* KOLLÉGIUMVEZETŐ, LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (BUDAPEST)
I.
Azt hiszem valamennyien tudatában vagyunk annak, hogy az az esemény, amelyen most jelen vagyunk nem egyszerűen egy jogi szakkönyv szokványos bemutatója, hanem a hazai civilisztikai tudományos élet, sőt az egész hazai jogi közélet kimagasló jelentőségű eseménye. Az esemény súlyát maga a mű adja, amelynek címe: “Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez”. Rendhagyó műről van tehát szó, hiszen ez nem egy kommentár, hanem magának az új kódexnek a Szerzők által javasolt tervezete, valamint annak igen részletesen kidolgozott indokolása. Törvénytervezetről lévén szó, ez a mű a gyakorlat számára íródott ugyan, azonban a legnagyobb szintű tudományos igényességgel. Bizton állítható, hogy ez a nagyívű munka méltó a nagy elődhöz, a hatályos Ptk.-hoz.
Mivel a mű elválaszthatatlanul összefügg az új Ptk. 10 éve folyó kodifikációjával, ezért annak bemutatása és méltató értékelése sem történhet meg önmagában, hanem annak kapcsán óhatatlanul szólni kell magáról a magánjogi kodifikációról is. E könyv létrejöttét ugyanis valójában a kodifikáció menetében bekövetkezett különös fordulat váltotta ki, nevezetesen az, hogy a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által készített és szakmai vitára bocsátott Vitatervezetnek a beérkezett észrevételek alapján történő átdolgozását – a Kormánykabinet döntése alapján – 2007. szeptember elejétől már nem a Szerkesztőbizottság végezhette el, hanem a kódex előkészítésének a folytatását az igazságügyi tárca vette át.
Vékás Lajos, a Kodifikációs Főbizottság elnöke ekkor határozta el, hogy a Vitatervezet normaszövegének és indokolásának a Szerzőivel – valamint további Szerzők bevonásával – a szakmai észrevételek alapján maguk is átdolgozzák a Vitatervezetet és azt magántervezetként könyv formájában megjelentetik. Így jött létre ez a mű, amelynek megjelenéséért köszönet illeti az azt alapítványi formában pénzügyileg támogató ügyvédeket és ügyvédi irodákat, valamint a Complex Kiadót, amely annak megjelentetése során nyilvánvalóan nem üzleti szempontokat tartott elsősorban szem előtt.
Közben a hivatalos kodifikáció folyamata is tovább zajlott: számos egyeztetésre került sor szakmai- és társadalmi érdekképviseleti szervezetekkel; ez év februárjában pedig sor került a tervezet közigazgatási egyeztetésére, majd az annak során beérkezett észrevételek alapján a hivatalos tervezet újabb átdolgozására. Jelenleg tehát a készülő új Polgári Törvénykönyv tervezetének két változata létezik: a könyv formában publikált és magántervezetnek számító Szakértői Javaslat, amely egy lezárt, befejezett mű, és a hivatalos tárca javaslat, amely minden bizonnyal számos változáson megy majd még keresztül. Ez a két tervezet nem független egymástól, hiszen mindkettőnek a Vitatervezet és az arra érkezett szakmai észrevételek képezik az alapját, kidolgozott szakmai indokolása viszont csak a magántervezetnek van. A két tervezet között természetesen számos tartalmi eltérés lelhető fel. A Szakértői Javaslat előnye, hogy ez egy koherens alkotás, amelyet a tiszta szakmaiság jellemez, hiszen Szerzőit minden külső körülménytől mentesen csak az elfogulatlan szakmai meggyőződésük vezette és esetenként a Koncepciótól és a Tematikától is eltérhettek. Ugyanakkor a Szerzőknek szükségképpen nélkülözniük kellett a hivatalos közigazgatási egyeztetés során beérkezett hasznos szakmai észrevételeket. A hivatalos tervezetnek viszont éppen ezeknek a szakmai észrevételeknek a befogadása vált az előnyére, miközben persze különböző lobbi-és tárca érdekek is szükségképpen érvényre jutottak.
Úgy gondolom, hogy tervezetből lehet ugyan kettő, magánjogi kodifikáció azonban csak egy van és az Országgyűlés elé is csak egyetlen törvényjavaslat vihető. A jelenlegi két szövegváltozatnak tehát szükségképpen össze kell nőnie és egységes egészet kell alkotnia mire az Országgyűlés elé kerül. A Legfelsőbb Bíróság már a közigazgatási egyeztetésre bocsátott tervezetre tett észrevételeiben is úgy foglalt állást, hogy a kodi-fikáció eredményes befejezésének egyedüli garanciáját abban látja, ha az igazságügyi tárca a kodifikációs bizottságokkal együttműködve, e bizottságok szakmai kontrolljának az igénybevételével készíti el azt a végleges törvényjavaslatot, amely alkalmas arra, hogy azt az Országgyűlés elfogadja. Én a magam részéről optimista vagyok és úgy ítélem meg, hogy most reális esély van erre, és az új Ptk. kodifikációja kedvező végkifejlet előtt áll. A mű előszavában Vékás Lajos a Szakértői Javaslat közzétételének legfőbb célját abban jelölte meg, hogy az “a lehető legtöbb kérdésben jótékonyan befolyásolja a törvényhozás menetét.” Úgy vélem, hogy az igazságügyi tárca is nyitott a Szakértői Javaslatban megjelenő szakmai értékek hasznosítására, de a jogászi hivatásrendeket képviselő szervezetek, illetve maga az egész jogász szakma el is várja ezt az igazságügyi kormányzattól. A Szerzők feszített ütemű munkájának és a Kiadó gyorsaságának hála a Szakértői Javaslat még időben készült el ahhoz, hogy – a kodifikáció hivatalos időbeli ütemezését is figyelembe véve – megfelelően hasznosítható legyen a törvényhozás folyamatában.
II.
A Szakértői Javaslat tudományos és szakmai értéke felbecsülhetetlen, annak kidolgozásában Szerzőként a polgári jog tudományának legkiválóbb művelői, valamint kimagasló tudású gyakorló jogászok vettek részt. A kötetet 19 Szerző jegyzi, a műnek azonban rajtuk kívül valójában még nagyon sok “szerzője” van. Bizonyos értelemben ugyanis szerzőknek tekinthetők mindazok, akik az elmúlt 10 év alatt valamilyen szinten (munkabizottságok tagjaiként, tanulmányok készítőiként stb.) részt vettek a kodifikációban, továbbá mindazok a bírák, ügyészek, ügyvédek, egyetemi oktatók és más jogászok, akik a szakmai viták során észrevételeikkel, javaslataikkal járultak hozzá ehhez a hatalmas munkához.
E mű igazi értéke természetesen a kimagasló szakmai minőségében rejlik, de azért mennyiségi, terjedelmi mutatói is impozánsak, hiszen ilyen méretű kodifikációs munka közel 50 éve – a hatályos Ptk. megalkotása óta -nem készült Magyarországon. A munka méreteit illusztrálandó: a Javaslat összesen 1557. §-ból áll, ami jóval több, mint a duplája a hatályos Ptk. §-ainak. Az indokolást is tartalmazó könyv terjedelme közel 1200 oldal.
A Javaslat magas szakmai színvonalának a garanciája, hogy kitűnő arányérzékkel merít több “tiszta for-rás”-ból. Így:
– bőségesen merít külföldi kodifikációs példákból, anélkül azonban, hogy elkötelezné magát egyetlen külföldi modell mellett is;
– azokon a területeken, ahol az indokolt, a szükséges mértékben figyelembe veszi az Európai Unió jogalkotását;
– különösen a szerződési jog területén felhasználja a nemzetközi jogalkotás eredményeit (Bécsi Vételi Egyezmény; Unidroit Alapelvek; Európai Szerződési Jogi Alapelvek);
– (és végül de nem utolsó sorban): beépíti a kódexbe a Ptk. több évtizedes bírói gyakorlatából a Legfelsőbb Bíróság arra érdemes elvi iránymutatásait. Gyakorló jogászként nagyra értékelem a Javaslatnak
azt a szemléletét, hogy nem törekszik a mindenáron való változtatásra, hanem alapvetően az élő jogból indul ki és azon csak ott és annyiban kíván változtatni, ahol és amennyiben azt a gazdasági és társadalmi viszonyok mai követelményei elengedhetetlenül szükségessé teszik. A Javaslat tehát – az általános indokolásban is kinyilvánítottan – még akkor is a létező jogot választja, ha az újító megoldások egyébként helyesek lennének, de a jogrendszerben, a társadalomban aránytalan megráz-kodtatásokat okoznának.
A Javaslat a polgári jog által szabályozandó életviszonyok lehető legszélesebb körét magában a kódexben kívánja szabályozni. Ugyanakkor – nagyon helyesen – abból indul ki, hogy a törvénykönyv tartalmi határait csak addig helyes tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai (az egybefoglalt normák módszerbeli egysége, a terminológiai azonosság) érvényesülnek és megkönnyítik a jogalkalmazást. Azon természetesen már lehet vitatkozni, hogy ugyanezen elv alapján ki, hol tartja meghúzhatónak a kódex tartalmi határait. A családjogi joganyag törvénykönyvbe való beépítésének az indokoltsága úgy gondolom vitán felül áll. Dogmatikai szempontból ugyanez a helyzet a társasági jog esetében is, ha azonban a mára kialakult tényleges jogi helyzetet vesszük alapul már nem ilyen egyértelmű a kérdés. 2006. július 1. napjával ugyanis hatályba lépett a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény és ennek megfelelően eredetileg a Vitatervezet sem kívánta a társasági jog anyagát a kódexbe integrálni. A Szakértői Javaslat legnagyobb meglepetése és újdonsága ehhez képest az, hogy 228 paragrafus terjedelemben beépíti a Személyek Könyvbe a gazdasági társaságok szabályozását. A társasági jog egyik legkitűnőbb hazai elméleti művelője által készített társasági jogi rész szakmai kvalitásai elvitathatatlanok, az indokolás pedig meggyőzően érvel amellett, hogy miért indokolt a gazdasági társaságokat a polgári jog keretében szabályozni. Nem az én tisztem annak eldöntése, hogy a 2006. évi Gt. elfogadása után van-e még reális lehetőség a társasági joganyag Ptk.-ba való beemelésére, azt azonban kérdésesnek tartom, hogy a jogkereső közönség számára mennyire lenne elfogadható, ha ilyen viszonylag rövid időn belül megint egy megszövegezésében és tartalmában egyaránt új társasági jogi szabályozással kellene szembe találnia magát.
III.
A Szakértői Javaslat a kódexet hét könyvre tagolja, amelyek közül az első és a hetedik, vagyis a Bevezető rendelkezések és a Záró rendelkezések csak néhány paragrafusból állnak, a többi öt azonban igen terjedelmes. Ezek sorrendben: Személyek, Családjog, Dologi Jog, Kötelmi Jog, Öröklési Jog. E rövid bemutató ismertetés nem biztosít számomra elengedő időt arra, hogy tartalmilag akár csak vázlatosan áttekintsem az egyes könyveket. Választhatnám azt a megoldást, hogy azokra a legfontosabb kérdésekre összpontosítok, amelyek a hatályos Ptk.-hoz képest változást jelentenek. Azt azonban, hogy az egyes könyvek területén a Javaslat milyen fontos változtatásokat jelent a hatályos Ptk.-hoz képest Vékás Lajos már kitűnően összefoglalta a Javaslat “Általános Indokolásában” és az tanulmány formájában már néhány héttel a könyv megjelenése előtt publikálásra is került a Magyar Jog 2008. évi februári számában. Ezért én nem elsősorban a Javaslatnak a hatályos Ptk.-hoz való viszonyára, hanem inkább azokra a témakörökre fókuszálok, ahol a Javaslatbeli szabályok koncepcionálisan, de legalábbis jelentősen eltérnek a hivatalos tervezettől. Ezek közül pedig igyekszem kiemelni azokat, ahol a Javaslatbeli szabályok hivatalos tervezetbe való beillesztésének a megfontolása pozitívan befolyásolhatná a kodifikációs folyamat sikeres befejezését. Ezt a művet ugyanis a Szerzők nem azért készítették, hogy az a jogirodalmi tevékenységük része maradjon, hanem azért, hogy az minél nagyobb mértékben hasznosuljon a kodifikáció során.
Ami a Személyek Könyvben az ember cselekvőképességére vonatkozó rendelkezéseket illeti megfontolandó, hogy a hivatalos tervezet vegye át a Szakértői Javaslatnak a cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményét fenntartó megoldását, hiszen aligha vitatható, hogy vannak olyan esetek, amikor az érintett személy tartósan, illetve véglegesen képtelen arra, hogy akár gondnoka segítségével is bármilyen jognyilatkozatot megtegyen.
A Javaslat hiánypótló és szakmailag nagyon igényes módon a hatályos Ptk.-hoz képest jelentősen kibővíti a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezéseket. Ezzel szemben a hivatalos tervezet e körben csak a jogi személy fogalmához kapcsolódó néhány kérdést szabályoz. A jogalkotónak végérvényesen állást kell majd foglalnia abban a koncepcionális kérdésben, hogy annak ellenére, hogy az egyes jogi személy típusokat külön törvények szabályozzák, – amelyek szabadon eltérhetnek a Ptk.-tól, mint lex generalistól – szükség van-e a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezések egységes, modellszerű szabályozására, vagy az csekély normatív funkcióval bíró, párhuzamos szabályozás lenne csak. A döntés nyilvánvalóan nagymértékben összefügg a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozás kódexbe való felvételének a kérdésével.
A jogi személyek típusai közül a Szakértői Javaslat – az alapítvány és a gazdasági társaságok mellett – a kódexben helyezné el az egyesületet is. Ezzel szemben a hivatalos tervezetből az egyesületek szabályozása kimaradt, feltehetően az egyesülési jogról szóló kétharmados törvény újraszabályozásának igényére tekintettel. A Szakértői Javaslat az egyesület körében hangsúlyozottan csak az önkéntesség alkotmányos, illetve a magánautonómia polgári jogi elvén alapuló ún. magánjogi egyesületeket kívánja szabályozni, míg a társadalmi szervezetekre, pártokra, szakszervezetekre, köztestületekre vonatkozó, közjogi elemeket is tartalmazó hatályos szabályokat nem érintené. Ezért megfontolandó lehet a semmiféle közhatalmi funkciót sem gyakorló magánjogi egyesületekre vonatkozó magánjogi szabályok visszavétele a hivatalos tervezetbe.
A Szakértői Javaslatban új, önálló részben kapott helyet a szerzői jog és iparjogvédelem. E résznek a hivatalos tervezetbe való átvétele mindenképpen megfontolásra érdemes.
A családjog területén a Szakértői Javaslat a hatályos családjogi szabályozáshoz képest a házassági vagyonjog, az élettársi jogviszony, valamint a szülő-gyermek kapcsolat szabályozásánál tartalmazza a legfontosabb változásokat. Ezek közül a legjelentősebb kétségtelenül a bejegyzett élettársi kapcsolat elismerése, méghozzá a legfontosabb vagyoni jogokra nézve a házassággal azonos joghatással. A Családjogi Könyv területén a Szakértői Javaslat és a hivatalos tervezet között koncepcionális eltérések nincsenek.
A dologi jog területén az egyik legjelentősebb változtatás a hatályos Ptk.-hoz képest kétségtelenül az, hogy a zálogjogi szabályok – egyértelműen helyeselhe-tően – a kötelmi jogból átkerülnek a Dologi jogi Könyvbe, tekintettel arra, hogy a zálogjog korlátolt dologi jog, dologi hitelbiztosíték. A Javaslat tartalmilag is jelentősen megváltoztatja a zálogjog szabályait és egy dogmatikájában is megújult zálogjogi szabályozást teremt. Megszünteti a Javaslat a vagyont terhelő zálogjogot és az önálló zálogjogot, a biztosítéki célú tulajdonátruházást pedig gyakorlatilag tiltja, mert csak zálogszerződésként ismeri el érvényesnek. Tekintettel arra, hogy a hivatalos tervezet ezekben a kérdésekben ettől eltérő szabályozást tartalmaz, a teljes összhang megteremtése még további feladatot ró a jogalkotóra.
A Dologi jogi Könyvben a másik igen jelentős változtatás a telekkönyvi jog anyagi jogi szabályainak a kódexbe való felvétele. Ezzel a Javaslat – visszatérve korábbi magánjogunk megoldásához – szétválasztja a földkatasztert és a telekkönyvet. Mindez szorosan összefügg az ingatlan-nyilvántartás közvetlen bírói felügyelet alá helyezése iránti – egyébként mindenképpen helyeselhető – törekvéssel, amely azonban a Javaslat szerint sem a Ptk.-ra, hanem külön törvényre tartozik. E kérdés jogpolitikai eldöntésétől függetlenül is megfontolandó, hogy az ingatlan-nyilvántartás alapvető anyagi jogi szabályai, mint amelyek a polgári jog szerves és elválaszthatatlan részei felvételre kerüljenek a hivatalos tervezetbe, jelenleg ugyanis abban nem szerepelnek.
A Kötelmi jogi Könyv területén nyilvánul meg leginkább a Szakértői Javaslat monista felfogása és ehhez kapcsolódóan az a modellváltás, hogy a hatályos Ptk. magánszemélyek szerződéseire modellezett szerződési jogával szemben a Javaslat szerződési joga már a kereskedelmi forgalom professzionális szereplőinek a szerződéseire és ezáltal egy magasabb követelményszintre modellezi a szabályait. Az igen terjedelmes Kötelmi jogi Könyv új megoldásai közül csak felsorolásszerűen említem meg a legfontosabbakat:
– az elévülés nyugvása szabályainak a megváltoztatása;
– a versenyeztetési eljárás és a magánárverés szabályainak a megalkotása;
– az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek az új alapokra helyezése;
– új, – a deliktuális kárfelelősségtől a kimentés és a megtérítendő kár feltételei körében elválasztott, és objektív alapra helyezett – kontraktuális kárfelelősségi rendszer kialakítása;
– a szavatossági határidő rendszer átalakítása;
– a termékszavatosság jogintézményének a bevezetése. A szerződések általános szabályai egy logikusan felépített, koherens rendszert alkotnak, amelyhez nagyon részletes, tudományos igényességgel kidolgozott indokolás kapcsolódik. E területen a Javaslat és a hivatalos tervezet között koncepcionális eltérések nincsenek, leszámítva talán az elévülés nyugvásának és a szavatossági határidők rendszerének a szabályozását.
Az egyes szerződések körében a Javaslat csak a szükséges mértékben változtat a Ptk. szabályain. A változtatásokat jórészt az a már említett modellváltás tette szükségessé, amely elsősorban a gazdasági forgalom szerződési jogi követelményeit tartja szem előtt. Ami az egyes szerződéstípusok katalógusát illeti, az némileg eltérő a két tervezetben. A Szakértői Javaslat a hivatalos tervezetben szereplő szerződéstípusok közül nem szabályozza külön a hitelszerződést, a takarékbetét szerződést, a fogyasztói kölcsönszerződést, valamint a lízing szerződést és a faktoring szerződést. A Szakértői Javaslatban szabályozott szerződéstípusok közül viszont hiányzik a hivatalos tervezetből a fővállalkozási szerződés, a kutatási szerződés, valamint az ügynöki és üzletszerzői szerződés. A Javaslat egy külön Rész keretében a kódexbe emeli az értékpapírok általános anyagi jogi szabályait. E Rész hivatalos tervezetbe való átvétele is megfontolásra érdemes.
A deliktuális kárfelelősség körében a Javaslat a hatályos Ptk.-val egyezően állapítja meg a kárfelelősség jól bevált általános szabályát. A Javaslat új szerkezetben és több ponton is korszerűsítve tartalmazza a kárfelelősségi szabályokat. Itt is csak a legfontosabb változások megemlítésére van módom.
– Jól különválasztja a Javaslat a kártérítés és a kártalanítás kategóriáit.
– A teljes kártérítés elve alóli kivételként bevezeti az előreláthatósági klauzulát.
– A nem vagyoni kártérítés intézményét megszünteti és helyette a személyhez fűződő jogok körében sérelemdíjjal szankcionálja e jogok megsértését.
– A baleseti kártérítési járadék szabályai közé beépíti a Legfelsőbb Bíróság több állásfoglalását.
– Törvényi szabállyal teremti meg a járadékok automatikus indexálásának, valamint bizonyos esetekben a kártérítésnek a kár érvényesítése idején fennálló értéken történő megítélése lehetőségét.
– Az egyes felelősségi alakzatok közé beépíti a termékfelelősség – jelenleg külön törvényben levő -szabályait.
– A felelősség egyes esetei között szabályozza a jogalkotással okozott kárért való felelősséget, amely a hivatalos tervezetben jelenleg nem szerepel.
Mivel az öröklési jog a magánjog legkonzervatívabb területe, csak egyet lehet érteni azzal, hogy a Javaslat az utóbbi két évtizedben végbement társadalmi és gazdasági átalakulás ellenére sem tartotta szükségesnek az öröklési jog átfogó újraszabályozását és csak kisebb változtatásokat eszközölt, elsősorban a bírói és a közjegyzői gyakorlat tapasztalatai alapján. Az Öröklési jogi Könyv legfontosabb újdonsága kétségtelenül a bejegyzett élettárs törvényes öröklési jogának az elismerése.
Befejezésül, a mű szerkesztőjét Vékás Lajost szeretném idézni, aki a következő mondattal zárta a mű előszavát: “Őszinte óhajtásom, hogy a Szakértői Javaslat segítse a korszakos jelentőségű magánjogi kodifikáció sikeres befejezését és járuljon hozzá jogi kultúránk megszilárdulásához.” Talán valamennyiünk nevében mondhatom: mi is őszintén kívánjuk, hogy így legyen. Kívánjuk, hogy e műből minél több hasznosuljon az Országgyűlés elé kerülő tervezetben és hogy a szövegjavaslat veretes mondatait, az indokolás mélyenszántó gondolatait mi magunk és az utánunk következő jogász generációk Polgári Törvénykönyvként évtizedeken keresztül használhassák munkájuk során.
* A Magyar Tudományos Akadémián 2008. március 31-én megtartott könyvbemutatón elhangzott laudáció szerkesztett változata.