A már teljesített szolgáltatások azonban legtöbbször valahogy visszajárnak.
21 Pl. negotium mixtum cum donatione, conditiones implendae causa. Tuhr, 74. o., vö. Kreß elméletével. Túry, 51. o.
22 Hasonlóan: Exner, 319. o.
23 Krefi, Ehmann, Schnauder.
24 Az ajánlatokhoz ld. Tuhr, 85. o., Túry, 39. o. Oertmann, 153. o.
25 Kraffel, 14. o.
26 Ezzel szemben Katona Mór, Kiss Mór és Tóth Lajos, akik szerint az absztrakció egy jogi ok nélküli akarat, és teljesen függetlenedik a causától. Leszkoven, 19. o.
27 Leszkoven, 13. o., Leonhard, Bd. I., 388. o., még a farblos ügylet is elképzelhetetlen cél nélkül, a kérdés csak az, hogy jogilag függ-e tőle.
28 Pl. kifogás-korlátozás.
29 Így például Kolosváry, aki szerint a jogcím megjelölése nélkül érvénytelen a kauzális szerződés, ez alatt azonban vélhetően a típuscélt érti, 50. o., hozzá hasonlóan Larenz, Allgemeiner Teil, 328. o., aki a kauzális ügyletek prototípusainak a kétoldalú szerződéseket hozza fel példának.
30 A felek legfeljebb ezen kötelezettségvállalásaikat tehetik, és ezzel erősíthetik meg elvont módon, amely a viszonos szerződés lényegén nem változtat.
31 Leonhard, Bd. I., 385. skk. o.
32 Jahr szerint az absztrakció illetve kauzalitás ítélet afelől, hogy a tényálláshoz tartozik-e az egybehangzó akaratnyilatkozatokon túl további cél is. 14. o. Túry szerint ha a felek megállapodása tartalmaz annyit, amennyi szükséges a gazdasági funkció megértéséhez, akkor kauzális, ha nem, absztrakt ügyletről van szó. vö. Staudingers, 520. skk. o.
33 “Abstraktion kann manches bedeuten”, Gernhuber, Schuldverhaltnis, 431. o.
34 Pl. Cohn, aki szerint az absztrakció lényege az, hogy a jogrend tényállásbeli elemek egy csoportját az ugyanazon tényállásbeli más elemekkel való gazdasági kapcsolatára való tekintet nélkül egy sztereotip tartalmú jogügyletben elválasztja, és a jogügylet megmaradó részeitől a § 139 BGB előírásaival szemben a jogi sorsa tekintetében elkülöníti. 88. o.
35 Prantl, 72. o., Stadler, 7. o., H. P. Westermann, 121. o.
36 Vö.: Prantl, 116. o., aki szerint a forgalomképesség és a járulékosság nincsen szigorú korrelációban, és Bülow, 8. o., ahol az absztrakt biztosítékokat a hitelezőnek kell visszaszolgáltatnia, azok nem szállnak vissza önmaguktól, értve ez alatt – véleményünk szerint – a nem-járulékos biztosítékokat. Ugyanakkor az egyszerű zálogjog sem szűnik meg a követeléssel, hanem tulajdonosi telekadóssággá alakul.
37 A jogalapot érintő kérdésekben, azaz az alapul fekvő követelés hiánya önmagában nem teszi lehetővé sem a condictiot, sem a gazdagodási kifogást. Túry, 117. sk. o.
38 Az “inhaltlich” és “außerlich” absztrakciót illetően vö. Jahr, 15. skk. o., Schnauder, 54. skk. o, Klinke, 82. skk. o., Mazza, 79. skk. o.
39 A juttatás fennállása vagy továbbélése (Fortbestand) tehát végső soron mindenképpen függ a jogalaptól. Schnauder, 163. o.
40 A “Zweckvereinbarung” és “Zweckerreichung” kifejezéseket Kreß (és Ehmann) használja előszeretettel, akik az absztrakciót is mint vagy mindkettőtől, vagy csak a cél elérésétől való elvonatkoztatásként határozzák meg. Mazza, 35. o.
41 Mazza, 79. o., 90. o.
42 Mazza elmés megjegyzése, 83. o.
43 Jahr, 16. o., Klinke, 82. o.
44 Jahr, 19. o.
45 Leszkoven, 23. o. Mazza, 85. o.
46 Leszkoven, 23. o.
47 Gernhuber, Schuldverhaltnis, 431. o., Larenz, Allgemeiner Teil, 328. o.
48 Nem beszélve arról, hogy itt nem a céltól, hanem csak az alapul fekvő jogviszonytól választják el, Cohn, 68. o., ugyanakkor nem találtak még másik elnevezést.
49 Vö. Túry.
50 Krawielicki, 10. o.
51 Túry, 56. o.
52 Pl, § 925 BGB, § 404 BGB, az Mtj. csak a tulajdon megszerzéséhez és az építményi jog alapításához követelte meg a titulust (Mtj. 539., 562., 696. §§§)
53 Ld. a haszonjogokra és az engedményezésre vonatkozó szabályokat. Ptk. 158. §, 330. § (2)
54 Túry, 57. o., Leonhard, Bd. I., 39 1. o.
55 Ld. Bahr művét. Vö.: Klingmüller, 63. sk. o.
56 Bahr, 130. skk. o.
57 A különböző “alapokon” álló condictiok (condictio indebiti, condictio sine causa, condictio ob causam finitam, condictio ob rem v. causa data causa non secuta, condictio ob turpem causam) és a hozzájuk kapcsolódó hibák (eredeti meg nem egyezés a két fél szándékában, tartozatlan fizetés, későbbi meghiúsulás, a cél el nem érése, erkölcstelen ügylet) változatos és mélyreható ismertetése túlterjed a tanulmány keretein. Szerkezetileg a következőképpen nézne ki: A hiányzó causa (disszenzus), az érvénytelen causa (eredeti érvénytelenség [semmisség], illetve érvénytelenné válás [megtámadhatóság és a függő jogi helyzet], meg nem valósuló causa. Ez utóbbinak, vagyis a cél el nem érésének a következményéhez szerződéstípusonként ld. Huber, 58. skk. o. elemzését. Egyébiránt ld. a lenti irodalmat (lbj. 59.), és a BGB 812-822. §§-t, továbbá Fiume, 153. skk. o.
58 Túry, 61. o.
59 A jogalap témájához ld. Caemmerer, Bereicherung, 229. skk. o., Cohn, 72. o., Ehmann, Causa-Lehre, 7 0 9. sk. o., Ehmann, Gesamtschuld, 168. o., Gernhuber, Schuldverhaltnis, 43 1. skk., 443. o., Hähnchen, 34. o., H.P. Westennann, 17., 202. o, Klinke, 60. skk. o., Krawielicki, 103. skk. o., 173. skk. o., Leonhard, Bd. I, 383. skk., 388. o., Mayer-Maly, 243. o.,
Mazza, 96., 178. skk., 227. o., Scheel, 40., 155. o., Schnauder, 36. skk. o., 80. skk. o., Stadler, 10. skk., 212. o., Tuhr, 96. skk. o., Túry, 26, 51. o., Westermann II., 72. skk. o.
60 Krawielicki, 3. o.
61 Stadler, 12. o.
62 Túry, 51. o.
63 Túry, 59. o., ugyanakkor gyakorlatilag az összes ezzel a témával foglalkozó szerző egységes álláspontja is.
64 Haag Molkenteller; 116. o., Heck, Rechtsgeschäft, 27. o., Schäfer, 84. o.
65 Lenel szerint nincs szerződés, csak derelictio az egyik, és occupatio a másik oldalon, Scheurl szerint, ha valaki pénzt dob a nép közé, nem tudja kié lesz, ezért nincs szerződés. Haag Molkenteller, 116. o.
66 Heck, Rechtsgeschäft, 27. o. A 4. oldalon az absztrakt dologi ügylet mellett felhozott további érvként említi a bizonyítás megkönnyítését, ezt azonban meg is cáfolja (29. skk. o.), mivel: 1. a bizonyítás a szerzés igazolásán keresztül történik, és 2. a bizonyítónak az összes feltételt bizonyítania kell. Inkább csak az eladóra tolja át a nehézségeket.
67 Rother, 14. o.
68 Tuhr, 104. o.
69 A német csődjogban ezt már kompenzálták.
70 Savigny, System, Bd. IV. 156-165. o.
71 Ehmann, Gesamtschuld, 158. o., Benedek, 22. skk. o., Schäfer, 91. o.
72 Benedek, 36. o.
73 D 41, 1, 36, Iulianus libro tertio decimo digestorum, és D 12,1,18, Ulpianus libro septimo disputationem. Lásd Benedek éles fejtegetéseit: 22-26. o., 41-42. o. Savigny szerint is megegyeztek azonban abban, hogy egyik kauzális ügylet sem jött létre. Vö. Oeckinghaus, 17. skk. o., Exner, 321. o.
74 Amennyiben tehát elfogadjuk a rendelkező ügyletek létét, és az ehhez kapcsolódó definíciót, nem tekinthetünk el az azonosság megállapításától. Ezt csak magának a rendelkezésnek mint egész kategóriának a létében lehet megtámadni.
75 Ptk. 269. § (1) bekezdés, vö. Schmidt, 331. o., aki szerint a kevésbé egyértelmű német törvényszövegből sem lehet levezetni azt, hogy a követelés megszűnésével a telekadósság visszaszállna a tulajdonosra.
76 Túry, 32. o.
77 A Grundschuld a német forgalomban ki is szorítja a Hypothekot. Buchholz, Abstraktionsprinzip, 401. o.
78 § 976 ZGB, Art. 2159. sk. C.c, Stadler, 586. o.
79 Vö.: Tuhr, 174. sk. o., Stadler, 567 skk. o., Buchholz, Abtretung, 136. skk. o., Reithmann, 441. o., Leonhard, Bd. L, 381. sk. o., Klinke, 53. sk. o.
80 Túry, 31. skk, o.
81 Ezzel szemben: Túry, 33. o.
82 Ld. továbbá: Reithmann, 441. skk. o., Huber, Grundschuld, 218. skk. o., Stadler, 567. skk. o., Buchholz, Abtretung, 110. o., 136. o.