5:544. § [A kártérítési kötelezettség terjedelme]
(1) A károkozó a károsult teljes vagyoni kárát köteles megtéríteni.
(2) A teljes vagyoni kárból le kell vonni a károkozásból származó vagyonértékű előnyöket.
(3) A bíróság rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét alacsonyabb összegben is meghatározhatja.
A modern kártérítési jogok alapelve a teljes kártérítés elve: a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha a károkozásra nem került volna sor. A teljes kártérítés egyben kizárja, hogy a károsult a kártérítéssel gazdagodjon: ha a káreseményből reá nézve előnyök is származnak, azok a fizetendő kártérítés összegét megfelelően csökkentik. Ezért az új Polgári Törvénykönyv Tervezete kifejezetten ki is mondja: “A teljes kárból le kell vonni a károsult károkozásból származó előnyeit.” [5:544. § (2) bek.]. A Tervezethez fűzött indokolás szerint a megállapításánál a károkozó tény folytán bekövetkezett vagyonmozgást egységesen kell vizsgálni. Bár a bírói gyakorlat – állapítja meg az indokolás – a káronszerzés tilalmának szabályát általában alkalmazza, ennek a gyakorlatnak a törvényi alapját mégis indokolt megteremteni.
Az alábbi rövid – inkább problémafelvető, mintsem a teljességre törekvő – írásomban azt vizsgálom, hogy az 5:544. § (2) bekezdésében írt szabály felvétele indokolt-e a Polgári Törvénykönyvbe, és ha igen, úgy tartalmilag megfelelő-e.
A kár (Interesse) fennforgásának és mértékének megállapításánál a német jogból eredő,1 de a magyar jogban is alkalmazott “különbözeti formula”2 (Differenzhypothese) alapján a károsult vagyonának változásait egységesen kell vizsgálni. A kár okozatosságától eltérően itt azonban nem két negatív esemény, hanem egy negatív (a jogellenes magatartás) és egy pozitív (az előny) esemény kapcsolatát kell vizsgálni.3 A probléma taglalható mind az okozatosság, mind a kár fogalmának keretein belül: az értékelő (jogpolitikai) megfontolások mindeközben ugyanazok maradnak.4 Egyet lehet ugyanis érteni Larenz-cel, aki szerint a hasznok és előnyök beszámítása egyáltalán nem magától értetődő, hanem értékelő szempontok alapján, differenciáltan vizsgálandó kérdés.5
1. Magyar jogirodalom és joggyakorlat
A magyar jogirodalomban már Gorsschmid megállapítja: “Az okozatot a maga egységében kell venni.”6 A kárból tehát leszámítandó a pozitív nyereség (cucrum emergens), az eltávoztatott kár (damnum non emergens) és az el nem maradt haszon (lucrum non cessans). Ez a tétel azonban csak megszorításokkal igaz: a kérdés, hogy “meddig terjed az okozat egysége”.7 Erre nézve azonban sem Grosschmid, sem “glosszátora”, Meszlénynem ad közelebbi eligazítást, hanem – vélhetően – a kártérítés oly sok más kérdéséhez hasonlóan az érzékre bízza. Így például nem jogosult a károsult a károsultnak harmadik személyek által – kötelességük teljesítésével (pl. gyámság, gondnokság) – juttatott előnyök fel-számítására.8 Némileg közelebb visz minket a probléma megoldásához Marton, aki – elméletének általános fogalmi keretéhez híven – a hasznok figyelembevehetőségét beszámítási kérdésként kezeli. A hasznok beszámításának főszabály szerint helye van, hiszen “a vagyon egésze az, amelyben a kár megmutatkozik”,9 a kár pedig nem más, mint hátrányok és károk eredője.10 Nem számíthatók be azonban bizonyos előnyök, ezek speciális rendetetésére tekintettel: ilyen a harmadik személyek által a kárra való tekintettel, de “tisztán könyörületből” adott juttatások, adományok.11 Már Martonnál megjelenik a Legfelsőbb Bíróság által is felkarolt gondolat, hogy a károkozástól különböző jogviszony (jogcím) alapján járó előnyök nem csökkentik a kártérítést. A konkrét – meglehetősen tankönyv ízű – példa szerint a károsult leégett háza romjai között kincset talál: Marton szerint ilyenkor az előny azért nem számítható be a kárba, mert az előbbi “nem a kár címén, de attól független címen esik [a károsult] javára”.12 A káronszerzés tilalmának elvét egyébként alkalmazta a Kúria gyakorlata is.13 Végül megemlíthető Szászy bővebben ki nem fejtett, ám egyes külföldi nézetekkel összecsengő azon megállapítása, miszerint a kár és az előny között belső összefüggésnek kell fennállnia.14
A hatályos Ptk. kifejezetten nem rendelkezik a káronszerzés tilalmáról, az elv azonban levezethető egyrészt a felelősségi tényállásokban szereplő “kárt okoz” kitételből, amennyiben a kárt az Interesse értelmében fogjuk fel vagyis a károkozó tényleges és azon vagyoni állapota közti különbségként, amely akkor állna fenn, ha a károkozásra nem kerül sor. Másrészt interpretatio systematica segítségével is eljuthatunk erre az eredményre: a Ptk. ugyanis kifejezetten szabályozza azokat az eseteket, amikor a kártérítéssel a károsult jogszerűen gazdagodhat. Ilyen előírás pl. az, hogy balesetből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés esetében járadék megállapításánál a balesetért felelős személy javára nem vehető figyelembe az a kereset (jövedelem), amelyet a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el [Ptk. 356. § (3) bek.]. Ebben az esetben a balesettel okozati összefüggésben lévő bizonyos előnyök nem vehetők a károkozó javára figyelembe. De a károsult gazdagodását teszi lehetővé az a szabály is, amely alapján a baleset következtében meghalt személy által eltartottak akkor is igényelhetnek tartást pótló járadékot, ha a baleset következtében meghalt személy a tartási kötelezettségének megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást [Ptk. 358. § (2) bek.].15 Ezekben az esetekben a törvény kifejezetten megengedi, hogy a károsultak a kártérítéssel – legalább részben – gazdagodjanak, a contrario tehát főszabály a káronszerzés tilalma.
Ami a hatályos Ptk. irodalmát illeti, általában az absztrakció magas szintjén foglalkozik a káronszerzés kérdésével, és megelégszik annak rögzítésével, hogy a károsult vagyonmódosulását egységesen kell vizsgálni, a károkozással okozati összefüggésben álló előnyöket tehát le kell vonni a kárból.16 Elvétve találunk olyan általános megfogalmazásokat, mint hogy “[a] káronszerzés tilalmának azonban vannak bizonyos határai, mégpedig főként ott, ahol személyhez fűződő jogok megsértésével okoztak károkat.”17 E tekintetben különbséget tesz a károsult dolog maradványa (residuum) és a károsult javára teljesített juttatások (szurrogátum) között. A káronszerzés tilalma alóli kivételként említi a Ptk. Magyarázata az önmagával tehetetlen ember családtag általi, ingyenes ápolását, amelynek célja nyilvánvalóan nem a károkozó mentesítése.18
A bírói gyakorlat a káronszerzés tilalma alól több esetben is lehetségesnek tart kivételeket. Így a károsult összegbiztosítása folytán járó juttatás nem vonható le a kárból (BH 1963. 3491), valamint a károkozó által kiadni nem kért residuum összege sem csökkenti a kártérítést (BH 1993. 426). A bírói gyakorlatban megfigyelhető az a tendencia is, hogy a különböző jogviszonyokon alapuló károk és előnyök egymással nem összevethetők. Így sem az elhunyt károsult örökösei nem érvényesíthetik kárként az örökség megszerzésének költségeit, sem a károkozó nem vonhatja le a kártérítésből a megszerzett örökség összegét.19 Alkalmazta viszont a Legfelsőbb Bíróság a káronszerzés tilalmát abban az esetben, amikor a károsult szomszédja úgy építkezett, hogy az építkezés folytán keletkezett “beárnyé-kolás” a károsult telkének értékét csökkentette, az építkezéssel együtt végzett közművesítés viszont növelte (BH 1967. 5254.) Egy másik ügyben elvi éllel mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes munkavállalót elmaradt munkabér címén megillető kártérítés az alperes munkáltató által peren kívül fizetett, költségtérítésre irányuló kártérítés és szakszervezeti segély összegével nem csökkenthető. Indokolása szerint “a létfenntartás célját szolgáló, meghatározott rendeltetésű követelés összege nem csökkenthető költség jellegű szolgáltatás történte címén, és az önkéntes jellegükre s rendeltetésükre tekintettel nem vonhatók le a segélyek, akár a munkáltató, akár a szakszervezet folyósítja azokat.” (BH 1994. 399.). Hivatkozik továbbá a káronszerzés tilalmára a PK 48. sz. állásfoglalás is, amely a baleseti járadék béremelés címén történő felemelésének kérdéskörével foglalkozik.
Érdekesség, hogy a káronszerzés tilalmát a károsult kárenyhítési kötelezettségével együtt kimondó – ma már hatályon kívül helyezett – munkajogi jogszabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróság kifejezetten megállapította.20
Mind a jogirodalom, mind a joggyakorlat elfogadja tehát a káronszerzés tilalmát, a kivételekről azonban – összehasonlítva a külföldi jogokkal – viszonylag kevés szó esik.
2. Külföldi jogirodalom és joggyakorlat
A compensatio damni et lucri – a német terminológiában: Vorteilsausgleichung – témakörének gazdag és szerteágazó a külföldi irodalma és bírói gyakorlata.21 Különösen a BGB-hez kapcsolódó német legfelsőbb bírósági gyakorlat mutatja a kifinomultság jegyeit. A külföldi jogok részletes vizsgálata nyomán von Bar azt állapítja meg, hogy a károkozásból folyó előnyöket nem lehet automatikusan levonni a kártérítésből. Bár nehéz volna a differenciált gyakorlatot egyetlen általános szabályban összefoglalni, bizonyos általánosító megállapítások tehetők. A legtöbb európai bíróság számtalan normatív és jogpolitikai érvet mérlegel a vonatkozó esetek eldöntésekor. Az alábbiakban azokat az eseteket tekintem át, amikor indokolatlan a károsult bizonyos előnyeit a károkozó javára figyelembe venni.
a) harmadik személyek által ingyenesen juttatott előnyök
A károkozásra való tekintettel – tehát annak okozati következményeként – gyakran részesül a károsult mások által juttatott előnyben.
Pl. Az 1998-as futball világbajnokság során német huligánok brutálisan megvertek egy francia rendőrt. A tragikus eseményt Németországban adakozási hullám követte, amelynek eredményeként akkora összeg jött össze a rendőr és családja megsegítésére, amelyet egyébként soha nem keresett volna meg.22
Ezen előnyök beszámíthatósága attól függ, hogy mi volt juttatásuk célja: ha a károsult megsegítése, akkor nyilvánvalóan nem vonhatók le a kártérítés összegéből, ellenkező esetben ugyanis az adakozók gyakorlatilag a károkozónak fizetnék ezeket. A károsult ilyenkor valóban gazdagodik, ám ez – az ajándékozás jogcímére tekintettel – nem jogalap nélkül történik.23 A károsultnak ingyenesen jutatott előnyök tehát csak akkor mentesíthetik a károkozót, ha ő maga teljesítette ezeket, vagy más, de az ő nevében (pl. fiatal de vétőképes károkozó szülei). Ez utóbbi egyébként levezethető a Ptk. 286. § (1) bekezdéséből, amennyiben harmadik személy a károkozó nevében felajánlott teljesítésnek tekintjük.
b) váratlan, valószínűtlen előnyök
Hogy a káreseményhez kapcsolódó, teljesen véletlenszerű előnyök nem csökkentik a kártérítést, jól látszik abból, hogy a régebbi német joggyakorlat a Vorteilsausgleichung problémakörét az adekvát kauzalitás kritériumának segítségével bírálta el.24 Bár ezen a BGH változtatott, az alapjául fekvő megfontolások továbbra is érvényesek. Ez valójában nem más, mint a károsult “általános életkockázatának” tükörképe: vannak olyan károk és előnyök, amelyek az élet rendes kockázatával járnak együtt. Ezek sem negatív, sem pozitív irányban nem vehetők figyelembe a kártérítés meghatározásakor.25
Pl. A károkozó által okozott közúti balesetben két testvér közül az egyik életét vesztette, a másik csak sérüléseket szenvedett. Nem sokkal később édesanyjuk is elhunyt: a túlélő fivér – a baleset következtében – egyedüli örökös lett. Az örökség ilyen növekedését a BGH – helyesen – nem tekintette a károkozót mentesítő előnynek.26
c) differenciálás kártípusok szerint
A túl távoli károk beszámítása esetén a legtöbb európai bíróság gyakorlatában érvényesül a kár típusa szerinti differenciálás. Eszerint a testi sérülés sokkal tovább adekvát következmény, mint a dologkár, és még inkább mint a “tisztán vagyoni kár”. Ezt a logikát lehet alkalmazni az előnyök beszámításánál is: vagyon megkárosítása esetén sokkal inkább be lehet az esetleges előnyöket számítani, mint testi sérülés esetén stb.27 Talán túlságosan is messze megy a német gyakorlat akkor, amikor megköveteli, hogy az előny és a hátrány típusai megfeleljenek egymásnak (Kongruenz von Vor- und Nachteil).228 Eszerint ugyanis ha a baleset folytán a károsult nem tudja régi munkáját végezni, az új munkahelyén azonban jobban keres, akkor ez az előny nem számítható be a dologi károkba. A károsult tehát pusztán azért gazdagodik, mert az előny “típusa” eltér a hátrányétól.
d) a károkozó vétkessége
Bár a modern kártérítési jogok a kártérítés mértékét nem teszik függővé a károkozó vétkességének fokától (ellentétben az ALR-rel vagy az ABGB-vel), ez utóbbi körülmény azonban határesetekben mégis szerepet játszik. Európa legtöbb jogrendszere elismeri például, hogy szándékos károkozás esetén távolabbi kárkövetkezmények is adekvátnak minősülnek, mint enyhe gondatlanság fennforgásakor.29 Ugyanígy a hasznok beszámításakor is releváns lehet a vétkesség foka: szándékos okozáskor az esetleges hasznok figyelembevételére sokkal kevésbé kerül sor, mint pusztán gondatlan okozás esetében.30
e) törvényi engedmény
Nyilvánvalóan nem szűnik meg a károkozó kártérítési kötelezettsége, ha a károsult részére harmadik személy úgy teljesít, hogy a törvény (esetleg szerződés) a kártérítési igény engedményezéséről rendelkezik, pl. a biztosítási szerződés esetében. Ilyenkor ugyanis ezt a törvényi szabályt üresítené ki az előnyök beszámítása.31 Ettől függetlenül a biztosító által fizetett kártérítést a károsultnak fizetendő kártérítésből le kell vonni, a károkozó ezt az összeget a biztosítónak köteles megtéríteni.
Összegzésként elmondható, hogy arra a kérdésre, hogy a károsultnak a károkozásból származó mely előnyei csökkentik a károkozó kártérítési kötelezettségét, ilyen általánosan nem adható válasz.32 Végső soron olyan általános elvek szerint kell a bíróságnak döntenie, mint a méltányosság, a jóhiszeműség és tisztesség elve, illetve egyéb jogpolitikai megfontolások (policy considerations). A jogirodalomban és a joggyakorlatban olyan meghatározások merültek fel, mint az előny adekvát okozása (német és görög LB) a kárral való szoros összefüggése (Hellner) esetleg a jogellenes magatartás közvetlen és direkt következménye (francia LB). Tetszetős a BGH azon megfogalmazása, miszerint az előnyök levonása a kártérítésből “a károsultat nem terhelheti meg túlzottan, a károkozót pedig nem mentesítheti méltánytalanul.”33 Egyet lehet érteni azzal a jogirodalmi felfogással, ami szerint ezek a szempontok túlságosan általánosak, és így azokat joggyakorlatnak az egyes esetkörökre konkretizálnia kell.34 Ennek ellenére -ha már feltétlenül szükséges – az új Ptk.-ba egy ilyen generálklauzula felvétele lehet indokolt.
Az új Ptk. kodifikációja során – ahogy azt a Koncepció több helyen is teszi – indokolt lehet tekintettel lenni a készülő Európai Polgári Törvénykönyv deliktuális jogi tervezetére (Study Group on a European Civil Code – Tort Law), amely szintén foglalkozik a károk és előnyök kapcsolatával:
6:103. Cikk: Az előnyök kiegyenlítése
(1) Azokat az előnyöket, amelyekre a jogilag releváns kárt szenvedő személy a káresemény folytán tesz szert, figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha méltányos és ésszerű lenne ezeket figyelembe venni.
(2) Annak az eldöntésekor, hogy az előnyök figyelembevétele méltányos és ésszerű lenne-e, tekintettel kell lenni az elszenvedett kár típusára, a károkozó felelősségének alapjára, illetve ha az előnyöket harmadik személy juttatja, a juttatás céljára.35
Az említett cikkhez annyi fűzendő hozzá, hogy a felelősség alapja a Tervezet rendszerében vagy a szándékosság, vagy a gondatlanság, vagy pedig a Tervezet által külön nevesített más ok. Az idézett cikk szempontjából nyilván a vétkesség foka a döntő. Érdekesség, hogy a Tort Law Tervezet – az új Ptk. koncepciójával ellentétben – az előnyök figyelmen kívül hagyását tekinti főszabálynak, amelyhez képest a károsultra hátrányos döntést kell külön indokolni. Ahogy a szöveg “atyja”, Christian von Bar a Vorteilsaus-gleichung-gal kapcsolatos fejtegetését zárja: “Kétség esetén a deliktuális jog a károsult és nem a károkozó védelme mellett áll.”36
Érdekesség, hogy a fenti jogegységesítési törekvéssel párhuzamosan a Jaap Spier által alapított European Group on Tort Law is kidolgozta a maga “Európai Deliktuális Jogi Alapelveit” (Principles of European Tort Law). Ez a tervezet a fentihez hasonló, mégis eltérő szabályt alkotott a compensatio damni et lucri problémakörére:
10:103. Cikk: A károkozó eseményből származó előnyök A kártérítés összegének kiszámításakor a károsultnak a károkozó eseményből származó előnyeit is figyelembe kell venni, kivéve, ha ez az előny céljával nem egyeztethető össze.37
Jól látható, hogy mindkét tervezet differenciált megközelítést alkalmaz, amely – a maga absztraktságában – példaként szolgálhat a magyar polgári jogi kodifikáció számára is.
3. Javaslat de lege ferenda
A fentiek alapján úgy gondolom, az előnyök figyelembevétele -mint főszabály – levezethető a kártérítési jog generálklauzulájából, ennyiben az ezt kimondó szabály felesleges. Az új Polgári Törvénykönyvnek sokkal inkább a kivételek miatt kellene a káronszerzés tilalmáról rendelkeznie. Ha viszont mindenfajta, a károkozásból származó, tehát azzal okozati összefüggésben álló előny levonását előírná, ez a jogirodalom és a jogösszehasonlítás tanulsága szerint tartalmilag helytelen, gyakran igazságtalan eredményre vezető szabály lenne. Ha tehát a törvény feltétlenül rendezni akarja a káronszerzés tilalmát, akkor egy differenciáltabb – de még így is az általánosság igen magas fokán álló – szabály volna kívánatos. Javaslatom, amely a BGH38 egyik megfogalmazását veszi át, a következőképpen hangzik:
5:5…..§ [A kártérítési kötelezettség terjedelme]
(2) A teljes vagyoni kárból le kell vonni a károkozásból származó vagyonértékű előnyöket, feltéve, hogy ez a kártérítés céljával és értelmével nem ellentétes.
A fenti megfogalmazás helyett más, a bírói mérlegelésnek hasonlóan tág teret hagyó szövegezések is lehetségesek, így pl.
(2) A teljes vagyoni kárból le kell vonni a károkozásból származó vagyonértékű előnyöket,
– feltéve, hogy ez az eset összes körülményére tekintettel indokolt.
– feltéve, hogy ez az eset összes körülményére tekintettel ésszerű.
– feltéve, hogy ez nem eredményezi a károsult érdekeinek méltánytalan sérelmét vagy a károkozó indokolatlan mentesülését.
A hangsúly nem a konkrét megfogalmazáson van, hanem azon, hogy elkerülhető
legyen minden előny mechanikus levonása, amely – mint láthattuk – sokszor
súlyosan méltánytalan eredményre vezetne, és ellentmondana az új Ptk. azon
általános céljának, hogy a károsultnak valóban teljes kártérítést biztosítson, és ne a károkozó pozícióját erősítse.
JEGYZETEK
1 BGB 249. § (1) bekezdése szerint “A kárért felelős személynek azt az állapotot kell helyreállítania, amely akkor állna fenn, ha a kártérítés alapjául szolgáló körülmény nem következett volna be.”
2 Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk köréből, Budapest: Grill, 1932, 655. o.
3 Bar, Christian von: Gemeineuropäisches Deliktsrecht II, München: C. H. Beck, 1999. 451. o.
4 Bar: i. m. [3. jegyzet] 452. o.
5 Larenz, Karl: Lehrbuch des Sculdrechts I. München: Beck, 198714, 530531. o.
6 Grosschmid találó megfogalmazása, ld. Grosschmid: i. m. [2. jegyzet] 659. o.
7 (Grosschmid: i. m. [2. jegyzet] 659. o.
8 (Grosschmid: i. m. [2. jegyzet] 660. o.
9 Marton Géza: Kártérítés, in Szladits Károly (szerk.): Magyar Magánjog III. – Kötelmi jog általános része, Budapest: Grill, 1941, 361. o.
10 Szladits/Marton: i. m. [9. jegyzet] 362. o.
11 Szladits/Marton: i. m. [9. jegyzet] 363-364. o.
12 Szladits/Marton: i. m. [9. jegyzet] 365. o. (17. lábjegyzet).
13 Meszlény Artur: Kártérítés terjedelme, in Szladits Károly (szerk.): Glossza (Groschmid Béni Fejezetek kötelmi jogunk köréből című müvéhez, Budapest: Grill, 1932, 575-576. o., aki több Kúriai ítéletet is idéz ennek alátámasztására.
14 Szászy István: A kötelmi jog általános tanai, Budapest: Grill, 1943, 94. o.
15 A károsult gazdagodását teszi lehetővé továbbá a Ptk. 359. § (2) bekezdése is. A teljességhez hozzátartozik, hogy egy helyen a törvény a káronszerzés tilalmát ismétli egy konkrét esetkörre [Ptk. 356. § (2) bekezdése].
16 Petriik/Köles: Polgári jog – Kommentár agyakorlat számára, Budapest: HVG-ORAC, 20042, 632. o., Gellért/Benedek/Gellért: A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Budapest: KJK, 20014, 1235. o., Petriik Ferenc: Kártérítési jog. Az élet, testi épség, egészség megsértésével szerződésen kívül okozott károk megtérítése, Budapest: HVG-ORAC, 2002, 72., 235-236. o., Eörsi Gyula: A jogi felelősség alapproblémái, a polgári jogi felelősség, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1961, 430. o. Tankönyvi megfogalmazást is nyert, ld. Eörsi Gyula: Kötelmi jog. Általános rész, Budapest: Tankönyvkiadó, 1988, 308. o.
17 Eörsi/Gellért/Eörsi: A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1981, 1958. o., hasonlóan Eörsi Gyula: A polgári jogi kártérítési felelősség kézikönyve, Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1966, 99-101. o.
18 Gellért/Benedek/Gellért: i. m. [16. jegyzet] 1229. o.
19 Petrik/Köles: i. m. [16. jegyzet] 632-633. o.
20 635/D/1994 AB határozat, amely a volt Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló, már hatályon kívül helyezett 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 29. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességét vizsgálta.
21 A főbb európai jogrendszerek megoldásait von Bar hasonlítja össze ( Bar: i. m. [3. jegyzet] 451-458. o.), a BGB Palandt-féle kommentárja pedig szintén hosszasan taglalja a kérdést (Palandt/Heinrichs: Bürgerliches Gesetzbuch, München: Beck, 200362, 281-287. o.).
22 Bar: i. m. [3. jegyzet] 451-452. o.
23 Bar: i. m. [3. jegyzet] 458. o.
24 Pl. RG 4. 1. 1935, RGZ 146 275, 278. Idézi Bar: i. m. [3. jegyzet] 456. o. Palandt/Heinrichs: i. m. [21. jegyzet] még ma is irányadónak tekinti (282. o.).
25 Palandt/Heinrichs: i. m. [21. jegyzet] 282. o.
26 BGH 16. 12. 1975, NJW 1976, 747.
27 Bar: i. m. [3. jegyzet] 453-454. o.
28 Krüger/Oetker: Münchener Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch. Band 2 München: Beck, 20014 505. o.
29 Bar: i. m. [3. jegyzet] 481-483. o.
30 Bar: i. m. [3. jegyzet] 455. o.
31 Palandt/Heinrichs: i. m. [21. jegyzet] 282. o.
32 Bar: i. m. [3. jegyzet] 453. o.
33 BGH 13. 7. 1981, BGHZ 8 1 271, 275. Die Anrechnung darf “den Geschädigten nicht unzumutbar belasten und den Schädiger nicht unbillig begünstigen”. Idézi: Bar: i. m. [3. jegyzet] 453. o.
34 Palandt/Heinrichs: i. m. [21. jegyzet] 282. o.
35 Article 6:103: Equalisation of Benefits
( 1) Benefits arising to the person suffering legally relevant damage as a result of the damaging event are to be disregarded unless it would be fair and reasonable to take them into account.
(2) In deciding whether it would be fair and reasonable to take the benefits into account, regard shall be had to the kind of damage sustained, the nature of the accountability of the person causing the damage and, where the benefits are conferred by a third party, the purpose of conferring those benefits.
36 Bar: i. m. [3. jegyzet] 458. o.
37 Art 10:103. Benefits gained through the damaging event – When determining the amount of damages benefits which the inured party gains through the damaging event are to be taken into account unless this cannot be reconciled with the purpose of the benefit.
38 Pl. BGHZ 8, 325, 329: “mit Sinn und Zweck des Schadenersatzes vereinbar ist”.