„…a legtöbb ügyvédi műhiba az „érvénytelenre szerkesztett” végrendeletekből és öröklési szerződésekből származik” (Orosz Árpád)
Az új Polgári Törvénykönyvet, illetve a HVG-ORAC Kommentárt és a Ptk. Fordítókulcsot bemutató konferenciákat – a nagy érdeklődésre tekintettel – három alkalommal is megtartották májusban és júniusban. 2013 őszén pedig részletes, tematikus rendezvényeken ismertetik a legkiválóbb szakértők az egyes könyveket. Orosz Árpáddal, a konferenciák előadóinak egyikével, a Kommentár egyik szerzőjével az öröklési jog megújult szabályozásáról beszélgettünk immár másodjára.
Névjegy
Dr. Orosz Árpád a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1983-ban szerezte jogi diplomáját „summa cum laude” minősítéssel. 1995-ben egy trimesztert a Londoni Egyetemen tanult és dolgozott a Királynő Törvényszékén. 2000-ben európajogi szakjogász másoddiplomát szerzett az ELTE posztgraduális képzésén. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság területén 1985-től 1990-ig városi bírósági bíró, 1990-től 1995-ig megyei bírósági bíró, 1995-től 2002-ig megyei bírósági tanácselnök, 2002-től 2006-ig a Polgári – Gazdasági – Közigazgatási Kollégium vezetője volt. 2007-től a Legfelsőbb Bíróság bírája polgári szakágban, 2008-tól a dologi jogi és öröklési jogi szaktanácsban tanácselnök. Tagja volt az egykori Országos Bírói Tanácsnak, 2003-ban az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) tagjává választották. A József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Kara Polgári Jogi és Eljárásjogi Tanszékén 1992 óta óraadó tanár. A Kúriai Döntések (Bírósági Határozatok) folyóirat szerkesztője.
Publikációi jelentek meg a jogos védelem, a rövid tartalmú szabadságvesztés büntetések, a bírói hivatás etikája, a joghatóság, a szakértők kirendelése, az Európai Unió Bíróságának magyar vonatkozású ügyeiben szerzett tapasztalatok tárgykörében (A magyarországi polgári perek az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt; Az egyedi ügyekhez történő igazodás magyar gyakorlata a polgári ügyszakban címmel). 2012-ben jelent meg Végrendelet című könyve.
Melyik témakört dolgozta fel Ön a HVG-ORAC Kommentár számára, és miért esett éppen erre a területre a választása?
A Kúrián (akkor: Legfelsőbb Bíróságon) öt éve vezetem azt a szaktanácsot, amelyik kizárólagosan bírálja el felülvizsgálati szakban az öröklési ügyeket. Ebből is adódóan az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem az új Ptk. Öröklési jogi könyvének a dr. Weiss Emília professor emerita által vezetett Előkészítő Bizottságában. A valóság az, hogy ekkorra már eldőltek azok a koncepcionális kérdések, amelyek az öröklési jogi rész felépítését és főbb tartalmi elemeit meghatározzák, de szerepem van számos részletszabály kidolgozásában, a tervezett normaszöveg pontosításában. Ismeretes azonban, hogy a Vékás Lajos professzor úr elnökletével működő Kodifikációs Főbizottság által a Kormánynak benyújtott javaslat utóbb – éppen az öröklési jog területén – több ponton változott a parlamenti vita eredményeként. Ez természetes, hiszen a törvényhozás az Országgyűlés monopóliuma. Reánk, jogalkalmazókra az elfogadott törvény végrehajtásának, legfeljebb az egyes normák értelmezésének feladata hárul.
Ennek megfelelően, amikor megírtam a HVG-ORAC Kiadó égisze alatt az új Ptk.-ról elsőként megjelent kommentárnak a Hetedik könyvhöz kapcsolódó részeit, határozottan az volt a törekvésem, hogy ne a személyes szakmai véleményemet fogalmazzam meg, és különösképpen ne vitatkozzak a kódex egyes rendelkezéseivel, hanem a gyakorló jogász számára segítsem annak megértését, támpontokat adjak az új szabályok alkalmazásához.
Észlelt-e jogalkalmazási problémát, esetleg szabályozási hiányt az öröklési jog területén a hatályos, illetve az új Ptk.-ban?
Az öröklési jog a most hatályos Ptk. legstabilabb része volt, ahogyan a hozzá kapcsolódó bírói gyakorlat is. A Legfelsőbb Bíróság évtizedekkel ezelőtt megalkotta azokat a kollégiumi állásfoglalásait, amelyek segítik a jogkereső közönséget is az öröklési jogi szabályok értelmezésében. Emellett a Legfelsőbb Bíróság számos, BH-ban közzétett – az utóbbi időben elvi bírósági határozatként is megjelentetett – határozataival olyan útjelzőket rakott le, amelyek segítették a jogalkalmazók eligazodását az öröklési jogi szabályok között.
Mindamellett tény, hogy bíróként a mai napig találkozunk az alakilag hibás végrendeletek megmentésének igényével előterjesztett keresetekkel, amelyekben a felperes a „favor testamenti” elvére hivatkozással kéri a végrendelet érvényessé tételét. A szilárd bírói gyakorlat ellenére ennek a kérdésnek a szabályozását a régi Ptk. olyan hiányosságának tartom, amit feltétlenül orvosolni kellett, és ez az új Ptk.-ban meg is történik.
A másik, sok eredménytelen pereskedésre alapot adó fogyatékossága a régi Ptk.-nak, hogy nem ismerte el a gondozásra kötött öröklési szerződés érvényességét, noha – különösen a mai gazdasági körülmények között – az örökhagyó személyes ápolásának, gondozásának vállalása jelentős vagyoni értékkel bír, hiszen ennek idegen személyekkel való kiváltása csak komoly anyagi áldozatvállalással lehetséges. Örömmel veszem ezért, hogy az új Ptk. ebben a kérdéskörben is a valós igényeket lefedő, korszerű választ ad. Hovatovább az új Ptk. lehetővé teszi a harmadik személy javára szóló öröklési szerződés megkötését is. Ezáltal például az a szülő, akinek magát ellátni nem képes gyermeke van, a halála utáni időre is biztosítani tudja az ilyen fogyatékossággal élő gyermekének a gondviselését.
Melyek a legjelentősebb változások ezen a területen?
Az előbb mondottak már jelzik, hogy több helyen lényegesen változnak az öröklési jogi szabályok. Ami már elsőre szembetűnő, hogy megváltozott a szabályozás szerkezete, amennyiben a kódexben elsőként szerepelnek a végintézkedésre vonatkozó szabályok. Ez egy olyan koncepcionális váltás, ami félreérthetetlenné teszi, hogy a törvényes öröklés szabályai csak végintézkedés hiányában, illetőleg ahogyan mondani szoktuk, annak hézagaiban érvényesül. Ezzel előállott az a furcsa helyzet, hogy ha az új öröklési jogi szabályokat nem kommentálnom kellene, hanem tanítani, akkor didaktikailag első helyre a törvényes öröklés szabályainak ismertetését tenném. Ezt azzal magyarázom, hogy itt következnek be a legalapvetőbb változások a ma hatályos Ptk. rendelkezéseihez képest.
Mik is ezek a lényegi változások? Ehelyütt csak egy példát emelek ki: a házastárs törvényes öröklésére vonatkozó rendelkezések megváltoztatását. Eszerint leszármazók mellett a házastársat a hagyatéknak az utolsó közös lakást és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat meghaladó részén nem illeti meg a haszonélvezet joga. Másfelől viszont ez utóbbi körben a házastárs az eddigiektől eltérően állagot is örököl, mégpedig egy gyermekrésznyit. Effajta tulajdonközösség keletkezik az új szabályok szerint akkor is, ha a házastárs mellett az örökhagyót túlélik annak a szülei is. Ez esetben a házastárs nem örökli meg a hagyaték egészét, hanem csak a házastársával közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat, míg a hagyaték egyéb részének a szülők mellett fele részében lesz örököse.
Nem tagadhatom, hogy sok vitára okot adó új szabály: a házastárs haszonélvezeti joga nem szűnik meg az újabb házasságkötéssel. Sőt! Az állagörökös – aki gyakran az örökhagyónak másik házasságából vagy kapcsolatából származó leszármazója – a haszonélvezeti jog korlátozását és megváltását sem kérheti. Ez a jog egyoldalúan csak az özvegyet illeti meg. Nem vitatható az sem, hogy az utolsó közös lakásról és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakról szóló jogi norma is bírói jogértelmezésre szorul, ami vélhetően esetről esetre haladva hosszú időt vesz majd igénybe.
Az előzőekből egyértelműen következik, hogy a végintézkedések szerepe szükségszerűen felértékelődik, ezért is kerültek a kódexben első helyre a rájuk vonatkozó szabályok. Erre tekintettel a jogalkotó arra törekedett, hogy megkönnyítse a végrendelet tételének lehetőségét, enyhítve a korábbi szigorú szabályokon. Például elengedte az érvényességi kellékek közül a végrendelet készítése helyének feltüntetését, vagy a több különálló lapból álló ún. holográf végrendelet esetén azt a kötelezettséget, hogy az örökhagyónak a végrendelet minden lapját alá kellett írnia.
A jövőben nem kell attól tartani például, hogy a házastársak végrendelete azért lesz érvénytelen, mert azt egy okiratba foglalják. Mindamellett a végintézkedési szabadság kiteljesítése jegyében hosszú viták után az az álláspont győzedelmeskedett és jelenik meg az új Ptk. normaszövegében, hogy szűk körben ugyan, de megengedett az utóörökös nevezése is.
Ide kapcsolódóan meg kell említenem: az Országgyűlés élt azzal a jogával, hogy a Kodifikációs Főbizottság javaslatától eltérően a kötelesrészt a törvényes örökrész feléről annak harmadára csökkentette, illetve kibővítette a kitagadási okokat. Az előző szabály nyilvánvalóan nem szorul semmilyen jogalkalmazói értelmezésre, míg az utóbbi körben nézetem szerint megkerülhetetlen lesz majdan a bírói jogértelmezés.
Mit javasol olvasóinknak, hogyan ismerkedjenek az új Ptk.-val, illetve a Kommentárral?
Azt szoktam mondani, hogy nincs olyan ember, akit az öröklés mint jogviszony elkerülne. Ebből következően valamennyiünk érdeke, hogy tisztában legyünk a törvényes öröklés új rendjével, hiszen ennek ismeretében élhetünk azzal a választási szabadsággal, hogy helyette vagy amellett vagyonunk egészéről vagy legalább annak egy részéről rendelkezzünk a halálunk esetére. Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy ismereteim szerint a legtöbb ügyvédi műhiba az „érvénytelenre szerkesztett” végrendeletekből és öröklési szerződésekből származik. Ha ugyanis az ügyvéd ebben a körben téved, a tévedése utólagos orvoslására gyakorlatilag nincs lehetőség, mert a hiba felismerésekor az örökhagyó általában már nincs életben.
Az évtizedekig viszonylag változatlan öröklési jogi szabályozás számos ponton módosul az új Ptk. hatályba lépésével. Ha a végintézkedésre készülő ugyanazt akarja elérni, mint ami a korábbi elképzelése volt, már mást kell tennie. Például végrendeletében írhatja elő azt, ami a korábbi szabályozás mellett a törvényes öröklés folytán végintézkedés nélkül bekövetkezett. Az új rendelkezések megismerése, megismertetése ezért jelentős feladatot ró az érintett laikusokra és az őket segítő jogász szakemberekre egyaránt. Az új Ptk. magyarázata bemutatja ezeket a változásokat, utal a kapcsolódó bírói gyakorlatra, jelzi a várható módosulásokat.
Az interjút Sáriné Simkó Ágnes készítette.
Az interjú 2013. szeptember 20-án került publikálásra.