A Magyar Jogász Egylet nyilvános vitaülést tartott a Polgári Törvénykönyv esetleges módosításáról

Fejlemény a cikk kapcsán!
A cikkel kapcsolatban felhívjuk figyelmét, hogy időközben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvényt az Országgyűlés a 2016. június 13-i ülésnapján elfogadta, és az a Magyar Közlöny 2016. évi 90. számában megjelent.

A Magyar Jogász Egylet 2016. január 18-án – az Igazságügyi Minisztérium felkérése alapján – vitaülést tartott a 2013-as Polgári Törvénykönyv esetleges részleges módosításáról. A vitaülésen a Polgári Törvénykönyv igen széles témaköréből három terület került megvitatásra. Nevezetesen: a jogi személyekről (jogképes szervezetekről) szóló harmadik könyv, a szerződéses biztosítékok (zálogjog), valamint a szerződések szabályai, különös tekintettel a pénzügyi szerződésekre. A vitaülésre igen nagy érdeklődés mellett (több mint kétszáz résztvevő) került sor a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében.

A vitaülés előadója Bodzási Balázs, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára volt. Az előadás három korreferense Menyhárd Attila tszv.egyetemi tanár (ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék), Ferencz Iván, a Fundamenta Lakáskassza, illetve Landgraf Erik, az FHB Jelzálogbank vezető jogtanácsosai voltak. Emellett igen sok hozzászólásra is sor került.

Bodzási Balázs előadásában kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény kiemelkedő jogalkotás volt és annak strukturális módosítása nem indokolt. Ugyanakkor részben a gazdasági életben bekövetkezett változások, részben új uniós jogalkotások, részben a jogalkalmazási gyakorlatban tapasztalható bizonytalanságok, illetve ellentmondások indokolttá teszik a Ptk. esetleges részleges módosítását.

A jogi személy könyvvel kapcsolatban az előadó kifejtette a Ptk. szabályaitól való általános eltérés lehetőségének különböző értelmezését, valamint a vezető tisztségviselők jogi személy felé fennálló belső szerződésszegési felelősségével, illetve a harmadik személyekkel szembeni deliktuális felelősségével kapcsolatos kérdéseket és ezek egyértelmű rendezésére irányuló igényt. Ehhez a témakörhöz kapcsolódva többen felvetették (így Hanák András ügyvéd), hogy listát kellene készíteni a bírói gyakorlatban problémát okozó tényállásokról és annak alapján eldönteni, hogy melyek azok a szakaszok, ahol jogértelmezéssel a dilemma feloldható, és melyek azok, amelyeknél a Ptk.-t ki kellene egészíteni a szabály kötelező jellegének egyértelmű kimondásával.

A második témakörben az önálló zálogjog intézményének újraszabályozásáról volt szó – ez váltotta ki a korreferensek és a hozzászólók között a legnagyobb vitát. Többen a jelenlegi szabályozás fenntartása mellett szólaltak fel (például Gárdos Péter), mások az önálló zálogjog újraintézményesítését szorgalmazták (elsősorban a banki jogászok). Különösen vitatott volt a korábbi közjegyzői zálogjogi nyilvántartást felváltó hitelbiztosítéki nyilvántartás. A zálogjogi vita jól mutatta a hagyományos német típusú, illetve az angol-amerikai jogászi szemléletmód eltérését. Vitatott volt még a szerződés-átruházás szabályainak felülvizsgálata is. A banki gyakorlat ezzel kapcsolatos nehézségeit főleg Landgraf Erik korreferens fejtette ki.

A szerződésekről szóló harmadik témakörben Bodzási Balázs hangsúlyozta, hogy a teljesítésre irányuló írásbeli felszólítás elévülést megszakító szabályként való újbóli elismerése szükséges lenne. Ugyancsak pontosítani kellene a szerződések érvénytelenségének jogkövetkezményeire vonatkozó előírásokat is.

Jelentős vitát váltott ki a bérletre és a haszonbérletre vonatkozó szabályok kérdése is, amellyel több felszólaló és a két korreferens is foglalkozott. Menyhárd Attila és Ferencz Iván egyaránt kiemelte, hogy a lakásbérleti szabályozás terén a hatékony jogi szabályozás megalapozásához a társadalmi viszonyok jobb megismerését szolgáló szociológiai vizsgálatokra lenne szükség.

Végül a vitaülésen felmerült, hogy a Ptk.-ba bekerült faktoring, lízing, illetve franchise szerződéstípusokat a gyakorlat egyáltalán nem használja, a konkrét szerződésekben kizárják a Ptk.-t. Kérdéses ezért, hogy nem lenne-e indokolt e szerződéstípusoknál egy gyakorlatot jobban figyelembevevő újraszabályozás.

Ami a Ptk. esetleges intézményes módosítását illeti, Menyhárd Attila, Köves Péter és Gárdos Péter alapvetően a közeli módosítással szemben foglalt állást. Véleményük szerint ez még idő előtti és alapvetően jogértelmezéssel kell a felmerült problémákat megoldani. Bodzási Balázs, Ferencz Iván, Landgraf Erik viszont – elsősorban a biztosítékok és a pénzügyi szerződések körében – a mielőbbi módosítás mellett foglalt állást.

A vitavezető Sárközy Tamás, az MJE elnöke összefoglalásában abból indult ki, hogy a magyar Ptk. nemzetközi vonatkozásában is jelentős kódex, amelynek alapvető stabilitását meg kell őrizni. A felmerült problémákat szerinte is elsődlegesen jogértelmezéssel kell megoldani, de néhány kritikus kérdésben indokolt lehet a jól előkészített törvénymódosítás. Ezért minden változtatást nem lenne szabad időelőttinek minősíteni, főleg ott, ahol a bírói gyakorlatban jelentős eltérések tapasztalhatók, illetve azon szakaszoknál, amelyeknél hosszabb időtávon sem várható bírói gyakorlat kialakítása. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény elfogadásától számított eltelt két év alatt a Ptk.-t több mint ötven alkalommal ad hoc jelleggel módosították és több Ptk.-t lerontó törvény is született. Ezért igen pozitívnak tartja, hogy az Igazságügyi Minisztérium a Ptk. esetleges intézményes módosítása előtt szakmai viták rendezését kéri a Magyar Jogász Egylettől és a végleges döntést a szakmai viták figyelembevételével fogják meghozni.