Bán Dániel: A HVG-ORAC Kiadó most jelenteti meg a „Polgári jogi iránymutatások, magyarázatokkal – A Kúria hatályos elvi iránymutatásainak gyűjteménye” című kiadványt, amelynek Ön az egyik szerkesztője. Miért éppen most vált szükségessé egy ilyen kötet publikálása? Van-e ennek valami konkrét aktualitása?
Wellmann György: A bírói gyakorlatot összefoglaló, orientáló döntvénytárak mindig is jelentek meg, úgy 1945 előtt, mint az azt követő évtizedekben. Polgári jogi területen az utóbbi időben ilyen volt „A Legfelsőbb Bíróság civilisztikai iránymutatásai” című 2005-ben megjelent KJK-KERSZÖV kiadvány, amelynek szerkesztésében szintén részt vettem. Azóta azonban eltelt tíz év és ezalatt rengeteg változás következett be a polgári jogalkalmazás területén. Hogy csak a legfontosabbat említsem: 2014. március 15-től új Polgári Törvénykönyv van hatályban. A Kúria Polgári Kollégiumának alkotmányos kötelessége, hogy a polgári jog területén biztosítsa a jogalkalmazás egységét. Ennek keretében 2014 tavaszán felülvizsgálta az anyagi jogi tárgyú iránymutatásait abból a szempontból, hogy közülük melyek alkalmazhatóak az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben is. Ez év nyarán pedig a kollégium felülvizsgálta a Ptk. szabályozási körén kívül eső iránymutatásait, sőt sor került a más kollégiumokkal közösen meghozott iránymutatások felülvizsgálatára is. A most megjelenő kiadvány aktualitását tehát az adja, hogy mostanra vált teljes körűvé a polgári jogi tárgyú elvi iránymutatások felülvizsgálata, és állt össze a hatályos iránymutatások teljes katalógusa.
|
B.D.: Mekkora volumenre kell gondolnunk?
W.Gy.: A felülvizsgálat során sok, mára idejét múlt korábbi iránymutatást hatályon kívül helyeztünk, illetve meghaladottá nyilvánítottunk és végül 231 iránymutatást tekintettünk hatályosnak. Ezek között vannak olyanok, amelyek csak a régi, 1959. évi Ptk. alapján elbírálandó ügyekre irányadóak és vannak olyanok is, amelyek mind a régi, mind az új Ptk.-ra nézve irányadóak. A kiadvány e tekintetben természetesen pontos eligazítást ad.
B.D.: Tulajdonképpen mit kell „elvi iránymutatások” alatt érteni?
W.Gy.: A kötet címében is szereplő „elvi iránymutatás” voltaképpen egy gyűjtőfogalom, amely magában foglalja mindazokat a jogszabályban biztosított eszközöket, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria az elmúlt évtizedekben felhasználhatott a jogalkalmazás egysége biztosításának érdekében. Meg kell különböztetnünk az 1998 előtti eszközöket, amelyek az irányelv, az elvi döntés, a kollégiumi állásfoglalás és a tanácselnöki értekezleti állásfoglalás, valamint a jelenleg is alkalmazható eszközöket, amelyek a jogegységi határozat és a kollégiumi vélemény. A kiadvány az említett iránymutatási formák szerinti csoportosításban, azon belül pedig időrendben (számsorrendben) tartalmazza az iránymutatásokat.
B.D.: Miért hasznos a polgári jogalkalmazók számára a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) elvi iránymutatásainak az ismerete?
W.Gy.: Szokták mondani, hogy a magyar jog nem precedens jog, de ez csak részben igaz. A bíróságokat ugyan elsősorban valóban csak a jogszabályok kötik, de azért nagyon nagy szerepe van a Kúria előbbiekben említett elvi iránymutatásainak is. A jogegységi határozatok például kifejezetten kötelezőek a bíróságok számára, az azokban foglalt jogi álláspontot tehát nem hagyhatják figyelmen kívül döntéseik során. A kollégiumi vélemények ugyan formálisan nem kötelezőek, de a bíróságok a gyakorlatban nagyon igénylik és követik ezeket az iránymutatásokat is. Ahhoz tehát, hogy valaki egy konkrét ügyben legalábbis nagy valószínűséggel prognosztizálni tudja a bíróság várható döntését, elengedhetetlen, hogy ismerje a Kúra elvi iránymutatásait. Mivel több évtized alatt meghozott, igen terjedelmes joganyagról van szó, szerintem a jogalkalmazók számára nagyon fontos, hogy egy helyen, összeszedve, ráadásul magyarázatokkal ellátva érhetik el valamennyi hatályos civilisztikai iránymutatást.
B.D.: Mit kell pontosan értenünk a kötet címében is szereplő „magyarázatok” alatt?
W.Gy.: A kiadvány szerkesztői minden iránymutatáshoz ún. magyarázatot fűztek, és éppen ezek adják a kiadvány igazi jelentőségét, hiszen ezek segítenek az egyes iránymutatások megfelelő alkalmazásában. A felülvizsgálatot elvégző jogegységi határozatok (1/2014. PJE, 2/2015. BKMPJE, 3/2015. PJE) kifejezetten utalnak is rá, hogy a hatályban tartott elvi iránymutatások csak „megfelelően” tekinthetők irányadóknak, az azokban szereplő jogi terminus technikusok, jogszabályi hivatkozások nem kerültek aktualizálásra. Ezek a magyarázatok tehát olyan nélkülözhetetlen segédletek, amelyekből a jogalkalmazók megtudhatják, hogy az adott iránymutatásról milyen döntés született a felülvizsgálat során, valamint hogy hogyan változtak meg az abban szereplő jogi fogalmak, jogszabályi hivatkozások, egyszóval, hogy mit kell „megfelelő” alkalmazás alatt érteni.
B.D.: Említette, hogy 2014. március 15-től új Polgári Törvénykönyv van hatályban, ugyanakkor a régi Ptk.-t is sokáig alkalmazni fogják még a bíróságok. Milyen nehézséget jelentett ez a kettősség az elvi iránymutatások felülvizsgálata során?
W.Gy.: A polgári jogvitákban a bíróságoknak még valóban hosszú ideig párhuzamosan kell alkalmazniuk a régi és az új Polgári Törvénykönyvet. A 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) szabályai döntik el, hogy melyik ügyben melyik törvény alkalmazandó, a régi Ptk. (Csjt., Gt.) vagy az új Kódex. Ami az elvi iránymutatásokat illeti, azok értelemszerűen mindig csak a meghozatalukkor hatályos jogszabályokkal kapcsolatos jogértelmezést tartalmaznak, így automatikusan nem irányadóak egy új jogszabályi környezetben. Ezért az új Ptk. kapcsán egyenként meg kellett vizsgálni a korábbi anyagi jogi tárgyú iránymutatásokat abból a szempontból, hogy melyek azok, amelyek az új Kódex alkalmazásában is irányadóak. Bonyolította a helyzetet, hogy egy adott iránymutatás nem csak az ellentétes tartalma miatt nem minősülhetett irányadónak az új Ptk.-s ügyekben, hanem lehet, hogy amiatt, mert annak tartalma beépült az új Ptk.-ba. Utóbbi esetben viszont az iránymutatás indokolásában még lehetnek olyan jogi okfejtések, amelyek nem kerültek be az új normaszövegbe, de annak alkalmazása során mégis figyelembe vehetőek. A kiadvány ebben a bonyolult helyzetben is megfelelő eligazítással szolgál, az iránymutatások utóbbi két csoportját pedig táblázatos formában is összefoglalja.
B.D.: Munkánk során gyakran tapasztaljuk, hogy jó lenne tudnunk, egy adott jogintézményt milyen iránymutatások tárgyalnak. Tud-e esetleg ebben is segíteni a kiadvány?
W.Gy.: Igen, a műben található egy index is, amely az iránymutatásokat tárgyszavak alá rendezi, a jogkereső közönség így tartalmi szempontok szerint is könnyen eligazodhat az iránymutatások rendszerében.
B.D.: Ha már a „jogkereső közönséget” említette, hadd kérdezzem meg befejezésül, hogy kinek ajánlaná jó szívvel a kiadványt?
W.Gy.: Mint a kötet egyik szerkesztőjének nem tisztem annak dicsérete, de azért úgy gondolom, hogy sikerült egy nagyon felhasználóbarát, kézikönyv jellegű kiadványt készítenünk, amely nélkülözhetetlen segédlet lehet a polgári jogalkalmazás valamennyi résztvevője, elsősorban az ügyvédek, de még a bírák számára is. A kötet segítséget nyújthat továbbá a jogi oktatásban, akár az egyetemi képzésben, akár a szakvizsgára való felkészülés során.
Az interjút Bán Dániel készítette.
Az interjú megjelenésének dátuma: 2015. október 22.