„…súlyának megfelelő terjedelemmel szerepel a törvénykönyvben ez a jogterület.” (Makai Katalin)
Az új Polgári Törvénykönyvet, illetve a HVG-ORAC Kommentárt és a Ptk. Fordítókulcsot bemutató konferenciákat – a nagy érdeklődésre tekintettel – három alkalommal is megtartották májusban és júniusban. 2013 őszén pedig részletes, tematikus rendezvényeken ismertetik a legkiválóbb szakértők az egyes könyveket. Makai Katalinnal, a konferenciák előadóinak egyikével, a Kommentár egyik szerzőjével a cselekvőképesség megújult szabályozásáról beszélgettünk.
Névjegy
1975-ben cum laude minősítéssel végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1979-ben nevezték ki bíróvá, a II., XI-XII. kerületi Bíróságon, majd jogutódjánál, a Budai Központi Kerületi Bíróságon családjogi pereket tárgyalt. 1984 márciusától 2006 júniusáig az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott berendelt bíróként, a Civilisztikai és Gazdasági Kodifikációs Főosztály főosztályvezető-helyetteseként a Magánjogi Osztályt vezette. A Minisztériumban kodifikációval foglalkozott a családjog, illetve a társasági jog és cégjog területén. Évekig tanított családjogot az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében, az utóbbi tizenöt évben a Jogi Szakvizsga Bizottság tagja.
2006. június 1. óta a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria polgári ügyszakos bírója, elsősorban családjogi tárgyú pereket tárgyal. Tagja volt a dr. Vékás Lajos professzor által vezetett, az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjára alakult szakértői körnek.
Számos tanulmány, illetve könyv társszerzője: Kézikönyv a tartásdíjról (KJK 1991), A társasági jog és a cégjog kommentárja (HVG-ORAC 2004, szerkesztő: Sárközy Tamás), Társasági törvény, cégtörvény 2006 -2009 (HVG-ORAC 2006, szerkesztő: Sárközy Tamás), A családjog kézikönyve (HVG-ORAC 1997, 2007, szerkesztő: dr. Kőrös András), A Polgári perrendtartás magyarázata, ezen belül a házassági perek, az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perek és a gondnokság alá helyezés (Complex 2010, szerkesztő: Németh János – Kiss Daisy), Polgári jog – Az új Ptk magyarázata (HVG-ORAC 2013, főszerkesztő: Petrik Ferenc).
A HVG-ORAC kommentárja számára melyik témakört, illetve témaköröket dolgozta Ön fel? Miért esett ezekre a választása?
Az új Ptk.-nak Az ember mint jogalany címet viselő Második Könyve és a családjogról szóló Negyedik Könyve kommentálásában vettem részt. A cselekvőképességre vonatkozó szabályokat Körös Andrással közösen ismertetjük, a családjogon belül pedig a szülői felügyeletről írtam.
A kezdetektől az új Ptk. kodifikációjának részese lehettem a családjogi területen. A cselekvőképesség, gondnokság újraszabályozásával pedig akkor kezdtem foglalkozni, amikor a hatályba nem lépett 2009. évi CXX. törvény után újra indult a törvényelőkészítő munka ebben a tárgykörben is. E területeken korábban bíróként, majd később az igazságügyi tárcához beosztott bíróként dolgoztam, majd a Legfelsőbb Bíróságon, illetve a Kúrián találkoztam a két jogterület gyakorlati problémáival.
Az emberre vonatkozó szabályozás rendszere és tartalma mennyiben változott? A jogképesség és a cselekvőképesség szabályozása egyaránt módosult?
A szabályozás szerkezete annyiban változott, hogy a jogképességre, annak kezdetére vonatkozó rendelkezéseket közvetlenül követi a jogképesség megszűnését illető szabályozás, és ezután szól a törvény a cselekvőképességről.
A jogképesség rendje kiforrott, alig változott a szabályozás. Minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek. Abban sincs változás, hogy a magzat emberi voltával az új Ptk. sem foglalkozik, ez nem feladata ennek a törvénykönyvnek. A magzati jogok védelmét viszont továbbra is biztosítja polgári jogi szempontból: ha érdekei védelme miatt szükséges (például ha érdekellentét áll fenn a magzat és a szülő között) a gyámhatóság gyámot rendel a magzat számára.
A cselekvőképességre vonatkozó szabályozás viszont szerkezetében és tartalmában jelentősen módosult. Eddig „be volt szorítva” néhány §-ba, most viszont súlyának megfelelő terjedelemmel szerepel a törvénykönyvben ez a jogterület. A cselekvőképesség ugyanis kihat a Ptk. összes többi könyvére is: minden jogviszonynál alapvető kérdés, hogy tud-e önállóan és érvényesen nyilatkozni az abban érintett jogalany.
Abban nincs változás, hogy más cselekvőképességi szabályok szükségesek a kiskorúak és nagykorúak esetében, sőt a két szabálycsoport még jobban szétvált, nagymértékben differenciálódtak a szabályok. Kiskorúaknál ugyanis a korral egyre több jog biztosítása indokolt, és a nagykorúság eléréséig vagyonának megőrzése a cél. A nagykorúnál sajnos általában ellenkező a tendencia: az életkorral csökkenhet a cselekvőképesség, amikor az érintett érdekeinek védelme, megfelelő életminőségének szolgálata szükséges. A legfontosabb változások ezért a nagykorúak cselekvőképességének szabályozásánál történtek. A cselekvőképesség nagyobb fokú korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha az enyhébb fokozattal a belátási képességében korlátozott személy jogainak védelme nem érhető el. Ennek megfelelően a törvény a cselekvőképesség részleges, ügycsoportonkénti, illetve teljes korlátozására ad lehetőséget. Megjelenik két új jogintézmény is: a cselekvőképességet nem érintő, támogatott döntéshozatal, illetve az ún. előzetes jognyilatkozat tételének lehetősége.
Fennmarad-e a cselekvőképesség általános korlátozásának lehetősége és a Ptk. 14. § (6) bekezdésében példálódzóan meghatározott kilenc ügycsoport, amelyben a gondnokolt cselekvőképessége korlátozható?
Az alapelv a szükségesség és arányosság követelményének betartása a korlátozások során. A főszabály ezért az, hogy az érintett nagykorúak védelme érdekében a cselekvőképességet csak egy vagy több ügycsoportban korlátozhatja a bíróság ítélete, megszűnt a cselekvőképesség általános korlátozásának lehetősége.
A másik változás, hogy a belátási képesség korlátozottságát minden érintett esetében annyira egyedinek tekinti a törvény, hogy példálódzó felsorolást sem tartalmaz a lehetséges ügycsoportokról. A bírói gyakorlat már eddig is kialakított más, a törvényi példák között nem szereplő ügycsoportokat. Ilyen például az úgynevezett „perlekedési tébolyban” szenvedők esete, akiket az „ügycsoportos” cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés az önálló bírósághoz, hatósághoz fordulásban akadályoz.
A korábbiaknál részletesebben, egyénre szabottan kell meghatározni azon ügyek körét, ahol a cselekvőképesség korlátozása szükséges. A bírónak a döntését indokolnia kell, nem elegendő olyan, általános jellegű rendelkezés, hogy a korlátozás a személyi vagy a vagyoni ügyekre terjed ki. Amely ügycsoportban nem korlátozták az adott személyt, arra nézve teljes a cselekvőképessége. Így már általános jelleggel nem igaz, hogy a gondnok a gondnokolt vagyonkezelője és törvényes képviselője. Lehet ugyanis, hogy csak olyan ügycsoportra vonatkozik korlátozás, ami nem vagyoni ügyeket érint, így a gondnok a gondnokoltnak nem lesz vagyonkezelője, viszont ugyanakkor legalább egy – az ítéletben meghatározott – ügycsoportban törvényes képviselőjeként jár el.
Tartalmazza az új Ptk. a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés lehetőségét? Milyen szabályok vonatkoznak a cselekvőképtelenekre?
Cselekvőképtelen, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – mentális zavara következtében – tartósan, teljes körűen hiányzik, tehát képtelen akár csak minimális szinten is felmérni a saját helyzetét, érdekeit. De önmagában még ez a szituáció sem teszi feltétlenül szükségessé – az új törvényi szóhasználattal – a cselekvőképesség teljes korlátozását. (Megszűnt a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés.) Ehhez figyelembe kell venni személyi körülményeit, családi kapcsolatait is. Például ha az érintett személynek nincs olyan ügye, ami indokolttá tenné a gondnokság alá helyezés általi védelmét, mert nincs ingatlana, egyéb értékes ingósága, minimális jövedelme van csak, ezért nem merül fel olyan jogügylet, amely szükségessé tenné egy gondnok eljárását. Az adott családi, társadalmi kapcsolat is lehet olyan közeg, amely teljesen kompenzálhatja a belátási képesség hiányát. Számos esetben az idős, demenciában szenvedő személy nem rendelkezik ugyan belátási képességgel, de olyan támogató család veszi körül, ami az érintett állapotát kompenzálja. Előfordult olyan eset, amikor az orvos szakértő megállapította a súlyos mentális zavart, cselekvőképtelenséget a 80 év feletti személynél, aki már nem tudta a saját korát, az aktuális dátumot stb., de az elmondta, hogy családja körében biztonságban érzi magát. Ebben az esetben nem volt szükség a gondnokság alá helyezésre.
Az új Ptk. egyértelművé teszi, hogy ha lehetséges, akkor más eszközökkel – a cselekvőképesség korlátozása nélkül – kell biztosítani az érintett személy jogainak védelmét (például támogatott döntéshozatallal). Ha ez nem elegendő, akkor kerülhet arra sor, hogy a meghatározott ügycsoportokban korlátozza a bíróság a cselekvőképességét. Abban az esetben pedig, ha valakinek a belátási képessége tartósan és teljes körűen hiányzik, és egyéni körülményei, családi és társadalmi kapcsolatai ezt teszik szükségessé, akkor a bíróság cselekvőképességét teljesen korlátozza, de kizárólag akkor, ha a cselekvőképesség érintetlenül hagyásával vagy részleges korlátozásával jogai védelme nem biztosítható. Ez tehát az ultima ráció, a végső és kivételes megoldás.
Nem változott ugyanakkor a gondnokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelen állapot szabályozása. Annak a személynek a jognyilatkozata az új Ptk. alapján is semmis, aki a nyilatkozattételkor olyan állapotban volt (például kábítószer hatására), hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzott. (Kivétel ez alól, ha tartalma és körülményei miatt cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna a nyilatkozat megtétele.)
Az eljárási szabályok, illetve a kapcsolódó Ptk-beli rendelkezések mennyiben változtak?
A gondnokság alá helyezés eljárási szabályait nem a Ptk., hanem Pp. tartalmazza továbbra is. Ez egy ún. különleges eljárás, amelynek során a bíró személyesen győződik meg az érintett személy állapotáról, a gondnokság alá helyezés szükségességéről. Az érintett személy önrendelkezési jogát messzemenően biztosítani kell, tehát minden esetben meg kell hallgatni.
Részben bővül, részben szűkül ugyanakkor azok köre, akik a bíróságtól kérhetik a gondnokság alá helyezést. Kezdeményezheti ezt általános jelleggel az élettárs, míg a hatályos szabályozás csak a bejegyzett élettársat jogosítja fel erre. A házastárs viszont csak akkor fordulhat a bírósághoz, ha együtt él házastársával, akinek gondnokság alá helyezését kezdeményezi. Korábban a különélő házastárs is a bírósághoz fordulhatott, ami esetenként visszaélésszerű joggyakorlást jelentett.
Elsősorban bírói vagy orvos szakértői kérdés a gondnokság alá helyezés? Hogyan épülnek egymásra a döntési folyamat elemei?
Az első mondatot az elmeorvos szakértő mondja ki ezekben az ügyekben, akit minden perben ki kell rendelni. Neki kell nyilatkoznia arról, hogy az adott személy esetében a mentális zavar megállapítható-e, és az milyen jellegű, mértékű. Nem helyettesítheti ezt a szakvéleményt orvosi igazolás, nem elég, ha rendelkezésre áll a háziorvos véleménye, kórházi zárójelentés, járóbeteg kezelőlap stb.
Előfeltétel tehát ez az orvos szakértői vélemény, de önmagában nem elegendő. Az ugyanis nem orvosi kérdés, hogy az adott személy ügyei viteléhez belátási képessége ennek következtében csökkent-e vagy hiányzik-e, és ezért kell-e korlátozni a cselekvőképességét. A bíró nem mérlegeli felül az orvos véleményét, hanem más aspektusból nézi az esetet: milyen ügyei és körülményei vannak az érintettnek, és azokra figyelemmel jogai védelme érdekében szükséges-e a jogkorlátozás, amit a gondnokság alá helyezés jelent, vagy más, az önrendelkezési jogát kevésbé érintő megoldás is elegendő. Ha szükségesnek ítéli a korlátozást, akkor dönt arról, hogy mely ügycsoportban vagy ügycsoportokban van arra szükség, illetve ha nem lát más megoldást, akkor a cselekvőképesség teljes korlátozását rendeli el.
Mennyiben végleges ez a döntés? Mikor kerülhet sor felülvizsgálatra?
Pozitív változás is bekövetkezhet az érintett személy állapotában, de sajnos negatív is lehetséges. Így elképzelhető, hogy a teljes korlátozás helyett elegendő egy vagy több ügycsoportra vonatkozó korlátozó gondnokság alá helyezés, a cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokságon belül más ügycsoport, ügycsoportok meghatározása vagy a cselekvőképességet nem érintő támogatott döntéshozatal igénybevétele, de ezek a folyamatok ellenkező előjellel is bekövetkezhetnek.
A felülvizsgálatnak két útja van: a gondnokolt maga, önállóan kérheti a gondnokság alá helyezés módosítását vagy megszüntetését, de kezdeményezheti ezt vele együtt élő házastársa, az élettársa, egyenesági rokona, testvére vagy a gondnok, a gyámhatóság és az ügyész is, ha javulást vagy romlást tapasztalnak a gondnokolt mentális állapotában vagy körülményeiben. A másik út egy, a törvény által előírt automatizmus: a gyámhatóságnak a bíróság ítéletében meghatározott idő elteltével kötelező megindítania a felülvizsgálati eljárást. A cselekvőképesség részleges korlátozása esetén ez az időtartam legfeljebb öt év lehet, a teljes korlátozásnál pedig tíz év. A bíróság az eset körülményei alapján dönti el, hogy mennyi időn belül kell ismét foglalkozni a gondnokság alá helyezés fenntartásának szükségességével. Garanciális kérdés, hogy a korábbi szabályozással szemben a teljes korlátozásnál is legkésőbb tízévente felül kell vizsgálni a gondnokság alá helyezést, az érintett személy meghallgatása és újabb szakértői vizsgálata alapján.
A támogatott döntéshozatal új jogintézménye mikor, hogyan alkalmazható, és mennyiben érinti a cselekvőképességet?
Az új Ptk.-ban jelzésszerűen, csak néhány rendelkezés erejéig jelenik meg az úgynevezett támogatott döntéshozatal. Ez a jogintézmény a mentális zavar korai stádiuma vagy enyhe foka esetén a cselekvőképesség korlátozása helyett alkalmazható. A támogatott döntéshozatal – amint erre a szabályozás címe is utal („IX. Cím A cselekvőképességet nem érintő támogatott döntéshozatal”) nem érinti a cselekvőképességet. Ha valaki azt érzi, hogy bonyolultabb ügyek egyedüli intézése kockázatos a számára, a gyámhatósághoz fordulhat, és igénybe veheti egy támogató segítségét a számára nem vagy nehezen áttekinthető ügyekben.
A másik lehetőség, ha a bíróság észleli a gondnokság alá helyezési perben, hogy enyhe mentális zavar áll fenn. Amennyiben arra a következtetésre jut, hogy segítségre van szükség, de jogi korlátozás nélkül, akkor elutasítja a gondnokság alá helyezés iránti keresetet, és a gyámhatósággal közli határozatát. A gyámhatóság ebben az esetben is az érintettel egyetértésben dönt a támogató kijelöléséről. A differenciált, egyénre szabott támogatás igénye már korábban is felmerült. Volt olyan eset, amikor a gondokság alá helyezési perben az érintett maga mondta el, hogy például a banki ügyintézésben problémái vannak, ezzel kapcsolatban segítséget szívesen elfogadna, de más területen nem szorul rá, és kifejezetten tiltakozott a gondnokság alá helyezése ellen. Korábban azonban támogató kirendelésére nem volt lehetőség.
A gyámhatóság és a bíróság fogja kialakítani ennek a jogintézménynek a gyakorlatát. Így a támogatott döntéshozatal egymásra épülő rendszerré válhat a gondnokság alá helyezéssel, illetve amellett is működhet. Ez utóbbi úgy képzelhető el, hogy egyes ügycsoportokban a gondnokolt cselekvőképessége korlátozott, így gondnok segítségére szorul, más ügycsoportokban nincs korlátozás, de támogatót vesz igénybe, egyéb területeken pedig képes önállóan intézni ügyeit.
A másik új jogintézmény az előzetes jognyilatkozat, amelyhez hasonló található az egészségügyi törvényben. Ki és milyen feltételekkel alkalmazhatja ezt a lehetőséget?
Valóban részben az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szolgált mintául, amelynek alapján például a cselekvőképes beteg közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy – írásképtelensége esetén – két tanú együttes jelenlétében megtett nyilatkozattal megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki esetleges cselekvőképtelensége esetén jogosult helyette az orvosi ellátás visszautasításának jogát gyakorolni.
Sokak félelme, hogy egy betegség miatt olyan kiszolgáltatott állapotba kerülhetnek, hogy saját ügyeik intézésére nem lesz ráhatásuk. Megnyugtató lehet számunkra, az önrendelkezési jogot bővíti, hogy amikor még teljesen cselekvőképesek, akkor közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy gyámhatóság előtt előzetes jognyilatkozatot tehetnek, amelyben megnevezhetik, kit javasolnak gondnokul vagy kit zárnak ki a lehetséges gondnokok köréből. Erre lényegében a régi Ptk. is lehetőséget biztosított. Új elem, hogy az előzetes jognyilatkozatot tevő meghatározhatja azt is, hogy egyes személyes és vagyoni ügyeiben a gondnok milyen módon járjon el. Rendelkezhet például arról, hogy betegsége előrehaladtával hogyan gondoskodjanak róla. Például megjelölheti azt az intézményt, ahol élni szeretne, vagy éppen kijelentheti, hogy az az elvárása, miszerint mindvégig az otthonában gondoskodjanak róla.
Az előzetes jognyilatkozatot be kell majd jegyezni az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásába, de ennek elmaradása a nyilatkozat érvényességét nem érinti. Ha a bíróság a későbbiekben az előzetes jognyilatkozatot tevőt cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezi, akkor elrendeli az előzetes jognyilatkozat alkalmazását (feltéve, hogy tudomást szerez róla, mivel a nyilvántartásban szerepel), kivéve, ha ez a gondnokság alá helyezett személy érdekeivel kifejezetten ellentétes lenne vagy a gondnokként megnevezett személy az előzetes jognyilatkozatban foglaltak teljesítését nem vállalja, vagy vele szemben kizáró ok áll fenn.
A jognyilatkozatot tevő cselekvőképesen bármikor módosíthatja nyilatkozatát. Ha pedig a körülményeiben a cselekvőképességének korlátozását követően történik lényeges változás, az előzetes jognyilatkozat egyes rendelkezései alkalmazásának mellőzését a gondnokolt, a gondnok, a gyámhatóság és az ügyész kérheti a bíróságtól.
Van-e még jogalkotási feladat ezen a jogterületen?
Néhány jogszabály meghozatalára, illetve módosítására még szükség van. Így szükséges a támogatott döntéshozatal részletes törvényi szabályozása, valamint az előzetes jognyilatkozat módosításra irányuló bírósági eljárás részleteinek kidolgozása, illetve a nyilvántartásra vonatkozó szabályok megalkotása.
Mit tanácsol olvasóinknak, hogyan készüljenek az új Ptk. alkalmazására? Mennyiben számíthatunk az eddigi bírói gyakorlat továbbélésére?
Számos ponton a bírói gyakorlat épült be az új Ptk.-ba. A Legfelsőbb Bíróság és a Kúria által kifejtett elvek érvényesülnek például az orvosi és bírói mérlegelést igénylő kérdések elhatárolásánál és egymásra épülésénél, illetve, hogy a gondnokságra vonatkozó döntéseket, azt, hogy miért az adott ügycsoportban indokolt korlátozni a cselekvőképességet, részletesen indokolni kell. A Kommentár felhívja a figyelmet a bírói gyakorlat vonatkozó elvi jelentőségű döntéseire, azok indokolására, így a normaszöveg és a magyarázatok együttolvasását javaslom.
Az interjút Sáriné Simkó Ágnes készítette.
Az interjú 2013. szeptember 2-án került publikálásra.