Csehi Zoltán: Az alapító* (PJK, 2003/6., 3-10. o.)

A cikk letölthető PDF formátumban is!

Az alapító az alapítvány központi figurája. Jóllehet kérdéses, vajon jogilag az alapítványi szervezet egyik szervének tekinthető-e? Az alapító jogok számbavétele és összehasonlítása például a gazdasági társaság tagjának jogaival segít az alapítvány mélyebb megértéséhez. Alapító esetében alapvetően individuális jogokról beszélhetünk, mivel nincs olyan alapítványi szerv a magyar törvény szerint, amelyhez kapcsolódva az alapítót tagsági jogok illetnének meg. A gazdasági társaság tagját megillető tagsági jogok döntő része viszont kimutatható az alapítónál is. Az alapító az alapítvány mögött – felett – áll, jogai senki máséval nem hasonlíthatók, mégsem tekinthetjük jogilag egyértelműen az alapítvány tulajdonosának. A jog szűkös és behatárolt fogalmi apparátusa miatt az alapítói jogokat a tulajdonjoggal és gazdasági társaságbeli tagsági jogokéval tudjuk csak összevetni.¹

A) Magyar szabályozás és bírói gyakorlat

A magyar jogban alapító alapvetően jog- és cselekvőképes személy lehet. Közjogi személyekre külön szabályozás érvényesül, mely részben az államháztartáshoz kapcsolódó jogszabályokban, részben a Polgári Törvénykönyvben található. Ez utóbbi körében a magyar Országgyűlés, a Kormány, a helyi önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok képviselő-testülete csak közalapítványt hozhatnak létre [Ptk. 74/G. § (1) és (4) bekezdés]. Közalapítvány pedig csak közfeladatra létesíthető. A közalapítvány esetében csatlakozók is csak a törvényben felsorolt személyek lehetnek a magyar Legfelsőbb Bíróság szerint.² Közalapítvány esetében a bíróságok vizsgálják változás esetén a módosítás alaki, sőt tartalmi helyességét is, például önkormányzati képviselő-testület által létesített alapítvány esetében a módosításról is megfelelő határozatot kell hozni,³ a határozatot külön okiratba kell foglalni és aláírni.⁴

A másik problémakör a Ptk. 624. § (2) bekezdésének a szabályából adódhat. A Ptk. idézett rendelkezése szerint: “(2) Korlátozottan cselekvőképes személy csak közvégrendeletet tehet; végrendelete érvényességéhez sem a törvényes képviselő hozzájárulása, sem a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.” Kérdés, a fenti szabály kiterjed-e arra a feltételezett esetkörre, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy végrendeletben tesz alapítványt, és vagyonát vagy annak egy részét az alapítványnak rendeli. A Ptk. 624. § (2) bekezdését már megfogalmazásában speciális szabálynak kell tartanunk a cselekvőképességre vonatkozó általános rendelkezésekhez képest. Az idézett rendelkezés második fordulata külön kiemeli, hogy a végrendelet érvényességéhez nem szükséges sem a törvényes képviselő, sem pedig a gyámhatóság hozzájárulása. Értelemszerűen a végrendelet érvényessége annak teljes alaki és tartalmi oldalára kiterjed. Az alapítvány végrendeletben is létesíthető (Ptk. 74/D. §), tehát az anyagi jog szabályai szerint végrendelet tárgyát képezheti, ebből következik, hogy korlátozottan cselekvőképes személy végrendeletben alapítványt létesíthet és vagyonát vagy annak egy részét az alapítványnak juttathatja közvégrendeleti formában.

Amennyiben az alapítvány létesítése halál esetére szóló jogügyletben történik, akkor a személyes magatartás követelménye az alapítványi ügyletre is kiterjed [Ptk. 623. § (2) bek.: végrendelkezni csak személyesen lehet]. Egyebekben alapítványt képviselő útján is lehet létesíteni.⁵ Az osztrák és a liechtensteini alapítványi jog a bizalmi kéz útján történő alapítványrendelést is elismeri, ahol a “gazdasági” alapító személye titokban marad.⁶

Az alapítóval szemben megfogalmazott egyes elvárások korántsem olyan eredeti felfedezések, amint azt egy-egy magyar bírósági döntés kifejezésre juttatja. Természetesen az alapítónak jog- és cselekvőképességgel kell rendelkeznie, hogy alapítványt alapíthasson. A korábbi szabályok alapján a bírói gyakorlat nem tette lehetővé a helyi kisebbségi önkormányzat részére közalapítvány létesítését (Legf. Bír. Kny. III. 27. 047/1998 – KGD 1998/7/203., véleményünk szerint ehhez nem kellett volna a törvényt módosítani), ezt a Ptk. módosítása korrigálta. Nem rendelkezett jogalanyisággal a V. TV-Antenna Társulat, ezért nem módosíthatta az alapítvány alapító okiratát (Legf. Bír. Kny. III. 27. 107/1998 – KGD 1998/7/206.), jóllehet az adott esetben a publikált tényállásból nem derült ki, miként alapították és hogyan kerülhetett a módosítást megelőzően az alapítvány bejegyzésére sor. Nem lehet alapító a szülői munkaközösség (BH 1996/555.) és a zenei munkaközösség sem (BH 1996/279.), a jogi személyiséggel nem rendelkező testület (BH 1991/449.), valamint 1993, a jogszabályi változtatás előtt a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság sem hozhatott létre alapítványt (BH 1993/391.), jóllehet ez utóbbi szintén viszonylag egyszerű bírói jogfejlesztéssel áthidalható lett volna.⁷ Ha a nyilvántartásba vett alapítvány alapító okiratának módosításakor derül ki, hogy az alapító nem önálló jogalany (adott esetben egy fúvószenekar), akkor a módosítás kapcsán az alapító okirat hiányosságait is elrendelheti a bíróság.⁸ Lényegében az eredeti alapítói ügylet érvénytelenségét orvosolják így a magyar bíróságok.

Amennyiben több alapító van, akkor az alapítói jogokat az érintett személyek csakis együttesen gyakorolhatják, kivéve ha az alapító okiratban ettől eltérően állapodtak meg.⁹ A magyar bírói gyakorlat szerint az alapítók ún. alapítók gyűlését mint alapítványi szervet nem hozhatnak létre.¹⁰ Mindennek indoka, hogy az alapítvány “ügyviteli” és “ügydöntő” szerve csakis a kezelő szerv lehet.

1. Az alapító jogai

Az alapító jogai – adott esetben vitatott jogok közül, nem érintve most a többit – a jelenlegi magyar szabályozás és bírói gyakorlat alapján tehát a következők szerint foglalhatók össze:

a) Nyilvántartásba vételre irányuló kérelem benyújtása. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet a bírósághoz nem nyújthatja be a kezelő szerv tagja, hiszen a törvény rendelkezése értelmében a kérelem benyújtására csakis az alapító jogosult [Ptk. 74/A. § (4) bekezdés].¹¹ (Az 1993-as osztrák alapítványi törvény – PSG – pont az ellenkező módon szabályozza a bejegyzési eljárást, ezzel is kihangsúlyozva, hogy már egy előala-pítványról van szó.)

b) Az alapítói ügylet és az alapítvány nyilvántartásba vételére irányuló kérelem visszavonása. Az alapító a Ptk. 74/A. § (3) bekezdése alapján az alapítvány nyilvántartásba vételéig az alapítói ügyletet, valamint, ha már becsatolásra került, akkor a nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet is visszavonhatja. [Ptk. 74/A. § (3) bek. alapján a nyilvántartásba vétel után az alapító az alapítványt nem vonhatja vissza.] Egy másik ítélet ezt némiként meghosszabbította azzal, hogy a visszavonásra az alapítvány bejegyzését elrendelő bírósági határozat jogerőre emelkedéséig van lehetősége (BH 1997/206.).

c) A kezelő szerv kijelölése és visszavonása mint alapítói jog (Legf. Bír. Kny. III. 27. 577/1998 – KGD 1998/7/204.),¹² a Legfelsőbb Bíróság szerint megszorítóan értelmezendő. Kizárólag az alapító jogosult az alapítvány képviselőjének kijelölésére, evvel nem egyeztethető össze – a bíróság álláspontja szerint -, ha az alapító okirat akként rendelkezik, hogy a kuratórium saját tagjai sorából elnököt és titkárt választhat (Legf. Bír. Kpkf. III. 28. 898/1997. – KGD 1998/10/236., valamint Legf. Bír. Kny. V. 27. 285/1999. – KGD 2002/5. sz. 121.).¹³ Egy másik döntésében a bíróság úgy fogalmazott, hogy “a kezelő szerv (kuratórium) tagjának kijelölését az alapító nem ruházhatja át a kuratóriumra. Nincs lehetőség arra, hogy az alapító által megjelölt létszámú kuratórium oly módon álljon ösz-sze, hogy a kuratóriumi tagok egy részét az alapító által megjelölt kuratóriumi tagok jelölik ki. Az alapítónak az a joga, hogy az alapítvány kezelő szervét kijelölje, nem ruházható át a kurátorokra” (Legf. Bír. Kpkf. I. 25. 383/1992. sz. – BH 1993/9/577.). Ugyanezt a tételt erősítette meg az egyik legutóbbi bírói döntés.¹⁴ Jóllehet, véleményünk szerint ez a döntés is erősen vitatható, miért ne lehetne részben vagy egészben a kuratóriumra bízni ezt a jogot? Erre vonatkozóan semmilyen ésszerű és megalapozott indokolással nem szolgálnak az ítéletek. Az alapítónak ez a joga az alapítvány képviselőjének a kijelölésére is vonatkozik.¹⁵ A kiesett kuratóriumi tag kooptálással történő helyettesítésével viszont az alapítói akarat érvényesülését az alapító halála (megszűnése) után is biztosítani lehet.¹⁶

d) A kuratórium (kezelő szerv) tagjait az alapító csak indokolt esetben vonhatja vissza a magyar gyakorlat szerint. Sőt, ezen túlmenően a bírói gyakorlat szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha az adott személy az alapítvány tevékenységét veszélyeztette: “mellőzhetetlen annak vizsgálata, hogy az alapítók részéről valóban megalapozottan került sor a kijelölés visszavonására a Ptk. 74/C. § (6) bekezdése alapján, mert a kezelő szerv tevékenységével az alapítvány célját valóban veszélyeztette..”^{17, 18} Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság változatlanul fenntartja (Legf. Bír. Kny. I. 35. 435/2001. – KGD 2003/2. 35.). Az alapítók és a kuratóriumi tagok között kialakult bizalmatlanság nem elegendő a kezelő szerv tagjainak visszahívásához (Legf. Bír. Kny. II. 28. 764/1999. – KGD 2000/12. 295.). A Legfelsőbb Bíróság tovább alakította ezt a gyakorlatát, több alapító esetére is: “Több alapító esetén új kezelő szerv kijelölésére csak valamennyi alapító együttes döntése alapján kerülhet sor; a megszűnt (meghalt) alapítókat figyelmen kívül kell hagyni [Ptk. 74. § (6) bek.]” (Legfelsőbb Bíróság Kny. III. 27. 739/1998. – KGD 1999/1/19.).

e) Az alapító okirat módosítása szintén az alapító joga. A Ptk. 74/B. § (5) bekezdés 1. mondat alapján: “Az alapító az alapító okiratot indokolt esetben – az alapítvány nevének, céljának és vagyonának sérelme nélkül – módosíthatja. A módosításra egyebekben az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.” A törvény előírja, kizárólag indokolt esetben lehetséges a módosítás, vagyis minden egyes változtatást kellően, megalapozottan indokolni köteles az alapító.¹⁹ Több alapító esetén csak együttesen jogosultak a módosításra, kivéve ha az alapító okirat evvel ellentétes rendelkezést tartalmaz.²⁰ Az alapító okirat módosítása megilleti az alapítót a bejegyzési végzés ellen benyújtott ügyészi fellebbezés elbírálása előtt is (Legf. Bír. Kny. I. 27. 282/1998. – KGD 1998/7/207.; Legf. Bír. Kny. III. 28. 718/1996. -BH 1997/8/415.). A Legfelsőbb Bíróság Kny. II. 27. 065/1996/4. számú végzése értelmében “az alapító okirat módosítása kiterjedhet minden olyan kérdésre, amely az eredeti alapítói szándéknak megfogalmazott közérdekű cél megvalósítását nem veszélyezteti.” ²¹ Az alapító okirat módosítására sem a bíróság, sem a kuratórium nem jogosult, kizárólag az alapító (Legf. Bír. Kny. III. 37. 435/2000. – KGD 2001/7. 209.). A bíróság még azt is megköveteli, hogy az alapító terjessze elő a módosítás bírósági nyilvántartásba vétele iránti kérelmet, mert arra a kuratórium nem jogosult (Legf. Bír. Kny. III. 27. 569/1999. – KGD. 2000/12. 301.).

Az alapító okirat módosítását az alapító csak korlátozott mértékben eszközölheti.²² “Az alapító a nyilvántartásba vétel után az alapító okirat olyan lényeges módosítását nem határozhatja el, amellyel az alapítvány vagyonát elvonná, célját megváltoztatná vagy szűkítené, továbbá az alapítványt az eredeti alapító szándéktól eltérő módon vagy korábbi időpontban megszüntetné.”²³ Így nem csökkentheti az alapító kötelezettségvállalásának mértékét sem.²⁴ Az adott esetben az alapító okirat az alapítvány célját képező támogatás körében felsorolta a gyógykezelés költségeit, a műtét költségeit, a gyógykezelésre, illetve műtétre történő utazás költségeit. A módosított alapító okiratban az alapítók ezt annyiban kívánták bővíteni, hogy kimondták: “egyéb, az alapítvány célja szerinti támogatást kívánnak nyújtani”. A Legfelsőbb Bíróság szerint ez csak akkor lehetséges, ha a módosított célhoz rendelkezésre áll a megfelelő vagyon (Legfelsőbb Bíróság Kny. II. 27. 505/1996.).²⁵ A módosítás során az eredeti alapítói célok nem sérülhetnek. Így abban a másik esetben, amikor a módosítás szerint az alapítvány célja az eredeti célokhoz képest bővült volna, a betegségmegelőző és gyógyító, tudományos, környezetvédelmi, kulturális és oktatási tevékenységet, a diák- és tömegsport fejlesztése mellett a tervezett módosítás révén az alapítvány tevékenységi köre kiterjedt volna a közbiztonsági tevékenység színvonalas ellátására irányuló célok megvalósítására és a határon túli magyarsággal való kapcsolat támogatására is. A legfőbb bírói fórum szerint az eredeti célok erősen sérülnek, ha ilyen jelentős módosítás érintené az alapítványi célt (Legf. Bír. Kpfk. I. 25. 533/1993.).²⁶

A bíróság viszont nem kötelezheti az alapítót az alapító okirat módosítására (BH 1996/396.).

f) Az alapító joga, hogy az alapítványhoz történő csatlakozás feltételeit meghatározza (természetesen nyílt alapítvány esetében),²⁷ tehát a csatlakozást például feltételhez is kötheti.

g) Az alapító joga, hogy az alapító okiratban meghatározhatja, az alapítvány megszűnése esetén mi legyen az alapítvány megmaradó vagyonának a sorsa (ún. likvidációs hányadhoz való jog). “Az alapítvány megszűnésekor még rendelkezésre álló vagyon felhasználásáról csak az alapító jogosult rendelkezni az alapító okiratban, ezt a jogát nem ruházhatja át a kezelő szervre, még oly módon sem, hogy előírja részére a meghatározott célra történő felhasználást” (Legfelsőbb Bíróság Kny. II. 27. 080/1996.,²⁸ mindezt megerősítette Legf. Bír. Kny.VII.28.757/1999. -KGD 2001/7. 208., ahol az alapító fenntartotta magának azt a jogot, hogy az alapítvány megszűnése esetére a fennmaradó vagyonról döntsön). Az alapítvány vagyona viszont nem szállhat vissza az alapítóra nyílt alapítvány esetében.²⁹ Jóerkölcsbe ütközőnek minősítette a bíróság azt az alapítványt is, amelynek alapító okirata úgy rendelkezett, hogy az alapítvány megszűnésekor a meglévő vagyont az alapítónak vagy örökösei részére kell kiadni (BH 1995/371.). Egyes vélemények szerint zárt alapítvány esetén lehetőség van arra, hogy a megszűnt alapítvány megmaradó vagyona visszaszálljon az alapítóra.³⁰ Sőt, a bíróság azt is elismerte, hogy az alapítvány megszűnése esetén az alapító dönthessen a fennmaradó alapítványi vagyon hasonló célra történő felhasználásáról.³¹

h) Az alapítónak megadták a lehetőséget a bíróságok, hogy az alapítvánnyal szerződést kössön. Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs tehát törvényes akadálya annak, hogy az alapítvány az alapítóval az alapítvány vagyonát érintő szerződést kössön (Legf. Bír. Kny. III. 27. 317/1995. – BH 1995/12/731.). (A törvényi szabályok közül hiányzik az ellenőrzés!)

i) A 2001. évi törvényi változások következtében az alapító maga helyett más személyt is kijelölhet alapító jogainak gyakorlására [Ptk. 74/C. § (7) bek.], ez a jog kiterjed az alapító halála utáni időszakra is. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatosan kérdéses, hogy ez a jog csak az eredeti alapítót illeti meg, vagy az általa kijelölt személyt is. A törvény következő mondata szerint a kijelölt személyre az alapítóra vonatkozó rendelkezések az irányadók. Szerintünk a bírósági kijelölés helyett a magánjog autonómiájából és szabad levegőjéből az alapítói jogok kijelölési joga minden további alapítói jogot gyakorló személyt meg kell, hogy illessen. A bíróság mint bírósági ügyet látja el az alapítói kijelölés feladatát [Ptk. 74/C. § (7) bek. 3. mondat.].³² Az osztrák jog például kifejezetten tiltja ezt a lehetőséget, amelyet a magyar jog – helyesen – megenged. j) Az alapító az alapítványi cél megvalósulására tekintettel a korábbi bírói állásfoglalás szerint – a 2001. évi CVI. törvény módosítása előtt – nem kezdeményezhette az alapítvány törlését (Legf. Bír. Kny. I. 29. 018/1997. – KGD 1998/7/205.) és megszüntetését. Az alapító az alapítvány céljának megvalósulásához szükséges vagyon hiánya miatt nem volt jogosult az alapítványt megszüntetni és a Ptk. 74/E. § (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerint sem kérhette az alapítvány nyilvántartásból való törlését. A működés lehetetlenné válása miatt csak az ügyész keresete alapján szüntethette meg a bíróság az alapítványt [Ptk. 74/E. § (3) bekezdés]^{33, 34} (Legfelsőbb Bíróság Kny. III. 28. 709/1996.).³⁵ Itt jegyezzük meg, hogy a kezelő szerv sem kezdeményezheti az alapítvány megszüntetését. (A kezelő szerv az alapítvány megszüntetését nem határozhatja el [Ptk. 74/E. § (1) bek.]). A bíróság csak peres eljárásban, az ügyész keresete alapján dönthet az alapítvány megszüntetéséről [Ptk. 74/E. § (3) bek.] (Legf. Bír. Kny. III. 27. 958/1996. – 97/6/314.). Ez a korábbi bíró gyakorlat a 2001. évi CVI. törvény módosítása következtében módosult, és a Ptk. 74/E. § (3) bekezdése egy új mondattal bővült ki, amely szerint az alapító kérheti a bíróságtól az alapítvány megszüntetését, ha a céljainak megvalósítása lehetetlenné vált. Álláspontunk szerint, ha az alapító meghalt és nincs kijelölt alapítója az alapítványnak, akkor ezt a kezdeményezési jogot az alapítvány kezelő szervének is meg lehet adni.

2. Az alapítói jogok korlátai

A magyar bírói gyakorlat szerint az alapítónak nincs joga a következőkre:

a) Az alapító okirat módosításának korlátja, hogy az alapítvány eredeti célját az alapító nem módosíthatja (Legf. Bír. Kny. III. 28. 108/1997. – KGD 1998/7/208.), jóllehet, az adott ügyben véleményünk szerint a névváltoztatás is indokolt lett volna, mivel az alapítvány tevékenységi körét az alapítók kibővítették. A bíróság azzal indokolta döntését, hogy “az alapítvány neve sérelmet szenved abban az esetben, ha nevének módosítása nemcsak annak bővítését vagy pontosítását jelenti, hanem a korábbi nevéből elhagyja az alapítvány egyik – jelen esetben az alapításkori egyetlen – célját.” (u.o.)

b) Az alapító nem mondhat le alapítói jogairól (Legf. Bír. Kny. I. 35. 111/2001. – KGD 2002/5. szám 118.) jogutódlás nélkül, hogy ennek következtében még életében megszűnjön alapítói tulajdonsága.

c) Az alapító nem mondhat le az alapítói jogairól harmadik személy javára. A Legfelsőbb Bíróság szerint: “az alapítói tisztségről lemondani nem lehet” (Legfelsőbb Bíróság Kny. I. 28. 793/1996.),³⁶ vagyis az alapítói jogok olyan személyes jogosultságok, amelyek nem vethetők le. Az alapító jogról való lemondás más részére, az alapítói jog átruházása és az alapítói jogok gyakorlására történő kijelölés eltérései nem egészen kidolgozottak.

d) Az alapító nem lehet az alapítvány képviselője, de a kezelő szerv tagja viszont lehet (K. törv. II. 25. 035/1991. – KGD 1999, 8-9. szám).

e) Az alapító nem rendelkezhet a kuratóriumi ülés határozatképtelenségére vonatkozóan úgy, hogy a megismételt kuratóriumi ülés a megjelent tagok számától függetlenül határozatképes.³⁷

f) Az alapító nem óvhatja meg a kuratórium döntéseit – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság.³⁸

Az alapító jogok személyes jogok, még a bíróságnak sincs joga arra, hogy a megszűnt alapító helyett más személyt nevezzen ki alapítónak.³⁹

B) Más országok szabályai

Az egyik alapvető kérdés az alapítót illetően, hogy a magánjogi és közjogi személyek részére egyaránt fennáll-e az alapítvány létesítésének a joga vagy sem. A 1990-es években alkotott svéd⁴⁰ és spanyol törvény például megengedi közjogi személyeknek is magánjogi alapítvány létesítését, amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik.⁴¹ A horvát, a francia és az orosz szabályozás szintén lehetőséget ad erre.⁴²

A másik elméleti kérdés, vajon az alapítvány létesíthet-e alapítványt. Az osztrák irodalom egyelőre csak kérdésként teszi ezt fel, a spanyol jog ezt megengedi, a német jog alapján erről is vita van. Az osztrák törvény tiltja, hogy az alapítvány személyes felelősségvállalással tagja legyen gazdasági társaságnak, továbbá bejegyzett Erwerbgesellschaftnak [1. § (2) bek. PSG].

A német jog elismeri annak lehetőségét, hogy az alapító, illetve az általa kijelölt személy nevezze ki, illetve hívja vissza a kuratórium tagjait. Sőt az is megengedett, hogy egy külön szervet hozzon létre az alapító a kuratórium felügyeletével. Természetesen a kuratóriumban az alapító helyet kaphat, továbbá vétójogot is biztosíthat magának egyes ügyeket illetően. A felügyelő szervnek is tagja lehet az alapító, így biztosíthatja magának a jogot az alapítvány ellenőrzésére. Meg kell még említenünk a kuratóriumi tagság üresedése esetére a kooptálás lehetőségét is, amelyik a kuratórium erős pozíciójának az egyik jele lehet. A német jog nem teszi lehetővé, hogy az alapítvány vagyonát illetően az alapító bármilyen jogot fenntartson, továbbá sem a BGB, sem pedig a tartományi szabályozás nem ad kifejezetten semmiféle további jogot az alapítónak. A BGB 87. §-a, valamint a tartományi szabályok megadják azt a lehetőséget, hogy az alapító az alapítvány létesítő okiratának módosítási jogát, valamint az alapítvány megszüntetésének a jogát fenntartsa, természetesen az engedélyezési rendszerben a hatóságok engedélyével (Anerkennung). Arra nincs semmiféle jogszabályi előírás, hogy az alapító az alapítvány vezetését bármiképpen befolyásolni tudná jogi eszközökkel.

A svájci jog is elismeri, hogy az alapító még az alapítási ügyletben, alapító okiratban rögzítse, milyen esetekben szüntetheti meg az alapítványát, mindezt az alapítványi szabadsággal magyarázva.⁴³ Riemer szerint az alapítónak akkor is joga van megszüntetni az alapítványt, ha ezt nem kötötte ki az alapító okiratban. Ezt azért is találja logikusnak, mert ha az alapító az alapító okiratban erről rendelkezhet, akkor miért ne dönthetne esetleg erről később is.⁴⁴ Mivel ezt maga a törvény nem mondja ki, más szerzők a ZGB Art. 1 (1) bek. és Art. 3 rendelkezéseinek értelmezésével látják igazolhatónak ezt a joghézagot pótolni.⁴⁵

A liechtensteini Art 559 Abs 4 PRG alapján az alapító fenntarthatja magának a visszahívás jogát az alapítvány statutumában, sőt az alapítvány megszüntetésének jogát is.⁴⁶ Egyes szerzők ezt a nagyon tág alapítói jogot – tulajdonjogi kategóriában rendelkezési jognak is nevezhetnénk – az alapítvány szellemiségével összeegyeztethetetlennek tartják.⁴⁷ Lényegében alapítói jogokról van szó, hiszen mind az alapítvány statutumát, mind pedig célját, kezelőszervét megváltoztathatja az alapító. Mindennek indoka, hogy az alapítványt, egy előre meghatározott célból véglegesen átadott vagyon felhasználása érdekében lehet létesíteni.

Ezt a széles jogkört az alapítványi jog alapvető szabadságával magyarázzák. Ezzel ellentétben a liechtensteini Legfelsőbb Bíróság a következőképpen foglalt állást ebben a kérdésben:

“Bei der Stiftung (…) gibt es (….) keine Gründerrechte. Ist die Stiftung als juristische Person enstanden, hat auch der Stifter selber, sofern er nicht den Verwaltungsrat bildet oder ihm angehört, keinerlei Verwaltungs-, Vertretungs-, oder Verfügungsrecht mehr. Diese Funktionen stehen ausschliesslich dem Stiftungsrat zu.”⁴⁸ [Alapítvány esetében nincsenek alapítói jogok. Amint az alapítvány mint jogi személy létrejön, az alapítónak magának nincsen további kezelő-, képviseleti vagy rendelkezései joga, kivéve ha ő az alapítvány kezelője vagy a kezelő szervének a tagja.]

Az alapítói jogok a liechtensteini jog alapján sem engedményezhetők és nem örökölhetők.⁴⁹ Azonban lehetőség van kezelő szerv kialakítására, megváltoztatására, visszahívására – különösen fontos ez az alapítói jog az ún. “vállalati alapítványok” esetében. Ebből is kitűnik, a liechtensteini jogban az alapítónak széles körű rendelkezési és alakítói jogai lehetnek mind az alapítvány létesítésénél, mind pedig a már létrejött alapítvánnyal kapcsolatban.

Ráadásul a liechtensteini alapítványi jog ismeri a “gazdasági alapító” és a “jogi alapító” fogalmait, ahol is a gazdasági alapító lényegében az alapítvány alapítója, de aki nem kívánja a nevét nyilvánosságra hozni vagy a nyilvánosság előtt elérhetővé tenni, tehát ő megbízza a “jogi alapítót”, ez vagy egy bank, vagy egy meghatározott követelményeknek megfelelő ügyvéd vagy ügyvédi iroda, aki saját nevében mint “in treuhänderisch Auftrag” (bizalmi megbízásként) írja alá az alapítványt létesítő okiratot és helyezi magát az alapítvány kezelő szervébe. Természetesen az alapítvány részére a vagyont a “gazdasági alapító” adja, biztosít-ja.⁵⁰ Vitatott, hogy milyen jogviszony van a “gazdasági” és a “jogi” alapítók között. Lehet ez egy közvetett képviselet, lehet közvetlen képviselet (§ 1002 ABGB), de lehet fiduciáriusi ügylet az ABGB, vagy akár “Treuhand” ügylet a liechtensteini jog alapján (Art 897 ff PGR).⁵¹

A jogi vita arról folyik, hogy az osztrák jogból átvett fiduciáriusi ügylet szabályait, vagy a liechtensteini jogban szabályozott “Treuhandschaft” rendelkezéseit alkalmazzák a megbízóalapító (gazdasági alapító) és a jogi-alapító közötti jogviszonyra. Lényeges különbséget nem látunk a kettő között, mégis vitatott, hogy melyiket válasszák ebben az esetben, illetve miként hívjuk a két megnevezett fél közötti jogviszonyt.⁵²

Igazából a két intézmény között a jogi hatások beálltában van különbség. Jóllehet Frick-Tabarelli könyvének végén maga is arra a következetésre jut: “ergibt sich klar, dass, ebenso wie die unselbständige Stiftungen, auch die mittelbare Stellvertretung und das fiduziariusche Rechtsverhältnis im Grunde nichts anders als Treuhänderschaften sind”^ [szabad fordításban: …világos, hogy miként a nem önálló alapítványok, a közvetett képviselet és a fiduciáriusi jogviszony alapvetően nem más, mint a bizalmi kéz (Treuhand) viszonya].

Az alapító kikötheti, hogy az alapítványnak adott vagyont az alapítvány nem adhatja el, hanem csak hasznosíthatja. Az osztrák jog szerint érvényes-e ez a rendelkezés, ha ezt az alapító nem köti ki, akkor ugyanis az alapítvány érvényesen rendelkezhet akár a vagyon eladása felől.⁵⁴ Az új osztrák szabályozás szerint is az alapítói jogok nem örökölhetők [3. § (3) bek. PSG] és nem ruházhatók át, tehát csakis személyesen gyakorolhatók. Meghatalmazás viszont adható, valamint Treuhänder is igénybe vehető az alapító személyének titokban tartása végett. Ha az alapítvány alapítója jogi személy, akkor jogutódlás (összeolvadás, szétválás, átalakulás, Übernahme nach 142. § HGB) esetén ezek az ún. “Gestaltungsrechte” (alakító jogok) nem illetik meg a jogutó-dot.⁵⁵ Amennyiben az alapítványt több alapító létesíti, az alapítói jogokat csakis együttesen gyakorolhatják, kivéve ha ennek ellenkezőjét az alapítvány alapító okiratában kikötötték [3. § (2) bek. PSG]. Alapítványt halál esetére szóló rendelkezés esetén viszont csak egy alapító hozhat létre, hogy elkerülendők legyenek a további bonyodalmak a többes alapításból, például, ha a másik alapító még életben marad.⁵⁶ Ha több alapító van, akkor az osztrák törvény alapján megkívánt minimális kb. € 72,670 vagyont nem külön-külön, hanem együtt, összesen kell az alapítvány rendelkezésére bocsátaniuk. De több alapító esetében az egyes alapítók bizonyos jogokat, például vétójogot vagy hozzájárulás jogát fenntarthatják a maguk részére.⁵⁷

Az osztrák jog szerint is az alapítvány függetlenedik az alapítótól, de az alapítónak mégis vannak, fennmaradhatnak bizonyos jogai [változtatás joga 33. § PSG; 34. § PSG visszahívás joga; alapítási tervezet benyújtása 11. § (3) bek.; visszavonás esetén a vagyon visszaszáll az alapítóra 36. § (4) bek.; az első kuratórium és felügyelő bizottsági tagok kinevezése és kötelezettségek megállapítása 15. § (4) és 21. § (1) bekezdései, ezekből a kinevezési jog, a Prüfungsbericht becsatolása és a vagyon átruházása kógens szabály, a többi csak pusztán a jog által kínált lehetőség az alapító részére.

Mind a dán, mind a svájci alapítványi jogban az alapítványi célnak a megváltoztatása lényegében csak a megváltozott viszonyokhoz való igazítás miatt megengedett, míg az osztrák jog – a liechtensteini joghoz hasonlóan – ezt a jogot minden további feltétel nélkül megadja az alapítónak (33. § PSG).⁵⁸ Ez a széles és igen erős jog viszont nagyon is közelít a kereskedelmi jogban a kereskedelmi (gazdasági) társaságoknál látható tulajdonosi, részvényesi vagy tagsági jogokhoz, sőt, egy engedékeny gyakorlat lényegében nagyon szabad és közvetlen behatást tesz lehetővé az alapítónak az alapítvány életére vonatkozóan. Ha az alapító akarja, akkor az alapítvány eredeti célját is megváltoztathatja az osztrák jog szerint, ez a kedvezményezettek várományát is érintheti. Ezt az erős, kvázi tagsági jogot, a cél megváltoztatását, azzal megmagyarázzák, hogy a kedvezményezetteknek ez a várományhoz való joga feltételtől függ, mégpedig attól, hogy az alapító nem változtatja meg az alapítvány célját.⁵⁹ Az érvelésnek ez a szintje inkább a tyúk-tojás régi bonyodalmát idézi, mintsem önmagában megnyugtató válaszul el lehetne fogadni. Ezek a jogok szintén szigorúan az alapító személyes jogai, nem örökölhetők és nem ruházhatók át.^{60, 61}

A kezelő szerv első tagjait is az alapító nevezi ki az osztrák jogban és a későbbiek kinevezésének jogát is fenntarthatja (15. § PSG). Ennek hiányában a bíróság jogosult a kezelő szerv tagjainak visszahívására, illetve kinevezésére (27. § PSG), tagok kooptáció útján történő pótlására.⁶² Ezt a jogot a felügyelő bizottságra is átruházza.⁶³ Osztrák vélemények szerint a visszahívás csakis megfelelő indokkal megengedett, a visszahívás jogára is alkalmazandó a joggal való visszaélés szabálya. Az alapító az alapítvány szerveit, valamint a kinevezett tisztségviselőket is megváltoztathatja.

Az alapító lehetőleg határozott időtartamra nevezze ki a kezelő szerv tagjait, ajánlják a jogirodalmi nézetek.⁶⁴ Az alapító kijelölheti, hogy az alapítványnak az a vagyona, amely céljának megvalósulása, illetve az alapítvány megszűnése esetén megmarad, kire szálljon (6. § PSG), ez lehet akár önmaga az alapító, például, ha az alapító szünteti meg az alapítványát (34. § 2. pont PSG alapján). ⁶⁵ Továbbá az osztrák jog alapján az alapító bizonyos mértékű utasítási, vétó-, valamint egyetértési jogot biztosíthat egyes személyeknek, amelyet a kezelő szervnek, illetve a felügyelő bizottságnak a döntéshozatal során be kell tartania.

Az alapítót megillető jogok nem állnak rendelkezésre az alapítvány részére később adományozók, csatlakozók, ajándékozók vagy felajánlók részére, vagyis akik később az alapítvány részére vagyoni juttatást teljesítenek, nem minősülnek alapítóknak, nem illetik meg őket az alapítói jogok.⁶⁶ Az alapítói jogok teljes köre csak az alapítványt létesítő személyt illeti meg. Ezeket a felajánlásokat, ajándékokat, adományokat az alapítványnak el kell fogadnia, ha nincs kizáró ok.

Az alapító az osztrák jogban lehet a kezelő szerv tagja, azzal a megszorítással, hogy az alapítvány kedvezményezettje nem lehet sem közvetlen, sem közvetett hozzátartozója.⁶⁷

Az alapító szabadon állapíthatja meg az alapítvány által érintett kedvezményezettek körét; az, hogy ez egy perelhető igény lenne a kedvezményezettek részről vagy sem, igencsak vitatott. Egyes vélemények szerint a perelhetőség kérdése pusztán értelmezési kérdés,⁶⁸ német többségi álláspont szerint, ha az alapító azonosíthatóan megnevezte, körülírta az alapítvány kedvezményezetteit, és a kezelő szervnek nincs joga választani közülük, akkor perelhető igényt létesített az alapítvánnyal szemben, kivéve, ha a perelhetőséget maga az alapító zárta ki.

Az osztrák jogban az alapító bármikor megváltoztathatja az alapítvány célját és egyúttal a kezelő szervet is (33. § PSG).⁶⁹ Sőt az alapító az alapítványt visszavonhatja, megszüntetheti, ha ezt a jogát az alapítvány alapító okiratában kikötötte (34. § PSG), kivéve a jogi személyeket, akiknek ez a joga nincs meg.⁷⁰ Ezt a szabályt csak a liechtensteini alapítványi jog ismeri. Ennek az a következménye, hogy a vagyon visszaszáll az alapítóra (ellenkező rendelkezés hiányában). A nyilatkozatot közjegyzői okiratba kell foglalni annak érvényességéhez, és a Vorstandnak kell továbbítani. Ezzel a szabállyal kapcsolatban nagyon komoly fenntartások vannak, mind a hitelezővédelmet,⁷¹ mind pedig az alapítvány lényegét illetően. Ha többen létesítették az alapítványt, akkor az alapítók ezt a jogot csak együttesen gyakorolhatják, kivéve, ha ezzel ellentétesen állapodtak meg az alapító okiratban.⁷² A Vorstand nem rendelkezik ezzel a joggal, nem szüntetheti meg (hívhatja vissza) az alapítványt. Mindezek ellenére az alapító nem rendelkezik általános utasításadási joggal.⁷³

Kötelező szerve az alapítványnak a “Stiftungsprüfer” – az alapítványi felügyelő, aki nem más, mint osztrák könyvvizsgáló, aki az alapítvány gazdálkodását, az éves beszámolót ellenőrzi. A könyvvizsgálót a bíróság, illetve az alapítvány felügyelő bizottsága jelöli ki.⁷⁴ Ezek a szervek az alapítói intézkedések jogszerűségét is hivatottak vizsgálni.

A dán, norvég és svéd szabályok tiltják, hogy az alapítvány az alapítónak fizetést teljesítsen.⁷⁵ A svájci jog viszont abban az irányban fejlődik, hogy az alapító részére minél nagyobb beleszólási lehetőséget adjon az alapítvány működésébe, sőt, az alapítvány vagyonára nézve akár rendelkezhessen is.⁷⁶ Liechtenstein joga megengedi az olyan alapító okirat létesítését, amely előírja, hogy az alapító jóváhagyása szükséges a Stiftungsrat egyes döntéseihez.⁷⁷

A fenti leírás alapján látható, az 1993-as osztrák alapítványi törvény rendkívül nagy szabadságot ad az alapítvány alapítójának az alapítvány jogi szerkezetének meghatározásában. Ez a szabadság, a klasszikusnak nevezhető alapító jogok mellett – a fentieket összefoglalva – a következőket foglalja magában:⁷⁸

(1) Kezelő szerv, ügyvezetés szabad meghatározása. Ezen belül akár maga az alapító is lehet tagja a kezelő szervnek.⁷⁹ (Ha az alapító egyúttal a kuratórium tagja, az alapítvány kedvezményezettje nem lehet, az összeférhetetlenség okán ez kizárt.⁸⁰)

(2) Az ügyvezetői és a felügyelő bizottsági tagságot az alapító szakmai képesítéshez kötheti.⁸¹

(3) Az alapító okiratban az alapító fenntarthatja magának a jogot, hogy az ügyvezetés tagjait visszahívhassa, illetve új tagokat nevezhessen ki⁸² (az ügyvezetés legalább 3 tagból áll, nem lehet jogi személy tagot választani, illetve az alapító ezt a kinevezési jogát átruházhatja valamelyik szervre, vagy más személyre is⁸³).

(4) Az előbbihez kapcsolódik az az alapítói jog, hogy az ügyvezetés szabályzatát – ügyrendjét – meghatározza és ez által előírhatja, hogy bizonyos döntésekhez többségi határozat, illetve az elnök döntése is szükséges. Ez újabb lehetőség az alapító részére, hogy az alapítvány felett befolyását fenntartsa vagy biztosítsa. Általános vétójog az alapító részére nem megengedett,⁸⁴ továbbá mint alapító sem tarthat fenn vétójogot, akár egy közbülső, például tanácsadó szerv részére történő vétójog alapítással. Az ügyvezetés az alapítvány tényleges belső ügyintéző és képviseleti szerve kell hogy legyen.⁸⁵

(5) Az ügyrendből fakadóan az alapító határozhatja meg az ügyvezetés és a felügyelő bizottság határozatképességének és szavazási rendjének szabályait is.⁸⁶

(6) Az ügyvezetés tagjainak javadalmazását az alapító határozhatja meg, ennek hiányában az érintett személy kérelmére a bíróság dönt (19. § PSG).

(7) Az alapító felügyelő bizottságot létesíthet és az első fb tagokat kinevezheti (ezután a bíróság dolga, habár az alapító fenntarthatja magának a jogot, hogy a visszahívásra javaslattétellel éljen⁸⁷). A felügyelő bizottságban sem a kedvezményezettek nem kaphatnak domináns szerepet, sem az alapító. A törvényi előíráson túlmenően az alapító további jogokat is adhat a felügyelő bizottságnak, például felügyelő bizottság jóváhagyásához kötheti az alapító okirat bizonyos ügyletek megkötését a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályokhoz hasonlóan.⁸⁸

(8) Az alapító további alapítványi szerveket létesíthet, kizárólag ellenőrzési és tanácsadási feladatok céljából [14. § (2) bek. PSG].

(9) Valójában nem szervezeti kérdés, de alapítói jogként került meghatározásra a kedvezményezettek meghatározása. Nehézséget okoz a kedvezményezetti kör meghatározása annyiban, hogy ennek általánossága vagy konkrét személyekre szóló redukálása miként mérlegelendő. Az alapító szabadsága ebben a kérdésben is meglehetősen nagy, milyen pontossággal kívánja meghatározni, személyre szabni az alapítványi célt, csak rajta múlik. (Az alapító okiratban egyértelmű irányt kell adnia a kedvezményezetteket illetően, ezen belül a választás már az ügyvezetés dolga. Felmerült, hogy az alapító fenntarthatja-e azt a jogát, hogy utasítási joga legyen a támogatás módja tekintetében, de erre válasz még nem született.⁸⁹)

Az osztrák szabályozás kapcsán felmerült az alapító és az alapítvány kedvezményezetteinek viszonyában a gazdasági (kereskedelmi) társaságok társasági vagyonát és hitelezőket védő szabályainak az alkalmazása is. Itt főként a kft. és az rt. azon szabályáról van szó, amely tiltja a tagnak és a részvényesnek a társaság vagyonából juttatás teljesítését, kivéve az osztalékfizetés esetét. Az osztrák irodalom itt az alapítványi juttatásnak a vele szervezeti-részesedési kapcsolatban álló társaság tagja részére szóló juttatás tilalmát mutatja be. Ez a tilalom a tagi hitelekre is kiterjesztendő. Ha az alapító és az alapítvány kedvezményezettje társasági részesedés révén kapcsolatban áll, akkor a társaság tőkéjének, vagyonának védelmére vonatkozó szabályozásra tekintettel kell lenni.⁹⁰

Az alapító és az alapítvány szoros kapcsolatát a német BGB 2002-es módosítása azzal a szabállyal erősítette meg, mely szerint ha az alapítvány tényleges ügyvezetésének helye nem állapítható meg, kétség esetén az alapítvány székhelyének az alapító lakóhelye (székhelye) minősül.⁹¹

Összefoglalás

A fenti áttekintést összefoglalva azt látjuk, hogy a francia és a német jog – és ezekhez áll közelebb a magyar szabályozás és gyakorlat is – inkább megszorítóan értelmezi és alkalmazza az alapítóra vonatkozó rendelkezéseket annak érdekében, hogy az alapítvány teljes egészében elszakadjon az alapítójától, tőle teljesen független életet éljen és a szabályozás csak korlátozott lehetőség biztosítson az alapító részére az alapítvány létének, ügyeinek, sorsának irányításában.

Ettől markánsan megkülönböztethető a holland, svájci, liechtensteini és legújabban az osztrák szabályozás, amely messzemenő, sőt az alapítvány sorsát alapvetően érintő jogokat biztosít az alapítónak, jóllehet ezek a jogok még mindig szigorúan személyhez kötöttek. Mindennek indoka, ezek a szabályok a magánvagyonok kezelésére, tartós, akár generációkon túlnyúló megtartására, kedvező adójogi elbírálással ösztönzik a vagyon “otthon”-tartását. Mindezek alapján pedig felmerül a kérdés, ha összehasonlítjuk az alapítói jogokat például a részvényesi jogokkal – túlmenően a részvény forgalomképességének nem egészen elhanyagolható, alapvető gazdasági és jogi tulajdonságától -, akkor mi a tulajdonképpeni különbség a részvényes vagy a kft.-tag és az alapítvány alapítója között, ha az alapító megváltoztathatja az alapítvány célját, kezelő szervét, sőt meg is szüntetheti az alapítványt, az adott és szerzett vagyon visszakerülhet hozzá, továbbá ha önmagát is megnevezheti kedvezményezettnek – lényegében osztalékhoz hasonlóan az alapítvány kifizetést eszközölhet neki (gazdasági jogosultja) -, egyszóval jogai alapjában szinte megegyezhetnek a gazdasági társaságban részesedéssel rendelkező személy jogaival.

Az alapítói jogok körében az alapítvány létesítése, bejegyzésének kérelmezése és annak – korlátok közötti – visszavonása említhető legfontosabb alapítói jogként. A társasági tagsági jogokénál már szűkebb és korlátozottabb az alapítót megillető módosítás joga, az alapítvány célját, nevét, vagyonát az alapító alapvetően nem módosíthatja a magyar jogban. Amint láttuk, egyes országok ezeket a jogokat is megadják az alapítónak. Még mindig az alapítói jogok körében az alapítvány szervezetének kialakítása az alapító joga, itt ugyanazzal a problémával találkozunk, mint a társasági jogban, hogy a törvényben meg nem nevezett szervek – pl. tanácsadó testület – létesíthetőek-e vagy sem. A kérdés jóval általánosabb, a magánjogi autonómia és a jogi személy létesítésének kógenciája közötti területről van szó. A szervezet és a szervek létesítésének alapítói joga kiterjed arra is, hogy ezeknek a szerveknek a tagjait és ügyrendjét is az alapító határozhatja meg. Az alapítványi szerv tagjának (tisztségviselőjének) visszavonása annyiban tér el a tagsági jogokétól, hogy míg alapítványnál csak megalapozott indokkal lehetséges a tisztségviselő visszahívása, gazdasági társaság esetében lényegében nem szükséges indok.

Vagyoni jogok körében mind az alapítót, mind a tagot megilleti, illetve alapítvány esetében megilletheti a likvidációs hányadra vonatkozó jog. Míg gazdasági társaság esetében a jogi személy gazdasági jogosultja a tag (részvényes), addig alapítvány esetében a gazdasági jogosult az alapítvány kedvezményezettje. Az alapítvány nem üzletszerű gazdasági tevékenység végzésére jön létre, ezért az alapító üzletszerűségből fakadó vagyoni jogok emlegetése önmagában értelmetlen, de tagadhatatlanul az alapítvány a kedvezményezettek részére ad ingyenes vagyoni juttatást.

Az alapítót a magyar jogban nem illetik meg a megvizsgálási vagy ún. kisebbségi jogok, például kezelő szerv határozatának megtámadási joga, mely jogok – különösen a megvizsgálási jog – minden további nélkül biztosítható lenne, jóllehet a magyar bíróságok ezt egyelőre nem ismerik el.⁹² Mindezt indokolhatja akár az a jogtörténeti kuriózum is, hogy a már hatályon kívüli 30/1978. (XI. 22.) PM rendelet a kötelezettségvállalás közérdekű célra intézménynél is megadta a felajánló részére a tájékoztatáshoz való jogot.⁹³

Még a viszonylag visszafogottnak nevezhető magyar jogi környezetben is az alapító széles körű jogokkal rendelkezik az alapítvány felett, melynek további kiterjesztése – az alapítvány szerveinek ügyrendjeinek megállapítása, tisztségviselők díjazásának meghatározása stb. – fentiek szerint indokolható.

Meggondolandó az alapítók gyűlése intézményesítése is. Több alapító esetén lehetővé kellene tenni az alapítók gyűlését, hasonlóan a Gt. 89. § (1) bek. 2-3. mondat szabályozásához (a Gt. a tagok gyűlése helyett taggyűlés létesítését teszi lehetővé bt. és kkt. esetében). Alapítók gyűlése hiányában az alapítvány alapító okirata és a törvények szerint az alapítói jogokat valamennyi élő (létező) alapítónak együttesen kell gyakorolnia (kivéve, aki erről a jogáról lemondott, vagy ezt a jogát egy másik alapítóra átruházta). Az alapítók gyűlésére az egyesületi (személyenként egyenlő szavazati jog) vagy a kft. szabályozás (juttatott vagyon nagyságának arányában illeti meg a szavazati jog) példája alapján lehetne kialakítani, erről az alapítók dönthetnének az alapítvány statutumának elfogadásával. Ha az alapítvány létesítése során ebben a kérdésben nem döntöttek az alapítók, későbbiekben valamennyi alapítói joggal rendelkező alapító az alapítvány alapító okiratát ennek megfelelően módosíthatja.

Ha az alapítvány alapító okirata megengedi, akkor az alapítók gyűlésén lehetővé kell tenni, hogy a részvétel és a kérdezés jogával részt vehessenek az alapítvány későbbi csatlakozói és adományozói is. Az alapítványhoz történő csatlakozás és adományozás feltételeit továbbra is az alapító állapítja meg, és a kezelő szerv dönt az alapító okirat alapján az adott felajánlás elfogadásáról vagy elutasításáról.

Az alapítói jogok tárháza más irányokba is tovább bővíthető, például az alapítvány más jogi formába történő átalakulásának jogával (alapítvány közhasznú társasággá vagy meghiúsult célú alapítványnak akár gazdasági társasággá történő átalakítása).

Az alapítói jogok alapvetően az alapítvány céljától, a külső adományok, csatlakozások felhasználásától és a kedvezményezettek körétől függ. Célszerű lenne a jelenlegi alapítói jogok bővítése, ha az említett koordináta-rendszerben az érdekviszonyok és az összeférhetetlenség szabályait pontosan megvonjuk.

* A szerző “A magánjogi alapítvány” című doktori értekezésének némiként módosított VI. fejezete.

JEGYZETEK

1 Egyes szerzők ezekhez a jogokhoz hasonlóan nevezik az alapító jogokat. JOHLER, Christoph: Der Stifter, in DORALT, Peter – KALSS, Suzanne (Hg.): Aktuelle Fragen des Privatstiftungsrechts – eine Bilanz nach sieben Jahren. Wien: Linde Verlag, 2001, 133. o. (131-172. o.).

2 “Közalapítványhoz alapítóként nem csatlakozhatnak a törvényben nem felsorolt személyek.” – Legfelsőbb Bíróság, Kny. III. 28. 059/1998. – KGD 1999, 8-9. szám, 88-89. o.

3 Legf. Bír. Kny. I. 27. 073/1998. – KGD 2001/6. 171.

4 Legf. Bír. Kny.VH. 27. 358/1999. – KGD 2001/6. 173.

5 Az alapító személyének részletes elemzését adja JOHLER: Der Stifter (1. lj.) 131-172. o.

6 JOHLER: Der Stifter (1. lj.) 135. o.

7 Amikor az eredeti 74/A. § (1) bekezdése megszületett, nem volt lehetőség jogi személyiség nélküli gazdasági társaság létrehozatalára, ezért nem tartalmazta a törvényi hely ezt a kitételt. De semmilyen indok nem szólt az ellen a lehetőség ellen, hogy a jogalanyiságnak egy olyan változata esetén, mint a bt. és kkt., jogképességük kizárja az alapítvány létrehozását.

8 Legf. Bír. Kny. I. 28. 761/1998. – KGD 2002/5. 120.

9 Hasonlóan LOMNICI Zoltán: Az alapítványok és a közalapítványok kézikönyve. Budapest 1998, HVG-ORAC, 79. o.; újabb döntések Legf. Bír. Kny. II. 27. 856/1998. – KGD 200/12. 296., valamint Legf. Bír. Kny. m. 28. 827/1998. – KGD 2001/6. 174.

10 “Ezzel szemben a tárgybani alapító okirat szerint az alapítók közgyűlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik az alapítvány céljára rendelt vagyon felhasználása. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a vagyon felhasználásáról kizárólag az alapítók jogosultak dönteni és az alapítvány kezelője a vagyon felhasználásáról ténylegesen nem rendelkezhet. Az alapító okiratnak ez a rendelkezése az alapítvány lényegével ellentétes. Az alapítvány kezelője jogosult kell, hogy legyen az alapítvány működésével összefüggő ügyekben való döntésre is; az alapítvány kezelése ugyanis formailag kiterjed – a képviseleten kívül – az ügyvitelre és az ügydöntő jogkör gyakorlására is.” (Legfelsőbb Bíróság, Kpkf. III. 25. 300/1991. – KGD 1999, 8-9. szám, 36-38. o.)

11 LOMNICI i. m. (9. lj.) 29. o.

12 Nem érthető a Legf. Bír. Kny. m. 27. 577/1998. – KGD 1998/7/204. indokolása, nyilvánvalóan valamilyen elírás lehet a közölt döntésben. Ehhez hasonló “Az alapító okirat 6. pontja szerint a kuratórium tagjai sorából elnököt és titkárt választ. Az alapító okirat ezen rendelkezése ellentétes a Ptk. 74/C. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltaikkal, mert e rendelkezések értelmében kizárólag az alapító jogosultsága – és nem a kezelő szervé – a kuratórium kijelölése, összetételének, létszámának meghatározása, valamint a képviseletével és a bankszámla feletti rendelkezés jogával felruházott személyek kijelölése. Az alapító okirat kifogásolt rendelkezése a jövőre nézve törvénysértő akkor is, ha az alapító a kuratórium tagjait, első elnökét és titkárát most kijelölte az alapító okiratban.” (Legfelsőbb Bíróság, Kny. HL 28. 898/1997. – KGD 1999, 8-9. szám, 84. o.)

13 “A Legfelsőbb Bíróság Kny. I. 27. 200/1997/3. számú végzése szerint az alapítvány képviselőjének kijelölése az alapító joga és ez nem ruházható át a kuratóriumra.” – LOMNICI i. m. 79. o.

14 “A kuratórium tagjainak és elnökének megjelölése az alapító okiratban nem mellőzhető” [Ptk. 74/C. § (4) bek.] “az alapítvány képviseletére jogosult személyt az alapítónak az alapító okiratban meg kell jelölnie.” (Kny. II. 28. 286/1997. – KGD 1999/1/20.) Ehhez hasonlóan: “Az alapító a kezelő szerv tagjainak kijelölésével a kuratóriumot nem bízhatja meg” – Legf. Bír. Kny. II. 27. 644/1998. – KGD 200/12. 298.

15 “Az alapítvány képviselőjének kijelölésére az alapító jogosult.” – (Legfelsőbb Bíróság, Kny. III. 28. 898/1997. – KGD 1999, 8-9. szám, 84. o.)

16 Lásd: KÜBLER, Friedrich: Gesellschaftsrecht. 3. neubear. Aufl. Heidelberg: C.F. Müller, 1990, 144. o.

17 LOMNICI i. m. (9. lj.) 109. o.

18 A bíróság álláspontja szerint: “A kuratórium összetételének megváltoztatására, a kijelölés visszavonására az alapító (bíróság) csak abban az esetben jogosult, ha a kuratórium tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti. A képviselőváltozás átvezetésére a korábbi kuratóriumi tagok (képviselő) visszahívása miatt került sor – ezért a kifogásra tekintettel a fenti körülményeket az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás során vizsgálnia kell és ezt követően dönthet az alapítvány bejegyzett adataiban bekövetkezett változásainak nyilvántartáson való átvezetéséről.” (Legfelsőbb Bíróság Kny. I. 27. 521/1995.) – LOMNICI i. m. 107. o.

19 “A jogszabály nyomán a Legfelsőbb Bíróság által következetesen folytatott bírói gyakorlat nem engedi meg az alapító okirat indokolatlan módosítását.” (Legfelsőbb Bíróság Kny. II. 27. 420/1995.) – LOMNICI i. m. 135. o.

20 “A Legfelsőbb Bíróság Kpkf. I. 25. 423/1993. számú végzése szerint az alapítvány alapító okiratának módosítását az alapítók csak egyhangú döntéssel határozhatják el.” – LOMNICI i. m. 133. o.

21 LOMNICI i. m. 131-132.; valamint: “A módosítás így kiterjedhet minden olyan kérdésre, amely az eredeti alapítói szándékban megfogalmazott közérdekű cél megvalósítását nem veszélyezteti.” (Legfelsőbb Bíróság Kny. II. 27. 065/1996.) – LOMNICI i. m. 144. o.

22 “A bejegyzett adatok módosítása kapcsán is vizsgálni kell, hogy az átvezetés törvényben írt feltételei fennállnak-e.” (Legfelsőbb Bíróság Kny. I. 28. 793/1996.) – LOMNICI i. m. 35. o.

23 LOMNICI i. m. 131. o.

24 “A Legfelsőbb Bíróság Kpkf. I. 25. 477/1993. számú végzése, amely szerint az alapítvány alapítója a nyilvántartásba vételt követően nem csökkentheti kötelezettségvállalásának mértékét a megváltozott pénzügyi helyzetre hivatkozással. Az alapító okirat tehát ilyen értelemben nem módosítható.” – LOMNICI i. m. 132. o.

25 LOMNICI i. m. 142-143. o.

26 LOMNICI i. m. 145-146. o.

27 Legf. Bír. Kny. IV. 35. 606/2001. – KGD 2003/2. 37.

28 LOMNICI i. m. 159. o.

29 “Nyílt alapítvány esetén a joggal való visszaélést lehet megállapítani, ezért törvénysértő, ha az alapító okirat úgy rendelkezik, hogy az alapítvány megszűnése esetén a csatlakozásokkal növelt vagyon az alapítókat illeti meg. Ebben az esetben is csak az alapítók által nyújtott vagyoni hozzájárulásra tarthatnak igényt jóhiszemű joggyakorlás esetén.” (Legf. Bír. Kny. I. 27. 412/1997., BH 1998/8/402.)

30 EGRINÉ RÓNAI Mária – PETTENDI Zsuzsa: Az alapítványok. Budapest: KJK, 1995, 33. o.

31 Legf. Bír. Kny. VII. 28. 757/1999. – KGD 2001/7. 208.

32 Még a törvényi változás előtti bírósági határozat ezzel ellentétesen ítélte meg az alapító szerepét: “Az alapító okirat 4. pontjában rögzített az az alapítói rendelkezés, amely szerint az alapítványt az alapítvány létrehozójának halála esetén annak törvényes örököse: T. G. és T. I. veszi át, a Ptk. 74/E. §-ába ütközik. Ugyanis az alapítvány az alapító halálával nem szűnik meg, hanem az alapító halálától függetlenül – jogi személyként tovább működve – betöltheti célját. Az alapító az alapítvány és az alapítványra átszállt vagyon tekintetében jogutódot nem jelölhet meg. E vonatkozásban a végrendelkezési joga is kizárt.” (Legfelsőbb Bíróság, Kpkf. 25. 162/1990. – KGD 1999, 8-9. szám, 42-43. o.)

33 Megszüntette a bíróság azt az alapítványt, amelyik jogellenes hitelezési tevékenységet folytatott, továbbá abból az okból is megszüntethetőnek tartotta, mivel az alapítvány pénzét az alapító használta (Ptk. 74/E. §). (Legf. Bír. Kf. II. 25. 570/1993.)

34 Ebben az esetben is a a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának bírái (tanácsai) járnak el az alapítvány nyilvántartásba vételére irányuló eljárásban, valamint az alapítvány törvényes működésének helyreállítása érdekében az ügyész által indított perekben. – LOMNICI i. m. 32. o.

35 LOMNICI i. m. 161. o.

36 LOMNICI i. m. 23. o.

37 “Az alapítvány alapító okirata nem tartalmazhat olyan rendelkezést, hogy a megismételt kuratóriumi ülés – a megjelentek számától függetlenül – határozatképes” [Ptk. 74/C. § (1) bek.] Legfelsőbb Bíróság Kny. II. 28. 805/1997. – KGD 1998/11/264.

38 Az alapítvány alapítója a kezelő szervre nem gyakorolhat meghatározó befolyást [Ptk. 74/C. § (3) bek.]. Ebből következik a Legfelsőbb Bíróság szerint, hogy nem érvényes az a rendelkezés, amelyik alapján “az alapítók a kuratórium döntéseit indokolt esetben megóvhatják, mely esetben az alapítók és a kuratórium közös döntésével kell az új határozatot meghozni. Nem hozható létre olyan szervezet (itt közgyűlés), amelyben az alapítók is részt vesznek; az alapítók a kuratórium döntéseit nem óvhatják meg; a kuratórium és az alapítók együttes határozatot nem hozhatnak; a kuratórium tagjainak változásáról közös közgyűlés nem dönthet, arra a kijelölés visszavonásával kizárólag az alapító jogosult, a teljes kezelő szervre – nem annak egy-egy tagjára – vonatkozóan” (Legf. Bír. Kny. ÜL 27. 468/1996. – BH 1997/3/146.).

39 “A bíróság nem jelölheti ki az alapítvány alapítóját a jogutód nélkül megszűnt alapító helyett.” – (Legfelsőbb Bíróság Kpkf. III. 28. 509/1998. – KGD 1999, 8-9. szám, 88-89. o.)

40 HEMSTRÖM, Carl: Foundation in Swedish Law, in HOPT/REUTER (Hg.): Stiftungsrecht in Europa. Köln: 2001, Carl Heymanns, 459. o.

41 LINARES ANDRÉS, Lucía: Stiftungen im spanischen Recht, in HOPT/REUTER (Hg.): Stiftungsrecht in Europa. Köln: 2001, Carl Heymanns, 487. o.

42 HONDIUS, Fritz – VAN DER PLOEG, Tymen: Fondations. International Encyclopedia of Comparative Law. Vol. XIII ch 9, 2000, 32. o. továbbiakban rövidítve: HONDIUS Encyclopedia

43 MANHART, Thomas: Die Aufhebung mit Liquidation von Stiftungen, insbesondere von Personalvorsorgestiftungen. Zürich 1986, Polygraphischer Verlag, 80. o.

44 RIEMER Art 88/89, margószám 61 (693. o.)

45 MANHART: Die Aufhebung mit Liquidation von Stiftungen, insbesondere von Personalvorsorgestiftungen (43. lj.) 81. o.

46 FRICK-TABARELLI, Marion: Die besondere Bedeutung der Treuhänderschaft gemäss Art. 897 ff PGR für die privatrechtliche Stiftung nach liechtensteinischem Recht, Mauren 1993, GMG Juris Verlag, 51. o.

47 FRICK-TABARELLI i. m. (46. lj.) idézi Gubsert és Keichert, i. m. 52. o.

48 F. L. OGH vom 1. 12. 1961 – idézi FRICK-TABARELLI i. m. (46. lj.) 53. o.

49 FRICK-TABARELLI i. m. (46. lj.) 56. o.

50 FRICK-TABARELLI i. m. (46. lj.) 128-129. o.

51 FRICK-TABARELLI i. m. (46. lj.) 132. o.

52 FRICK-TABARELLI i. m. (46. lj.) 160/161. 6.

53 FRICK-TABARELLI i. m. (46. lj.) 193. o.

54 DORALT, Peter, NOWOTNY, Christian, KALSS, Suzanne (Hg.): Pri-vatstiftungsgesetz. Kommentar zu den zivilrechtlichen Bestimmungen. Wien: Linde, 1995 – továbbiakban rövidítve: DORALT-NOWOT- NY-KALSS: PSG, Kals – § 1., Margószám 46-47 (83. o.); Micheler – § 17, Margószám 16 (292. o.)

55 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54. lj.), Kalss – § 3, Margószám 20 (119. o.)

56 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54. lj.), Kalss – § 3, Margószám 4 (112. o.)

57 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54. lj.), Kalss – § 3, Margószám 22 (121. o.)

58 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54. lj.), Berger – § 33, Margószám 1 (421. o.)

59 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54. lj.), Berger – § 33, Margószám 20-21 (429-431. o.)

60 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54. lj.), Berger – § 33, Margószám 6 (424. o.)

61 STERN, Elisabeth: Der Einfluß des Stifters auf die Verwaltung der Stiftung; in von Campenhausen (Hg.): Stiftungen in Deutschland, 1998, 268. o.

62 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54.lj.), Micheler – § 15, § 16 Margószám 31 (278. o.)

63 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54.lj.), Micheler – § 15, § 16 Margószám 27 (276. o.)

64 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54.lj.), Micheler – § 15, § 16 Margószám 18 (272. o.)

65 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54.lj.), Löffler – § 6, Margószám 3 (153. o.)

66 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54.lj.), Kalss – § 3, Margószám 23 (121. o.)

67 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54.lj.), Kalss – § 3, Margószám 14 (116. o.)

68 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54. lj.), Löffler – § 5, Margószám 9 (143-144. o.)

69 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54. lj.), Micheler – § 14, Margószám 28 (253. o.)

70 STERN: Der Einfluß des Stifters auf die Verwaltung der Stiftung (61. lj.) 263. o.

71 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54. lj.), Berger – § 34, Margószám 1 (444-445. o.)

72 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54. lj.), Berger – § 34, Margószám 4 (446. o.)

73 STERN i. m. (61. lj.) 270. o.

74 STERN i. m. (61. lj.) 264. o.

75 HONDIUS – VAN DER PLOEG: Encyclopedia (42. lj.) 52. o.

76 RIEMER, Hans Michael: Stiftungen im schweizerischen Recht, in HOPT/REUTER (Hg.): Stiftungsrecht in Europa, 517. o.

77 LAMPERT, Siegbert – TAISCH, Franco: Stiftungen im liechtensteinischen Recht, in HOPT/REUTER (Hg.): Stiftungsrecht in Europa, 527. o.

78 Kiindulásként STERN: Der Einfluß des Stifters auf die Verwaltung der Stiftung (61. lj.) 261-277. o. munkáját használtuk.

79 STERN i. m. (61. lj.) 264. o.

80 STERN i. m. (61. lj.) 264. o.

81 DORALT-NOWOTNY-KALSS: PSG (54. lj.), Micheler – § 15, § 16 Margószám 15 (270. o.)

82 STERN i. m. (61. lj.) 265. o.

83 SCHMIDT, Sabine: Organe der Privatstiftung, in: DORALT, Peter – KALSS, Suzanne (hrsg): Aktuelle Fragen des Privatstiftungsrechts – eine Bilanz nach sieben Jahren. Wien 2001, Linde Verlag, 180. o. (173-204. o.)

84 STERN i. m. (61. lj.) 266. o.

85 STERN i. m. (61. lj.) 270. o.

86 SCHMIDT: Organe der Privatstiftung (83. lj.) 183. o.

87 STERN i. m. (61. lj.) 275. o.

88 STERN i. m. (61. lj.) 272. o.

89 STERN i. m. (61. lj.) 274-275. o.

90 JOHLER: Der Stifter (1. lj.) 131-172. o.

91 BGB 83. §-a beiktatásra került: “Im Zweifel gilt der letzte Wohnsitz des Stifters im Inland als Sitz.”

92 Lásd fenti 38. sz. korábbi lábjegyzetet.

93 Lásd ehhez EÖRSI Gy. – GELLÉRT Gy. (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Budapest, KJK, 1981, 2717. o.